Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-26 / 227. szám

1971. SZEPTEMBER 3«., VASÁRNAP :“ícMirSap 3 Üdvözlet Szibériából írta: Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára ÖRÖKTÜZ OMSZK FŐTERÉN, A POLGÁRHÁBORÜ HŐSEINEK TISZTELETÉRE Napfényes égbolt, tizenegyezer méter ma­gasság, 900 kilométer óránkénti sebesség és mínusz 39° hőmérséklet — közli kedves han­gon az utasokkal a TU—134-es repülőgép sluardesse. Moszkvától még háromórányi re­pülőút Omszkig. Az öttagú Pest megyei dele­gáció izgalommal várja a megérkezést az is­meretlenbe. Pártjaink között megállapodás született arra, hogy a két megye — Omszk és Pest — testvéri kapcsolatot alakíthat ki egymással. Június hónapban a Pest megyei Hírlap hűsé­gesen tájékoztatta olvasóit arról, hogy az omszki pártmunkásküldöttség tagjai, Sz. J. Manyakin első titkár elvtárs vezetésével me­gyénk vendégeiként ismerkednek dolgozó népünk életével. Ezt a látogatást viszonoztuk szeptember első felében, és igyekeztünk mi is megismerkedni Nyugat-Szibéria gazdasági és pártpolitikai munkájával,’ az ott élő em­berekkel, mindennapjaikkal. A meglepetések útja Számunkra ez áz utazás (habár Szibériá­nak csak a nyugati részén jártunk) a megle­petések útja volt. Így utólag nyugodtan mond­hatom, aki csak Moszkváig jutott el, s csak addig Ismeri a Szovjetuniót, az tulajdonkép­pen nem ismeri. A meglepő dolgok felsőrolását a legegy­szerűbbel kezdem. Itthon, Magyarországon — a mi képzeletünkben iá — Szibéria a zordság, az örök hideg jelképeként él. Mi­csoda tévedés! Ott is ugyanúgy váltja egymást a négy év­szak, mint nálunk. Az azonban igaz, hogy a nyár engedményt tesz a tél javára, ami bi­zony októbertől áprilisig is eltart. Az idén például még június elején is, egy napon, hu­szonöt centiméteres hó esett. A nyár viszont nagyon meleg a tél rendkívül kemény; he­tekig mínusz 40 Celsius fok alá süllyed a hő­mérő higanyszála. Az ott élők szerint nehéz, de gyönyörű a szibériai tél. Igaz, hogy nagyon hideg van, de sok a napsütés és olykor nincs szél. Ezért a mínusz 40 fok is kellemesebb, mint a> mínusz nyolc-tíz fokos, szeles hideg A meglepetések közé -tartozott az a hatal­mas virág- és növényövezet is, amelyre iga­zán nem számítottunk. Qmszkot méltán ne­vezhetnénk a virágok városának is. Parkok sokasága övezi, amelyek ottlétünkkor is ren­geteg tarka gladiolustól, szegfűtől, őszi ró­zsától dÚKlettek. Az óriás méretek is elkápráztattak bennün­ket. Az itthoni nagyságrendben élő és gon­dolkodó ember számára elképzelhetetlen mennyiségű és nagyságú dolgokkal ismer­kedtünk. Az omszki megye területe Magyar- ország másfélszerese. Igaz, hogy a megyének csak kétmillió lakosa van, de a 31 járás és a megyeszékhely lakói könnyen érintkeznek egymással, a fő közlekedési eszköz a helikop­ter és a repülőgép. Számukra az csupán kö­zépüzem, ahol nyolc-tízezeren dolgoznak. Többségben vannak az ennek kétszeresét fog­lalkoztató gyárak. Kenyérgabonát 2 millió 200 ezer hektárról takarítanak be, rendkívül rövid idő, mintegy húsz nap alatt. Egyetlen járás több kenyérga­bonát termel, mint egész Pest megye! Egy­szóval a méretek elképesztőek voltak szá­munkra. A munka hullámhosszán A rendelkezésünkre álló időben megismer­kedtünk az iparban, a mezőgazdaságban fo­lyó munkával, a gazdasági élet sokirányú fej­lesztésével. Bárhol jártunk, mindenütt tanúi lehetünk a megye sokoldalú, dinamikus fej­lődésének. A Szovjetunióban 1970-ben fejez­ték be a kilencedik ötéves tervet, így az omszkiak is a tizedik ötéves terv kezdetén tartanak. A gazdasági élet irányítói központi kérdés­ként kezelik a tervek teljesítését, illetve túl­teljesítését. A kapott tájékoztatókból kitűnt, hogy sokat és gondosan foglalkoznak a gaz­daságirányítási rendszer fokozatos átalakítá­sával, a gazdálkodás új rendszerének legmeg­felelőbb formájával. Mindenütt szóltak arról, hogy eleget kívánnak tenni az SZKP XXIV. kongresszusa azon határozatának is, amely külön programot jeleit meg a közfogyasztási cikkek fokozottabb termelésére. Jelentős előrehaladásra számítanak tehát a közszükségleti cikkekkel való ellátásban, tnondván, hogy amit eddig elhatározott a Szovjet kormány, a Szovjetunió népei azt va­lóra' váltották. Tudják, hogy a béke, a nem­zetközi munkásmozgalom érdekében eddig az A- szektorra, főként a nehézipar és a gépipar fejlesztésére kellett minden erőt fordítani. Az SZKP XXIV. kongresszusa itt döntő válto­zást hozott, és ezt a dolgozók elégedetten ve­szik tudomásul. Érkezésünk idején adták át sok-sok munkásnak, mérnöknek, igazgatónak az előző ötéves terv sikeres (teljesítéséért vég­zett munkájuk jutalmát, a megérdemelt párt és állami elismerő okletelet, kitüntetést. Számos jelét tapasztaltuk, hogy a termelés irányításába, a tervek teljesítésébe sikerült széleskörűen bevonni a dolgozókat. Az üze­mek munkásai jól ismerik a terveket, célo­kat. A nagyszerű, o formalitásoktól mentes munkaverseny szervezése, a versenynyilvá­nosság jól szolgálja az alkotó légkör kialakí­tását. Az irányítási rendszer változásával együtt jár a dolgozók anyagi érdekeltségének mértékletes erősítése úgy, hogy közben fenn­tartják a magas színvonalú, erkölcsi ösztön­zést. A kitüntetett dolgozók frissen elhelye­zett képei díszítették szinte valamennyi gyár kertjét, udvarát, a város virágos parkjait. A kiváló brigád, vagy brigádtag elnyeréséért, a szocialista műhely címért folyó versengések áthatják az ipari és mezőgazdasági üzemek légkörét, olyannyira, hogy még a látogató sem tudja kivonni magát ezek hatása alól. Érezhető valóság, hogy a munka milyensége rangot ad. „Sztráda" a gsbonatengerben A látogatás során a delegáció egyöntetű kí­vánsága is teljesült; megnézhettük a már- már legendás hírű szűzföldeket. Lenyűgöző volt a végeláthatatlan gabonaterület. A táb­lák között autópálya szélességű föld utakon lehet száguldani. Olyan sík a vidék, hogy es­te 50 kilométerre meglátni az éjszaka is dol­gozó kombájnok, traktorok lámpáit. A Szovjetunió különböző vidékein az idei szá­razság miatt gyengébben sikerült a termés, itt, a szűzföldeken viszont júniusban — a már említett — 25 centis hóesés bőséges csa­padékot biztosított a vetés számára, és most jó termést takarítanak be. A mi tudatunkban a szűzföldek jelentősé­ge azonosul a gabonatermesztéssel. Igaz: az eredeti cél ez volt, de ezzel egyidejűleg ha­talmas állattenyésztés is kialakult, mert a si­lókukorica és egyéb tömegtakarmány ered­ményes meghonosítása ezt lehetővé tette. Csupán Omszk megyében annyi szarvasmar­hát tenyésztenek, mint egész Magyarorszá­gon. Pedig Omszk Szibériának nem is a leg­nagyobb megyéje, és a szűzföldeknek csak egyik része van itt! Nagyon jelentős a juh- és sertésállomány is. A sertéstenyésztés most van kibontakozóban. Bárhol jártunk: ipari vagy mezőgazdasági üzemekben — a termelési célok és éredrné- nyék ismertetése mellett mindenütt részlete­sen tájékoztattak a dolgozók életkörülményei­ről, a róluk való sokirányú gondoskodásról. Megtudtuk: az ipari üzemekben általános a tizenharmadik havi fizetés. Művelődési kombinátok A vállalatok közreműködésével törekszenek arra, hogy megfelelő legyen az üzemek dol­gozóinak ellátása szolgáltatásokkal. Üzemen belül mosodák működnek, fodrá­szok, kisebb áruházak, üzemi étkezők (étel- hazahordási lehetőséggel) állnak a dolgozók rendelkezésére. Gyermekek üdültetéséről, is­koláztatásáról, az üzem mellett épített éjsza­kai. szanatóriumról éppúgy gondoskodnak a textilgyárak, az dajkombinátok, mint a szov- hozok. Érdekes módon, nem a tanácsok, ha­nem elsősorban a termelő üzemek feladata a lakás, óvoda, iskola — egyszóval a kommuná­lis létesítmények építtetése. A tanács jelöli ki a területet, átadja, koordinál, de a beruházó, az üzem. Így érthető, hogy elsősorban az üze­mek építenek lakásokat a saját dolgozóik számára Minél jobban termel az üzem, annál több jut a nyereségből lakásokra és egyéb szociá­lis célokra. Az általunk meglátogatott ipari és mezőgazdasági üzemekben mindenütt volt művélődési ház, valóságos kultúrpalota is. A tizenöt-húszezer embert foglalkoztató üzemek művelődési házai közül bármelyiket elfogadhatnánk hazánk új nemzeti színházá­nak. Impozáns méretűek, modemnek, archi­tektúrájuk és berendezésük igényesen. ízléses. Több közülük sportcsarnokkal, uszodával egé­szül ki. Felszereltségük minden várakozást ki­elégít. Nem a gyárakén belül emelték, hanem a gyárak mellett önálló épületekként, ezért kora reggeltől késő estig nyüzsgő élet zajlik bennük. A két vagy három műszakiban dolgo­zóktól kezdve, a balettra vagy művészi tor­nára járó „gyári gyerekek” egész nap váltják egymást. Amikor a művelődési házak nappali, nyüzs­gő életét láttuk, akkor értettük meg, hogyan érik el tömegméretekben az üzemi kulturális és táncegyüttesek magas színvonalát. Az üzemek dolgozói ének tanároktól tanul­nak, neves művészek .patronálnak egy-egy gyári együttest, ruháikat olykor a moszkvai Bolsoj Színház kosztümtervezői készítik. A nemes versengés ebben is magasfokú. Áruházak a gyárakban Omszk is munkaerőhiánnyal küzd, meg kell tartani a munkaerőt — mondták. Ennek leg-, jobb eszköze a dolgozók megbecsülése, a ró­luk való sok irányú gondoskodás. Ezért meg­oldották az óvoda-problémát (most már a gyerekeiket reklamálják), ezért javul érezhe­tően a lakáshelyzet, az egészségügyi ellátás és sok minden egyéb, ami a dolgozók munkáját, életét hivatott könnyíteni. A központi feladat elsősorban a nagyüzemi munkássággal való törődés! Egyszerre min­denki számára nem tudnak mindent magas fokon biztosítani, ezért ha akad kivétel, ak­kor elsősorban a nagyüzemi munkásság ér­dekében jut kifejezésre. Egyetlen példát említek csak. Mivel köz­ismerten kevés a saját gyártmányú kötött­áru, a Szovjetunió sokat vásárol a KGST ke­retén belül a szocialista országóktól, de a nyugati országoktól is. A külföldről érkező árukat elsősorban az üzemi áruházakba szállítják, és csak a fennmaradó részt viszik a városi üzletekbe. Még sok más példával is bizonyítani lehetne, Hogy a társadalmi gon­doskodás és gondolkodás miként összpontosul a nagyüzemi munkásra. Ki mit tud rólunk? Az emberekkel való találkozásainkat szinte nem is kellett szervezni. Üzemekben, vagy falvakban érkezésünkkor azonnal körülvettek bennünket. Közvetlenek és nagyon-nagyon melegszívűek a szibériaiak. Több kisebb- nagyobb gyűlésen, csoportos beszélgetésen vettünk részt és szinte mindenütt akadtak olyanok, akik önfeledt barátsággal kiáltották a tömegből: „jöjjenek máskor is!” Mindenütt tapasztaltuk a pártunk, dolgozó népünk irán­ti tiszteletet, megbecsülést Több helyen, magr ismerkedtünk a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság helyi titkárával. Közülük sokan még sohasem jártak hazánkban, mégis részletes is­merői eredményeinknek, vezetőink megnyi­latkozásainak és lelkes munkájuk révén sok­sók ember táplál baráti érzéseket irántunk. Magyar esteket rendeznek, és Petőfi Sándor verseinek szavalása után, a legújabb magyar táncdalok mellett szórakoznak. (Rendkívül népszerűek a magyar táncdalok.) Mindenütt, ahol csak megfordultunk, ta­lálkoztunk olyan háborús veteránokkal — közülük sokan csak most 41—43 évesék —, akik részt vettek hazánk felszabadításában. Igaz, a front nem ért el Szibériáig, de a haza hívó szavára sok ezren áldozták életüket a szibériaiak közül is a Moszkva körüli felsza­badító harcokban és üldözték egészen Berli­nig a fasisztákat. Jó szívvel beszéltek a há­borúban megismert Magyarországról és népé­ről, különösen sokan emlegették Cegléd és Nagykőrös vidékét Rőg — mártírok sírjáról A magyar nép iránti szeretetük nem-újke­letű. Történelmi háttere van. A polgárháború idején a magyar hadifoglyok közül sokan áll­tak a Vörös Hadsereg zászlaja alá. Az Omszk - ban harcoló Ligeti Károly és tizenkét társa Kolcsakék kezére került és valamennyinket kivégezték. Emléküket kegyelettel őrzik és a város középpontjában levő hősök terén ma­gasodó emlékmű hirdeti soha el nem múló dicsőségüket. Omszk egyik legszebb utcája: a Károly Ligeti utca. A hősök életéről, harcá­ról, hősi magatartásáról fennmaradt fotókkal dokumentált kiállítást a pionírok és komszo- molisták tömegesen keresik fel. Egy nagyüzemi gyűlésen ajándékot kap­tunk. A Magyarországon harcolt szibériaiak képviseletében urnát adtak át. ami Ligeti Ká- rolynak és társainak sírjáról hozott rögöt zárt magába. Azzal bíztak meg bennünket, hogy helyezzük el az urnát az egyik Itthoni szov­jet hősi temetőben. A szovjet és magyar hő­sök közös ügyért, a szocializmus győzelméért áldozták életüket Omszkban és Pest megyé­ben. Ünnepélyes keretek között kívánunk ele­get tenni megtisztelő kötelességünknek. Még egy megbízatásunk van. Munkáskollek­tívák, ipari és mezőgazdasági dolgozók, egyé­nileg és szocialista brisádok, fizikai munká­sok, mérnökök, igazgatók, párttitkárok, vete­ránok és fiatalok, mind, mind. akikkel csak találkoztunk — kérték, adjuk át testvéri üd­vözletüket és jókívánságaikat Pest megye minden lakójának. E cikk befejezéseként sze­retnénk eleget tenni ennek a tisztességnek. Fogadják szeretettel igaz barátaink, a szibé­riai emberek forró testvéri üdvözletét! (Mardera és Csepurko — Omszkaja Pravda — felvételei) AZ OMSZKI NYERSOLAJ-FINOMÍTÓBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom