Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-25 / 226. szám
1971. SZEPTEMBER 25., SZOMBAT ‘‘‘^JCirlap Ülést tartott a Minisztertanács Megfelelőek az új kollektív szerződések Egy családnak csak egy lakása és egy üdülője lehet Emelkedtek a zöldségárak - Tovább kell fejleszteni a sütőipart ÚJ RENDELETEK, SZABÁLYOZÓK A kormány 1968-ban határozatot hozott a közúti járműgyártás központi fejlesztési programjáról. A kohó- és gépipari miniszter e határozat értelmében kötelező évi jelentését terjesztette a Minisztertanács elé a közúti járműgyártás fejlesztésének helyzetéről. A jelentés megállapítja, hogy a fejlesztési program első szakasza általában kedvező eredményekkel zárult. A harmadik ötéves tervidőszakban az ipar több mint 21 ezer autóbuszt és közel 18 ezer tehergépkocsit állított elő. A járműgyártás területén megvalósított beruházások lényegében létrehozták az előirányzott termelő kapacitásokat és lehetővé tették a termelési előirányzatok teljesítését A jelentés foglalkozik a közúti járműgyártás fejlesztésének az idén elkezdődött, második szakaszával, részletesen elemezve a gyártó vállalatok feladatait és a program végrehajtása érdekében szükséges intézkedéseket. A kormány a jelentést tudomásul vette, s utasította a kohó- és gépipari minisztert, hogy intézkedjék a fejlesztések szorosabb összehangolására és irányítására. A munkaügyi miniszter és a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára közös jelentést terjesztett elő az 1971—1975. évekre kötött kollektív szerződésekről. A jelentés megállapítja, hogy az új kollektív szerződések a kiadott irányelveknek megfelelően készültek el. Kidolgozásuk egybekapcsolódott a vállalatok ötéves terveinek véglegesítésével, előkészítésükben a dolgozók tevékenyen részt vettek. Az új kollektív szerződésekben a korábbinál nagyobb teret kaptak a munkaerő-gazdálkodással, a jövedelem- és szociálpolitikával kapcsolatos vállalati tennivalók, továbbá a törzsgárdatagok kedvezményeinek és a dolgozó nők helyzetének javítását szolgáló intézkedések. A Minisztertanács a jelentést elfogadta, egyben határozatot hozott arra, hogy a munkaügyi miniszter és a Szak- szervezetek Országos Tanácsa, valamint a vállalatokat irányító gazdasági miniszterek és megyei tanácsok a szakszervezetekkel együtt hívják fel a kollektív szerződésekben előforduló hibákra a figyelmet, megfelelő ellenőrzéssel és útmutatással nyújtsanak segítséget a hiányosságok megszüntetéséhez. Az építésügyi és városfejlesztési miniszternek az igazságügyminiszterrel és pénzügyminiszterrel közösen tett előterjesztése alapján a kormány a telektulajdon kérdéseit a telekspekulációval szembeni hatékonyabb fellépés érdekében — új rendelettel szabályozta. A rendelet kizárja annak lehetőségét, hogy az egy lakó- és egy üdülőtelekkel már rendelkező személy, illetve család — az öröklés esetét kivéve — további telek birtokába kerüljön. Ugyanakkor lehetővé válik, hogy a család közösségéből kikerülő nagykorú személy lakásszükségletének kielégítése céljából egy lakótelek tulajdonát megszerezze. A jogszabály — többek között — megfelelő rendelkezéseket tartalmaz az egyeseknél már korábban felhalmozott telektulajdon megszüntetése érdekében. A megengedett mértéket meghaladó telkeket a tulajdonosok kötele- leíc 1972. december 31-ig elidegeníteni. Amennyiben ezt a kötelezettségüket nem teljesítik, a helyi tanács végrehajtó bizottsága a telkek tanácsi értékesítését rendeli el. Szintén az építésügyi és városfejlesztési miniszternek az igazságügyminiszterrel és pénzügyminiszterrel közös előterjesztése alapján a kormány rendeletet hozott a lakás- és üdülőtulajdon egyes kérdéseiről. A rendelet célja, hogy elősegítse az állampolgárok lakás- és üdülőigényének kielégítését, ugyanakkor a lakásokkal és üdülőkkel folytatott nyerészkedési törekvéseknek gátat vessen. A jövőben egy család tulajdonában egy lakásnál és egy üdülőnél több nem lehet. Amennyiben több van, azt 1973. december 31-ig értékesíteni kell, illetve másra át kell ruházni. Ha ez addig nem történik meg, a helyi tanács kötelező értékesítést rendel el. Az állampolgárok a telek-, illetőleg lakástulajdonukat kötelesek a helyi tanács végrehajtó bizottságának bejelenteni. A kormány megtárgyalta és jóváhagyta a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek a nyári betakarítási munkák végrehajtásáról, a terményfelvásárlás helyzetéről, valamint az őszi mezőgazdasági munkákra és felvásárlásra történt felkészülésről szóló jelentését. A mezőgazdasági termelés feltételei az idén a tavalyinál kedvezőbbek voltak. Valamennyi kalászon gabonából az előző éveknél jobb, a tervet meghaladó termésátlagokat sikerült elérni. Az ország jövő évi kenyérszükségletét saját termésű gabonából elégítjük ki. Kedvező a többi nyári be- takarítású növény termésátlaga is. A gabonafelvásárlás szervezett volt. A vállalatok szeptember 12-ig 2240 ezer tonna kenyérgabonát és mintegy 210 ezer tonna takarmánygabonát vásároltak fel. A zöldség-, gyümölcs- és burgonyaellátás — kisebb választékhiányoktól eltekintve — az első félévben megfelelő volt, júliusban kedvezően alakult, augusztusban azonban már esetenként áruhiány és egyes zöldségféléknél emelkedő árak jellemezték a piacot. Az első nyolc hónap fogyasztói árszintje 6,7 százalékkal meghaladta az előző év hasonló időszakának árszínvonalát. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint az igazságügyminiszter közös előterjesztése alapján a kormány határozatot hozott a földügyi szakigazgatási tevékenység továbbfejlesztéséről. A határozat értelmében a földügyi szakigazgatási tevékenység 1972. január 1-ével tanácsi hatáskörbe kerül. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke jelentést terjesztett elő a sütőipar fejlesztésére 1968-ban hozott kormányhatározat végrehajtásáról. A jelentés megállapítja, hogy a határozatban előírt feladatok zömét megvalósították, a sütőipari termékekből mennyiségileg és minőségileg javult az ellátás A sütőipar jelenlegi kapacitása azonban nem elegendő a lakosság zavartalan ellátásához, mivel időközben kénytelenek voltak leállítani több korszerűtlen, elavult üzemet, az új üzemek létesítése pedig elhúzódott. A kormány a jelentést tudomásul vette, s kötelezte az illetékes tárcák vezetőit: gondoskodjanak a szabályozók olyan módosításról, hogy azok biztosítsák a sütőipari vállalatok működésének kedvezőbb feltételeit. A határozat megszabja a sütőipar folyamatos, fejlesztésének feladatait, kötelezve a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert, hogy a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökével együtt tegyék meg a szükséges intézkedéseket a sütőipari munkások munka- és létkörülményeinek javítására. A közlekedés- és postaügyi miniszter jelentést tett a Minisztertanácsnak a Kijev közelében lezuhant magyar repülőgép katasztrófájáról. A szerencsétlenség körülményeinek és okainak vizsgálata tart, de amint a vizsgálat befejeződik, annak megállapításairól tájékoztatják a közvéleményt. A kormány" a miniszter bejelentését tudomásul vette és részvétét fejezte ki az áldozatok hozzátartozóinak. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. SZÜRET (Zsoldos Sándor rajza.) KÉT ÚJ TÖRVÉNY A holnap joga Ö llik-e benyúlni múlt idők bugyraiba, s elővenni valamit abból, amit rég’ eltemetett az emlékezet? Elővenni valamit abból, amit megéltünk, de amit fiaink, lányaink megérteni sem igen tudnak, akarnak ... ? Illik-e a mai tizen- meg huszonévesek elé tolni egy régi iratot, a Bureau International du Travail, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal negyven esztendeje, 1931-ben kiadott jelentését, amelyben az áll, hogy harminchét ipari, illetve számottevőbb iparral rendelkező ország közül hazánkban volt a munkanélküliek között a legtöbb fiatal? Száz munkanélküliből 42 tartozott a 16—25 évesek korcsoportjához, míg Angliában „csak” 31, az Egyesült Államokban 28 ... Illik-e? Mi dolguk nekik a munkaügyi hivatal jelentésével, a negyven évvel ezelőtti világgal, mi dolguk a munkanélküliséggel ? És egyáltalán: mi az, hogy munka- nélküliség? A törvényről kellene beszélni, arról a hosszú évekre szóló programról, amelyet csütörtöki ülésén fogadott el az országgyűlés. De lehet-e úgy szólni a törvényről, hogy legalább másodpercnyi ideig ne Tévedjünk vissza a megunk ifjúságába, a mi tegnapunkba, amikor... Hagyjuk. Volt, elmúlt, megéltük, megszenvedtük, s mert megszenvedtük, valljuk: soha többé! Egy nemzet csak akkor maradhat fenn, ha ifjúságának nem pusztán a holnap lehetőségét, hanem jogát adja meg! E fölismerés nem könnyű, s még nehezebb a belőle következő tettek végrehajtása. Sok dolog tanúsítja, mi mindent tett a szocialista rendszer az ifjúságért. Annyi mindent, hogy olykor már a száraz felsorolás is fárasztó. Mégis: eleget? Mindent úgy, ahogyan kellett volna? Mindent akkor, amikor eljött az ideje? T- örvényt köszöntünk, s hibákat hánytorga- tunk? Hogyan fér ösz- sze? összetartozik! Ahogy a magunk — felnőttek — tévedései, balfogásai, jót akarásai, de rosszul tevései mellé odasorjáznak az ifjak mulasztásai, türelmetlenkedései, értetlenkedései is. Nemzedéki ellentétek? Nem. A változó világ szülte feszültségek. S e feszültségek, a munkába való beleilleszkedéstől, a szakmai előléptetéstől a lakások kiutalásáig, a közgondolkodás sűrűn tapasztalható sematizmusáig, mindenütt fellelhetők. Azért kellett a törvény, hogy megoldja mindezeket a gondokat? A legjobb, a legtökéletesebb törvény sem képes erre; a törvényt végrehajtó emberek dolga ez. Idősebbeké és fiataloké. S nem néhány hónapra szóló dolga. Esztendők szükségeltetnek hozzá, s minden oldalról megértés, közös akarat, együttes cselekvés. Ezért, hogy a törvényjavaslat tárgyalásakor is többször elhangzott: az elfogadásra váró törvény keret jellegű jogszabály, amely elvi, átfogó útmutatást ad, s nem tisztázhat minden részletet. A most már törvénnyé lett javaslat túljutott a képviselői padsorokon, megkezdheti útját a mindennapokban. A nem könnyű mindennapokban, hiszen más dolog egyetértéssel fogadni a törvényt, s megint más azt minden apró dologban, a hétköznapok minden eseményekor érvényesíteni. Lehet-e? Igen! Mert nem valami teljesen újat, eddig nem lévőt kezdünk. Hanem tökéletesebben, jobban, egységes elvek, törvénybe foglalt jogok és kötelezettségek alapján folytatjuk azt, amit eddig is cselekedtünk; jelen és jövendő minél szorosabb egymásra illesztését. Meglepő talán, de tény: Pest megyében 263 ezer főt számlál a csecsemőktől a 19 évesekig terjedő korosztály, s 74 ezren vannak a 20—24 év közötti fiatalok, összesen tehát 337 ezer főnyi hatalmas tábor az a megyében, akikért — s akiknek! — ez a törvény született. Mert, ahogy mi, sajnos, már nem fiatalok, sorra vesszük a törvényből fakadó teendőinket és kötelezettségeinket, úgy kell e 337 ezres ifjúsereg nagy többségének, a már tudatos korukba érkezett ifjaknak is összegezniük: mi az, amit vár — és joggal vár — tőlük a társadalom. Tanulást, becsületes munkát, az új társadalom emberéhez illő vonások kialakítását. Jogok és kötelességek egymástól el nem választhatók, mégis, ha átmenetileg is, de sűrűn elválnak. A törvény azt célozza, hogy egyre ritkábban, egyre kevesebb esetben kerüljön erre sor, akár egy termelőszövetkezetről, ipari üzemről, akár egy városról, megyéről, országos kérdésről is legyen szó. Lehetőség a törvény erre, s a lehetőségekkel mindenütt és mindenkinek — ifjúnak és idősebbnek — jól kell élnie. Az akarat erre sokakban megvan, s tények légiója tanúskodik ez akarat tettekre váltásáról. törvénytervezet beterjesztése előtti széles körű viták, a párt központi bizottsága ifjúságról szóló határozata, s most a törvény maga egybehangzóan igazolja: a társadalom nemcsak érzi, de tudja is, hogy a holnap lehetősége és a holnap joga elválaszthatatlan. A lehetőséget a születés ajándékozza az új nemzedékeknek; a jogot pedig kiérdemelték, s most már törvény adja tudtára mindenkinek, hogy meg is kapták azt. A 'jogot, amely nem egy-egy korosztályt, nem egy nemzedéket szolgál, hanem az egész szocialista Magyarországot. Mészáros Ottó Szövetkezeti jövendő 0 z országban működő tizenegyezer vállalatnak a fele szövetkezeti: mezőgazdasági, ipari és fogyasztási. Pest megyében is tekintélyes a számuk, így az országos képhez hasonlóan uralják a mezőgazdaságot — 160 tsz-szel —, továbbá 58 kisipari, valamint 40 általános fogyasztási és értékesítési szövetkezet foglalkozik a termelés és forgalmazás megannyi részterepével. Mi tagadás, voltak évek, midőn másodrangúnak ítéltettek; anyagvásárlás, helyesebben: kiutalás dolgában nem versenghettek az állami vállalatokkal, hogy csupán egyetlen adalékát említsük a hátrányoknak. Az utóbbi évek elméleti vitái azonban tisztázták, hogy a szövetkezetek is — miként mondani szokás — a szocializmus édes gyermekei, nincs szó elhalásukról, s arra törekszünk, hogy egyenlőek legyenek az állami vállalatokkal. Ezt rögzíti, foglalja keretbe hosszú időre az országgyűlés által elfogadott egységes szövetkezeti törvény. A felszabadulással egyidejűleg hazánkban mind nagyobb teret kezdett hódítani az összefogás szövetkezeti formája. Az 1947. évi XI. törvény azonban magán viselte az akkori kötöttségeket, s a későbbi esztendőkben is csupán alacsonyabb szintű szabályozásokra került sor. ég ama első nekilendülés kezdetén, 1947-ben jelent meg Fehér Lajosnak, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettesnek egy kötete. Parasztszövetkezetek — ez volt a kötet címe, hadd idézzük egyetlen mondatát: „A szövetkezeti mozgalom ... milliókat kapcsol be a gazdasági élet irányításába és indít el a gazdasági felemelkedés útján...” Nos, ez az akkori buzdítás valósággá vált. A szövetkezetek, miközben szocialista útra szólították-vezették a kisáru- termelők százezreit, dinamikus ágazatokkal épültek a népgazdaságba. Aligiha kell például különösebben magyarázni, hogy túlságosan is koncentrált iparunk jó néhány „fehér foltot” legföljebb gazdaságtalanul tölthetne ki, viszont a rugalmas kis- és középüzemek — amilyenek alapítására különben a Gazdasági Bizottság határozatot hozott hónapokkal ezelőtt — kiválóan megfelelnek e célra. Bővült az ÁFÉSZ-ek — a volt földművesszövetkezetek — hatásköre is, elegendő pusztán a napjainkban kiváltképpen aktuális lakásszövetkezetek terjedésére gondolnunk. Sajátos módon, a valaha volt fmsz-ekből nőttek ki, alakultak át a mai mező- gazdasági termelőszövetkezetek is, amelyek szintén tágították az idők folyamán a gazdálkodás kereteit. Szerepet vállalnak jó néhány olyan tevékenységből is, amelyek már korántsem kötődnek ka- pához-kaszához, a hagyományos mezei tennivalókhoz. Az agrárolló hátrányával induló mezőgazdasági termelést, az évszázadokig alacsony nívón élő parasztság gyarapodását is szolgálják az úgynevezett „melléküzemágak”. A következő hetek-hónapok egyik fontos tennivalója lesz az ebbéli tevékenység indokolt mederbe terelése, természetesen úgy, hogy a piaci igények, a szükségletek domináljanak. (Pest megyében számtalan példa van arra, hogy az efféle munkákból eredő bevételek alapozzák meg éppenséggel az állattenyésztés, a növénytermesztés jövendő produktumait.) További fontos témakör, amit Kovács Sándor Pest megyei képviselő említett meg a többi között parlamenti felszólalásában: „Az a tény, hogy minden harmadik dolgozó szövetkezetben keresi kenyerét, egyértelműen szükségessé teszi, hogy a két tulajdonforma keretei között működő vállalatok munkájuk során szorosan együttműködjenek.” Fölmerülhet a racionális kérdés egyesekben: végül is mi tette szükségessé a mindhárom szövetkezeti ágazatot szabályozó törvény megalkotását? Hiszen van már például egy „tsz-kódexünk”, az 1967. évi III-as törvény. Ez igaz, lényeges módosítására nem is kerül sor, hiszen alapjaiban bevált, ám az ipari és a fogyasztási szövetkezetek tevékenysége nincs ilyen átfogóan szabályozva. Ezenfölül az egységes törvény kimondja és érzékelteti, hogy jóllehet a szövetkezetek igen sokféle munkát végeznek, akadnak azonos vonásaik. Jogi szaknyelven általános, de nem kerettörvény ez a mostani, vagyis fontos tételeket állapít meg, amelyek nemcsak a tapasztalatokat sűrítik, de megmutatják a jövendőt is. A híres lenini szövetkezeti elvekhez idomulva, néhány címszó a témák sokaságából: állami elismerés és támogatás, önkéntesség, tagegyenlőség, személyes és vagyoni közreműködés, gazdasági önállóság, a szövetkezet demokratikus önkormányzata, kölcsönös segítés — úgyszólván kimeríthetetlen a tennivalók tárháza. em túlzás tehát azt várni az egységes szabályozástól, hogy — belesimulván a népgazdaság általános irányzatába — minőségibb, intenzívebb szakasz kezdődik a szövetkezeti mozgalomban. Keresztényi Nándor
