Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-24 / 225. szám
1971. SZEPTEMBER 74., PÉNTEK rzsT iifctri kSCiriap Befejeződött az őszi ülésszak Dr. Horváth Istvánnak, a KISZ KB e'só titkárának felszólalása — Hazánkban — mondotta tír. Horváth István —, arra az alapelvre épült a fiatalokról való gondoskodás, amely- lyel az apák nemzedéke egyengette a felnövekvő korosztályok útját és lányaiban- f iái ban magasabb fokon megújította önmagát. Intézkedések, döntések egész sora született és érlelődik ma is. Hivatalos szervek és magánemberek szemlélete, magatartása és cselekvése bizonyítja, hogy a legnehezebb területen, a gondolkodásmód formálásában is egészséges folyamat bontakozott ki. Elveink helyesek, de még mindig nem érvényesülnek csorbítatlanul a gyakorlatban. Nem mindenki vállal erejéhez és lehetőségeihez mérten részt a közös feladatokból és ma is vannak, akik megfeledkeznek arról, hogy a maga helyén minden felnőtt állampolgár, a társadalom valamennyi intézménye közvetlenül felelős az ifjúságért. Ezért indokolt, hogy születő új törvényünk erejével és tekintélyével is fellépjünk a közömbösség, a kényelmes nemtörődömség ellen, hadat üzenjünk a fiatalok tehetségét, alkotókedvét megbéklyózó bürokráciának a jogos sérelemnek orvoslását is elodázó patópálos magatartásnak. A továbbiakban a szónok leszögezte: nincs igazuk azoknak, akik csak a felnőtt társadalom kicsinyített, némiképpen még éretlen, de teljesen azonos mását látják az ifjúságban. Az ifjúság a felnőtt nemzedék tükörképe, azaz hasonlít hozzá, de nem teljesen azonos vele. Ezért legalább annyira hiba lenne figyelmen kívül hagyni sajátosságait, mint sajátosságai alapján önálló rétegnek kikiáltani. Fiataljaink — hangsúlyozta dr. Horváth István —, hivatásukra készülve és hivatásukat gyakorolva is életútjuk kezdetén tartanak. Még csak keresik helyüket a társadalomban, az alkotó-te- remtő munkában, s ha túljutnak a pályaválasztás buktatóján, előttük a családalapítás, az otthonteremtés megannyi gondja. Ezért érdemelnek megkülönböztetett figyelmet és gondoskodást a felnőttek nemzedékétől, államunktól. A törvényjavaslat elfogadása ehhez is új lendületet adhat, kedvezőbb feltételeket teremthet. A KISZ Központi Bizottságának véleményét tolmácsolva jelentette ki dr. Horváth István, hogy az új ifjúsági törvénnyel állami életünk nagy jelentőségű aktusához, jogalkotásunk kimagasló állomásához érkeztünk. Az ifjúságról szóló törvény- javaslat — hangsúlyozta — mind tartalmában, mind formájában méltó a társadalomhoz, amely megteremtette és az ügyhöz, az ifjúság ügyéhez, amelyért életre hívták. Nem egyszerűen összefoglalója, hanem továbbfejlesztője az ifjúságra vonatkozó korábbi jogszabályoknak. Ügy épít a jelenre, hogy a jövő követelményeinek teljesítéséhez is megteremti a feltételeket. Megalkotása nagy eredmény a KISZ decemberben összeülő kongresszusa előtt, egész ifjúságunk számára. Olyan vívmány, tamely tettekre kötelez és új sikerek forrása lehet, ha közös cselekvés gazdagítja tovább. A törvényjavaslat olyan jogokat biztosít ifjúságunk politikai tömegszervezetének, amelyek nélkülözhetetlenek a mai és holnapi fiatalok érdekeinek védelméhez, ahhoz, hogy beleszólásuk legyen az ifjúságot érintő helyi és országos döntésekbe. Elmondta a felszólaló, hogy a KISZ mindvégig cselekvő részese volt a törvényjavaslat előkészítésének, észrevételeivel, javaslataival formálója a tervezetnek. Indítványainak egy része betű szerint is helyet kapott a paragrafusokban, míg a többi közvetve, vagy a kormány végrehajtási rendeletében érezteti hatását. Felszólalását azzal fejezte be dr. Horváth István, hogy az ifjúságról szóló új törvény nem csodaszer, hanem eszköz, ami annyit ér, amennyit hasznosítunk belőle. — Egész népünk és ifjúságunk közös vívmánya. Kidolgozásához az MSZMP Központi Bizottságának kezdeményezése nyitotta meg az utat és társadalmunk fejlődése, a szocialista demokratizmus kiteljesedése érlelte meg a feltételeket. Mindenki joggal magáénak érezheti — és kell is, hogy érezze — hiszen rendelkezéseink megvalósításában is találkozni kell a jószándékoknak. A KISZ Központi Bizottsága és a maga nevében a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlotta az országgyűlésnek. né, Pest megye 21. választókerületének képviselője, bia- torbágyi pedagógus is —, hogy mit nyújt a falu fiataljainak. — Községünkben a KISZ- szervezetnek hat csoportja működik. A legeredményesebben a gazdasági szakiskola fiataljai dolgoznak. Nem véletlenül. Az iskola ifjúsága számára biztosítottak az anyagi feltételek, a művelődésüket szolgáló helyiségekkel és megfelelő környezettel rendelkeznek és a munkájukat pedagógusok fogják össze, irányítják. Véleményem szerint a többi KISZ-csoport is hasonlóan eredményes munkát végezhetne, ha ugyanilyen feltételek állnának a rendelkezésükre. És ez nem csupán a művelődési-szórakozási lehetőségek biztosítására érvényes, hanem arra az egészséges törekvésre is, hogy a fiatalok szeretnének tevékenyen bekapcsolódni a közéletbe, tért kívánnak hódítani a maguk számára a társadalomban. — Ha már az iskolánál tartunk — veszi át ismét a szót Novák Béla —, beszélnünk kell arról is, hogy jelenleg az úttörőcsapatok működésének nincsenek biztos, állandó jellegű anyagi alapjai. Általában a helyenként változó társadalmi segítségből rendezik meg hagyobb összejöveteleiket. Az iskola költségvetésében tervszerűen, évről évre biztosítani kellene a működés alapvető feltételeit. De tovább megyek: a tanulmányi kirándulások, táborozások útjait — megfelelő igazolások után — ingyenesen vagy az eredeti költség húsz-harminc százalékáért kellene lehetővé tenni. Az az igazság, hogy nálunk évről évre többe kerül gyerBaskay Tóth Bertalan mekeink iskoláztatása. Amíg például Csehszlovákiában, Romániában és az NDK-ban ingyenes a tankönyv, addig nálunk ezek ára évről évre emelkedik. — Legyünk őszinték — jegyzi meg Bánáti Gézáné —, bizonyos értelemben ez is oka annak, hogy a munkás- és a parasztszülők sokszor nem Puliai Árpádnak, az MSZMP KB titkárának felszólalása — Olyan javaslatról kell a tisztelt országgyűlésnek döntenie, amely a társadalom majdnem felét alkotó ifjúság jogait és kötelességeit emeli törvényerőre. Az MSZMP Központi Bizottsága az ifjúságpolitika időszerű kérdéseivel foglalkozó 1970. februári ülésén ajánlotta a kormánynak a törI vény kimunkálását. A törvényelőkészítést széles körű és fokozódó érdeklődés kísérte — kezdte felszólalását Puliai Árpád. — Reményteljesnek tartjuk és üdvözöljük az üzemekben, intézményekben tapasztalható figyelmet és kezdeményező szellemet. Politikánkkal milliók azonosulnak A párt Központi Bizottsága úgy ítéli meg, hogy az átfogó törvényes rendezéshez politikai, társadalmi szempontból a helyzet kellően érett. Minden hatalom számára nagy politikai vizsgatétel, hogy milyen célokat állít az ország elé, azokat magúkénak tudják-e vallani a társadalom tagjai. Súlyos és kibékíthetetlen a konfliktus, ha a hatalmon lévő osztály céljai, osztálytörekvései szemben állnak a nemzet többségének érdekeivel, a haladással. A történelem tanúsítja, hogy az ifjúság ilyen esetben szinte törvényszerűen mindig a haladás oldalára áll. Az ifjúság napjainkban is sokat hallat magáról. A kapitalista világban szenvedélyesen lázad a céljaival és létérdekeivel ellentétes társadalmi állapotok, a burzsoá hatalom önkénye ellen. Ha sokszor nem is kellő tudatossággal és szervezettséggel, de kifejezésre juttatja, hogy helyzetével elégedetlen és nyugtalanító sorskérdés számára jövőjének alakulása, s a társadalmi valósággal kerül feloldhatatlan ellentétbe. Társadalmunkban gyökeresen más az ifjúság helyzete. A politikai hatalmat birtokoló munkásosztály céljai a kormányzás, a hatalom gyakorlása közben szorosan összefonódnak a társadalom egészének, tehát az ifjúság létérdekeivel is. Társadalmunk minden dolgozó osztálya, rétege — az ifjúság is — intézményesen és törvényesen részesedik az ország anyagi és szellemi gyarapodásából. Ez az alapja annak, hogy nálunk milliók tudnak azonosulni a politikával, a kormányzati törekvésekkel. A nemzet jövője érdekében Az ifjúsági törvénnyel a felnőttek nem ajándékot adnak az ifjú állampolgároknak. A nemzet jövőjét tartjuk szem előtt, amikor e törvényt megalkotjuk. Társadalmunk jövőbeni fejlettsége, arculata, közszelleme, gazdaságunk és kultúránk olyan lesz, amilyenné majd szocialista szívesen gondolnak gyermekeik továbbtaníttatására. A középiskola jelentős anyagi tehertétel. S mert egy-két szünet nem elég a sok-sok, ifjúsággal kapcsolatos kérdés megvitatására, a folyosói beszélgetések a délutáni órákban is tovább folytatódnak. Nemcsak a gondokról, hanem a már elért eredményekről is. Novák Béla ezekről is büszkén ad számot. — Járási sátortábort létesítettünk Balatonfenyvesen. Van mozgó sátortáborunk. Jövőre ifjúsági parkot építünk Zsámbékon és hozzákezdünk a pilisvörösvári ifjúsági park építéséhez is. És járásunkban, a pártbizottság kezdeményezésére, több klubkönyvtár is létesült. Például Piliscsabán. Itt már kulturált körülmények között töltheti el a falusi ifjúság a szabad idejét. Gondot jelent viszont a fenntartás. Nagyobb részt kellene biztosítani működésükhöz a községi költségvetésből. Aztán más gondok is szóba kerülnek: mi legyen az autóstopos fiatalokkal, olcsóbb utazási lehetőségeket kellene biztosítani a fiatalok számára, más szocialista országokhoz hasonlóan létre kellene hozni az úttörőcsapatokat segítő társadalmi mozgalmat és ígv tovább. Kérdések és javaslatok, amelyek megoldásához minden bizonnyal segítséget nyújt majd az új ifjúsági törvény. Prukner Pál ügyünk folytatói, fiaink és leányaink formálják. A 70-es évek magyar ifjúsága számára a szocialista társadalom nemcsak objektív valóság — mondotta többek között Puliai Árpád —, hanem természetes létforma is. Az ifjúság közéleti szerepének, befolyásának növelése része a szocialista demokráciáról vallott nézeteinknek, belső társadalmi demokratizmusunk további kibontakoztatásának. Az ehhez szükséges összes intézményes fórummal rendelkezünk. De mint minden fontos társadalmi, politikai kérdésben, ebben sem szabad türelmetlennek lennünk és illúziókat táplálnunk. Ifjúságunk aktív tömegei mellett szép számmal vannak olyan fiatalok — és ha csökkenő mértékben — lesznek a jövőben is, akik nem tartoznak környezetük véleményformálói közé, ugyanakkor csendben, becsülettel végzik munkájukat. Reálisan fontolóra kell vennünk: a közéleti aktivitás, a véleménynyilvánítás és az igény mások véleményének formálására, nem csupán az egészséges társadalmi és munkahelyi viszonyokon múlik, hanem bizonyos mértékig egyéni allcat, politikai érdeklődés, látókör dolga is. Azt viszont társadalmunk joggal elvárja minden ifjú tagjától, hogy ne legyen köröm- bős a sorsával, személyes boldogulásával öszekapcsoló- dó országépítő céljaink iránt. A felnőttek körében hangsúlyozni kell: az a természetes, ha a fiatal nem hajbókol, megmondja, amit érez és gondol. Őszinte véleménynyilvánítása támogatást érdemel. A fiatalok kritikáját — még, ha sokszor „szabálytalan”, vagy egyesek szemében idegen is, nem nélkülözheti a társadalom. Társadalmunk, amely a köz- megbecsülés egész értékrendszerét a munkára alapozza, nem nyugodhat bele abba a torzulásba, amely az alkotó munkát és készséget kizárólagosan egyes értelmiségi foglalkozásokhoz köti. Ahogy van tehetséges mérnök, orvos, tudományos kutató, ügy van tehetséges munkás; esztergályos, bányász, kohász. Az igazság az, hogy a termelő tevékenység: alkotás, amihez egyre bővülő szellemi ismeret, képesség és tehetség kell. A társadalom joggal várja az iskolától, hogy a fiatalokat az életre készítse fel. Tudnia, kell az iskolának helyesen és reálisan irányítani a pályaválasztást, hogy a választott életpálya összhangban legyen a társadalmi érdekekkel és lehetőségekkel, a fiatalember felkészültségével, elképzeléseivel. Az ifjúságért érzett felelősségnek ott kell kezdődnie, ahol a gyermekről a legalapvetőbb gondoskodás történik: a családban. Semmiféle törvény, intézkedés nem pótolhatja a szülői szeretetet és gondoskodást, amelyre minden fiatalnak szüksége van. Társadalmunk, államunk nem ad felmentést a szülői felelősség a’ól; amikor részt vállal az ifjúságról történő gondoskodásból, lényegében társul a szülői felelősséghez. Társadalmunk gondja, az ifjúság gondja Ifjúságpolitikánk szerves, elválaszthatatlan része társadalompolitikánknak — éppen úgy, ahogyan ifjúságunk is része egész társadalmunknak. Társadalmi gondjaink egyben ifjúságunk gondjai is. Ezek döntő többsége — például a lakásprobléma enyhítése és megoldása, az életkörülmények tervszerű javítása, a szakemberképzés, közéleti vonatkozásban a szocialista demokrácia elmélyítése — általános társadalom- és gazdaságpolitikai programunk fontos összetevői. Az új törvény biztosítja az ifjúság jogainak és kötelességeinek egységét. Ennek érvényesítésére a törvény alkalmazása során az élétben is törekednünk kell, mivel éppen ez a törvény lényege. Világosan meg kell mondanunk ifjúságunknak, mi az erkölcsi alapja jogai gyakorlásának. Társadalmunkban ehhez az erkölcsi alap nem lehet más, mint a jól végzett munka, az eredményes helytállás. A vitára beterjesztett törvényjavaslatot — mondotta végül Puliai Árpád —, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága megbízásából elfogadásra ajánlom. Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, Pest megyei képviselő felszólalása A most előterjesztett ifjúsági törvényjavaslatnak nagy jelentősége van a tekintetben — kezdte beszédét Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, Pest megye 29. választókerületének képviselője, a honvédelmi miniszter helyettese —, hogy fokozottan elősegíti az ifjúság sokoldalú fejlődése, nevelése, a közügyekbe való bevonása érdekében a széles körű társadalmi összefogást, a feltételek biztosítását. A törvényjavaslat helyesen juttatja kifejezésre fejlődő szocialista társadalmunk kívánalmait és reális lehetőségeinket. Beszédének további részében Kárpáti Ferenc á katonafiatalok életével foglalkozva a többi között a következőket mondotta: — A hadseregben folyó nevelés tartalmát, céljait tekintve, folytatása annak, ami általában a mi társadalmunkban az ifjúság nevelésére érvényes. Természetes ugyanakkor, hogy a katonaidő alatt előtérbe kerülnek azok a kő-, vetelmények, amelyek a honvédelemre való felkészítésben különösen nagy jelentőségűek. Ügy értelmezzük a napirenden szereplő törvény- javaslatot — mondotta a vezérőrnagy —, hogy éppen ilyen tekintetben vannak fontos tennivalóink pártunk ifjúságpolitikai célkitűzésének megvalósításában. Kárpáti Ferenc vezérőrnagy ezután a fiataloknak a hadseregben tanúsított magatartásáról szólt. — A közvélemény előtt többnyire a hadsereg naigy- gyakorlatain, az elemi csapásak elhárításában kitűnt, az építő munkában élenjáró műszaki katona alakja marad emlékezetes. Kevésbé ismert az a katona, ki a nagy értéket képező harci technikai eszközeinket kezeli és karbantartja, helytáll légterünk védelmében és nap mint nap részt vesz a nagy szellemi és fizikai igénybevételt jelentő harci kiképzésben. Pedig katonafiaink többsége ezek közé tartozik, odaadással, felelősségérzettel sajátítja el • fegyveres szolgálat feladatait, a harc megvívásának tudományát. — Arra törekszünk — mondotta a honvédelmi miniszter helyettese —, hogy esetenként, amikor erre lehetőség nyílik, a lakosság is betekintést nyerhessen a hadsereg életébe, megismerhesse a katonák helytállását, nehéz feladatuk teljesítése közben. — A törvénytervezetnek a honvédelemmel kapcsolatos pontja — folytatta Kárpáti Ferenc — a kiemelkedő, kiváló teljesítmények elismerését és az ezekért járó jogokat rögzíti. Helyesnek tartjuk annak törvénybe iktatását, hogy azokat, akik a haza fegyveres szolgálatában kiváló eredményeket értek el, meghatározott jogok és kedvezmények illetik meg. Ennek ösztönző hatása lesz mindazokra, akik a hadseregbe bevonulnak, s azokra is, akik a társadalmi, gazdasági, állami élet különböző területein dolgoznak és az ifjúság helyzetének alakulásáért felelősek. — A törvény széliemében folytatott munkánk, a követelmények valóra váltása tovább fogja erősíteni a hadseregben folyó nevelés szocialista tartalmát és ezáltal még inkább hozzájárulhatunk ifjúságunit öntudatos, hazáját szerető szocialista emberré formálásához — mondotta befejezésül Kárpáti Ferenc.
