Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-22 / 223. szám

6 MST Hfcrci k-Míríap 1971. SZEPTEMBER 22., SZERDA A közös tanács közös tervei Közművesítés — Parcellázás — Üdülőövezet — Lakásépítés Üröm községi közös tanács végrehajtó bizottsága tanács­ülésén jóváhagyta Üröm és Pilisborosjenő községek ösz- szevont rendezési tervét, s ta­nácsrendeletet alkotott a ren­dezési tervhez készített helyi községrendezés! előírásokról. 1973-IG Ez a terv, a Pest megyed fej­lesztési koncepció szerves ré­szeként, meghatározza a két község nagymértékű fejlődé­sét. A Pest megyei Tanács kormányrendelet nyomán ha­tározatba vette (és sorrendbe sorolta), hogy a főváros agglo­merációs övezetét alkotó köz­ségek távlati rendezési tervei 10/3-ig elkészüljenek. A helyi elképzeléseket összehangoló előkészítő eljárás, a megyei ta­náccsal folytatott, számtalan előzetes tárgyalás után a két község összevont rendezési tervét Üröm összevont közsé­gi tanácsa hagyta jóvá. Tudni kell, hogy az e rende­zési tervekben foglalt fejlesz­tési elgondolások megvalósítá­si határideje, anyagi forrásai még nem konkretizálhatok, lé­vén céljuk a területfejlesztés koncepcionális összehangolása — az utak, közintézmények, közlekedés stb. nagy távlatok­ban és a környezet egészével összefüggő meghatározása, számolva nemcsak a helyi és környezeti adottságokkal, ha­nem a várható népességala­kulással is. A terv meghatározza a két község ivóvízhálózatának bő­vítését, a két község központi területrészének kialakítását, az üdülőterületeik és a közin­tézmények megépítésének egy­másutániságát, a hálózati szennyvízcsatorna megoldását, a szükséghez képest elektro­mos hálózatbővítést, a közvilá­gítás korszerűsítését, s a bel­vízlevezetés rendezését. A jövőben szigorúan ellen­őrzik az építési övezeteknek megfelelő szabályok betartá­sát. Az ugyancsak övezeti elő­íráshoz igazodó állattartási korlátozás betartását is ellen­őrzik, s érvényesülnie kell a lakó-, illetve üdülőövezeti sza­bályoknak a zártkertek kiala­kításánál is. Gondot fordít a közös tanács a műemléki épü­letek felújítására, illetve ál­lagmegóvására, betartva az Országos Műemléki Felügyelő­ség irányelveit. ÚJ UTAK, UTCÁK Az igazgatási területek ösz- szevonásával megszűnik a két település közötti igazgatási ha­tárvonal. Tanácsrendelet írja elő a területültön levő turista­utak, s az azokon elhelyezett, tájékozódást biztosító jelzések megóvását is. A községrendezés folyamán az első ütemben az üres tel­kek beépítése valósul meg, kü­lönös tekintettel az útszabá- lyozási szélességek biztosítá­sára, a tervbeni elképzelések alapján. A második ütemben a két község területén kialakí­tott családiház-parcellák be­építése következik — ezt meg­előzi e területek alapközmü- vesítése. Majd — a közműve­sítés megfelelő fokán — azaz a harmadik ütemben kezdik el Üröm északnyugati részén az új, községi lakóterületek ki­építését. Ütemezéstől eltérően építhetők, a szükségesnek lát­szó időpontban a közutak, köz­létesítmények, közművek. A községi közös tanács ren­delkezett a kezelésében levő úthálózat felújításáról, új utak és utcák szabályozásáról, ál­lagmegóvásáról, az élővizek rendezéséről, talajvédelmi lé­tesítmények kialakításáról is. Pilisborosjenő fejlesztésének ’ iránya hétvégi és üdülőterületi jellegű lesz. Összehasonlításul: Üröm község távlati, becsült lakos- száma hatezer főnyi, a hétvégi pihenővendégei száma ugyan­ekkor ezerötszáz fő — Pilisbo­rosjenő állandó lakossága mintegy háromezer lesz ez időben, viszont itt is ezeröt­száz üdülővendégre számíta­nak. Hogy a fejlesztés megfe­leljen az itt ismertetett ará- nyok-meghatározta tendenciá­nak — szükséges a belterületi határmódosítás is. MAXIMÁLISAN 200 NÉGYSZÖGÖL Üj telekméreteket szabtak meg. Eszerint egyedi, vagy csoportos (tömb) -építkezésnél a lakásonkénti maximális te­leknagyság 200 négyszögöl le­het, s az előírás értelmében a közintézményeik telepítését le­hetőleg egytömbben kell meg­oldani. Tervbe vették a külterületi lakott helyek, a „vadtelepülé­sek” felszámolását is a későb­biekben, s addig is építési ti­lalom alá vonják ezeket a he­lyeket. A felszámolás munká­ját fokozatos átköltöztetéssel oldják meg. Fontos elképzelés még a há­ziipari bedolgozó rendszer fej­lesztése. Szorgalmazzák a területfej­lesztés kapcsán a káros hatás­tól mentes üzemek telepítését is. Ezzel mintegy nyolcszáz in­gázót mentesíthetnek a bejá­rás fáradalmaitól. Pereli Gabriella Gesztenyés kirándulók Vas megye egyik jellegzetes tája, a Kőszeg-hegyalja is fel- ölti őszi köntösét. A hervadás beköszöntőt jelzi e vidéken a szelídgesztenye érése, szedése is. Itt találhatók az ország legnagyobb szelídgesztenyései, melyekben nem ritkák a 400— 500 éves faóriások sem. A ko­rán érő ízletes gyümölcs sze­dését már megkezdték. A gesz­tenyésekből, melyek jó köze­pes termést adnak, az idén is több vagonnal szállítanak a fővárosba és a nagyobb vidéki városokba. A tájat ebben az időszakban különösen sok ki­ránduló keresd fel, mivel a he­gyi gesztenyesütés kellemes szórakozást, jó pihenést nyújt a látogatóknak. Mit tudunk a kesztyűről? A kesztyű már régóta olyan meg­szokott ruhadara­bunk lett, hogy bizonyára kevesen gondolkoznak el azon, mikor és miért kezdték vi­selni. Pedig a kesztyűnek érde­kes a története. A legrégibb kesztyű­ket minden való­színűség szerint Tutenkámen egyiptomi fáraó sírkamrájában ta­lálták. A fáraó időszámításunk előtt 1350-ben halt meg. Ez a kesztyű lenvászonból ké­szült és csak az ujjakat védelmez­te, ami azt bizo­nyította, hogy túl­nyomórészt ün­nepségeken, szer­tartásokon volt használatos. Igaz, ugyanitt olyan kesztyűt is talál­tak, amelyet nyíl­lövészetnél hasz­nálták tulajdono­saik, és amely a tenyeret is elfed­te. Hogy milyen je­lentőséget tulaj­donítottak abban az időben az eti­kettnek, ezt a köz­ismert történet­nek az alapján is megítélhetjük: az egyik óperzsai ki­rály parancsba adta, hogy min­den rokonát ki kell végezni, amiért bátorkod­tak csupasz kéz­zel megjelenni színe előtt és nem viseltek kesztyűt, mint ahogyan ez akkoriban szoká­sos volt. A görögök kizá­rólag védő funk­ciót tulajdonítot­tak a kesztyűnek: Odüsszeusz hazá­jába visszatérve a kertben bukkant rá atyjára — az apa kesztyűbe bujtatott kézzel tépdeste ki a tüs­kés gyomokat. A rómaiaknál más funkciója is volt a kesztyűnek: étkezés közben is használták, mivel akkor még nem ismerték a vil­lát. A „kesztyű” szó egy VIII. század­beli angolszász epikai költemény­ben is előfordul. A kesztyűnek itt kizárólag gyakor­lati a rendelteté­se: az istállóban végzett munkánál megvédi az ember kezét. A kesztyűvise­lés csak a XVI. században terjedt el széles körben, amikor megjelen­tek a bőr cserzé­sének új módsze­rei. Azóta a kesz­tyű nem változott különösebben. Gáztartályok - külföldre is A gázprogram keretében a következő években mind több üzembe és lakásba jut el az egyik legkorszerűbb fűtő­anyag: a gáz. A népszerű „tü­zelő"’ szállítására az igények­nek megfelelő mennyiségben készít palackot az Alumínium- árugyár. A mintegy 20 éve be­vezetett termékből évente több százezer tartályt gyártanak, s most — mivel külföldön is ér­deklődnek a hazai tartályok iránt — tovább bővítik kapa­citásukat. A gépesítést főleg munka­erőhiány leküzdésére kezde­ményezték. Korszerűsítik a hőkezelést is, a jelenlegi elektromos ke­mencéket gázfűtésűekre cseré­lik. A korszerűsítésre 1973-ig összesen tízmillió forintot köl­tenek saját fejlesztési alapjuk­ból, s ezektől a beruházások­tól évente több mint 2,5 millió forintos termelésnövekedést várnak. Szarvasbőgés Borsodban is A Borsod megyei Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság több mint százhúszezer hektáros erdőségében megkezdődött a szarvasbőgés. Az utóbbi évek­ben folytatott tervszerű vad- gazdálkodás eredményeként az idén a korábbi éveiméi gaz­dagabb zsákmány ígérkezik. A vadban gazdag Bükk-fennsík- ra, valamint a szekepusztai és a zempléni hegyvidékre meg­érkeztek az első külföldi va­dászok. Az idén tizennyolc vendégvadász jelentette be részvételét, akik huszonhat goiyóérett bikát lőhetnek ki. Lehalászás a „halvarosban" — Cscngrádban a tömörké­nyi Alkotmány Termelőszövet­kezet 1500 holdas tórendszeré­ben kezdték meg elsőnek rz őszi lehalászást. Az idén ké­szült el teljes egészében a ha­talmas „halváros” olyan szi­kes területen, amelyet még le­geltetésre sem tudtak használ­ni. A tömörkényi puszta volt egykor a Dél-Alföld legkietle­nebb tája, a madarak közül is csak az igénytelen bíbicek ke­resték fel. Szalagon a Gemenc A szekszárdi Vasipari Vál­lalat megkezdte a Gemenc ne­vű olajkályha sorozatgyártá­sát. Az új típus hatásfokát hőcsöves égőtérrel fokozták a tervezők. Az idén összesen 54 ezer darab, különféle olaj­kályha készül Szekszárdin (ebből mintegy háromezer Gemenc), amelyek egy részéi külföldre exportálják. Őszi virágpompa Borsod megye természeti ritkaságokban bővelkedő tá­jai között is előkelő helyet foglal el a zempléni hegyvi­dék. Az úgynevezett „várhe­gyek”, mint a füzért, a regé­rt és a boldogkői szirtek tá­jékán, a fenyvesekben, a tölgyerdőkben és a patak­medrek lapályain a bota­nikusok mintegy ezerhárom­száz virágot tartanak nyil­ván. Az ősz beköszöntésével több olyan virágritkaság nyí­lik a hűvös éghajlatú vidé­ken, amelyek hazánkban na­gyobbrészt csak itt tenyész­nek. \ A boldogkői vár sziklabér­ceit valósággal elborítja az ékes vasvirág lilarózsaszín szirmú virága. Ez a virág ar­ról ismert, hogy minél keve­sebb csapadékot kap, annál dúsabban tenyészik. Az idei aszályos nyár után a szoká­sosnál is nagyobb tömeg­B ogyota Benedek, az ifjú és lelkes hírlapíró gyakornok ama bizo­nyos napon, amikor szerkesztője váratlanul ma­gához rendelte házi telefonon, nem is sejtette, hogy élete fordulóponthoz érkezett. — Na, fiúka — kezdte sze­líd leereszkedéssel a főnök —, lenne magának egy testhezál­ló feladat. Bogyota, mint mondom, lel­kes és ambiciózus fiatalember volt, s felcsillanó szemmel, érthető benső izgalommal várta, mi az, amit feladatul szánt neki a szerkesztő. Korá­hoz képest meglepő bölcses­séggel nem vágott közbe, hallgatva várta a folytatást. — Figyeljen rám, fiúcska — folytatta némi hatásszünet után a szerkesztő. — Ügy tu­dom; magának, hogy úgy mondjam költői hajlamai vannak. — Igenis, kérem... — re- begte a kérdésre némiképp felibátorodva Bogyota — a lí­rai műfajban. Már együtt van egy kötetre való... ha erre tetszene gondolni. — Na igen, persze — vá­gott a fiú szavába a főnök. — Ezért van most szükség ma­gára. — Hónapok óta erre várok, szerkesztő úr! — szakadt ki a boldog lelkendezés, a fel­csillanó lehetőség fölötti lel- kesültség Bogyotából. — Hogy teret nyit lírai munkáimnak is a lap. — Akkor itt a vissza nem térő alkalom — vágott me­gint az alanyi költő áradozá­Rímes karrier sába a főnök. — Arról van szó... — Szolgálatára, szerkesztő úr... — Arról van tehát szó — ismételte némi türelmetlen nyomatékkai a szerkesztő —, hogy szükség lenne egy bizo­nyos témájú versre. — Szerelmes, vagy évszak- versre tetszik gondolni? Bő választékot mutatok — kész- ségeskedett Bogyota. — Vagy netán valami hazafiasra? — Nem, nem... — hárítot­ta el karmozdulattal is az ajánlatot a főnök. — A fel­adat nem ilyen egyszerű... De mondja csak: tudna vala­mi olyasmit, ami hm ... bizo­nyos művészi misszióra hiva­tott? Szóval, hát... az az igazság, fiúka, a kiadónknak nyakán maradt pár ezer ké­peslap, amivel Bihácsi. az a dilettáns piktor bebóvlizta a céget. Azoknak kellene va­lami ügyes, hatásos reklám, hogy túladjunk rajtuk. Érti? Bogyota hirtelen a menny­országból huppant vissza a koszos redakcióba. Mogul á- zottságot érzett, s kiszolgálta­tottságot. — Na, szóval, érti, ugye, fiúka? — kérdezte a főnök. — Igenis ... szerkesztő úr. Holmi reklámvers kell. — Eltalálta. Rövid, frap­páns, hatásos. — Aztán, hogy némi vigasztalót mondjon: — Tudja, a Hírharang olvasói­nak nem kell irodalom. Pláne költészet!... Hiába, ez a ke­gyetlen valóság. Mi is a piac­ról élünk. Fél óra múlva Bogyota megint kopogtatott a szer­kesztő ajtaján, s felolvasta művét: írni kéne nékem haza, Felteszem a kalapot, Elmegyek a Hírharanghoz, S veszek Bihácsi-lapot. — Bravó!... bravó! — kö­zölte a produkció végén a szerkesztő, miközben elégedet­ten megveregette Bogyota vál­lát — Bravó. Maga még viszi valamire, fiúka!... Rövid, frappáns, mozgósító. A mi szakmánknak, tanulja meg, ez a három legfőbb erénye... Mu­tassa csak ... — s újból átbön­gészte az irományt, aztán kije­lentette: — Holnaptól napon­ta hozzuk, amíg egyetlen Bihá- csi-lapunk van. Maga meg menjen le a pénztárba, fel­vesz tíz pengőt. És további munkákra számíthat Majd a hóna alá nyúlok. Ettől fogva Bogyota házi­költővé avanzsált a Hírharang­nál. A lapban burjánzani kezdtek a rímes hirdetmé­nyek, Begyota egyelőre még vérző szívének ilyenféle csor­dulásai : Tudja minden modern em­ber, s maradi, Hogy legjobban szállít dok­tor Vasadi. Ha költözik, szállíttat: Vasadira számíthat. Még az ünnepi szám nagy keresztrejtvényét is így vezette be a Hírharang: Ne legyen már oly maradi, Fejtse akkor is, ha Ady. Lassan úgy belejött a mer­kantil költészetbe, hogy azon kapta magát: immár képtelen minden ósdi lírai rímfaragás­ra, amit korábban oly érze- lemdúsan művelt. A szerelmi émelyeknek befellegzett. Ez a század nem a trubadúroké — vélekedett immár —, hanem az üzletembereké. Azoknak , meg publicitás kell, reklám- nyilvánosság. S miközben to­vább írta eme új meg új mű­veit a Hírharangnak, meg­nyert valami nagy pályázatot a következő valóban zseniális remekléssel: Még a nap is minden reggel Doxa órát néz, ha felkel. És ezzel a két, szállóigévé vált sorral Bogyota végképp megalapozta jövőjét. Utolérte a minden nagy szellemnek ki­járó felíedeztetés. S nem a ha­lála után, ahogy holmi lírai poétáknak dukál, hanem ifjú­sága legkellemesebb teljében. Természetesen megvált a Hírharangtól, hogy átvegye az őt megillető tisztet a nagy óra­cég reklámfőnöki székében. Hálája jeléül a felfedezteté­sért, az igazi életpályán való elindítás köszönetéként, a bú­csú érzékeny pillanatában át­nyújtott a Hírharang szerkesz­tőjének egy remekbe faragott strófát: Szenzációs lesz a lap. Ez nálunk a létalap. Attól fogva ez lett a Hírha­rang fejlécének ékessége, mot­tója. Egészen a csődig. Barna Tibor ben bontott szirmot. Telki­bánya környékén, a fenyve­sek napsütötte tisztásain ki­nyílt a kerek levelű kiskör- tiké. A zempléni hegyvidék ezen ritkasága a gyöngyvi­rághoz hasonló. Fáznak a méhek A szokatlanul hűvös, sze­les szeptemberi időjárás nagy károkat okozott a Dráva menti méhészetekben. A méhek a kaptárok 30—35 fo­kos melegéből most is rend­szeresen kirepülnek virág­port gyűjteni a hasításokhoz. A külső — tízfokos vagy még annál hidegebb — hőmérsék­let azonban hirtelen lehűti őket és ez idézi elő a pusztu­lásukat. Sok megdermedt méhet találnak a virágok kelyhében. Rossz idők járnak mostaná­ban a méhészetekre. Előbb a csaknem száznapos aszály apasztotta el a nektárt és oko­zott ínséget a méhcsaládok­nál, most pedig a hideg idő­járás tizedeli az állományt. Az már bizonyos, hogy jö­vőre kevesebb mézre lehet számítani. A méhészek, hogy erősítsék az állományt, intenzíven etet­nek: Baranyában eddig 25— 30 vagon cukrot helyeztek el a kaptárakban őszi-téli ele- ségül. EGER Csurran a medoc-must Az egri borvidéken megkez­dődött a szüret. Az Eger- Gyöngyösvidéki Pincegazdaság egri főpincészetében kedden megindult a feldolgozó gépsor. Az első mustot az egyik leg­népszerűbb egri vörösbort adó medoc bogyóiból préselték. A szakemberek szerint a tavalyi­nál is és az átlagosnál is lé­nyegesen jobb mustot szűrnek, A kedden préselt medoc must­ja például 20 cukorfokos volt s a szüret során bevárják azt az időpontot, amíg a medoc általában eléri ezt a minőségi szintet. Az általános szüret előreláthatólag a jövő héten kezdődik az egri borvidéken.

Next

/
Oldalképek
Tartalom