Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-16 / 218. szám

1971. SZEPTEMBER 16;, CSÜTÖRTÖK A Bolsoj Budapesten, az Opera Moszkvában 56 helyre 7 jelentkező Változatlanul kevés a pedagógus Szerdán Budapestre érke­zett a moszkvai Nagy Színház, a világhírű Bolsoj 400 tagú társulata J. V. Muricev igaz­gató vezetésével. A moszkvai Nagy Színház művészei kilenc alkalommal lépnek fel az Állami Ope­raházban. A bemutatkozó elő­adáson, szeptember 19-én, va­sárnap a Borisz Godunovot állítják színpadra. A Borisz Godunovon kívül a Pique Dame és a Szemjon Katko előadását láthatja a buda­pesti közönség. A Magyar Állami Operaház 350 tagú társulata — dr. Lu­kács Miklós igazgatóval az élen — szerdán délután két IL—62-es típusú repülőgép fedélzetén Moszkvába uta­zott, ahol a moszkvai Nagy Színházban á alkalommal lép színpadra. Magyar könyvek külföldön ötvenhat pedagógusállásra hirdettek pályázatot az idén tavasszal és nyáron a dabasi járás iskolái. Az ok: több mint negyven pedagógusnő van szülési szabadságon. He­lyettük, valamint az amúgyis hiányzó pedagógusok helyett hatvankét képesítés nélküli nevelőt alkalmaztak, az el­múlt tanévben. Június közepéig a meghir­detett ötvenhat ' helyre tizenöt jelentkező akadt. Szeptember elsején azonban rtár csak hét pedagógus fog­lalta el a felkínált állást, a többiek visszamondták jelent­kezésüket — A gond nem jár egye­dül — mondja Miskolczi Ká­roly, a járási hivatal művelő­désügyi osztályának vezetője. — Tavasszal, a pályázatok idején, mindössze három pe­dagógus jelentette be távozá­si szándékát. Ezzel számol­tunk. Azzal viszont már nem, hogy szeptember elsején ti­zenöten kérik ki a munka­könyvüket és éppen a tan­évnyitó napján hagyják cser­ben iskolájukat, óvodájukat. Gyálról például hatan tá­voztak szeptember elsején. Vincze Ferencné óvónő, Boda Istvánná, Szegeczki Lászlóné, Garai Tibomé tanítónő, va­lamint két orosz-ének szakos tanár: Vargha Anna és Pálos Marta. Európa és Ázsia értékes köveiből Szerszámok gyémántból Ócsárol négyen mentek el, például' Mózer Imréné,__ aki kéDesítés nélküli óvónőként kezdte, s most,- hogy megsze­rezte a diplomáját, eltávozott. A többségük Budapesten ka­pott állást. — Úgy ■ tűnik — mondja Miskolczi Károly —, hiába tettük szóvá már esztendőkkel ezelőtt a fővárosi iskoláknak azt a kollegiálisnak egyálta­lán nem nevezhető módsze­rét, /miszerint nem a tanév végén — amikor a pályázati rendszer erre lehetőséget ad — viszik el a vidéken tanító pedagógusokat, hanem a kez­dődő tanév elején, kényszer­helyzetet teremtve ezzel a vi­déki iskoláidban, nem történik ellene semmi. Az ok persze világos: ezzel a módszerrel megtakarítják a pedagógusnak a három nyári hónapra eső bérét, amit a következő tan­évben jutalmazásra fordít­hatnak. Csakhogy ami ked­vező a fővárosi iskoláknak, egyáltalán nem kedvező ne­künk. így történhetett meg a töb­bi között például az, hogy egy tanyai iskoja, a Da- bas-szőlői pedagógus nél­kül ■ maradt a tanévkez­désre. Jelentkező volt ugyan már három is, de mind vissza­mondta. Most tárgyalnak egy Bács megyei, szintén tanyán tanító pedagógussal, azzal ta­lán sikerül megegyezni. Addig azonban helyettesítéssel kény­telenéit megoldani az egy ta­nulócsoportos — egy-négy osztály — iskola működteté­sét. És a pedagógusihiány kö­vetkezménye az is, nemhogy csökkenne, növekszik a járás­ban a képesítés nélküli ne­velők száma. A tanév kezde­tén tíz új, diploma nélküli — gimnáziumot végzett — fiatal állt munkába a dabasi járás iskoláiban. — Mi minden tőlünk tel­hetőt megteszünk annak ér* dekében — mondja Miskolczi Károly —, hogy ne csökken­jen a tanítás színvonala a já­rás iskoláiban. Hogy mit is tehetünk ennek érdekében? A két-három éve dolgozó, képesítés nélküli nevelők ma már szinte kivétel nélkül valamennyien esti tagozaton tanulnak a fő­iskolákon, illetve egyete­meken. A tíz új, di.ploma nélküli ne­velőt pedig azok közül vá­lasztottuk ki,‘ akik ugyan si­keres felvételi vizsgát tettek valamelyik főiskolán, vagy egyetemen, felvételükre azonban helyhiány miatt nem került sor. p. p. Frankfurt, Lipcse, Belgrád, Szófia, Bécs, Toronto — ezek­ben a városokban szerepeltet a következő hetekben, hóna­pokban a magyar könyvki­adásról keresztmetszetet adó kiállításokat a Kultúra külke­reskedelmi vállalat. A frankfurti könyvvásáron, október 14—19 között ezer kö­tetnyi magyar kiállítási anyag zömmel a Corvina és az Aka­démiai kiadó friss termését reprezentálja: művészeti albu- -mokaf, sokféle idegen nyelven közreadott tudományos mun­kát mutatnak be, s felsorakoz­tatnak jókora kollekcót gyer­mekkönyvekből, sportkiadvá- nyokból és szakácsikönyvekből is. A szépirodalmat idegen nyelvekre fordított magyar regények, verseskönyvek kép­viselik. Janus Pannonius-pályázüt 1972 tavaszán lesz ötszáz éve, hogy meghalt a magyar- országi humanizmus Európa- szerte ismert költője, Janus Pannonius pécsi püspök. A ki­váló művész és nagy humanis­ta emlékére országos művésze­ti pályázatot hirdetett a Bara­nya megyei és a pécsi városi tanács, valamint a szakszerve­zetek Baranya megyei tanácsa. A pályázat célja a magyar kö­zépkor kiemelkedő humanista költőjének szellemét ábrázoló és folytató alkotások létrejöt­te. A pályázatot hirdető szer­vek a beküldött tématervek és vázlatok alapján — a művé­szeti szövetségek javaslatának figyelembevételével — most döntöttek a megbízatásokról. Az irodalmi müvekkel pályázó 34 író és költő közül kilencen, a zenei művekkel pályázó hét szerző közül pedig öten kaptak megbízatást alkotásaik elké­szítésére. A pályázat eredmé­nyét a jövő érv tavaszán hir­detik ki Pécsett, s ekkor nyújtják át a díjakat a legjobb irodalmi és zenei művek alko­tóinak. Középületeink sokaságát ékesítik kőburkolatok. A ha­zai márványon és kemény mészköveken kívül számos or­szág nemes kőfajtáját is alkal­mazzák épületdíszítésre. A Kőfaragó- és Épületszobrász­ipari Vállalat Fehérvári úti telepén dolgozzák fel az olasz­országi carrarai fehérmár­ványt, a szovjetunióbeli szür­ke és vörös gránitot, valamint a kéken csillogó labradoritot A skandináv államokból kvar- cit, azonkívül fekete, fehér és vörös színekben több gránit­féle érkezik rendszeresen. Kisebb mennyiségben még a távoli Koreából, Kínából és Iránból is importálunk külön­leges díszítő kopeket. A Fehérvári úton találhatók hazánkban a legnagyobb mé­retű gyémánt szerszámok, amelyeket az utóbbi években szerzett be a vállalat, hogy ez­zel megsokszorozza a terme­lést. Több méteres gyémánt- fűrészekkel szeletelik lapokra a nemegyszer százmázsás tömbökben érkező köveket. Heti filmjegyzet A cár tisztje és a komisszár Amelin komisszár hű bol­sevik, tiszta és bátor ember. Csak a hadviseléshez nem ért, nyomdász volt. A frontról me­nekülő katonákat sem tudja meggyőzni, hogy lépjenek be az alakuló Vörös Hadseregbe. A körülmények azonban szinte önmaguktól döbbentik rá a katonákat, hogy megalakítsák a Vörös Hadsereg egyik zász­lóalját. A filmből világosan kiderül, hogy az 1918,-as orosz- országi helyzet a Vörös Hadse­reg megalakulásának kedve­zett. A film érdeme, hogy nyil­vánvalóvá válik a Vörös Had­sereg megalakulásának tör­ténelmi szükségszerűsége. A film hibája, hogy csu­pán a történelem illusztrálá­sára törekedett, akár egy do- kumentumíilm. A történelmet ismerjük, ezért újat nem tud­nak mondani számunkra az alkotók. A forgatókönyv arra készült, hogy szituációkat dol­gozzon ki, amely egyenes vo- nalúan visz a cél, a , Vörös Hadsereg megalakulása — te­hát a „tétel” — felé. E „té­telt” illusztrálva olyan epizó­dokat látunk' az első részben, amelynek minden mozzanatát előre tudjuk, ezért kívülről szemléljük, átélni nem lehe­tünk képesek. A katonák köz­ti viták, összetűzések is egy- egy ideológiai tétel bizonyítá­sát, illetve megcáfolását hiva­tottak elintézni. Ezért az eleve vereségre ítélt érvek gyereke­sen naivnak hatnak, a győz­tes érvnek nem lehetnek el­lenfelei. A felülkerekedő vé­lemény ugyanakkor túlságo­san -— egy az egyben — nevelő- szándékú, annyira, mintha is­kolában órán hangzana el ta­nárok szájából. • A második részben jobban megismerkedhetünk a cár Volt tisztjéyel is, Kutaszowal, aki a Vörös Öadsereg hadosztály- parancsnoka lesz, bátor, egye­nes ember, kitűnő katona. Ordinszkij rendező a forga­tókönyv hibáin javítani nem tudott, sőt, ábrázolási módsze­re egy elavult, színházszerű, naturalista stílust követ. A medve és a baba Brigitte Bardot-nak könnyű dolga volt ebben a francia filmben: el kellett játszania önmagát. Ez sikerült is neki. Persze az B. B. szerencséje, hogy alakítania nem kellett, energiáit nem vette igénybe ez a főszerep, lehet, hogy nem is tehet erről. Annál inkább ludas a rendező, Michel De- ville, aki — minthogy mást kitalálni nem tudott — meg­hívta B. B.-t, hogy játssza el önmagát. Vagyis egy olyan babát, aki play-girl is, meg milliomos is, meg semmi dol­ga sincs, tehát unatkozik, né­ha kábítószert szív és így to­vább ... Aztán a rendező elő­vette a legunalmasabb kapta­fát, egy férfit, aki minden­ben a baba ellentéte, megis­merteti őket egymással — né­hány banális jelenetben —, hogy aztán néhány unalmas bonyodalom után szerelme­sek legyenek egymásba. Az érdekességet az képviselné, hogy látszólag két homlok- egyenest ellenkező típusú ember találja meg egymást. A több száz hasonló film megnézése után arra gondol­hatunk, hogy a több milliós nézősereg vagy csömört kap és sírva fakad, vagy annyira megtanulja a sablonokat, hogy maga is rendezővé válhat. Csak jó megfigyelőképesség szükségeltetik, és türelem, még néhány ilyen film meg­nézéséhez. , A préri Szegény Cooper, a kama­szok kedvelt mesemondója, in­diántörténetek fantáziadús al­kotója, nem merte remélni, hogy felhasználják majd egy­szer — román—francia—angol filmen — arra, hogy: Bebizonyítsák az indiánok­ról, nem többek, mint ope- réttfigurák; kiderüljön vad­nyugat fehér hódítóiról,» nem mások, mint kabarétréfa-sze- replők; nyilvánvalóvá váljon, a préri az állandó cirkuszi romantika színpada, ahol egyetlen igazi emberi meg­nyilvánulás sem lehetséges, csak hamis pózok tömkele­gé. Szegény Cooper, csak sze­ressék továbbra is a kama­szok. S ha megnézik ezt a fil­met, még jobban fogják sze­retni, mert nyomban rádöb­bennek arra, hogy a Bőrha­risnya, az Utolsó mohikán és társai mennyivel emberibbek, kedvesebbek és romantiku- sabbak voltak, mint Pierre Gaspard Hűit és Sergiu Nico- laescu rendezők hazug alak­jai, akiken nem tudjuk, hogy sírjunk, vagy nevessünk bána­tunkban. Berkovits György „Pesten”. „Budán" Műsor Angéláról Az Irodalmi Színpadon szep­tember elején megkezdődtek Karinthy Ferenc két egyfelvo- násosának, a „Pesten” és „Bu­ckán” című daraboknak a pró­bái Mensáros Lászlóval, illetve Sulyok Máriával a főszerep­ben. A színház a legfrissebb do­kumentumok és amerikai iro­dalmi anyag felhasználásával- műsort mutat be Angela Davis életéről, pályájáról, harcáról. A műsorban fontos szerepet kap a most meggyilkolt George Jackson börtönben írt levelei, nek gyűjteménye. Az Irodalmi Színpad szep­tember 18-án kezdi idei évad­ját. Műsoron a „Hej, cigá­nyok” című nagysikerű össze­állítás. Tanévnyitás előtt a dolgozók iskolái A következő napokban a vá­rosi, ipari településeken meg­kezdődik az 1971—72-es tanév a dolgozók általános és közép­iskoláiban. A mezőgazdasági területe­ken a dolgozók általános iskolái csak egy hónappal később kezdik meg mű­ködésüket. Mint a Művelődésügyi Mi­nisztériumban elmondották, a felnőttek számára szervezett esti, illetve levelező tagozatok munkarendje az 1971—72-es oktatási évben is az előző évek gyakorlatának megfele­lően alakul. Az esti tagozatok hallgatóinak az általános isko­lákban hetenként kétszer, a középiskolákban háromszor van tanítás. A levelező tagoza­tosok mind az általános, mind a középiskolákban hetenként egy alkalommal vesznek részt az iskolai oktatáson. Az előzetes adatok szerint a dolgozók középiskoláiban a hallgatók létszámának lassú növekedése tovább tart. Ezzel szemben a dolgozók általános iskoláiba változatlanul keve­sen jelentkeznek. Az utóbbi hat esztendő alatt ott 120 ezer­ről 20 ezerre csökkent a hall­gatók száma. A minisztérium illetékesei hangsúlyozták: egyik fő oka, hogy a dolgozó­kat sok munkahelyen nem Ösztönzik a továbbtanulásra. Mintegy négyszázezer fo­rintos költséggel, ötven gyermeket fogadó korszerű óvodát alakított ki félévi munkával Százhalombatta óvárosában az érdi Benta- völgye Tsz építőbrigádja, a volt községi tanácsházából. A város harmadik ilyen intéz­ményének avatására szep­tember tizennyolcadikán ke­rül sor. A tanácsi óvoda mel­lett a hőerőmű, és a kőolajfi­nomító is működtet egy-egy óvodát. Mivel egy régebbit az óvárosban, épületének ve­szélyessége miatt meg kellett szüntetni, a 'városban így is csak kétszázhuszonöt kisgyer­meket tudnak elhelyezni. A fiatal Százhalombattán erre jóval több az igény. Ezért jö­vőre még egy új, száz gyer­mek befogadására alkalmas óvodát létesít a helyi tanács, a hőerőműben pedig hetven­öt hellyel bővítik a vállalati óvodát. Óvodaépítés Százhalombattán Az álom Giacomo és Um­berto a legszebb férfikorban jár­tak. Novarában laktak, Giacomo ellenőr volt, Um­berto asztalos, de ez egyáltalán nem akadályozta őket abban, hogy bará­tok legyenek. Gyakran jártak együtt halászni, kalandot keresni Torinóba. Az ot­tani kocsmáros- nénak azt füllen­tették, hogy nőtle­nek, s Clara — így hívták az asz- szonyt — úgy tett, mintha elhinné, így aztán a két barátnak itt volt a világ közepe. Itt mesélték el bána­tukat, csalódásu­kat és reményei­ket. Egyik szombat délután, borozga­tás közben meg­szólalt Umberto: — Képzeld, Gia­como, mit álmod­tam tegnap éjjel? — Na mit? Be­választottak a parlamentbe? — Dehogy! Po­litikáról sohasem álmodok! — Akkor biztos nőkről? Ugye? — Eltaláltad — mondta Umberto —, de most ez szörnyű álom volt. — Na, meséld már! — Szóval azt álmodtam, hogy fekszem az ágy­ban ... — Dehát tény­leg ott feküdtél — szakította félbe Giacomo. — Persze! De úgy álmodtam, hogy egyedül fek­szem, a feleségem nélkül. Érted? — Aha. — Aztán hirte­len nyolc nő .lé­pett a ■ szobába. Nyolc! Egyik csi­nosabb, mint a másik! Szőke, fe­kete, vörös. Mind­egyiken csak biki­ni volt és szerel­mesen néztek en­gem. Különben Clara is köztük volt és végre lát­hattam, milyen kitűnő alakja van! — Dehát, ez egy csodálatos álom! — kiáltott fel Gia­como. Miért mon­dod, hogy ez ször­nyű? Umberto dühö­sen legyintett: — Azért, mert álmomban én is nő voltam. Tullio Lanucci (Fordította: Steiner Katalin) Hétezren a könyvművészeti kiállításon' Több mint hétezren nézték meg Szombathelyen a szerdát! zárult nyugat-magyarországi könyvművészeti kiállítást. A két hónapig nyitvatartott tár­laton Sopron, Győr, Pannon­halma, Esztergom és Kőszeg könyvremekeit, továbbá az Iparművészeti Múzeum és az Országos Széchenyi Könyvtár ritkaságait mutatták be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom