Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-14 / 216. szám

MSI hegyei 'zf&rMp 1971. SZEPTEMBER 14., KEDD Sopron—Sankt Margarethen Magyar—osztrák ktUngyniniszieri találkozó Kirchschläger osztrák cs Péter János magyar külügymi­niszter. Péter János külügyminisz­ter vasárnap Sopronban talál­kozott dr. Rudolf Kirchschlä- gerrel, az Osztrák Köztársaság külügyminiszterével. Az osztrák külügyminisz­tert és kíséretét a soproni közúti határátkelőhelyen Pé­ter János, Nagy János kül­ügyminiszterhelyettes, Kur­tán Sándor, a Magyar Nép- köztársaság bécsi nagykövete, a Külügyminisztérium több vezető munkatársa, valamint Lombos Ferenc, a Győr-Sop- ron megyei Tanács elnöke, dr. Gonda György, a Vas megyei Tanács elnöke és Erdély Sán­dor, a Soproni Városi Tanács elnöke fogadta. Jelen volt a fogadtatásnál dr. Kurt En­derl, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete. A megérkezés után "a ven­dégek Sopron nevezetességei­vel ismerkedtek, majd a Fenyves szállóban megkez­dődtek a nemhivatalos ma­gyar—osztrák külügyminisz­teri tárgyalások. Magyar rész- fői a tárgyaláson1 részit?’ Vett Péter János,. Nagy Jfrnds, ?Kurtán Sándor és Esztergályos Ferenc nagykövet, a Külügy­minisztérium főosztályveze­tője. Osztrák részről a tárgya­lásokon részt vett dr. Rudolf Kirchschläger, dr. Arno Ha- lusa nagykövet, dr. Kurt E fi­áért, dr. Walter Magrutsch nagykövet és dr. Gerald Hin­teregger követ. A külügymi­niszterek. a tárgyalás során eszmecserét folytattak a két ország kapcsolatainak fejlesz­téséről és az időszerű nem­zetközi kérdésekről. A délután folyamán az ausztriai Sankt Margarethen- ben folytatódtak a magyar— osztrák külügyminiszteri tár­gyalások. Sopronból a két külügymi­niszter egy gépkocsiban uta­zott a határmenti Sankt Mar- • garethenbe, ahol a program ausztriai része látogatásokkal telt el, A két külügyminiszter és kísérete megtekintette a bur­genlandi borászati szövetke­zet központját, ahol Josef Schmidt, a szövetkezet elnöke üdvözölte a mi agyar külügy­minisztert. majd Josef Wohl- farth, a pincegazdaság igaz­gatója kalauzolta a vendége­ket. Ezután Péter János megte­kintette a burgenlandi római korabeli kőfejtőt, amely ugyancsak Sankt Margarethen határában van. A kőbányát egykor a rómaiak használták, anyagából utat építettek. Je­lenleg a homokkőbányia a szobrászok kedvelt helye. En­nek a homokkőnek ugyanis az a tulajdonsága, hogy könnyen formálható, de az időjárás ha­tásaira keménnyé válik. Az esős időjárásban a két külügyminiszter és kísérete a határmenti Drassburgba haj­tatott Az egykori Eszterházy- kastélyban Kirchschläger kül­ügyminiszter vacsorát adóiét ■Péter János- tiszteletére. A magyar—osztrák -külügy­miniszteri találkozó befejezé­se után Péter János az MTI tudósítójának adott rövid nyi­latkozatában elmondotta, hogy mindvégig szívélyes,. ba­ráti légkörű volt az eszmecse­re. — Mostani megbeszéléseink felölelték az országaink kö­zötti kapcsolatok továbbfej­lesztésének kérdését, de tár­gyaltunk az időszerű nemzet­közi kérdésekről is — mon­dotta Péter János külügymi­niszter. — így elsősoriban az európai biztonsági konferen­cia kérdésével foglalkoztunk, figyelembe véve azt a hely­zetet, amelyet a nyugat-berli­ni négyhatalmi megállapodás segített kialakítani. Péter János és kísérete az esti órákban indult vissza Drassburgból Budapestre. Szeptember végén folytatódnak a csehszlovák-nyugatnémet tárgyalások Lubomir Strougal, a cseh­szlovák szövetségi kormány elnöke üdvözölte a' nyugat- berlini kérdésben létrejött négyhatalmi megállapodást. A kormányfő a Ceske Budejovi- ce-i aratóünnepségen elmon­dott beszédében kijelentette, hogy az egyezmény jelentős lépés a hatékony kollektív biztonsági rendszer megterem­tése felé Európában, megnyit- ■ ja az utat a szovjet—nyugat­német, illetőleg a lengyel— nyugatnémet szerződés ratifi­kálásához. Strougal bejelentette, hogy szeptember végén folytatód­nak a tárgyalások a csehszlo­vák és a nyugatnémet kor­mány képviselői közölt a két ország kölcsönös kapcsolatai­nak normalizálásáról. „Remél­jük — hangoztatta —, hogy e tárgyalásokat liedvezően befo­lyásolja az Európában kiala­kult viszonylag reményteljes légkör." Egyidejűleg a csehszlovák kormány nevében üdvözölte a Szovjetunió legújabb békekez­deményezését, a leszerelési vi­lágértekezlet összehívására előterjesztett javaslatát. Az aratóünnepségen jelen voltak a szocialista országok diplomáciai képviselői, közöt­tük Vince József, a Magyar Népköztársaság prágai nagy­követe. Tímár Mátyás Valparaisóban Tímár Mátyás és kísérete szombaton El Teniente-be, Chile egyik legnagyobb réz­bányájába látogatott. A mi­niszterelnök-helyettest az ál­lamosított bányavállalat ve­zetői fogadták és tájékoztatták a termelés, a vállalati irá­nyítás helyzetéről. Elmondot­ták, hogy El Tenlente adja Chile réziermésének mintegy harminc százalékát, naponta hozzávetőleg 60 000 tonna ércet bányásznak, ame­lyet a helyi kohókban dolgoz­nak fel. Beszámoltak arról' is, hogy a közelmúltban vég­rehajtott államosítás nem oko­zott zavart a bánya munkájá­ban, sőt, a termelés azóta emelkedett. A tájékoztatás után a bá­nyavállalat vezetői ebédet ad­tak Tímár Mátyás és kísérete tiszteletére. Vasárnap a Mi­nisztertanács elnökhelyettese Valparaisóba, az ország máso-’ dik legnagyobb városába láto­gatott. Megtekintette Chile leg­fontosabb tengeri kikötőjét, majd Valparaiso és a szom­szédos Vina Del Mar neveze­tességeivel ismerkedett. Délután Tímár Mátyás és kísérete ' * a chilei elnök Valparaiso! nyári rezidenciájába láto­gatott, ahol Allende asz- szony, Salvador Allende chilei elnök felesége látta vendégül. Allende asszony meleg sza­vakkal emlékezett vissza ma­gyarországi látogatására. Ez­után megmutatta a vendégek­nek az elnöki palotát, s el­mondta, hogy az épületben — amely korábban zárva volt a látogatók elől, most évente 250 gyerek tölti a nyári szünidőt, az épület egy részét fogadá­sukra alakították át. Tímár Mátyás hétfőn foly­tatta hivatalos "tárgyalásait. Koszigin fogadta Wilsont Koszigin szovjet kormányfő: hétfőn a Kremlben fogadta Harold Wilsont, az angol Munkáspárt vezetőjét, aki az Interparlamentáris Unió szov­jet csoportjának meghívására vasárnap érkezett a Szovjet­unióba. Koszigin és Wilson baráti megbeszélést folytatott több időszerű nemzetközi problé­máról és a szovjet—angol kap­csolatok kérdéseiről. Később •. Koszigin ebéden látta vendégül Wilsont. Előzőleg Wilson látogatást tett Jadgar Naszriggyinovánál. A baráti megbeszélésen Pjotr Fedoszejev, az Interparlamen­táris Unió szovjet csoportja angol szekciójának elnöke is részt vett. A tenger.. A varsói Slowo Powszechne című lap hétfőd számában kommentárt közöl, amely sze­rint a Szovjetunió és az Egye­sült Államok október 12-én tárgyalásokat kezd „tengeri összetűzések és incidensek el­kerülése céljábólA tárgyaló- ) sok ténye egy óriási jelentősé- ' gű fejleményre világít rá: a Szovjetunió példátlanul rövid idő alatt az Egyesült j Államok mellett a máso­dik tengeri nagyhatalom­má vált. Biz kétségtelenül rendkívül fontos változás ;az erők meg­oszlását illetően, s azt jelenti, hogy a Csendes-óceán, az In­diai-óceán és a Földközi-ten­ger többé már nem az Egye­sült Államok „beltengere”, a korábbi tengeri nagyhatalmak pedig háttérbe szorultak. Ezt a tényt mindenütt, még Wa­shingtonban is tudomásul vet­ték. Az Egyesült Államok a Földközi-tenger medencéjében fennálló szovjet jelenlétet egy idő óta a térség helyzetének állandó tényezőjeként ismeri ed, és most széles körű tár­gyalásokat kezd az egyenlő partnerrel. Az újabb tárgyalások a Nyu- gat-Berlinre vonatkozó megál­lapodás aláírását követik, és összefügghetnek a SALT-tár- gyalásokkal is. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió ilyen széles frantú tárgyalásait rendkívül fontos fejleménynek kell tekinteni, annál is inkább, mert Kína a maga részéről fé­kezni próbálja azt a folyama­tot, Európa viszont annak a fo­lyamatnak befejezését várja, amely végül is pontot tesz a háborút követő 'korszak után, és módot ad az európai biz­tonsági és együttműködési rendszer építésének megkezdé­sére. . A két katonai nagyhata­lom érdekeinek egyezése a konfliktusok elhárításában és a konfliktusok esetleges forrásainak kiküszöbölésé­ben korlátozza egy kívül­álló harmadik hatalom be­avatkozásának lehetőségét, s ugyanakkor segít megoldani kontinensünk problémáit — írja/á lengyel lap. Eltemették N. Sz. Hniscsovot ivy.cgnSSW.gr ?r rsseriTTri." i CSAK RÖVIDEN MANDUM SZALEM egyip­tomi belügyminiszter a kairói rádióban ismertette a szomba­ti népszavazás eredményét. Az alkotmányt, amely „a dolgozó rétegek szövetségén alapuló szocialista demokráciának” minősíti az Egyiptomi Arab Köztársaságot, a szavazók 99,98 százaléka hagyta jóvá. A CHILEI KORMÁNY va­sárnap nyolcvan csendőrt irá­nyított az ország déli részébe, Nuble környékére, ahol a nincstelen parasztok szélsősé­ges fegyveres elemek propa­gandájának hatására önkényes földfoglalásokat hajtottak vég­A TASZSZ hivatalos közle­ményt adott ki N. Sz. Hrus­csov haláláról, amelyet a Pravda közölt:. „A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának Központi Bizott­sága és a szovjet kormány fájdalommal tudatja, hogy 1971. szeptember 11-én hosz- szantartó, sú\yos betegség után, életének 78. évében el­hunyt Nyikita Szergejevics Hruscsov, az SZKP KB volt első titkára, a Miniszterta­nács volt elnöke.” Szeptember 13-án, hétfőn délelőtt, a moszkvai novo- gyeyiosiji temetőben, a csa­ládtagok, a barátok és tisz­telők jelenlétében helyezték örök nyugalomra Nyikita Szergejevics Hruscsovot. A síron elhelyezték a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága és a Minisz­tertanács koszorúját is. N. Sz. Hruscsov halála nem­zetközileg, s hazánkban is je­lentős visszhangot keltett. A megemlékezésekben felidézik életútját, emlékét, munkásná- gának különböző állomásait. Nyikita Szergejevics Hrus­csov 1894-ben, szegény bá­nyász családban született, és hosszú közéleti pályája so­rán számos fontos párt- és állami funkciót töltött be. 1918-ban belépett a Szovjet­unió Kommunista Pártjába, részt vett a polgárháború­ban. majd a szocialista épf- tőmunka különböző posztjain dolgozott. 1934-től kezdve, több mint három évtizeden át tagja volt a Központi Bi­zottságnak, jelentős, párt­megbízatásokat töltött be Uk­rajnában és Moszkvában. 1953-ban megválasztották a Központi Bizottság első titká­rának, majd éveken át a Szovjetunió miniszterelnöke­ként is dolgozott, 1964-ben történt felmentéséig. Nyikita Szergejevics Hrus­csov aktív közéleti, nemzetkö­zi — nem'ellentmondás nél­küli — tevékenysége során so­kat tett a szocialista célokért, a hidegháború felszámolásáért, a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élésének megvalósítá­sáért, a népek közötti barát­ságért — a békéért. Hruscsov elvtárs többször járt Magyar országon is, és a Szovjetunió Kommunista Párt­ja, a szovjet kormány általá­nos politikájának és népeink érdekeinek) megfelelően, kö­vetkezetesen munkálkodott pártjaink és országaink sok­oldalú kapcsolatainak fejlesz­tésén, a szovjet és a magyar nép barátságának erősítésén. Kádár János elvtárs távirat­ban fejezte ki részvétét az el­hunyt özvegyének, Nyina Pet­rovna Hruscsovának és csa­ládjának. BERLIN Abraszimov kitüntetése Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke, hét­főn Erich Honeckernek, az NSZEP Központi Bizottsága első titkárának jelenlétében, a „Munka hőse” megtisztelő címmel tüntette ki Pjotr Ab­raszimov szovjet nagykövetet. Az ünnepségen a többi között megjelent Willi Stoph minisz­terelnök, , az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, Kulikov h adser egláboraok, a Német­országban állomásozó szov­jet fegyveres erők csoportjá- nafc főparancsnoka is. Walter Ulbricht beszédé­ben kiemelte a Szovjetunió állandó önzetlen segítségét, és méltatta azokat az érdeme­ket, amelyeket Abraszimov majdnem kilencéves NDK- beli nagyköveti tevékenysé­gével szerzett a két állam baráti kapcsolatainak és test­véri együttműködésének meg­erősítésiében, továbbá az NDK és nemzetközi pozíciója min­denoldalú megszilárdításá­ban. „A Nyugnt-Berlinről szóló négyhatalmi egyezmény szep­tember 3-i aláírása azt mu­tatja, hogy mind a négy tár­gyaló partner, tehát a nyugati hatalmak is ténylegesen el­ismerték a szocialista német állam szuveréh illetékessé­gét, s függetlenül attól, hogy ez tetszik-e az NDK ellensé­geinek vagy sem, ezen senki sem tud változtatni — mon­dotta Pjotr Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagykö­vete, a Freie Welt című ber­lini képes magazinnak adott nyilatkozatában — s éppen úgy lehetetlen az egyezmény egyes- meffállápitásdit más­képpen' magyarázni, miht ahogyan azi a négy hatalom képviselői aláírták.” Abraszimov a továbbiakban rámutatott: a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztár­saság és más szocialista test­vérországok több mint 20 éve fáradoznak azon, hogy az eu­rópai béke és biztonság erősí­tése céljából rendezzék és egészségesebbé tegyék a Nyu­gat-Boriin körül kialakult helyzetet, a nagykövet hang­súlyozta, hogy a tárgyalások során a szovjet fél állandóan, konzultált az NDK kormányá­val, s ez a szoros együttmű­ködés volt a sjkeres befejezés egyik legfontosabb biztosíté­ka. Az • egyezménnyel min­denki csak nyer, mert nyer vele a béke ügye. Ez vitatha­tatlan tény, s ez a dolog lé­nyege. ALPOK - NAPOK Allah akbar — Karlsruheban A Szovjetuniónak lényeges közös Jugoszláviában nagy ér­deklődéssel fogadták azt a hírt, hogy Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára szeptember második felében Jugoszláviába látogat. A belgrádi Politika hétfői számában első oldalon közli Leonyid Brezsnyev fényképét és vastag betűs cím alatt is- ■merteti moszkvai tudósítójá­nak jelentését a látogatásról. „Moszkvában úgy vélik — írja többek között —» hogy és Jugoszláviának érdekei vannak a Tito—Brezsnyev megbeszélés hozzájárulhat a jobb jugo­szláv—szovjet‘ megértéshez.” A belgrádi Borba és az új­vidéki Magyar Szó hétfőn ugyancsak első oldalon közli a Tanjug moszkvai tudósító­jának jelentését, amely rész­letesen ismerteti a moszkvai televízió hírmagyarázójának kommentárját a látogatásról. A tudósítás címe: „A Szovjet­uniónak és Jugoszláviának lé­nyeges közös érdekei van­nak.” £ Fekete Erdő felé robog a vonat. Nézegetem, a tájat, no, és a térképet. Igen, ezen a vidéke^ ered a mi Dunánk. A Donau, a Danub. Kicsi a világ, ráfér kéttenyémyi tér­képemre. Kéz nyúlik a térkép felé, útitársam kézé. Egy pontra mutat, barátságosan moso­lyog. — Tévedés, nem itt va­gyunk — mondom. — Kicsit jobbra, arra van Németor­szág — Tudom — szól útitár­sam. Az enyémnél is idege­nebb kiejtéssel töri a német nyelvet. — Én innét jöttem. Török vagyok. És te? Mutatom a naposcsibe for­májú foltocskát a térképen. — Á, mazsari! — lelkende­zik szívből támadt barátság­gal, miközben nekem a rózsa­dombi Gül baba türbétől a pécsi minarettig és az Egri csillagokig sok minden jut az eszembe. — Mazsari, mind okos em­ber — bólogat, bókol (?), mint aki mindent tud. — Ön turista vagy hivata­los úton jár erre? — Egyetemista vagyok. Köz­lekedésgépészeti tanszéken ta­nulok. De itt él a családom is, Karfsruheban. Mind eljöt­tünk Törökországból. Apám fémiparban dolgozik, a mama otthon hímez, két lányte$tvá- rem közül a fiatalabb étte­remben alkalmazott, a má­siknak, sajnos, nincs munkája. Pedig jobb lenne, ha keres­hetne. Nehéz neki a nyelv. — Ha a tanulmányait be­fejezte, mihez kezd? — Dolgozni és megélni aka­rok. Jó munkahelyem lesz, mert jó foglalkozást válasz­tottam — tér ki a kérdés lé­nyege elől. — Diákotthonban lakik? — Nem, egy kis garzont bé­relek, közel az éghez. Több emeletes ház padlásterében van, de még zuhanyozni is lehet a mosdófülkéjében. Sze­retem, mert nem zavar senki. Néha eljön néhány diáktár­sam, vagy honfitársam, fiatal . török munkások. Beszélge­tünk, elmélkedünk. — Politizál? — Minden érdekel, meg­hallgatom. A hitem vistzont az iszlám. Mohamedán vagyok. — Allah akbajr — fitogta­tom Jumurdzsák-szókincse- met. Láthatóan meglepődik. — Ért törökül?! — Sajnálom, nem. De meg­lehet, hogy a dédnagyapám üknagyapja viszont jól ismer­te ezt a nyelvet. — Igen, biztosan. Törökök élnek mindenfelé Európában. Most különösen sokan. ott, ahol dolgozni és keresni le­het. Elérti történelmünkkel csipkelődő válaszom. Igen, Nazmí Akcin és én már a hu­szadik században élünk. Sudár fenyők _állnak díszőr­séget a száguldó vonat mel­lett. Estére már Bázelben le­szek. Eszes Katalin (Következik: Tőzsdei árfo­lyam — almacsutkával)

Next

/
Oldalképek
Tartalom