Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-10 / 187. szám
M£G1 J^firtop 1971. AUGUSZTUS 10., KEDD Réz, ón, kalapácsok A szürke falú, por szagú műhelyben magas, ősz hajú, ősz bajuszú, csontos arcú, világoskék szemű mester áll a pank- nál. Kék munkásruhája frissen mosott, a kabát gallérját fiatalosan feltúri. A poros ablaküvegen a napfényt figyeli az idős mester. Aztán kézbe veszi a három kis csuprot, a fény felé fordítva beléjük néz, a lyukat keresi rajtuk. Reszelővei, kalapáccsal tisztítja a hibás helyet, aztán bekapcsolja a palackból működő gázmelegítőt, és két forrasztóvasat Is helyez a kék lángok útjába. Fehér cinkrudat fog a satuba, aztán ujja hegyével simítja, tapintja végig a forrasztóvasat. Még nem elég meleg. A mester mozdulatlanul támaszkodik a panknál, és nézi a kinti világot, ahogy az ébredő nap világosságot varázsol. A tüzes forrasztóvasat arcához közelíti, így győzködik meg róla, dolgozhat-e vele. A tüzes vasra egy csepp cinket lop a rúdból, s elsimítja a csupor lyuka fölött. Az edényt ismét a világosság felé fordítja, és csak ekkor dörmögi halkan: — No, ihatnak belőle tejet a gyerekek. — Rám néz. aztán hangosabban ezt mondja: — Nekem csekélység ez a munka. de a szegény asszonynak, aki idehozta, nem kell eldobni ezt az edényt sem. Dolgozik tovább. Pontosan ugyanazok a mozdulatok, mozgások élnek a kis műhelyben, mint az előbb. Brosch József rézműves és ónozó kisiparos széles földön társtalanul dolgozik szakmájában. Ahogy ő mondta, alig van már képviselője ennek az őskori és ma már kihalóban levő szakmának. Amikor 6ö esztendővel ezelőtt Pestre került inasnak, már ott is csak 12-en mívelték ezt a szakmát. Az inasévek után bejárta az országot; dolgozott Nagykanizsán, Miskolcon, Debrecenben, kisvárdán, Nyírbátorban, s mint katona s mint „őfelsége több hajójának’' torpedóarbei- tere bejárta a fél világot. Ott volt 1918 februárjában az egyik hajón az Osztrák—Magyar Monarchia adriai flottájának cattarói hadikikölőjé- ben, ott volt ő is, s a többiekkel együtt ő is követelte az azonnali békét, amiért ő is megkapta a büntetést. A háború után szülőhelyére tért haza. Szerencsen rendezte be szegényes kis műhelyét, s azóta ott rozsdásodik cégtáblája is. Most 78 esztendős, szemüveg nélkül is mindennap ciffl- gozik. — Jól bírom a munkát — mondja többször is, mintha bizonyítani kellene. — De ma már főleg csak javítások várnak rám. Hiába, elszállt fölöttünk az idő. Már mint a réz fölött, az ón fölött meg a mesterség fölött is. A rezet kiszorítja az alumínium, a rozsda- mentes acél, a műanyag. A rézmíves szerszámait, a kalapácsokat pedig a présgép. Pedig nézze, mennyi minden csodálatos szerszám kell ehhez a mesterséghez. A falra erősített polc legfelső lépcsőjén ott vannak a fémkalapácsok. Németül sorolja nevüket, mindenféle idom készíthető velük. Fényes valamennyi. A polc alsó felében sorakoznak a fakalapácsok, különféle faékek. Aztán a másik falon katonás sorban egymás mellett a különféle lemezvágó ollók, vonalzók, sablonok, menetvágók, fogók, re- szelők. A pank is tele van szerszámokkal, mérőeszközökkel. A falak mellett a földön munkára váró lemezek halmaza. A műhely két sarkában pedig szinte ellenségesen néz egymásra a tüzes vasra váró kovácsüllő és az ..idomító” szerszámok befogására váró jókora fatőke. Az öreg mester szótlanul dolgozik. Látom rajta, hogy a szakma, élete virágkorára gondol, és sajnálom, hogy felidézem benne ezeket az emlékeket ezen a reggelen. Cigarettával kínálom, de int, hogy nem gyújt rá. Aztán mondja is: — Húsz éve szoktam le a cigarettáról. Pedig nem tudtam meglenni nélküle, mégis egy nap alatt hagytam el... Tudom róla, hogy nyáridő- ben 78 esztendős fejjel Is felül kis motorjára, s elmegy, oda, ahova a munka szólítja. Szeszfőzdék üstjei,i nagyobb konyhák edényei várják hozzáértő kezét. — Semmi munka ez — mondja, és fejebúbjára tolja a kék sildes sapkát. — Edények forrasztása... és legyint hozzá. — Ebből nem lehet kenyeret, keresni. De mégis megcsinálom, mert ezt kérik, várják tőlem az emberek... És mert az embernek, az igazi mesterembernek dolgoznia kell, amíg él... Oravec János ELEFANTAGYART IS Fő helyen a verekedő dámszarvasok A Természettudományi Múzeum preparátorai az utolsó simításokat végzik a vadászati világkiállításra készülő magyar nagyvadpreparátumokon. Az immár kétéves munka során elkészült egy szarvas, család, kát verekedő dám- bika, egy dámtehén és egy borjú, továbbá egy őzbak. A kiállításon a múzeum szakemberei természetes környezetben mutatják be a kitömött állatokat, amelyek közül különös figyelmet érdemel a két verekedő dámszarvas. A Természettudományi Múzeum áilattárának afrikai anyagából számos nagyvad kipreparált fejét mutatják be. Láthatnak az érdeklődők varacskos disznófejet 39 centiméteres agyarakkal és egy méternél hosszabb, csavart szarvú nagykudut. Ezenkívül, mint érdekességet, bemutatják a Kittenberger Kálmán által zsákmányolt, két méternél hosszabb elefántagyart is. 1IUVOS A 30 FOK Arab „diákok” * a Ganz Árammérőben Amint becsukódik mögöttem a próbaterem vasajtaja, a megszokott üzemi lárma szelíd zúgássá csitul. A sarokban négy barna bőrű fiatalember hallgatja figyelmesen Nádor Ede üzemtechnikus szavait. Megállók mögöttük, hallgatózom. Egy-egy szó olykor ismerősnek tűnik: difficile... quando... molto bene ... Nádor Ede valamit kérdez, a fiúk kórusban felelnek: — Capisco. Tehát értik. — Született olasz meglepődne kissé azon a költői szabadságon, amivel az olasz nyelvet — házi használatra — megreformáltuk, de így legalább megértjük egymást — nevet Nádor elvtárs — majd bemutatja „fiait”: Abdussalem M. Seliswit, Asher Mohamed Giamussit, Galil Abdult és Sharef Alit. — Három hónapos tanulmányútra érkeztek hozzánk a Líbiai Köztársaságból. Elektrotechnikusi képzettségüket Tripdliban szerezték, a szakmai gyakorlatot pedig itt szeretnék elsajátítani. Azért éppen a Ganz Műszerművek gödöllői Árammérő Gyárában, mert a gyár termékeit Líbiába is exportálja, s hazatérése után a négy fiú feladata lesz a magyar árammérők ellenőrzése, javítása, karbantartása. — Hogyan érzik magukat M agyarországon ? — Kitűnően: barátságos, vendégszerető nép a magyar — tolmácsolja négyük véleményét az. aki legjobban beszél olaszul. — A klíma is kitűnő: kellemesen hűvös, tava- szias. A zsebkendő, amivel eddig a homlokomat törülgettem, megáll a kezemben: hűvös? Tavaszias?! — Nálunk, Tripoliban 40— 42 fokos a hőség ilyenkor — hangzik a magyarázat. — Ezen még a tenger felől jövő légáramlás sem sokat enyhít, nehéz elviselni. Az itteni 30 fok rendkívül kellemes. Az* hiszem, ez a relativitás. Legalábbis annak vulgáris példája... — Mit tanulnak itt a vendégek? Nádor Ede megmutatja a tanulmányi tervet. Ilyen „tantárgyakat” olvasok: egyfázisú árammérők hitelesítése; mű- szerismeret; háromfázisú mérők üzembehelyezése, javítása és így topább. — Őszintén szólva, nálunk magasabbak a technikusi követelmények — mondja Nádor elvtárs —, de Líbiában ez a négy fiú már a jövő szakemberének számít. Nemhogy az olasz gyarmati uralom idején, de még a feudális monarchia korában sem voltak arab szakemberek az országban. A köztársaság kikiáltása után pedig a külföldi szakemberek elhagyták az országot. Az azóta eltelt rövid idő kevés volt a magasan képzett, nemzeti értelmiség kialakulásához. Ezért van szükség ilyen zsúfolt tanulmányi programra: szeretnénk mindenre megtanítani a fiúkat, amire későbbi beszámolónkban szükségünk lehet. A mérőpadra új műszer kerül, az „óra” folytatódik. A négy, barna üstök figyelmesen hajol a műszerek fölé. Sharef Ali elvégzi a bemérést, Nádor Ede elégedett. Kapisgálják a dolgot a fiúk. ny. é. a pezsgőcsaládban A Mecsekvidéki Pincegazdaság pécsi pezsgőgyárában „megszületett” a Pannónia- pezsgőcsalád hetedik tagja. Külünleges száraz fajta ez, amelyet a szokottnál tovább — két és fél évig — érleltek, és ezáltal jobb lett a zamata. A pécsi pezsgők közül eddig 4 fajta nyerte el a „kiváló áru” minősítést. A pincegazdaság jelenleg két és fél millió palack pezsgőt érlel már. A hazai fogyasztók mellett a külföldi vásárlók ízlését is megnyerte a kitűnő pécsi ital és ennek megfelelően megindult az exportja. Az év végéig 400 ezer palack Pannónia pezsgőt szállít a pincegazdaság Lengyelországba és Csehszlovákiába. Vár játékok — öszvérúton A diósgyőri és az egri vár között a XVIII. században a törökök öszvérutat építettek, amelyet a térképek ma is ezen a néven tüntetnek fel. A miskolci Ady Endre Művelődési Otthon, valamint több más szervezet közös rendezésében vasárnap megkezdődtek a II. diósgyőri ifjúsági várjátékok. A résztvevők, kilenc miskolci általános iskola 11 úttörőőrsé- nek tagjai az öszvérutat járják be a várjátékok során. Erőmérő (Zsoldos rajza) Szentlőrinckáta, . tanácsház. Egymásnak adják a kilincset az emberek a tüdőszűrésen... Jován Katalin és Tóth Károly röntgenasszisztensek már több éve járják a megyét, a kis mikrobusszal: — A Pest megyei Tanács Tüdőgondozó Intézete rendszeresen végez tüdőszűrést a megye területén. Hat mozgó állomásunk van, ezek évente egyenként 80—90 ezer ember szűrését biztosítják. — Mindez folyamatos munkát kíván... — Természetesen, t élen - nyáron úton vagyunk. Szeretjük a változatosságot, és ezért jobban kedveljük a kisközségeket, ahol csak néhány napig kell időznünk. Tízéves kortól mindenkit szűrünk. — Milyen a megye a tüdőszűrő szemével? — Nem mindig dolgozhatunk a legmegfelelőbb munkakörülmények között. Most bennünket is gyötör a meleg, de télen sokszor fűtetlen termekben kell a röntgenfelvételeket készítenünk. — A legemlékezetesebb szűrés? — Bizonyára a legreprezentatívabb is. Egy t alkalommal az egyik község házasság- kötő termében szereltük fel készülékünket, így a szűrés valóban „íinnepálves külsőségek között” zajlott... H. A. Foto: Gárdos Lapzártakor érkezett! Fúrják a vadászati világkiállítást? Vadak, halak és madarak ellenkongresszusa A főtitkár nyilatkozata (Tudósítónktól) Illetékes helyen nagy feltűnést keltett a hír, miszerint a budapesti vadászati világkiállítással egyidőben „valahol Magyarország térségében” ösz- szehívták a vadak, halak és madarak világkongresszusát Tudósítónknak sikerült ösz- szeköttetést teremtenie a szarvazó bizottság főtitkárával, doktor Trófea Tódorral, a neves agancsnokkal, aki a következő nyilatkozatot tette: — Nem nézhettük ölhetett patával, amit ellenünk terveznek. A pesti urak által ösz- szehívott nemzetközi vadászati világkongresszust határozottan barátságtalan lépésnek tekintjük. A legkevésbé sem vezetnek félre bennünket azok a hipokrita szólamok, amelyek a budapesti sajtóban megjelennek és „a tennészeti szépségek megőrzésére”, a „biológiai egyensúlyra”, a „vadvédelemre” hivatkoznak. Nem kérünk az olyan vadvédelemből, amely azért véd, hogy azután lepuffantson bennünket. O Mi a célja az önök ellen- kongresszusának? — Albizottságot küldünk ki a legkorszerűbb vadászbosz- szantó módszerek kidolgozására. A küldöttek hatékony eszközöket fognak ajánlani arra, hogyan lehet a vadászokat az orruknál fogva vezetni. Célunk, hogy a nemzetközi vadászok minél több bakot lőjenek és hogy minden vadásznak őz helyett kelkáposzta főjön a fazekában. Haltagtársa- ink előtt ismertetjük a legújabb nemzetközi tapasztalatokat: hogyan lehet órák hosszat birizgálni a horogra helyezett kukacot és ezzel a pecásokat őrületbe kergetni. © Hogyan halad a kongresszus technikai előkészítése? — Vannak nehézségeink. Erdei odúink elavultak, nincs elegendő szabad vacok, fészek és bozót. Vendégeink egy részét kénytelenek leszünk magánszállásokon elhelyezni: a magyar rókák áldozatkészségére jellemző, hogy máris ingyen szállást ajánlottak fel a nyúlküldöttek részére. 9 Mi lesz a kongresszus emblémája? — Zöld mezőben egy felszarvazott külföldi vadász, háttérben otthon hagyott csinos, fiatal felesége áttetsző rózsaszínben. Megnyitás időpontja? — Mi szerdán kezdünk, ők — remélem — csütörtököt mondanak. Novobáczky Sándor ezt a részét igencsak elkerüli. Előfordult júniusban például, hogy háromszáz méterre tőlünk szakadt az eső, itt meg csepp sem volt. — Mekkora a területük? — Tizenöt holdnyi. Fehér héjas cukordinnyéből két hold van, Arzeczkyből tizenhárom. Dinnyefaló nyúlból meg rengeteg. Több kárt okoz a nyúl meg a fácán, mint a dinnyetolvaj, mivel olyan itt nincsen, nyúl viszont van. Őrizzük a dinnyét a kutyával, mégis sokszor látom, hogy a nagy fülű ott les ki a kukoricásból, azután usgyi, bele a dinnyésbe. Csak a haját rágja a dinnyének, de azt alaposan. Eladha- tatlanra faragja, szinte meghámozza. Jó érzéke van. hogy a legjavát pusztítsa. Lőni a vadat nem lőhetem, de álmomban már sok vadnyidat lőttem... — Hol veszik, hol eszik a kocséri dinnyét? — Ceglédre, a felvásárlótelepre viszem a naayját, Tóth Gvörgy fogatossal. Tegnap oél- dául maid nyolcvan mázsát adtunk át. Nagykőrösre is viszünk. a zöldségboltnak meg az árusoknak. Szeretik a dinv. nyét, mert általában 4—5 kilós ízes. édes a termésem. Hát még ha vizet is kanna a napsütésben. Szénen kitelne a belseje, nem repedne a húsa. mintha ménkű csanott volna a dinnyébe, mielőtt kés érte. — Miféle hétvégi ház ez a dinnyésszállás? — Magam készítettem! Meguntam, hogy földbe ásott nyári otthonunk legyen. Ez jobb, egészségesebb. Drága sem volt. Az egészet nyolc csavar fogia össze, egyben van a padlója, teteje. Könnyen szállítható, világos és tágas. — Hányán dolgoznak a dinnyeföldön? — Feleségem az első számú munkatársam. Amikor kell. segítséget fogadunk. Most környékbeli szünidőző gyerekek segítenek a szüretelésben. Ropi nant tetszik nekik a dinnyésélét. Nekem is. De azért sze vetnék bent élni a faluban Kbcséron is. Ott az állandó, rí igazi odhonunk. A dinnvt márciustól szeptember végé;j magasztalja az embert a ha* tárban. Eszes Katalin — Jó napot kívánunk, diny- nyét lopni jöttünk! — Jó napot! Az jó lesz, mert régen volt már. dolgom dinnyetolvajjal! Hétágra süt a nap a kocséri határokban, annak is a Nagykőrös—Lászlófalva felé jutó csücskében. Kukoricaföld kó- kadozik a kánikulától, hatalmas dinnyetábla rimánkodik esőért. — Ebben az évben megjárjuk a dinnyével — mondja Kormos Illés, az Űj Élet Tsz dinnyése. — Tavaly 98 mázsa termett holdanként, az idén a felének is örülök. Pedig megkapott ez a föld mindent, ami csak kellett. Az eső a határnak ' pp A e> Jbsovar© dinnyéi őldőn s Utón téien-nyáron
