Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-08 / 186. szám

Wl. AUGUSZTUS 8., VASÄRNAP 3 Terv és beruházás a statisztikus szemével Beszélgetés Hargitai Dániellel, a KSH megyei igazgatójával Előny-e a törzsgárd Válaszol az igazgató Szombati riportunk kap­csán kértünk interjút az Egyesült Izzó váci gyárának igazgatójától, Karkész Sán­dortól. Választ kerestünk ar­ra, hogyan kapcsolódik ösz- sze a vállalati érdek az egyé­ni érdekkel, az előny — a törzsgárdatagsággal. Milye­nek azok a gondok és problé­mák melyekről riportunk szerelői beszéltek — az igaz­gató szemével? „Tavaly a váci gyárból 778- an léptek ki, közülük 72 törzs- gárdatag... Most nehezen tudják megakadályozni a fluktuációt, a termelőszövet­kezetek hívják a legtöbb munkást, nagyobbak anyagi lehetőségeik, rugalmasabbak lehetnek, s a kiegészítő üzem­ág felszívja a szakembere­ket.” — Sokszor hallott panasz, a nagyvállalatoknál oiszágos gond. Szűkítsük azonban le az általánosságban vett fluktuá­ciót a törzsgárdatagok helyze­tére. Őket ezer szál köti a gyár­hoz. A megszokott munka, a barátok, a munkahely légköre. Ok mindent és mindenkit is­mernek. Nem nehezebb őket el­csalni? Vagy maguk akarnak elmenni? — Sok törzsgárdatagunk elment a kényelmesebb mun­ka, a nagyobb pénz reményé­ben. És meg kell mondanom, kényelmesebben dolgozhat­tak, s több lett a fizetésük is. Ezzel mi nem tudunk verse­nyezni. Egy fiatal, tehetsé­ges üveggyári technológu­sunk most ment el a tanács­hoz ügyintézőnek. 1966-ban, mint gyakornok került a gyár­ba 1300 forintért 1971-ben 2400 forintja volt. Mikor be­jött hozzám, azzal, hogy itt hagyja a gyárat, elmegy, és én fizetésemelést ígérek ne­ki, hibát vétek. Elterjed a gyárban, hogy elég bejelente­ni a távozást, s máris jön egy-kétszáz forint... Nem tehettem meg, s ezzel elvesz­tettünk egy fiatal, tehetséges törzsgárdatagot Mondhatná, a hiba ott van, hogy nem emeltük időben a fizetését. Én a gyárban bevezettem — az adja a jutalmat, a fizetést, aki a munkát kéri számon, te­hát a közvetlen főnök. Én in­nen úgysem tudom megálla­pítani, ki, mikor érdemelné meg, hogy emeljék az órabé­rét ... Természetesen az üzemvezető is lehet szubjek­tív — ezért nem írok alá semmilyen fizetésemelést anélkül, hogy ne lenne rajta a párttitkár, a KISZ-titkár és a szakszervezeti titkár ja­vaslata, Idén pedig a bér­emelés nyolcvan százalékát kapták meg a törzsgárdata­gok, ezenibelül is a többet a nők, hogy náluk is behozzuk a bérlemaradást. Egyébként én azt tartom igazi törzsgár- datagnak, aki a munkája mel­lett hajlandó valamit a kö­zösségért is tenni. Ö már nemcsak az anyagi lehetősé­geket nézi, hanem azt is lát­ja, milyen erőfeszítéssel igyekszik megtartani a gyár őt, a jó dolgozót. „Molitor János: A vélemé­nyemet nem kérik ki a veze­tők, pedig lenne mit meg­hallgatniuk. Oláh László: Mi elmondjuk a gyűléseken tíz­szer, hússzor a javaslatokat, mégsem történik semmi, a ta­nácsokat sokszor eleresztik a vezetők a fülük mellett.” — Az igazi törzsgárdatag te­hát azt is látja, hogy milyen erőfeszítéssel igyekszik megtar­i. tani a gyár öt, a jó dolgozót, í Azonban ez az erőfeszítés azon­nal csődöt mond, amikor a munkás, a gép mellett álló em­ber véleménye senkit sem ér­dekel. — A koncepcióm: ne a célt kritizálják, hanem a módszert válasszák meg, hogyan érhet­jük el minél gyorsabban, könnyebben a kitűzött felada­tot És a középvezetők ne ne­kik, a dolgozóknak mondják a terveket, hanem velük együtt alakítsák ki azokat. Ez az ak­tivitás — létszükséglet. Hely­telen szemlélet a vezető okos­sága mellett a tömeget butá­nak titulálni. Azt azonban meg kell nézni, ki kérdez, ki kritizál? Mert az is fontos, hogy ő mit tesz az asztalra. Vannak minden lében kanál emberek, akik akkor is be­szélnek, ha nincs mondaniva­lójuk. Vannak azonban olya­nok — és ők a többség —, akik százszor megrágják ma­gukban véleményüket, át nem aludt éjszakákon át, s mikor rászánják magukat a szólásra, lámpalázasak. Rá­juk nagyon oda kell figyelni. — Ezek elsősorban külső je­gyek. Főleg akkor, amikor szó­hoz sem jutnak a tépelődők, a lámpalázasak. — Komoly küzdelem, hogy szóhoz jussanak. A munkaerő­hiány bizonyos hígulást ered­ményez és demoralizál. A munkásnak sokszor a jelenlété­ért fizetünk. Es ezt nemcsak a törzsgárdatagok, hanem az üzemvezetők, csoportvezetők, művezetők is látják. Talán emiatt esnek sokszor abba a hibába, hogy senkit nem hall­gatnak meg. Megszokták, hogy direktívák szerint dolgozza­nak, a feladatokat mereven, sematikusan adják tovább. Még saját tapasztalatukat, sa­ját tudásukat sem veszik igénybe. Ezért sokszor „ellen­felekké” is válnak a véle­ményalkotóval szemben. Olyan ez, mint mikor a szülő meg­unja a matematikapélda ma- gyarázgatását és megoldja a gyerek helyett a példát. A ve­zetőnek nemcsak szerveznie és irányítania, hanem nevelnie is kell, és az információkat úgy átadni, hogy a dolgozó is megértse. Nem figyelünk elég­gé oda erre és mutatókban gondolkozunk, abban magya­rázunk. A mutatók azonban nem rögződnek a fejekben! Mi az, ami húzóerőként hat? Nem szárasán elmondani a számokat, hanem azok alap­ján lebontani, mi a teendő, hogyan kell dolgozni ahhoz, hogy több legyen a boríték­ban! Általában azonban a középvezetők csak megoldják a feladatot, nincs idő az ele- mezgetésre... És a szülő megüti akkor a gyerekét, ha pánikhangulatá­ban — s nem tud már érvek­kel győzni — nincs több mód­szere. — Tehát — ezek szerint — a középvezetők szakemberek, de nem mindig jó vezetők, s nem mindig hívei a csapat­munkának. Hogyan próbálja az igazgató megteremteni az ész­szerű együttműködést? — Mikor idejöttem, a veze­tők egymás „farkasai” voltak. Az energiájuk presztízshar­cokban merült ki. Első dol­gom az volt, hogy elhatárol­jam a munkaterületeket. Min­denki a saját területén legyen „okos”, a problémákat a gyár­vezetői értekezleteken tár­gyaljuk meg. Ezen hatan vesz­nek részt: a gazdasági és tár­sadalmi vezetők. Az értekezle­ten megvitatjuk a belső érté­kelési rendszert, mely üzem­egységekre lebontva foglalko­zik a gondokkal és az eredmé­nyekkel. Ezután az üzemveze­tői értekezleten maga az üzemvezető tárgyalja meg a dolgozókkal — mi az elvárás, milyen feladatokat kell telje­síteni. Így oda-vissza felszín­re kerülnek az ellentmondá­sok, s létrehozzák a gazdasá­gi .kényszerkapcsolatot”. A párt-, a KISZ-, a szakszerve­zet — tevékenysége során — ezt a kényszerkapcsolatot töl­ti meg emberi tartalommal. Leglényegesebb szempont a törzsgárdatagok megtartása, bevonása a gyár belső életé­be. Ha ez sokszor nem sike­rül, annak a presztízsviták az okai. Az igazgató feladata, hogy a munkakapcsolat a ha­tásfokot, a termelékenységet segítse, és ne a presztízshar­cot. Nem szeretem a „kinek van igaza” vitákat, és nem bí­ráskodom. Annak sincs igaza, aki visszarúg. A személyes el­lentétek a vezetők között meg­akadályozzák az üzemi de­mokrácia kialakítását, és ront­ják a munka hatékonyságát. A presztízsharc gyáron, belül fényűzés, és baj, mikor szak­embereink nem az ésszerű együttműködést, a közös mun­kát éltetik, hanem helyet ad­nak a rosszindulatú, személyes torzsalkodásnak. Azt kell min­denkinek szem előtt tartania, ami előre visz, a gyatcorlat majd igazat ad. Szeretném, ha a gyárunkban senkinek sem fájna a gyomra az idegesség­től. De ehhez még nagy ■'rőfe- szítés kell — megteremteni a kellemes munkahelyi légkört. „A törzsgárdatag előbb sér­tődik meg, a vezetőknek ép­pen ezért többet kellene fog­lalkoznia az „öregekkel”... — Mennyit foglalkozik az igazgató a törzsgárdatagokkal, a régen itt dolgozó munkások­kal? — Jelenleg 12 gyártmány­profilunk van, a képcsőgyár­tás kifut, négyszáz emberünk felszabadul, további üzemegy­ségekbe helyezzük el őket. A mi gyárunk már olyan, mint egy vegyeskereskedés. Csak akkor megyek a területre, ha olyan probléma van, ami rám tartozik. A gyárat végignézni, a kisebb problémákat megol­dani a főmérnök és a főköny­velő feladata. Formális kap­csolatot jelent, mikor minden­ki mindig látja az igazgatót, mert 6 állandóan a területen található, s egyetlen napot sem mulaszt el, hogy le ne menjen „körülnézni”... Ne­kem egészében kell látnom a gyárat, s perspektívában gon­dolkoznom. Mert az eredmé­nyek a kollektíva eredményei, a hibák — az én felelőssé­geim, és ez nem önzetlenség, hanem politizálás. Milyen az az igazgató, aki a hibákért mindig másokat okol? Vannak fogadónapjaim és sokszor elő­fordul, hogy valaki bejelent­kezik, de később lemondja. Én azzal is beszélek. Mert annak oka volt, hogy bejelentkezett, s annak is, hogy nem jött. És nem feltétlenül egy gond or­voslása miatt mondja le a munkás a beszélgetést... Aki a titkárnőmig eljut, nem me­nekül, kifaggatom. Néma, de sokatmondó szobor fogadja az utast Szentlőrinc- kátán, ha Szentmártonkáta fe. lől érkezik a községbe. A falu szélén, az út bal oldalán kis virágoskertben, áll Nem mű­vészi kéz formálta, de azért szobrász is aligha alkothatna kifejezőbb emléket a közel­múltnak. És annak is megvan a jelentősége, hogy az Üj Vi­lág Tsz művelődési háza előtt emelték piedesztálra a — trak. tort. Az a föld népének műve­lődését, emez a föld művelését szolgálja. A kőből épült talap­zaton valódi a traktor-szobor. — Még ma is üzemképes, és a „saját lábán” ment fel a ta­lapzatra, különben alapító törzsgárdatagja is a szövetke­zetnek. A traktor-szobor oldalára fe_ hér festékkel két évszámot ír­tak: 1950—1970. A tsz fennál­lásának húszesztendős évfor­dulóján állították fel ezt az emléket. — A gépállomás az ötvenes évek legelején hozott a köz­ségbe három G—35-ös Hoffer- traktort — beszéli él a szobor történetét a párttitkár. — A mi földjeinken is dolgoztak új korukban, aztán néhány év múlva 8 ezer forintért megvá­Tervgazdálkodás a jelensé­gek alapos elemzése nélkül el sem képzelhető, márpedig eh­hez a statisztika által össze­gyűjtött adatok szolgáltatnak alapot. Ismeretes, hogy Pest megye IV. ötéves terve a me­zőgazdasági célokat így fogja egybe: „...elsősorban a friss fogyasztású zöldségtermesz­tés, az iparszerű szarvasmar­ha- és sertéstenyésztés, a tej- és húsellátás javítása, a ta­karmánytermesztés lényeges növelése, a további gépesítés, a termelés koncentrálása a fő feladat”. Tizenöt tsz adatai Vajon — gazdag tapasztala­tok birtokában — miként vé­lekedik e célok megvalósítá­sának előfeltételeiről Hargitai Dániel, a Központi Statisztikai Hivatal Pest megyei Igazga­tóságának vezetője? — Mindenekelőtt meg kívá­nom jegyezni — válaszolja—, hogy a feladatok összhangban vannak a népgazdasági igé­nyekkel, vagyis helyesek, üd­vözlendők. Munkatársaim se­gítségével azonban a közel­múltban tájékozódtunk a tsz- ek ötéves tervéről, amelyeket így módunkban áll összevetni az eddigi irányzatokkal, vala­mint a megyei terv fő elkép­zeléseivel. Igaz, csak 15 tsz adatait dolgoztuk fel, ezeket azonban úgy válogattuk ki, hogy általánosítható követ­keztetésekre juthassunk. O Bukkantak-e valami el­lentmondásra? — Kétségkívül annak ne­vezhetem, hogy míg egyfelől — helyi és népgazdasági ér­dekből következően — a gaz­sároltuk minjd a hármait. Ezzel indult meg 600 holdas kis tsz- ünk gépesítése. Ma 3000 hol­dunkat 28 saját traktorunkkal műveljük, de az öreg G—35- ösoket kiszuperáltuk, már csak ez az egy van meg közülük örök emlékezetül. — Micsoda nagyszerű gépek voltak — sóhajt Kókai Márton, az Űj Világ elnöke. — És ha kellett, mindig volt hozzájuk alkatrész, de ritkán kellett. Igénytelen gépek, kevés javí­tásra szorultak. Ez is, még ha leemelnénk, vidáman szánta­na, vetne. — Csakhogy vaskerekű, és a lelkét rázta ki az embernek — jegyzi meg Sipos István, aki fogatosból lett traktoros, tíz évig ült a G—35-ösököm, köz­ben leérettségizett a mezőgaz­dasági technikumban, jelenleg a traktorosbrigád elszámolója. Most mégis felmászik az öreg traktor nyergébe, hogy meg­mutassa, forog a kormányke­rék, ha üzemanyag lenne ben­ne, a motort is megjáraithatná. — Strapabíró traktorok voJ ■ tak, de kevés munkagépet le­hetett használni velük — mondja, és a nyeregből le- szállva megsdmogatja az öreg masinát. daságok legfőbb feladatuknak a jövedelmezőséget, a haté­konyság fokozását tartják, ad­dig másfelől a fejlesztési cé­lok a nem, vagy a minimáli­san jövedelmező ágazatokra irányulnak. Ráadásul ezek igénylik a legtöbb beruházást és forgóeszközt. Mindennek eredményeként a lekötött esz­közök értéke nagy mértékben nőne, míg a jövedelem jó esetben is csak minimális mértékben emelkedne... Megyei specialitás # Példákat hallhatnánk? — 1970-ben az áremelések ellenére is több mint 60 mil­lió forint volt a megye tsz- einek vesztesége az állatte­nyésztésben. Az állattenyész­téshez kapcsolódó üzemviteli állami támogatás ezt csak ke­véssé haladta meg, s még nem is szóltunk a gazdasági általános költségekről. A me­gye állami gazdaságaiban ta­valy rontotta az eredménye­ket az, hogy a kertészeti vesz­teségek növekedtek. S azok­nak a tsz-eknek egyharma- dában, amelyekben tájékozód­tunk, a nem kielégítő jövedel­mezőség miatt 15 százalékot meghaladó mértékű zöldség­csökkentést határoztak el, to­vábbi egyharmada pedig úgy döntött, hogy nem növeli a zöldségtermesztést. Márpedig itt a megye speciális , mező- gazdasági ágazatáról van szó; úgy érzem, mindez intézkedé­seket sürget, különben a gon­dok még nagyobbak lesznek a kertészetekben. Ennek a hely­zetnek a konzervipar máris kárát látja, pedig nyersanyag- szükségletéhez megyénk az átlagosnál jobban járult ed­Fénylő színekben pompázik a gép, mintha nagyjavításból csők most jött volna ki a mű­helyből. — Gyakran muszáj festeni, nehogy kikezdje a rozsda. A tsz-műhely három gépsze­relő-tanulója vállalta, hogy megóvja az időjárás viszon­tagságaitól a szobrot. Azóta is szeretettel gondozzák. — Hogy kinek az ötlete volt ideállítani a traktort? Elnö­künké — halljuk a párttitkár­tól. Az elnöktől viszont: — A tagok határozták el. — Hogy azonban Csányi Mihály meg Sípos István erősítgetik, de bizony Kókai Márton ja­vasolta a traktor szoborrá ava­tását, végül is elismeri: — Azt gondoltam, hogy a tsz jubileumakor ennél szebb emléket nem állíthatunk a me­zőgazdaság korszerűsítése kéz. detének. Igaza van. A talapzatra emelt traktor tíz esztendeig dolgozott a tsz kötelékében, azután hat évre nyugalomba vonult a színbe. Onnan vették elő szobornak. Szokoly Endre Foto: Gárdos dig hozzá. A paradicsommal beültetett terület például évek óta csökken, egyedül a zöldborsót vetik nagyobb mér­tékben, ahol megoldódott a gépesítés. • Gyümölcsgond? — Van az is, mégpedig a statisztika azt bizonyítja, hogy főként a szőlőkben. A szőlők kivágása ugyanis évek óta növekvő mértékű, a pótlás pe­dig csekély. 1970 májusától 1971 május végéig, tehát egy év alatt a megye szőlőterülete háromezer holddal apadt, míg a megye ötéves terve össze­sen ötezer holdas csökkenés­sel számol öt esztendő alatt. A következtetés óhatatlan: telepíteni, vagy megszüntetni a kivágások ilyen magas ará­nyát. Ehhez viszont az ösz­tönző rendszert kell úgy ala­kítani, hogy a termelés jöve­delmező legyen. A gépesítés ® Beruházási észrevétel? — A tsz-ek kétmilliárd fo­rint beruházást terveznek öt év alatt, s ebből 725 millió forint jut gépek vásárlására. Nos, ha figyelembe vesszük, hogy 1968 és 1970 között a tsz- ek évi átlagban 612 millió fo­rint értékű beruházást he­lyeztek üzembe, s ezen belül 162 milliót fordítottak gépek beszerzésére, úgy látható, hogy a tervezett összegből ke­vesebbre telik, mint a há­rom utóbbi évben. Márpedig a tsz-ek traktorainak 42 száza­lékát több mint öt éve hasz­nálják, 16 százaléka a trakto­roknak nulláig leírt „értékű”. Ha tehát az a terv, hogy — idézem — „további gépesítés”, úgy ez a passzus aligha va­lósulhat meg az említett pén­’ zekből. Íme tehát, a megye általá­nos mindennapjait, így a me- zőgaZdaságbeli termivalókat is alaposan figyelemmel kísérő statisztikus egynéhány ész­revétele. Ha tudjuk is, hogy az új ötéves tervben általá­nosságban nagyobb erőfeszí­tést követelnek a közgazdasá­gi szabályozok maguktól a gazdaságoktól, aligha kétsé­ges: érdemes megszívlelni mindazt, ami az ötéves terv végrehajtásának buktatóira figyelmeztet. K. N. Épületlakatos-áruk és vasszerkezeti munkák kivitelezését rövid határidőre vállaljuk Ceglédi Építőipari Vállalat Cegléd. I. kér. Damjanich utca 5. Festői környezetben kellemes pihenést nyújt Szentendrén a Pap-szigeti strandfürdő Nyitva — kedd kivételével — 9-től 19 óráig. Tamás Ervin Traktor, talapzaton i

Next

/
Oldalképek
Tartalom