Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-07 / 185. szám

1971. AUGUSZTUS 7., SZOMBAT

Egymástól válni könnyű - de a közös szerzeménytől?

A válások amúgy is növekvő száma az 1964-ben érvénybe lépett 3. számú elvi döntés óta meredeken felfelé törő grafikont mutat. Amióta nem megoldhatatlan közös megegyezés alapján elválni — az ország egész területén többen adtak be válókeresetet. 1960-ban országosan 16 590 bontóperi ítélet emelkedett jogerőre, 1969-ben 21855; tekintélyes Pest megye részesedése: 9,2 százalék. Megyénkben 1960-ban 1237 házaspár válását mondták ki, 1969-ben pedig 2217-ét, s e 63 százalékos emelkedés már azóta is 3,1 százaléknyit nőtt.

A VOLÁN VIZSGÁLJA

Melyik konténer a leggazdaságosabb?

Pest meg:.7ében a jogerősen felbontott házasságok számának növekedése: a népesség- növekedés hatszorosa. A válási esetek száma az országos átlag kétszerese.

Vaskos kötetnyi téma. Most azonban csupán egy jellegzetes, nemkevésbé riasztó, figyelemre méltó vonásáról néhány szót.

Egy közös megegyezés alapján megindított válóper ma hat hét alatt jogerőig juthat — annál inkább, minthogy nincs fellebezés. Más a helyzet 4 vagyontárgyakkal. Köny- nyű megegyezni abban —, hogy egy házaspár semmi másban nem egyezik meg, csak a megegyezéses válás időszerűségében. De abban, hogy kié legyen ezután a kocsi, tv, a telek, a hétvégi ház, az öröklakás —, olykor évekig nem sikerül dűlőre jutni.

A 3. számú elvi döntés kimondja, hogy ha a válni szándékozók csupán egy kérdésben nem jutnak dűlőre, a házasság felbontható. Ha egynél több kérdésben nincs köztük megegyezés, vagy ha ez az egy nyitott kérdés a közös kiskorú gyermek elhelyezése, vagy a volt közös lakás további használata — nincs mód a megegyezéses bontásra. Az egyetlen kérdés, amely nyitva maradhat: a vagyonközösség megosztása. Ezt külön perben érvényesíthetik.

A bíróságon, jellemző átlagként, egy húszesztendős házasság után elvált házaspár kö- zös-szerzemény-jegyzékét teszik elébem. A férj kiskeresetű alkalmazott, a feleség segédmunkás — szerény megélhetési körülményeik mellett is százezer forintot megközelítő értékű közös szerzeményt kuporgattak össze az együtt leélt két évtized alatt. Ház, tv-készülék, telek, szőlő, még egy használtan vett kocsi is. A lakás berendezése fillérekre tehető — a többi... a többi miatt egyre nyúlik a vagyonjogi megosztás. Egymástól könnyebb megválni, mint a nehéz munkával, nélkülözéssel összegyűjtögetett vagyonkától.

Cifrább és visszatetszőbb annak, az értelmiségi házaspárnak esete, akik az asszony előző házasságából született, főiskolás fiúnak rossz tanulmányi eredménye miatti veszekedések következtében hidegültek és váltak el egymástól. Az asszony a férfi távollétében hagyta el a közös lakást — őt könnyen maga mögött hagyta, de mert amúgy nem éltek rosszul, a vagyontárgyakért vissza-visszajáro- gatott taxival. A vagyonmegosztási perben mindenki a másikat vádolja azzal, hogy „kivitt” egy-két közösen szerzett vagyontárgyat a közös lakásból —, s hogy valóban értékekről van szó, arra példa egy 18 ezer forintra értékelt bunda, sok szőnyeg, kocsi. Hogy még bonyolultabb legyen az ügy: a férj szőnyegeket, kocsit hozott a házasságba —, azokat mind értékesebbre cserélte a házassá:: alatt; a 40 ezret érő kocsit 60, majd 100 ezer körüli értékűre, így most szakértő legyen a talpán, aki kiismeri magát az értékek e dzsungeljében. A bíróság úgy döntött: az érdekelt felek igazolják hitelt érdemlően, melyik vagyontárgy honnan, miképp ered —, vagyis a vagyonmegosztási per még elhúzódik jódarabig.

®

Nehezíti a helyzetet, amikor — szintén gyakori esetben — közös fedél alatt maradnak az elvált felek, lakas híján. Volt olyan eset is, amikor megegyeztek a válni készülők közös házuk eladásában, s az összeg megfelezésá- bsn viszont nyitva maradt a lakás kérdése. Hosz- szú házasságok után, amikor ingatlan, esetleg termény is kockán forog — még inkább akkor, ha a netán szülőkhöz költözött házaspár a házon módositott, korszerűsített, hozzáépített — hosszadalmas, nagy munka felderíteni: kit milyen érték illet. Az ingatlan értékét csökkenti, hogy az időközben elmúlt évek alatt avultabbá, elhasználó- dottabbá vált, de emeli az értékét az esetleges modernizálás, s az ingatlanforgalmi árak általános emelkedése. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy egyes bonyolultabb vagyonmegosztási perek hosszú évekig húzódnak, hol egyik, hol másik fél fellebbez, esetleg óvással kezdődik minden elölről — némi képet kapunk arról: mennyivel bonyolultabb elszakadni a megszerzett tárgyaktól, mint attól, akit valaha életünk párjának véltünk. Előfordul, hogy a per kezdetén hiteles szakértői véleményt az eltelt idő meghaladta, a perkezdetkor adott becslési érték már nem érvényes a per befejeztekor.

Q

A Legfelsőbb Bíróság irányelve szerint lehetőleg egyetlen peren belül dőljön el minden vitás kérdés. Hiszen az a cél, hogy — ha már csak a válás szükségességében tud megegyezni egy házaspár — váljon el mielőbb, gyökeresen, és végképp. De a vagyontárgyak kihez tartozása kezd húsbavágó kérdéssé válni. Valóban könnyebben él, aki nem kútról cipeli a vizet vödörszám, hanem boy- lerral .melegített víz folyik a fürdőszobája csapjából. Fél életnyi időt nyer, áld nem gyalog battyog mindenüvé, hanem kocsin száguld. De ha az életünket könnyebbé tevő tárgyakat tudatunk fő vonzáskörévé emeljük: nem jutottunk előbbre semmivel.

Ideje lenne kialakítani az emberhez méltóbb értékrendet. Vagy az élettárstól való elszakadást — vagy a szerzeménytől való megválni nem- tudást jó lenne némileg átgondolni, s a két viszonylat összevetéséből kialakítani a kevésbé tárgyias értékrendet és életfelfogást.

Védett

a volt bauxitbánya

A Veszprém megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága védetté nyilvánította Tapolca közelében a Darvas-tói egykori kül- fejtésű bauxitbányát. A helyenként 20—25 méter mélységű „bauxitlencse” jól szemlélteti a magyar ezüst bakonyi előfordulásának jellegzetességeit. Megtalálhatók itt a karsztos üregek, a kisebb-na- gyobb víznyelők, a bauxittal együtt előforduló kőzetek. A védetté nyilvánítás kiterjed a környék flórájára is.

Hazánkban is egyre szélesebb körben terjed a konténeres szállítási mód. A Volán Tröszt most azt vizsgálja, hogy Magyarországon a közúti szállításban melyik konténer- típus a leggazdaságosabb. Az eddigi kísérleteik alapján bevált az oldalfalas rakodólap, amelyből ez évre ezret, 1975- ig pedig további ötezret rendelt a tröszt. Ugyancsak bevált a másfél tonnás kishont é- ner, amelyből több mint 4700 van a Volán birtokában.

A rakodólapok és a szállító- tartályok önmagukban nőm elegendők a szállítás korszerűsítésére, ehhez modern rakodógépek is szükségesek. A negyedik ötéves terv során 130 emelőtargoncát, 100 gémes, darus kocsit, s 30 öttonnás — kontóneremelővel ellátott — tehergépjárművet vásárol a Volán. Emellett természetesen nyergesvontatókat és nagyteherbírású pótkocsikat is beszereznek.

Plasztika

vörösrézből

Érdekes, úgynevezett áttört fémplasztikai alkotás született a Kecskeméten élő fiatal szobrász, Pálfy Gusztáv műtermében. A Rácsot széttörő ököl című — mintegy öt négyzet- méter nagyságú — kompozíció a 19-es magyar proletáríorra- dalom eszméit, a munkásmozgalom erejét szimbolizálja. A képzőművészeti lektorátus által most elfogadott műalkotás vörösrézlemezekből kimunkált végleges változata ez év őszén Orgoványra kerül: az új művelődési ház homlokzatát díszíti majd abban a községben, ahol a Tanácsköztársaság vérbe fojtása után oly sok áldoPéreli Gabriella

A Kavicsbánya Vállalat délegyházi kavicsbányájában éjjel-nappal dolgoznak a hatalmas kotró- és osztályozógépek, hogy minél többet szállíthassanak az építkezések egyik legfontosabb alapanyagából, a kavicsból. Az osztályozóban 3 kilométer hosszú szalagrendszer naponta 1200—2000 köbméter anyagot továbbít. A bánjából iparvágányon szállítják a kavicsot a délegyházi vasútállomásra.

GYORFFY LÁSZLÓ:

Fotomontázs

A víz huszonnyolc fokos volt, a levegő árnyékban harminc-harminckettő, napon talán tízzel több.

A kirándulók izzadt vasárnapi nyüzsgése egy ritkás fűcsomókkal borított, mesterséges homokpartra verődött, közvetlenül a székesfehérvári vitorlások hajói mellett. A simára hengerelt homokpart a kikötő folytatásának látszott, csupán egy drótkerítés választotta el a csónak- és raktárházaktól, a betonpadkák között illedelmes rendben ringó kalózoktól és egy-két csillaghajótól.

A strandon, a homcfcpart és a dokk vasárnapi nyüzsgésével szemben hallgatagon bókoló nádas, mögötte a kékesfehéren ágaskodó velencei szőlőhegy.

Csak a hajókikötőt leválasztó drót. kerítés tövében, ahol a kerítésen belül borókacserjék nőttek, csali itt ta. Iáit némi árnyékot, akinek túl fehér volt a bőre, vagy éppen a szíve nem birta a hőséget. Két fiú és egy férfi hevert a kerítés tövében, tőlük néhány lépésre, hason fekve magányos asszony. Asszony volt, látszott a testén. A férfi pigmenthiányban szenvedőén fehér volt, ernyedt hasú, negyven év körüli, a két fiú közül az egyik olcsó fecskét viselt, a másik drága bánion úszót. Mellettük hanyagul, a kerítés tövében sarjadó fűben, egy Exakta Varex fényképezőgép és egészen új állvány feküdt jóltáplált, lihegő fcoxerkutya társaságában. Látszott, hogy a férfi miatt húzódtak mindannyian ide.

A banlonnadrágos fiú — valamivel fiatalabbnak látszott, mint a barátja, bár húsz alatt volt mind a kettő — odahajolt a másikhoz, és súgott valamit, aztán felálltak, és a vízhez indultak. A férfi úgy tett, mintha olvasna, a nő pedig, ahogy a fiúk elmentek, hirtelen felemelkedett.

— Ezt az ostobaságot akartad velem végigcsináltatni, mondd? — fordult ingerülten a férfihoz.

— Ne haragudj, képtelen voltam egyedül jönni, már mondtam neked. Különben is figyelmeztettelek; lehet, hogy a gyereket is magammal kell hozni.

— És ezt a ronda dögöt is, mi? — bökött fejével a kutya felé.

— Mi bajod a kutyával?

— Utálom. Olyan ronda, hízott öregember pofája van.

— Vagy inkább félsz tőle — nevetett a férfi, és maga mellé füttyen- tette a bexert, megveregette a nyakát, és rászólt: — Feküdj le, King. — És King lefeküdt. — Szeretnélek megcsókolni — mondta a férfi, és tenyere beidegzett szokással a kufya fejét simogatta, pontosan úgy, ahogy

valószínűleg a nő mellén is végigcsúsztatta puha, fehér viraliujjait.

— Ugyan, hagyj békén az ilyen hülyeségekkel! Korán reggel lüci- pelsz ide egy nyavalyás zsúfolt vonaton, két lépésre állunk egymástól, mint az idegenek, aztán egész nap itt heverek a közeletekben, bámulom a kölyködet, a barátját meg a kutyádat, néhány szót makoghatunk, ha ezek vízbe mennek, és most még csókolózzam veled. Ezt nevezed te kirándulásnak! Mellesleg szólva, a gyereked sem hülye.

— Gondolod, hogy ...

— Okosabb lett volna úgy csinálni, mintha most ismerkednénk meg. Szerencsétlenségedre a te természetedet örökölte. Már a vonaton kiszúrt magának. Egész idő alatt a mellemen jártatta a szemét, és az arcomba bámult, láttam nagyon örvendezett, hogy a közéletekben telepedtem le. Csak akkor kezdett furcsán nézelődni, mikor észrevette, hogy időnként átpislogsz rám, és mosolyogsz.

— Észrevette?

— Nyilván. Persze, nsm lehetett a vállalati kocsival jönni, ahogy a múltkor. Most már attól is félsz. Drágám, ha te félsz a feleségedtől, a gyerekedtől, a vállalatodtól, akkor ne tarts magadnak szeretőt. Világos?

A férfi felállt, hirtelen a nő elé guggolt, és mivel a hasától nem tudott lehajolni, négykézlábra ereszkedett, és úgy akarta szájon csókolni. A kutya morogva vakkantott, a nő pedig félrekapta a fejét.

— Vigyázz, jönnek a kölykök!

A férfi, mint egy NB III-as kapus, visszavetődött a helyére. A fiúk éppen csak megmártóztak a vízben. A banlonnadrágos lefröcskölte az apját, aki sziszegve, esetlenül felugrott.

— Na, én is megmárton magam — mondta a fiúknak, bár látszott, máshová is adresszálja a hívást.

Ahogy az apa elment, a fia szétbontotta az állványt, rácsavarta a fényképezőgépet. Mosolyogva az asz. szony felé figyelt, aki hirtelen lehajtotta a fejét, aztán még mosolyogva szisszent a kushadó boxemek. A kutya felugrott, és a fiú mellé állt.

— Nincs nálad egy darab csokoládé? — kérdezte feltűnően hangosan a barátjától.

— Csokoládé? Még kajám sincs.

— Ne izgasd magad, majd a fater fizet egy ebédet. Megnyugtatlak, jut neki arra is, hogy másokat megvendégeljen — mondta épp olyan feltűnő hangosan, mint az előbb, és a fekvő asszony felé irányította a keresőt, majd beállította a blendét. A nő karjára hajtotta fejét, semmit nem vett észre. A fiú még igazított

valamit a gépen, aztán, hogy a nő felől takarja, odaállította elé a barátját, és a nőhöz sétált:

— Bocsásson meg a zavarásért, nem volna egy darab csokoládéja vagy valami húsféléje ?

— Hogyan? — ült fel az asszony kábán a fekvéstől, a csukott szemébe verődő erős fénytől.

— Egy kis darab csokoládéra vagy húsfélére lenne szükségem. Fogadtunk a barátommal, és ha nem ad, elvesztem a fogadást.

— Hagyjon engem békén — és az asszony készült visszafeküdni.

— Bocsásson meg, a kutyámnak kellene, szeretnénk valamit csináltatni vele, de nincs nálunk semmi étel — folytatta a fiú, szinte erőszakolva az asszonyt, hogy adjon valamit.

— No, éppen adhatok egy szelet paprikás szalámit — mondta bele- egyezően, és csomagja után nyúlt, szétbontotta, kiemelt egy szelet szalámit, és a fiú felé nyújtotta.

— Nagyon köszönöm a szívességét — mondta a fiú, és visszament a barátjához.

— Mi a fenét akarsz ezzel a szalámival?

— Egy pillanat, kolléga — a gépbe nézett, állított kicsit a blendén, aztán a kutya felé tartotta a szalámit, és rászisszent

— Nem nyúlsz hozzá, King, érted! Gyere! — A kutya lihegve követte. Óvatosan az asszony felé sétáltak, aki közben megfordult, hanyatt feküdt, és lehunyta a szemét. A fiú mellé tette a szalámit, és a kutya nyálát csorgatva feszülten figyelt.

— Leülni! — Az állat ideges remegéssel leereszkedett a hátsó lábára. A fiú gyorsan visszament a géphez. A keresőből nézve úgy látszott, mintha a kutya mellső lábaival a földre erőszakolva az asszony. hasán ülne, és ideges figyelmében hol a szalámi, hol a gazdája felé kapkodná a fejét.

A gép kattant, mikor a kutya épp lenézett a szalámira.

A fiú tovább állította a gépet, aztán odasomfordált az asszonyhoz, felvette a földről a szalámit, és a kutyának adta.

Később a part körül bóklászó vitorlásokat, idegen lányokat és egymást fényképezték. A banlonnadrágos, mielőtt a lencse elé állt, magára húzott egy kopott farmernadrágot, egy ugyancsak viseltes dzsekit, hosszú pengéjű, szarvasagancs mar- kolatú kést ragadott, mintha éppen döfni akarna maga elé, és vésztjósló vigyorral meredt a lába előtt hévérő képzeletbeli áldozatára. Háttérül a viliódzó víz szolgált, egy, a képbe csusszanó vitorlás, és a velencei szőlőhegy gerincén meredező pákozdi csata-emlékmű.

Váratlanul és gyorsan elborult áz ég. A Balaton felől szürke .gomolya- gokban tört előre a vihar, és a rekkenő hőséget szűnni nem akaró zápor váltotta fel.

Az asszony magára kapkodva ruháit menekült a partról.

Az apa és a két fiú, a kirándulók nagy többségével, a vasútállomáshoz fu:ott, és a meleg, eső- és izzadtság- szagú váróteremben ácsorogtak vagy egy félórát, míg jött a vonat.

A személyvonat Agárd és Pest között két órát döcögött.

Az asszony a fiúk közelében telepedett le, és többször összevillant tekintetük az apával. Egyszer csak idegesen felugrott, és kiment a peronra. Azaz az útban fekvő- kutya eiőtt megtorpant.

— Csak lépje át nyugodtan — mondta a férfi, és a fiára nézett mosolyogva. Mintha a fiától várna beleegyezést ehhez a rövidke mondathoz is.

— Miért nem fektetik odébb ezt a dögöt?

— Alszik — válaszolta a fiú.

— Na és, keltsék fel, ne feküdjön itt az útban.

— Ne feküdjék — javította ki a fiú.

— Hogyan?

— Már mint helyesen magyarul: ne feküdjék.

— Ne szórakozz velem, fiú! — fenyegetőzött az asszony. — Majd a férfihoz fordult. — Maga meg miért nem szól rájuk, hogy ne szemtelen- kedjenek.

— Maradjatok veszteg, fiúk — mondta az apa hirtelen és ijedten.

— Nem ajánljuk, kedves hölgyem, hogy sokat-ágáljon itt a kutya körül — folytatta a fia, agresszíven szembehelyezkedve az apjával —, esetleg felébred, és ... bizonyára ismeri azt a jeles mondást; ne ingereid az alvó oroszlánt, mert...

Az apa, ahogy megérkeztek a Délibe, elbúcsúzott a fiától, feleségének azt üzenve, hogy siet haza, csalt egy barátjához felugrik. A fiú, miután barátja más irányban lakott, egyedül ment haza. Otthon az anyja idegeskedve összeütött egy rántottat, mert nem számított arra, hogy ilyen korán hazajön. Valószínű, inkább amiatt Volt ideges, mert a férje nem érkezett meg. Ezt a fiú is tudta, és amikor az anyja átment a hálószobába, hogy szokásához híven ne előtte sirjon, kiment a konyhába, és előhívta a filmet. A nagy konyha egy zugában volt a fotoasztala, rajta nagyító, másoló, és sötétkamrául a spejz szolgált.

Az előhívott filmből készített nyers képeken azonban egy kis módosítást csinált: a kutya fejének helyére olyan képet másolt, amit pár héttel korábban készített az apjáról. Nem sikerült túl jól, de az apja arca világosan felismerhető volt. Az ebédlőasztalra tette a képet, apja tányérja mellé. A kép hátterébe önmagát másolta, amit szarvasagancs marko- latú kését magasba tartva néz le a kutyára meg az asszonyra.