Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-06 / 184. szám
resi MECIKI 1971. AUGUSZTUS 6.. PÉNTEK Vagonok — gumikeréken Minden negyedik tonna áru közúton jut célba Az ipari forradalom az első gőzmozdony „sípszavával” kezdődött és most a tudományos- technikai forradalom időszakában az áruszállítás „teherviselői” megváltoznak. Ismét nagyobb szarepet kapnak a folyók, de legerősebb az előretörés: a közutakon. Az országutak forgalma sok- szorozódik. Elég végignézni egy főútvonalat, hogy ennek a változásnak a „röntgenleletét” lássuk. Teherautók ezrei tartanak a nap minden percében értékes terheikkel a céljuk felé: robusztusságuk mellett is elegáns kamionok hozzák-vi- szik, feszített tempóban a fontos termékeket; valóságos gumikerekeken haladó vagonsornak tűnik sokszor egy-egy teherautóoszlop. Lehet valamivel gyorsabb ? A közutakon bonyolódó áruforgalom növekedése azt jelenti, hogy ma már — átlagosan — minden negyedik tonna áru gumikerekeken teszi meg az útját rendeltetési helyére. A gazdasági számítások azt is igazolják, hogy még közepes távolságon is kifizetődő a teherautó alkalmazása. A szállításra fordított idő jelentékenyen összezsugorodik és a kényesebb árut — az esetek nagy többségében — biztonságosabban lehet eljuttatni. Mostani ötéves tervünk azonban még gyorsabb „fejlesztési sebességre” kapcsol. 1975-re már 120 ezer tehergépkocsival számolhatunk és a közúti közlekedés által elszállítandó áruk súlya 22—23 százalékkal növekszik. Érdemes megjegyezni, hogy: az elszállításra váró összes áruk meny- nyisége „csak” 18—19 százalékkal emelkedik, tehát a közúti szállítás az átlagosnál gyorsabban fejlődik. Mindéz azonban tennivalókra is figyelmeztet. Mind a négy henger fontos! Csak a legfontosabbakat soroljuk fel: mindenekelőtt jó utak kellenek, aztán a járműállomány jobb összetétele következik, ha már az úton vagyunk a teherautóval, akkor kell a szolgáltatás, mert bizony az áruszállításnál még mostohább a szerviz, mint a személykocsiknál és végül rangot kellene végre adni a szakmának. Ha a tennivalóknak ez a „négy hengere” zavartalanul működik, akkor zökkenőmentes lesz a teherszállítás is. öt év alatt a költségvetés 30 milliárdot szán a közúthálózat fejlesztésére. Az útépítői minden kilométerét csak millió forintokban lehet mérni és utána is jelentős összeget követel a karbantartása. A tervtörvény szerint minden kétszáz lakosnál nagyobb települést be kell kapcsolni az országos úthálózatba. Az elkövetkező évek teherautó-vásárlásainál jobban figyelembe kellene venni az eddigi tapasztalatokat, és elsősorban a már jól bevált típusokhoz ragaszkodni. Az is igaz, amit sokszor félig tréfásan, félig keserűen mondanak a „pilóták”, hogy: rozoga autóval nem lehet célba érni!... A szervizellátás hű „tükörképe” az országút, ahol tehetetlenül vesztegelnek az árukkal megrakott gépkocsik. A tehergépkocsi-javító műhelyekből sorra mennek el a szerelők, mert a személygépkocsijavításnál jobban megtalálják a számításukat. S végül a régi gondok ismétlése: a gépkocsi- vezetők szakmai elismerése. Tulajdonképpen nem is a pénzzel van legtöbbször baj, mert, aki sokat dolgozik, tisztességesen is keres. De, még- sincs megfelelő rangja a szakmának ... A korszerű termelés szimbóluma Korunk egyik szimbóluma a gépkocsi. Nemcsak a sebesség, a XX. századi tempó jelképe, hanem: a korszerű ipari termelésé is. Ugyanis ahhoz, hogy egy gépjármű elkészüljön, több száz vállalat óramű fontosságú együttműködése tzükséges. Ezért sokan a járműgyártást egy ország ipari fejlettségének, szervezettségének mércéjeként is emlegetik. Az elmúlt esztendők beruházásai — a közúti jármű- gyártásra fordított erőfeszítések — hazánkban most kezdenek beérni. Külföldi szabadalom alapján már sorozatban készülnek a nagy teljesítményű motorok, európai méretekben is figyelemébresztő autóbuszgyártás formálódik és a tehergépkocsik speciális fajtáira országhatáron túlról is gyarapszik az érdeklődés. De ehhez éppen az kellett, hogy ennek az üzemi alapját előbb megteremtsük! Erre aztán lehetett építkezni... A közúti járműgyártás termelési kultúrában is magasabb szintet jelent. Az egymáshoz kapcsolódó alkatrészek ezreiből áll össze a végtermék és egyetlen hanyagság és elmaradás „defektessé” teheti az egész termelést. A gyártási fegyelem megszilárdítása többszörös haszonnal is kecsegtet, nem csupán a jármüvek elkészülésére garancia, hanem ennek előnyeit saját üzemen belül is érezhetik. „Határtalan“ szemlélet A gépjárműgyártás „tálcán kínálja” a nemzetközi együttműködés előnyeit is. Azt nem is kell bizonygatni, hogy hazánk például képtelen lenne az összes igénynek megfelelő „autóparádét” felvonultatni a vevőinek; de az országhatáron túltekintés a termelésre is vonatkozik. Egy-egy ország egy-egy termék gyártására specializálhatja magát és abból ellátja — a hazai igények mellett — a külföldi érdeklődőket is. Ennek a gazdasági kooperációnak, a gyártási horizont tágításának valamennyi résztvevő ország látja a hasznát! Kialakíthat — éppen a nagy kereslet miatt — gazdaságos sorozatot, s érdemes ezért a legkorszerűbb technikát is szolgálatba állítani. Egyetlen példa hazánkban nemzetközileg is elismert, nagy volumenű hátsó hídgyártás történik, de csak azért növekedhetett tíz év alatt a tízszeresére a termelés, mert — a hazai felhasználás emelkedése mellett — a Szovjetunió évente több tízezer darabot vásárol belőle. Ha a közúti áruszállításról, a gumikerekeken száguldó „vagonokról” beszélünk, altkor nem elegendő csak ezekre a modern és egyre nagyobb teljesítményre képes gépjárművekre gondolni, hanem mindarra, ami lehetővé és indokolttá tette, hogy a szerepük a jövőben még jobban növekedjék... Bán János NAGYKANIZSA Település a rézkorból Nagykanizsa város határában rézkori, a szakértői vélemény szerint négyezer-ötszáz éves település nyomaira bukkantak a földmunka során. A lelet helyén a Magyar Tudományos Akadémia munkatársainak irányításával ásatást folytattak, s szinte iparművészeti szinten előállított tálak, fazekak, csiszolt kőbalták, pattintott kőpengék kerültek elő. A legértékesebb darabok közé tartoznak az agyagkanalak, amelyek a kutatók szerint az első ilyen leletek. A rendkívül értékes anyag tudományos feldolgozását megkezdték. A lelőhely teljes feltárására nagyobbszabású ásatást terveznek. REKONSTRUKCIÓHOZ harmincezer textilipari berendezés A hazai textil- és ruházati ipar nagyszabású rekonstrukciójához összesen mintegy 30 ezer textilipari és konfekcióipari berendezést vásárolunk a következő években. A szövőgéppark rekonstrukcióját csaknem kizárólag szocialista importból oldják meg. A Szovjetunióból és Csehszlovákiából összesen tízezer szövőgép importjáról jött létre államközi megállapodás. A fonóiparba orsó nélküli gépek kerülnek, ezeket Csehszlovákiából szerzik be. Az utóbbi években jelentősen megnőtt az érdeklődés a kötszövött áruk iránt; gyártásuk növelését segíti, hogy a Német Demokratikus Köztársaságból 390 korszerű körkötő és sílekötő gépet, Csehszlovákiából pedig 70 hasonló, jó minőségű berendezést importálnak. A kikészitő- üzemek gépparkját számos, tőkés importból származó géppel is bővítik. A Német Szövetségi Köztársaságból, Franciaországból és Angliából mintegy 60 millió dollár értékű berendezést vásárolnak. FÉSZEKRAKÓK Megalakult az első lakásépítő és fenntartó szövetkezet ÁTADÁS 1972 MÁSODIK FELÉBEN A hét elején fiatalok vették birtokukba a Váci Városi Tanács emeleti dísztermét. Nagy Sándor, a városi KlSZ-bizott- ság titkára köszöntötte az I. számú ifjúsági lakásépítő és fenntartó - szövetkezei alakuló ülésén részvevőket. Elmondta, hogy városukat a KISZ-lakásépífés fellegváraként tartják nyilván. Ez nem is túlzás, mert az eddigi szövetkezeti tagok ötszáznál több új otthont vettek birtokba a vasúton túli lakótelepen. Most első ízben létesül la- kásépílö és fenntartó szövetkezet. A párt és a tanács már a kezdeti lépéseknél segítséget nyújtott. Szeptembertől a jövő év végéig 18 másfél, 18 kettő- és 42 két és fél szobás lakással lesz gazdagabb „Vác Rózsadombja”. A korábbi kivitelezők — Tóth Pál és Drahony Sándor értő irányításával — vállalták ennek a 78 új szövetkezeti lakásnak a felépítését is. Minden építtető ezer-ezer óra társadalmi munkával segítheti, gyorsíthatja beköltözését. Az alapszabály elfogadása után megválasztották a lakásépítő szövetkezet vezetőségét. Tari Kálmán, a városi tanács elnökhelyettese is arról beszélt, hogy az Ifjúsági lakás- építkezés eddig is jól bevált. Továbbra is az a cél: minél több lakást biztosítani az ifjúságnak. Várnagy Béla az OTP váci fiókjának az igazgatója, az Országos Takarékpénztár nevében ígérte meg a támogatást, s azt, hogy gyorsan, bürokrá- ciamentesen intézik az építkezés pénzügyi részét. Az alakuló gyűlés végén Nagy Istvá mé, Hegedűs Zsuzsa, Göndics Erzsébet és társaik boldogan aláírták a belépési nyilatkozatot. Szemük előtt már ott lebegett az erké- lyes, modem deákvári lakás, melynek — mindnyájan erősen bíznak benne — jövő év má sodik felében tulajdonosai lesznek. (P. R.) Segít az aláverőgép A vasúti forgalom zavartalan lebonyolítása, a biztonságos és gyors közlekedés elképzelhetetlen a vasúti pálya korszerűsítése nélkül. A vasút jelentős összeget fordít a pályafenntartás magasíokú gépesítésére. A Budapest—Hegyeshalom közötti vasúti pályán két, az osztrák Plasser cégtől vásárolt Duomatik aláverőgép könnyíti a munkát. A gépek jelenleg öttevény és Lébény között dolgoznak, s óránként 500 méter hosszan végzik el a sínek szintezését és a kőzúzalék tömörítését. Ezt a munkát Győrig, majd Budapestig folytatják. A pályakarbantartás valamennyi munkafolyamatát ellátó géplánc üzembe állítását augusztus végére tervezi a győri állomásfőnökség. Gyertyatartó, rézmozsár A régiségboltban Az. ember azt hinné, régiséggel, használt holmikkal, antikvár tárgyakkal csak öreg höl- gyok-urak foglalkoznak. Ezért volt olyan meglepő, amikor betértünk Popelka Alajos szentendrei használtcikkbolt- jába és jóképű fiatalember mutatkozott be tulajdonosként.. Nyomdász volt, ólommérgezést kapott, ott kellett hagynia a szakmáját. Akkor határozta el, kis pénzével valami újszerű vállalkozásba fog. Miután a városban, de még a környéken sincs senki, aki a régi ruháikat, a már nem használt tárgyakat megvenné, illetve árusítana, erre kért iparengedélyt. A bolt parányi — de mint mondja — megél belőle. Méghozzá családostul. Egy szál biciklijével járja a keskeny szentendrei utcákat, karikazik ki Pismányba, ha oda hívják. Összegyűjti, hogy hol mi található. ki mit kínál eladásra. aztán értesíti a vevőket, így, ami nem feltétlenül szükséges, azt nem kell az üzletbe beszállítania. Tizenegytől délután ötig várja a vevőket. Különösen a Teátrum ideje alatt virágzott az üzlet. A színészek és a nézők gyakran felkeresték. Forró nadrág mellett gyertyatartó, vasaló, rézmozsár, csat, érme épp úgy kapható, mint a kétkötetes, 1865-ben kiadott Biblia, Káldi György fordításá(Foto: Gábor) ban. Volt már, hogy megítélése szerint valóban becses tárgyat kínáltak eladásra. Felkereste vele a múzeumot — érdekli-« őket? Meg is vették, már nem is egy darabot. — Inkább kevesebb pénzt kapjak érte — mondja —, de ami megérdemli, az kerüljön biztos megőrzésre. k. m. Terepjáróval sem Bontják Gyűrűfűt Gyűrűfűn, a múlt évben teljesen kihalt zselici falucskában a háztulajdonosok megkezdték elhagyott otthonaik lebontását. Mint ismeretes: több féle elgondolás született az „elnémult falu” feltámasztására, hasznosítására. Ám, ahogy múlik az idő, úgy mennek füstbe ezek a tervek. Gyűrűfű pedig közben egyre pusztul, úgy, hogy már alig van ép ház a községben. A hajdani lakók, Pécsett, Szent- lőrincen, Bükkösdön, Szigetváron vagy másutt élnek. Az erózió oly gyors ütemben teszi tönkre a faluba vezető egyetlen — korábban állandóan karbantartott — föld- utat, hogy maholnap terepjáró autóval vagy lovas kocsival is nehéz lesz a megközelítés. Ezért aztán a volt gyűrűfűi családok megkezdték az elhagyott lakóházak és gazdasági épületek lebontását, hogy legalább az építőanyagot hasznosítsák. Mintegy tucatnyi, vályogtéglából vagy döngö! földből épült házat azonba már lebontani sem érdemes. Volán-program Önrakodós teherautók önrakodós tehergépkocsikat állítottak munkába a Volánnál. A Csehszlovákiából importált tehergépkocsi fülkéje mögött elhelyezhető daruk 1—1 emeléssel 800-tól 2500 kilogramm súlyt képesek a kocsira- felrakni. A tröszt kísérleti üzemében egyelőre 3 autóra szerelték fel az új darukat, s folyamatosan további 12 önrakodós kocsi készül, amelyek előnye, hogy nem kell rakodószemélyzet a rakodáshoz. zik. De ha már egyszer dolga van az embernek a hivatallal, különösen ha nem is egyszer, hanem többször is egy ugyanazon ügyben — jó lenne tudni, hogy melyik az illetékes szarv. — Kire tartozik, tessék már mondani. — Ki az illetékes? — Kérem, nem tudom, hová forduljak ezzel az üggyel... Kérdések és tanácstalanság, mert tény és való, hogy az emberek jó részének az SZTK-n általában s a tanácsokon kívül, ugyancsak általában, nem sok fogalma van a különböző osztályok, intézmények szerepéről és helyéről a társadalom felépítményében. Azt persze nem kell komolyan venni, hogy öregasszonyok főjegyzőséget keresnek még, avagy éppen szolgabíróságot, de azt igen, hogy ügyfelek, zömében der ékhad- korúak vagy éppen fiatalok, egyszerűen riadt tanácstalansággal forognak, oda nem való folyosókon keresve egy olyan ajtót, amelyre az ő ügyük van invitá- lóan felírva. Azt mondjuk és valljuk, s egyébként a szó és a valóság egybe is vág, hogy minden a dolgozó népért van — a hivatal is. Az intézmény is. A szerv vagy szervezet Is. Hogy sorsa-dolga jól haladjon e népnek, ha gondja-baja van, az jog szerint, az igazság és az ő érdekében orvoslást is kapjon. Csakhogy dolgozó népünk nem is kicsi seregnyi része nem találja meg a kirurgust, cipeli baját, gondját, mint kelést, s nem, az istennek sem tud ráakadni: kihez forduljon. — Hová menjek, édes fiam? Ebben a pillanatban fogalmam sincs, legfeljebb sejtés-vékonyka ötletem, ha egyáltalán annak merhető nevezni: hogyan lehetne ezen a hellyel-közzel komikus, de a „tanácstalan ügyfél” számára már korántsem nevetséges helyzeten segíteni. Talán-talán az alapoknál. az iskolában kellene valamiféle „ügyem rendezése politikai órán” oktatni, magyarázni a felépítmény felépítését? S megmutatni ebben az ember szerepét úgy is mint ügyintézőét, de úgy is mint ügyfélét? Talán azt is lehetne, hogy minta-panaszokkal állatorvosi üvegtehénként bemutatni, mifélével hová kell fordulni ? Sőt: valamiféle kiadványsorozat sem ártana, amely népszerű formában legalább a leggyakoribb panaszok és a hozzávaló hivatalok kapcsolatát mutatná be? Nem tudom. Inkább csak hangosan, a nagy nyilvánosság előtt gondolkodva rovom ezeket a sorokat, hátha meghallja. hátha elolvassa e töprengést olyan valaki is, aki e témában bölcsebb lévén nálam, megoldást is tud rá. Mert azt, úgy érzem, nem kell különösebben bizonygatnom az ügyfeleknek — jeszerint mi magunknak hát! —, hogy akit élete, sorsa, munkája olyan területekre vezényelt, amelyek nem szomszédosak a paragrafusok, a rendeletek és a hivatalok országával, ugyancsak tanácstalanul keresi az útlevelet, hogy beléphessen a birodalomba. Gyurkú Géza X.Ó- JitVÁ — Hová menjek, édes fiam? — néz rám tanácstalanul a szerkesztőségi folyosón a „tanácstalan ügyfél”, aki egyébként nem is olyan sokkal idősebb, mint én, csak hát így szokta meg több gyermekes anya lévén a nála fiatalabbat, ha az férfi is ráadásul az istenadta, megszólítani. — Mi a baj? — teszi fel ilyenkor az ember a szokvány kérdést, vállalva a már nagyon is ismert kockázatot, hogy a „tanácstalan ügyfél” elkezdi a baj elejét, amely valamikor a tavaszon, de az is lehet, hogy egy tíz évvel ezelőtti tavaszon kezdődött, s folytatja az ügy egyre vastagodó derekán át egészen a kegyetlen nagyra nőtt vízfejig, hogy mire a dolgok végére ér, én már tudom, gyakorlatom van már rá, e folyosón szereztem, hogy hová, mely irodába kell mennie. Hogy akad olykor-olykor egy-egy tanácstalan ügyfél, aid a nem önálló szerkesztőségi ház folyosójára téved a hivatalok helyett — az még egymagában természetes is lenne, szót sem érdemelne. Ami szót érdemel, s ami elgondolkodtat, hogy nem hébe-hóba, s nem is tanácstalan ügyfél-forma emberek téblá- bolnak valóban tanácstalanul, hogy ki- sobb-nagyobb ügyükkel vajon hová. kihez kellene fordulniok, melyik illetékes az illetékes, és melyik a nem. Ki szeret hivatalba járni ? Gyakran még az sem, aki ott do’go-
