Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-05 / 183. szám
Á tüdő pattanásig feszül Emberek a téglagyárban A téglagyárban minden szürke. A kemencék, a tetők, a falak, a téglarakésok. Az emberek is. A telepvezető irodájába behallatszik a szállító járművek szüntelen zú-' gása, a nyitott ablakon át apró szemeikben száll a por, és tódul be a hőség. Gyülekeznek a felihők, de, itt az eső sem jó, kárt tesz a nyers téglában. A forróság pedig ráül az emberekre. Súlyosan. De ezt megszokták már. — Számokat mondanak. Ez jó hónap volt, körülbelül 8 százalékkai teljesítettük túl a tervet... De éves szinten nagy lesz az elmaradás: legalább 460 ezer darabbal kevesebb, mint kellene, mér most! De állunk majd még rosszabbul is... 10 milliót kellene gyártanunk, ez az éves terv. Nem érjük el. Biztosan nem érjük el. A telepvezető három hete vezeti a mendei téglagyárat. — A „törzsgyárban”, a Jászberényi úton voltam. Ott az előirányzott tervet 105— tünk a munkára. De ez szinte tehetetlenségnek látszik. Ä színt por lepi, ló áll a végén, téglával rakott kocsival. A lovász 15 éves. — Nekem jó itt, kétezret keresek. Hát, nehéz, mert súlya van a téglának, de azért itt maradok. Asztalos akartam lenni, nem sikerült, ide jöttem. A pénzemet az édesanyám teszi takarékba, hir- telenében nem is tudom, mennyi van már bent. A rakodóbrigáddiai rövid tőmondatokban beszélgetünk. Nem közlékenyek ezek az emberek, de aztán valaki panaszkodni kezd a pénzre: — Az semmi, amit mi keresünk, ezért a munkáért! Ügy kétezer-háromszáz körül. — De, amit itt dolgozni kell ezért a pénzért! Tíz éve csinálom ! — Én harmincöt éve. De itt jóformán semmi sem változott: Itt semmit nem korszerűsítettek ! Bent, az égetőkemence melA 15 éves lovász: — Nehéz, mert súlya van a téglának. 110 százalékra teljesítik. Itt meg nem dolgoznak, azt mondják, ezelőtt lerakták a 8, 9, 10 ezer téglát is... 67- ben 12 milliót csináltak. 70- ben kilencmilliót. Most sem lesz meg a tíz. Munkáshiány nincs! A munkaszellemmel van baj... Sokat akarnak keresni, de nem úgy, hogy többet is termeljenek. A tégla ára pedig nem emelkedik. S nem is fog. Itt többet keresni csak úgy lehet, ha rávetett, ötven fok van. Itt rakják talicskára a téglát. Három-négy percig nézelődünk, ömlik rólunk a verejték. Szájunk elé zsebkendőt kell kötnünk, vastag rétegben száll a téglapor. A tüdő pattanásig feszül. Ahol „friss” még a hő, kilencven fok is van. Két másodpercnél nem bírjuk tovább. De a rakodónak fel kell raknia a téglákat a talicskára. Csak azután jöhet ki. S aztán újra vissza. Játék a halállal Minden év nyarán megke- íesem az üllői tiltott strandfürdőt, hogy tájékozódjam, milyen a „forgalom”. Nem győzöm eléggé felhívni a figyelmet: ez a strand életveszélyes. Nem is strand tulajdonképpen. Üllő határában, a vasút mentén, két kukorica- tábla és egy nádas- övezte területen fekszik: talajvíztáplálta, agyagos partú kis tó. A bejáratnál figyelmeztető tábla fogad: „A fürdés tilos és élet- veszélyes!’’ A fürdőzőket az idén sem izgatja a felirat, akárcsak tavaly vagy tavalyelőtt. Délelőtt lehettek vagy ötvenen, közöttük több felnőtt, most azonban csak 9 nagyobb fiút találtam a vízben. Igaz, a víz a nagy szárazság következtében, mintegy 70 centit apadt, így a legmélyebb helyen sem mélyebb a tó 140 centinél. A veszély tehát kisebb, de aki nem tud úszni, azt még így is érheti baleset. Különösen, ha gyerek, és olyan játékot játszik, mint azok a fiúk, akikkel itt találkoztam. A vizben „lovasjáték’’ folyt éppen, a ló az a gyerek volt, aki a vízben állt, a lovas pedig az, aki a nyakában ült. A lovazók párosával civódtak egymással, s aki leesett a lóról, az kiesett a játékból. Az győzött, aki végig nyeregben maradt. A játék végeztével kijöttek napozni a fűre. Beszélgetni kezdtünk. — Nem kell minket félteni, hiszen tudunk úszni. Akár vállalnánk az úszómester szerepét is, ügyelnénk a társainkra, meg a kisebbekre — mondották. — Gyerekek ilyesmit nem vállalhatnak — feleltem. — A strand egyébként is csak egészségügyi és biztonsági követelményekkel strand. Ezek a feltételek itt nincsenek meg. Ezért tiltja szigorúan a tanács a fürdést. — De hiszen ez a gödör már vagy 50 éve itt van, azóta tiltott fürdőhely, és még senki sem fulladt bele — érveltek a gyerekek. Lehet, hiába mondtam nekik, hogy mindezek ellenére előfordulhat a baj. A sorozatos ellenőrzéseknek és a szabálysértési eljárásoknak any- nyi eredménye azonban már van, hogy a számontartott „törzsfürdőzőknek” egy része a gyömrői strandra jár. E. M. Mikulik Gyula: — kellene keresni. Többet — Elmenne innen? — Hová mennék? 51 óta vagyok kirakó. — Nehéz? — Nagyon nehéz. Negyvenöt éves vagyok, nem akarok én már munkahelyet változtatni. Mikulik Gyula fáradt Egy percre ült le, kint, a levegőn. Három fia és a felesége is itt dolgozik. — Elég a pénz? — Többet kellene keresni... Minden csupa por. A bányászok jutnak eszembe. A telepvezető is rájuk gondol. Legalább olyan munka ez, mint a bányászoké ... Asszonyok. Lerakók, lesze- dők, nedvesítők. A téglakészítés második mozzanata: az anyagból itt állnak össze a téglaformák. — Feszített a terv, gyűlésen is mondták, hogy ennyit nem tudunk megcsinálni, de azóta sem válaszolt rá senkt — Reggel ötkor kezdünk, egy óra után otthon vagyunk. — Muszáj itt maradni, a család miatt. Hogy délutánra már hazaérkezzünk. A gyerekhez. — Neki meg beteg az édesanyja, jó, hogy helyiben dolgozhat, és korán hazamehet... — 18 éve vagyok itt. Nem megyek el. Az ember megszokja. Béres Roziiul iskolás. A nyári szünetet dolgozza végig a téglagyárban. — Ha elvégzed az iskolát, mi leszel? — Felmegyek a csokigyárba. Antalicz Jánosné, Béres József né, Lipták Anna, a régi munkások, nevetnek. Agyagos a kezük. Pihennek, áll a gép. Azt mondják, gyakran érzik, hogy elfáradtak. Az agyagból három hét alatt lesz tégla, tökéletes építőanyag. 22 féle munka van vele. A téglagyártól nem messze most végzik a próbafúrásokat, hátha jó agyagot találnak. Mert ami most van, csak 4—5 évre elég Ha a próbafúrás sikert hoz, a keveréssel kísérleteznek. Korszerűsítésről csak utána lehet szó. Koblencz Zsuzsa Péter ff y felvételei mai műsor mozik Gombán: Vadászjelenetek Alsó-Bajorországban (16 éven felülieknek). Monor: Rekviem. Űri: Kezdet. KIÁLLÍTÁS Gyömrő, Ságvári Endre Űt- törőház: Rákóczi-kiállítás. Nyitva: 8-tól 14 óráig. MONOMIDÍQ A .Pt SJ 'M E GYEI H Í R t A P KÜLÖNKIADÁSA xiii. Évfolyam. i83. szám 1971. AUGUSZTUS 5., CSÜTÖRTÖK Igényfelmérés: augusztus 31-ig Lakás - fiataloknak Nem egy cikkben számoltunk már be a fiatalok rendkívül rossz lakáskörülményeiről. Gyerekkel vagy gyerek nélkül, a szülők szobájában, rozoga fáskiamrából alakított szobácskákban, szűkös és méregdrága albérletben élnek. Ez persze nemcsak monori jelenség — a lakáshiány mindenütt gond. Monoron most indul majd a KISZ-lakásépítési akció, erről tárgyalt az elmúlt héten a községi párt-vb, s erről kérdeztük Spenger Istvánt, a községi pártbizottság titkárát. — A tanácskozásra KISZ- vezietcket, alapszarvi titkárokat a nagyobb vállalatok vezetőit hívtuk meg. Az volt a cél, hogy tájékozódjunk: milyen igény mutatkozik a KlSZ-lakás- építkezésre, mi a véleménye a gazdasági vezetőknek, a fiataloknak. A monori OTP-fiók vezetője, Simon Henrik ismertette a KISZ-Iakásépítkezés formáit, kedvezményeit. Sok a kedvezmény: a kétszázalékos kamat, a 35 évre szóló OTP-hitel, az egy és két gyerek után biztosítandó külön kedvezmény ... A jelenlevő gazdasági vezetőik kedvezően nyilatkoztak. Elmondták, hogy segíteni kívánják a vállalatuknál becsülettel dolgozó fiatalokat, és minden segítséget megadnak, hogy a lakásgond — a legégetőbb gond — megoldódjon. A tanácskozáson szó esett arról is, hogy milyen megtakarításokkal építhetők fel a KISZ-lakóházak: tapasztalat- cserét szerveznek a már felépült KISZ-lakótelepek gazdáival, elkérik a tervdokumentációt. A fiatalok önállóan is végezhetnek munkát épülő lakásukban: kifesthetnek, elvégezhetik a villanyszerelési munkákat. A községi tanács javaslata szerint a strand utcájának jobb oldali részén, a sportpálya mögötti területen építhetők fel a fiatalok új otthonai, s ha az Űj Élet Tsz és a kefegyár között megegyezés születik, akkor a Sorompó presszóval szemben levő fatelep is helye lehet egy KlSZ-társas- háznak. A tanácskozás egyelőre tájékoztató jellegű volt. Augusztus 31-ig végzik el azokat a felméréseket, amelyeknek alapján biztos számok érkeznek majd: hány fiatalt érint és érdekel a lakásépítési akció Monoron, és hány vállalat viseli szívén a fiatalok gondját. A járási KISZ-bizottság, a községi pártbizottság és a községi tanács ezzel a lakásépítési akcióval sokat segít. Reméljük, újabb hírekről is hamarosan beszámolhatunk. K. Zs. Végeladás Ezek a napok a legmelegebbek. Szinte tréfának hat, hogy éppen most van a nyár végi kiárusítás. Kedvezménnyel vásárolhatjuk meg azokat a holmikat, amiket — reméljük — még sokáig lesz módunk viselni ezen a nyáron. De milyen is a nyári vásár Monoron? A méteráru szaküzletben, mint eddig is, érdemes vásárolni a leárazott anyagokat: szépek, választék is van bőven, sokan válogatnak. A színes mintás, lenge „méteráru” akár még ezen a héten átváltozhat nyári ruhává. Van alkalom hordani. A ruházati UTSZELEN Már messziről feltűnik a kerékpár, rajta a piros zászló és egy'nagy „U” betű. A kerékpár a villanyoszlopnak támasztva, a gazdája pedig szorgalmasan kaszálja az útmenti füvet. — Vitéz János a nevem — mutatkozik be a Péteri— Monor közötti útszakaszon. — 17 éve vagyok útőr. Nagyon megszerettem a munkámat, szívesen csinálom. Pedig nem könnyű. A gépjármű- vezetők, bizony, sokszor felelőtlenek. Ügy száguldanak, mint az ámokfutók. Nemegyszer előfordult, hogy úgy kellett elugranom, nehogy elüssenek. Amikor meg esős idő van, lefröcskölik az embert. Egyik-másik még jót is mosolyog. — Igen, az ilyesmi rosszulesik. Mi tüntetjük el az utakról a kátyúkat, hozzuk rendbe az árokszéleket. Szép munka ez, bár ilyenkor, a tűző napon, bizony, fárasztó és nem kellemes. De szeretni kell ezt a munkát. Egy hónap múlva nyugdíjba megyek, nehezen válók meg az országúitól. Kellemes élményem is akadt. Olyan, amelyet szívesen őrzök meg emlékezetemben. KRITIKA A legaranyosabb kritikákat a kerítéseken, házfalakon olvashatjuk. Innen tudjuk meg, hogy a „Pálmai egy ló”, a „Kovács hűje” — így, pontos j-vel, mert ezeknek a kritikáknak a helyesírás nem fő tartozéka és nem is fontos, hogy az legyen, így szoktuk meg, és az alkotók egyébként sem a pontos „j” mialt kapják a pofonokat ilyen esetekben. Gyerekdolog. Kréta és firkáláskorszak, ki nem esett keresztül rajta? A monori posta nyilvános telefon- fülkéjében, a készülék felett van egy papírlap: ,Az érmét csak a központ felszólítására dobjuk be!” De nem ez az érdekes. Van a felszólítás alatt egy ceruzával odavésett felirat: „Keresztes Attila értékesítési osztályvezető hülye”. Ez a kritika bizonyára egy hivatalos telefonbeszélgetés után született és íródott „ly”-nak, mint ahogy felnőtthöz illik. Felnőtthöz, aki most éli második firkáláskorszakát. K. Zs. — Sok autós-motoros megáll, , elbeszélget velünk, elmondhatom nekik a gondjaimat. Ez jólesik' az embernek. Nyugalomba vonul a kaszám, a villa meg a lapát. Ám véglegesen nem tudok elszakadni tőlük, biztos segítek majd azután is a társaimnak, csak hát nem mindennap. Mert aki megszokta ezt a munkát, nehezen tudja abbahagyni. Búcsúzunk az útmeslertől. 0 meg ismét nekifog, hogy a nagyra nőtt füvet lekaszálja. G. J. kisáruházban az első napokban nem tolongtak a vásárlók. — Fürdőruha? — Gsak egyrészes, az is bakfisméretben. Kár. A kiárusítás sztárja biztosan a fürdőruha lett volna — ha lett volna. Ám van frottír forrónadrág, apró felsőrészek, hatvan forint — száz helyett. A fehér nadrágkosztüm ára is háromszáz forint alá került, és szépek a nyári ruhák, még válogatni is lehet, bár bizonyára nem sokáig: a szerdai piacnapon általában elözönlik a vevők az üzletet. A leértékelt áruk boltjában mindig olcsó minden, népszerű a piactér végén megbúvó üzlet, a vevők azonban hozzászoktak, hogy időnként az „olcsóbbnál is olcsóbban” vásároljanak. Most nem. Itt nincs nyár végi kiárusítás. — Fürdőruha nincs? — Van a ruházati boltban, leárazva! — Nincs, onnan jövünk ... — Van, vevőink mondták, hogy van. — Nincs, hiszen mért mondanánk, ha lenne? — Hát pedig mi úgy tudjuk, hogy van! Ez a párbeszéd zajlott le a „leértékeltben”. A konkurren- cia tehát nem túl nagy... A nyári vásár azonban még tart. Amíg lehet — és amit lehet — vásárolhatunk. K. Zs. Nyári Totó Kupa VECSÉSI VIZÉP—KELTEX 3:2 (2:1) Vecsés, 400 néző, vezette: Bana. Rekkenő hőségben, góllal kezdődött a találkozó: Szűcs A. középre ívelt labdáját a védők elvétették, és Kuharsz- ki mintegy 8 méterről a hálóba talált, 1:0. Nem sokáig örülhetett a vecsési együttes a vezetésnek: a 7. percben Nagy Aladár hazaadása, a kimozduló Drágán mellett, a kapuban kötött ki (öngól), 1:1. A vecsési együttes erősített a gól után és a 14. percben újból megszerezte a vezetést: Fehér kapu elé ívelt, és a befutó Kuharszki mesterien fejelt a kapu jobl alsó sarkába, 2:1 A félidő hátralevő részében mezőnyjáték folyt, a vendégek többet birtokolták a labdát. Szünet után a cserék lendítettek a hazai együttes játékán. A 62. percben Ku- harszkit reklamálásért a játékvezető kiállította. A 10 főre olvadt hazaiak óriási akarással küzdöttek, és a 72. percben tovább növelték előnyüket: Schubert beadását Szűcs A. lőtte hálóba, 3:1. A vendégek hatalmas erővel küzdöttek a kiegyenlítésért, de csak a szépítés sikerült: a 87. percben Kerekes közelről nem hibázott, 3:2. Heves iramú mérkőzésen a jobb helyzetkihasználás döntött. Jó: Kiss A. (a mezőny legjobbja), Krausz, Fekete, Fehér, Szűcs A. Sz. A. Ezüstérmes a Monori SE ifjúsági csapata Az 1970—7Í. évi területi ifjúsági B-csoportban játszó monori ifjúsági labdarúgócsapatot, a Pest megyei Labdarúgó Szövetség újbóli értékelése alapján, nem harmadik, hanem második helyre értékelték. A tabella állása tehát: 2. Monor 28 21 2 5 105-32 44 A Monori SE ifjúsági csapata tehát ezüstérmes lett
