Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-04 / 182. szám

rest Mt«. 1971. AUGUSZTUS 4., SZERDA Makacsság? Már szégyelljük szóvá tenni! Amikor a Műemléki Fel­ügyelőség kitiltotta a váci Március 15. térről a Révka­pu borozó sikertelen cég­tábláját, még elfogadható volt a Vác és Vidéke ÁFÉSZ védekezése: majd akkor veszik le, ha elkészül Földvári Csaba iparművész vörösrézből domborított cé­gére. Elkészült. A régi maradt. Még az is elfogadható volt, hogy a bejárást is jel­ző, a tér hangulatába il­leszkedő kovácsoltvas kor­látok felszereléséig várnak. Felszerelték a vaskoriato­kat. Vajon ezután még mi in­dokolhatja, hogy az ÁFÉSZ nem hajtja végre az Orszá- go Műemléki Felügyelőség határozatát? (bányász) Vakáción egy gyár 4P JÁSZKARAI CITERÁSOK A HORTOBÁGYON Augusztus 8-án a hortobá­gyi híres csárdában szerepel a jószkarajenői citerazenekar és a menyecskekórus. A fellé­pésre igen lelkesen készülő­dik az együttes. Ügy tervezik, egyórás műsort adnak. Meg­hívást kaptak Hajdúszobosz­lóra is a bányászüdülőbe, ahol harmincperces műsorral szórakoztatják a nyaraló, pi­henő bányászokat. Nem is akármilyen: az Egyesült Izzó. Egy gyár két hétre leállt, s vele együtt indult vakációra a villamos, a boltos, az újságos is. A Fővárosi Közlekedési Vállalat kapva kapott az al­kalmon, amúgyis vezető szűké­ben állnak, gyorsan másfelé irányították a kocsikat, erre az újpesti gyár felé a kéthetes pihenő alatt naponta körülbe­lül 25—28 szerelvénnyel ke­vesebb közlekedik. Csend fogad a környéken. A dohányboltos is csak délig tart nyitva, a gyár előtti újságpa- vilon kis bódéján is cédula: „Szabadságon vagyok”. A KÖZÉRT napi rendelése is jó­val a felére csappant. Vakációzik egy gyár, s nem is akármilyen: egy 25 ezres létszámú, országos nagy válla­lat. Akár egy kisebb város. Egy városka kivette kéthetes szabadságát. Már több évtizede szokás ez Újpesten, de amióta az ország sok részében az Izzónak gyár­egysége van, már Nagykani­zsán is így van, Kaposvárott, s Gyöngyösön is. — A kollektív vakációzás­nak — mondja Hordós Dániel, a vállalat diszpécsere — nincs szociális háttere. Gyakorlati okokból alakult ki ez a ha­gyomány. A lámpagyártó gé­pek gázlánggal dolgoznak, a fémfejeket hő hatására lehet az üveghez tapasztani. Igaz nagy lenne a termeléskiesés, ha év közben alkalmanként leállva végeznék el a nagy karbantartást. Egyetlenegy­Ipari tanulónak felveszünk 14-16 éves, általános iskolai végzettségű fiatalokat az alábbi szakmákra: KŐMŰVES, ÁCS-ALLVANYOZÖ, VAS- ÉS FÉMSZERKEZETI LAKATOS, ÉPÜLETLAKATOS, FAPADLÖZÓ ÉS MÜANYAGBURKOLO, VILLANYSZERELŐ, ÜVEGEZŐ, EPÜLETBURKOLO (hidegburkolatok), MÜKÖKÉSZITÖ, VASBETONSZERELŐ, VÍZSZIGETELŐ, BÁDOGOS, TETŐFEDŐ. Tanulószállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot, ösztöndíjat a vállalat ad. Jelentkezés levélben vagy személyesen a következő cimen: Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Budapest XXL, (Csepel) Kiss János altábornagy u. 19-21. AZONNAL FELVESZÜNK asztalos, villanyszerelő, épületbádogos, vizszerelő, lakatos, festő, parkettás, hidegburkoló, kőműves, ács, kubikos, vasbetonszerelő, könnyügépkezelö, tetőfedő szakmunkásokat, segéd- és betanitott munkásokat, rakodókat, raktári segédmunkásokat, karosszérialakatost, autóvillamossági szerelőt, gépkocsivezetőt, gépkocsiszerelőt, útkövezőt, a nyári szünidőre 14. évet betöltött diákokat segédmunkásnak, forgalmi könyvelőket, bérelszámolókat, érettségivel rendelkező adminisztrátorokat, építőipari kalkulátort, tervezéshez építészmérnököt, takarítónőket, éjjeliőröket. A férfi fizikai munkásoknak szállásról gondoskodunk. Jelentkezni lehet: Bp. IX., Viola u. 45. sz. alatt, a „Prosperitás" KTSZ MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN szer, 1955-ben, nem ment va­kációra a gyár, nem volt leál­lás. Tizenhatmillió lámpával kevesebbet tudott gyártani ak­kor az Izzó. Nyári szabadságunkat hóna­pokkal előbb tervezzük. így van ez a gyárral is. Már az előző évben döntik el: mikor menjen szabadságra a követ­kező évben. A vakáció idő­pontja sok mindentől függ: milyen a javítások mennyisé­ge, a SZOT-tól, a vasasszak­szervezettől • mikorra tudnak egy kicsivel több beutalót sze­rezni az Egyesült Izzó dolgozói részére. Év elején pedig hozzálát egy műszaki és gazdasági szakem­berekből álló stáb „előkészíte­ni a szabadságot”. Minden egyes gépről felvétel készül: milyen alkatrészre lesz majd szükség a karbantartáshoz. Ezeket 95 százalékban a saját gépgyáraik s a TMK készíti el. Azután elkészül a nagykarban­tartás forgatókönyve. Február végén fognak hozzá, s június elejére összeáll. Olyan részle­tes ez a forgatókönyv (negy­vennyolc nagy. félíves oldal), hogy még a büfé-, presszógép javítása is benne szerepel, az orvosi rendelő felújítása, a konyha ablakpótlásai, az üze­mi étkezde falfestése, mázolá­sa, meszelése is a nagy, ko­moly munkák mellett. Mun­kaórákra bontják fel a felada­tokat, úgy indulnak a kéthetes, nagy karbantartásra, s hét- százhúsz fővel hajtják végre a rájulc^osztott feladatokat. Kirádi Ervin, a TMK fő­diszpécsere. Ismerjük a nevét: a hajdani nagy Újpest balfe­dezete, Szuszáéit, Zsengellérék csapattársa, a hajdani váloga­tott. A forgatókönyvet utolsó formájában ő állította össze. Az osztályok a fő mechanikus szervezethez leadták igényei­ket. Itt a kiértékelők fontossá­gi, technológiai sorrendet állí­tották össze, majd pedig ezek az igények a fődiszpécserhez kerültek. © Mielőtt végigjárnám a va­kációzó gyárat, egy zöld, pár­názott (a mennyezet is párná­zott) diszpécseri kabinban végighallgatom a napi érte­kezletet. Hordós Dániel egy nagy vezérlőpult elé ül, s a párnázott csöndben megkez­di huszonkét üzem vezetőjé­vel, diszpécserével az érte­kezletet. Egyedül ül a terem­ben. Huszonketten tanácskoz­nak. Kapcsol, s a beszélő- kagylóba beleszól, hívja az üzemeket, kéri a jelentkezé­seket. Konverta, Adócső, a váci üzem ... „Halló, anyagel­látás. Fodor elvtárs! Vác sür­geti a kért anyagokat!”. Fo­dor elvtárs erre kéri Váctól: a rendalésszelvényszámot sürgősen mondják be, csak így tudják kikeresni a kért anyagot. Fél óránál nem tart tovább ez az értekezlet. Ezután indu­lok a gyárba. © A spirálgyártás termeit járjuk. Festenek. Mintha csak egy lakás nyári nagytakarí­tása lenne: a „bútorok”, a gé­pek, a spirúlizzító kályhák bar. na csomagolópapírral vannak letakarva. A hosszú létrákon újságpapír esákós szobafes­tők halványzöldre festik a nagy termet. Az Országos Szakipari Vállalat festői. Kö- vesdi Sándort kérdem: hon- nét jöttek? — A Szemészeti Klinikán dolgoztunk, de mi már évek óta, nyáron mindig eljövünk az Izzót kifesteni. A Fénycsőgyárban a gépek karbantartása mellett a tmk- sok az óriási gépeket feleme­lik. alájuk tálcákat tesznek. Kirádi Ervin magyarázza: az olaj a súlyos gépek alá folyt, a födémet átáztatta. Ezért kell az emelés, alájuk a tálca. Micsoda tálcák ezek! Öt mé­terszer kétméteres — akár egy szoba —, acéllemezek. Ételhordó zárt gépkocsinak nyit kaput a porta. Az ebéd most 5 kilométer messziről, a palotai állomás mellől, az Újpesti Gépgyárból érkezik. Meleg étel kelL a karbantar­tóknak, és a vevőket válto­zatlanul készségesen kiszol­gáló raktárosoknak is .. . Jövő héten, ha a főseregnek lejár a vakáció, akkor ők in­dulnak szabadságra. Addig is Üjpesten 1100-an. Nagykani­zsán s Kaposváron 200—200- án állnak a vártán, s készítik elő, hogy megújult erővel dolgozhasson az Egyesült Iz­zó. Kőbányai György — Philatelica címmel új fiiatelista kiadvány jelenik meg a közeljövőben. Az ösz- szeállítást ezentúl évente két-három alkalommal kap­ják meg a bélyeggyűjtők. Abszolút nyugalom — Pincér úr, egy legyet ta­láltam a levesemben! — Igen uram, bizonyára a hőség ölte meg. Zsoldos rajza Barlangcsendélet 1952-ben fedezték fel az öt és fél kilométer hosszú ..Bc- ke”-barlangot JósvafŐn. Száz­százalékos relatív nedvesség- tartalmú levegőjének sajátos vegyi hatása gyógyítja az aszt­más és idült hörghurutos be­tegeket. Gyógyászati célra 11 éve használják a barlangot. A betegek nagyobbrészt borsodi szénbányászok, de távoli kon­tinensekről, Amerikából, Ausztráliából is felkerestél, már a gyógybarlangot. Fénycsapdák — előrejelzéshez Tíz évvel ezelőtt állították fel hazánkban az első fény­csapdákat a Természettudo­mányi Múzeum munkatársai, s jelenleg az ország 41 kü­lönböző helyén gyűjtik össze a lámpák „rabjait”. Az automatikus csapdák se­gítségével az elmúlt tíz év alatt a múzeum munkatársai Augusztus 20-án átallják I Január 1-től önálló lesz a szobi zeneiskola Eldőlt a szobi zeneiskola sorsa. Augusztus 20-án avat­ják, Cs. Nagy Tamást, a váci zeneiskola igazgatóját kér­deztük a munkák állásáról: — Az elmúlt héten jártam Szobon, akkor már padlóz­ták az épületet. A jövő héten ismét elmegyünk, és tárgya­lunk a tanács vezetőivel. — Teljesen önálló lesz a szobi iskola? — Egyelőre nem. Január el­sejéig megbízott igazgató ve­zeti, de pénzügyileg a váci iskolához tartozik. Jövő év ja­nuár 1-től pénzügyileg is, igaz- gatásilag is önállóvá válik. — S mi újság a Konstantin téren? — A jövő héten költözünk. Az új tanévet már Itt kezd­jük. Egyébként szeptember 15 és 25 között tervezzük az épület ünnepélyes megnyitó­ját. ! annyi rovart gyűjtöttek össze, j mint addig összesen. ! A fénycsapdának a tudomá- j nyos eredmények mellett gya- j korlati haszna is van, mivel a I foglyul ejtett rovarok mennyi- I ségéből következtetni lehet ar- | ra, hogy azon a helyen a kö- ! vetkező évbe;: mennyi és mi­lyen rovar várható. így a mezőgazdaság nagy mennyiségű növényvédő j szert takaríthat meg, s afroi szükséges, a korábbinál hatásosabban védekezhet. A Természettudományi Mú­zeum ... mpst újabb rg^gft&erek- kel is 'igyekszik állátgyűjte- ményét bővíteni. Denevéreket például ultrahanggal próbál­nak fogni, halakat és rovaro­kat pedig elektromos vízicsap­dával gyűjtenek. — Újítások. A Pest me­gyei építőipari dolgozók az elmúlt három évben össze­sen 965 újítási javaslatot adtak be, amelyért közel másfélmillió forintot kap­tak. LENGYEL JÓZSEF*: 1912. május 23. Ami van, nem jól van, a nemes nem nemes a jog jogtalan — mindezt bélyei Bielek Dezső tanár úrnál tanulta meg a kisfiú, a tanár úr­nál, aki csámpas volt és hitvány volt és ne­mes volt. Tisza István híve volt és a rend őre volt és elég kicsinyes és ostoba, hogy nyíltan éreztesse ellenséges érzületét egy kis­fiúval. Sokra ment a tanár úr evvel a félénk és vad, vad és félénk fiúval, akit ő Lucifernek ne­vezett. — Lucem-ferens, világossághozó — felelt egyszer hirtelen a fiú, persze nem először, ha­nem mikor már ezt otthon sokszor át is gon­dolta — és azóta nagy tekintélye volt az osz­tályban. Most már ő támadott, ő volt a ve­zető. S mert tilos volt a tüntetésre kimenni, a tanár úr eleve megtiltotta, kiment. 1912-ben nem volt május elseje Magyar- országon. A rendőrség megtiltotta volt a tün­tetést. De aztán jött a május 23. Iskolakerülőként indult velük a fiú. és az­tán ment; egybeforrva az izzó tömeggel. Mert izzó áradat volt ez, mely énekelve hullámzott előre, sisteregve özönlött vissza és torpant meg. feldöntött villamosokon ugrált út ujjongva, folyatta vérét, rohamra ment — és menekült. A suhogó kardokra csörömpölő kirakatok feleltek és földből kitépett gázlámpák ... Huszárok ugrattak a gyalogjáróra. A tömeg visszahúzódott. Vissza a Nagymező utcán, a feldöntött villamostól az Oktogon térre. Itt már vérfoltok sötétedtek. Ruharongyok, elveszett kalapok hevertek szerteszét. Rend­őrök tántorgó sebesülteket hurcoltak maguk­kal. Az elhagyott kalaptól a Mozsár utcai ka­pitányságig keskeny vérnyom mutatta az utat. Aztán a viínyomok egész pókhálója, óriási pókháló, közepén a kapitányság. A tömeg újra gyülekezett. Újabb roham! Milyen furcsán, tompán koppan a kemény­kalap a rendőrkard alatt. Bizonyosan ünijep- lő kalapja volt az öreg munkásnak, őrzött kincs, amit a tüntetés örömére vett ki a szek­rényből. Egész furcsán koppant... sose lehet azt elfeledni... A tömeget szétverték. A kisfiú szaladtában kapott egy rúgást. Ezt sem lehet elfeledni... Otthon veszekedtek. Az apja ekkor már öreg volt és nagyon beteg. Izgatottan kiabált — Mind agyon kéne lőni a betyárját! Ha én volnék ott, beléjük lövetnék. És először be­léd, akasztófavirág! — Ilyent kíván a tulajdon vérének! — síri az anyja. — Bele! Én csak belé — kiabált egyre mér­gesebben a beteg. A fiú kisompolygott a szobából. A kemény­kalapos öregre gondolt ott a téren, aki nem tudott futni, akinek a kalapja olyan furcsán koppant. Jaj. miért is izgatódik úgy az ap­ja... És mit mond majd másnap az iskolá­ban. Vajon tagadja-e. hogy hol járt, vagy valljon be mindent, büszkén ... Amint besötétedett, újra csörömpöltek ai üvegek, törték a gázlámpákat. Sötétség borult a városra. Csak a katona- lovak patkója csattogott a kihalt utcán. A fiú nem feledte el a leckét. De ez a lec­ke még nem volt elég. Amikor a háború jött, kínozta özvegy, sze­gény anyját,' hogy engedje katonának. Hős szeretett volna lenni. Csak később, hónapok múlva értette meg, hogy nem hőstettek készülnek ezen a mé­szárszéken, hogy szimulálni, hazudni kell, ki­bújni, menekülni. Aztán lassan érezni kezd­te, hogy ez sem elég. gmikor a vér folyik, és az uzsorások mázsára híznak ezen a vé­ren. Nemcsak elmenekülni kell. hanem va­lamit tenni. És keresni kezdte a hősiességet. * Lengyel József 75. születésnapja al­kalmából közöljük rövid írását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom