Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-04 / 182. szám
ftsi HEGY 1971. AUGUSZTUS 1., SZERDA kMívUip Hol van a tavalyi hó? Még mindig sötétben... Múlt év december 22-i számunkban írtunk Guba Istvánét esetéről. A megyei tanács érvényes engedélye alapján összegyűjtött pénzecskéjüket OTP-kölcsönnel egészítve ki, családi házat építettek, szép kétszoba-komfortosat, Gödöllőn, nem messze a város szívétől, az Elektromos Művek helyi kirendeltségének tőszomszédságában. Ügyes magánkisiparos építette meg a házat, s ily módon alig egy év aíatt be is költözhettek — mégis boldogtalanok az új fészekben, mert igaz ugyan, hogy ha esténként kinéznek az ablakon, szemben az Elektromos Művek épületéből, oldalt pedig az útról neonfény világít, de ők petróleumlámpa, gyertya mellett vakoskodnak, 1970-ben, egy városban! Csak egyetlen oszlop r Amikor arra kértük Gubánál : keresse fel személyesen a szerkesztőséget, elhozta a ház, a környező utcák és ingatlanok alaprajzát is, s elmagyarázta, hogy a legfőbb akadályra két szemben lakó ingatlantulajdonos akadékoskodása. Csak az ő telkük egy jelentéktelen részén keresztül lehetne Gubáék házát hozzákapcsolni a sarki közvilágítási oszlophoz, de ezt ők nem engedik meg (!). De ha ez a rajz hiteles — lenne itt más, áthidaló megoldás is; el lehetne kerülni az akadékoskodó szomszédok engedélyét, ha még egy oszlopot iktatnának be Gubáék háza és a közvilágítás hozzájuk legközelebb eső oszlopa közé. A megoldás olyan egyszerűnek látszott, hogy alig értettem: miért nem jutott eszébe (annak, akinek ez a szakmája. S amikor a helyszínen utánajártam, s kiderült, a szomszédság valóban nem hajlandó megengedni, hogy a drótot a telkük felett vezessék — felkerestem az Elektromos Művek gödöllői kirendeltségének vezetőjét Gu- bánéval együtt. Nagyon kelletlen fogadtatás után a kirendeltségvezető kijelentette, hogy nagyon unja már ezt az ügyet, mert ki tudja, hányadszor ostromolják őt Gubáék, de a szabály értelmében a szomszéd telek fölött csak a tulajdonos hozzájárulásával, vagy ennek bírói úton történő elintézése után - vezethetik el a villanydrótot. Ekkor felvetettem az áthidaló megoldást, s hogy Gubáék vállalnák a plusz oszloppal járó különkiadást is. A kirendeltségvezető megoldhatónak találta az áthidalást és megígérte: mindent megtesz, hogy Gubáéknál karácsonyra kigyúljon a fény. ,,Mindent elkövettünk" ? | Mi történt azóta? 1 Gubáék hol levélben, hol személyesen ostromolták továbbra is a szerkesztőséget, elpanaszolva, hogy minden maradt a régiben, majd pedig azt, hogy a tőlük 60—80 méternyire eső Isaszegi úton új, neonos közvilágítást vezettek Egy jó állapotban levő Zsuk kistohergépkocsi j'utányos áron SÜRGŐSEN ELADÓ Megtekinthető: a Vas* ős Műszeripari Ktsz-nél Nagymaros, Baj'csy-Zs. u. 5. , be. egyetlen napon vagy húsz betonoszlopot helyeztek el — majd elvonultak. Mintegy két hónap múlva arról értesített a Guba család, hogy ahol ők laknak, a Fürdő közben is letették a villanyoszlopokat — fsak másképp. Kiásták számukra a gödröket, s az oszlopokat azok mellé fektették. Később azt tudatták: már a gyom is benőtte a gödröket és az ígéreteket is. Időközben a gödöllői ki- rendeltség vezetőjétől is érkezett levél. Idézek belőle néhány szemelvényt. „Én nem vagyok hajlandó név szerint szerepelni semmilyen cikkben, semmilyen újságnál... Nyilatkozatra vállalatom részéről megbízásom .nincs és nem is volt... Munkatársuk hozzám intézett kérdésére, hogy van-e esélyük Gubáéknak arra, hogy karácsonykor kigyulladjon a villanyuk, ezt válaszoltam: — Az oszlopos csatlakozó kivitelezési határideje a befizetéstől számított 3 hónap, de figyelembe véve a karácsonyt, mindent elkövetünk, hogy a befizetett csatlakozókat karácsony előtt elkészítsük. ... Eddigi közléseimet nem használhatják fel cikkeikben .. Talán felesleges megjegyeznünk, hogy eszerint az Elektromos Művek gödöllői kirendeltségvezetője a világ egyetlen embere, akinek nevét tilos kinyomtatni az újságban. E levél és a helyzet reménytelenségének hatására eszembe jutott, hogy írtam én a Pest megyei Hírlapba egyszer egy humoros karcolatot az Elektromos Művek nehézkes ügyintézéséről, s a cikkre válaszul meglepően gyors, objektív, emberi hangnemű és konkrét módszerjavításra utaló sorokat kaptam. Elhatároztam, hogy felkeresem a levelet aláírók egyikét. Molnár József energia-értékesítési főosztályvezető szívélyesen, és a helyzetet értőn fogadott, s megígérte, hogy személyesen leutazik, és utánanéz az ügynek. Hetek teltek el — érthető is, hogy egy főosztályvezetőnek más dolga is van, mint egyéni panaszok személyes feltérképezése. Végül a következő, végsőnek tekintendő választ kaptam. — Ebben az » ügyben az Elektromos Művek szerepe kimerült abban, hogy a Gödöllői Városi Tanács beruházásaként elvégzendő hálózatbővítés terveit jóváhagytuk. Itt ugyanis most már egyéni formában nem,' csak a hálózat- bővítés folyamataként van lehetőség megoldásra. A szerelési munkát a városi tanács rendelte meg a Gödöllői Állami Gazdaságtól — s minthogy az Elektromos Művek e kivitelezővel nem áll jogviszonyban, munkaszervezésük mikéntjét sem fürkészhetjük. Mikor hsz világosság ? Gubáná azóta ismételten megkereste a városi tanács illetékesét — de máig sem tudja, meddig burjánzik a gyom a betonoszlop sírgödrein. Vagyis lejártuk a lábunkat, de nem léptünk előbbre. Mikor lesz világosság Gubáéknál? Bár csalódnék, s erre a cikkre már konkrét és valóban felelős választ kapnék — még az idei karácsony előtt! Pereli Gabriella Őrködni a tsz-demchrácia fölött „Testre szabott" pártmunka Zsákutca jelzéssel ellátott szűk sikátor vezet a főúttól a pátyi Petőfi Termelőszövetkezet központjához. Ebbe a zsákutcába érdemes betérni! A major jobb oldalát takaros új épület szegélyezi. Tétován toporgok a folyosóján, keresem az elnöki irodát. Egy üvegajtón át belátni a tanácsterembe. Tíz-tizenöten ülnek odabenn, bizonyára valamelyik bizottság tagjai. Egyikük segítségemre siet: — Az elnököt keresi? Menjen tovább, a régi épületbe. Balról az utolsó ajtó. Azt az épületet bizony magtárnak véltem: öreg is, csúf is, ám meg kell adni, masszív. — Itt mi van, az új épületben? Alkalmi idegenvezetőm vállat von: — Mi lenne? Hát a szociális helyiségek: üzemi étkezde, fürdők, öltözők, púrtiroda, tanácsterem, meg a ICISZ-klub! Igaz is: mi más lehetne egy két és fél millió forintos költséggel emelt épületben?! Őszintén szólva, tetszik nekem a sorrend: előbb a dolgozók — aztán a vezetők. Előbb a fővárosi étteremnek beillő étkezde, Kögát Duna földváron Dunafüldvárnál 1970 szeptemberében 1 kilométer hosszan leomlott a löszfal. A föld egy része a Danába zuhant, akadályozta a hajózást. A part megkötésére most kőgátat raknak, hogy elejét vegyék a víz további rombolásának. A levél Egerből érkezett szerkesztőségünkbe, feladója, dr. Kávássy Sándor főiskolai adjunktus. „Tisztelt szerkesztősiég! Jártak-e már önök a váci strandon, a Pokol-szigeten? Ha nem, hát nézzék meg. A bejáratnál tábla hirdeti a városi tisztiorvos rendeletét, miszerint kutyát bevinni tilos. Mégsem egészen ritka látvány a kutyás úr vagy hölgy. A strandon kabin nincs, egyetlen vetkőzési lehetőség: a WC. A strand területét eldobott papírok, nylonzacskók, konzervdobozok, ételhulladékok borítják, mivel szeméttartó nincs. A vízből pedig hiányzik a gyerekek és az úszni nem tudók figyelmeztetésére szolgáló bolya és tábla. Úgy vélem, mindez nem válik a nagy múltú város dicséretére. Nem is szólva arról, hogy elég régi találmány már a fürdőkultúra és a higiénia, s hazánkban azért ez sem ismere tlen...” Dr. Kávássy Sándor sorait ismertettük a Dunakanyar Vízművek művezetőjével, Takács Antallal is. Egyetértett az egri főiskolai adjunktussal, annál is inkább, mivel az utóbbi időben nem ez volt az első olyan panasz, amely a váciak közkedvelt fürdőhelyével, a Pokol-szigeti stranddal kapcsolatban elhangzott. Takács Antaltól a következő felvilágosítást kaptuk: — A Pokol-szigeti strand közigazgatásilag a Szentendrei Járási Hivatalhoz tartozik, nekünk csak az öltözők üzemeltetéséről kell gondoskodni. Nos, örömmé! közölhetem : megnyílt a strandon az új öltözősor, ahol 600 ember most már valóban kultúrált körülményeik között helyezheti el a ruháját. Százméteres szakaszon elhelyeztük a bólyákat is, s egész nap vízőr figyel a fürdőzők- re. Hogy szemetes a strand? A dolognak ez a része már nem a mi dolgunk. Amit nekünk kellett elvégezni, azt megcsináltuk. Egy telefon a Szentendrei Járási Hivatalba, s máris kiderül: sok közük nincs ahhoz a strandhoz, ahová főleg a váciak járnak fürdeni. A Váci Városi Tanácson elmondták: a strand üzemeltetője teljes egészében a Dunakanyar Vízművek. ★ A levelet Dabasról kaptuk. Vörös Kálmánná, Biksza M. u. 283. szám alatti lakos nem mindennapi kálváriáját tudatja . velünk. A főszereplő: egy televízió. A levél így hangzik: „Tisztelt szerkesztőség! Mivel a Pest megyei Hírlap régi olvasója vagyok, ezért fordulok panaszommal önökhöz. Néhány éve vásároltunk egy televíziókészüléket, amely körülbelül 3 hónapja elromlott. Először kihívtuk a falunkban lévő szerelőt. Rövid vizsgálás után kért 148 forintot. de még fel sem vette a kabátját, a készülék újra elromlott. Ekkor tovább szeretetett, és újra fizettünk neki még 48 forintot. Elment, s este rájöttünk, hogy a televízió továbbra sem működik. Elekor kihívtuk a GELKA szerelőjét, aki a készüléket elvitte és néhány hét múlva visszahozta, de nem állította be. Nagyon siethetett, de arra azért maradt ideje, hogy a 220 forintos számlát kifizettesse. Amikor bekapcsoltuk a készüléket, füstölni és lángolni kezdett. Miután újból szóltunk a GELKA-nak. ismét elvitték a tv-t. és közölték. hogy díjtalanul beszerelik, csak egy 300 forintos alkatrészt kell megfizetnünk. Amikor megsürgettük a dolgot. közölték, hogy alkatrészt nem tudnak szerezni, próbáljuk meg mi. Ez nem áll módunkban. Férjem egész nap dolgozik, én pedig kisgyermekem mellől nem mehetek el. Az a furcsa helyzet állt elő. hogy most már jó ideje fizetjük a televíziószámlát, ám a műsort nem látjuk.” Vörös Kálmánné levelével egyenesen a dabasi GELKA- szervízhez fordultunk. Érdeklődésünkre a következőket mondották: — Mi a Pesterzsébet Jókai u. 47. szám alatti GELKA- szervíz fiókszervize vagyunk. Ez azt jelenti, hogy onnan kapjuk az alkatrészeket is. Csakhogy a kérdéses időben leltároztak, s emiatt nem kaptunk megfelelő mennyiségű alkatrészt. Vörös Kálmánné televíziókészülékével más probléma is akadt: a maszek szerelő nem szakszerűen javította meg, a készüléknek komolyabb baja történt. Ennek ellenére azit ígérhetem: mire e sorok megjelennek, már ismét nézheti a televízió műsorát a Vörös-család. F. G. a fehér csempés zuhanyozók aztán jöhet az új irodaház. Az elnök éppen tárgyal — ha szabad azt a magából kikelt, élesen sipító hangú asz- szonyságot, aki éppen benn van nála, tárgyalópartnernek neveznem. Mélységesen fel van háborodva. Igaz, hogy gyermekének bölcsődei felvételét, lakásügyét, férje munkaügyi problémáját a téesz intézte el, ülőmunkát kapott, 1 forintos órabéi'emelést, de neki — mindez kevés. Még többet szeretne. Szakképzettség nélkül. Kötelező ígéretet, hogy soha, semmi körülmények között nem fogják elbocsátani, mert — valami okból — ettől retteg, Hűségnyilatkozatot, hogy a munkatársaitól névnapjára kapott ajándékot őszinte szerétéiből vették neki. Mert „ha csak színből, akkor inkább összetöri.” És így tovább. A dolog vége: felmondás — a dolgozó részéről... Amíg az elnök „tárgyal”, a párttitikárt keresem. Csakhamar előkerül a faipari üzemből. Döme Béla ugyanis asztalos csoportvezető. Meglepően fiatal, mindössze 28 éves. Az 53 főnyi pártszervezetben pedig 47—50 között van az átlagéletkor. — Meg is lepődtem tavaly, a vezetőségválasztáskor, hogy éppen engem jelöltek titkárnak — vallja meg őszintén. — Ügy gondoltam, vannak itt nálam élet- és mozgalmi tapasztalatokban jóval gazdagabb elvtársak is. Csakugyan vannak. Talán éppen élettapasztalatukból, mozgalmi jártasságúikból adódóan jutottak arra a felismerésre, hogy Döme Béla alkalmas lesz a tsz-pártszer vezet irányítására. Tizenegy éve dolgozik a közösben; huszonhárom éves korában lett párttag; hat évig volt vezetőségi tagja a KISZ-szervezetnek, négyig a pártszervezetnek; és öthónapos pártiskolát végzett. — A vezetőségválasztáskor mindenki megígérte a segítséget. Nagyon sokan be is váltották az ígéretüket. Mindenekelőtt Kollár István tsz-elnök- helyettes, a községi csúcsvezetőség titkára. Mindenben segített, tanácsot adott, Aztán a vezetőségi tagok, a választott bizottságokban dolgozó kommunisták, a járási pártbizottság. Az a megtiszteltetés ért, hogy beválasztottak a járási pártbizottságba is. A pártépítési munkabizottságba kaptam beosztást, s az ott szerzett tapasztalatokat itthon is hasznosítani tudom. — Mit tart legfontosabbnak a pártszervezet munkájában? — Őrködni a termelőszövetkezeti. demokrácián, elősegíteni annak elmélyítését; úgy aktivizálni a kommunistákat, hogy mindenki kedvére való, testére szabott pártmegbízatást kapjon, olyan feladatot, amit szívesen végez, s amivel valóban hasznára van a közösségnek. Nyílik a pártiroda ajtaja, megérkezik az elnök: Lőrincz Miklós. Nem minden provokatív szándék nélkül feszem fel neki a kérdést: — ön mit tart a tsz-vezetőlc legfontosabb kötelességének? Kiérlelt véleménye lehet, mert gondolkodás nélkül felel: — Gondoskodni a tagság tisztességes megélhetéséről: szélesíteni, erősíteni a tsz-de- mokráciát; olyan szociális ellátottságot, kedvezményeket biztosítani a termelőszövetkezeti parasztságnak, amilyet osztályszövetségesei, az ipari munkások élveznek. Ami a tisztességes megélhetést illeti, erre Pátyon nem lehet panasz. A Petőfi Tsz tavaly 56 millió forintos termelési értéket produkált; közös vagyona 54 millió forint volt, .tiszta vagyona megközelítette a 37 és fél milliót. Az utóbbi években létesített kiegészítő üzemek segítségével 98,7 százalékot értek el a tsz-tagok egész évi foglalkoztatottságában. Az egy dolgozó tagra jutó évi jövedelemrészesedés 34 563 forint volt az elmúlt évben. A szövetkezeti demokrácia itt régen túlnőtt azokon a formális kereteken, amelyek még ma is sok helyütt a demokrácia legfőbb „ismérvei”. Pátyon azt vallják: nem az a demokrácia, hogy hányán szólnak hozzá a közgyűlésen a már eleve eldöntött kérdésekhez, hanem az, hogy hányán vesznek részt — jogos kívánságok tolmácsolásával, közérdekű és bíráló észrevételekkel — a döntések meghozatalában. — Apró kérdésektől a legna- gyobbafcig igyekszünk kikérni a tagság véleményét. Az elmúlt évben 32 alkalommal tartottunk brigádértekezletet és termelési tanácskozást — informál a tsz elnöke. — Még abban is biztosítjuk a választás lehetőségét a tagságnak, hogyan részesüljön a háztáji kedvezményben: választhat, hogy az 1 holdat akarja-e, vagy természetben az 1 hold termését, esetleg pénzben a termés ellenértékét? Egy másik példa: az egyszemélyi felelős vezetés tekintélyének, hatékonyságának megszilárdításával egy időben, növeltük az üzemágvezetők önállóságát. Választott bizottságaink a maguk reszortjában ugyancsak széles hatáskört élveznek. Talán éppen a bizalom teszi, hogy működésük mindenkor a közösség javát szolgálja, s a párt politikáját erősíti. Döme Béla példákkal illusztrálja az elnök utóbbi szavait: — Szociális bizottságunk nemcsak a kisebb összegű szociális segélyügyekben dönthet, hanem az építési segély odaítélésében is. Ennek összege, tízéves tsz-tagság után 5000 forint, ötéves tagság után 2300 forint; ezt a segélyt nem kell visszafizetni. Kulturális bizottságunk 180 000 forint összegű kulturális alap felett rendelkezett az elmúlt, évben. A tsz-tagokról való — sokoldalú — gondoskodás, a szociális vívmányok tekintetében ez a tsz bízvást felvehetne a versenyt jó néhány ipari nagyüzemmel. Az építési segélyen kívül erről olyan tények tanúskodnak, mint a fizetett szabadság, az állattenyésztési dolgozóknak biztosított heti egy szabad nap, az új étterem és fürdő, a nők napjának és az öregek napjának alapszabályban rögzített megünneplése, a rendszeres országjáró kirándulások, a szakmunkásképző tanfolyamok, amiket 77-en végeztek el az utóbbi négy évben, a szervezett üdülési lehetőségek. így bizony, többesszámban. A pátyi tsz-tagok ugyanis tetszés szerint választhatnak, hogy megérdemelt pihenőjüket a tsz siófoki vagy balatonleälei üdülőjében kívánják-e tölteni, avagy testvérszövetkezetük vendégeként, a szász-svájci hegyekben? — Hogy értette a „testre^ szabott’ pártmegbízatást? — Ügy, hogy például húsz kommunista dolgozik a termelőszövetkezet nyolc választott bizottságában. Ez a párttagság 40 százalékát teszi ki. A kulturális érdeklődésűek a kulturális bizottságban, és így tovább. Lőrincz Miklós szól közbe: — Higgye el, ezzel a munkával sokkal többet használnak a pártszervezetnek, a közös gazdaságnak, mintha ünnepi dekorálással vagy faliújság- cikk-írással bíznánk meg őket,’ csal; hogy legyen valami „párt- munkájuk”. Egyébként is gyűlölök minden formalitást a munkában, az életben — teszi hozzá. — Engem is sikerült ellene beoltani — mondja a párttitkár. Hasznos szérum. Másutt is elkelne belőle... Nyíri Éva.
