Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-01 / 180. szám
4 1971. AUGUSZTUS 1., VASÁRNAP Ft* T éi Kerti JCíriüD AZ ÉRTELMISÉG ES A KÖZSÉGI PÁRTSZERVEZET Kortünet a közéleti passzivitás? Taksony főutcáján furcsa nevű eszpresszó kelti fel a figyelmet: Rengőnek hívják. Örök emlékeztetőül az 1956- os nagy földrengésre, amely annyi embert tett hajléktalanná egy szempillantás alatt a községben. A sebek azóta begyógyultak. Megújultak a középületek, s az összedőlt családi házak helyén szebbek, nagyobbak épültek. Itt lakók és ki járók Mai gondokról, fontos kérdésekről beszélgetünk a községi csúcspártszervezet irodájában: a helybeli értelmiség és a pártszervezetek kapcsolatáról. Arról, hogyan vesznek részt a diplomások a közéletben, mit profitál szaktudásukból a lakóhely, a közösség? Beszélgető partnereim az értelmiség különböző rétegeit képviselik. Van közöttük tanácsi vezető és agrármérnök, pedagógus és pénzügyi szakember. Arbecz Istvánná, a községi tanács vb-titikára mondja: — A tanács általában sok segítséget kap a taksonyi értelmiségiektől. Jó példa volt erre legutóbb a választás, amelynek politikai-technikai előkészítéséből derekasan kivették a részüket, különösen a pedagógusok és az értelmiségi tanácstagjaink. Felbecsülhetetlen értékű az a segítség is, amit például Kertész Ottó okleveles építészmérnök tanácstagunktól kapunk. Nemcsak a számviteli állandó bizottság elnökeként tesz nagyon sokat a községért, hanem mindig számíthatunk rá a községfejlesztési munkában, az építkezések tervdokumentációjának elkészítésében is. — Túl az általánosításon azonban különbséget kell tennünk a helybe nlakók és a kijáró értelmiségiek között. Az utóbbiak — akik Budapestről vagy más helységekből járnak Taksonyba dolgozni — munkájuk végeztével sietnek a vonathoz, autóbuszhoz. Rájuk bizony csak esetenként lehet számítani. Mit szól ehhez vajon Nagy Sándor, az Egyesült Erő Tsz főmezőgazdásza, aki maga is másutt lakik? — Az én példám nem tipikus, hiszen a mi szakmánkban ismeretlen a kötött munkaidő. Hogy a ki járókra csak esetenként lehet számítani? Biztosan így van, de nézzük meg az érem másik oldalát is. Többször megtörtént, hogy a TIT járási szervezetének megbízásából szakmai előadást kellett volna tartanom a termelőszövetkezetünkben. A tervezett előadásból — érdeklődés, hallgatóság híján — legtöbbször szűkkörű szakmai beszélgetés lett... — A tsz-pártszervezet nem segített. az előadások megszervezésében ? Szabó Imre, a községi csúcs- pártvezetőség titkára: — A tsz-pártszervezet eddig nem töltötte be megfelelően a szerepét. Számbelileg sem túl nagy — mindössze húsz tagot számlál —, politikailag sem volt eléggé erős, s a vezetése sem volt megfelelő. Alig háromnegyed évvel a legutóbbi vezetőségválasztás után, egy hónapja új titkárt kellett választani az alapszervezetben. — őszintén szólva, a múlt őszi betakarítási kampányt kivéve, amikor a pártszervezet hasznos javaslatokkal segítette a szakvezetést, én nemigen tapasztaltam a pártszervezet segítségét — vallja meg a főmezőgazdász. — Én viszont tudom, hogy a pártszervezet többször kérte a rezeteket, tartsanak rendszelesen termelési tanácskozásokat a tagság tájékoztatása, be- fcszólási jogának biztosítása időkében, de a válasz mindig Semleges volt. Időhiányra, sürgős munkákra hivatkozottá vezetőség — szól közbe a csúcstitkár. — Sajnos, az igazság: hiányzott az összlutng a gazdasági és a pártvezetők között a szövetkezetben! Legtöbbel: a pedagógusok Végh Istvánná vezető óvónő — egyben a pedagógus párt- szervezet titkára — kér szót. Szavai csak megerősítik azon tapasztalataimat, hogy egy- egy község értelmiségi társadalmából a pedagógusréteg veszi ki leginkább részét a közéletből. — Taksonyban 33 pedagógus dolgozik; pártalapszerve- zetünk tíztagú. A tanácstagok közül négy pedagógust találunk ; három kommunistát, egy pártonkívülit. A közéleti aktivitást szinte valamennyi pedagógusnál tapasztalhat j ült: nyolcán TIT-elöadók, egy tanárunk úttörőcsapat-vezető, egy másik a helyettese, egy harmadik a kisdobosok munkáját irányítja; a népfrontbizottságban, illetve a nőbizottságban hét pedagógus tevékenykedik; pedagógus a község tiszteletdíjas könyvtárosa, sőt, az ÁFÉSZ-dalárda vezetője is; két fiatalunk dolgozik a községi KISZ-vezetőségben, többen pedig a Vöröskeresztben. Egy-két idősebb, nyugdíjazás előtt álló meg néhány bejáró kollégát kivéve mindenkinek van társadalmi megbízatása a tantestületben. Csak, ha bejelentkezik Az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Miközben örülök a pedagógusok közéleti aktivitásának, eszembe jutnak azok a beszélgetések, amikor járási pártvezetők elmondták: vannak olyan értelmiségi rétegek, amelyek — mintha nem is élnének a községben. A legritkább eset például, hogy a jogászok, az agrármérnökök vagy a gyógyszerészek bekapcsolódnának a szűkebb pátria fejlesztését szolgáló társadalmi akcióba, a különböző politikai kampányokba. Tisztelet a kivételnek, rendszerint az a réteg ad vissza a legkevesebbet a közösségnek, a társadalomnak, amely anyagiakban, erkölcsi megbecsülésben a legtöbbet kapta tőle. — Jó néhány mérnökről, műszaki szakemberről csak akkor szerzünk tudomást, ha bejelentkezik vagy felkerül a választói névjegyzékre — mondják a taksonyiak, és szavaikban nincs sok túlzás. — Szerencsések vagyunk viszont az orvosainkkal — dicsekszik a vezető óvónő. — Mindketten polgári védelmi előadók, patronálják az óvodát és az iskolát, segítik a Vörös- kereszt munkáját. Egyikük, dr. Wiedner Mária társadalmi munkában látja el a háziipari szövetkezet üzemorvosi teendőit is. Kreisz Orbánná, a HISZ főkönyvelője megtoldja az elismerést: — A doktornő egészségügyi felvilágosító TIT-előadásokat tart nálunk, számon tartja a betegeinket. Szerinte nemcsak attól függ, ki lakik helyben, ki nem, hanem a mentalitástól, az életfelfogástól is. — Tagadhatatlan, hogy egyre jobban élünk: szebb, kényelmesebb otthonokban, gépesített háztartásban. Ez eddig meg is felel a párt célkitűzéseinek. Az viszont már ellenkezik a szocialista eszmékkel, hogy a szerzésvágy, az anyagiasság, a kocsi -telek-vikend- ház utáni hajsza uralkodóvá váljék, háttérbe szorítson minden egyebet: a közösségi érzést, a művelődési igényt, a közéleti tevékenységet. Szabó Imre veszi át a szót: — Ha megnézzük az aktív társadalmi munkások, a politizáló emberek életkorát, azt látjuk, hogy legtöbbjük túl van a harminc-harmincöt esztendőn. A fiatalok inkább mellékfoglalkozás, másodállás után néznek, mintsem gyűlésekre, szemináriumokra járjanak, a közösségre áldozzák szabad idejüket. Nemet is tud mondani — Én bízom abban, hogy Taksonyban pozitív változások érlelődnek — mondja Erdélyi Antal, az ÁFÉSZ főkönyvelője. — Az a fiatalítás, ami az alapszervezeti és a csúcs pártvezetőségben végbement, továbbá az a minőségi változás a csúcsvezetőség munkájában, — a rend, a pártfegyelem .megszilárdulása, a pontosságra törekvés, az alaposság, az igényesség —, idővel meghozza majd a gyümölcsét. Az új csúcstitkár tud nemet is mondani, ha kell és nem fél a népszerűtlen feladatoktól. Valahogy mégis nyugodtabb a légkör a községben, kevesebb a pletyka, több az őszinte, beszéd. Véleményem szerint ez közelebb hozza majd hozzánk az értelmiségnek azt a rétegét is, amelyet eddig a közöny vagy a kritikai szellem hiánya távol tartott a közélettől. Nyíri Éva Ipoly menti találkozó A szobi nemzetiségi találkozó ünnepségsorozatának első eseményeként avatják fel augusztus 19-én az új szobi művelődési házat. Még aznaip népművészeti és természettudományi kiállítás nyílik a Börzsöny Múzeumban. Este a sportpályán tábortűz zárja a nap eseményeit. Másnap, az alkotmány ünnepén, reggel térzene hangzik fel, majd a délelőtt folyamán képzőművészeti kiállítás nyílik a helyi tanács nagytermében. Délután kórusok, Röpülj páva körök résztvételével nemzetiségi bemutatóra kerül sor. Fellép többek között a népszokásokat, játékokat is felelevenítő kemencei népi együttes. Augusztus 21-én, a sportversenyek utár. lampio- nos csónakfelvonulás, tűzijáték, utcabál zárja a szobi nemzetiségi találkozót. Gyermekrajzok Debrecenben nyitották meg a második nemzetközi gyermckrajz-kiállí- tást, amelyre nyolc szocialista országból 7500 pályamű érkezett. Hatszázat kiállítottak. A kiállítással egyidőben aszfalt- rajz-versenyt is rendeztek, amelyen a nemzetközi úttörőtábor lakói vettek részt. Képünk: az aszfaltrajz-verseny győztese, a hatéves Luczi János. MIKOR ÉPÜL FEL ÉRDEN Egy hónappal ezelőtt, az aszódi közművelődési tanácskozáson hangzott el a bejelentés: „Érden már ez évben megkezdi működését az új művelődési intézmény, amely megfelelő otthont ad a műveNótaest, vidám est. kiállítások SZÖVETKEZETI NAPOK BIATOIIBÁGYON Biatorbágyon már hagyománya van a szövetkezeti napoknak. A Biatorbágy és Vidéke ÁFÉSZ idén negyedszer — július 29-től augusztus 2- ig — rendezi meg a kulturális és kereskedelmi programot, melyről Mikó István, a fogyasztási szövetkezet áruforgalmi osztályának vezetője és Tóth Károly, a vendéglátó osztály vezetője tájékoztatott: — A szövetkezeti hetet szívesen fogadja a község több mint 11 ezer lakója. Ekkor zsúfolásig megtelik a Viadukt étterem kerthelyisége, a fővárosi művészek kedvéért. Idén négy esti műsort rendezünk. Egy táncdalestet, két magyar nóta estet, egy alkalommal pedig fővárosi humoristák látogatnak el hozzánk — Fónay Márta vezetésével. A községi dalkörrel közösen adnak műsort. — Több kiállítást is szervezünk. A vendéglőben a cukrászati termékeket mutatjuk be, szombaton pedig a legújabb konzerveket ismertetjük meg a vásárlókkal. Amit a kiállításon bemutatunk, azt hétfőtől az üzletekben is árusítjuk. De háztartási kisgép bemutató, lakberendezési és ruházati kiállítás is gazdagítja a szövetkezeti napok eseménysorozatát. — Mit jelent bevétel szempontjából a szövetkezeti hét? — Ilyenkor forgalmunk körülbelül 50 százalékkal nagyobb, mint egyébként. Természetesen nemcsak a kiállítások miatt, hanem azért, mert a program égisze alatt több keresett cikket sikerül beszereznünk. — Mi lenne, ha a szövetkezeti napok egész évben tartanának? — Mi szívesen megvalósítanánk, de egész évben lehetetlen lenne a kifogástalan áruellátást biztosítani. mka KOMAROMI-ZSOLDOS: IKREK NYARA MQNIésROBI lődési háznak és filmszínháznak.” Ennek a bejelentésnek nyomán kerestem fel Máté Rezsőt, Érd nagyközség- tanácselnökét s kérdeztem: rfikorra tervezik új létesítményük avatását? S a válasz: esetre — Az idén semmi sem ... Talán jövőre. Látva meghökkenésemet, egy pillanatra elnézést kért, kiment, de jött is vissza nyomban Birinyi Ferenccel, az építkezés legfőbb tudójával és ismerőjével. Az asztalra pedig jókora aktacsomó került. — 1968 őszén készült el a kiviteli terv, amely szerint az építkezés 7 460 000 forintba kerül. A végleges költségvetés azonban már 9 411 000 forintot igényel. Az ünnepélyes alapkőletételre 1969. augusztus 20- án került sor — tájékoztat az előzményekről Birinyi Ferenc. — Az építkezéshez a Pest megyei Moziüzemi Vállalat hárommillió forinttal járult hozzá — közli Máté Dezső. — És a javunkra íratta azt az 1 700 000 forintot is, amit a megyei tanácstól kapott mozifejlesztésre. Azaz: 5 700 000 forinttal startolt az építkezés. — Tavaly a megyei tanács kétmillió forint támogatást adott az építkezéshez — veszi át a szót Birinyi Ferenc. — De mert közben szükségessé vált nyolc Cs-lakás felépítése, a kétmillióból egymilliót arra kellett átcsoportosítanunk. Ez kétségkívül visszavetette a munkát Máté Dezső: — Időközben kiderült, hogy a széntüzelésűre tervezett kazán korszerűtlen, át kellett terveztetni olajtüzelésűre, ami kétszázezer forint többlet- kiadást jelent. Birinyi Ferenc: — A kivitelező, a Budai Járási Építőipari Szövetkezet közölte velünk, hogy hozzávetőlegesen másfél millió forinttal nő az építési költség különböző, előre nem látott munkák miatt. Vagyis előreláthatóan tizenegymillióba kerül az, amihez mindössze 6 700 000 forint támogatást kaptunk. Máté Dezső: — Számítottunk arra, hogy a tavaly megkapott, de lakásépítésre átcsoportosított egymilliót megkapjuk a megyei tanácstól. Január elején azonban közölték velünk, hogy minden korábbi ígérvény semmisnek tekintendő. Ezért — más megoldás híján — az idén január 22-én 5 400 000 forint fejlesztési hitelt kértünk, mivel nemcsal: a művelődési házat kellett volna befejezni az idén, hanem a bölcsődét is. Május 11-én egyetlen mondatos levél érkezett kérésünkre: „Közöljük, hogy központunk az 5 400 000 forint összegű fejlesztési hitel kérelmüket kerethiány miatt elutasította.” Nagyon nehéz helyzetbe kerülA MŰVELŐDÉSI ILAZ ^ A MOZI f ,A BÖLCSŐDE tünk. A nagyközség évi saját bevétele 1 200 000 forint, azzal semmire sem megyünk. Vagy leállítjuk az építkezést, vagy pedig más úton szerzünk pénzt. Birinyi Ferenc: — A művelődési ház építkezésének leállításáról szó sem lehetett. Nemcsak azért, mert ha egyszer elvonult a kivitelező és elvonulnak az alvállalkozók, akkor ki tudja, mikorra tudjuk újra összeszedni őket, hanem azért sem, mert az állagmegóvás és a különböző kötbérek nagyon nagy összeget emésztenének fel, teljesein haszontalanul. Máté Dezső: — Más megoldás híján négymillió forintos áthidaló hitelt kértünk és kaptunk is. Ebből folytatódik tovább az építkezés. A gond csak az és nem is kicsi, hogy ezt a hitelt december 31-ig vissza kell fizetnünk. Hogy miből? Erre a jelenlegi körülmények között megint csak egy mód kínálkozik: fel kell vennünk hárommillió bankhitelt, amire fedezetet az állami telkek biztosítanak. Ez az összeg mintegv kétszáz telek ára, ennél pedig jóval több telekkel rendelkezünk. Értékesítésükre jövőre kerül sor. Ha megkapjuk ezt a hárommilliót, akkor a hiányzó egymilliót belső megtakarításból fedezzük. Kérdéses csupán az marad: miből fizetjük majd a már jelzett másfél milliós többletkiadást? Birinyi Ferenc: — Az igazsághoz tartozik: ilyen körülmények között egyszerre két építkezést finanszírozni nem lehet. Mivel a hatvan személyes, hárommillióba kerülő bölcsőde saját kivitelezésben készült, ennek építését július elsején leállítottuk. Az a sajnálatos benne, hogy ez lett volna Érd nagyközség első bölcsődéje ... Eddig az érdi vezetőkkel folytatott beszélgetés, amelynek a végén akaratlanul is az ember eszébe jut: megalapozatlanul kezdtek volna az érdiek egyszerre két nagyszabású építkezésbe? Érd az ország legnagyob községe. Régóta megérett már arra, hogy elfogadható művelődési háza, mozija, bölcsődéje legyen. Mert eddig semmi sem volt. Igaz, még nincs együtt a pénz, sok az akadály, de az akarat és az érdiéi: birkózása talán a hegyeket is megmozdítja. S hogy ez mennyire így igaz, hadd közöljük ezúttal az érdiekkel azt a jó hírt, amit Borbély Tibortól, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetőjétől kaptunk: az érdi művelődési intézmény építkezése 1972. január elsejével 4 700 000 forint megyei támogatásban részesül. Pruknex Pál
