Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-26 / 200. szám
Vívó utánpótlás, hatéves kortól Szeptember 16-án megkezdi működését a CVSE vívóiskolája a sportcsarnokban. A vívóiskola vxinden kedden és csütörtökön délután 4 órától várja a fiatalokat, a már sportolókat és az új jelentkezőket egyaránt. Edzésre hatéves kortól járhatnak a ceglédi gyerekek. Szakkörök munkára készen A Kossuth Művelődési Házban — a hosszú nyári szünet után — ismét megkezdik működésüket a szakkörök, tanfolyamok. Szeptember végén indul a balett, a képzőművészeti és a kézimunka szakkör, október elején a bábosok és a népi táncosok veszik birtokukba a helyiségeket Búcsúzó diákok bálja Mint minden évben, most is megrendezik, augusztus utolsó szombatján, 28-án este hét órai kezdettel a törteit Déryné Művelődési Házban a búcsúzó diákok bálját. Vendégszereplésre a szolnoki Lindons zenekart hívták meg. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 200. SZÄM 1971. AUGUSZTUS 26.. CSÜTÖRTÖK SZEMMÁJAT INGERLŐ PORTÉRA A tss-ek nem hoztak baromjit — Répára riem lehet alkudni Elégedetten járták a sorokat a keddi piacon a háziasszonyok. Szép, friss árut kínáltak a termelők, s ezen a napon — ha nem is gazdag választékban — valamivel jobb ellátást ígéritek a tsz-standok is az eddiginél. Sárga- és fehérrépából még most sem volt annyi, hogy válogatni, alkudni lehetett volna. A vásárlók valósággal megrohamozták az eladót, akinek pár csomó levesbe való vegyes zöldség büszkélkedett a kosarában. Csomóját 4— 4,50-é'ri, amelyikbe négy szál fehér- és három szál sárgarépát kötöttek, 5—5,50—6 forintért kínálták. Percek alatt el is kelt: Paradicsomból, zöldpaprikából magas kupacok emelkedtek a földre terített ponyván. A nagy kínálat alaposan lenyomta árukat: a paradicsomnak 2, a zöldpaprikának 4 forint körül mozgott az ára. Fejes káposztából sem volt hiány. Ára elfogadható volt: 3— 3.50- ért mérték kilóját. Uborkából már jóval kevesebbet lehetett találni, ára ennek megfelelően magasabb volt, mint egy-két héttel ezelőtt. A salátának való 3—4, az eltenni valónak 5—6 forint volt kilója. A burgonya tartja az árát, 4-r4.50- ért mérték a szemnek is szebb portéka kilóját. A gyümölcspiacon a köcsög nagyságú Vilmos és Klap körte uralkodott, de ÖT KILÓ PARADICSOM, PAGODATETŐ, JS '-ZDIIANY Hobbyfalu az Öregszőlőben A KIS KERTEK KERTESZEI Mekkora terület kétszáz négyszögöl? — Jó lábú ember néhány szökelléssel keresztül- ugorja. S hogy ennyi terület mennyire kielégítheti a földet szerető ember vágyát, arról mindenki meggyőződhet, akinek a délutáni órákban a „hobbysok" birodalma felé, a Budai úti öregszőlőbe vezet az útja. Kerékpárosok hada igyekszik kifelé, kapával, ge- reblyével, locsolókannával, permetezőgéppel felszerelve, a kis birtokra. Autósok poroszkálnak büszkén kifelé, csomagtartójukból kinyúlik a kerítésnek való deszkaköteg, oszlop. Hivatalnokok, főkönyvelőik, felgyűrt nadrágszárral, svájci sapkával a fejükön, igazi földmunkához illő öltözetben láthatók itt, amint nagy-nagy kedvvel és szorgalommal haj- longanak az alig pár tőke szőlő, a gyümölcsiák között. A tehetősebbek kertjének közepén a Balaton partjára is odaillő víkendházak emelkednek, terasszal, pagodatetővel, kertre nyíló ablakokkal. Egyik-másik előtt magas oszlopon álló benzines hordóból gumicső kígyózik, végén átlyuggatott konzerves doboz ontja a vizet az „ős-zuhanyozóból”. A szeré-: nyebbek kis szerszámosbódét ütöttek, de ha esik az eső, boldogan kandikálnak ki belőle, a tulajdonjog biztonságos örömével. A hobbyfalu főutcájának egyik kis kertje előtt Magyar László házigazda, nyugdíjas invitál bennünket a még bekerítetten portára. Itt minden talpalatnyi földnek rendeltetése van. Nyolc szőlőtőke iugasa hosszú szálvesszőkön ringatja a fürtöket. Pár lépéssel arrébb haptákban állnak a karózott tőkék. Két lépésnyi területen, dús paradicsom tö veken terem a család paradicsomszükséglete. Mellette ök- lömnyi paprikák színesednek. Ezt sem kell a piacról megvásárolni. Nem lehet megállni szó nélkül a két gyönyörű őszibarackfát sem. Helyet kapott néhány fészek sárgadinnye is. A mezsgye szélén pár tő csemegekukorica, a vasárnapi ebédek befejezésére. Kifelé jövet — kicsit irigykedve búcsúzunk Magyar bácsitól. ,ö büszkén rázza a kezünket. Elvégre egy „földbirtokos” búcsúztatja vendégeit. Tőle jobbra fiatal házaspár szorgoskodik a kis kert közepén. Túri Antal és felesége paradicsomot szed. Nincs ugyan még házikójuk, de van már sziklakertjük. Három leánder és két fenyőfa a kert dísze. A sorba rakott terméskövek között fuksziák, rózsák, cliviák, kaktuszsereg. Két méterre már elszáradt babindákat perzsel a nap. — Ez a kert a szórakozásunk — mondja a férj. Az asszony megvétózta a kijelentést. — Szórakozásunk? Minden percünket itt töltjük! Azt mondják, ez csak hobby. Ez ugyan már nem az! Ha paradicsomot kell szedni, vagy beérett a barack, vagy permetezni kell, maradhat a nagy- mosás, meg a takarítás otthon. — Ja, kérem — tromfol a férjuram —, a föld, az nem várhat, a haszonért dolgozni kell! És ezt az örökigazságot már az asszony sem tudja kinyelvelni. Boldogan mondja: — öt kiló paradicsomom termett! Azt hiszem, hogy itt teljesen mindegy, öt kiló, vagy egy kiló. Minden deka gyümölcs, minden szál zöldség a szorgalom dicsérete. A gyakorlatot, hozzáértést majd meghozzák az évek — addig is hobby. Csatári Ilona ALLVÁXYERDÖBEN. A Jászberényi úti kilencvennyolc lakásos lakóházat a Rács megyei Építőipari Vállalat építi. A négyemeletes épület külső homlokzatát most burkolják, s közben a belső burkolás is folyik: a mozaiklapok és a csempék kerülnek a helyükre. Foto: Apáli-Töth Sándor mindenfajta egyéb gyümölcs is megtalálható volt, A körtének 5 forinttól 10 forintig terjedt az ára, a szilvát 4-ért, a savanyú almát 3-tól 6 forintig mérték. Drága volt a szőlő, nem is volt sok belőle, így 8—10 forintért kelt el kilója. A tejpiac tej- és tojáshiányban szenvedett. Hét órakor még csak egy kosámyi tojást álltak körül a vásárlók, 1,50-ért el is kapkodták. Egyetlen kanna tejet sem lehetett találni, bőven volt viszont túró, tejföl. Egy icce tejföl 5, egy kiló tehéntúró 20 forintba került. Kicsi volt a baromfipiac, mindössze két sorban álltak az eladók. A rántani való csirke párjának 60—70, a tyúknak 130—140 forint volt az ára. Egyetlen tsz sem hozott baromfit a keddi piacra, pedig sokan keresték. Cs.1. Háromnapos kiránduláson jártak a nyársapáti Haladás Termelőszövetkezet nőbizottságának tagjai. Az asszonyok Kőszegre, Sopronba, majd pedig Pozsonyba látogattak el. A kiránduláson negyven személy vett részt. Előkészítés mestervizsgára Kőműves- és ácsszakma kivételével, mestervizsga előkészítő tanfolyamot szervez a KIOSZ helyi csoportja. Jelentkezni lehet szeptember 5-ig. Helyzetkép a határból Kárpótol az idei év? Kedvező változás — Közös, kontra háztáji A MEZÖGAZDASÄG múlt évi szűk esztendeje után, most megnyugvással gondolunk arra, hogy az idei év sokkal jobb eredményeket hozott, időben magtárakba került a gabonatermés, és — ha esőt várón tekintünk is az égre — tisztességes termés mutatkozik a még „lábon” álló növényfélékből is. A járási hivatal élelmiszergazdasági és kereskedelmi osztályának helyettes vezetőjét, Tóth Mihályt kértük fel, adjon áttekintést, vázolja fel a határbeli helyzetképet. A megkérdezett elmondotta, hogy a mezőgazdaság átszervezése, 1960 óta a legeredményesebben az idén zárult a nyári betakarítás a ceglédi járásban. A kalászosok hozama meghaladta az eddigi átlagokat. A júniusi hűvösebb időszak kedvezően hatott a gabona érésére, magasabb lett a hektolitersúly, jobb a ke- nyérnekvaló minősége. Még nem készült el a kalászosok járási átlagtermésének pontos kiszámítása, a becsült értékek a következők: búzából 15—16 mázsa, őszi árpából 17 mázsa, rozsból 8 mázsa holdanként. AZ IDEI BETAKARÍTÁS feszes üteméhez nagyban hozzájárult, hogy mintegy hetven kombájn vágta a gabonát, s ezek közül tucatnyi vadonatúj, most érkezett a nyár elején a tsz-ekbe. A javítási idényben jobb volt az alkatrészellátás, de ha az időjárás kellemetlenkedik, meggyűlhetett volna a szerelők baja a gépekkel. A szalmalehúzás és a kaz- lazás, mint járulékos munkák, a korábbi években csak döcögve haladtak. Az idén kedvező változást észlelhettünk. Ma már a legtöbb helyen bálázzák a szalmát, szép, formás kazlakat raktak belőlük a szérűkön. A tarlóhántás is általában párhuzamosan folyt, szinte mondhatnánk, hogy a kombájnok után pöfögtek a traktorok. Nem lenne teljes a kép, ha csak az időjárást dicsérnénk. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy egyre több a jól képzett szakember a termelőszövetkezetekben, ma már egyetemet végzett brigádvezetők, üzemegységvezetők is dolgoznak. Jó példa erre az albertirsai Szabadság Tsz, ahol négy éve még az átlag alatt maradt a termés, területi adottságaik is kedvezőtlenek, s az iáén, szívós munkával, kitűnő termést takarítottak be. A fö- agronómus fiatal, jó szakember, aki ismeri a nagyüzemi gazdálkodás követelményeit EZT PÉLDÁZZA az is, hogy eboen a gazdaságban tartottam nemreg bemutatót a szakemoeremiek a nagyüzemi muKoncutermesztésrol, a vegyszeres gyomirtásról. A meglepetés: szeúb volt a közös kuuoncatáöla, mint az ugyancsak gonddal kezelt háztáji. A tagság felvetette, nem lehetné-e vegyszerekkel gyom- talanítani a háztáji kukoricát is? A hosszú ideje tartó szárazság neneziti az őszi veto- szántast es a mélyszántást. Hiányzik az eső. Ez az iaó nem kedvez a vetőágy előkészítéséhez. A tsz-ek egyelőre várakoznak, hátha lesz csapadék. Elegendő erőgép van a gazdaságokban. A betakarítási eszközök azonban hiányosaié. A kukorica gépi betakarítása iránt ugrásszerűen megnőtt az igény, népszerűek az adapterrel is használható ZMAJ csőtörők. Kukoricából jó termés várható, s ma már nem lehet a kézi törésre berendezkedni ekkora táblákon. Általános tapasztalat, hogy a kertészetek színvonala süty- lyed. Az értékesítési gondok, pontosabban az alacsony fel- vásárlási árak miatt inkább csak a konzervgyáraiénak termelnek a tsz-ek. Csökkent a kertészetek területe is, a meglevő öntözési lehetőségeket sem használják ki, mert nem éri meg a ráfordítást. A paradicsom és a paprika szép termést hoz, zöldségfélékkel alig foglalkoznak. A szőlő kedvezően fejlődött, de a közép- és késői érésű fajtáknál károkat okozott a júniusi ködös idő. Gyakorlati tapasztalat, hogy a szőlőkben használt vegyszerekből majdnem dupla meny- nyiséget kell falhasználni a permetezéshez, mint amennyit előírnak, hogy a védekezés eredményes legyen. AZ UTÓBBI KÉT ÉVBEN a csonthéjasok telepítésére állnak át egyes termelőszövetkezetek, amikor gyümölcsösüket gyarapítják. Abony és Ceglédbercel említhető, ahol meggyet, illetve kajszi barackot telepítettek. Tamasi Tamás KEPEK ES NEPEK A TEREMÖR Búcsúzik a nap, ritkábban szólal meg a vendégjelző csengő a Kossuth Múzeumban. Záróráig már nincs sok idő. Egy-két nézelődő gyönyörködik még Jávor Piroska és Asszonyi Tamás alkotásaiban, a harsogó színű tűzzománcokban, kisplasztikákban, tinóm mívű plakettekben. A múzeum teremőre, Borsos János bácsi ott áll az ajtóban. Megnyitása óta csendes szemlélője a kiállításnak, a vendégjárásnak. Négy éve, hogy itt dolgozik, nyugdíjasként, félállásban, a ceglédi múzeumban. — SZERETI A KÉPEKET? — A képeket is, meg a népeket is — vidámkodik Borsos bácsi. — Sok ember megfordul itt, van mit tennie a teremőrnek. A kérdezősködők- nek, amit tudok, szívesen megmagyarázok. Az emeleti 1 részhez jobban értek, az közelebb van hozzám. A város történetét, régi foglalkozási eszközöket, Kossuth-emléke- ket láthat ott az ember, no, meg az utóbbi ötven év történelmi emlékeit, amik nekem ugyancsak valóságos dolsok més. Ha kérdeznek, szólok róluk, amit csak tudok. — A MÉttFTTM ELŐTT HOL DOLGOZOTT? — Ott, ahol lakom. A Földváry-iskolában, lassan huszonhat éve. A pedellusi tisztet feleségemmel töltjük be. Helyesebben most már csak ő teszi, mivel én nyugdíjas vagyok. De, hogy visszafelé pergessem az idő kerekét, voltam én azelőtt harangozó és iskolaszolga református iskolában, földet bérlő gazdálkodó és amolyan feles bérű gazdálkodó a ceglédi határban, Tápiószele felé. Negyvenöt éve, amikor nősültem, önálló asztalosiparosként vezettem oltárhoz a menyasszonyomat. Dolgoztam, dolgoztam. Házat is vettünk azután, adósságra. Sok volt a kamat, a házból csak az adósság maradt. Olyan szerencsés ember voltam, aki a munkához, ahhoz értett, a keresethez már kevésbé. Mindig akkor fordult a sorsom kereke, amikor éppen nyugton maradhatott volna. — ÉS A SZAKMA? — Szeretem én azt ma is, illetve szeretném, ha a csontom úgy hagyna dolgozni, ahogy a kezem akarja. A lábam nehezen bírja a foglalatosságot. Minden alkalmat megragad, hogy éreztesse koromat, nyugdíjas voltomat. Pedig nem is olyan régen még 500—600 mázsa szenet lapátoltam egy-egy télen az iskola pincéjébe, végeztem asztalosmunkát és dolgoztain a ház körül. Hát még azelőtt! Két lányom taníttatásához igen csak pénz kellett. Mind a kettő a pedagógus pályát választotta. Egyik Cegléden tanít, a másik meg a fővárosban. De azért nem üres a ház. Hogy is lenne: néhány hónapos kora óta mi neveljük a pesti unokát. Most- már fecsegő, szaladó csöppség. Minden érdekli. Ha otthon vagyok, bizony, leköt. Volt már, hogy elhoztam a múzeumba. Ismerkedjen meg pici korában ezzel az épülettel. Meglehet, még sokat járhat ide. — A SZÉP SZERETETÉRE NEVELIK? — Nemcsak azért. Másik unokám, aki most Budapesten a képzőművészeti gimnázium tanulója, valószínű okot ad majd a múzeumlátogatásra. Nagykőrösön nemrég nyitották meg a fiú kiállítását. Bokányi Gyulának hívják az unokámat. A kiállítás előtt segítettem neki a képek keretezésében, elrendezésében. Ki tudja, hátha még egyszer itt, Cegléden, őre is lehetek az unokám kiállításának. E. K.
