Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-25 / 199. szám

1971. AUGUSZTUS 25., SZERDA r est Kjííriap DCM-gyári efika Munkásfelvétel — engedmények nélkül Az elmúlt hónapokban többször jártam a Cement és Mészművek váci gyárában, ahol gazdasági, párt- és szak- szervezeti vezetőktől értesül­tem egymással összefonódott, összetorlódott gondjaikról. Közben képet kaptam a gyár problémákkal terhes fejlődé­séről. AZ INDULÁSRÓL. Akkor nemcsak gépekben, berende­zésekben, épületekben, de az emberekben is építkeztek: a környező mezőgazdasági te­lepülésekről, s a városból hoz­zájuk került, az orsizág más részeiből lakáskiutalással le­telepített dolgozóikat a leg­nagyobb gonddal tanították be. ARRÖL, MILYEN TÉNYE­ZŐK TEREMTETTÉK A MAI NEHÉZ HELYZETET. Pár év óta nyilvánvaló egy sor berendezési hiba, azóta újabbak jelentkeztek. Előjön­nek bizonyos pénzügyi el­lentmondások: termékük ára változatlan, míg a bér össze­ge a beruházási, javítási stb. költség emelkedett. Hogy új, korszerű a gyár, a DCM, az is szinte nehezíti helyzetét: eszközlekötési, s egyéb olyan kiadásai — amelyeket akkor is fizetni kell, ha nem termel­nek — nagyon emelkedtek. Kapacitásuk — elvben — 1 millió 360 ezer tonna cement egy évben. Az idei terv 1 mil­lió 150 ezer tonna, valóságos teljesítése csak körülbelül 900 ezer tonna cement. A tervtől való lemaradás csökkenti a nyereséget, csökkenti a ke­resleteket, ez még tovább nö­veli a munkaerő-vándorlást, ciával, a környékbeli ipar- fejlesztéssel amúgy is króni­kussá nőtt. A nagy értékű és nagy műsizerezettségű beren­dezések mellett, a munkaerő- hiányon túlmenően, csökkent a szakképzett, jól betanított, alapvetően iskolázott dolgo­zók száma — de már a mű­szakiak vándorlása is megin­dult. MITŐL VÁRJÁK A MEG­OLDÁST, ELŐRELÉPÉST? Hogy tervüket helyzetükhöz realizálják és. hogy például munkahelyi pótlék engedé­lyezésével is lehetőségük nyí­lik jobb s ösztönzőbb bérezés­re. Hogy gazdaságpolitikai meggondolásból, különböző csatornákon, mint alapvető iparág, több anyagi támoga­tásban részesülnek majd. MIBEN KERESIK, CSE­LEKSZIK ADDIG IS A KI­BONTAKOZÁST? Elsősorban a termelés gyenge pontjainak megerősítésében és gondos munkaerő-gazdálkodásban. Itt a legfőbb, legsürgetőbb fel­adat: a munkásfelvétel, a je­lenlegi munkaerő megtartá­sa és a képzés. (A munkaidőn belüli képzés most, a króni­kus munkaerőhelyzetben, hiányos. Munkaidő után nem is folyhat oktatás, mert dol­gozóik 11 községből járnak be. De a pártszervezet, szak- szervezet, KISZ megszervezte a dolgozók általános iskolá­ját.) Hogy mennyire összefügg a munkásfelvétel és a meglévő munkaerő megtartása — erről beszélgettünk legutóbb a DCM-ben Ecsödi András fő­mérnökkel és Jess György üzemgazdasági osztályvezető­vel. Ez az összefüggés etikai kérdésekhez vezet. Minden­nél sürgetőbb számunkra, hogy pótolják a munkaerő- hiányt. De mindenáron nem vehetnek fel új dolgozókat, ez rombolná a gyárhoz való hűséges, jó munka, a több szaktudás nagyobb értékébe vetett hitet, ez általánosan rombolná az erkölcsi értéke­ket. S a „minden ár” megadá­sa — nem is gazdaságos. Egy elhibázott munk'ásfelvétel — ha egy gyengébb, új munka­erőt magasabb órabérrel, több j u itatással aükalmaznak — egy éven belül legalább két régi, megbízható munkás távozását eredményezi. HOGYAN PRÓBÁLNAK MÉGIS ÚJ MUNKAERŐT SZEREZNI? És melyek azok az elvek, maguknak kijelölt korlátok, amelyeket etikai, de gazdasági okokból is be­tartanak? Tavaly októbertől kezdve két vállalati buszt állítottak be, hogy azzal szállítsák kü­lönböző községekből, fűként az új — a szállítás ígéretével toborzott — dolgozókat. A buszjárat nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, nem sikerült annyi új dolgozót nyerniük, hogy megérte volna a kiadóst. A buszokat most leadták, de ezért meg sokan a régi dolgozók közül is — akik ezeken a buszokon soha­sem utaztak — elégedetlenek. Arról van szó, hogy ha plusz- juttatással próbálnak új mun­kaerőt szerezni, a régi mun­kások is követelik ugyanazt — és joggal. Legutóbb IBUSZ- szobák és albérletek biztosítá­sával igyekeztek felvenni gyermektelen házaspárokat. Hirdetésükre sokan jelent­keztek, de amikor értesültek a munkakörülményekről és a fizetésről, a többség elmaradt. Ezen az úton végül, eddig csak tíz új dolgozót sikerült sze­rezniük — de máris többen jelentkeztek régi munkások, hogy az ő lakásgondjukat is oldják meg. A gyár becsületé­re váljék, hogy egy rendkí­i/lí&Holí. esetben azonnal ' segítettek egy többgyerme­kes anyán ... Különösen nagy feszültséget okoz, ha a vál­lalat beugrik, és lumpenele­mek élvezik a nagyobb jutta­tást, ez esetben az albérletet. Erre is volt példa a gyár­ban, de rögtön orvosolták. Nem is ez, az új dolgozók igazságtalanul nagy előnyhöz juttatása a jellemző a DCM- re. Bizonyításul álljon itt né­hány belső szabály. Az új dol­gozókat nem veszik fel a ré­giekénél magasabb bérrel. Ki­vételt még a szakképzett, elő­ző munkahelyükön nagy fi­zetést elért munkásokkal sem tesznek — legfeljebb, ha a munkakönyv, az ember, a munka, a képzettség, az aján­lás együtt biztos garanciát nyújt... Tőlük kilépett dol­gozót más üzemrészükbe is csak a régebbi üzemvezető en­gedélyével alkalmaznak. A munkaerőhiány ellenére, in­dokolt esetben élnek az elbo­csátás lehetőségével, erre az elmúlt évben is több példa volt. Jó néhány vándorma­darat felvétel helyett eluta­sítottak. (Tapasztalatuk sze­rint a kötelező munkaközve­títés amúgy sem jár sok eredménnyel.) A NEHÉZ GYÁRBELI HELYZET JÖ DOLGOKAT IS ÉLETRE HÍVOTT. Az őszinteséget, a reális látást és számítást, a bátor véle­ménycserét, az összetartást tapasztaltam előző látogatá­saim alkalmából. És jó dolog volt most legutóbb arról meg­győződni, hogy a gyárvezetés ilyen etikai elveket vall, s gyakorol. Bár lehet, hogy so­kára orvosolják a munkaerő­hányt, hiszen az 1140 főnyi, szükséges fizikai létszámból most is hiányzik 180 fő. (De hiszen, ez országos gond, amely falaikon belül csak jobb, és az egész munkásgár­dát érintő bérezési lehető­ségekkel oldható meg ...) De jószerint ennek köszönhető, hogy a Vácott ugyan legjobb munkáslrereseteket, de a leg­nehezebb munkakörülménye­ket is nyújtó vállalatnál még j mindig a dolgozók 50 száza- j léka törzsgárdatag. S nemcsak j a létszámnak, de a törzsgár- í datagságnak növelése is fon- 1 tos cél, hiszen a bonyolult berendezések azoknak enge­delmeskednek, akik ismerik és értik őket. A törzsgárdatagság növelé­sét szolgálja a gyár egyik legutóbbi kezdeményezése is: erre az évre 2 millió forin­tot igényeltek nagyvállala­tuktól a dolgozóiknak adan­dó lakásépítési kölcsönkeret­re, amely összeg nagyobb részét már meg is kapták s kiosztották. Ezentúl évente 1 millió forintot kölcsönöznek lakásépítésre. Padányi Anna Forgórész Az ÉVIG ceglédi gyárában sok lány és asszony dolgozik, akik jól beletanullak a pre­cíz ipari munkába. Képünkön az E—231 fúrógép elektromo­torjának forgórésze készül. Foto: Urban Ezekből a „szellemlovakbór lett a büszke ménes, amely ma a Kiskunsági Állami Gaz­daság lovaival egyetemben évről évre nagyobb tömege­ket vonz, két-harom napon át képes lekötni bemutatói­val az idegenforgalom érdek­lődését. Ahogy dr. Lakatos Tibor, az állami gazdaság igazgatója megállapította: nyeregbe pattannak már a gyerekek is, hogy eltanulják nagyapáik tudományát. Pe­dig . sokuknál már autó áll otthon a garázzsá alakított fészerben. Mégis futnak a ló­hoz — sportból, a hagyomá­nyok eleven őrzőjeként. A kiskunsági puszta népe anya­giakban előbbrehaladt, vise­letében, szokásában azonban sokat megőrzött a múlt szi­gorú szépségéből. Régi hí­res pásztordinasztiák tudását adják tovább. Foglalkozásuk, állatszeretetük, jellegzetes kul­túrájuk a XVII. században alakult ki ezen a vidéken. Nem a puszta romantikáját (ha volt ilyen) akarják kon­zerválni, hanem a hagyomá­nyokat átmenteni, amennyit ebből a modern faluban is felgyorsult élettempó elbír. A csikósverseny, az idomítás és főleg a fogathajtás most új virágzásnak indult, A Dunakanyarban, Vísegrád után, Gizella-majorban. sok száz éve nyerítenek a lovak. A történelmi hagyományok szerint errefelé tartotta Má­tyás híres fekete serege lo­vasgyakorlatait, amelyeken gyakran a király is részt vett. A régi (nem Mátyás korabeli) istállók ma is állnak. Itt ala­pította meg a XV. kerületi Vö­rös Október Tsz elnöke, Dóra Bela a Dunakanyar lovasis­kolát: Gencsy Tioor vezeté­sevei, Justus György oktató­val az élen ők az iskolalo­vaglást, a sona .felül nem múlható spanyol iskola tu­dásanyagát plántálják át a liatalokDa. Justus György nemcsak is­kolalovaglást, hanem lovag­láselméletet is tanít. Ahogy munkatársai mondják: „min­dent tud”, amit csalt a lovak­ról tudni lehet. A szakember elnézésével mondja, mennyi hamis hit, elképzelés van for­galomban a lóról. Bennem fa­lak dőltek össze, amikor hatá­rozottan leszögezte: a ló tá­volról sem annyira értelmes, ellenben minden más állat­nál jobban alárendeli magát az ember akaratának. Ló és lovasa szinte egy, ha mind­ketten megfelelő kiképzési kaptak. Már a görög költő, Xenofon, j megírta a lovaglásról szóló kézikönyvet, amelyet azóta sem múlt felül senki. Két­ezer-négyszáz évvel ezelőtt olyan sokat tudott a ló és az ember kapcsolatáról, bogy újat tenni ehhez ma sem le­het. A dicsőített lovagkor volt a lovaglás történetének mélypontja. A páncél, az ék- ülés, a méteres zabla megcsú­folta a lovaglást. Éppen ab­ban állt a spanyol iskola tö­kélye, hogy segédeszköz nél­kül forrasztja egységbe az em- bert-állatot. Tudói külső szemlélő számára láthatatla­nul, izomrándítással, hang nélkül a legbonyolultabb fel­adatok elvégzésére teszik ké­pessé a lovat. A berber lova­kat később Kasztiliában az arab lovakkal keresztezték, s ennek a vér vonalnak a to- vábbvivői a Lipizzában kine­velt lipicai lovak, a nagy ha­gyomány utolsó őrzői. Visegrádon a Dunakanyar lovagiskolában az idegenfor­galmi célokon kívül negyven sportlovat nevelnek. A ki­emelkedően tehetségeseket exportálják közülük, jelen­tős, nemes valutáért. Lovakkal, fogatokkal, séta­kocsikázással kedveskednek vendégeiknek a toki Egyetér­tés Tsz-ben. A nagykőrösi lo­vasiskolának külföldön is hí­re szaladt. A pomázi Petőfi Tsz ambiciózus elnöke nem­rég kezdett istállójuk megala­pozásához. A gödöllői agrár­egyetem lovascsapata hazai és nemzetközi versenyeken aratja a babérokat. Kétség­telen, hogy Pest megyében — főleg a termelőszövetkezetek — a lovak hasznosságát most új módon próbálják kama­toztatni. Az autó, a traktor korában mind kevesebb szük­ség van az erejére, igavonó voltára. Annál inkább a szép­ségére, a sportolásban, az idegenforgalomban kivívott rangjára. Komáromi Magda Ki mit visz haza? m it visz haza az ember a gyárból és általában a munka­helyről érzés- és gondolatvilágában? Milyen impresz- sziókkal, milyen lelkiállapotban távozik? Mit visz ha­za a családi, baráti körbe vagy éppen a kocsmába? Egyszóval, a munkahelyi .közösségből milyen hangulatban ke­rül ki az ember a közösségek más szféráiba? Megfigyelhető és mindenki önmagán lemérheti, hogy bár­milyen fárasztó is a nyolcórai munka, ha nem volt különösebb „közjáték”, akkor jó hangulatban lépünk ki a kapun. Az em­ber ősi becsvágya, hogy „ma valamit alkottam”, változatlanul él — kevés kivétellel — mindenkiben. S ez, a jól végzett mun­ka tudata, a nyolc óra elteltével kellemes fáradtságot ad, de nem levertséget. A nyolc óra csak akkor vezet kimerültséghez, elcsigázó tt- sághoz, ha a munkaidő alatt olyan hatások is érték a munkást, amelyet nem tud lemosni magáról a zuhanyozóban, amit nem tud gyárkapun belül hagyni, hanem óhatatlanul cipeli magá­val, foglalkoztatja, zaklatja. Úgy hiszem, témánál vagyunk. Amikor zavaró koloncokat cipel haza magával a dolgozó, akkor — mint mondani szokás — el van rontva a napja. S ha így van, akkor nincs biztosítva a regenerálódása, az, hogy más­nap újult erővel lásson ismét munkához. Ehhez az úgynevezett elrontott naphoz gyakran elegendő egy felelőtlen megjegyzés, bántó kiszólás a csoportvezetőtől vagy műhelyfőnöktől. De az is, ha a munkás, a beosztott jogos kérését hanyagul vagy igazságtalanul intézik. Mindez, persze, emberenként változik. Vannak érzékenyek és kevésbé érzéke­nyek. „Edzettek” és kevésbé „edzettek”. Aki azonban szívén viseli, becsületbeli ügyként kezeli munkáját, az érzékenyebb, mint az, aki közönnyel, szükséges teherként, csupán „eltölti” a meghatározott munkaidőt. A lelkiismeretes embert a munkahelyi gondok otthon is tovább foglalkoztatják. A családi otthon melegét sem érzi úgy, mint máskor. Néhány „odavágott” szó az asszonynak, enyhe csínytevésért is pofonígéret a gyereknek ... „Megfagy” körü­lötte a levegő. S ebben a fagyos légkörben várja a lefekvés idejét, aztán forog az ágyában. S ezek után indul másnap dol­gozni. Vajon milyen energiaveszteséggel kezdi a napot? Ez egyedi. A végzett tesztek szerint nem ritka a teljesítőképesség ötvenszázalékos csökkenése sem. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem a jogos bírálatokról, azok emberséges közléséről, illetve ezek hatásáról van szó, ha­nem a kifogásolható hangnem, az igazságtalanul bántó meg­jegyzések miatti őrlődésről. Elronthat például valaki egy munkadarabot — .szándékos­ság nélkül vagy figyelmetlenségből. A legjobb szakemberrel is előfordul. Ha ezt a művezető úgy intézi el, hogy „na, szaki- kám, erre még visszatérünk” — benne az érezhető hangsúl­lyal: „gondolkodj, van rá néhány napod, vagy ezt felírom a feketelistára, s majd alkalomadtán megnézheted magad” —, akkor az illető biztosan rossz közérzettel távozik munkahelyé­ről. Holott a művezető azonnal tisztázhatta volna az ügyet a vétség vagy kár arányában. Az utóbbi esetben nem cipelné magával haza a munkás ezt az idegfeszítő terhet, amely za­varja nyugalmát, gátolja regenerálódását, végkimeneteiében újabb hibák, selejt stb. forrása lesz, és nem ritkán a légkör elmérgesedéséhez vezet. Igen változó lehet, hogy ki mit visz haza munkihelyéről. Hazaviheti a jókedvet, az üdeséget, amely másnapra tökéletes regenerálódást, újult energiát biztosít. És ez a jó, ez a termé­szetes. S hogy mégis a ballasztok hazacipeléséről szólok, annak oka éppen károsságában keresendő. A közelmúltban a szak- szervezetek XXII. kongresszusán is nagyon sok küldött beszélt erről a kérdésről, a munkahelyi közérzet gyűjtőszó, illetve fo­galom alatt. Az indokolatlan bér- és egyéb megkülönbözteté­sek, a kézlegyintéses véleményfogadás és ügyintézés mind, mind kikerül a gyárkapun, magával cipeli a munkás. S ha ez halmozódik az emberekben, akkor alakul ki az a bizonyos rossz munkahelyi közérzet, amely közömbösséghez, nemtörő­dömséghez vezethet, amikor az ember bemenekül a huszonöt vagy hatvan négyzetméterébe, a saját lakásába. Szociológusnak sem kell lenni ahhoz, hogy felmérjük, mit jelent: ki mit visz haza munkahelyéről. Forintban talán mér­hetetlen is az az energia, amely oly módon megy veszendőbe, hogy a dolgozó nem tudja másnapra tökéletesen helyreállítani munkaerejét. Ez az egyik legnagyobb pazarlás. Abban a tekin­tetben is, hogy kihat a családra, a jövő nemzedék életfelfogá­sára, erkölcsére, az ember egészére. S innen már csak egy lé­pés: társadalmunk erkölcsére, lényegére, társadalmi gyarapo­dására — pedig társadalmunk anyagi-erkölcsi gyarapodása a célja közös erőfeszítéseinknek. Vincze György FIGYELJE a VASÉRT ajándékakciójában részt vevő szaküzletek, áruházak kirakatait! Ezekben minden KOMFORT gáztűzhelyhez ingyen adunk sorozat színes díszítésű ZOMÁNCOZOTT EDÉNYT Vaséi A KOMFORT gáztűzhely OTP-hitelre is kapható. t i ' Lovak, lovasok, „szellemlovak" Hosszú éveken át mit sem lehetett hallani a lótenyész­tésről. Idén nyáron pedig a megye több pontján is ren­deztek lovasversenyeket. Ezért hallgattuk örömmel Papp Jó­zsefnek, a dömsödi Aranyka­lász Tsz elnökének az elbe­szélését arról, hogy titok­ban, senkitől nem tudottan, a széles kiskunsági puszta melyén hogyan vetették meg az ismét fejlődésnek indult tenyésztésük alapját: — Amikor jött a hír, hogy túl kell adni a lovakon, az emberek szinte el sem akar­ták hinni. Itt, a pusztán! Egymás után kellett vágásra leadni őket. Jöttek az öre­gek, Harmat József és tár­sai: — Nahát elnökünk, ez már csak nem lehet igaz, viszik a legszebb jószágot. Ném ké­rünk érte semmit, csak ma­radjanak a lovak, dolgozunk mink rájuk ingyen is. így történt, hogy ebben az istál­lóban isi őriztünk egy-két jó csikót, abban egy mént, a harmadikban egy kancát. Amit hivatalosan kiutaltak takarmányt, ha tudták volna, hogy mi abból hány lovat etettünk ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom