Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-20 / 196. szám

Ifni. AUGUSZTUS 20., PÉNTEK ™&Círiap 5 Nagykáfai tervek és gondok Pezsgést hozott az ipar Segített a lakosság ♦ Miért a más gyerekét? Nagykátát, ezt a 12 ezer la- i • kosú járási székhelyet nem ké­nyeztette el a sors, sem a ter­mészet. Nevéhez nem fűződik történelmi esemény, nem rin­gott benne híres ember bölcső­je; nincs hegye, sem vize, ami vonzaná az idegeneket. Hatá­rában sosem tört fel oíajfor- rás, meleg víz, homokos tala­ján sem világhírű, legfeljebb karcos borok teremnek. A traktor ekéje inkább porladó csontokat forgat ki a földből, aranysoilidusokat egyet sem. Az itt élők keményen meg­dolgoztak a kenyérért: ki a homokkal birkózott, ki meg az „ingázók” ólmos fáradtságával a hajnali vonatokon. Mert ipar sem volt itt, egészein a legutóbbi esztendőkig. A változások előbb a mező- gazdaságban kezdődtek. Gya­rapodó, jó hírű termelőszö­vetkezetei ma már biztos meg­élhetést nyújtanak tagjaiknak. Aztán megjelent az ipar is; kitelepült a budapesti Tele­fongyár gyáregysége, szárító­üzemet épített a Pest megyei Zöldség-gyümölcs Feldolgozó Vállalat, megalakult a Tö- VÁLL, egy-egy részleggel mű­ködik itt a PEVDI, a Ceglédi Építőipari Vállalat, a Buda­pesti és Pest megyei Gabona­felvásárló. Az ipar pezsgést, elevensé­get hozott a nagyközségbe. Nőtt a foglalkoztatottság, s vele a vásárlóerő. Új boltok, üzletházak, emeletes lakóhá­zak épültek. Az ÁFÉSZ Arany Szarvas néven reprezentatív éttermet nyitott, szépet, járá­si székhelyhez méltót... Néhány perce ért véget a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsági ülése, de Nyitrai Fe­renc tanácselnök és Kulcsár Pál, a nagyközség pártbizott­ságának titkára nem siet haza­felé. Jócskán akad megbe­szélni valójuk, „napirenden kívül” is. Például a gyermek- intézmények helyzete. Jelen­leg — és még egyideig — ez a legsúlyosabb gond Nagyká- tán. — Tizenkétezer lakosra mindössze húsz bölcsődei és 151 óvodai hellyel rendelke­zünk — közli a tanácselnök. — Ezerötszáz általános isko­lás korú gyermek él a nagy­községben, és nincs napközi otthonunk! Az iskolákban fo­lyó kétműszakos tanítás miatt még szakkörökben sem tud­ják a gyermekeket megfele­lően foglalkoztatni. Kulcsár Pál is gondterhelt: — Jobban félek a szeptem­bertől — vallja meg sóhajtva —, mint á tűztől: szeptember az óvodai-bölcsődei felvéte­lek hónapja. Tavaly 141 óvo­dai felvételi kérelemből 96-ot kellett elutasítani: mindösz- sze 35 gyereknek jutott hely. Bármilyen körültekintően, pártatlanul végzi a dolgát a felvételi bizottság, mindig akad szülő, aki úgy érzi, igaz­ságtalanság történt Miért a másét, miért nem az övét vet­ték fel? — Az ötéves tervünkben er­re fordítjuk a legtöbb anyagi erőt — fűzi tovább a szót Nyitrai elvtárs. — Összesen tízmillió forintos költséggel „gyermekkombinát” épül: 160 személyes iskolai napközi ott­honnal, hatvanszemélyes böl­csődével. A kivitelező válla­lat épp a napokban kezdte meg a felvonulást az építkezés színhelyére. Csakhát, abba be­letelik egy pár esztendő, amíg elkészül. — És mi lesz addig? —Toldunk-foldunk, bőví­tünk. Az idei felújítási kere­tünket — félmillió forintot — a vásártéri óvoda bővítésébe fektetjük. Másfél millióba ke­rül ez is, ha elkészül; újabb Ötven apróságnak jut így hely. — Milyen más, nagyértékű beruházást terveztek az ötéves terv időszakára? — Nyolcvan lakás épül a községben, több mint 12 millió forintért. Ehhez célcsoportos beruházás címén 8 milliót kap­tunk, és 3 millió forint állami támogatást a megyétől. Az el­ső 28 lakás már az idén elké­szül. Aztán az ivóvíztársulat, a vízműépítkezés sem jelenték­telen dolog! Erre különösen büszkék vagyunk, mert a la­kosság is sokat tett megvaló­sulásáért: a községfejlesztési adón kívül, családonként 3000 forinttal — összesen 7 millió­val! — járult hozzá; 6 millió forintot pedig a helyi közüle- tek, vállalatok adtak össze. — Ez a beruházás hol tart? — Huszonnyolc és fél kilo­méteres hosszúságban — 67 ut­cai közkifolyóval — már mű­ködik a vízvezeték-rendszer; megkezdték a próbaüzemet a vízmű vastalanító és szűrő berendezésénél; befejezéshez közeledik a 600 négyzetméte­res víztároló építése is. Mint általában a homokvi­dékeken, Nagykátán is kettős a küzdelem: nemcsak a vízért folyik, hanem a víz ellen is. A belvíz ellen. A nagyközségi tanács csaknem 1,2 millió fo­rint értékű belvízelvezetési munkákra kötött szerződést idén a Tápió-Hajta Víztársu­lattal. Alkonyodik. Az Arany Szar­vas ablakain kiszűrődő zenébe kanálcsörgés, jókedvű nevetés vegyül. A presszógépből pará­nyi gejzírként tör elő a gőz, nyomában az illatos kávé. A közelben apró leértékelt ruházati bolt szerénykedik. Kedvetlenül néz farkasszemet a szép, új, nagy áruházzal. Az utóbbiból jókora csomagokkal megrakodva, csapatostul tó­dulnak kifelé a vevők. Rá sem pillantanak a parányi „kon- kurrenciára”. Ny. É. így látszik a képen a lézer­sugár, ha szembe fényképezik. Az első magyar gyártmá­nyú lézer a Központi Fizikai Kutató Intézetben 1963 de­cemberében készült el. Azóta már több különböző típusú lézerfényforrást készítettek. A képen bemutatott példányt a Budapesti Műszaki Egyetem kapja meg, ahol azt kutatási és oktatási célokra használ­ják majd. Ez a példány vörös hullámhosszon működő hé­lium-neon gázlézer. Kiválóan alkalmas anyagszerkezeti vizsgálatokra. Hatszázezren Egy éves a Libegő A főváros legfiatalabb köz­lekedési járműve, a Libegő, Változatlanul a pestiek ked­vence — összegezte az egy év alatt szerzett tapasztalatokat az üzemeltető, XII. kerületi Tanács. A jánoshegyi légpá­lyán — amelyet tavaly au­gusztus 20-án avattak fel — csaknem hatszázezren utaz­tak. A forgalom nagyságára jellemző, hogy a drótkötél­pálya függőszékei szinte mindig foglaltak. Nyáron, a kirándulók — fiatalok és idő­sebbek — libegnek, télen pe­dig a sízők és a rödlizók vál­tanák jegyet. A libegők népes táborába tartoznak a hazánk, ba látogató külföldi turisták is, akik most már rendszere­sen programjukba iktatják a kötélpálya kipróbálását A születésnapon, augusztus 20-án, a libegő vezetői ismét nagy forgalomra számítanak, ezért a szokásos délelőtti 10 óra helyett már 9 órakor el­indítják a székeket Korszerű férközbiztosítók Korszerű térközbiztosító-be- rendezóseket helyezett üzem­be a MÁV a Siófok—Szántód közötti vasútszakaszon. A tizenhat millió forintos költ­séggel megépített térközbiz­tosítók, valamint a Szántód— Kőröshegyen és Zamárddban felszerelt biztosítóberendezé­sek gyorsabbá teszik a vasúti közlekedést ezen a szakaszon. Szántód és Siófok között, a vasút és a közút keresztező­déseinél fénysorompókat he­lyeztek üzembe. nek egyik tagjával. Rokona volt annak a — felvidéki szü­letésű — liszttársamnak, aki­vel együtt szolgáltam a régi alakulatomban. A „nezside- ri csata” óta mindketten szá­zadparancsnokok voltunk; „kinevezésünket” persze, a körülmények szentesítették, nem pedig a dandártörzs na­piparancsa. A csehszlovák el­lenállási mozgalom vezetője azt tanácsolta, vonuljunk Tynbe; részint, mert fontos átkelőhely a Moldván, és ott sok kárt tehetünk a vissza­vonuló németekben, részint pedig, mert a Cseh-medencé- ben népi felkelés készül, és kölcsönösen segíthetjük egy­mást a csehszlovák partizá­nokkal. , Térkép híján kissé soká tar­tott az útjuk. Április 10-én ér­keztek meg Tyn városába. Ad­dig azonban megsemmisítet­tek jó néhány rekviráló SS- különítményt, Wermacht-jár- őrt, német utánpótlási vona­lat, nagy mennyiségű fegyvert zsákmányoltak. ...Tyn előtt még egy fon­tos találkozón vettünk részt, ezúttal a Sumava II. fedő­nevű cseh antifasiszta ellen­állóbrigád küldötteivel. Meg­egyeztünk, hogy fegyveres el­lenőrzés alá vesszük Tynt, és a körülötte levő községeket, ötven kilométeres körzetben, a zsákmányolt fegyverek fe­lét átadjuk a cseh ellenállási ! mozgalomnak; a fiatal cseh 1 partizánokat megtanítjuk a könnyű fegyverek kezelésére; rádióinkkal, híradó felszere­lésünkkel biztosítjuk a rend­szeres összeköttetést a közsé­gekkel, hogy szükség esetén megvédhessük a lakosságot a rekvirálásoktól, az SS-ek ter­rorjától. Az ellenállási moz­galom vezetői viszonzásul vállalták, hogy gondoskod­nak megfelelő elhelyezésünk­ről — csaknem háromszázan voltunk! —, élelmezésünk­ről, segítségünkre lesznek a hírszerzésben és a tájékozó­dásban. Kijelentették, hogy alakulatunkat szövetségesük­nek tekintik, és ezt a tényt a háború után a Szövetséges Hatalmak képviselőivel is tu­datják. Nehéz hetek következtek. A magyar partizánalakulat szám­talan harcot vívott a vereség­től megvadult, fékevesztett SS-ekkel, a csodafegyverekben bízó, utolsó töltényig harcoló nácikkal. ... Veszteségeink is voltak. Mind közül a legfájdalma­sabb május 5-én esett. Kolo- deje faluban két katonánkat elfogták az SS-ek. A lakos­ság szeme láttára végigrug­dosták -korbácsolták őket a falun, megásatták velük a sírjukat, aztán összeült a „hadbíróság". Párperces ko­média után mindkettőt agyonlőtték, elföldelték. Alig takarodtak el az SS-ek a fa­luból, a lakosság gyűjtést rendezett a két magyar ka­tona temetésére; 9600 koro­na gyűlt össze. A holtteste­ket megmosták, s felravata­lozták a templomban. Kopor­sójukra magyar zászló borult, a sírjuknál fúvószenekar gyászindulója mellett az is­kolaigazgató mondott búcsúz­tatót ... Kevés olyan város volt Európában, ahová a felszaba­dító csapatok nem harcolva, hanem díszszemlére érkeztek. Tyn nad Vltavou egyike volt e keveseknek. A szovjet 9. gár­dahadsereg csehszlovák és ma­gyar partizánok sorfala, a la­kosság örömujjongása köze­pette vonult be a városkába. Kevés olyan magyar parti­zánalakulat volt a II. világhá­borúban, amely győztesként vehetett részt a hitleri Német­ország fölötti győzelem alkal­mából rendezett díszszemlén. Kevés? Az I. hegyidandár hír- zászlóalja — és vele az 52-es határvadász dandár — volt az egyetlen. ...A díszszemléről harcba mentünk: szovjet, magyar katonák, csehszlovák parti­zánok együtt: Két hétig tar­tott, míg az utolsó emberig felszámoltuk Heinrici SS-tá- bornok és Schörner hadse­regtábornok bújkáló egysé­geit ... Dr. Pozsonyi Tivadar törté­nész, a gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem Tanárképző Inté­zetének tanára fényképeket mutat: azon a május 10-i dísz­szemlén készültek. Ajándékba kapta őket tavaly októberben, amikor a Magyar Partizánszö­vetség képviseletében vendég­ségben járt a Moldva menti Tynben.. Ünnepségre hívták egykori fegyverbarátai, az antifasiszta ellenállási harcok tiszteletére rendezett magyar— csehszlovák barátsági hét al­kalmából. A képen sovány, fiatal zászlós hunyorog a má­jusi napfényben. Dús haján hetykén félrevágott Bocskay- sapka. Aki most itt velem a képe­ket nézegeti, köpcös termetű, ezüst hajú férfi. A Moldva menti Tynben mégis felismer­ték. A két cseh kislány, egy­kori összekötőjük: Karel Lan- dik, a forradalmi nemzeti bizottság akkori alelnöke; asz- szonyok, akik sokadmagukkal a templomba zárva várták a halált. A halál helyett magyar katonák jöttek, elöl egy fiatal zászlóssal és kinyitották a fa­lusi templom nehéz tölgyfaaj­taját... Tyn nad Vltavou népe mindenre emlékezik. A két magyar katona sírjára emlékművet emelt. A város egyik utcáját Magyar partizánok útjának nevezi. És szeretné testvérvárosává fogadni Gödöllőt. Azt a várost, ahol a fia­tal zászlósból lett egyetemi tanár a tyni harcokról szóló tanulmányán dolgozik. _________ Nyíri Éva jj dűlsz Tihanyban, élvezed, U hogy elszaladt nyarak után most végre két nyu­godt hétre együtt lehetsz a feleségeddel és a gyerekeddel; élvezed a vizet, a meleget; él­vezed a semmittevést, amit — már megtanultad — igazán csak a munka után lehet él­vezni; élvezed, hogy az üdülő, amibe beutalót kaptál, rend­kívül előnyös helyen épült; él­vezed, hogy a gyereked — bár csak középső csoportos az óvo­dában — reggel felnőtti ön­állósággal lemegy az alsó épü­letbe reggelizni, s nem kell öltöztetni, mosdatni: összepan­csolja magát, felhúzza a nyári szerelését magától, s így ti fél órával tovább, a reggeli idő utolsó öt percéig tudtok alud­ni; élvezed, hogy ha hazamész Tihanyból, még egy további hétig szabadságon lehetsz; él­vezed, hogy végre elolvasha­tod a könyvet, amit otthon három hónapja kezdtél el ol­vasni; élvezed, hogy ha aka­rod, ezt a könyvet visszavihe- ted otthon elolvasni; élvezed, hogy este a gyerekekkel men­tek az apátsági templomba, az orgonahangversenyre; élve­zed, hogy a gyerek — kicsi még — elalszik a karotokban; élvezed, hogy az üdülőbe ér­ve azonnal felébred, és a tár­salgásban — öntudatos már, tudja, hogy ő is szabadságon van — egy fotelba ragadva műsorzárásig nézi a tévét; él­vezed, hogy naponta ebédelsz, hogy ebédelsz, és nem — mun­kád közben — kapkodva táp­lálkozol. Mindent élvezel. Megteheted. Ha úgy érzed, hogy ha azon a helyen, ahová jó vagy rossz sorsod véletlene és a társadal­mi munkamegosztás szükség- szerűsége vetett; ha úgy ér­zed, hogy azon a helyen, ha nem is teljesen, de legalább nagyjából megállód a helyed, akkor mindent élvezhetsz, még azt is, hogy nem tíz, ha­nem csak hét szúnyog csípett meg tegnap este. És, ha szerencséd van, ha Tihanyba mehetsz üdülni, s ha ott a legfölső épületben kapsz emeleti szobát, ahon­nan, az erkélyről, kitárul előt­ted a Balaton egész északi medencéje, s ha szerencséd van, és jó időt fogsz ki, fő­leg akkor, hogy — a gyereket várván — öt éve üdültetek utoljára, szóval, ha szerencséd van, akkor a délelőtti úszás után, a jó ebéd után kiülhetsz, kiülhettek az erkélyre, s köz­ben — míg a gyerek a még gyerektelen, fiatal néniket szédíti vagy az itt szerzett ha­verjaival vitatkozik a magyar valóság gyerekszempontból rendkívül lényeges ellentmon­dásairól — ti, szülők, illetve e pillanatban: szabadságon lé­vő, üdülő dolgozók, ti, nyugod­tan röhöghettek azon, hogy nektek van igazatok. perc alatt felsétálva az apát­sági templomhoz, annak al­templomában láthattok egy valódi királysírt, ami a XI. század közepéről való; szóval nevettek, de — vagytok any- nyira intelligensek — perce­ken belül rájöttök, ezen nem kell nevetni. Mert ebben az esetben csak néhány véletlen összejátszása ad alapot rá. És máris szégyellitek maga­tokat ezért. Mert tudjátok, hogy néhány véletlent leszá­mítva — pont ide kaptok be­utalót, pont kifogva a legjobb üdülő-időt, pont semmi baj veletek a munkahelyeteken, amely ezt a beutalót is bizto­sította —, ezt a kérdéskört egyáltalán nem lehet így meg­közelíteni. Nézhetitek úgy: ha több éve keresnétek (és talán kereshetnétek) annyit, mint most, biztos, hogy végigizzad­nátok Európát. Nézhetitek úgy: ha néhány hónapig (mió­ta már megtehettétek) tudato­san vállaltátok volna a le­mondást, most biztos, hogy végigizzadnátok Európát, Nézhetitek úgy: ha most is épp csak elegendőt keresnétek, de közben nagyon akartátok volna, most biztos, hogy vé­gigizzadnátok Európát. s hirtelen számolni kezd­ik tek. Párizs, a Loire, a Rajna völgye, a fjordok, a holland csatornák; Rio de Janeiro süveghegyei, a lenin- grádi hidak, a Krim, az Onye- ga vagy a Ladoga tó szigetei­nek fatemplomai; a román tengerpart, Görögország, Olaszország, Madrid, Egyip­tom, Szamarkand, Peking; sztyeppék, szavannák, pam­pák; városok, romok, falvak; Niagara, öt-tó, Galapagos, Florida; Kuba, Camberra, Sid­ney (két nap az Antarktiszon); Himalája, Mont Blanc, Appe- ninek, Andok, Sziklás Hegy­ség, Ural; óceánok; Öfalu, Ti- sza-part, Szabadsághegy; Nagy­körös, New York, Királyrét; Trója romjai, a Siratófal Je­ruzsálemben; az a múltba dermedt somogyi falu, ahová egy éve utat építettek; India, Hanoi, Tali, Borneo, Mikroné­zia, Kazimierz; Prága, Ber­lin, Riga, Gyula, Izland, Vik­tória-tó; cédrusok, eukaliptu­szok, kaíktuszok; fenyők, mo­hák, sziklák, sivatagok; de­cemberi nyarak és csak jú­nius-júliusi nyarak; az alta- mirai barlang (még ha be sem lehet menni), a Szmolnij, a Tretyakov, a Palazzo Vecchio; a hágó, ahol Hannibál át­vonult; a Don, a csendes és a Don kanyarja, a Holt-tenger, a Kaspi-tó és télen a Velen­cei-tó; a lámák, a tehenek, a tyúkok; a Hold, mert az is kell már: az űr dermesztő csöndje és hidege, s a tintakék tengerek melege (vegyszert szórva a vízbe, hogy ne jöjje­nek a cápák) — kell, kell, s ez annyi mint annyi; na vég­re, megjött a gyerek. M ert most úgy érezhetitek, hogy nektek van van igazatok. Röhöghettek azokon, akik ebben a dög me­legben végig izzadják Euró­pát, s (most nem a seftelők- re, a „vásárlókra” figyelve) gondosan elkészített terv sze­rint fölcaplatnak a dombokra, bemásznak a kemencemeleg óvárosokba, felzarándokolnak a légkondicionáltan is fülledt palotákba, képtárakba, ka- tedrálisokra, s folyton ki- és becsomagolva mennek tovább vonattal, autóbusszal, a továb­bi városokba és katedrálisok- ba. Kinevetitek őket, most, ké­nyelmesen egy tihanyi erké­lyen ülve, fürdőruhában ücsö­rögve és bámulva az északi medence panorámáját; tudva, hogy a hőség csillapultával, öt Majszolja a csokit. Ha ci­nikus vagy, azt mondhatod: ennek a csokinak az árát már megspórolod az utazáshoz. De mert a gyerek már rohan to­vább, hiszen csak azért jött, hogy a zsákmányát megmutas­sa, ti nem zökkentek ki a gondolatsorból, s a tihanyi er­kélyen ülve nézitek a vizet, a nagy vizet, ami a térképen rettenetesen kicsi. rs a Dunakanyarra gon- doltok. Régen — csak pár éve, de a gyerekhez mérten őskorba-merülően ré­gen — kiálltatok Kisoroszinál a Szentendrei-sziget csücské­be. Néztétek a folyót, a hegyek szorításából szabaduló folyót, a két ágra szakadó, tengerré — így láttátok — tengerré tá­ruló folyót. Murányi József CEGLÉDI APRÓHIRDETÉSEK A Pest megye! Zöld­ség- és Gyümölcsfel­dolgozó Vállalat ceg­lédi gyáregysége fel­vételre keres férfi segédmunkásokat anyagmozgatói, ra­kodói munkakörbe. Fizetés megegyezés szerint. Hibátlan boroshor­dók jutányos árért, eladók. Beloiannisz u. 25. szám. József Attila utca 1. számú ház eladó. Szövetkezeti vagy tár­sasháznak alkalmas. Értekezni: Dorottya utca 2. _______________ El adó kéttűágyas Ideál kötőgép. Cser- nák Mihály, Cegléd- Csemő, Hantháza VI., Bertalan dűlő 2. Bálázott szalma és ágfa eladó. Kutató In­tézet, Szolnoki út. Eladó: bútorok, fest­mények, gyermek­kerékpár, mázsa, lu­gashoz vascsövek, hidrofor, és egy prí­ma Perpétum kályha. Damjanich utca 6. Albertirsán albérleti szobát keres magá­nyos nő. Választ: 134903 számú jeligé­re kérem a ceglédi hirdetőbe. Pf. 8Ő. Tájak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom