Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-17 / 193. szám

1971. AUGUSZTUS 17., KEDD "“hírlap 3 Munkaerőhelyzet, életszínvonal (1.) Pest megye: a fejlettségi sorrend közepén Néhány hónapja egy fiatal novellistának tárcája jelent meg az egyik napilapban. Idős parasztember elbeszélése alap­ján Íródott a múltban játszó­dó történet: miként „kaszál- tatták” le a vidéki város ki­kövezett piacterét az évi ke- nyérxejadag megkeresésére összegyűlt, ám munka nélkül maradt részesaratókkal. Még aznap fölhívta az írót egy idő­sebb kollégája, mondván: hi­szen ugyanilyen, kegyelemből adatott ínségmunka szolgáltat­ta alapját az ő egyik régebbi novellájánál: is — micsoda vé­letlen összetalálkozása a té­mának ! Egy Móricz-riport idézés: Dehogyis gondolt a két író plágiumra; egyszerűen arról van szó, hogy a munkanélkü­liség szülte históriák mind­máig elevenen élnek az idő­sebbek tudatában, akik, lám, tovább adják őket az utódok­nak. De, ha nem is akadna mai megörökítő, irodalmunk­ba már beleivódott ez a téma­kör. A legnagyobb magyar realista prózaíró, Móricz Zsig­mondi is többször felelevení­tette például a vidéki ember- piac képét, s mint faluról jött városlakó, Budapesten is bele- baie ütközött a munkanélküli alakjába. Az elszegényedés útja című riportjában egy an­gyalföldi munkástelepet ír le, ahol néhány ezer elszegénye­dett munkáscsalád él. Igaz, havi nyolc pengő segélyben részesülnek, ám ebből havi 6 pengő 40 fillér a lakbér, amit persze, nem tudnak fizetni. Móricz megkérdi valakitől: „— Ki az az ember, aki ezt a kisbabái sétáltatja a folyo­són? — Munkanélküli. Szegény­nek két és fél éve nincs mun­kája. — Hát akkor miből él? — Azt nem tudom... Ügy élünk mi itt, kéremszépen, Is­ten irgalmából... Ugye mi­lyen szép ember. Erős, egész- széges, vasmun,kás. Két és fél éve nincs munkája”. A teljes foglalkoztatás Ezt az írást a Pesti Napló 1934 május 3-i számában je­lentette men Móricz Zsigmond — hovatovább négy évtizede. A mai magyar valóságot mar­káns módra jellemzi egy szo­cialista alapelv megvalósulá­sa: a teljes foglalkoztatásé, vagyis — társadalmi méretek­ben — a munkanélküliség föl­számolásának állapota. Ma­napság a népességnek hozzá­vetőleg a fele aktív dolgozó, s ezzel az adattal a világ él­vonalába tartozunk. A földgo­lyóbis első tíz legfejlettebb ál­lamának sorába jutottunk, ha az iparban foglalkoztatottak arányát tekintjük, jóllehet az egy lakosra jutó ipari terme­lés dolgában már kedvezőtlen a rangsorolásunk. Ami rögvest elvezet bizonyos újkeletű — ha úgy tetszik: minőségben magasabb — ellentmondáshoz, miként a későbbiekben ezt vá­zolni igyekszem. Mivel egy-egy év adatai aligha elégségesek akár az életszínvonal, akár a vele szo­rosan összefüggő munkaerő- helyzet problémakörének ér­zékeltetéséhez, óhatatlanul kí­vánkozott a röpke visszatekin­tés. De, ha egyre szűkebbre óhajtjuk is vonni a kört, a ma, tehát az 1971-es esztendő vizs­gálatában, még akkor is le kell írjuk az 1945-ös évet, ugyan­is csak az ország fölszabadítá­sával nyílhatott meg az út az említett foglalkoztatottsági színvonal megteremtéséhez. Kétszázról hó'.sziz dollárra A fölszabadulás előtt az egy főre jutó nemzeti jövedelem az évi kétszáz dollárt sem ér­te el — ma hozzávetőleg hét- száz dollárnál tartunk, s már kitűztük az ezer dollár eléré­sét a következő periódusra. Akkor Magyarország gyengén fejlett állam volt, a nemzeti jövedelem alig egy-két száza­lékkal növekedett esztendőn­ként. Nos, e fontos mutató évi í növekedési üteme 1950—19G5 j között 5,7, majd az ezt követő években 6,8 százalékra nőtt. Igaz, 1970-ben „csak” 5 száza­lék volt ez a szám, nem érte el teljesen az előirányzottat; az ár- és belvizek ismeretes pusztításai, a mezőgazdasági produktumok megcsappanása volt az átmeneti visszaesés legfőbb oka-magyarázata. 1971-ben azonban ismét len­dületes, 7 százalékos növeke­dést tervezhettek meg a köz­gazdászok. Ami Pest megyét illeti, az összképen belüli változások nagyjában-egészében azonos tendenciái úak. Az ipar, a me­zőgazdaság, valamint az élet- színvonal fejlettségi mutató­ja alapján megyénk középen helyezkedik el az ország 19 megyéjének fejlettségi sor­rendjében. (Egy hozzávetőle­ges megyei rangsor: Komá­rom, Győr-Sopron, Baranya az átlagos életszínvonal fö­lötti, Zala, Hajdú-Bihar, Sza- bolcs-Szatmár megye az átla­gos alattinak számít.) A folyamat egy-két jellem­ző adatának meghatározója úgyszólván, hogy a fölszaba­dulás óta a megye gazdasági élete-jellege alaposan módo­sult: a valaha agrárjellegű Pest megye 1948—1959 között vegyes, majd ezt követően, fő­ként iparilag fejlődő megyévé vált. Mindez sajátságos hely­zetben, vagyis bizonyos mér­tékben nehezebb körülmé­nyek közepette zajlik: 19-50— 1970-ben a népesség szaporo­dása 11.3 százalékos volt, ám ezenbelül csak 4,6 százalék adódott természetes szaporo­dásból — 6.7 százalék úgyne­vezett pozitív vándorlási kü- tönbözetből! Irány: Budapest Az agglomerációs övezet tengernyi gondja-baja jól is­mert mind a megyei, járási ve­zetők, mind a helybeli lakos­ság előtt, nem is témánk effé­le fejtegetésekbe bocsátkoz­ni ezúttal. Mindenesetre tény, hogy a helyi munkalehetősé­gek megteremtése több irá­nyú erőfeszítést követel Pest megyében, ahonnan az aktív keresőknek ma mintegy har­madrésze — hozzávetőleg 160 ezer em-ber — a fővárosba jár el dolgozni. S vajon miként oszlik meg, egyszersmind miként módo­sult a megyében lakó aktív keresők száma-aránya? Jól szemlélteti ezt a következő táblázat: Népgazdasági ág 1949 elején ipar 21 építőipar 2 közlekedés 0 kereskedelem 4 egyéb, nem mezőgazdaság 13 mezőgazdaság 54 1970 elején 45 6 6 7 12 24 Láthatjuk tehát, hogy — ha­sonlóan a vázolt országos kép­hez — főként az iparban fog­lalkoztatottak aránya emel­kedett. Az iparban dolgozók száma 1949—1970 között meg­háromszorozódott, míg a me­zőgazdaságban dolgozóké 150 ezenről 100 ezerre csökkent Jelentős pozitívum ezen a folyamaton belül, hogy pél­dául 1966-ban 100 aktív kere­sőre már csak 104 eltartott és inaktív kereső jutott, míg 1949-ben még 146 ember. E tény önmagában is hozzájá­rult az életszínvonal emelke­déséhez. A közölt táblázat adatsorához még egy magya­rázat: a 2-ről 6 százalékra nőtt építőipari keresők részben termelőszövetkezetekben ta­lálhatók. Országosan is, de Pest megyében különösképpen megnőtt a tsz-ek építőipari közös vállalkozásainak szá­ma: 1970 elején. 3300 embert foglalkoztattak, egynegyedét a szocialista építőiparnak. Ugyanebben az időben a köz­lekedés tízezerrel, a kereske­delem húszezerrel több em­bernek nyújtott munkalehe­tőséget, mint 1949-ben. Kitágítva a kereteket: Ma­gyarországon az utóbbi húsz esztendőben négyről ötmillió­ra emelkedett az aktív kere­sők száma, s ennek a ténynek önmagában is nagy szerepe volt az életnívó tetemes meg- javulásában. Keresztényi Nándor (Folytatjuk) Jövőre: új bauxitbánya A Bakonyban, a Nyirád melletti Dültnyiresen befe­jezéshez közeledik az egyik legkorszerűbb bauxitbánya épí­tése, amely a IV. ötéves terv­ben jelentős szerepet kap a magyar—szovjet timföld- és alumíniumipari egyezmény programjának teljesítésében. A dültnyiresi bánya érckész­letét egymillió tonnára becsü­lik a szakemberek. Ez lesz az első olyan bauxitbánya, ahal a szállítást teljesen gépesítik. A bányaépítés befejező mun­kálataiként ezekben ’ a na­pokban kezdik meg a szállí­tó gépek szerelését és a terv szerint az év végéig elkészül a központi rakodó és töltő­bunker is. Az új bánya, amely a jövő esztendőben kétszázezer tonna ércet termel, 1973-ban éri el teljes kapacitását, ami­kor is negyedmillió tonna bauxitot ad a népgazdaságnak. SZMT-ÜLÉS Munkaterv másfél évre Csak a pénz? A ki a megyét járja, de az is, aki a sajtót, a tömegkom­munikációt figyelemmel kíséri, észrevehette, hogy már-már táncdalrefrénszerűen ismételnek egy monda­tot, generálválaszul, bármilyen kicsiny vagy akár or­szágos jelentőségű terület illetékesét kérdezik karbantartásról, szinten tartásról, fejlesztésről. A válasz: pénz. Elmés és egyszerű megállapítás — s mint a legtöbb elmé­sen egyszerű igazság amilyen hatásos, éppoly ingatag is. Hi­szen csak a pénz, önmagában: az égvilágon semmire sem ele­gendő. Egyik-másik városban, kis- és nagyközségben ugyanazt a választ halljuk ugyanazokra a kérdésekre, ugyanolyan rutin­hangsúllyal: — ja, kérem, pénz nélkül még a Krisztus sírját sem őrizték! Ha pénz lenne, ugye, persze, lehetőleg felülről... Egy pillanatig sem vitatható: nem vagyunk gazdagok — sem „tejjel-mézzel folyó kánaán”, sem „vas és acél országa” alapon. Nincsenek olyan természeti kincseink, amelyek meg­léte önmagában is a dúskáló jólétet jelentené. Volt mit örököl­nünk negatívumokban — emlegetik ezt is sokszor az elmara­dottságokról megkérdezett minden szintű illetékesek. De túl sokszor szánják végső és kategorikus válaszul az öröklött nega­tívumokat, a pénzszűkét, érvként a gramofonlemezszerűvé koptatott sztereotípiákat Holott egy egyszerű háziasszony éppúgy tudja, mint egy al­só-, közép-, felső szintű vezető bármilyen poszton, hogy azonos adottságokkal lehet gazdálkodni kitűnően, eredményesen is, gyengén is, s elprédálásra is ugyanannyi az esély. Szinte gyerekesen hangzó közhely? Sokasodó tapasztalatok tanúsága szerint: az, de még sem az. Sokszor még gyerekesebbnek látszik az a gondolkodásmód- beli ellustultság, önállótlanság, gyámoltalanság, az a bizonyos ferdén kialakított feltételes reflex, amely azonos kérdésre vál­tozott körülmények és követelmények mellett is azonos módon megfogalmazott választ sugall: Sajnos, nincs fedezet, kevés a pénzünk! Ülést tartott tegnap a Szak- szervezetek Pest megyei Ta­nácsa. A tanácsülésen részt vett és felszólalt Jámbor Mik­lós, a Pest megyei Pártbizott­ság titkára. Sófalvi Zoltánná SZMT-tit- kár az MSZMP Központi Bi­zottsága és a kormány au­gusztus 4-i, együttes üléséről tájékoztatta a tanács tagjait. A második és harmadik na­pirend előadója Kovács Ist­ván SZMT-titkár volt, aki be­számolt a két ülés között végzett munkáról, majd kiegé­szítette az SZMT másfél éves munkatervét, amelyet a résztvevők előzőleg írásban megkaptak. I Az SZMT munkaterve fel­hívja a figyelmet arra, hogy törekedni kell az érdekképvi­seleti szervek jogainak, tár­sadalmi szerepének jobb meg­valósítására, a szakszervezeti munka hatékonyságának fo­kozására, a nők és az ifjú­ság gondjaival kiemelten kell foglalkozni, s egyre több képzett tisztségviselőre van szükség. A területpolitikai munka továbbfejlesztése is sürgős feladat, amelyben nél­külözhetetlen az együttműkö­dés a különböző társadalmi szervekkel. A tanács megvitatta és el­fogadta a munkatervet. Évtizedek beidegzett önállótlanságát, a mindent felülről várás hosszú idő alatt kialakított járatait egykettőre, rende­letre megváltoztatni nem lehet. De túl sokan szánják jobb ügyhöz méltó idejüket és energiájukat annak boncolgatására, hogy „miért estünk ki a pikszisből, miért kapnak másutt több pénzt erre vagy arra” — ahelyett, hogy a saját lábukon megállás okos és reális módozatait elemeznék. Be kell látni: át kell állítani a gondolkodásmódot önálló, gazdasági alapú gondolkodásmódra, bármily egyszerűnek lát­szik is a Központi Aggyal gondolkodás prolongálása, a Köz­ponti Pénzzel sáfárkodás kényelme. A piszkos vagonokat például ugyanaz a takarítószemélyzet szorosabb munkafegyelemmel tisztára Is söpörheti. Ugyanaz a munkáskéz, amellyel a munkanapot átlazsáló munkás ásítozó szája elé tart —, ugyanez a munkáskéz értéket termelő s ezért értékes munkásember keze is lehetne. A minőséget a felhasz­nálás módja szabja meg. Ugyanaz a pár holdnyi terület esetleg évtizedekig kihasználatlan, gyom benőtte parlag is lehet, de átalakulhat szó szerint földön heverő pénzzé, parcellázható házhellyé, üdülőtelekké, kihelyezett üzemek épületének telké­vé. S mindez szinte költség nélkül, elsősorban és mindenek­előtt a gondolkodásmód megváltoztatásának következtében. Szerencsére úton-útfélen találkozunk — országosan és a megyében is — talpraesett, reális, kitűnő helyzetfelismerő gon­dolkodásmóddal is. Olyannal is, hogy valaki saját gondolko­dásmódját reformálta meg — hogy gyorsabb agymozgásával gyorsítsa fel a (különben kevés) pénz forgási sebességét. Szám­talan jó elgondolást látunk felgyorsultan realizálni. Találko­zunk olyan ötletekkel, amikor egy helység egyetlen épületének megiiresedése olyan ügyes tranzakciók sorát indítja el, hogy egyszerre oldódik meg régi gondok sora, aránylag kis összeg­gel. Találkozunk beruházásátcsoportosítási ötletekkel, amelyek (például) előre közművesített parcellák drágábban értékesíté­sével a lakosság korszerűbb komfortigényét és a pénz még egyszeri felhasználását egyaránt szolgálják. A jó példákat — akárcsak a rosszakat, a fejlődésben visz- szamaradott gondolkodást példázókat — hosszan sorolhatnánk. Célunk nem ez, hanem annak megvilágítása, hogy lejárt az önállótlanság, a járókához szokottság ideje, s ezt prolongálni nem lehet. Mert az önállóság joga: az önállóság kötelessége. A tanácstalan vezetői magatartás, a gazdasági gondolkodás hiányát mindent felülről várással, panasszal, magyarázkodás­sal takargatás — alkalmatlansági bizonyítvánnyá válik előbb- utóbb. Pereli Gabriella Nagykátai gondok Kompromisszumot ajánlanak Nagykáta abban a kellemes helyzetben van, hogy egyálta­lán nincs helyi közlekedése. Van ezzel szemben tizenkét­ezer lakosa — ebből 2400 a külterületeken él —, nagy ki­terjedésű határa és néhány — a község centrumától messze telepített — ipari üzeme, szö­vetkezeti vállalata. A dolgozók így arra kényszerülnek, hogy ősztől tavaszig — amikor a kerékpár már hasznavehetet­len — gyalogosan járjanak munkába. Gyalog — hóban, hőségben Mind közül legrosszabb hely­zetben vannak a Pest megyei Zöldség-Gyümölcs Feldolgozó Vállalat — népszerűbb nevén: a hagymagyár — dolgozói. Ez a 220 munkást foglalkoztató gyáregység három kilométerre fekszik a nagyközség központ­jától; a dolgozók tehát hat ki­lométert gyalogolnak naponta hőségben vagy hóban-íagy- ban! Nem irigylésre méltó a bejárók helyzete sem: ók is kilométereken át tapossák az utat lakóhelyüktől a vasútál­lomásig. A nagyközségi ^anács végre­hajtó bizottsága egy esztende­je kezdett tárgyalásba a Volán illetékes kirendeltségének ve­zetőivel a helyi buszjáratok megindításáról. Nem zárkóz­tak el a kérés elől, de feltéte­leket szabtak. Három aszfalt- burkolatú buszforduló elké­szítését: egyet a TÜVÁLL-nál, egyet a telefongyár, egyet pe­dig a hagymagyár előtt. Igen ám, csakhogy egy busz­forduló szilárd burkolattal — 300 ezer forintba kerül! A há­rom csaknem egymilliót kós­tálna! A nagyközségi tanács bukszájából viszont idén csu­pán egy fordulóra futja. Ezt — úgy döntöttek — a TÖVÁLL előtt építik meg. hogy megin­dulhasson a forgalom a vasút­állomásig. Mi lesz a telefongyárral, ahol 400 asszony, leány dolgo­zik — és a hagymagyárral? Az utóbbiban a munkakörülmé­nyek is rosszabbak, mint más­utt: a csípős hagymaszag meg­könnyezted a munkásokat. Bi­zonyára ez és a rossz közleke­dési viszonyok is hozzájárul­nak a magas fluktuációhoz. Megtenné a salakos ? A nagyközségi tanács veze­tői megértik, hogy a közleke­dési cég miért ragaszkodik a kiépített buszfordulókhoz. Tudják, mit jelent a buszok­kal kátyús, rázós utakon köz­lekedni: tengely törést, ki­esést a forgalomból. Ám azt szeretnék, ha a Volán vezetői is megértenék az ő gondjaikat. A hagymagyár esetében komp­romisszumot kínálnak: a gyár­ba vezető új aszfaltút mellé salakos buszfordulót építené­nek. Egyelőre; amint pénzük lesz rá, aszfaltoztatják. Az au­tóbuszok kihasználtsága is ja­vulna azzal, ha a TÖVALL-tól kiindulva, végállomásuk nem a vasútnál lenne, hanem a hagymagyárnál. A Volán illetékesein a sor, hogy fontolóra vegyék a ké­rést. A tárgyi hűség kedvéért hadd tegyem hozzá: Budapest hegyvidéki és perem kerül éti járatain sincs mindenütt szi­lárd burkolatú buszforduló ... Nyír! Éva Melioráció öt megyében Elkészült a Szarvason mű­ködő Tiszántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat öt- éves terve. Eszerint Békés, Csongrád, Hajdú, Szolnok és Szabolcs-Szatmár megyében egymilliárd 200 millió forint értékű meliorációs progra­mot valósítanak meg. Többek között 220 700 holdat tesznek termővé kémiai javítással, digózással, valamint altalaj- lazítással. Belvízlevezetésre 109 millió forintot fordítanak. F-gerendák A Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyárában na­ponta harminc-harmincöt szá­zalékkal több építőanyagot gyártanak, mint múlt év Ha­sonló időszakában. Gyárt­mányuk túlnyomó többsége, az úgynevezett F-gerenda, a kislakásépítők részére készül. A dunaújvárosiak naponta öt kilométernyi hosszúságú F-ge- rendát készítenek. A gerenda­gyártók célul tűzték ki, hogy éves tervükön felül negyed­millió méter különböző típu­sú betongerendát adnak át az építőiparnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom