Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-15 / 192. szám

W71. AUGUSZTUS 15., VASÁRNAP 3 "^Mtrlap Módosították az „üzemi alkothnányt" Négyszáznegyvenbe t javaslatból 225-öt elfogadtak a Csepel Autógyárban Azt mondták a Csepel autó­gyáriak : náluk tulajdonkép­pen már tavaly novemberben megkezdődtek az új, öt évre szóló kollektív szerződés ki­dolgozásának előkészületei. Mintegy háromnegyed évig tartó alapos munka, vita, ta­nácskozás gyümölcse tehát az az „üzemi alkotmány”, amely a Munka Törvényköny­vével és a különböző a sza­bályzatokkal együtt, fél év­tizedre megszabja a vállalat és a dolgozók feladatait, jo­gait és kötelességeit. Alig jelent meg az üzemi lap — a Fényszóró — hasáb­jain a vállalati szakszerve­zeti bizottság (vszb) vitára, hozzászólásokra buzdító fel­hívása, mozgalmas napok vir­radtak a gyáregységekre. Pártalapszervi és szakszerve­zeti taggyűlések, termelési ta­nácskozások, bizalmi csoport­értekezletek, brigádgyűlések, osztályértekezletek, szerve­zett és spontán viták követ­ték egymást. Pártaktívák és szakszervezeti tagok, bizal­miak és művezetők érvel­tek, magyarázták, gyűjtöt­ték az észrevételeket, javas­latokat. Napirendre kerültek a párthatározatok, a X. kong­resszus útmutatásai: a kol­lektív szerződés vegye fi­gyelembe a munkásosztály, a dolgozó nők, s az ifjúság helyzetének megjavításával kapcsolatos tennivalókat; sze­rezzen érvényt a munkahe­lyükhöz hűségesen ragaszko­dó, a munkában és fegye­lemben példát mutató törzs- gárdatagok fokozott erkölcsi­anyagi megbecsülésének. Néhány év alatt a vállalat 34 egységéből — az osztályok­tól, üzemrészektől, pártalap- szervektől, a KlSZ-szervezet- től, műhelykollektíváktól, szo­cialista brigádoktól stb. — 447 módosító javaslat, bírálat, észrevétel gyűlt össze! És ekkor jött a munka ne­heze: különválasztani a jogos igényeket az irreális követe­lésektől, a kollektív szerző­désbe tartozó problémákat az ügyrendi kérdésektől, egyez­tetni a vállalat, a népgazda­ság és a szűkebb csoportok érdekeit, a gazdasági vezetés és a dolgozók jogos kívánsá­gait. Végül a 447 javaslatból 225 bekerült a kollektív szer­ződés szövegébe. Hrehus Sándor, a vszb titká­ra úgy tartja számon ezeket a hónapokat, mint a vállalat szakszervezeti életének leg­fárasztóbb, de legtartalmasabb időszakát. — Minden javaslatot egyen­ként megvizsgáltunk; volt, amiben mi kényszerültünk en­gedményre, volt, amiben a gazdasági vezetés. A legna­gyobb vitát a túlmunka maxi­málása és a törzsgárdatagság fokozott megbecsülésének igé­ny ei-lehetőségei váltották ki. A túlórakérdést csak komp­romisszummal tudtuk lezár­ni: a vállalat előtt álló nép- gazdasági feladatok, a lét­számhiány és munkaerőván­dorlás, az új teherautó-típu­sok bevezetése — olyan kény­szerítő körülmények, amelye­ket mindkét félnek figyelem­be kellett venni. Takács Miklós veszi át a szót, a vszb termelési köz- gazdasági felelőse, aki egyik vezetője volt a kollektív szer­ződést előkészítő bizottság­nak: — Végeredményben a túl­munka szabályozásában az alábbi egyezség született: az egészségre ártalmas munka­körökben elrendelhető havi túlóra felső határa 20 óra le­het; az egyéb területeken foglalkoztatott munkásállo­mánynál 60 óra; rendkívüli esetekben a motorgyárban és a járműgyáregységben havi 80 óra, a vállalat vezérigazga­tója és a vszb egyetértésé­től függően. Az egyedülálló anyák és apák, valamint a kettőnél több gyermekes anyák azonban csak havi 30 túlóra teljesítésére kötelez­hetők; a kollektív szerző­désben rögzített túlóránál többet csak a dolgozó bele­egyezésével lehet elrendelni; végül, a megadott keretszá­mok csupán 1971-re érvé­nyesek, a továbbiakban a túlmunka felső határát évente újból szabályozzuk. A törzsgárdatagság foko­zott erkölcsi-anyagi megbe­csülése terén — amiről a gyár történetében először külön szabályzat is készült! — na­gyot léptek előre a Csepel Au­tógyárban. Nagyot, más üze­miekhez, és saját korábbi vív­mányaikhoz képest is, pedig ez az üzem országosan az el­sők között intézkedett a törzs- gárdatagok fokozott megbe­csülésérőd. Az előző években már biz­tosított jogokon, kedvezmé­nyeken túlmenően, például ilyen előnyök illetik meg a gyár leghűségesebb, legjobb dolgozóit: Azoknak a 30 éven aluli fiataloknak, akik tanulmá­nyaik befejeztével 60 napon belül a vállalatnál helyezked­tek el és azóta is folyamatos munkaviszonyban állnak vele. 1971-től kezdődően beszámít­ják a tanulmányi idejüket. A szakmunkásképzőt végzet­teknél 3, középiskolai végzett­ségűeknél 4, főiskolát vég­zetteknél 5, egyetemi vég­zettségűeknél 6 évet! A törzs- gárda tagjainak a jubileumi évben díszes kivitelű jelvényt és progresszíve emelkedő összegű pénzjutalmat ado­mányoz a vállalat. Munka- viszonyukat csak rendkívül indokolt esetben — az illeté­kes szakszervezeti bizottság egyetértésével — a vezérigaz­gató szüntetheti meg. A mun­karuhák — különböző — ki­hordási idejét a törzsgárda tagjainál felére csökkentik. Elsősorban részesülhetnek a készáruterv túlteljesítéséért járó jutalomszabadságból, valamint a többletnyereség után járó jutalomkeret, amit a vszb rendelkezésére bocsát a gazdasági vezetés. Ahogy most itt ülünk, dosz- sziékkai körülbástyázva, azt sem tudom, mit olvassak elő­ször. Találomra veszem elő a kollektív szerződés elfoga­dott módosításait. Lássuk, miért utasítottak vissza 222 javaslatot az illetékesek? Száztizenhatot azért, mert ellentétben állt a törvényes rendelkezésekkel, illetve a vállalati belső utasításokkal; 48 javaslat megvalósításához a vállalat nem tudná bizto­sítani a szükséges anyagi fe­dezetet; 26 felvetést azért kellett elutasítani, mert ügy­rendi kérdéseket tárgyalt; vé­gül 14 javaslat fölöslegesnek bizonyult, mert a kollektív szerződés tervezetében vagy a szabályzatok valamelyiké­ben már amúgyis szerepelt, csak helytelenül értelmezték. — Milyen lényeges válto­zásokat tudna még „kapás­ból” felsorolni, az előző kol­lektív szerződéshez képest? — faggatom Takács Miklóst — Például a fejlesztési alapból biztosított lakásépí­tési hozzájárulás összegének felemelését, a korábbi 15 ezer forintról 30 ezerre! Vagy a szakmunkástanulók társadal­mi ösztöndíjának kiterjeszté­sét már az első évre, maxi­málisan havi 250 forintos összegben; lényegesnek tart­juk az állásidőre fizetendő bér kérdésében elért meg­egyezést is. Eszerint a dolgo­zónak — vétlenség esetén — állásidőd:'! helyett besorolási bérének 80 százalékúi, más munkakörben való foglal­koztatása — például anyag- mozgatás — esetén pedig az átlegkeresetét kell kifizetni. — Általában elmondhat­juk, hogy gazdasági lehető­ségeinken belül, a legtöbb kérdésben sikerült a pártha­tározatok szellemének meg­felelő, humánus álláspontot kialakítani— sumázza a be­szélgetést Hrehus Sándor. — Nem tölthetnénk be jól alap­vető feladatunkat, a dolgo­zók érdekeinek védelmét — persze csak a fegyelmezett, jó dolgozókét —, ha most azt mondanám, hogy teljesen elégedettek vagyunk. De a szakszervezet légvárakat nem építhet, a népgazdasági érde­kekre, gyárunk helyzetére, feladataira tekintettel kell lennie. E . követelményeknek is igyekeztünk megfelelni. Nyiri Éva A mezőgazdaságban az üzemnagyság tényezői a föld­terület nagysága, valamint a termelés iránya és arányai. Az üzemnagyság attól függ, hogy milyenek a termelés technikai jellemzői és a technológia. A kocséri Űj Élet Termelőszövet­kezet — hasonlóan sok Pest megyei közös gazdasághoz — földterület szempontjából már a hatvanas évek elején kiérde­melte a nagyüzemi jelzőt. Ter­melésszerkezetében, vezetési színvonalában azonban csak az utóbbi években lett valóban is mezőgazdasági nagyüzem. Korszerűsíteni A nagyüzemmé alakulás alapvető feltétele volt, hogy a több mint hatezer holdas gaz­daságban olyan szakértő ve- zetőgárda alakuljon ki, amely­nek tagjai felismerik és felis­mertetik azt tsz-gazdákkal is, hogy a nagyobb jövedelem elérésének alapja a termelési technológiák korszerűsítése, a gépesítés, a kemizálás fokozá­sa és az ágazatok közötti össz­hang megteremtése. S hogy ez így van, s nem csak elmélet, példájuk szemlélteti. Kocséron a hatvanas évek elején a tagok átlagos jövedel­me a közösből még a tízezer forintot sem érte el. Ma több mint húszezer forintot keres­nek. A gazdaság tiszta vagyo­na 1963-ban három millió 300 ezer forint volt, az 1970-es mérlegben már a 35 milliót is meghaladta. 76 szarvasmarha helyett nyolcszáz áll az istál­lókban, fejlesztették juhásza- tukat, mert a területük egy részén csak fű marad meg. A régi szórványszőlők helyett kétszáz hold új telepítésű vesz- szőről szedik ősszel a bomak- valót, melyet a megye egyik legkorszerűbb feldolgozójában préselnek, kezelnek. Megduplázták Elkészítették a negyedik öt­éves tervre is a fejlesztési programjukat, amelyben reá­lisan, lehetőségeiket figyelem­be véve határozták meg tenni­valóikat. A tervben az első he­lyen a szakképzés szerepel. Ma nyolc mérnök dolgozik a termelőszövetkezetben, 1975- ben 12-en lesznek. A 11 szak- és középfokú technikus helyett 18 tevékenykedik majd öt év múlva. Nem felejtkeztek meg arról sem, hogy a gépeket, új berendezéseket is hozzáértőbb embereknek kell kezelniük. A tagságnak — 750-en vannak egyharmada lesz öt év múlva szakmunkás, betanított mun­kás. Kocséron hagyománya van a A Beton- és Vasbetonipari Művek Budapesti Épületelem- gyárának rekonstrukciója so­rán szükség volt egy nagy teljesítményű daru építésére. Egy ilyen berendezés felállí­tásához általában egy évre van szükség. Baka Pál szere­lőbrigádja három hónap alatt építette fel a daruóriást. paradicsomtermesztésnek. A gazdák „szent növénynek” tartják, mert még a legmosto­hább években sem fizettek rá termelésére. De a termelés biztonsága érdekében a mű­trágyaadagokat majdnem meg­duplázzák. s többet fordítanak növényvédelemre is. Olyan fajtákat szeretnének megho­nosítani, amelyeket géppel szedhetnek, hogy megkönnyít­sék a betakarítási munkát is. A szőlő telj es vegyszeres gyom­irtása is megvalósul a negye­dik ötéves terv végére éppen úgy, mint a takarmánynövé­nyeké. Reálisan látják, hogy az állattenyésztés biztonsága és jövedelmezése érdekében növelniük kell a takarmány­termő terület nagyságát és a jelenlegi hozamokat Ezért több millió forintot fordítanak meliorációra, hogy a ma még szinte hasznavehetetlen terü­letekből egyre többet változ­tassanak termővé. Gyepterüle­tük egy részét öntözik, hogy jusson elegendő zöldtakar­mány a közös, és a háztáji ál­lománynak is. Valóban egyetértenek A megyeszéli termelőszövet­kezetben nem látványos az át­alakulás. Nem építenek kacsa­lábon forgó kastélyt, legfel­jebb modernül felszerelt, há­romszázas tehenészeti telepet, új baromfifarmot, gépesítik a juhászatot a növénytermesztési munkák nagy részét. A nö­vénytermesztés hozamából 11,5 millió forint helyett 17 millió forint értékűt értékesítenek öt év múlva. Ez is bizonyítja, Kocséron nem mennyiségi, ha­nem minőségi változásra ké­szülnek. Arra, hogy az embe­reknek könnyebb legyen az életük, s a föld többet adjon. Az elmúlt néhány esztendőben a vezetőség és a tagság bebi­zonyította, hogy közös munká­val képesek is erre. „Az ötéves fejlesztési tervet a részközgyűléseken és a párt- alapszervezeti gyűlésen meg­tárgyaltuk, és egyhangúlag el­fogadtuk”. Ez a jegyzőkönyvi záradék Kocséron azt jelenti, hogy a tagság valóban egyet­ért a fejlesztéssel. Ebben a tsz-ben nem „bólogató Jáno­sok” ülnek, hanem a közös gazdái, akiket érdekel, hogyan alakul át a nagy földterület nagyüzemmé, hogyan lehet öt év múlva nyolcvan fogat he­lyett 35-tel gazdálkodni. A lo­vak ott is elhúzzák a szekeret, ahová a traktor nem iut el, de ha a dűlők helyére utat építenek, a traktor kiszorítja a fogatokat... M. Kovács Attila K eül-e, jó-e a múltra emlékeztetni? A kér­dést idős munkásem- ber hozta szóba egy beszélgetésen, amely akörül forgott, hogy miképpen vélekednek a fiatalok életük különböző jelenségeiről. És a kérdés előzménye: alighamem gyakorinak tekinthető vita apa és fia között. Azaz eleinte csak az apa mondta a ma­gáét, hogy bezzeg, amikor ő ennyi idős volt, annak is örült, ha szombat esténként el mehe­tett a bolhás moziba. A fiú azt felelte, hogy ez régen volt. Mire az apa ingerültebben: igaz, de ha tudnád, milyen volt régen, jobban megbecsül­néd, hogy biztos munkád, jó ruhád, elég ételed van. A fiú erre már kifakadt, mondván, hogy még szép, az ember ezek­nél az elemi feltételéknél többre vágyik. A jelenben élünk, mai fejjel kell gondol­koznunk, és a jövőbe néznünk. Persze, mit tegyen az em­ber, ha bizonyos emlékek olykor akaratlanul is eszébe jutnak? Jómagam például ügy vagyok, hogy augusztus 20. táján, ha akarom, ha nem, minden esztendőben vissza- emlékszem egy régi István ki­rály napra. A harmincas évek vége felé történt, hogy Pest­erzsébetről, apám vezérleté­vel, bevillamosoztunk a vá­rosba, megnéztük az őrségvál­tást a Várban. Hatalmas, nagy élmény volt ez nekünk, gye­rekeknek, egyszerűen nem tudtunk betelni a körmenettel, a testőrök fényes egyenruhá­jával, a szertartás pompája egészen lenyűgözött bennün­ket, és bár a lábunk majd le­szakadt, kikönyörögtük, hogy várjuk meg a tűzijátékot is. Aztán gyalog mentünk haza Erzsébetre, mert nagy volt a család, és a villamos jegyek ára felborította volna a háztartási költségvetést. Jóval éjfél után, holt fáradtan kerültünk ágy­ba. Egyszer, amikor a lányom hasonló korú lehetett, mint én azon az augusztus 20-án, el is mondtam neki ezt az élmé­nyemet, nem rázta meg a tör­ténet, nem is nagyon értette, mert bérlete volt autóbuszra, villamosra. Egy későbbi augusztus hú­szadikát, az ezerküencszáz- negyvenkilencest már félig felnőtt fejjel értem meg. S jól­lehet, addigra a várbeli kör- menet és őrségváltás nem sze­repelt a nap programjában, mégis tudatában voltam an­nak, hogy történelmi cseleke­det tanúja lehettem. Ekkor született az alkotmány. Ez már tudatosan átérzett élmény volt, mert tudtam, hogy a ko­rábbi, úgynevezett ezeréves alkotmány nem is egységes, írott alkotmány volt, hanem az uralkodó osztályoík jogait rögzítő, történetileg kialakult törvények és jogszokások ösz- szességekónt létezett. Az első egységes, népi alkotmánytör- vényt 1919-ben a Magyar Ta­nácsköztársaság hozta létre, a másodiknak, a Magyar Nép- köztársaság alkotmányának sok millió honfitársammal együtt kortársa vagy inkább közreműködője lehettem. Ennyit arról a huszonkét év előtti napról, a múlt idézése­ként, amelyhez talán még azt is hozzá lehet tenni, hogy új alkotmányunk volt ugyan, de biztos állásunk, jó ruhánk, elegendő ételünk még nem na­gyon. Aztán ahogyan teltek, múltak az évek, ha nem is simán, megrázkódtatások nél­kül, de az alaptörvényben fog­laltak szerint alakult és gaz­dagodott életünk. Hosszadal­mas és minden bizonnyal fe­lesleges volna most felsorolni a fejlődés köztudott tényeit, számokat citálni arra, hogy miképpen vált általános gya­korlattá, természetes valóság­gá az alkotmány minden lé­nyeges paragrafusa az állam- hatalom, államigazgatás, mun­kajog, egészségügy vagy a mű­velődés területein. A népha­talom alaptörvénye szerint él­tünk és élünk, ennek szelle­mében döntünk és cselek­szünk, így jutottunk el a tár­sadalmi fejlődés jelenlegi sza­kaszához, amelyben a napi­rendben szereplő időszerű fel­adat a szocializmus építésének folytatása a korábbinál maga­sabb szinten. Az okos, átgon­dolt, jó politika eredménye­ként társadalmunkban már nincsenek ellentétes érdekű osztályok és rétegek, ez a tény minden eddiginél kedvezőbb lehetőségeket biztosít a közös erők összefogására, a nemzeti program gyorsabb megvalósí­tására. A mai ünnep alkalmából a társadalom fejlődésének egyetlen vonatkozásáról — igaz, a legfontosabbról — azonban érdemes bővebben is szólni. Nevezetesen alkot­mányuk sarkalatos pontjáról, népi rendszerünk alapjáról, o munkás-paraszt szövetség­ről. Augusztus 20-a immár hagyományosan nemcsak az alkotmány születésnapja, ha­nem az új kenyér és a mun­kás-paraszt szövetség ünnepe is. Régebben is úgy volt, hogy az aratás forró napjaiban az egész lakosság figyelme a parasztság felé fordult, hi­szen őseinktől örökölt aggo­dalmunk ilyenkor mindig vá­laszt várt a kérdésre: meg- lesz-e az ország kenyere? Ez az idén sem volt másképpen, mindenki örömmel vette a hírt, hogy magtárakba ke­rült a kenyérgabona, a köze­pesnél jobb a termés, jók a holdankénti átlagok és külö­nösen kitűnő a búza minősé­ge. Ki ne örülne annak, hogy ezúttal kedvezett az időjárás a gabonának, az aratás pedig szervezettségben és gyorsa­ságban minden eddigi eszten­dőt felülmúlt Ám az örvendezésen túl ál­talánosabb mérlegelésre szin­tén módot nyújt az ünnepi al­kalom: jó ideje már nemcsak aratás idején figyel mindenki a mezőgazdaságra, hanem az év más szakaszában is. A nép­hatalom alaptörvényének szellemében első helyen, min­dennapos feladatként szere­pel a munl<ás-paraszt szövet­ség további és szüntelen erő­sítése. És tagadhatatlan, hogy ez a kulcsfontosságú szövet­ség az utóbbi tíz esztendőben különösen, szinte rohamlép­tekben fejlődött eltéphetet- ten és testvéri összefogássá szilárdult. A parasztság a munkásállam és munkásosz­tály segítségével hozta létre és erősítette meg termelőszö­vetkezeteit, és most már sa­ját erejéből a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás igazi fel­lendülésének szakaszában jár. Mindinkább valóra válik az. ami az ötvenes években még csak szóban volt meg: a szövetkezeti parasztság szo­cialista vonásai erősödnek, a falusi életviszonyok kézzel­foghatóan javulnak. Napjaink­ban már ipari jellegű mező- gazdasági munkáról beszél­hetünk, hiszen falun csaknem 200 ezren — gépmunkások, szakemberek — ipari szintű munkát végeznek a nagyüze­mekben, nem is szólva a fa­lusi értelmiség tevékenysé­géről, És mindennél többet mond az a tény, amely sze­rint a munkásság és a pa­rasztság egy főre eső reáljö­vedelme az utóbbi öt év so­rán, országos átlagban ki­egyenlítődött; mégpedig úgy, hogy közben a munkásoké is növekedett. Ehhez aligha szükséges méltató szavakat fűzni, önmagáért beszél és igazolja a néphatalom alap- követelményének érvényesü­lését, a két alapvető dolgozó osztály, a falu és város köz­ti különbségek fokozatos megszűnését H uszonkét év alatt ha­talmas fejlődésen ment keresztül az or­szág, a társadalom, minden vonatkozásban meg­erősödtek életünk szocialista alapjai. A néphatalom alap­törvénye kiállta az idő pró­báját, de a fejlődés néhány vonatkozásban már túlhalad­ta az 1949-ben törvénybe ik­tatott paragrafusokat. Bi­zottságok dolgoznak — fele­lősen és átgondolt program­mal — azon, hogy miben és milyen mértékben célszerű módosítani, mai életünk való­ságához hozzáigazítani a 22 esztendős alkotmány egyes rendelkezéseit. Széles körű, demokratikus eszmecsere után kerülnek majd a javaslatok az ország legfőbb törvényhozó1 testületé, a parlament élé, hogy az elkövetkező években a tökéletesített alaptörvény szerint éljünk és dogozzunk szocialista hazánkban. Arkus József Hárommillió helyeit 35 Á nagyüzem sikere Kocséron A néphatalom alaptörvénye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom