Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-13 / 190. szám

Közös nyelven Egyhetes tanulmányút Moszkvában és Leningrádban A magyar és a szovjet jo­gászszövetség megállapodása alapján 24 tagú magyar jo­gászcsoport vett részt egyhe­tes, tanulmányúttal egybekö­tött csereüdülésein a Szovjet­unióban. — Négy napot Leningrád­ban, három napot Moszkvában töltöttünk — mondja dr. Fo­dor István, a járási igazgatá­si osztály vezetője, aki dr. II- lanicz Györggyel, a járási élel­miszer-gazdasági és kereske­delmi osztály igazgatási cso­portvezetőjével együtt tagja volt a csoportnak. — Hasznos és élménydús hét volt — mondja dr. Illanicz György. — Eszmecseréket folytattunk szovjet szakembe­rekkel, módunk volt megis­merkedni a szovjet államigaz­gatási munkával, az ottani gyakorlattal. Tekintve, hogy mi is ezen a területen dolgo­zunk, hamar megtaláltuk a kö­zös nyelvet. A megfelelő helyeken kép­zett szakemberek, tervszerű, átgondolt munka, példás rend és fegyelem, nagyon röviden talán így lehetne összefoglalni legfőbb benyomásainkat — mondja dr. Fodor István. — S amit külön szeretnék hangsú­lyozni, mindezek a tulajdon­ságok nemcsak a hivatalos fó­rumokat jellemzik, jellemzik az emberek magánéletét is. Utcán, járművön, üzletben, munkahelyen, mindenütt hal­latlan a rend, a fegyelem, a nyugodt, méltóságteljes embe­ri viselkedés, ez az. amit a jo­gászszem leginkább észrevett. Itthon van még mit tennünk ezen a téren ... Az újságírónak a kérdések­re adott válaszok hallatán olj'an érzése támad: rutinos nyilatkozókkal ül szemben. Elmosolyodnak. — Rutinról ugyan nem lehet beszélni, de tény, hogy ottlé­tünk alatt nyilatkoztunk a le- ningrádi televíziónak. A Szov­jet—Magyar Barátság Házá­ban vendéglátóink fogadást adtak a magyar vendégek tisz­teletére, s erről riportot készí­tett a televízió. A véletlen úgy hozta, hogy az öt magyar nyilatkozó között ott voltunk mindketten. A televízió szer­kesztői, s természetesen a szpvjet jogi szakemberek első­sorban, a magyar államigazga­tási szervezet felépítéséről kérdeztek minket, őszintén ér­dekelte őket, hogy milyen módszerekkel milyen eredmé­nyeket érünk el a jogszabá­lyok érvényesítésében, az ál­lampolgári jogok érvényesíté­sében. — Ügy érezzük, hogy a lá­togatás tapasztalatait fel tud­juk használni mindennapi munkánkban. A szakmai ta­pasztalatok szerzése mellett páratlan élményekben volt ré­szünk. Megcsodáltuk a szovjet emberek vendégszeretetét, szorgalmát, ha futólag is, de megismerkedtünk a hős város és a hétmilliós Moszkva szép­ségeivel ... Ezeket szóval álig lehet elmondani. — Talán csak egy példát... Az Ermitázs, Nem lehet betel­ni vele,nem! Közhelyek, de mit mondhat az ember: bámu­latos, csodálatos! Vagy Moszk­va! A Kreml, a Kongresszusi Palota, ahogy a sok évszáza­dos épületek közé harmoniku­san beilleszkedik... — A leningrádi fehér éjsza­kák ... Mennyit hallottunk ró­la, de elképzelni nem lehet. Éjjel fél tizenkettőkor még vi­lágos vari, s rövid két óra után ismét feljön a nap ... — örömmel és köszönettel fogadtuk utazásunk hírét, sok szépet elképzeltünk, sokat vár­tunk, de még többet kaptunk ettől a héttől, szakmai és em­beri vonatkozásban egyaránt. D.G. Kezdődik a paradicsombefőzési szezon Megkezdődött a szüret ave- csésd Ezüstkalász Tsz 90 hol­das paradicsomosában. A ta­gok úgynevezett vállalási rendszerben szedik a termést, melyet a tsz a konzervgyár­nak és a fővárosi nagyvásár­csarnoknak szállít. Gond, hogy kevés a rekesz és a lá­da. Mi lesz később, hisz 20-a, körül a legnagyobb erőkifej­téssel kell dolgozni: indul a befőzési szezon! Péterffy felvétele Gyere inni! Gyakorta eltűnődöm azon, hogy nyelvünk milyen gazdag kifej ezésekiben. Csak egy egy­szerű példa, hányféleképpen lehet kifejezni azt a tényt, hogy valaki előre halad: megy, siet, rohan, sétál, baktat, ban­dukol, csoszog, kocog stb. Mindegyik szó lényegében ugyanazt fejezi ki, és mégis más. Mindegyiknek külön szí­ne, hangulata, atmoszférája van. Legutóbb nyelvészeti tűnő­désre korántsem a legalkal­masabb időpontben jutott eszembe ismét mindez, egyik reggel, fél nyolckor, Mono- ron, az állomás előtti téren. Pontosabban, a kocsma előtti magas járdacsíkon. Pest felől beérkezett a vonat, éjszakai műszakban elfáradt munká­sok igyekeztek hazafelé. Előt­tem egy magas, hajlott hátú, negyven év körüli _ munkás­ember sietett a várakozó au­tóbusz irányába. Már elhagy­ta a kocsmaajtót, már az út­testre lépett, amikor szembe­találkozott a parkból előbuk­kanó ismerősével, talán ba­rátjával, talán kollégájával. „Gyere inni!”, mondta az és vidám arccal a kocsma felé intett. A buszra igyekvő em­ber egy pillanatra megállt, nemcsak jelképesen, a való­ságban is egy kicsit megin­gott, aztán eszébe juthatott, ha elmegy a reggeli busz a falujába, délig várhat. Nemet intett és ment tovább Annyi várakozás nem ér meg egy vagy két fröccsöt. Egy vagy két fröccsöt? Ek­kor jutott eszembe — bármi­lyen furcsán is hangzik —, nyelvünk árnyalatokat is ki­fejező gazdagsága, s valami hideg lehel etet, valami fé­lelemfélét éreztem. Nem egy vagy két fröccsről volt is szó, nem is féldeciről, nem egy pohár, vagy egy korsó sör­ről, hanem egyenesen és nyersen, egy az egyben, az: ivásról! „Gyere inni!” Mindennapjaink ismert je­lenete, amint két ismerős, jó barát, munkatárs összetalál­kozik, s elhangzik a meghí­vás: „Gyere, beugrunk egy kupicára!” Kapjunk be egy féldecit!” „.Vendégem vagy egy korsó erejéig.” „Nézzük meg, mit árulnak odabent!” „Na, gyere!” „Öblítsük le a port!” „Nyakon önthetsz egy pohárral.” És lehetne folytat­ni. Ugye, milyen gazdag a nyel­vünk? Lényegében. mind­egyik mondat ugyanazt feje­zi ki: gyere inni! És mégis, amikor elhang­zott ez a mondat, egyenesen, nyersen, valami félelemfélét éreztem. Hát idáig kezdünk jutni? Azt a tényt kénytele­nek vagyunk tudomásul ven­ni, hogy az ivás, mint olyan, ma már egyre kevésbé szé­gyen, sőt, maholnap, szinte az röstellheti ma-gát, aki nem Mintegy két hónappal ez­előtt csaknem száz aláírással ellátott panaszos levél érkezett Szőlősnyaralóról a sülysápi ta­nácshoz. A szőlősiek a levél­ben kifogásolták, hogy a sző- 1 őstelepi állomás közelében működő kocsmapavilonnak nincs mellékhelyisége, s emiatt gyakran kínos jelenetek ját­szódnak le. A tanács jogosnak találta a panaszt, s felszólítot­ta az ÁFÉSZ vezetőségét, hogy haladéktalanul intézkedjen. Mivel a szövetkezet a felszólí­tásra semmit sem tett, a pa­nasz a tanácsülés elé került. A tanácstagok, megemlítették, hogy az ÁFÉSZ jól gazdálko­dik, több millió forint jöve­delme volt tavaly is, hihetet­len, hogy ne lenne néhány ezer forintja egy melléképü­letre. Tekintettel arra, hogy a lát­szólag kicsi, de erkölcsi szem­iszik, de mégis, a képes, „vi­rágnyelven” el-elhangzó meg­hívások arra engedtek kö­vetkeztetni, hogy nem is ép­pen kérkedni való lett. Egyenesebbé. őszintébbé kezdünk válni minden téren. Van azonban olj’an helyzet, amikor ennek aligha lehet örülni, s a kocsma előtt el­hangzó mondat, lejátszódott jelenet — úgy vélem — ilyen. Már, ami a meghívó viselke­dését illeti. Mert egyenes, őszinte választ adott a meg­hívott is. Nem azt mondta, hogy: „Te, most ne hara­gudj...” vagy: „Kössz, már annyit ittam, hogy düllednek. a szemeim”, hanem . tömören csak intett: „Nem!” Ennek az egyenes, őszinte beszédnek csak örülni lehetett. Hátha még egy pillanatra sem ingott volna meg. (d. g.) pontból nem mellékes ügy a jelek szerint mellékvágányra terelődött, az ÁFÉSZ illetéke­seihez fordultunk: miért nem intézkedtek? — Sajnos, fejlesztési alappal nem rendelkezünk — hangzott a válasz —, s így semmiféle építkezéshez nem foghatunk. Különben semmilyen jogsza­bály nem írja elő, hogy a pa­vilon mellé mellékbe!yiséget kötelesek lennénk építeni. A KÖJÁL sem kötelezett ben­nünket erre, mikor megadta a működési engedélyt. Minden évben magas összeget utalunk át a tanács községfejlesztési számlájára, építkezhetne a ta­nács. A bérleti díjat készség­gel megfizetnénk. Valamit azonban mégis ten­ni kellene. Mindenesetre az ügyet a KÖJÁL figyelmébe ajánljuk. K. L. A KÖJÁL FIGYELMÉBE! Senki nem XIII. ÉVFOLYAM. 190. SZÁM 1971. AUGUSZTUS 13.. PÉNTEK Gom ba —Bénye—Ká va jobb az országos átlagnál Fejlettebb gyerekek — Még mindig a közétkeztetés Gomba, Bénye és Káva köz­egészségügyi helyzetét tár­gyalta legutóbb Gomba közös községi tanácsnak végre­hajtó bizottsága. A körzeti orvosok úgy készítették a vb elé kerülő jelentésüket, hogy a jelenlegi helyzetet az 1969- es évvel hasonlították össze. Érdekesek a számada­tok: a rendeléseken megjelent betegek száma 1869-ben 15 ezer 425, 1970-ben már 17 ezer 619 volt. A szakrendeléseken megje­lent betegek száma vi­szont csökkent. Míg 1969-ben 927 beteget kel­lett szakrendelésre küldeni, 1970- ben már csak 624-et. Tavaly a három község min­den lakosára kiterjedő szű­rővizsgálatot végeztek. Há­rom új cukorbeteget fedez­tek fel. Rendszeres az állan­dó gondozási munka, 424 olyan beteg van, akik minden hé­ten egyszer ellenőrző vizsgá­latra járnak. Az anya- és csecsemővéde­lem munkája ezekben a köz­ségekben kielégítő. A tanács­adások forgalma évről évre | növekszik, a terhesség ideje alatt 8—10 alkalommal je­lennek meg tanácsadáson kismamák, míg az országos átlag szerint csupán 3-szor, 4-szer. Folyamatosan megtör­téntek az évközi oltások, ma­radéktalanul, száz százalék­ban^ A jelentés örömteli megál­lapítása: az iskolaorvosi vizsgála­tok tapasztalatai azt mu­tatják, hogy a gyerekek testileg, szellemileg min­den évben fejlettebbek. Különösen vonatkozik ez az első osztályba iratko- zókra, ami az óvodák munkáját 'is dicséri. Azok a közegészségügyi problémák, amik az elmúlt években megvoltak, sajnos, még ma is élő gondok. A gombai két kis élelmiszerbolt raktározási problémákkal küzd már hosszú ideje, s a közeljövőben sincs remény ennek megoldására. Csak két élelmiszerüzlet felel meg az egészségügyi követelmények­nek: a gombai régi malomban működő és a bényei, főutcai bolt. A gombai tsz-ben a dolgo­zók jelentős része elsősegély­nyújtó-tanfolyamon vett részt — ez örvendetes. Kevésbé örvendetes azonban az, hogy a műhelyben dolgozók tisz­tálkodására, fürdésére, nincs megfelelő helyiség, pedig a tsz ezt bizonyára könnyen megoldhatná. A végrehajtó bizottsági ülé­sen szó esett a régi gondról, a közétkeztetés megoldatlan­ságáról is. A Nyári Totó Kupa utolsó fordulójában a neves kispesti egj’üttes látogatott Vecsésre. Kedves kis ünnepség előzte meg a találkozót: Kalmár Győző ezen a mérkőzésen bú­csúzott az aktív labdarúgás­tól. A kitűnő labdarúgó 12 évig volt a KISTEXT és 5 éven át a Vecsés labdarúgója. Remek futtballista volt, olyan, akikre mindig szeretettel és szívesen emlékszik a közön­ség. Már az első percben gólt ért el a vendégcsapat: Nagy F. lesről elfutott és a kapuba gu­rított, 1:0. Az eiső 15 perc után magához tért a hazai csa­pat, látványos támadások után többször is sakk-matt helyzet­be került a vendégek kapuja, de a befejezések nem sikerül­tek. Gombán jó néhányan dol­goznak olyanok, akik nem a község lakói, s így ét­kezésüket nehezen tudják megoldani. Sok az olyan iskolás gyerek is, akinek mindkét szülője dolgozik, s a gyerekek meleg ebéd­je nincs biztosítva. Egy időben szó volt arról, hogy a gombai kocsmát ala­kítják át kisvendéglővé, de az utóbbi időben erről sem­mi hír. Most határozat szüle­tett: a pilisi AFÉSZ-szel fel kell venni a kapcsolatot an­nak érdekében, hogy meg­oldják végre Gombán a köz- étkeztetést. 2:0. A 80. percben Szeműk volt eredményes, 3:0. A 85. percben Krauszt felvágták, a megítélt büntetőt a búcsúzó Kalmár értékesítette, 3:1. Élvezetes mérkőzésen gyen­ge bíráskodással a nagyobb tudás és a jobb gólképesség döntött. A vecsásiek az első félidőben biztatóan játszottak. Jók: Nagy A. (a mezőny leg­jobbja), Fodor I., Kalmár, Szűcs A. Sz. A. MAI MŰSOR MOZIK Monor: A hölgy nem iszik, nem dohányzik, nem flörtöl, csak fecseg. Nyáregyháza: Zabriskie Point. Pilis; Kitö­rés (16 éven felülieknek). Ve­csés: A karbonárik. Szünet után kiegyensúlyo­zott játékkal folytatódott a ta­lálkozó, s a 65. percben eldőlt a mérkőzés sorsa. Fekete K. távoli lövése a kapuba talált, KIÁLLÍTÁS: Gyomron, Rákóczi-kiállítás a Ságvári Endre úttörőházban. Megte­kinthető 8-tól 14 óráig. A BUJDOS K. Zs. NYÁRI TOTÓ KUPA Kalmár elbúcsúzott KISTEXT—VECSÉS 3:1 (1:0) A közelmúltban lapunkban riport jelent meg, amely a maglódi Röpülj páva kör egyik énekesével készült. A szerző megkísérelte leírni az éneklő menyecskék ősi, hagyományos népviseletét, bár ezt látni kell, ezt leírni alig lehet. Nos, hogy, hogynem, a gyönyörű ruhadarabok felsorolásából | kimaradt az egyik legfonto­sabb, a bujdos. Mi is ez tulaj­donképpen? Fejdísz. Több mé­ternyi fehér tüllanyag, szoro­san egymás alá hajtogatva, bújtatva (innen a név), hátul szalaggal átkötve és színes gyöngyökkel tűzdelve. E pa­zar fejdísz az újdonsült me­nyecske Legnagyobb ékessége volt, ezt tette fejére a meny­asszonyi fátyol lekerültével ebben járt templomba, mu­latságba, viselte mindaddig amíg az első gyermeke mei nem született. Természetesei — a hagyományt őrizve — a Röpülj páva kör menyecskéi is viselik. J. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom