Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-13 / 190. szám
Közös nyelven Egyhetes tanulmányút Moszkvában és Leningrádban A magyar és a szovjet jogászszövetség megállapodása alapján 24 tagú magyar jogászcsoport vett részt egyhetes, tanulmányúttal egybekötött csereüdülésein a Szovjetunióban. — Négy napot Leningrádban, három napot Moszkvában töltöttünk — mondja dr. Fodor István, a járási igazgatási osztály vezetője, aki dr. II- lanicz Györggyel, a járási élelmiszer-gazdasági és kereskedelmi osztály igazgatási csoportvezetőjével együtt tagja volt a csoportnak. — Hasznos és élménydús hét volt — mondja dr. Illanicz György. — Eszmecseréket folytattunk szovjet szakemberekkel, módunk volt megismerkedni a szovjet államigazgatási munkával, az ottani gyakorlattal. Tekintve, hogy mi is ezen a területen dolgozunk, hamar megtaláltuk a közös nyelvet. A megfelelő helyeken képzett szakemberek, tervszerű, átgondolt munka, példás rend és fegyelem, nagyon röviden talán így lehetne összefoglalni legfőbb benyomásainkat — mondja dr. Fodor István. — S amit külön szeretnék hangsúlyozni, mindezek a tulajdonságok nemcsak a hivatalos fórumokat jellemzik, jellemzik az emberek magánéletét is. Utcán, járművön, üzletben, munkahelyen, mindenütt hallatlan a rend, a fegyelem, a nyugodt, méltóságteljes emberi viselkedés, ez az. amit a jogászszem leginkább észrevett. Itthon van még mit tennünk ezen a téren ... Az újságírónak a kérdésekre adott válaszok hallatán olj'an érzése támad: rutinos nyilatkozókkal ül szemben. Elmosolyodnak. — Rutinról ugyan nem lehet beszélni, de tény, hogy ottlétünk alatt nyilatkoztunk a le- ningrádi televíziónak. A Szovjet—Magyar Barátság Házában vendéglátóink fogadást adtak a magyar vendégek tiszteletére, s erről riportot készített a televízió. A véletlen úgy hozta, hogy az öt magyar nyilatkozó között ott voltunk mindketten. A televízió szerkesztői, s természetesen a szpvjet jogi szakemberek elsősorban, a magyar államigazgatási szervezet felépítéséről kérdeztek minket, őszintén érdekelte őket, hogy milyen módszerekkel milyen eredményeket érünk el a jogszabályok érvényesítésében, az állampolgári jogok érvényesítésében. — Ügy érezzük, hogy a látogatás tapasztalatait fel tudjuk használni mindennapi munkánkban. A szakmai tapasztalatok szerzése mellett páratlan élményekben volt részünk. Megcsodáltuk a szovjet emberek vendégszeretetét, szorgalmát, ha futólag is, de megismerkedtünk a hős város és a hétmilliós Moszkva szépségeivel ... Ezeket szóval álig lehet elmondani. — Talán csak egy példát... Az Ermitázs, Nem lehet betelni vele,nem! Közhelyek, de mit mondhat az ember: bámulatos, csodálatos! Vagy Moszkva! A Kreml, a Kongresszusi Palota, ahogy a sok évszázados épületek közé harmonikusan beilleszkedik... — A leningrádi fehér éjszakák ... Mennyit hallottunk róla, de elképzelni nem lehet. Éjjel fél tizenkettőkor még világos vari, s rövid két óra után ismét feljön a nap ... — örömmel és köszönettel fogadtuk utazásunk hírét, sok szépet elképzeltünk, sokat vártunk, de még többet kaptunk ettől a héttől, szakmai és emberi vonatkozásban egyaránt. D.G. Kezdődik a paradicsombefőzési szezon Megkezdődött a szüret ave- csésd Ezüstkalász Tsz 90 holdas paradicsomosában. A tagok úgynevezett vállalási rendszerben szedik a termést, melyet a tsz a konzervgyárnak és a fővárosi nagyvásárcsarnoknak szállít. Gond, hogy kevés a rekesz és a láda. Mi lesz később, hisz 20-a, körül a legnagyobb erőkifejtéssel kell dolgozni: indul a befőzési szezon! Péterffy felvétele Gyere inni! Gyakorta eltűnődöm azon, hogy nyelvünk milyen gazdag kifej ezésekiben. Csak egy egyszerű példa, hányféleképpen lehet kifejezni azt a tényt, hogy valaki előre halad: megy, siet, rohan, sétál, baktat, bandukol, csoszog, kocog stb. Mindegyik szó lényegében ugyanazt fejezi ki, és mégis más. Mindegyiknek külön színe, hangulata, atmoszférája van. Legutóbb nyelvészeti tűnődésre korántsem a legalkalmasabb időpontben jutott eszembe ismét mindez, egyik reggel, fél nyolckor, Mono- ron, az állomás előtti téren. Pontosabban, a kocsma előtti magas járdacsíkon. Pest felől beérkezett a vonat, éjszakai műszakban elfáradt munkások igyekeztek hazafelé. Előttem egy magas, hajlott hátú, negyven év körüli _ munkásember sietett a várakozó autóbusz irányába. Már elhagyta a kocsmaajtót, már az úttestre lépett, amikor szembetalálkozott a parkból előbukkanó ismerősével, talán barátjával, talán kollégájával. „Gyere inni!”, mondta az és vidám arccal a kocsma felé intett. A buszra igyekvő ember egy pillanatra megállt, nemcsak jelképesen, a valóságban is egy kicsit megingott, aztán eszébe juthatott, ha elmegy a reggeli busz a falujába, délig várhat. Nemet intett és ment tovább Annyi várakozás nem ér meg egy vagy két fröccsöt. Egy vagy két fröccsöt? Ekkor jutott eszembe — bármilyen furcsán is hangzik —, nyelvünk árnyalatokat is kifejező gazdagsága, s valami hideg lehel etet, valami félelemfélét éreztem. Nem egy vagy két fröccsről volt is szó, nem is féldeciről, nem egy pohár, vagy egy korsó sörről, hanem egyenesen és nyersen, egy az egyben, az: ivásról! „Gyere inni!” Mindennapjaink ismert jelenete, amint két ismerős, jó barát, munkatárs összetalálkozik, s elhangzik a meghívás: „Gyere, beugrunk egy kupicára!” Kapjunk be egy féldecit!” „.Vendégem vagy egy korsó erejéig.” „Nézzük meg, mit árulnak odabent!” „Na, gyere!” „Öblítsük le a port!” „Nyakon önthetsz egy pohárral.” És lehetne folytatni. Ugye, milyen gazdag a nyelvünk? Lényegében. mindegyik mondat ugyanazt fejezi ki: gyere inni! És mégis, amikor elhangzott ez a mondat, egyenesen, nyersen, valami félelemfélét éreztem. Hát idáig kezdünk jutni? Azt a tényt kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy az ivás, mint olyan, ma már egyre kevésbé szégyen, sőt, maholnap, szinte az röstellheti ma-gát, aki nem Mintegy két hónappal ezelőtt csaknem száz aláírással ellátott panaszos levél érkezett Szőlősnyaralóról a sülysápi tanácshoz. A szőlősiek a levélben kifogásolták, hogy a sző- 1 őstelepi állomás közelében működő kocsmapavilonnak nincs mellékhelyisége, s emiatt gyakran kínos jelenetek játszódnak le. A tanács jogosnak találta a panaszt, s felszólította az ÁFÉSZ vezetőségét, hogy haladéktalanul intézkedjen. Mivel a szövetkezet a felszólításra semmit sem tett, a panasz a tanácsülés elé került. A tanácstagok, megemlítették, hogy az ÁFÉSZ jól gazdálkodik, több millió forint jövedelme volt tavaly is, hihetetlen, hogy ne lenne néhány ezer forintja egy melléképületre. Tekintettel arra, hogy a látszólag kicsi, de erkölcsi szemiszik, de mégis, a képes, „virágnyelven” el-elhangzó meghívások arra engedtek következtetni, hogy nem is éppen kérkedni való lett. Egyenesebbé. őszintébbé kezdünk válni minden téren. Van azonban olj’an helyzet, amikor ennek aligha lehet örülni, s a kocsma előtt elhangzó mondat, lejátszódott jelenet — úgy vélem — ilyen. Már, ami a meghívó viselkedését illeti. Mert egyenes, őszinte választ adott a meghívott is. Nem azt mondta, hogy: „Te, most ne haragudj...” vagy: „Kössz, már annyit ittam, hogy düllednek. a szemeim”, hanem . tömören csak intett: „Nem!” Ennek az egyenes, őszinte beszédnek csak örülni lehetett. Hátha még egy pillanatra sem ingott volna meg. (d. g.) pontból nem mellékes ügy a jelek szerint mellékvágányra terelődött, az ÁFÉSZ illetékeseihez fordultunk: miért nem intézkedtek? — Sajnos, fejlesztési alappal nem rendelkezünk — hangzott a válasz —, s így semmiféle építkezéshez nem foghatunk. Különben semmilyen jogszabály nem írja elő, hogy a pavilon mellé mellékbe!yiséget kötelesek lennénk építeni. A KÖJÁL sem kötelezett bennünket erre, mikor megadta a működési engedélyt. Minden évben magas összeget utalunk át a tanács községfejlesztési számlájára, építkezhetne a tanács. A bérleti díjat készséggel megfizetnénk. Valamit azonban mégis tenni kellene. Mindenesetre az ügyet a KÖJÁL figyelmébe ajánljuk. K. L. A KÖJÁL FIGYELMÉBE! Senki nem XIII. ÉVFOLYAM. 190. SZÁM 1971. AUGUSZTUS 13.. PÉNTEK Gom ba —Bénye—Ká va jobb az országos átlagnál Fejlettebb gyerekek — Még mindig a közétkeztetés Gomba, Bénye és Káva közegészségügyi helyzetét tárgyalta legutóbb Gomba közös községi tanácsnak végrehajtó bizottsága. A körzeti orvosok úgy készítették a vb elé kerülő jelentésüket, hogy a jelenlegi helyzetet az 1969- es évvel hasonlították össze. Érdekesek a számadatok: a rendeléseken megjelent betegek száma 1869-ben 15 ezer 425, 1970-ben már 17 ezer 619 volt. A szakrendeléseken megjelent betegek száma viszont csökkent. Míg 1969-ben 927 beteget kellett szakrendelésre küldeni, 1970- ben már csak 624-et. Tavaly a három község minden lakosára kiterjedő szűrővizsgálatot végeztek. Három új cukorbeteget fedeztek fel. Rendszeres az állandó gondozási munka, 424 olyan beteg van, akik minden héten egyszer ellenőrző vizsgálatra járnak. Az anya- és csecsemővédelem munkája ezekben a községekben kielégítő. A tanácsadások forgalma évről évre | növekszik, a terhesség ideje alatt 8—10 alkalommal jelennek meg tanácsadáson kismamák, míg az országos átlag szerint csupán 3-szor, 4-szer. Folyamatosan megtörténtek az évközi oltások, maradéktalanul, száz százalékban^ A jelentés örömteli megállapítása: az iskolaorvosi vizsgálatok tapasztalatai azt mutatják, hogy a gyerekek testileg, szellemileg minden évben fejlettebbek. Különösen vonatkozik ez az első osztályba iratko- zókra, ami az óvodák munkáját 'is dicséri. Azok a közegészségügyi problémák, amik az elmúlt években megvoltak, sajnos, még ma is élő gondok. A gombai két kis élelmiszerbolt raktározási problémákkal küzd már hosszú ideje, s a közeljövőben sincs remény ennek megoldására. Csak két élelmiszerüzlet felel meg az egészségügyi követelményeknek: a gombai régi malomban működő és a bényei, főutcai bolt. A gombai tsz-ben a dolgozók jelentős része elsősegélynyújtó-tanfolyamon vett részt — ez örvendetes. Kevésbé örvendetes azonban az, hogy a műhelyben dolgozók tisztálkodására, fürdésére, nincs megfelelő helyiség, pedig a tsz ezt bizonyára könnyen megoldhatná. A végrehajtó bizottsági ülésen szó esett a régi gondról, a közétkeztetés megoldatlanságáról is. A Nyári Totó Kupa utolsó fordulójában a neves kispesti egj’üttes látogatott Vecsésre. Kedves kis ünnepség előzte meg a találkozót: Kalmár Győző ezen a mérkőzésen búcsúzott az aktív labdarúgástól. A kitűnő labdarúgó 12 évig volt a KISTEXT és 5 éven át a Vecsés labdarúgója. Remek futtballista volt, olyan, akikre mindig szeretettel és szívesen emlékszik a közönség. Már az első percben gólt ért el a vendégcsapat: Nagy F. lesről elfutott és a kapuba gurított, 1:0. Az eiső 15 perc után magához tért a hazai csapat, látványos támadások után többször is sakk-matt helyzetbe került a vendégek kapuja, de a befejezések nem sikerültek. Gombán jó néhányan dolgoznak olyanok, akik nem a község lakói, s így étkezésüket nehezen tudják megoldani. Sok az olyan iskolás gyerek is, akinek mindkét szülője dolgozik, s a gyerekek meleg ebédje nincs biztosítva. Egy időben szó volt arról, hogy a gombai kocsmát alakítják át kisvendéglővé, de az utóbbi időben erről semmi hír. Most határozat született: a pilisi AFÉSZ-szel fel kell venni a kapcsolatot annak érdekében, hogy megoldják végre Gombán a köz- étkeztetést. 2:0. A 80. percben Szeműk volt eredményes, 3:0. A 85. percben Krauszt felvágták, a megítélt büntetőt a búcsúzó Kalmár értékesítette, 3:1. Élvezetes mérkőzésen gyenge bíráskodással a nagyobb tudás és a jobb gólképesség döntött. A vecsásiek az első félidőben biztatóan játszottak. Jók: Nagy A. (a mezőny legjobbja), Fodor I., Kalmár, Szűcs A. Sz. A. MAI MŰSOR MOZIK Monor: A hölgy nem iszik, nem dohányzik, nem flörtöl, csak fecseg. Nyáregyháza: Zabriskie Point. Pilis; Kitörés (16 éven felülieknek). Vecsés: A karbonárik. Szünet után kiegyensúlyozott játékkal folytatódott a találkozó, s a 65. percben eldőlt a mérkőzés sorsa. Fekete K. távoli lövése a kapuba talált, KIÁLLÍTÁS: Gyomron, Rákóczi-kiállítás a Ságvári Endre úttörőházban. Megtekinthető 8-tól 14 óráig. A BUJDOS K. Zs. NYÁRI TOTÓ KUPA Kalmár elbúcsúzott KISTEXT—VECSÉS 3:1 (1:0) A közelmúltban lapunkban riport jelent meg, amely a maglódi Röpülj páva kör egyik énekesével készült. A szerző megkísérelte leírni az éneklő menyecskék ősi, hagyományos népviseletét, bár ezt látni kell, ezt leírni alig lehet. Nos, hogy, hogynem, a gyönyörű ruhadarabok felsorolásából | kimaradt az egyik legfontosabb, a bujdos. Mi is ez tulajdonképpen? Fejdísz. Több méternyi fehér tüllanyag, szorosan egymás alá hajtogatva, bújtatva (innen a név), hátul szalaggal átkötve és színes gyöngyökkel tűzdelve. E pazar fejdísz az újdonsült menyecske Legnagyobb ékessége volt, ezt tette fejére a menyasszonyi fátyol lekerültével ebben járt templomba, mulatságba, viselte mindaddig amíg az első gyermeke mei nem született. Természetesei — a hagyományt őrizve — a Röpülj páva kör menyecskéi is viselik. J. I.
