Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-13 / 190. szám
MS» inn. augusztus is., péntek Yadászzsákmány (Zsoldos Sándor rajza) (Dluhopolszky László rajza) A DURANZAIT SKALPOLNI KELL Hajnalban jönnek a „késelő“ asszonyok Milyen a paprika „váilszélessége” ? Csutkavesztett paprikákból készült rakományt mér a mérleg a Bajcsy-Zsilinszky utcai, egykori malomban, a Nagykőrösi Konzervgyár előkészítő telepén. Az udvaron jókora sátorban harcias kedvű nők támadnak éles késsel a védtelen paprikaregimentre. Néhány nyisszantás, és vége: csutkája, szára halomba hullik, felszeletelt, sárga húsa ládába kerül, a láda pedig a gyárba utazik a következő szállítmánnyal, ahol a paprikaszeleteket, a paradicsom levéve! együtt, befogadják majd a lecsósüvegek. — Ez a paprika sorsa, erre termett — nevetnek a késelő asszonyok, és vágják, darabolják kora hajnaltól késő estig. — Múlt hét végén 200 mázsa paprikát kaptunk szombat-vasárnapra barack is érkezett. Most ez a két szállítmány foglalja le az asszonyokat — mondja Csáki István telepvezető-helyettes. — Naponta mintegy 15 mázsa tisztított paprika megy tovább a gyárba tőlünk. A sárgából, az aprajából lecsónak való szelet készül, amelyiknek pedig megfelelő a hossza és „vállátmérő je”, zakuszka lesz. Kötetlen munkaidőben, három műszakban folyik a munka az előkészítőben. Van, aki már hajnali fél négykor jön, hogy paprikázzon, barac- kozzon, s itt tölti az egész napot. Van, aki néhány órát hajnalban dolgozik, azután hazamegy, elvégzi a ház körüli tennivalókat, délután pedig visszatér a paprikásládák közé, még egy kis pénzt keresni. — Van, aki jól megtalálja a számítását. Megkeres napi száz, százhúsz forintot is. Persze, kézügyesség kérdése ez is: a szeletelésnek épp úgy technikája van, mint a magozásnak. Ez a duranzai, nem válik könnyen a magjától, szinte skalpolni kell. Kell ám, de nem mindegy, hogy az ember hogy tartja a kést! Kilójáért a gyár 37 fillért fizet. Van olyan asszony, aki 3—4 mázsát is kimagoz egy nap. Az irodában jelez az URH-s adó-vevő készülék. A telep állandó kapcsolatot tart a gyárral. Hamarosan indul a paprikaszállítmány és viszik az összes barackot is. JEGYZET Elmélkedés a szolgáltatásról AZ EMBER ma már szobája falai között ülve csodálhatja a világ eseményeit — ámulhat a szabad szemmel nem látható mikrovilág csodáin; tekintetétől pár méternyire az Alpok ormai, az emberi szervezet sejtjei, az űr, a hold. A televíziós készülék a legapróbb település lakóit is a világ haladásának közvetlen és egyidejű résztvevőjévé avatta. De ha e csodálatos készülékben meglazul egy kis csavar, kiég egy cső, elmozdul, elszakad egy-két alkatrész — az eldugott kis településen élő ember élete vak, süket, világtól elszakadott, a káprázatosán messzi távlatoktól megfosztott lesz. LÍRAI EXPOZÍCIÓ — de amivel folytatnom kell, hét- köznapian prózai tény. Mert ma még nem annyira csodálatos eszköz a tévé, hogy beépített önregeneráló, önjavító képességgel legyen felruházva. Mindeddig inkább az látszik a tévé technikai leleményénél is nagyobb csodának — ha akad szerelő, aki jól, gyorsan és olcsón megjavítja. Még a fővárosban is így van, kiemelkedően népszerű műsorok, kettős ünnepek idején különösképpen. Hát még a világ ama eldugott, kicsi településein, ahol pedig éppen a tévé az, ami a világmozgás áramkörébe kapcsolhatja az ott élőket. Igen: akinek néhány hónapja tévéje van, az azon már nem csodálkozik, hogy egy távoli tanyán is a gőzölgő vacsora mellé tálalják neki a nagyvilágot, de azt csodavá- róan reméli, hogy hátha-hátha mégis eljő egyszer a magas- ságos tévészerelő, aki az elnémult, összetöredezett képet adó készüléket helyrehozza. Tévé nélkül, persze, lehet élni. A tévékészülék csak azért került elmélkedésem elejére, mert a legérzákletesebben szemlélteti azokat az anomáliákat, elmaradásokat, ellentéteket, amelyek jelenünkre egy bizonyos körben jellemzők. Egy gépesített háztartás ma már nem tartozik az elérhetetlen vágyálmok közé; egyre szélesebb rétegek számára szerezhetők meg az életet megkönnyítő, kellemesebbé tevő, a szabad idő eltöltésének értelmesebb, értékesebb, egészségesebb eltöltésére módot nyújtó háztartási gépek, felszerelések. De ha egy mosógép elromlik, s a községben nincs szerelő, aki helyrehozná — akkor az esetleg második műszakban háztartást vezető asszony estéje végképp tönkrement. Ha egy faluban élő, de bejáró dolgozó nő este látogatóba, moziba menne, de nincs a községben egyetlen fodrász, akivel a haját berakathatná — inkább otthon marad, mint hogy a fodrászhoz a szomszédos községbe baktasson napi munkája után. HA EGY KÖZSÉGBEN nincs szabó, akihez a lakosság alakítani, javítani való holmit vihet, ha kőműves van ugyan, de a házak festésére- mázolására községszerte legfeljebb fnsi vállalkozó akad, ha egy közművesített községben bojleros fürdőszoba van ugyan, de ember nincs, alti az elromlott vízvezetéket, vagy vízmelegítőt karbantartsa, megjavítsa — az ott lakók időnkint azt érzik leginkább, ami nincs. Mert naponta városba járnak dolgozni, s ott látják, mi lehetne; mert filmhíradót, tévéhíradót látnak, vagyis tisztában vannak a korszerű szolgáltatás legalábbis elvben megkívánt színvonalával, sokrétűségével. EGY MOSÓTEKNÖT, egy kocsikereket megjavítottak otthon — egy elromlott centrifugát vagy gépkocsit aligha barkácsol helyre a tulajdonosa akár falun, akár városban lakik. Vagyis az életszínvonal emelkedését kifejező gépesített életmód önmagában még nem egyértelműen jelent magasabb életszintet — ehhez elengedhetetlenül szükséges az is, hogy a már elért, s gyorsan megszokottá vált, mindennapi életmódba beillesztett háztartás-gépesítés karbantartására is lehetőség nyíljon. Máskülönben a megszerzett korszerű eszközök leginkább azt érzékeltetik tulajdonosaikkal: mennyivel több és bonyolultabb hibalehetőséget rejt egy-egy újonnan megszerzett, nehezen összekuporgatoti pénzen vett modern készülék. P. G. — Igyekszünk becsülettel megosztani az asszonyok között a munkát. Nincs külön paprikázó vagy barackszakos; mindenkinek mindent kell csinálni, hol ezt, hol azt. Az sem támaszt vitát, hogy ki dolgozik az épületben és ki kerül az udvari sátorba. Itt is, ott is, hasonló a munka. Van, aki a kezdet kezdete óta mindig visszatérő szezonmunkásunk, vannak néhányan, akiknek télen is tudunk munkát adni. Nem válogatósak, elégedettek a körülményekkel és lehetőségekkel. Az igazság, hogy az utóbbi négy év alatt igen sokat változott ez az öreg malomépület. Most már tényleg lehet munkahelynek, üzemrésznek nevezni. Irodák, étkezőhelyiség, tisztálkodási lehetőség is van. A barack- dömpinget a hat gépből álló' felező gépsorunk várja, ez tizenkét nőn ok ad munkaalkalmat. Egyelőre, persze, csak késeinek, de reméljük, hamarosan lesz annyi barackunk, hogy a gépsor is munkához láthat. Nagykőrösön győznék ezt is üveggel. E. K. A Középület Tervező Intézetben elkészült a Roosevelt téren felépülő külkereskedelmi irodaház makettje. Az épület tervezője Iloffer Miklós építőművész. Kü Ikerközpont Méltó utód a nőbizottság Takarók készülnek. Vietnamba A nőmozgalomnak múltja jövője egyaránt van Abony- ban. A nők könnyen megtalálják azt a módot, mellyel, a napi munkához hasonlóan, a társadalmi teendők elvégzéséből is kivehetik részüket. Igen jól működött a n agy községben a nőtanács, s ezt a munkát folytatja most a Hazafias Népfront községi bizottsága mellett tevékenykedő nőbizottság. Kézügyességéről és rendszeres', tervszerű munkálkodásáról régóta híres a kézimunka-szakkör. Alkonyban szeretik a kéz'munká- zást az asszonyok Igaz, a „varratos” munka népszerű itt, de mostanában igen sok asszony kezében horgolótű hurkolja a fonalat mintás kockákká, mutatós takarókká, melyek majd Vietnamba kerülnek hamarosan. Azok akik nem tagjai a kézimunka-szakkörnek, most szintén igen lelkesen serénykednek a t akarókészí lésben. A nőbizottságnak őszre, télre is sok a terve. Háztartási tanácsadást szerveznek, hogy a háztartási gépek helyes működtetésétől kezdve, a korszerű étkezési módig; több olyan fontos tudnivalóval ismerkedjenek meg, ame. lyek szinte elengedhetetlenek a korszerű háztartásban. A TIT-előadások között is lesz több olyan, amelyre elsősorban lányokat, asszonyokat hívnak meg a télen. Csak azért is Nagykőrös szépitkezik ' Feldúlták a város szívében az új utakat. Az árkok mellé sem kertek, sem szalagparkok nem simulhatnak, szebbé, kellemesebbé tenni a környezetet f**■ ” aligha lehet. De a nagykőrösi emberek, a szükségállapottal járó nehézségek ellenére, ahol csak lehet, szépítenek. A városok közötti versenyben az idén is elsők szeretnének lenni. Megtesznek ezért mindent. Az első félévben 1 millió 370 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, egy-egy körösi tehát, az összlakosságot figyelembe véve, 53 forint értékűt. A társadalmi munkában az üzemek szocialista brigádjai is részt vesznek. A konzervgyár egyik szocialista brigádja például a Kazinczy utcai óvoda bővítésén szorgoskodott. különféle tornaszereket készített. Ha fizetni kellett volna teljesítményéért, :jz is szép summa lett volna, néhány ezer híján 50 ezer forint. Sikeres fúrások Bauxifkufatók A Bakonyban az idei nyáron újabb helyeken állították fel fúrótornyaikat a bauxitku- tatók. A felderítő munka mellett folytatják a már nagyjából ismert területek részletes kutatását. Eredménnyel jártak a részletes kutatások Nyírád, Nagy- tárkány és Halimba területén kívül Iszkaszentgyörgy és Fenyőfő térségében, kedvező elhelyezkedésű és jó minőségű bauxitot találtak a darvastói térségben, s reményekre jogosítanak a kincsesbányai kutatások eddigi eredményei is. A felderítő kutatások is eredményesnek bizonyultak. Bauxitot találtak Nyírádtól északra, valamint a Kabhegy, Bakonyoszlop, Dudar és Tés környékén. SIKLÓS JÁNOS: Borús alkonyat Harmadik emlék Január eleje, szombat volt. A Ceglédről induló tehervonat hajnalbari ért Kiskundorozs- mára. A kijárási tilalom miatt a vonatot világos reggelig ott tartották az állomáson, , s zárva hagyták a vagonajtókat is. A vonatparancsnok azután a világosban intézkedett, hogy a tehervagonok utasait engedjék szabadon, senkit sem visznek el, hadifogolynak. Géppisztolyós szovjet katonák álltak a vagonajtókba, de nem igazoltattak. Gyalogosan indultam Szegednek, kikerültem a várost, a körtöltésen rövidebb volt az út. Magamban a viszontlátás gondolatait rendezgettem. Fél esztendeje nem hallottak hírt rólam, talán százszor is fölrémlett anyám álmában, hogy elpusztultam a fronton, vagy egy légitámadás ölt meg a bakonyi hegyekben. Én csak megvolnék, de nincsen meg az öcsém; magára hagytam, mert engem behívtak a hadseregbe. Onnan meg katonaszökevényként mentem Budapestre. Ott vártam meg a szovjet csapatokat, egy ismerős házmester lakásán. Óvatosan lépkedtem a méhes sarkáig. Be- leskődtem a kisablakon. Még aludtak. Az új ház gangosán állt a kis vityilló mellett. Az ajtók, ablakok hiányoztak, meg a padló is. Benéztem a fehérre meszelt szobába, itt bizony semmi sem változott. Néhány perces téblábolás után bekopogtam a méhesajtón, anyám beeresztett, s ahogyan beléptem a szűk helyre, valamennyien talpon voltak. Öleltek, sírtak, nevettek, úgy, ahogyan a háborús zivatarból érkezőt fógadja a család. Apám szótlan maradt, gatyában ült az ágy szélén, harisnyáit forgatta. Hozzá léptem, kezel fogtunk, s megölelgettem a szerencsés viszontlátás örömére. Föltisztálkodtam, és reggeli közben kérdezte, hogyan jöttem át a fronton. — Nem én jöttem át, a front ment át fölöttem, és csak azután indultam Pestről, a Bajza utcából Monornak, onnan Ceglédnek. Szép sorjában elmondtam mindent. Azt is, hogy a tizenhat esztendős öcsémet miért hagytam el. Nem szólt semmit, csak indulás előtt mondta, hogy dél felé elmennék-e vele a kisvasúton Alsóközpontra, ahol majd falugyűlés lesz. Örömmel — mondtam, s a Rudolf téri Végállomásnál találkoztunk. Ebéd után érkeztünk Alsóközpontra. Idős, szemüveges ember lépett elénk, apám mindjárt bemutatta: ez Guczi elvtárs, a párttitkár. Kicsit beszélgettünk, én arról, hogy Budapest teljesen elpusztult, nem hiszem, hogy húszon, öt esztendő alatt fölépítik. A harcok most Budán, a Vár környékén folynak, a németek igen erősen védekeznek ... — Ne búsulj, majd kiűzik őket onnan is — zárta le apám a beszélgetést. Elindultunk a gyűlés székhelyére. A régi kaszinó nagytermében már jócskán összejöttek a környékbeli parasztemberek. Lehettek ottan kétszázötven-háromszázán. Apám föllépett a pódiumra, mögötte Guczi elvtárs és még egy ember, de azt nem ismertem. Az ismeretlen férfi néhány szóból álló bevezetőt, mondott, azután a „városi szónok” lépett előre. Még sohasem hallottam apámat beszélni. Hátra húzódtam a nagyterem sarkába, és onnan figyeltem. Eleinte csöndesen beszélt, aztán ahogyan haladt, egyre erőteljesebbé vált a hangja, és negyedóra elteltével az egész termet uralta. Szépen formált, szabatos mondatokban fejezte ki a gondolatait. Nem is értettem — és még ma sem értem —. hol és mikor tanulta meg a retorika szabályait apám, a műbútorasztalos. Jövendőt festő beszédet mondott a homoki parasztoknak. Ez a vidék átokháza volt, s rajta átokvágta emberek birkóztak a futóhomokkal. Ezután minden másképpen lesz. Szép szőlőkért virul majd, gazdagon terem a gyümölcs, s megáll a homok, szelíd szolgája lesz az embernek. Űj házak épülnek, és megváro- siasodik a vidék, ha most összefogunk, s ha egyet akarunk. Szólt azután Szegedről — hiszen annak a tartozéka volt Alsóközpont —, ahol a munkásság elfoglalta már a gyárakat meg a hivatalokat, és majd nagy, igazi palotákat épít, s letörli a nyomorúság kínját minden proletárasszony arcáról... Mondta, mondta, talán másfél óráig is, de mindenki úgy figyelt, mint Krisztusra a tanítványok. Én is figyeltem, mert ilyesmit még sohasem hallottam. Igen büszke lettem apámra, és ott, nyomban elhatároztam, hogy én is megtanulok beszélni; ilyen szépen, ésszel és szívvel. A vonatban aztán, amikor ketten maradtunk, mondtam neki, hogy milyen izgalmasan és meggyőzően beszélt. Kicsit gondolkozott, s töprengő modorban fejtegette, hogy a beszédnek meg az írásnak is csak ak'kor van értelme, hatása, ha a résztvevők megérzik, hogy az előadó őszintén hiszi is azt, amit elmond. Ha nem képmutató a szónok. „Hinni kell, fiam... hinni.” S akkor fölvillant előttem a második emlék: a néma pusztaság képe és apám reménye: az igazi házról, a ter^ more forduló gyümölcsösről... Nemcsak1 mondta, hitte is, hogy így lesz. (Folytatása következik)
