Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-11 / 188. szám
mw. Augusztus ii., szerda MEcirr kMü4ap Új elvek szerint Szövetkezeti kongresszus élőit f KONGRESSZUSRA készülnek a magyar szövetkezeti mozgalmak. Az OKISZ Országos Választmánya, illetve a SZÖVOSZ Országos Tanácsa már határozott az ezzel kapcsolatos teendőkről, megalkotta az irányelveket. A TOT Elnöksége még csupán az előkészítő stádiumnál tart. Végleges már, hogy a kisipari szövetkezetek kongresszusát az idén október 11 és 13; a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek kongresszusát pedig december 14 és 16 között tartják meg. Minden valószínűség szerint 1972 márciusában lesz a termelőszövetkezeti kongresszus. Ezek egyébként nem önkényesen kitűzött időpontok, mert mindhárom testületben lejár eddigre a két kongresszus közötti, alapszabályban meghatározott idő. A magyar szövetkezeti mozgalom kezdetei óta most vagyunk először abban a helyzetben, hogy a kongresszusokról együtt, egységes fogalmazásban beszélhessünk. Ennek oka részben, hogy újabban az állam is — amennyire csak lehetséges — együttesen közelíti meg a három fő ágazatot, most készül például az egységes szövetkezeti törvény. Másik ok, hogy az Országos Szövetkezeti Tanács keretében a három ágazat vezetői rendszeresén tájékoztatják egymást és összehangolj ák elképzeléseiket. A kongresszusok előkészítése jórészt új elvek szerint történik, Ezek közül talán a legfontosabb az úgynevezett közvetlen képviselet elve. Ez azt jelenti, hogy a kongreszust előkészítő megyei vagy területi tanácskozásokra kivétel nélkül minden szövetkezet delegál küldötteket — az is, amely nem tagja a szövetségnek —, és ezek közvetlen szavazás útján választják meg á megye . vagy a terület képviselőit a kongresszusra. Sőt, a leendő országos tanácsok vagy választmányok tagjainak nyolcvan százalékát már itt, a megyei tanácskozásokon megválasztják. Teljes jogú kongresz- szusi küldött kizárólag csak szövetkezeti tag lehet. Ezek alkotják majd a tanácskozó kongresszusok résztvevőinek legalábbb 80 százalékát. A húsz százalék • országos funkcionáriusokból, tudósokból, közéleti személyiségekből áll majd, de nekik csak tanácskozási joguk lesz. Azt gondolná az ember, hogy '„hétköznapi” vagy „szokványos” kongresszusok lesznek ezek, hiszen a közelmúltban a főbb kérdések sora már eldőlt. Valóságos jogi személyek, a tagok tulajdonában lévő, önálló, vállalatok lettek az egyes szövetkezetek, az országos központok elvesztették korábbi hatósági jellegüket. Erre mutat az elképzelt napii’endek futólagos áttekintése is. Miről lesz szó a kongresszusokon? Az elmúlt időszak tapasztalatainak elemzéséről, a következő időszak célkitűzéseinek meghatározásáról, az egyéni-csopor- tos-társadalmi érdekek összhangjáról, a szövetkezetek és szövetkezeti társulások, illetve az áljain kapcsolatainál! fejlesztéséről stb. Ezek a témák végeredményben minden kongresszuson szerepelnek. A NAPIRENDEKET tekintve lesz néhány sajátos ágazati téma is. A kisipari szövetkezetek küldötteinek például komolyan szükséges beszélniük arról, hogyan fejleszthetik a szolgáltatásokat, valamint a laÉpületlaicatos-óruk és vassierkeieti munkák kivitelezését tövid határidőre váraljuk % Ceglédi Építőipari Vállalat Cegléd, I. kér. Damjanich utca 5. kásépítést és -karbantartást. A SZÖVOSZ-kongresszuson megalkotják az úgynevezett föderatív felépítést, tehát gondos- kodniok kell arról, hogy takarék- és lakásszövetkezetek önálló választmányt is létrehozzanak, hogy saját ügyeikről a fogyasztási szövetkezetektől függetlenül dönthessenek. A termelőszövetkezeti kongresz- szúson hangsúlyt kap az ön- kormányzati ellenőrzés témája, tehát a szövetkezeti ellenőrző bizottságok munkájának külső támogatása. A kongresszusok végeredménye természetesen nem látható előre. Sőt, esetleg kiélezett vitákra, gyenge szava- zattöbbséges döntésekre is számítani lehet. Ennek okai többfélék. Mire az első kongresszus összeül, megszületik az egységes szövetkezeti törvény, amely .az eddigi előjelek szerint lényeges változásokat is előír. Viszont, az egyes ágazatokra vonatkozó törvény- erejű rendeletek megalkotása, illetve a különben jól bevált termelőszövetkezeti törvény módosítása csupán a kongresszusok után történik meg. Tehát a választott küldöttek feladata lesz, hogy tudomásul vegyék a kerettörvényt, de még beleszólhatna!! a sorsukat lényegesen befolyásoló ágazati jogszabályok megalkotásába. VITÁT VÁLTHAT KI az a tény is, hogy a SZÖVOSZ és az OKISZ hatósági szerepüket elvesztették ugyan, de mind mostanáig csupán ideiglenes szervezetben és ideiglenes szabályok szerint működnek. A kongresszusokon kell megalkotni talán a TOT bevált szervezetéhez hasonlóan — a kisipari és fogyasztási ágazat országos és , területi érdekképviseletének szervezetét, valamint működési szabályát Jelentős kérdések várnak eldöntésre az egyes szövetkezeti mozgalmakon belül is. A SZÖVOSZ-nak például országos vállalatai voltak,' illetve vannak. De a SZÖVOSZ ma már csupán érdekképviseleti szervezet, ebben a minőségben vállalatai nem lehetnek. —i történjen akkor ezekkel a létező és hatalmas gazdasági erpt képviselő vállalatokkal ? Az OKISZ szervezeti körén belül Vannak valóságos gyárak, vállalati formában, de cégtáblájukon a „kisipari szövetkezet” megjelöléssel. Meg kell találni a módját annak, hogy ezekből a cégekből is valóságos szövetkezet váljon. Míg az előbbi esetben a szövetkezetek ütköznek az érdekképviseleti testületükkel, az utóbbiakban a tagok érdekei ütköznek a saját szövetkezetük érdekeivel. A mező- gazdasági termelőszövetkezeti mozgalom egyik izgalmas kérdése lesz az alkalmazottak ügye. Vannak törekvések, amelyek a szövetkezeti alkalmazottakat szeretnék ugyanolyan kalap alá venni, mint az állami alkalmazottakat, tehát gyakorlatilag kiterjeszteni rájuk olyan jogszabályokat, amelyele eddig csak a másik kategóriára vonatkoztak. Ez viszont esetleg a szövetkezetek rugalmasságát bénítaná meg. A dolog tehát megvitatást kíván. MINDEBBŐL IS látszik, hogy a szövetkezeti kongresz- szusok megrendezése és lebonyolítása nem valamiféle rutinmunka lesz, hanem szocialista demokratizmusunk újabb megnyilvánulása, sőt, fejlődése; tehát közéletünk jelentős eseménye. Földeák Béla Korlátlanul eláll ÚJ ÜDÍTŐ ITAL: A TRAUBISODÁ Űj üdítő italt mutatott be kedden a Duna Intercontinental szállóban a Badacsonyi Állami Gazdaság és az osztrák Moser-cég. A bemutatón ott volt dr. Kurt Enderl osztrák nagykövet. A Traubisoda nevű ital csemegeszőlő levéből, cukorból, citromsavból és szénsavas vízből készül, kémiai tartósítás nélkül, pasztörizálással, így korlátlan ideig eltartható. Az osztrák Moser-cég licence alapján Balatonaligán a Bada- csanyi Állami Gazdaság olasz, holland és magyar gépekkel felszerelt új „Traubi” üzemében kezdődik a gyártás ezen a héten. Az idén „bevezetésként” egymillió, jövőre tízmillió palack Traubisoda kerül forgalomba, elsősorban a Balatonnál, majd a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban. ii i Apajon, Ezer vagonnal Auam* ~ mar a b Apajon, a Kiskunság) Gazdaságban befejezés előtt áll az új vasbeton vázas magtár építése. A kétszázszor húsz méteres épületben ezer vagon kukoricát tárolhatnak. Foto: Gárdos Tanulságképpen, segítségül Vita ez alsóbb pártszervek irányításáról Elég-e félévenként, évenként ellenőrizni a párthatározatok végrehajtását? Pótolja-e a csúcsvezetőségi üléseken való részvétéi a titkári értekezleteket? Társadalmi instruktor — vagy közvetlen ellenőrzés? Véleménycsere vagy utólagos tájékoztatás káderfejlesztési kérdésekben? Ilyen kérdésekről folyt a vita az MSZMP Váci Városi Végrehajtó Bizottságának minapi ülésén, amelynek első napirendje így hangzott; Jelentés a közbeeső pártbizottságok és csúcsvezetőségek irányító munkájáról. A város 79 pártalapszervezete közül 37-nek a munkáját irányítják üzemi pártbizottságok vagy csúcsvezetőségei!. E 37 pártszervezet tömöríti magában az alapszervezetek kommunistáinak 45,8 százalékát. Miért kevés a tégla? (2.) Jk sikerek gyura Tíz gyára van a Budai Tég- 'la- és Cserépipari Vállalatnak. Legjobb a pilisborosje- női. A vállalat három nagy beruházása közül egyedül ez váltotta be teljesen a hozzá fűzött reményeket. (A törökbálinti rekonstrukció hiányosságairól tegnapi számunkban írtunk.) A pilisborosjenői téglagyárra 37 millió forintot költöttek, s 1967-ben kezdte meg a termelést. Szofrán József gyárvezető: — Az első félévi tervünk 8,2 millió volt, s 9,5 millió téglát égettünft. Az idén — a tervezett 20 millió helytett — 21 millió darabot égettünk összesen. Ez a legfeszesebb évnegyed, 6 millió darabbal, s ez a legnehezebb hónap. Két technológia találkozik itt. A hagyományos módszer: Hofman-rendszerű körkemence, amelybe felülről szórják a szenet, s ugyanúgy dolgozik, mint 50 éve. Az új: hosszú alagút, ahol a szárítást és az égetést is elvégzik, ahonnan 32—36 óra múlva csengő hangú, piros tégla jön ki a kocsin. Itt nem volt fagykár: sikerűit megoldaniuk a csarnokban való gyártást. Itt az eső nem okoz kárt,' sőt: mégköny- nyíti az agyagfejtő szkrépe- rek munkáját, mert amúgy is áztatni kell a kibányászandó felszíni réteget. Az időjárás csupán a 8x8 centis lyukacsos téglák száradási idejét befolyásolja. A. szállítás teljesen gépesített. Munkaerőhiányra sem panaszkodhatnak. A 80 fős technológiai létszámból csupán hat ember hiányzik. A környező falvak stabil munkásgárdát biztosítanak. Jó a kereset:. a préselő!! 2600—2800, az égetők 3700—4000, a kihordók pedig 4000—4500 forintot keresnek havonta. — Hogyan lehetne még fokozni a termelést? ^mmu, — Az alagútkemencékben már nem lehet — á minőség rovására menne. Örülünk, hogy sikerült javítani a minőséget, nagyobb az első osztályú áru részaránya, nőtt az árbevételünk. A régi kemencék teljes kihasználásához húsz munkásra lenne szükség. Nyárrá diákokat szerződtettünk, ez nagyon sokat jelent. Egyedüli problémánk, hogy rapszödikus a szénszállítás: egyszer kölcsön kell kérnünk valahonnan, máskor kocsiállást kell fizetnünk, mert nem győzzük kirakni a sok vagont. Egy gyár, ahol minden rendben van. Ritka élmény a vendégnek. Tavaly, az árvízi műszakokkal együtt, 19,7 millió téglát égettek, az idén megdöntik önmaguk rekordját, s 21 millió darabot gyártanak. Mégis, mit lehetne még tenni? Felépíteni az új gyár tükörképét, s lebontani a régi kemencét. Már készülnek a tervek. Már kétszer is tárgyaltak a beruházásról. A mai bányában csak tíz évre való T*É«| Foto: Urbán agyag van, az újabb gyárnoz új bányát kell keresni. A kiszemelt helyen 9 próbafúrást végeztek, most vizsgálják, értékelik az agyagot. Évét, napját nem tudják még, de kétségtelen, hogy felépül az újabb téglagyár is. A hatvanas években 60 téglagyárat zártak be Magyarországon. Mivel 1963 táján átmenetileg csökkent a kereslet, kialakult az a szemlélet, hogy a házgyárak és a blokkos építkezés következtében nem lesz szükség téglára. Időközben kiderült, hogy ez a prognózis alaptalan és rossz. De addig a téglagyárak nemcsak fejlesztésre, de állagmegóvásra sem kaptak pénzt. Utána, 1965—70 között, a magyar téglaiparba „belepumpáltak” kétmilliárd forintot, de akkorra már szétszéledtek a szákemberek, s összedolés fenyegette az épületeket. A beruházások nem mindig sikerültek jól. Szerencsés kivétel ez alól a pilisborosjenői gyár. Paládi József hajtó bizottsági vagy csúcsvezetőségi ülésekre, azzal eleget tesznek a követelményeknek. Nem volt igazuk: a vb-ülések napirendje sokkal átfogóbb kérdéseket tárgyal, mint egy- egy üzemrész kommunista kollektívájának — alapszervezetének — problémái. Ezeken sem idő, sem mód nincs arra, hogy az alapszervezet titkára tanácsot vagy segítséget kérhessen munkájához. Jogos tehát a városi párt- végrehaj'tóbizottság megállapítása: a csúcsvezetőségi ülés nem helyettesítheti a rendszeres titkári értekezleteket! A közbeeső pártbizottságok önállósságának növekedését olyan motívumok jellemzik, mint a tagfelvételi vagy a fegyelmi iMtáskör. Bebizonyosodott, hogy az üzemi párt- bizottságok mindkét feladatot kellő alapossággal, felelősséggel képesek ellátni. A pártépítési munkában sok segítséget nyújtanak a pártcsoportok is, amelyeknek tagjai — pártmegbízatásként — részt vesznek a leendő kommunisták politikai nevelésében. A tagnevelési tervei alaposságát bizonyítja, hogy egyetlen esetben sem került a pártszervezsfbk soraiba arra méltatlan, poldtikailag- erkölcsileg kifogásolható személy. Amit a pártépítés fogyatékosságának kell tekinteni, az inkább a szociális összetétel problémája. Csupán utólag A csúcspártvezetőségek, üzemi pártbizottságok helytállását, fokozott felelősségérzetét bizonyították a kollektív szerződések és a középtávú tervek kidolgozásának tapasztalatai. A Forte gyár csúcsvezetősége például — amely egyike a legfiatalabbaknak a városban — nem értett egyet a középtávú terv céljaival, és átdolgozásra javasolta a gazdasági vezetésnek. A Magyar Hajó- és Darugyár váci gyárában a gazdasági vezetők csupán utólag tájékoztatták a csúcsvezetőséget fontos káderkérdésekről. Többé bizonyára nem teszik: megértették, hogy a véleményezéssel kapcsolatos párthatározat a rövid ideje működő csúcs vezetőségeknek is biztosítja a véleménynyilvánítás jogát a káderfejlesztési kérdésekben. Nincs mód arra, hogy valamennyi .elvi-módszertani kérdésre kitépjünk, amivel a váci városi párt-végrehajtóbizottság ülése foglalkozott. Nem sorolhatjuk fel az emberi problémák iránti megértésnek azt a sok példáját sem. amiről ott meggyőződhettünk. Bízunk benne, hogy a vita tanulságai rövidesen úgyis eljutnak a közbeeső pártbizottságokhoz, csúcsvezetőségekhez. Tanulságképpen és segítségül. Nyíri Éva A párt életét, működését szabályozó demokratikus centralizmus az utóbbi években egyre jobban érvényesül. A felsőbb pártszervek eszmeiideológiai tevékenységének! színvonalával párhuzamosan növekedett a közbeeső párt- bizottságok önállósága, hatásköre, a csúcsvezetőségek tagjainak vitakészsége, felelősségérzete. Tartalmasabbak a munkatervek, szinte mindenütt rendszeresebbé vált a pártélet. Akkor és annyiszor A párt céljainak megvalósításában fontos szerep jut a célszerű, előremutató párthatározatoknak. Nem is ezekben van hiány a váci pártszervezetekben; inkább o végrehajtás számonkérése körül nincs még minden rendben. Saját példájukon okulva így beszélt erről Marton Pál vb-tag, az Egyesült Izzó váci képcsőgyárának pártbizottsági titkára: — Korábban nálunk is az volt a. gyakorlat, hogy fél- évenként-évenként tértünk vissza egy-egy határozat végrehajtásának ellenőrzésére. Aztán rájöttünk, hogy az idő túl hosszú: még a határozat is feledésbe merül egy év alatt, nemhogy a következményei! Most titkári értekezleteken akkor és annyiszor kérjük számon a párthatározatokat, amikor aktuális és ahányszor szükséges. Az alapszervezetek irányításában nélkülözhetetlen a rendszeres ellenőrzés. Mintha erről feledkeztek volna meg azoknál a közbeeső pártbizottságoknál, ahol a felsőbb pártszerv társadalmi ‘tnstruk- torrendszerét lemásolva, „instruktorokat” bíztak meg az alapszervezetek ellenőrzésével. Az eredmény az lett, hogy a „másodkézből” tolmácsolt útmutatások olykor eltorzultak, gyengült, lazult az irányítás. A városi párt-végrehajtóbizottság éppen ezért úgy foglalt állást, hogy továbbra is az üzemi párt-végrehajtóbizottság, illetve csúcsvezetőség tagjai végezzék az ellenőrzést, ők vegyenek részt az alapszervezeti vezetőségi üléseken, taggyűléseken, általában „első kézből” szerzett benyomások alapján segítsék az alapszervezetek, pártcsoportok munkáját Eltolódott arányok Vannak űzetnek, ahol a fölösleges ülésektől való — jogos — viszolygás oda vezetett, hogy elhagyták még az alapszervi titkári értekezleteket is. Ügy vélték, ha meghívják a titkárokat a végre
