Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-18 / 168. szám

4 fei t kl fcCrl 1971. JŰLIUS 18., VASARNAP ÜNNEP SZEGEDEN Megkezdődtek a szabadtéri játékok JÁVOR PIROSKA ÉS ASSZONYI TAMÁS KIÁLLÍTÁSA CEGLÉDEN A SZTEREÓ UTÁN Jön a kvadroiónia öt évvel ezelőtt készült az első sztereofelvétel a Ma­gyar Rádió stúdióiban, ma már a sztereofónia napi 3—4 órát foglal le az URH műso­rából. A negyedik ötéves terv az URH-hálczat fejlesztésé­vel lehetőséget teremt a spe­ciális adóhálózat kiépítésé­re, így a satereorádiózás el­terjedésére is. Ezzel párhuza­mosan megkezdődött — ter­mészetesen nagyon kezdeti stádiumban — a kvadroiónia Szombaton az ünnepi hetek eseményeire, mintegy 15 COO látogató érkezett Szegedre. Külföldi csoportokat fogadtak Csehszlovákiából, a Szovjet­unióból és az NSZK-ból, egyé­ni látogatók különösen Jugo­szláviából jöttek sokan, de még londoni, oslói turisták is felkeresték a helyi idegen- forgalmi hivatalt. A közönség a szombat esti előadáson Hacsaturján Spar­tacus című balettjét tekintette meg a Magyar Állami Opera­ház együttesének vendégjáté­kában. A címszerepet Fülöp Viktor Kossuth-díjas kiváló művész táncolta. A szegedi szabadtéri játé­kok mai programján ismét a Spartacus előadása szerepel. Cegléd nyári kulturális ese­ménysorozatának jelentős ren­dezvénye az a kiállítás, ame­lyet tegnap délben nyitott meg a Kossuth Múzeumban dr. Ik­ra i Nándor, a Pest megyei múzeumok igazgatója: a Szentendrén élő fiatal művész­házaspár, a ceglédi származá­sú Jávor Piroska festő és fér­je Asszonyi Tamás szobrász alkotásaival ismerkedhetnek meg a látogatók. Dr. Ikvai Nándor megnyitó­jában méltatta Jávor Piroska művészetét, aki egy történel­mi műfaj újjáélesztője, s aki a tűzzománc technikával jegyez­te el magát. Játszik a formák­kal, együtt él a színekkel. A finom humor és a nőiesen, kedves líra jellemzi alkotásait. Asszonyi Tamás tenyérnyi méretű műveiből önálló világ árad felénk. Tökéletessé érlelt gondolatok kisplasztikái. Jávor Piroska 27 zománc­képét és nyolc grafikáját, Asz- szonyi Tamás 7 kisplasztikáját, valamint 55 érmét állították ki. Megjelentetik a Tragédia fakszimiléjét Szabó József, a Balassagyar­maton élő Madáeh-kutató, aki ez idő szerint a Madách-vonat- kozású legteljesebb magán- gyűjteménnyel rendelkezik, a Szépirodalmi Könyvkiadó megbízásából újonnan sajtó alá rendezte Az ember tragé­diája szövegét. A jelentős kul­túrtörténeti munkához a jeles kutató a Madáeh-kézirat ere­detijét használta fel. A nem­zeti ereklye fakszimile kiadá­sát 1973-ban, Madách születé­sének 150., jubileumi évfordu­lóján jelenteti meg az Aka­démia Kiadó. felfedezése is. Ez a sztereónál is modernebb, 4 csatornás és négyhangszórós készülék lesz, amely azzal, hogy a hallgatót a muzsika „középpontjába” állítja, azt az érzést kelti, mintha a zenekar a helyszí­nen, a szobában szólalna meg. A hazai kísérletek Francia- országgal és Olaszországgal egy időben nálunk indultak meg elsőnek a világon. Játékból Baranya egyik ősi falucs­kájában — Szebényben — szombaton valósággá vált egy színpompás népi játék. Az ott működő országos hírű népi együttes két fiatal tagja az évszázados hagyomá­nyoknak megfelelően tartotta meg a lakodalmát. i A 18 éves Szűcs Teréz, aki I A népművelő falun A kultúra, a műveltség, a " társadalom fontos, pro­duktív erejéhez tartozik, a gazdasági növekedés és a tár­sadalmi haladás egyik alapve­tő követelménye. Ezért a szo­cializmus építésének folyama­tában annak részeként kell értelmezni a személyiség szo­cialista formálását, alakítását, a marxista—leninista eszmék meghonosítását a tömegek kö­zött. A cél egyértelmű, vilá­gos és összhangban áll a tár­sadalom általános fejlődésének igényével. A megvalósítást azonban több ellentmondás gá­tolja. Az egyik ilyen ellentmondás: művelődési intézményeink korszerűtlensége. A művelődé­si otthonok jelentős része a régi népművelési koncepció­nak megfelelően épült, kisebb termek nélkül és így szakköri és klubfoglalkozások számára, a népművelés új formáinak meghonosítására alkalmatla­nok. A két évvel ezelőtti új besorolás értelmében a falusi művelődési házak fele nem fe­lel meg a korszerű követelmé­nyeknek. Ez országos átlag. A második ellentmondás: a személyi feltételek hiánya. Az ok: a falusi népművelői mun­kakörök nem vonzóak. Jel­lemző erre, hogy országosan ma is huszonöt-harminc szá­zalékos a fluktuáció, ennek következtében a képesítési rendeletnek — amely például egyetemi diplomához köti a függetlenített művelődési ház igazgatói tisztét — nem lehet érvényt szerezni. Két szám­adat is meggyőzően bizonyítja ezt. Országosan a könyvtáro­sok több mint felének, a mű­velődési ház igazgatók több mint kétharmadának nincs megfelelő szakképesítése. 4 z okokat vizsgálva megál- lapítható, hogy a népmű­velők gyakori cserélődésének több reális oka van. Az egyik: a népművelőkkel szemben tá­masztott követelmény és fe­lelősség nincs arányban anya­gi megbecsülésükkel. Átlagfi­zetésük kevesebb a pedagógu­sok fizetésénél, nem is beszél­ve a falura kerülő műszaki, agrár- és orvosértelmiség ke­reseti lehetőségéről. A má­sik: a népművelők a társadal­mi rangsorolásban igen ala­csony szinten helyezkednek el. Kétségtelen, hogy szakmai te­kintélyük — megfelelő képesí­tésük mellett — elsősorban azzal nőne meg, ha a falu szel­lemi életében legalább azt az önállóságát megkaphatnák, mint az iskolaigazgatók vagy az orvosok a rm-guk területén. Ez azonban ma még koránt- sincs így. A harmadik: a nép­művelők munkaköri kötelessé­gei változatlanul körülhatáro- latlanok. Gyakran az irányító­szervező munkától kezdve — megfelelő segítőtársak híján — egészen a plakátfestésig terjed a művelődési házak igazgatói­nak munkaköre. De vajon reá­lis követelmény-e ez havi két­ezer forint körüli fizetésért, ami a pillanatnyi országos át­lag? A negyedik: a magasra szabott bevételi tervek a nép­művelőket gyakran saját igé­nyeikkel szemben is megalku­vásra késztetik. Ebben az eset­ben egyébként is jelentkezik az a belső ellentmondás: ko­molyabb bevételt csak na­gyobb befektetéssel, esztétikus, jól felszerelt, korszerű intéz­ményekben tud produkálni egy igazgató. Ezek a feltételek azonban csak nagyon kevés helyen találhatók meg. S vé­gül, ami szintén nem elhanya­golható tényező: a népművelők falusi letelepedését nem segí­tik — tisztelet a kivételnek — a helyi szervek a különböző szociális juttatások révén sem. Tény, hogy a falura költöző ér­telmiségiek közül a népműve­lők juthatnak legutoljára la­káshoz, ugyanakkor, amikor a többszörös jövedelmi lehetősé­gekkel rendelkező orvost kész lakással várják a falvak. Még a pedagógusokat megillető la­kásépítési kölcsönből is csak elvétve részesülhetnek. A tiszteletdíjas népművelők " esetében, ha más csopor­tosításban és más mértékben is, nagyrészt ugyanilyen prob­lémákkal találkozhatunk. Pe­dig számuk nem jelentéktelen: országosan a művelődési há­zak vezetőinek közel kéthar­mada és a könyvtárosoknak több mint kétharmada tiszte­letdíjért végzi nagyon fontos munkáját. Nem véletlen, hogy a pedagógusok nem szívesen vállalják a tiszteletdíjas nép­művelő feladatkörét, mert az­zal — néhány száz forintos tiszteletdíjért — olyan gondot és felelősséget vesznek a nya­kukba, amely meghatározza egyéni, sőt családi életüket is, mivel falun népművelni iga­zán csak az esti órákban le­het. Ugyanakkor sem erkölcsi, sem anyagi megbecsülést nem kapnak olyan mértékben — eZ- lenszolgáltatásként —, ami egyáltalán vonzóvá tehetné számukra a falusi kulturális munkát. Annak érdekében, hogy a fiatal népművelők és könyv­tárosok szívesebben vállalják a faluhoz kötődő hivatásukat, változtatni kellene társadalmi helyzetükön, megbecsülésükön. Szükséges lenne számukra olyan kedvezmények bevezeté­se, amelyeket más értelmiségi kategóriákba tartozók kapnak államunktól falusi munkahe­lyük elfoglalásakor. A társadalmi és gazdasági " fejlődés teremtette új le­hetőségek nemcsak az ember­rel, hanem annak művelődésé­vel szemben is új követelmé­nyeket támasztanak. Ez tény. Az új feladatokat azonban csupán a régi tudás birtokában megoldani már nem lehet. Csak a folyamatos tudásszer­zés biztosíthatja, hogy lépést tudjunk tartani a gyors és egy­re fokozódó ütemű fejlődéssel. Ehhez azonban megfelelően képzett, munkájukat hivatás­nak érző népművelők kellenek. Ez az igény viszont szükség­szerűen megköveteli nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülé­süket, azt, hogy népművelőnek lenni érdemes legyen. Prukner Pál valóság • Mint hetven éve • Tánc a termőág körül • Gyűjtő menyasz- szonycsók most érettségizett a pécsvára- di gimnáziumban és a 23 éves Gyimesi József, akit a vas­utasnapon avattak MÁV- tisztté — esküdött hűséget egymásnak. A másfél évtize­de alakult népi együttes köz­reműködésével pontosan úgy rendezték meg a lakodalmat, aho­gyan utoljára a most hat- van-hetven éves asszo­nyok és férfiak. Az eseményre a falu nagyobb része — legalább kétszáz ház népe — hivatalos volt. Sok vendég érkezett a környékből és külföldről is, s igy körül­belül hatszázan voltak szem­tanúi ennek a ritka szép népi ünnepnek. Nemcsak a népi együttes tagjai, hanem a lakodalmi vendégsereg pagy része is fel­öltötte erre az alkalomra a régi — művészien varrott, dí­szített — népviseletet. Az ün­nepségen sorra megelevened­tek az ősi lakodalmas szoká­sok: az úgynevezett termőág feldíszítése és körültáncolása, a vőlegény elbúcsúztatása, a menyasszony kikérése és el­búcsúztatása. A művelődési házban tartott esküvői szer­tartáson a népi együttes tag­jai adtak műsort a fiatal pár és a vendégek tiszteletére. A gazdag vacsorát ugyan­csak hagyományos módon rendezték meg: minden ételt és italt tréfás rigmusokkal vezettek be. Ezt követte az ajándékgyűjtő „menyasszonycsók” és a „párnatánc”. Ezeket a szép régi népszokásokat Horváth István, az együttes vezetője gyűjtötte össze az elmúlt másfél évtized alatt az együt­tes tagjainak közreműködésé­vel. A negyedik nyár Zebcgénybcn... Szőnyi István 1923-tól 1970- ig alkotott itt, alakított ki, s valósított meg fesztészetében a természettel, tájjal egy sajá­tos, új kapcsolatot. A házban, a műtermekben, a tízholdas kertben az öt éve alapított Szőnyi István Emlékmúzeum, s az emlékmúzeum baráti kö­re szervezésében negyedik éve nyitja meg kapuit a nyári kép­zőművészeti szabadiskola. Jú­lius tizennyolcadikétól augusz­tus nyolcadikéig kettő vagy négy hetet töltenek itt a hall­gatók. (A részvételi díj két hétre négyszáz, négy hétre hétszáfe forint.) A festő és gra­fikai, a szobrász és a kerámia tagozatok vezetői Hincz Gyula, Somogyi József, Gorka Géza; Kossuth-díjas, kiváló művé­szek, a tanárok: Mizser Pál KOMAROMI-ZSOLDOS; IKREK NYARA M©N! és Derkovits-díjas festőművész, Csíkszentmihályi Róbert szob­rászművész, az előadók: D. Fe­hér Zsuzsa, Körner Éva, Papp Gábor művészettörténészek, László Gyula professzor, Mik­lós Pál kandidátus és sokan mások. Az idén kétszázan Dr. Végvári Lajos művészet- történész, kandidátus, a Kép­zőművészeti Főiskola tanszék- vezető tanára, a szabadiskola igazgatója először az új kem­pingtábort mutatja meg. A vilianyvilágításos faházakat, négy személyre tervezték. Tá­volabb fürdőépület. Az idén már hallgatóik szá­ma összesen kétszáz — dehat- vanat el kellett utasítaniuk. Négy éve hatvan résztvevővel nyílt az első nyári képzőmű­vészeti szabadiskola Zebe- gényben. Kik jelentkeznek? Van közöttük anya a lányával, aztán egy Amerikából évente visszatérő magyar asszony, ta­valy volt egy református lel­kész, azután itt a középkorú, évente jelentkező Kutyás Hölgy... De a többség: fiata­lok, művészeti gimnazisták, középiskolások, pedagógiai fő­iskolások, kirakatrendező is­kolába járók, dekoratőrök, s az ország különböző részeiből a képzőművészeti szakkörök tagjai. Ceruza, ecset és agyag Takács Zsuzsa az idén érett­ségizett a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban. Már másodízben jön Zebegénybe, év közben a fővárosi Dési Hu­ber István képzőművész kör­ben dolgozik. Az idén már fel­vételizett a Képzőművészt! Főiskolán, de még nem tudja, felvették-e. Mindenesetre, ha nem, csak olyan helyre megy állásba, ahol kezében ecsettel, ceruzával tevékenykedhet. S a főiskolára harmincéves koráig még tizenegy alkalommal fel­vételizhet ... Barátnője, Feuer Johanna, ősszel a Szilágyi gimnázium harmadik osztá­lyába megy. Az ő vágya is a főiskola... A két testvér, Alapfy László másodikos és Alapfy Attila harmadikos gimnazisták, grafikusnak ké­szülnek ... Erdész László a ke­rámia tagozat hallgatója, Du­naújvárosból jött feleségével. A Dunai Vasmű üzemmérnö­ke, ősztől levelező építészmér­nök-hallgató — de előbb még megvárja, mit mond munkái­ra Gorka Géza. (De milyen jó lenne, ha ez az országszerte tömegével je­lentkező ifjúi szín- és forma­szeretet, vizuális szépkeresés, szépalkotó-hajlam azoknál, akik nem kerülnek főiskolára, művészpályára — és ők teszik a többséget —, sem maradna később hobby, vasárnapi fes- tegetés vágy kialvó álom, ha­nem gyakorlati tevékenységbe terelődne. Ha a néhány képző- és iparművészeti gimnázium példájára szakmai iskolák so­kasága gondoskodna arról, hogy a szín- 1 és formaszeretet s hozzáértés bekerüljön a konkrét tárgyalkotásba, és fő­ként az iparba, ahol oly nagy szükség lenne rá — erről be­szélgetünk ifjú Koffán Károly festővel, a szabadiskola taná­rával, a dunaújvárosi műszála főiskola ipari formatervező ta­nárával. Élményforrások Mindenesetre, akár művé­szeti pályára kerülnek később e szimpatikus fiatalok, a zebe_ gényi nyári képzőművészeti szabadiskola hallgatói, akár nem, e tartalmas nyarak — egész életüket gazdagítható él­ményforrássá válnak majd számukra. De nyár, Duna, hegyek, lom­bok, fiatalság nem tűrik az örökös komolyságot. Szóljunk tehát befejezésül Tücsökről, a furcsa kis kutyáról. Alakja csak félig valóságos, félig mondái. Minden nyáron meg­jelenik az iskolában. De mikor az bezárja kapuit, ő is eltűnik Zebegényből. Hol él, lakik, futkározik ősszel, télen, ta­vasszal, nem tudni. Egy biz­tos: júliusban ismét megjele­nik. P. A. Festett koporsók nyomában Kéthetes tanulmányúton ha­zánkban tartózkodott a prágai történeti múzeum igazgatónő­je, dr. Helena Johnova. A ré­gészet csehszlovák doktornőjét elsősorban az ősi temetkezési módok, ezen belül is a festett koporsók érdeklik, amelyek­ből nem sok található Közép- Európában- Hazánkban két helységben találtak festett ko­porsókat, Hajdúböszörmény­ben és a Pest megyei Sziget- . szentmíklóson. Dr. Helena' Johnova tanulmányútja során mindkét lelőhelyet felkereste, és meglátogatta a szigetszent- miklósi helytörténeti múzeu­mot is. COLLEGIUM MUSICUM Miskolc nyári kulturális életének hagyományos zenei eseménye a XIII. században épült avasi református mű­emléki templomban rendezeti Collegium Musicum hangver? senysorozat. A kitűnő akusz* tikájú templomban a bárok! zene gyöngyszemeit szólaltat­ják meg a pécsi orgonagyát által 1895-ben beépített hang­szeren.

Next

/
Oldalképek
Tartalom