Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-08 / 159. szám
"‘c'kMí*4op 1971. JŰLirS 8., CSÜTÖRTÖK Életmentő lapok Vannak esetek, amelyekre nem szívesen emlékezik a mentőorvos. Dr. K. F. tarsolyába is bekerült néhány ezek közül,-az elmúlt évtized folyamán. — A Kerepesi út és a Mexikói út sarkán egy teherautó alá esett a járdáról özvegy Tóth Istvánná, nyugdíjas. A vezető fékezett, de még így is 6—8 métert tolta maga előtt a kocsi az asszonyt. Amikor a helyszínre érkeztünk, a sérült eszméletlen volt. Elsősegélyben részesítettük, majd kórházba vittük. Ott megkezdődött egy vizsgálatsorozat, de mire a szakemberek megállapították a még mindig eszméletlen asszony pontos diagnózisát, meghalt. — Miért különösen emlékezetes ez a látszólag hétköznapi eset a sok balesetet látott mentőorvosnak? — Mert az asszony halála oktalan, elkerülhető lett volna. Csak azt kellett volna tudni, hogy régóta súlyos keringési zavarokban szenved. Ha lett volna' hála recept vagy valamiféle feljegyzés, amelyből időben értesülünk betegségéről, gyorsabban készül a diagnózis, megkaphatja a lét- fontosságú gyógyszereket — és életben marad. Ugyanis mint kiderült, a teherautó csak jelentéktelen sérüléseket okozott... Szomorú statisztikát lehetne készíteni azokról, "akiknek életben maradása csak néhány feljegyzésen múlott, ám ezek hiányában még a leggyorsabb orvosi beavatkozás sem segített. November 1- től azonban életbelép egy rendelet, amely módot nyújt, hogy bárki felvértezhesse magát az imént említett tragédiák ellen. Az egészségügyi miniszter utasítására már nyomdába kerültek azok a lapocskák, amelyeket majd filléres áron vásárolhat bárki patikákban, rendelőintézetekben. Méretük akkora lesz, hogy elférnek a személyazonossági igazolványban. így az igazoló okmány egyszersmind egészségiügyi adatokat is tartalmazhat — De mi lesz ezeken a lapocskákon, s hogyan állíthatók a közönség szolgálatába? talmazzák majd. Szerepel rajtuk például a vércsoport megjelölése, a rendszeresen szedett, életmentés szempontjából fontos gyógyszerek megnevezése és napi. adagja, a tetanusz ellen kapott védőoltások időpontja, a felhasznált vérsavó faja, továbbá adatok az esetleges eszmélet- vesztést is okozó betegségekről, például a cukorbajról. A papírlapokon oroszul, angolul is szerepelnek a- felsorolt adatok, sőt az esetleges korábbi betegségek rövid diagnózisát latinul- is feltüntetik. — Hogyan történik az adatok rögzítése? — Feljegyzésük lassú, folyamatos munka eredménye lesz. Közismert ugyanis egészségügyi' szolgálatunk nagy elfoglaltsága, nem tudnánk megoldani, hogy érdeklődők százezreinek megállapítsák vércsoportját és egyéb adatait. Ezúton is felhívjuk az orvosok és a betegek figyelmét, hogy az amúgy is esedékes vizsgálatok eredményét jegyezzék, jegyeztessék fal a papírlapokra. Gondolunk itt a sokezerre tehető terhesnő- vizsgálatra, az állandó kezelésre járó cukorba jósokra stb. — Külföldön is alkalmaznak adatlapokat? — Tudomásunk szerint intézményesen hazánkban vezetik be először. Néhány külföldi ország vöröskeresztes és | más egészségügyi szervezete kibocsátott már hasonló adat- I lapokat, de ezek korántsem | olyan egységesek, célszerűek, mint a miénk. A tervezésikor, amely során a mentőszolgálat, a véradószolgálat, a Traumatológiai Intézet és egy egész sor egészségügyi intézmény elmondta véleményét — felmerült, hogy szerepeljenek adatok például tüdőszűrésről és más fontos vizsgálatokról is. Ezek feljegyzését azonban a kezelőorvosokra ' bízzuk. Természetesen örömmel üdvözöljük, ha az orvosok" nemcsak a rendelőintézetekben éreznek felelősséget a betegért, hanem egy parányi adminisztrációs pluszmunka révén óvják, ,kísérik” őket az utcán is. Feltétlenül jó, ha az illető orvos feljegyzi, hogy páciense például valamilyen ritka betegségben, mondjuk görcsös kómával járó tetániában szenved. Ilyen betegség szerencsére csalt néhány száz embert sújt hazánkban, de éppen gyakoriságának hiányában szükséges ^felhívni rá a figyelmet. Mint említettük, a feljegyzéseket az orvos lelkiismeretére bíznánk. Az egészségügyi lapok bevezetése mindenesetre nagyon fontos szerepet játszik majd életünkben. Érdemes lesz felhasználni a. lehetőségeket. Esztergomi László A kincset érő farönkök „BEOLTOTTÁK A TUSKÓKAT” Néhány évvel ezelőtt igen furcsa szemmel nézték a nyársapátiak, mi történik az Aranyhomok Termelőszövetkezet földjén. A tsz erdejében ugyanis több vagonnyi nyárfarönköt helyeztek el és a tuskókat szigorúan „védetté nyilvánították”. Őszre azután kiderült, mire jó a tuskó: laskagombacsírá- val oltották be valamennyit, gombateriyészetet rendeztek be az ‘Aranyhomokban. ki a laskagomba az élelmiszerek választékából. A rönköket ismét beoltották és legalább olyan termést várnak, mint a múlt évi volt. Gombájukra nemcsak a megye déli területének települései számítanak. A termés nagyja a felvásárlóhoz kerül, de több városba, még külföldre is jut belőle.. Tejpénz A Közép-magyarországi Tejipari Vállalat ceglédi üzeme huszonnyolc helyről vásárolja naponta a tejet. Bár az üzem kicsi, munkája nagyságát egy adat jellemzi: májusban 7 millió forint tejpénzt fizettek ki a tsz-eknek, gazdaságoknak, amelyektől a tejet átveszik. Nem elveszett gyerek — Mi akarsz lenni, édes fiam? — Lángossütő a Balaton mellett! Telhetetlen néző Második műsort is sugározni fog a TV. (Zsoldos rajzai) SzüksegteleíonQk négy községben Erről beszélgettünk az Egészségügyi Minisztériumban ,dr. Kardos Istvánnéval, valamint dr. Bohánszky Ferenccel. t —. A lapocskák vásárlása, illetve használata önkéntes lesz. A leglényegesebb egészségügyi információkat tarAz első termést még furcsállták, a. másodikat dicsérték — a harmadikkal már nagy tervük van. Tavaly ötven mázsa gombát szüreteltek, el is kelt mind, jó áron. Gondoskodtak arról, hogy az idei őszön se maradjon Kocséron, Kőröstetétlenen, Nyársapáton ’'és Törteién utcai szükség-telefonállomásokat szereltek fel, melyeken a postai hivatalos órákon kívüli időben, tűzvész, baleset és szerencsétlenség esetén, díjtalanul értesíteni lehet a tűzoltóságot vagy a mentőket. Utazások nyugdíjasoknak Kis csoportok is kedvezményesen Az IBUSZ az idei utószezonra jelentős . kedvezményekkel változatos útprogramot állított össze a nyugdíj asoknak, az idősebb korosztálynak. A hatnapos Zakopanéi útra több mint tízszázalékos árengedménnyel utazhatnak. A legnagyobb kedvezményt az osztrák Alpokba, St. Ruprecht festői vidékére induló őszi túránál kaphatják a nyugdíjasok. Itt kereken 20 százalékos az engedmény. A kedvezményes nyugdíjas utak időpontjainak kiválasztásánál figyelembe vették, hogy az idősebbek legtöbbször nem ragaszkodnak a nyári főszezonhoz, szívesebben üdülnek a viszonylag nyugodtabb elő-, vagy utószezonban. Rovinjba, a jugoszláv tengerpartra 15 százalékos engedménnyel szervez utakat az IBUSZ. Könnyítés még az is, hogy a nyugdíjasoknál nem ragaszkodnak nagyobb létszámú csoportokhoz, néhány jelentkező esetén már megszervezik a túrákat. JL Népművészet tóparton A szelidi-tó partján népművészeti ház nyílik, amelyet a táj híres népművész-mestereinek munkáival rendgz. be a kalocsai Népművészeti Háziipari szövetkezet. A régi épület hófehérre meszelt falait a világhírű pingálóasszonyok motívumai díszítik. A berendezés minden darabját népművész készíti, s a festett bútorokat kitűnően egészítik ki á különféle hímzések. A kiállítást augusztusban, a Duna- menti folklórfesztivál alkalmával nyitják meg. Rendes * Ügy kezdődött a vita, mint miskor, mint más hasonló tíz meg húsz ügyben. A végrehajtó bizottság kötelességszerű feladatai közé tartozik, hogy a hatáskör^ listán szereplő személyek ügyében állást foglaljon, elismerje vagy tagadja alkalmasságukat, hozzájáruljon kinevezésükhöz, javasolja fölmentésüket. Egy ilyen nagy gyárban soha nem pihen az „ember-malom”, ahogy némi szkepszissel az úgynevezett személyi kérdéseket jelölték. Ma kilenckor kezdtek, s mire végére értek a távlati műszaki fejlesztési terv koncepciójának meg a munkásellátási főosztály jelentésének, két óra volt. Igazság szerint nem szabadna két ilyen nagy témát napirendre tűzni, de ez volt őszig az utolsó alkalom, hogy együtt vannak. Megkezdődnek a szabadságok, s a két dologban mindenképp a párt-végrehajtóbizottságnak le kellett tennie a voksát.’Két óra lett volna tíz perc múlva, amikor Józsa, a pártbizottság titkára megkérdezte: — Elmegyünk enni, gyerekek, vagy folytatjuk? Hümmögés volt a válasz, mert se ez nem jó, se az nem. Kifutottak az időből, az asztal körül ülőket még seregnyi tennivaló várta a helyükön, s Józsa, az arcokból olvasva a -választ, megadóan sóhajtott: — Jó, hát akkor nem tartunk szünetet, következzék a harmadik napirendi pont, Szitányi Sándor elvtárs, a sajtológyár igazgatójának ügye. Molnár, a személyzeti főosztály vezetője, aki a végrehajtó bizottságnak is tagja volt, a maga megszokott száraz modorában közölte, hogy az írásos előterjesztést valamennyien megkapták, ahhoz hozzátenni, sem abból elvenni nem tud, kéri az elvtársak véleményét. Ez az a pillanat, amikor ember a tekintetek először Józsa arcára siklanak, majd onnan Bicskeiére, a vezérigazgatóéra. Végül is ők ketten már kialakították az álláspontjukat, ■mert olyan nincs, hogy a végrehajtó bizottság elé kettejük konzultálása nélkül kerüljön személyzeti kérdés. Tehát? Mire juthattak? Az írásos előterjesztés azt javasolja, hogy a végrehajtó bizottság még 'egyszer utoljára, adjon félévnyi türelmi időt Szitányi Sándornak, aki ugyan már két ízben kapott haladékot, s nem tapasztalható különösebb változás a munkájában, de „igyekszik munkáját ‘javítani”. Ez a szokott Molnárféle ködösség, se ide, se oda nem áll, döntsön a végrehajtó bizottság. Józsa á tollát forgatta az ujjai között, s föl sem nézett, úgy mondta: — Tessék, elvtársak, tiétek a szó. Mintha nem tudnák. Józsa láthatóan igyekszik úgy tenni, mint aki teljesen független a dologtól, nem enged a fejébe látni. Igaz lenne, hogy nagy csatájuk volt Bicskeivel éppen Szitányi ügyében? Legalábbis ezt beszélték, s nem elképzelhetetlen, hisz’ nyílt titoknak számított, hogy Szitányit Bicskei hozta a gyárba, "emelte mindig följebb, míg csak igazgatót nem csinált belőle. Korábban nem is volt gond Szitányival, jól dolgozott, ellátta a feladatát, de úgy látszik, az Igazgatói tiszt már túlesik képességein. Nem tudja megszervezni a munkát, minden negyedév végén a sajtológyár miatt leül a nagyvállalat, idegbajt kapnak" az emberek, az ablakon kell kivillázni a célprémiumot, hogy elkerüljék az exportkésedelemért fizetendő bánatpénzt ... Szitányi az, aki mindennap mást akar, azt tartja helyesnek, ami éppen eszébe jut, tétovázik, amikor gyors intézkedésre lenne szükség, dönt, és ezzel összekever mindent akkor, amikor mások a maguk hatáskörében már intézkedtek. Az igazgatói munkakör egész egyszerűen kicserélte ezt az embert, a talaj futott ki a lába alól, jót akar, de kapkod, keménykedik, amikor éppen kérnie kellene, s rimánkodik utasítások helyett. Furcsa: lényegében megtesz mindent, amit kell, csak nem akkor, amikor itt az ideje. Hanem vagy korábban vagy későbben. Ez pedig nagy hiba. Bicskei törte meg végül is a hosz- szúra nyúlt csendet: — Szitányi Sándor rendes ember, ezt elöljáróban leszögezem, s nem véletlenül. Igaz, vannak problémák a sajtológyárral, de egy ekkora vállalatnál természetesnek tekinthető, hogy hol egyik, hol másik részlegnél keletkeznek feszültségek, fejlődés szülte ellentmondások, s ha minden esetben a vezetők cseréjét, vélnénk megoldásnak, zsákutcába jutnánk ... Hosszas és bonyolult fejtegetésekbe kezdett a vezetéselmélet diktálta módszerekről, a vállalati belső irányítási rendszer kulcshelyeit elfoglaló Vezetők stabilitásának fontosságáról. Ez volt a vesszőparipája, fain. tos kiselőadásokat rögtönzött bármikor e témakörből, s közben ... Közben tartott olyanokat, akik csak neki voltak jók, percnyi türelmet nem adott az egyszer hibázóknak, s igyekezett a cukor meg a korbács váltogatásával vezetni, holott a vezetéselmélet ismerete nélkül is tudvalevő, hogy rég kiment a divatból ez a módszer. Most sem tagadta, meg magát, végül azzal rukkolt elő, hogy Szitányit ugyanez a végrehajtó bizottság nevezte ki... Ez mélyütés volt, övön alul, hiszen két éve hozott döntést most így nem lehet számon kérni. — A te javaslatodra és személyes föllépésedre — mondta nagy csendesen Józsa. Bicskei beharapta a szája szélét. Remélte, hogy Józsa nem szól közbe. Ügy látszik, hiába. Nem volt elég a vita négyszemközt? Józsa akkor azt mondta, döntsön a végrehajtó bizottság. Most, a közbeszólással, ha néni akarja, akkor is befolyásolja a többieket. Na, persze, ha ő beszélhetett, miért ne szólhatna Józsa? Mérgps volt Szitányira, mert hetente rágta a fülét, hogy szedje össze magát, de a fogadkozásoknál' nem kapott többet. Pedig rendes ember, bár minden igazgató ilyen rendes lenne ... Molnár úgy ült, mint egy néma, aki, ha akarna, sem tudna megszólalni. Mindig ő izzadhat, hogy összeállítsa az előterjesztést, mégpedig úgy, hogy az megfeleljen Bicskeinek is — hiszen személyzetisként a vezér a főnöke —, de Józsának is, aki meg a végrehajtó bizottság tagjaként szedi elő. Dekázni, háromszor kitörülni egy-egy.szót a piszkozatból, s végül az ötödik változatot meghagyni... Néha az az érzése, hogy neki már nem is lehet véleménye, s. ha van, akkor is minek? Ha most szólna... de nem szól. Döntsön a végrehajtó bizottság, s a dolog, többi részét majd ő lebonyolítja. Kész. Hetente húszharminc ügy fordul meg az asztalán, s olykor már úgy érzi, hogy ő maga is ott fekszik az iratok lapjai között, ránehezednek a papírok... Jó lesz már jövő héten szabadságra menni. Csíkváriné a személyzeti, személyi ügyekhez soha nem szól hozzá; most sem hagyott föl ezzel. A szóba kerülő emberek — úgy érezte — hozzá mérten, a munkásnőhöz mérten" valakik, ilyen meg amolyan vezetők, hát miként legyen a bírójuk? Csodálta mindig is Szilágyit, akinek volt véleménye az ilyen dolgokról is, pedig ugyanúgy gépen dolgozik, mint ő. Igaz, régóta párttag, negyvenötös, a gyárban meg harminchét éve van. Amikor nagyon kedvesek akarnak lenni hozzá a munkatársai, úgy szó- lítgatják, Tata. Az öreg most sem kérette magát, Bicskeire nézve mondta: — A vezérigazgató elvtárs sok mindent elmondott itt, csali azt nem, hogy végül is ő mit akar? Maradjon, vagy menjen Szitányi? Bicskei úgy tett, mintha a kérdés nem neki szólna. Józsa. azonban .rákérdezett: — Hallod, Béla? Mérges volt. Ingerülten felelt: — Mondtam. Rendes ember. A rendes ember bizalmat érdemel; — Örökké? Ezt már Dombos kérdezte, a szakszervezeti titkár. — Örökké?! Két év nem elég egy ember alkalmasságának elbírálásához. Felnőni a vezetéshez idő kell. Józsa nem hagyta személyes vitává fajulni a dolgot: — Gyerekek, nem jutunk így semmire. Ez nem elvi alap, hogy rendes ember. A vállalatnál több ezer rendes ember van, s mégsem bízunk a kezükre egy gyá. rat... Dombos megtoldotta: — A sajtológyárban két éve háromszor any- nyian kerülnek betegállományba, mint a többi egységünkben. Az üzemorvos már külön emlékeztetőt küldött a szakszervezeti bizottságnak erről... Véletlen lenne? Az is, hogy a kapkodás, ■ a rögtönzés miatt több a baleset, hogy az emberek mennek és jönnek, a törzsgárdából a fele elment... Nem Szitányi emberi becsületéről, .hanem vezetői alkalmasságáról van szó... Bicskei legyintett. Mérges volt. Okítják. Csak akkor emelte föl a fejéh s nézett körül meglepetten, amikor Józsa azt mondta: — ...adjuk meg a türelmi időt, ha Bicskei elvtárs ennyire ragaszkodik hozzá, de azzal a kikötéssel, hogy fél év múlva a végrehajtó bizottság előtt a vezérigazgató ad beszámolót arról, mi történt á sajtológyárban. S ahogy mindig, ha huszárcsínyről volt szó, rámosolygott a vezérre. Mészáros Ottó
