Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-07 / 158. szám
1971. JÚLIUS 7., SZERDA Léghordós csarnokok vetélkedője Léghordós rendszerű, vagyis felfújható kiállítási csarnokok vetélkedőjének is ígérkezik a július 26-án megnyíló Szegedi Ipari Vásár. A hagyományos dél-alföldi ipari seregszemlét ugyanis az idén először új területen, a város legnagyobb terén, a Marx téren rendezik meg, ahol — ugyancsak első ízben — óriássátrak szerepelnek kiállítási helyiségekként. A győri pamutszövő és műbőrgyárban készült két hatalmas sátor mellett most a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat is felállította a maga szerényebb méretű, de új típusú sátrát, amelyet egyben a vállalat új cikkeként is bemutatnak. MEGRAKJÁK A KAMIONT Hat év —15 orszái Nem ritka látvány a hatalmas kamion, a keskeny nagykőrösi utakon. Bizony művészet elvezetni a Rákóczi utcai terelőúton a konzervgyárig, különösen, ha a kerékpárosokat is kerülgetni kell. Csonka Sándor hétfőn reggel 7 óra után érkezett meg a konzervgyárba, Budapestről. — Mit visznek? — Meggydzsemet pakolunk a konténerekbe, Angliába indul az exportáru. — Útvonal? — Rajkán hagyjuk él a magyar határt, azután Pozsony, Prága, Teplice, Drezda, végül Hamburg az úticél. „Csekély” 1350 kilométer. — Hány napig tart az út? — Szerdán reggel már ott vagyunk. — Többesszámban? — Igen. Juhász Károly a váltótársam. Mindig ketten megyünk ilyen nagy utakra. — Milyen az élete a kamio- nosoknak? — Ha nem lennének akadályok, valóságos álom lenne. — Miféle akadályok? — Rugótörés volt a kocsiban és nem javították ki jól. így azután visszamehettünk javíttatni. Nagyon fontos, hogy semmiféle műszaki hiba ne legyen, hiszen ha rendesen megyek az úton, a kocsi hátulja úgy is húsz centiméterrel „átlóg” a felezővonalon. Képzelheti, mennyire centizni kell ahhoz, hogy egy kerékpárost előzni tudjak. — Haragszik a kerékpárosokra? — No, nem. Én is voltam valamikor kerékpáros. — Hány országban járt már eddig? — Hat év óta 15 országot ismertem meg, ahová talán soha nem jutottam volna el, ha nem ez a foglalkozásom. — Mit szól a család? — Várnak vissza. Biztosítva vagyok, nem maradok kinn, itt a „kissrácom”. — Hány éves a gyerek? — A legaranyosabb korban van. Két és fél éves. Úgy enged el mindig, hogy papa siess vissza. — Hol járt utoljára? — Múlt hétfőn jöttem Hamburgból, azután Jugoszlávia következett, most ismét Hamburgba megyünk. (—) Kincsünk és aggodaíimink: a víz Nekünk még van vizünk, illetve valahogy előteremtjük. Helyzetünk sok országánál kedvezőbb. De meddig tart ez a viszonylag kényelmes állapot? Fejlesztési terveink ugyanis rendkívül erőteljesek. Azt akarjuk, hogy 1985- ben a lakosság 85 százaléka ihasson vezetékből folyó vizet és a települések 60 százalékában legyen kielégítő csatornahálózat. Egyre több vizet használ az ipar és a mezőgazdaság is. Ilyen irányú fejlesztés mellett szembe kell nézni a kérdéssel: honnan lesz ennyi vizünk? Adottságaink nem egyértelműen kedvezőek. Felszíni vízfolyás — folyó, patak — hazánkban 300 méternyi jut egy négyzetkilométerre, Csehszlovákiában 700, Ausztriában 1000 méternyi. Viszont a felszín alatti vízkészletek nálunk meglehetősen gazdagok. A Duna és nagyobb folyóink évmilliók során föld óllá temetődött Ki, hol tanul tovább ? Sokan nem jelentkeztek A szülők felelőssége Még az iskolai év befejezése előtt elkészült a felmérés, hogy az idén végzett nagykőrösi nyolcadikos tanulók, hogy irányítják tovább sorsukat. A 366 végzős közül gimnáziumba 68, szakközépiskolába 51, szakmunkásképző-intézetbe 161, gép- és gyorsíró- iskolába 3 jelentkezett. A felmérés szerint 83 végzős nyolcadikos, 30 fiú, 53 lány nem jelentkezett sehova. A tovább nem tanulók közül nyolcvankettőnek fizikai munkások a szülei. Nem a tanulmányi eredmények, hanem a szemlélet az, ami ezeket a gyerekeket otthon marasztalja. A szülők úgy látják, hogy könnyebb és jobb lesz, ha segédmunkásnak megy a gyerek. Fizikai munkával még többet is keres, mintha tanult volna. Pedig a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányit átlaga 3,4-től 3,65-ig terjed, s a bukások száma is igen alacsony. Még a kisegítő iskolában is külön foglalkoznak velük. Foglalkoznak a szülőkkel is. Nevelési tanácsadáséirat tartanak, és próbálják megváltoztatni a téves szemléletet. A továbbtanuló gyermekek között továbbra is erős a a divatos szakmák vonzása, például az ipari tanulóknak jelentkező . iúk közül az autószerelő szakmát választották legtöbben, ugyanakkor kőművesnek kevés jelentkezett. A mezőgazdasági szakközépiskolába hét nyolcadikos jelentkezett, és mezőgazdasági szakmunkásképző-intézetbe 9 fiatal. Az előzetes felmér-'3. nem nyújhat teljes képet, hiszen a végzős nyol- cádikosok két helyre jelentkezhettek, vagy az egyik sikerül, vagy a másik. Még az sem biztos, hogy a tovább nem tanuló nyolcadikosok közül őszig nem gondolja-e meg magát néhány. A vasa- di mezőgazdasagi szakmunkásképző-iskola például ezeknek a tovább nem tanuló gyerekeknek a címét kérte el a városi tanács művelődési osztályáról. és őket levélben vagy személyesen felkeresve próbálják meggyőzni — hogy jelentkezzenek. kavicspadjaiból például egyszerű csőkutakfcal rengeteg víz emelhető ki. SZENNYEZŐDÉS A másik kérdés, hogy mit csinálunk a vízzel? Leginkább i bizony szennyezzük. A szeny-1 nyezésnek és hatásának külön- I böző formái vannak. Legegyszerűbb az úgynevezett hőszennyezés. (A felhasznált ipari víz 85 százaléka hűtési célokat szolgál.) Ez felhasználás után sem piszkos, de ha melegen engedik vissza a folyóba, akikor a vízi élőlények úgynevezett hősokkot kapnak és elpusztulnák. Veszélyesebb a szerves anyaggal történő szennyezés. Ennek fő okozói a cukorgyárak. Következménye, hogy a szerves anyag elbom- lása kivonja a vízből az oxigént, tehát a vízi élőlények megfulladnak. Azután az igazán veszélyes vegyi anyagok! Nagy szerepet játszik itt például a papírgyárakból kikerülő fenol, de a csatornába kerülő mosószer is. A vizek szennyezésében sajnos, már sikerült nemzetközi színvonalra kerülnünk, tisztításában még korántsem. Hihetetlenül hangzik, de igaz, például Budapest szennyvízének 93 százaléka tisztítatlanul kerül a Dunába! A természet adománya, a víS, korlátozottan rendelkezésre álló kincsünkké változik tehát. Lakó-, ipar- vagy mező- gazdasági telephelyének kijelölésekor a vízhelyzetet mesz- szemenően figyelembe kell venni. A Bükk lejtőin például gyönyörű üdülőtelepet létesíthetnénk, de nincs víz. A székes- fehérvár—várpalotai iparvidék hatalmas tempóban fejlődne, ám elegendő vizet nem lehet helyben találni. A mezőgazdaság ma már sorozatban létesít nagy kapacitású szakosított állattenyésztő telepeket. Gyakori azonban, hogy csak utólag futkosnak víz után. Márpedig egy ilyen telepen rengeteg víz kell és rengeteg szennyvíz keletkezik. Ez utóbbit a folyókba nem engedhetik be, tehát csak akkor engedélyezik a telep létesítését, ha a szennyvizet például öntözésre használják fel. HONNAN VESSZÜK? De most már igazán nézzük, honnan lesz oly sok vizünk 1985-ben? A szakemberek azt mondják, vizet sokféleképpen lehet szerezni. Igaz, csak Lrgalí *. 230 literes hűtőszekrény: a lakás hűtött éléskamrája Kipróbált és jól bevált magyar alkatrészekkel készül. A 16 literes mélyhűtőrészben —12 °C alatti hőmérséklet. Hő- szigetelése a legkorszerűbb, belseje nem nedvesedik és nem rozsdásodik. Csendesen működik, hosszú élettartamú, csekély áramot fogyaszt. Az élelmiszerek elhelyezésére a mélyhűtőrekesz, zöldség- és gyümölcs- tároló tálak, valamint hat rakodópolc szolgál. Belső világítása a mágneszáras ajtó nyitásával működik. 2 évi garancia • Tökéletes szervizellátásáról gondoskodunk. Ara: 5680 Ft Gyártja a Hűtőgépgyár mattan sokba kerül. Hazánkban a terveket arra alapozzák, hogy a víz egyes időszakokban — például nyár végén — hiánycikk, de hóolvadáskor, vagy zöldár idején nagy feleslegek vannak belőle. A „taktika” az, hogy ezeket a vizeltet „takarékpénztárba” helyezzük, azaz visszafogjuk és tartalékoljuk nehezebb időikre. Tartalékoljuk völgyzáró gátakkal a kisebb patakok mentén és vízlépcsőkben a folyókon. Sok ilyen kis völgyzárógát van már az országban, elkészült a Tisza első vízlépcsője és most épül a második. Végleges tervek még nincsenek, de a következő 15 évben számos újabb tározóra lesz szükség, a Tiszán még egy vagy két vízlépcsőre, és legalább még egyre a Körösökön is. Ezenkívül szó van még egy dunai, sőt drávai vízlépcsőről is. Ily módon azonban egyes folyók vizét túlsá gosan igénybe vesszük, ezért szükség lesz költséges átveze tésekre, folyók összeücapcsolá- sára is. CSAK ÖSSZEFOGVA Befejezésül arról kell szólni, amiről eddig nem beszéltünk. Földrajzi helyzetünkről Európában. Nekünk „saját” vizünk nincs. Legfeljebb folyócskák mint a Zagyva, vagy a Kapos. Egyébként minden folyóvizünk külföldről érkezik és külföldre távozik. Folyóink tisztaságát tehát csak akkor őrizhetjük meg, ha szomszédaink tiszta vizet engednek be hozzánk. A Tisza, vagy különösen a Duna vizét használva mindig gondolnunk kell arra, hogy ez a víz még kell Jugoszláviában, Romániában, Bulgáriában is. Azaz: vízgazdálkodás nemzetközi összefogás nélkül el sem képzelhető. A Duna-völgyi népek közös érdekeiről sokat beszéltünk már a történelem folyamán. A vízről sem elég csak beszélnünk. Cselekedni kell, és az utóbbi évek diplomáciája azt mutatja, hogy az érdekelt országok meg is indulnak a szükséges úton. Földeák! Béla ÁRVÍZI EMLÉKEK Kedden kiállítás nyílt az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság sárospataki szakaszmérnökségének központjában. A kiállításon mintegy négyszáz olyan írott dokumentumot, régi szerszámot és más tárgyi emléket láthatnak az érdeklődők, amelyek az árvízi védekezés fejlődésit mutatják be a Tisza szabályozása előtti időtől egészen napjainkig. Jók lesznek, a liftek? A Licencia Találmányokat Értékesítő Vállalat Londonban a világ legjelentősebb felvonógyárainak mintegy 200 szakembere előtt bemutatja Bálint István és Baumann Sándor magyar feltalálók elektronikus gyűjtővezérlésű felvonó-berendezésének modelljét, amely a legutóbbi brüsszeli találmányi világ- kiállításon aranyérmet nyert. E, legkorszerűbb elvek szerint működő felvonó hazai, gyártására a Licencia szerződést kötött a Fővárosi Felvonójavító Vállalattal. Lepkeparádé A Budapesti Állatikért rovarházában most kelnek ki a hatalmas kínai selyemszövőlepkék, a cynthiák. A csodálatos színekben pompázó rovarok valóságos „kötelékre- pülésekct” mutatnak be az üvegfalú terráriumbán. A cynthialepkék selyme erősebb, fényesebb a hazai selyemlepkéénél. — Névadó ünnepséget tartott tegnap délután a XI. kerületi Tanács dísztermében a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat Törekvés szocialista brigádja. A brigádtagok jelenlétében nyerte el Szabó Istvánná újszülött kislánya a Mónika nevet. Váci vizeken... AZ ÉLÉNK SZÍNEKET SZERETI, a sárga, kék, piros pulóvereket, a víz sötét zöldjét, az eget és a hajnali, kis váci szelet. Meg a nehézségeket. Készakarva fogja meg dolgait a nehezebbik végénél. Ennek köszönheti, hogy olyan — tiszteletreméltóan konok. Első edzője mondta róla: — Az volt a szerencséje, hogy mindjárt az elején, amikor elkezdett a vízre járni, nehéz hajót kapott. Akkoriban én voltam itt a menő. Ráállt a farvizemre, és kénytelen volt átvenni az én tempómat. Azóta is a nehéz úton jut gyorsan céljához. Levelezőn szerezte meg a közgazdasági technikumi érettségit. Ezzel a bizonyítvánnyal mégsem olyan főiskolára jelentkezett, ahol neve, fizikuma, ereje hamarabb juttatta volna be az előadótermekbe. Pedig sokan mondták — legyen tornatanár. Mégis fogorvos akart lenni. Két éve, akkori munkahelyén, a vágóhídon találkoztunk. Éppen megint felvételire készült, s nem azért született Hesz Mihálynak, hogy éppen ez ne sikerüljön. MOST TÚL VAN AZ ELSŐ ÉV VIZSGÁIN — négyesre végzett. A reggel és az alkonyat is a Dunán találja. Befand a kompkikötő mellé, keresztbe fekteti a lapátot, és arról beszél, milyenek is az élsportoló hétköznapjai. No, nem most, a vakációbán, hanem amikor egyetemista. — Mit csinál az ember a hétköznapokon? Kínlódik. Ez nem panasz. Kora reggel futóedzés, utána irány az egyetem; előadások, gyakorlat. Délután tornaterem, vagy vízre megyünk, s amikor már mindezzel végeztünk, akkor kezdünk tanulni. Hesz Mihályról hálás dolog írni, mert lényeges dolgokat fogalmaz meg tömören, s tudatosan igyekszik olyasmikről beszélni, amit más riporternek még nem mondott eL S ez egyáltalán nem könnyű, hiszen őt úton-útfélen beszélgetésre, nyilatkozásra kérik. Mostanában ritkábban szerepelt a neve a sajtóban. Egy az oka: az egyetemi jó eredményeknek megvan az ára, le kellett mondania. versenyeket, hogy az indexbe jó kalkulusok kerüljenek. — München? — Nehéz kérdés. Huszonnyolc éves vagyok. Szédületes tempóban jöttek utánunk a fiatalok. Ezért is csábít München. Ugyanakkor az egyetemen a második év a „gatyaszaggató”. Egyszerre megfelelni ott, és olyan eredményeket produkálni a kajakban, minek nyomán kijuthatok Münchenbe — nehéz lesz. Mit tagadjam, nagyon csábít az olimpia. De még nem döntöttem el, hogyan is legyen... HA A CSILLAGKÉPEK valamelyikét a munkáról nevezték volna el, Miska azt is beütemezte volna, és a munka csillagzata alatt születik. A barátait mindenesetre ennek jegyében szerzi, s főként otthon. — Pesten az embereknek sok elfoglaltságuk közepette nem jut idejük baráti kapcsolatokra. A vízen ott is mindenkivel jól vagyok, de utána ki-ki megy az útjára. Vác más. Itt, ha azt kérdezzük, hogy ki jön velünk vasárnap biciklizni, biztos, hogy többen indulunk el, mint ahányan jelentkeztünk. Ezért szeretek hazajönni. Itthon is marad. Vácott lesz fogorvos. Bányász Hédi
