Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-07 / 158. szám

it BOI 1971. JULIUS 7., SZERDA Búcsú dr. Mezősi Károlytól dományos. kutatóként dolgo­zott a megye múzeumai szá­mára. Alig néhány napja, jú­lius elsején kaptuk meg tőle Félegyházáról, ahol élt, leg­újabb tanulmányának — Pe­tőfi lefoglalt könyvtára és irományai — dedikált példá­nyát, és éppen ezekre a na­pokra jelezte érkezését is, hogy a megye múzeumainak jelenlegi vezetőivel megbe­széli: min kíván dolgozná a következő negyedévben a megye múzeumai számára. Személyes érkezése helyett azonban csak a tragikus hír jutott el hozzánk: már nem üdvözölhetjük körünkben so­ha többet. Ma délután helyezik örök nyugalomra a kiskunfélegy­házi temetőben. Váratlanul érkezett a meg­döbbentő hír: dr. Mezősi Ká­roly, a Pest megyei Múzeu­mok nyugalmazott igazgatója vasárnap este, életének hat­vanötödik esztendejében, tra­gikus hirtelenséggel elhunyt. Csanád községben született, 1930-ban szerzett tanári okle­velet Szegeden. Ettől kezdve 1958-ig a kiskunfélegyházi ta­nítóképző tanára volt. Olyan tanítványolt kerültek ki a ke­ze alól, mint Darvas József, Kossuth-díjas író vagy miint a közelmúltban elhunyt Oláh István, a Monori József Attila Gimnázium neves igazgatója. Pest megyével 1963-ban került kapcsolatba, amikor is a Pest megyei Múzeumok igazgató­jának nevezték ki a neves Pe- tőfi-kutatót. Innen ment nyug­díjba 1968-ban, de azóta is tu­SZEGED Kezdődnek a színpadi próbák Több mint kétszáz embert foglalkoztatnak a szabadtéri játékok előkészületei A szegedi Fogadalmi temp­lom előtt a szabadtéri játékok 700 négyzetméteres színpadán próbaképpen már felállították az idén elsőnek elkészült dísz­leteket. A 6000 ember befoga­dására alkalmas nézőtéren a hangosítás szakemberei dol­goznak. A világosítóik, „hadse­rege” is munkához látott Esti gyakorlatokon „lövik be” a reflektorokkal a színpad min­den pontját. A díszlet- és jelmezkészítők­kel együtt több mint 200 em­bert foglalkoztatnak az előké­születek. A hét végén már megkez­dődnek a színpadi próbák. Jú­lius 17-én, szombaton pedig felcsendül majd a játékok szignálja, a Szeged, híres vá­ros kezdetű népdal bevezető dallamsara. >** Elei — az iskolában Az államosítás után először káderképző mezőgazdasági akadémia, egy év múlva kö­zépszintű mezőgazdasági tech. nikumnak ad szállást az impo­záns zsámbéki iskola — és kol­légiumépület. 1957-től 1968-ig közel háromezer termelőszö­vetkezeti elnököt, elnökhelyet­test képeztek ki tanfolyamo­kon — továbbképzésüket most is folytatják. 1962-ben megala­kul a Zsámbéki Felsőfokú Me­zőgazdasági Technikum. Az oktatás először két-, azután hároméves, az első államvizs­gát — a velük sokat törődő Erdei Ferenc is ott volt — 1964-ben tették le a hallga­tók, most július hatodikától tizedikéig a hetedik végzős évfolyam vizsgázik a 1 diplo­máért. Üzemgazdasági szaktechni­kusokat képeznek itt — az or­szágban egyetlen helyen — a mezőgazdaság számára. Mint­egy száznyolcvan hallgatójuk van nappali tagozaton — har­madrészük lány —, a diákok kilencvenhat százaléka bent­lakó. A termelési, gyakorlati képzés a herceghalmi kísérleti gazdaságban és a környékbeli termelőszövetkezetekben fo­lyik. Ügy- és tárgyszeretet Az anyagiakra nem panasz­kodhatnak: a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium évi költségeikre tizenhárom- millió forintot ad. A legkor­szerűbb oktató- és szemléltető­eszközökkel, négy írásvetítő­vel, házinyomdával, tizenhá­romezer kötetes könyvtárral, saját autóbusszal, jó mezőgaz­dasági gépekkel rendelkeznek. A szíves házigazda, Páti Nagy Elemér igazgató fogadfcozik, hogy számítógépük is lesz. A mostani — igaz, a vadászati világkiállítás náluk megszálló vendégei fogadására is elhatá­rozott — épületátalakítás költ­ségvetése négymillió forint. A reprezentálására is áldoznak: új csilláraik iparművész ke­zéből kerülnek ki. A gazdagon berendezett szertárak, a folyosókon kétoG dalt sorakozó, teli szekrények láttán nem csupán bő anyagi forrásokra következtetünk. Az avatatlant is megragadó, de­koratív szemléltetőeszközök, mezőgazdasági gépmodellek, magvak, gyümölcsök, prepará­tumok sokasága nem csak szakmai értésről, olajozott rendtartásról is tanúságot tesz. Az iskolának lelke van, a levegőben ügy- és tárgyszere­tet, a gazda kedve érzik. Ez az igazi reprezentáció! A szem­léltetőeszközök nagyobb részét a tanárok maguk készítették — az intézmény igazgatója is amatőr fotós és konstruktőr —, például, mielőtt megkapták az első tízezer forint értékű írásvetítőt, már szerkesztettek egyet négyszáz forintos ön­költséggel. Tanár és hallgató az intézet igazi gazdái. Ha pedig azok, otthonuk is az iskola, a kör­nyezet, a község. Kinek csak a diákévekre, de a tanárok le­telepedésre törekednek. A szolgálati lakásokban élőkön kívül sokan építkeznek, töb­ben községi tanácstagok. Hagyományt teremtenek Egy íróasztalon fokosok acélból, rézből — dísztárgyak, emléktárgyak ezek, szépek. Minden végzős visz magával MOST RENDELJEN - OLCSÓBB LETT! JAWA 175 cm3-es sportmotor­kerékpár, Most importáltuk: férfikerékpár női kerékpár gyermekkerékpár fiúknak (24”-os) Minden mennyiségben szállítunk. fogyasztóiára: 11 900 Ft 830 Ft 925 Ft 820 Ft Szüvárv Vállalat Vegyesiparcikk Főosztály Budapest IX., Soroksári út 16. Telefon: 336-355. Telex: 36-76. egyet. Hagyomány? Kezdemé­nyezés: hagyományt teremteni is lehet. Ez a saját szellem is egy ön­álló, egészséges organizmusból fakad. A diákok itt nemcsak a tananyagot sajátítják el, ha­nem szép éveket is töltenek, a tudásukkal együtt az igé­nyük is nő, az egész ember épül. A táj, a valószínűtlen szépségű templomrom, a tágas iskola, a kollégium, az uszo­da, a lovaglás jogossá, szokot­tá teszi a mindennapokban a minőséget. Az intézetvezetés szándőkosan törekszik a hu­mán művelésre is. Kulturális bizottságuk még több irodal­mi műsort szeretne, diáikiro­dalmárok, színművészeti főis­kolai hallgatók megnyerésé­vel. A templomromhoz hang­versenyeket, az iskoláiba mú­zeumot terveznek. Először a kenyér történetét mutatják be, azután Vastagh György szob­rász mezőgazdaságtörténeti értéket is jelentő műveit ál­lítják majd ki. Sárospataki, debreceni, nagykőrösi kollégiumi hagyo- mányolk jutnak minden lépés­nél a látogató eszébe. Amikor az igazgató egy tanteremben bemutatja a vetítőgépet, ter­mészetes, hogy az előzőén oda­telepedett diákok, maradnak... Hallom, a marxista tanszék vezetője pisztonozik, a tanul­mányi hivatal vezetője gitáro­zik a hallgatók együttesében... Azok a diákok, akiiek legin­kább szükségük van némi pénzre, munkára, keresetne tesznek szert a nyomdájuk­ban, az ó zsebpénzüket növel né a tervezett juhászkutya­tenyésztés is. Az öregdiákok — ma szö­vetkezeti vezetők — vissza- visszatémek ide, ápolják a kapcsolatot. Figyelemmel kí­sérik, számon tartják az isko­lát, és ösztöndíj ígéretével fel­vételire küldik gazdaságuk rá­termett fiataljait. Egyrészt en­nek köszönhető a Zsámbéki Felsőfókú Mezőgazdasági Technikum hazai felsőoktatás­ban élenjáró szép eredménye: hallgatóik nyolcvanöt százalé­ka „F”-es, kétharmada társa­dalmi ösztöndíjas. Pedig há­romszoros a túljelentkezés. Nem az iskolának Kapcsolatukat a gyakorlat­tal szaktanácsadó hálózatuk növeli. Ez a tevékenység a ta­nácsadószolgálat szakmai tit­kára, dr. Istók Barnabás sze­rint a tanácsadókat is gyara­pítja, mivel a mezőgazdasági felsőoktatásban is sokszor jó­val előbbre tart a gyakorlat, mint az iskolában előadott el­mélet. A szaktanácsadó-háló­zat tevékenységébe különben hat intézmény kapcsolódik, de Zsámbékon kezdték, ők irá­nyítják. Közmondás hirdeti, nem az iskolának, az életnek tanul a fiatalság. De csak ott készül­het igazán az életre, ahol az életet az iskolában is megta­lálni! Erre leltünk szép példát Zsámbékon. Padányi Anna, Kiállítás után kiállítás Nemrég zárta be kapuit a zsámbéki művelődési házban az amatőr művészek tárlata, a kiállítók munkáival azonban hamarosan ismét találkozha­tunk. A tervek szerint — mi­vel a vadászati világkiállí­tás résztvevői ezen a környé­ken is megszállnak — legkö­zelebb augusztusban mutat­ják be Sándor Antal kőfa­ragó szobrait, Zombori Imre rajzait, Kőműves István, Er­dős László és Balogh Lajos festményeit. A művelődési ház tervében a jövőben évi két kiállítás megrendezése szerepel. Egye­lőre még csak a zsámbéki, de a későbbiek folyamán már a Zsámbék környéki amatőr művészek munkáit Is bemu­tatják majd az érdeklődők­nek. Visegrád MÁTYÁS LOVASNAPOK Visegrádon július 10-én és 11-én Mátyás lovasnapokat rendez a Pilisi Parkerdőgaz­daság és a soroksári Vörös Október MGTSZ. A kétnapos programban sík- és ugróverse­nyek, díjlovagló bemutatók szerepelnek. Nagy érdeklődés­re tarthat számot a hazánk­ban kevéssé ismert „rókafark- tépés” is. Régi motívumok új porcelánon Észak-Magyarország egyik Legrégibb, de mintegy százmil­lió forintos költséggel megfia­talított üzemében, a hollóhá­zi porcelángyárban újra ké­szítenek magyaros motívumok­kal díszített étkészleteket. A gyár iparművészei a hajdani telkibányai és hollóházi kő­edényüzemek messze környé­ken híres mintáiból — petre­zselyemlevelekből, regéci vi­rágókból, piros rózsákból és kék nefelejcsekből — variálják az új motívumokat. STATISZTIKA Három album nagy sikere VENDÉGEKET VÁR A KISSTADION Olvasóink kérésére az el­múlt fél esztendőről statiszti­kát készítettünk, s egyben összeállítottuk az elmúlt hal hónap könnyűzenei slágerlistáját. összesen 4049-en adták le voksukat — nem számítva Az Év című pályázatunkra érke­zett szelvényeket —, tehát he­tente átlagosan 187 szavazatot hozott a posta. Legszorgalma­sabb szavazónk a nagykátai Oldal József volt, aki majd’ minden hét^n tíz-tíz cédulát küldött be. Kétéves születésnapunkon, március 24-én minden más la­pot megelőzve először adtunk hírt Olvasóinknak a könnyű­zenei élet furcsaságairól, a beatzenekarokban történt vál­tozásokról. A zenebarátok örömmel vették ezt az írásun­kat, mi bizonyítaná jobban, mint hogy meleg hangú leve­lekben köszönték meg a hír­adást. Egyébként az írás meg­jelenése után ugrásszerűen megnőtt a szavazatok száma: az égjük héten a háromszázat is meghaladta. Persze ha már dicsekszünk, akkor a hibákat sem szabad elhallgatni ... Sajnos, több­ször előfordultak tévedések, igaz, többnyire olyankor, ami­kor az információkat nem hivatalos forrásból merítettük­A beérkezett szavazatok alapján a fél év listája a következő: 1. Kócos ördögök (Metró) 264 p., 2. Sötét a vá­ros (Omega) 222 p., 3. Kégli­dal (Illés) 221 p-, 4. Babérfa (Express) 203 p., 5. A nagypa­pám egy nagy vagány (Máté P.) 185 p., 6. Éjszakai ország­út (Omega) 180 p., 7. Ment az utcán hazafelé (Neoton) 165 p., 8. Drága lányok (Tolcsvayék) 155 p., 9. Nem lehet (Zalatnay) 149 p., 10. Fázom (Bergendi) 141 p. A legnépszerűbb együttes­nek, a beatkáoszt szerencsé­sen átvészelő, Illés-együttes bizonyult. A legsikeresebb énekesnő Zalatnay Sarolta, & legsikeresebb énekes pedig Máté Péter lett. Ennyit az 1971-es év első feléről... Uborkaszezon ide — ubor­ka-szezon oda, a Hanglemez- gyártó Vállalat kitett magáért- Az elmúlt hetek alatt három nagylemezt is piacra dobott, s ilyenre eddig csak a kará­csonyi vásárok idején volt pél­da. Hozzátartozik a hírhez az is, hogy mindhárom album ki­tűnően sikerült. Mint Isméi e- tes a Zalatnay-lemezt egy szu­per-grupp kíséri, a Hungária- albumról csak annyit, hogy a rajta lévő számok napok alatt slágerek lettek, s úgy gondol­juk, a Neoton-lemezhez, a Bo­lond városhoz nem szükséges különösebb kommentár. Más hírt is mondhatunk a könnyűzene barátainak: ha csak az időjárás nem szól köz­be. a hét végén érdekes kon­cert lesz a Kisstadionban, ahol Alain Price (az Animals- együttes egykori énekese) és Georgie Fame lép a színpadra, s egyben bemutatja Magyar- országon is zenekarát. E heti nyerteseink: Németh László (Kistarcsa, Széchenyi út 19., 2-es a.), Jónás Edit (Veresegyház, András u. 30.), Maláta Margit (Aporka, Petőfi u. 19.). SLÁGERLISTÁNK : Komoly zene: 1. (2.) Orff: Carmina Burana, 2. (—) Bar­tók: Cantata Profana, 3. (4.) Beethoven: Für Elise, 4. (3.) Bach: D-moll toccata és fuga, 5. (5.) Brahms: V- Magyar tán­cok. Tánczene: 1. (1.) Élünk és meghalunk (Illés), 2. (2.) Ba­bérfa (Express), 3. (8.) Nem lehet (Zalatnay), 4. (7.) Ócska láda (Zalatnay), 5. (6.) A vi­rágnak kell a napfény (Kar- da B.), 6. (5.) Kócos ördögök (Metró), 7. (—) Bolond város (Neoton), 8. (3.) A nagypapám egy nagy vagány (Máté P.), 9- (9.) Láttam én egy osztrigát (Neoton), 10. (10.) Hűtlen ba­rátok (Omega). sunyó—falus-tamás Vágja ki, töltse ki, tegye bori* tékba, vagy ragassza levelezőlapra, s úgy küldje be szerkesztőségünk­be. A címzés melé ne feledje oda­írni: „Kedvenc lemezeim”. (Cím: Pest megyei Hírlap, Bp. VIII., Somogyi B. u. 6.) Szavazóink kö­zött minden héten három hangle­mezt sorsolunk ki, a Magyar Hang­lemezgyártó Vállalat ajándékát. A ruhatárban a következő ** dula volt kifüggesztve: „Egy gyufásskatulyát találtam. Átvehető: Masniik, 30-as szoba.” Megtapogattam a zsebem, a doboz hiány­zott. — Jó napot — mondtam, miközben belép­tem a 30-as szobába. A súlyos íróasztalnál egy férfi ült fehér za­kóban és nadrágban. — Jó reggelt — javított ki tárgyilagosan. — Mi ugyanis sokáig alszunk! A skatulya miatt jött? — Pontosan! — Nos, akkor nézzük csak! Foglaljon he­lyet. Leültem. — Neve? — kérdezte. Megmondtam. — Születési eve? Válaszoltam neki. — Nemzetisége? Azt is közöltem. — Személyi igazolványának száma? Felírtam. Masnik tüsszentett egyet, majd tüzetesen végigmustrált, s gúnyos vigyorral érdeklődött: — Tehát ön vesztette el a dobozt? — Igen, én. — Akkor feleljen gyorsan. A doboz színe? — Kék. — Szélénél? — Sárga. — Mi van a tetején? — Egy férfi csákánnyal. — És még? — Egy gerenda hordái ék fa. — Mennyi idős? — Ki? — A férfi. — Középkorú... feliratú cé- A L SCHARGORODSKI A gyufásskatulya — S az aláírás? — „Használjon hordalékfát!” _— Ez lenne tehát — állapította meg Mas­nik, és letörölte izzadt homlokát. — Ügy lát­szik, tényleg öné a doboz. — Hirtelen hangot váltott: — Hány szál volt benne, he? — Mi? — kérdeztem izgatottan. — Hány gyufa? Nem tudtam, fogalmam sem volt róla. De muszáj volt felelnem, ezért a szerencseszámo­mat neveztem meg. — Tizenhét.... — Bedőlt! Felsült! — kiáltotta Masnik. — Jól behúztam, barátocskám! Ha-ha-ha! Elpirultam. — Na jól van — vigasztalt meg —, nem akarunk mi kicsinyesek lenni, meg vagyunk győződve, hogy ez az ön doboza. Ehhez semmi kétség sem fér. Győztesen tartotta elém a gyufásskatulyát, melyet a páncélszekrényből vett elő. — Vegye át nyugodtan! Őrizze meg! Megköszöntem, s az ajtó felé indultam. — Állj! — kiáltotta. — Mi van még ? — kérdeztem. — Nyugtáznia kell! Aláírtam a nyomtatványokat, majd kitánto­rogtam a holdfényes estébe. Közben ugyanis szép csendesen beesteledett... Fordította: Steiner Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom