Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-04 / 156. szám
1971. JULIES 4., VASÁRNAP "“kJŰHop 9 BARANYI FERENC: Áldott legyen Áldott legyen az asszonyok között, ki asszonynév nélkül is bátran asszony. Áldott legyen az asszonyok között, aki eloldja béklyód, hogy marasszon. Áldott legyen az asszonyok között, kit otthonossá tett a hontalanság. Áldott legyen az asszonyok között, kinek lefokozás emeli rangját. Áldott legyen az asszonyok között, kit a törvényes asszonynép kiátkoz. Áldott legyen az asszonyok között, aki csupán társaságban magányos. Áldott legyen az asszonyok között, kit végigmér a szállodai portás. Áldott legyen az asszonyok között, ki hol cseléd, hol istennő-hasonmás. Áldott legyen az asszonyok között, ki asszonyok között félénk, esetlen — áldott legyen az asszonyok között, áldott legyen, hogy áldássá lehessen. kékre festették, s mindennap lavómyi vizet nyelt el. Nevezetes napot örökített ez a fa Nagyapa ültetett el nyers citrommagot nyugdíjba vonulása emlékére, harminc évvel ezelőtt. Ott állt ágya mellett akkor is, mikor nagybeteg volt. És 94 éves. Nekik: egyetlen családi örökségük. Apró leveleit sorra ledobta: már úgy látszott, belepusztul a helyzetváltozásba, amikor néhány hét alatt tenyérnyi, friss leveleket hajtott. És valódi citromillattal örvendeztette meg őket. A következő tavaszon egyik ága olyan merészen tört felfelé, hogy elérte a 2,54 méter magas mennyezetet. Itt hetekig állt, gondolkodott, néhány hajtása a csúcson el is sorvadt. Egyre nagyobb izgalommal lesték: mit fog cselekedni? Aztán — újabb apró levelekkel tapogatózva, önmagát egyre hosszabbítva az ablaküveg felé indult. Súlyos levelei később kissé meghajlították, s ma már az üveg közelében nyújtózkodik — több fény után. De ekkor már abbahagyták a számolást. Az egy irányú közlekedés az út másik sávjának kiépítésével megszűnt. Mintegy száz méterrel beljebb, a bontást elkerült, régi kis utcácskák szomszédságában egy újabb, harmadik sávot terítettek le az aszfaltozok. Ez azonban hosszú ideig elhagyatott volt Szegélyeit benőtte a gaz, a dudva. Aztán, a harmadik tavaszon gépek vonultak fel, építőanyaggal. Próbafúrásba kezdtek néhány helyen, talajmintákat vettek. Majd ásni kezdték a hatalmas gödröket. (Itt is házak lesznek hát) — sóhajtottak fel odabenn. Füstbement a szép álom: hátha megfeledkeznek erről a három — futballpályányi szabad területről, vagy parkosítják, vagy adná az ég! — uszodát, strandot építenek rajta!) L ent, mintegy ötméteres sávon, közvetlenül az ablakok alatt éjjelnappal dolgoztak a fűnyírógépek. A másik oldalon, a parkolóhelyeken motorokat és autókat javítottak szüntelenül. Mellettük, a játszótereken állandóan kaszabolták a gépek a kiégett, sárga fűszőnyeget. De ekkor már rég nem számolták a „sávokat”. A nagyobb és kisebb szavak puffadtan hevertek szerteszét a betonsivatag útszegélyein. Az egyszeregy szép, szimmetrikus táblázata is — mint a huzattól becsapott üvegajtó — darabokra törött. Szanaszét szám és rímszilánkok hevertek. Alig győzték összeseperni őket. Az utca tele volt a csend szilánkjaival ; eltakarításukat még a Köztisztasági Hivatal ultramodern, nyugati gyártmányú szemetesautói sem győzték. Ez azonban már nem zavarta őket. Egészen kicsi, ősi szótagok apró, fényes hangyái futkostak agyukban, bőrükön és hangyabolyt építettek fülük üregeiben. Cselekedtek hát. Minden mozdítható értéküket pénzzé téve, lemezjátszót, hanglemezeket vásároltak. Bach és Vivaldi varázsszőnyegén merültek el a régi századokban; súlyos és könnyű csipkével áttört barokk függönyöket húztak maguk köré. És néha még ma is, felszálló, zöld buborék jelzi, hogy lent, a tengermélyben, moccan valami titokzatos élet. jXXXXXXXX>XXV>XXXXXXXXXNXXX\>XNXWNVW^XXXXXXXXXXXXXXXVX^XXXXXXXXXXXXXXXXXWXXXXXXX\>SKX ; i nagyobb szavak puffad- ! ^ tan. hevertek szerteszét í — akár több napos hulí Iák a sivatagban, a karaván- \ utak mentén. A nagyobb ! szavak és a már régebben el- j hullottak, melyekről a húst is > lerágta már a hőség, a homok- ! vihar, a dögkeselyűk csapata. * > — Apokaliptikus! — mond- \ ta volna Dagadtfülű még az i elején, betonerkélyéről a ket- ! tős út fölé kihajolva. j Kezdetben hajlamos volt | még a patetikus megközelí- i tésre. „Fölkapom ezt a szün- i télén dübörgést, hatalmas, li- í la-bélű szilvásgombóccá gyú- í rom, s pirított morzsával meg- ; tetézve — lenyelem”! K ésőbb csökkent az építkezés irama. Más utakra terelődtek a kon- i vojok. S időnként, amikor el- ; húzta a betonloggiára néző, I üvegfalnak is beillő ablak : sárga függönyét; egy-egy új, \ tízemeletes ház tűnt szemé- i be. égbebökve a tetőn — lép- í csőházanként — sorakozó tv- i antennáit. Lassanként egész i csapat emelkedett belőlük a i déli látóhatáron: olyan egy- I formán, mintha egymást j szülték volna. Aztán az éjsza- I kák — kísérteties nappalok- | ká váltak. Áradat indult — s \ az álom óráiban. Ezek voltak ; a fekete nappalok. Említették I ugyan néha egymásnak: Ró- : mában sem volt nagyobb zaj, í szombat délután és vasár- i nap este a Villa Chigi árnyas í dombokra épült lakónegyedé- : nek erkélyein. Mely alatt hét- \ végén — és egész héten át — j százezer gépkocsi áramlott, a ! fő közlekedési út keresztező- : désénél megtorpanva — a ten- i gerpartra. Egyébként belülről ottho- ;-nos volt. Feketére lakkozott ; vastartókon keskeny lécpol- : cok; épphogy csak megtá- I maszkodott rajtuk a sok : könyv. Kétoldalt, a falak hosz- í szában. Kedves, maguk-fabri- i kálta, rafiaburás álló- és I függőlámpa. Kis kávézóasz- ; tál, vaslábakon. Különböző ; székek. Egy keskeny heverő, í A máisik szobában, a ha- : sonló priccsel egyvonalban, : az ágyneműs fonottkosár mel- í lett éppen elfért a gyermek- : ágy. Színes polcokat épí- I tettek a konyha felőli sarok- ; ba; ezek szépen elfedték azt : a két vastag csővezetéket is, j amely az emeletek hosszá- j ban futott át a szobán. A pol- í cokon gyermekjátékok, var- ' róholmik hevertek. Mesésnem akartam, hogy félreértsd az invitálást. Én csak arra voltam kíváncsi, hogy bemutatna-e a szüleinek; az apja igazgató volt az egyik tervezőintézetben, és arra nem számítottam, hogy nincs most náluk odahaza senki. Mégsem visszakoztam: gondolod, az apád megmutatná nekem az albumot? néztem a szemébe, mire megfogta a kezem, és csali annyit mondott: gyere. Egy pillanatra úgy éreztem, elszúrtam a dolgot, de András ugyanolyan kedves és korrekt volt, mint addig. Akarod, hogy főzzek egy kávét? kérdezte, mire én: csak mutasd meg, hol találom meg a hozzávalót, a többit bízd rám, te addig keresd meg az albumot. És nemcsak a szívemet adtam a kávéba, hanem kávéval is alaposan megtapostam a főzőt, s az eredmény: a konyha fehérre meszelt fala és a sárga ruhám kávézott helyettünk. Elbőgtem magam, ő meg csak nevetett és bevezényelt a fürdőszobába: mosd ki a ruhád, azzal is bebizonyíthatod, hogy jó háziasszony vagy, és odaadta frottírköntösét, abba bújjak, amíg megszárad a szerelésem. Kénytelen voltam mindent levetni, mert a kávé egészen a bőrömig eláztatott, ma sem értem, hogyan férhetett a főzőbe annyi víz, mint ameny- nyi rámömlött, még jó, hogy nem égetett össze. Mulatságosan nézhettem ki a köntösében, mert a földet söpörtem vele, az ujját pedig félig vissza kellett hajtanom, hogy a kezemet is használhassam. Mire visszamentem a szobába, ott gőzölgött már a kávé az íróasztalon, és a megnyugtatásomra közölte, hogy a konyhából is eltüntette az áruló nyomokat, és addig igyam a kávét, amíg forró, különben semmit sem ér. Isteni illata volt, akár a Chesterfieldnek, amire rágyújtottam, és kávézás közben azt mondta, olyan vagyok a köntösében, akár egy medvebocs, és Dorkának keresztelt, amiért hálából hosz- szan megcsókoltam, és ő visszacsókolt, többször is. Ettől egészen elvesztettem a fejemet, és megsúgtam neki, hogy mindenem elázott, ha nem hiszi, meggyőződhet róla, mire azt mondta, elhiszi, de azért meggyőződött róla, és a keze simogatott és becézett, és én úgy éreztem magam, mint az űrhajósok, olyan lehet a súlytalanság állapota, mint amit akkor Andrással éltem át. És utána nem engedtem, hogy hazakísérjen, magamra akartam maradni az érzéseimmel. Gyalog mentem végig a városon, és azt hittem, mindenki engem néz, és mindenki egyetlen pillantással leolvashatja rólam, mennyire boldog vagyok. És ezt akkor még én is elhittem önmagámról, ez volt benne a nagyszerű. Attól kezdve a tanulás is könnyebben ment. Szinusz csak ámult, a rőtszakállú matektanár, mi az istennyila csapott belém, hogy egyszeriben megtáltosodtam. Nem köthettem az orrára: András rávett, hogy sétáink közben legalább két egyenletet megoldjunk. Másnak nem tettem volna meg, de András akarata parancs volt számomra, és hetenként egyszer kiruccantunk a szentendrei víkendházba, és Armstrong sem gyakorolhatta buzgóbban a súlytalanság állapotát, mint akkor én. A boldogságból nekem azonban mindig csak nagyon kevés jutott. András, máig sem tudom az okát, az egyik napról a másikra eltűnt az életemből. Egyszer ugyan írt egy levelezőVARGABETŰ Ha nem szeretsz már és eltávozol tőlem s eldobsz mint papírdarabot melybe csomagolják a sajtot melynek eddig dísze volt de már nem kell elfogyott minden belőle végre. Minél messzebb menj és ha kéz a kézben andalogsz hogy essél majd szerelembe és ne mutasson ajtót neked sem élő sem holt ha szerelmed elhagyott jöjj vissza hozzám végre. Pirk János műtermében Fotó: Urbá ZELK ZOLTÁN: Es ennyi Ügy ír verset a költő, mint aki temetőben szélrázta, huhogó fák közt átfut éjidőben s hogy rettegését űzze: dúdol, vagy fütyörész. És ennyi az egész. DEMÉNY OTTÓ: FŰZFASÍP Halld a legegyszerűbbet a nem feledhetőt új ágat hajt a fűzfa mindeneknél előbb olajzöld kérge fényes belül nedves síkos két gyűrűt vágj köré és elforgathatod majd nyess belé ovál- ívű körömnyi rést húzd le a könnyű héjat vágd el az ág felét s visszahelyezve ismét a kérget — kész a síp már elfújhatod rajta az első tavaszit ritmustalan de éles és tiszta hangot ad suhan kék víz fölött fényfodros ég alatt lapot: ne haragudjak majd mindent megmagyaráz, de ez \ volt tőle az utolsó üzenet, nekem pedig megvan az a rossz \ tulajdonságom, hogy nem futok olyan szekér után, amelyik \ nem vesz fel. Jobb, ha még időben lebeszélem magam róla, \ határoztam el, de néhány hétig nagyon nehezen zökkentem \ vissza a régi kerékvágásba. Egyedül sétálni és tanulni sokkal, \ de sokkal nehezebb, mint ketten. S hogy könnyebben ki- í gyógyuljak Andrásból, elfogadtam a gyárban az egyik techni- S kus meghívását, aki azóta kerülgetett, hogy először léptem \ át a gyár kapuját. Oltári baromság volt, tudom, a hétközna- { pok még csak gyorsan telnek de a szombat és a vasárnap \ állati unalmas egyedül, mégsem ülhetek egész nap a téren. ! Havlicsek úrnak, mert így hívta mindenki a gyárban a ; technikust, volt egy Wartburgja, nem a legújabb évjárat, de j azért remekül gurult, nekem pedig nagy újdonság volt, mint \ minden, ami többet ígért, mint az egyhangú munka és a kö- ! vidinkaszagú ház. Már szombat délután sátort vertünk a ! Balaton partján. Tudtam, hogy nem a két szememért vitt ! magával, mégis kizavartam a sátorból, hogy felvehessem a ! fürdőruhám. Majdnem faképnél hagyott: mit adom a bankot, \ ő nem lelkizni jött ide. Már bántam, hogy beszálltam az ; autójába. Ha mindenképpen autós víkend kellett, kihalász- ; hattam volna egy Mercedest is a nagy magyar autóparkból, < de késő bánat ebgondolat. Pezsgős vacsora és néhány konyak \ kellett ahhoz, hogy rávegyen az éjszakai fürdőzésre. Olyan ! bársonyosnak még nem éreztem a tó vizét, mint akkor — ; igaz, háromszor voltam mindössze a Balatonnál —, a konyak- j nál is jobban kiborított. Utána azt tehette velem, amit akart, ; és Havlicsek úr félt, hogy a sátorban újra megmakacsolom í magam, lehetséges, hogy igaza lett volna, ezért már ott, a ; homokban lefektetett. A túlsó part felől meleg szél fújt, a ! tó időnként alámfutott, s mint a hű kutya, végignyaldosta í a hátamat, a súlytalanságig mégsem jutottam el, csak azt: éreztem, hogy egy éles kagylódanab töri a derekamat. Egy * hétig viseltem a nyomát, és Havlicsek úr hiába hívott lég- ; közelebb, hervasztó pacák volt, ez az igazság, nem is tudom, < hogyan akadtam fenn rajta. Bár nem tudom, miért kellene ! nekem mindig okosabbnak lennem, amikor az élet soha nem í a szebbik oldalát mutatja nekem. Tizennyolc évesen még sok : minden megbocsátható, legfőképpen akkor, ha a hibát az í ember önmaga ellen követi el. í Tizennyolc éves vagyok. Ügy érzem, még nincs elveszve í semmi. Munkám van, tanulok. Jövőre, ha sikerül leérettsé- \ giznem, biztosan könnyebb lesz minden. És addig? Eddig : sem vesztem el az emberek között. Talán éppen azért, mert ! emberek között élek Van mihez igazodnom. Ez tartást ad az j embernek még akkor is, ha olykor a földre huppan. Biztos ■ vagyok benne, hogy ez nemcsak velem történik meg, hanem i azokkal is, akik nálam sokkal könnyebben élnek Akkor pe- \ dig miért lennék éppen én boldogtalan? A boldogság nemcsak azt jelenti, hogy vidáman él az ember. Azit is, hogy \ hinni tud abban, hogy az élet mindenkinek egyformán szép; lehet í ’ könyvek, amelyek időnként ' tarka lepkéket, csodamalackákat, a legkisebb fiú történeteit bocsátották az Apokalipszisbe. A nagy szavak rég elhagyták őket is. Szigorú világban, kegyetlen erők ellenében győ- ' zedelmeskedett a kis pásztorfiú. Személyautók kezdtek sorakozni a hátsó front felől, 1 közvetlenül az épület alá húzott parkolóhelyeken. Rajtuk 1 túl sorjáztak a parkosított gyermekjátszóterek. Ezeket is autóutak szegélyezték. Fű- ] nyírógépek pufogtak már az ■ első tavaszon, éjjel-nappal. Motorkerékpárok ékelődtek az autók közt sötétlő, tenyérnyi : aszfaltokra. Szüntelenül javították őket. A másik olda- ' Ion — ahol eddig észre sem ; lehetett venni, hogy nem ■ egy, de füves köztessel el- ; választva, két aszfaltsáv alkotja a sugárutat, most meg■ indultak az autóbuszok is. ' Napközben egyenletesen — 1 öt-tíz percenként — vált ki • jellegzetes, daráló robajuk az ' Apokalipszisből. Hajnali öt, ' és este tizenegy óra volt az 1 ő idejük. A dömperek sza- ’ kaszosan vonultak fel, de akkor éjjel-nappal egyfolytában. Azok viszont — a luxuskocsiktól a furgonokon át a , tíztonnás teherautókig — . akik bekötő útnak használták . ezt az irányt; nyakló nélkül ; lovagolták meg, százas tem- . póban, húsztonnás légörvé- . nyékét kavarva. I ‘ dónként ágyúdörgésszerű robbanások jelezték, hogy a keresztezés előtti sza- ■ kaszán lassítva, valaki „szórakozik” is: leveszi a , gyújtást, hogy aztán ismét • fordítva egyet a slusszkulcson, a benzingőzzel tömött kipu- • fogódob ékes robbanással j lepje meg a környékbelieket, j . A nagyobb szoba ékessége ez- i , zel szemben az íróasztal mel- j lé állított, mennyezetig érő j vadcitromfa volt. A hatal-1 • más deszkadézsától alig nyí-j lőtt az erkélyajtó — de szép! CSANÁDY JÁNOS t KÖZLEKEDÉS RÉPÁS BÉLA:
