Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-04 / 156. szám
1971. TŰLIUS 4., VASÄRNAP fest «terül <MírSap LAKAS: KICSIBEN ES NAGYBAN (6.) Budától Vácig Azaz a budai járástól a váci járásig és Vác városáig, mit adott témánkat tekintve az elmúlt tíz esztendő? Sokat i— mondhatjuk a tények ismeretében. Keveset — felelhetjük ugyancsak a tények ismeretében. Csupán nézőpont kérdése lenne tehát az eredmény ...? Magyarázhatjuk így •is, magyarázhatjuk úgy is? Nem, nem erről van szó. A lakáshelyzet és a lakásépítés megítélése — amint ez sorozatunk eddigi anyagaiból is kitűnhetett — nem egyszerűsíthető le jóra vagy rosszra. Az összefüggések ismerete és értékelése vezethet csak józan ítéletre. Ahogy a lakásépítés egésze elválaszthatatlan az ipari háttértől, mint erre az előző cikkben rámutattunk, úgy a lakáshelyzet változása is szorosan összefügg a lakásépítéssel és — a lakosság számának alakulásával. Különösen Pest megye .esetében. Tíz év — 88 ezer fő Szakszerűen fogalmazva: Pest megyében 1960—1970 között a természetes szaporodás 4,6 százalék volt — országosan 3,5 —, a vándorlási különbözet 6,7 százalékot tett ki. Egy évtized alatt tehát a megye lakosságának tényleges szaporodása 11,3 százalékra rúgott. Váltsuk át a százalékokat számokra: 1960-ban 781 505 lélek élt a megyében, 1970-ben 869 864, azaz tíz év alatt 88 359 fővel gyarapodott a lakosság. Az ország megyéi közül itt a legnagyobb a népsűrűség, s vannak járások, amelyek lakossága évente egy közepes falunak megfelelő lélekszám- mal gyarapodott; 15—20 ezer fővel. Sőt, a budai járás lakossága egy évtized alatt 23 200-zal. Képes-e lépést tartani a lakásépítés a lakosság gyors ütemű növekedésével? A kérdésre nem adható egyértelmű felelet. Ami feltétlenül kedvező: az i960—1970 közötti években a megye lakásállománya 49 211- gyel növekedett, azaz 22,7 százalékkal. Tekintve, hogy a lakosság lélekszámának emelkedése 11,3 százalékra rúgott, a lakáshelyzet javult, a száz lakásra jutó lakók száma csökkenhetett — 324-re —, de még mindig fölötte van az országos átlagnak, ami 315. Azután: az összességében kedvezőnek ítélhető megyei lakásépítési eredmény már kevésbé az, ha az egyes járásokat, településeket tekintjük. A kérdést hivatalból és alaposan ismerők is óvnak attól, hogy azonos mérce alapján ítéltessék meg a különböző települések lakásépítése és lakáshelyzete. Éppen ez a tévesen értelmezett azonos mérce vezet oda — nem ritka esetekben —, hogy az egyik járás a másikkal szemben, az egyik város a másikkal szemben „mostohagyereknek” érzi magát, mert a másikban több lakás épült, mert a másik „többet kapott”. Két példát: Érden 3108-cal nőtt a lakásszám egy évtized alatt, a lakosság pedig 7905 fővel gyarapodott. Gyálon a lakásállomány 125,3 százalékos növekedésével — 2272 lakás — szemben a népesség 129 százalékos — 7893 fős — emelkedése áll. Mondhatjuk ezek után, hogy Érden valamelyest javult a lakáshelyzet, Gyálon pedig romlott? Ez megintcsak nem ilyen egyszerű. Mert sajnos, az említett két esetben, de más esetekben is a fölépült új lakások jelentős hányada még mindig egyszobás, tehát csak átmeneti megoldásként könyvelhető el. Előrébb a sorban Ha azt nézzük, hogy a száz lakásra jutó lakók száma egy évtizeddel ezelőtt még 362 volt a megyében, 1970-ben pedig 324, aligha kell különösebben bizonygatni, hogy az 1960—1970 közötti években sok minden történt a megyében is a lakáshelyzet javítása érdekében. Különösen a városok esetében igaz ez, ahol nemcsak az állami lakásépítés jelentős — legalábbis a járásokhoz mérten —, hanem a magánépítkezés is, s ahol a fölépülő lakások nagyobbak, korszerűbben felszereltek, mint a községekben. A gondok forrása több irányban kereshető. Ott, hogy még mindig a megye lakásállományának fele egyszobás, mert — s ezt bármennyire magyarázkodásnak érzik sokan, tényként kell számításba venni — rendkívül súlyos örökséget adott a múlt ilyen értelemben is. A fővárost övező települések „munkáskolóniái”, minden komfortot nélkülöző, szűk lakásaikkal, a mezőgazdasági területek — a dabasi, a nagykátai járás — földbesüppedt vályogházai, cselédlakásai nemcsak szeminárium-témák voltak, hanem ténylegesen is szembe kellett nézni velük. Ha ilyen helyekről sikerült kiemelni a családokat, s áttelepíteni egy egyszobás, de már világos, száraz, villanyvilágítású lakásba — már történt valami, s nem is kevés. Van azonban a gondok forrásának más iránya is, s hiba lenne szemet hunyni fölötte. Pest megyében a teljes lakásállományon belül az állami lakások mindössze tíz százalékot képviselnek. Ennél alacsonyabb arányt csak Haj- du-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyében találni, ami azt bizonyítja, hogy ezeken a területeken viszonylag lassú volt az állami lakásépítés üteme, annak idején nem képviseltek jelentősebb számot az állami tulajdonba vehető házak, s végül, de nem utolsó sorban: az állami lakásépítés mennyisége sem volt túl jelentős, legalábbis más területekhez, s azok népességváltozásához mérten. Az elmúlt években ugyan'"á ' 'megye*''Valamelyest előrébb lépett a sorban, ami az állami lakásépítés mennyiségét illeti, de tény, hogy e lakások egy nem lebecsülhető része ipari beruházásokkal függ ösz- sze, tehát felhasználásuk is meghatározott, illetve, hogy csak most, o negyedik ötéves tervben érkezett el az ország legnépesebb megyéje odáig, hogy az állami lakásépítés mennyiségét jelentősnek ítélheti meg. Nem fekete, nem fehér Hiba tehát — s ezt a hibát sajnos sokan és sokszor, hivatalos emberek, testületek is elkövetik — csak azt észrevenni, hogy a lakás ma is súlyos gond, s altként vélekedni, hogy „nem történt semmi”. Ahogy hiba az is, amikor a lakáselosztás néhány visszás esete, valóban protekcióra mutató néhány döntés miatt a lakáselosztás egészét ítélték el az emberek, s nem vették észre, nem akarták észrevenni, hogy ilyen meg olyan „fejes” mellett egyszerű munkások sokasága is lakáshoz jutott, s hogy nemcsak ez meg az a falubeli potentát építtetett magának takaros házat, netán villát, hanem bizony építtetett ezer meg ezer tsz-tag is, bejáró munkás, kisfizetésű alkalmazott. A második ötéves tervben, 1961—1695 között 25 082 lakás épült a megyében. Ebből — s erre utaltunk föntebb — 3571 volt az állami lakás, a magánépítkezések felénél az OTP-kölcsön segített, a másik felénél viszont — 10 736 lakásnál —, nem volt szükség kölcsönre. Azt, hogy a lakás súlyos gond, nem tagadja senki. Ám ne tagadjuk azt sem, hogy a kölcsön, hitel nélkül fölépült 10 736 lakás is bizonyít valamit... az életszínvonalról, a jövedelmekről. Mert nemcsak olyan családok vannak, amelyek nagyon szerényen élnek, s nem gondolhatnak építkezésre. Olyan családok is vannak, akik építkeznek, illetve építkezhetnének. Akik építkeztek, azokról már szóltunk. Szóljunk hát a másik két csoportról is. Mészáros Ottó Következik: CSODAVAROK ÉS PECSENYESÜTÖK Bányászfeleségek üzeme PUSZTAVÁMRA ÜZEMET TELEPÍTETT ABU- DALAKK, AHOL ELSŐSORBAN KÉSZTERMÉKEKET CSOMAGOLNAK. A KIS ÜZEM JÓ MUNKALEHETŐSÉGET BIZTOSÍT SOK HELYBELI BÁNYÁSZFELESÉGNEK. JAVULÓ MINŐSÉG Milyen tartós egy gyerekcipő? ÉS A JÓ MUNKA HASZNA? Kezdjük néhány beszédes számmal. A Ceglédi Cipőipari Vállalat össztermékeinek 1967- ben 75 százaléka volt első osztályú. 1968-ban 85 százaléka — elérték, hogy a korábban több mint egymillió forintos veszteségű vállalat 177 ezer forint nyereséget könyvelhetett el. 1969-ben a termékek 87 százaléka volt első osztályú, tavaly 89 százaléka — s a nyereség négymilliókétszázezer forintra emelkedett. Egyre jobb minőségű termékek — vajon a dolgozók is élvezik a jobb munka előnyeit? Csökkenő nyereség? Talán legjobban a nyereség- részesedésnek kell tükröznie a minőségi munkát — gondolná a laikus. A számadatok az ellenkezőjéről győznek meg: 1968-ban 42"'napnak Tnef felelő nyereséget osztottak szét a dolgozók között, 1969-ben 33 napnak megfelelő bért fizettek ki, plusz 2 százalékos bérfejlesztést hajtottak végre, tavaly 25 nap volt a nyereség a vállalatnál Miért ez a csökkenés? — A minőség csak az egyik tényezője a nyereségnek — mondja Sipos Bálint igazgató. Sok minden egyéb is közrejátszik, például az anyagárak: egy pár cipőfűző 30—40 százalékkal drágább, ha importáljuk. Nyersanyagjaink egy részét pedig feltétlenül külföldről kell beszerezni, mert itthon nem áll elegendő rendelkezésre. És még sorolhatnám, hogy a gazdaságirányítás mai rendszerében a bér- gazdálkodás, az önköltség, a hatékonyság mennyire befolyásolja azt, hogy az év végén mennyit tehetünk a borítékba. Az igazgató okfejtése logikus és szakszerű. Vajon menynyire értik ezt a dolgozók? Kevéske prémium? — Nem merem azt állítani, hogy a munkások ismerik a nyereség összetevőit. De örülnek, hogy egyáltalán nyereségrészesedést kapnak, hiszen korábban veszteséges vállalat voltunk. A vállalat érdekeltté teszi dolgozóit, hogy jobb minőségű terméket gyártsanak. Meghatározzák, hogy ezer pár legyártott cipő közül mennyi lehet a másodosztályú. Ameny- nyiben a dolgozó ennél kevesebb „selejtet” gyárt, megkapja a vállalattól az első és másodosztály termelői árkülönbözetét, a 8,50 forintot, minden cipő után. A MEO naponta vizsgálja a minőséget, meghatározza a hibákat, amelyeket közszemlére kifüggesztett táblázat által hoznak a munkások tudtára. Ha a dolgozó nem ért egyet a döntéssel, fellebbezhet a vezető meóshoz. Amennyiben ezt nem teszi, akkor tudja, hogy például az adott időben három pár cipő lett másodosztályú. A prémiumot e táblázatok alapján fizetik ki. A vállalat húsz munkaterületének dolgozói így átlag havi 60—80 forint minőség után járó prémiumhoz juthatnak. Mintha nem lenne túl sok. — Tízéves technológiával dolgozunk — mondja az igazgató — begyakorolt minden munkafogás. Az lenne fényűzés, ha megengednénk, hogy dolgozóink többet rontsanak el. Nem lehet több prémiumot adni, ha a feltételek nem követelnek nagyobb erőfeszítést. A vállalat nemcsak jutalmaz, büntet is. Ha a megengedett hibaszázalékot többszörösen, huzamosan túllépik, fegyelmi határozat alapján mód van, hogy a dolgozók fizetésének 15 százalékát visszatartsák. Ilyen szankcióra azonban évente csak öt-hat esetben kerül sor. Három hónapos garancia? A minőségi munkát serkenti a munkaverseny is. A féléves munkaverseny-feltételekben természetesen nemcsak a minőséget írják elő, de a munkafegyelemre, a hatékonyságra is meghatározzák a követelményeket. Tavaly 40 ezer forintot osztottak ki a legjobb brigádoknak, dolgozóknak. Bizonyára kiváncsi az olvasó arra is, hogy a Ceglédi Cipőipari Vállalatnál mit értenek i minőség alatt: a gyermekek — A nők helyzetéről tárgyal a könnyűipar miniszteri értekezlete Keserű Jánosné könnyűipari mi: 'szter elnökletével szombaton összeült a könnyűDunakanyar egyetem Szombaton ünnepélyesen megnyitották Esztergomban a Technika Házában a Dunakanyar művészeti nyári egyetemét. Az 500 évvel ezelőtti esztergomi első magyar humanista egyetem, az Academia Istropolitana emlékére szervezett egyetemnek ez a 7. számú stúdiuma. A hagyományoknak megfelelően most is a Kodály tanítása alapján kialakult magyar zenei neveléssel, illetve a népzenével és a modern zenével foglalkoznak. ipar miniszteri értekezlete, hogy egyebek között megtárgyalja a nők helyzetéről szóló párt-, illetve kormányhatározat végrehajtásának eddigi tapasztalatait. Az iparágban dolgozó csaknem 300 ezer nőt érinti ennek a tanácskozásnak a témája. Az értekezleten javaslatok hangzottak el arra, hogy a vállalati negyedik ötéves tervekkel összhangban külön intézkedési tervek is készüljenek a nők helyzetének javítására, és hogy azokat lehetőleg mielőbb valósítsák hiszen 16—20 modelljük az apróságoknak készül —, mennyi idő alatt tehetik tönkre a lábbeliket? Nem vigasztaló a „határidő”, például egy bőrtalpú cipőnél 2,5—3 hónap garanciát takar a minőség. Nem tudom, hogy a szülőknél meggyőző érv-e: ugyanis nagyon gyorsan nő a gyermekek lába... Végezetül írjuk le a minőségi munka közvetett hasznát: a vállalat megnyert egy beruházási pályázatot, s ebből ötmillió forintot fordíthat új gépek vásárlására, új technológia bevezetésére. Ez is valahol a minőségnek köszönhető... F. P. Népművészeti hét Tápiószecsőn Egy hét múlva népművé- szeti hét kezdődik Tápiószecsőn. A gazdag prograihot népdalest nyitja meg július 12-én. Másnap népművészetről szóló filmeket vetítenek a művelődési házban. Július 14- én Budapestre kirándulnak a szecsőiek: a Várban megtekintik a Népművészetünk története című kiállítást. Július 16-án a Szovjetunióban élő rokonnépek szokásairól Tendernek előadást. A népművészeti hét július 18-án falunappal zárul, amelyen különböző Röpülj páva körök mutatják be tudásukat. Viszontlátásra az üzletekben A kiállítás kóstolóval együtt kétpavilonnyi helyet foglal el. Első pillantásra semmi különöset nem talál az ember. Közömbösen hallgatja annak a véleményét, aki éppen most fejezte be a szemlélődést, és lelkesedik vagy olvassa a vendégkönyv egyöntetűen elismerő beírásait Miért kell ennyire lelkesedni? Annyi kiállítás van mostanában, egyik jobban sikerül, a másik kevésbé, de mi lehet a varázsa ennek, a BNV területén tartott bemutatónak, amit a háziasszonyok munkájának megkönnyítésére rendeztek? Ahogy beljebb és beljebb nézelődik a látogató, már megérti a korábban távozók elismerő szavait. ízlésesen terített asztaloknál mutatják be, hogyan lehet kulturáltan étkezni, hogyan terítsen az édesanya, és tegye élvezetessé a család együtt töltött perceit. S mi kerüljön az asztalra? Konzervből is lehet ízletes ebédet vagy vacsorát főzni? A példa bizonyítja: lehet. Az étkezésen kívül bemutatták a legújabb mosószereket, tisztítóeszközöket, ötletes ablaktisztító, ruhamosó szert, piperecikkeket és a mindenkinek tetsző cipő- tisztítót. Fényesíteni sem kell a cipőt, csak egyszerűen a műanyag tasakot gyengén megnyomni, és kész — máris ragyog a cipő- Ezzel majd a gyerekek is szívesen tisztítják saját holmijukat, és nem kell a szülőknek mérgelődniük, már megint piszkosan mennek iskolába! Öreg nénik könnyen moshatják fel konyhájuk kövét, ötletes és egyszerű szerkezet, amellyel hajlás, erőltetés nélkül tisztít az olcsó gép. Nem vásári fogásról van szó — dehogy. Udvarias, kedves fiatal lányok mutatják be az új cikkeket, amelyek ott helyben meggyőznek mindenkit, valóban könnyítik a háziasszonyok munkáját. Miért kell azonban bemutatni, amikor önmaguk reklámjai ezek a cikkek? Azért, hogy mindenki megismerje az eszközöket, az árukat, hogy mindenki bemutatót kaphasson, mit hogyan kell célszerűen használni. S hogy mennyire így van, bizonyítja ezt az ételkóstolóval egybekötött főzési ismeretterjesztő előadás. Előadás, amelyet ismert, neves szakácsok tartanak, és a hallgatók asztal mellett kényelmesen ülve már előadás közben meggyőződhetnek róla: ha előírásszerűén főzik, melegítik a konzerveket, akkor azok élvezetes, nagyszerű ételek. Kis műanyag, eldobható tányérokon tálalják a zöldborsófőzeléket, a húst, a pörköltet, a kom- pótot, a palacsintát s még számtalan jól falatot... Méltán kapnak tapsot a szakácsok a bemutató végén. Megejegyeztem egy beírást a vendégkönyvből: „24 éve vezetek háztartást, és mégis sokat tanultam itt.” Nagyszerű propaganda az ilyen, jó lenne, ha vidéki városokba is ellátogatna a kiállítás, mindenütt ismerkedhessenek a háziasszonyok a modem konyha, háztartás eszközeivel, amelyek valóban a dolgozó anyák életét, munkáját hivatottak könnyíteni. A Belkereskedelmi Minisztérium ötlete alapján rendezték. Elismerés illeti kitalálóit és bemutatóit. És mindazokat, akik majd gondoskodnak róla. hogy minden tetszést aratott cikk megvásárolható, kapható legyen a városi és falusi boltokban. Akik ezt lehetővé teszik. bizonyítják- a nőkről szóló párthatározatot millió esrvszerű, sok pénzt sem igénylő tettel lehet megvalósítani. S. A.
