Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-30 / 178. szám
4 rest me«re» 1971. JÜDIUS 30., PÉNTEK SEGÍTENEK a gyárak Már a régi Vácnak sem volt méltó művelődési központja, de a fejlődő város közművelődési centrumát igazán kinőtte. A IV. ötéves tervre nem mutatkozott lehetőség új művelődési központ építésére, sem a helyi, sem a megyei tanács költségvetésében. A városi pártbizottság, s a városi tanács ezért mozgalmat indított, hogy 1975- re mégis új művelődési központ nyissa meg kapuit az akkor 900 éves Vácott. Kezdeményezésük a megyében egyedülálló eredménnyel járt, kiváló példát adva a társadalmi összefogásra. Hogy hol tart az ügy, erről dr. Mo- nori Balázs, a városi tanács vb-titkára tájékoztatott: — Az új intézmény majdI nem kizárólag társadalmi erőből valósul meg. De vegyük sorjában: a kivitelezési összeg mintegy 35 millió forint. Ehhez a városi tanács közel öt és fél millió forintot biztosított. A vállalatok eddig húszmillió forintot ajánlottak fel. Élenjárt például az ötmilliót biztosító Cementipari Művek, a négymilliót adományozó Forte, a Híradástechnikai Anyagok Gyára három és fél milliós, a Váci Kötöttáru- gyár kétmilliós felajánlásával. Erejéhez képest a legtöbbet mégis egy viszonylag kis vállalat, a Dunakanyar Vízmű Vállalat adta: egymillió forintot Egymilliós értékben téglajegyek kibocsátására is sor kerül. Városszerte eddig hárommillió forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel. Ezenkívül Megjelent a Műgyűjtő új száma A Műgyűjtő ez évi második száma a nyár jegyében a Balaton művészetét és Borsos Miklóst bemutató írásokkal, számos fényképpel illusztráltan jelent meg. Két szép gyűjteménnyel is megismerkedhet az olvasó: Kőlzsváry Ernő gimnáziumi tanár elsősorban élő művészeink (Anna Margit, Bálint Endre, Borsos Miklós, Komiss Dezső, Országh Lili) munkáit felsorakoztató kollekciójával. valamint Füst Milán hagyatéki gyűjteményével, amely a Nyolcak nemzedékédeinek művészetébe ad betekintést — Gulácsy, Tihanyi, Berény művei jóvoltából. Számos képző-, illetve iparművészt mutat be a lap új száma kisebb portré megrajzolásával, vagy egy-egy mű elemzésének formájában. Kmetty János festészetét Dévényi Iván, Kemény György grafikai munkásságát Frank János, Bo- di Irén textilművészetét Ko- czogh Ákos méltatja. A lap számos változatlanul aktuális problémáról: a magángyűjtés hasznáról, a közízlésről, a giccsről közöl cikket. a városi KISZ-bizottság az egész megye területéről építőtáborba hív fiatalokat a segédmunkásgond megoldására. — Tervező: a megyei tanács tervező vállalata, Tóth Dezső építészmérnök. A tanulmány- terv, a beruházási program már kész, a kiviteli terv jövő májusra készül el. Az új intézmény a mai Cifrakert terültére, kul- túrparkba kerül — az építkezés része az úgynevezett alsóvárosi rekonstrukciónak. A leendő művelődési központ tanulmánytervében többek között ötszáz személyes, kör alakú nagytermet, kórusoknak, zenekaroknak alkalmas gyakorlótermet, kisebb kiállítások rendezésére megfelelő képzőművészeti szakköri helyiségeket, olvasótermet, a nyári rendezvényekre belső udvart találunk. — A városi pártbizottság és a városi tanács a vállalatok, a KISZ-, a szakszervezet képviselőivel koordinációs bizottságot alakított az ügyet előmozdító társadalmi kapcsolatok szervezésére, fenntartására. Elhatározták, hogy a tanács az építési területet még az idén előkészíti, jövő április 4-én pedig leteszik az alapkövet. Az ötödik ötéves tervben mintegy nyolc-kilenc millió forintos beruházással új. 80 ezer kötetes könyvtárat csatolnak a művelődési központhoz. Tervezik, hogy a régi művelődési központot átadják a vállalatoknak, ifjúsági ház rendeltetésére. P. A. nek és a század első évtizeSZADA Kulturális központ Székely Bertalan házában — Kettős jó hírem van — újságolja örömmel Magyar István tanácselnök, amint beköszönök a szokásos kérdéssel: mi újság Szadán? — Megegyeztünk Székely Bertalan örököseivel: a községi tanács 150 ezer forintért megvásárolja a Székely-rezidenciát. — Mit értsünk rezidencián? — Mindenekelőtt a Székely Bertalan emlékházat, a mester műtermében őrzött relikviákkal, a mellette lévő lakóépületet és a hozzátartozó, több mint kétholdas telket. — Mi a tervük az ingatlannal? — A szükséges tatarozás után itt helyezzük el a községi könyvtárat, és — átmene- j tileg — egészségházat. — Miért átmenetileg? — Jelenlegi helyén, egy magánházban rendkívül zsúfoltan, korszerűtlen körülmények között működik, víz és illemhely nélkül. A korszerű egészségház és orvoslakás építése szerepel ugyan a község ötéves tervében, de csak a tervidőszak végén kerül átadásra. Addig a Székely-házban helyezzük el. Ha felépül az új egészségház, megüresedő helyén vendégszobákat szeretnénk berendezni azoknak a festőművészeknek, rajztanároknak, akik szívesen jönnének hozzánk alkotni nyaranta, egy-két hétre. — Szóval: Székely Bertalan nyári képzőművészeti szabadiskolát terveznek? — Titokban erre gondoltam, de csak akkor nevezzük majd így, ha életképesnek, méltónak bizonyul rá. — Halljuk a másik jó hírt. —Ugyancsak egy egyezség: Benyovszkv Sándor szadai lakos, amatőr régészünk a tavasszal felajánlotta értékes gyűjteménvét a községnek... — Azt a gyűjteményt ismerem: régi pénzek, érmék, fegyverek, üveg- és kerámia dísztárgyak, népi cserepek, vagy | negyvenesztendei gyűjtőmunka eredménye... — Arról van szó. Ennek a gyűjteménynek szeretnénk majd egy otthont építeni a Székely-portán, afféle falumúzeumot. Így végre azzá válna Székely Bertalan emlékháza, aminek mindig is szerettük volna: Szada község kulturális Amikor a szentendrei emlékérmek átadásáról tudósítottunk, közöltük a kitüntetettek névsorát. Közöttük volt DriUcsek Ádámné is, akinek a szocialista brigádban végzett kulturális tevékenységét ismerték el az emlékéremmel. A Szentendrei Papíripari Vállalat Rózsa szocialista brigádja a válogató teremben dolgozik, s a tizenegy asszonynak s egyetlen férfinak Drili- csek Ádámné a brigádvezetője. Valamennyien családos emberek, akik komolyan veszik a munkát, az életet. — Jó dolog itt a brigád tagjának lenni? — kérdezem Debreczeni Lászlónét. — Ha valaki, hát én megmondhatom, mert új tag vagyok — válaszol Debreczeni- né. — Régóta dolgozom a papírteremben, de másik brigádban voltam. Amikor felbomlott a mi brigádunk, kértem felvételemet a Rózsába. Meg kell mondanom, hogy én már korábban is velük tartottam, ha közös programot csináltak, mert nálunk valahogy nem volt brigádélet. Ha szervezni akartunk valamit, a tagok hú- zódzkodtak. A Rózsa brigádban nem ismerik a széthúzást. Ha munkáról van szó, együtt beszélik meg a tennivalókat, mindenki elmondhatja, s el is mondja Török tőr A dunapataji Szelidi tónál egy rozsdamarta tört találtaik a víkendházépítők. A régészeti azonosítás kiderítette, hogy a tőr a törökök harca eszköze volt az 1600-as évek elején. A régi fegyver igen értékes történeti adalék: első tárgyi emléke a kedvelt gyógyvizű tó törökkori látogatottságának. A csaknem 400 éves török tőr a pataji múzeum híres tájgyűjteményét gazdagítja. véleményét. Közösen döntenek arról is, hogyan töltsék a szabad időt. — Ügy érzem — mondja Drilicsekné — hogy munkatársaim nem kényszerből jönnek el egy-egy közös rendezvényre, hanem azért, mert jól érzik magukat. Rendszerint valamennyien együtt vagyunk, jönnek a férjek, a gyerekek is. — Ha mi nem gondolnánk egy-egy kirándulásra vagy közös mozilátogaitásra, a férjek üzennek, sürgetnek bennünket — csatlakozik hozzánk egy másik brigádtag, Rózsa Istvánná. Valamennyien gyermekes, családos anyák. Mikor tudnak időt szakítani maguknak? — kérdezem az asszonyokat. Ügy kell szervezni a háztartást — mondják —, hogy maradjon idő művelődésre, szórakozásira is. Már pénteken készülnek a hét végére, hogy szabad szombaton elmehessenek kirándulni. Megünneplik a névnapokat is, de mindig csak hétfőn, mert akkor nem kell hazasietni vacsorát főzni, marad ugyanis vasárnapról. — A közéletben is ilyen tevékenyek? — kérdezem a brigádvezetőt. — Minden érdekel bennünket, ami körülöttünk történik. centrumává! ny. e. ÍGY IS LEHET Aranytűk a rézkorból Az 1970. évi árvíz idején, a védekezés földmunkáinál régészeti leletek kerültek felszínre a mezőberényi határban. A régészek azóta a Körösvölgy legértékesebb régészeti leleteit hozták felszínre ezen a területen. Több korból is értékes tárgyi emlékeket őrzött itt a föld mélye. Az elsőnek feltárt kora vaskori urnatemető agyagumáiban máglyán elégetett halottak földi maradványait találták meg. Bronztűk, karperecek, karcolással díszített csontlemezek kerültek elő, s „vallanak” a korabeli nők ékszerdivatjáról. Itt kerültek felszínre a Körös-kultúra népeinek EGYETEMVIZIT Ma délelőtt utoljára hallgatja a 61 Somogy megyei közép- iskolás diák a gödöllői Agrártudományi Egyetem szemináriumát. Az elmúlt két hét alatt a fiatalok megismerkedtek az egyetem létesítményeivel, laboratóriumaival, a tangazdasággal, s tudással gazdagodva térnek haza. sokan közülük a Balatonra, élvezni a megérdemelt vakáció örömeit. Foto: Gárdos Emlékkönyv a gödi Fészekről ZELK ZOLTÁN NYILATKOZATA eddig feltárt legrégebbi tárgyi emlékei, közöttük csiszolt kőbalta, körömcsipkedéssel díszített agyagedény, szövőszék és hálónehezék-maradvány, továbbá — a korai rézkor idejéből — kagylógyöngyök, bronz- és aranytűk. A következő réteg korai népvándorlás emlékeit őrzi. A mezőberényi ásatást ősszel tovább folytatják. Nászutat is A zalaegerszegi városi tanács melleti társadalmi ünnepséget szervező iroda alakult, amely házassági és névadó ünnepségek lebonyolítását vállalja. Kívánságra az egész esküvői rendezvényt megszervezi, s gondoskodnak az igénynek megfelelő nászú tról is. Minit már hírül adtuk, augusztus 7-én és 8-án gödi Fészek emléknapokat rendeznek a nagyközségben. A gazdag program keretében irodalmi estet is rendeznek, amelyet Zelk Zoltán költő nyit meg. Mire emlékeznek a gödi Fészek-ünnepségeken? — kérdeztük meg Zelk Zoltán költőt. — A Munkás Testedzők Egyesületében — mondotta — a 'két világháború között nagy szerepet vittek az illegális kommunisták, jószerint ez volt az egyik legbiztonságosabb hely, a legjobb alkalom, hogy munkásfiatalok tömegével találkozzanak. Az MTE vásárolt Gödön egy nagy telket. Azért neveztük el Fészeknek, mert a közelben fecskék rajai építettek fészket egy löszfalba. Az egyesület tagjai és baráti köre tavasztól őszig ott üthették fel sátraikat. Magam is hosz- szú hónapokra ki-kiköltöztem Gödre. Hétközben, ha húszán - harmincan táboroztunk, hét végén azután összejöttünk vagy ezerkétszázan. De a többiről — hadd. szóljak az ünnepségeken. Sikeres a matyók vendégszereplése A gödi Fészekről, az egykori találkozókról, s az idei augusztusi ünnepségekről különben emlékkönyvet is készülnek kiadni. P. A. , Szombaton nyitották meg Budapesten a Váci utca 14. szám alatti népművészeti boltban, a matyó népművészeti napokat. Lázár Gáspámé, a Háziipari Szövetkezet elnöke örömmel újságolta, hogy a kiállításnak még a vártnál is nagyobb a sikere. A budapesti bemutatót különösen jelentősnek tartja, miután a fővárosban eddig ilyen összefogottan soha nem Az újságot reggelizés közben olvassuk, s mindjárt meg is beszélünk egy-egy aktuális politikai eseményt. Nálunk véletlenül sem hiányzik senki a szemináriumról. Ott vagyunk az értekezleteken; a termelési tanácskozásokon mindenki hallatja szavát. A brigád életének eseményeit dokumentálja a napló is. Feljegyezték benne a közös színházlátogatást, az egyedülálló nyugdíjasok segítését. A napló tanúsítja, de az asszonyok is mondják, milyen nagy élmény volt számukra Gorkij: Az anya című műve, amelyet nemrégen olvastak, s utána közösen megbeszéltek. Szinte természetesnek tartják, hogy nem hiányoznak egyetlen szentendrei tárlatról sem. Nemcsak ismerni, érteni is akarják a művészetet. — Nagyon őszintén megbeszéljük, hogy egy kép vagy egy szobor miért szép, vagy miért nem tetszik. A brigádtagok törzsgárda- tagok is. Tavalyi eredményük alapján elnyerték az ezüst- koszorús szocialista brigád címet. Idén a terv 106 százalékos teljesítését vállalták, ezen- j kívül patronálják a papírterem fiatal dolgozóit, átadjál: nekik munkamódszereiket; részt vesznek a politikai oktatásban, tovább bővítik általános műveltségüket. Különleges emberek? Nem. Csak olyanok, amilyenek a többiek is lehetnének. Soó4 Ibolya láthatták a három matyó falu, Tárd, Szentistván és Mezőkövesd termékét. A mátravidéki palócok népművészete körülbelül kétszáz esztendeje nyerte el mai formáját. Eleinte csak a lepedők szélét hímezték ki pirossal- kékkel, de aztán fokozatosabban színesebbé vált a minta, bár az összhatás ma is piros. 18 községben 2200 dolgozójuk — főleg bedolgozó háziasszonyok — készítik a kirakatban és az üzletben látható térítőkét, népviseleti darabokat, babákat. A Hungarocoo- pon keresztül 18 országba szállítanak kézimunkát. Tavalyi 50 millió forint értékű árujuknak 60 százalékát exportálták. A kiállítás augusztus hetedikéig tart nyitva, de már előre látható, hogy a magukkal hozott árukészletet ismét fel kell tölteni, magyarok és külföldiek úgy veszik az értékes darabokat. Helyreállították a Cifra-istállót Több mint egy éven át tartó gondos munkával, régi szépségében helyreállították Párádon a Cifra-istállót. A több mint százéves, fadíszítésű téglaépület a XrX. század második felében épült — a Károlyi uradalom nagy értékű lovainak elhelyezésére — Ybl Miklós tervei alapján. A múlt század jellegzetes építészeti stílusát őrző épületet védetté nyilvánították, s az országos lótenyésztési felügyelőség vette gondozásba. Döntöttek már rendeltetéséről is. A négymillió forintos költséggel helyreállított épületben állami méntelepet hoznak létre. HÁZTARTÁSI BIZTOSÍTÁS Összefog a város Jövőre lesz a váci művelődési központ alapkőletétele
