Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-28 / 176. szám

JEGYZET Nem kötelességük A monori Üj Élet Termelő- szövetkezet televíziót ajándé­kozott a monori Kossuth Is­kolának. Meglepetés lesz majd a diákoknak, az új tan­évben, hogy több osztály ve­het részt a televíziós órákon, hiszen eddig, az egyetlen tv- készülék elé nem ülhettek oda mindannyian. — Pedig nagyon hasznos, több marad meg bennük, mintha csak magyarázat alap­ján kellene megjegyezniük az anyagot. Ráadásul a gyere­kek nagyon szeretik a tv-s órákat. A termelőszövetke­zetnek csak köszönettel tar­tozunk. Kellett ez a készülék. Nem is reméltük, hogy ez a dédelgetett tervünk ilyen ha­mar valóra válik. Hunyadi Lászióné, az isko­la igazgatója, őszinte öröm­mel nézi az ajándékot, a több ezer forintos televíziót, ami­hez még tv-asztalt is kaptak. Az átadáskor mi is örömmel néztük az ő örömüket, ezért kívánkozik a jegyzethez még néhány mondat. A monori Űj Élet Tsz-neik nem ez az első olyan megnyi­latkozása, amely belső körén kívül talál örömteli visszhan­got. Ösztöndíjat ajánlottak fel, annyit, amennyi két diák taníttatására elegendő, min­den évben. Felajánlották, hogy óvodát építenek. Peda­gógus-földeknek — ezt az érintettek mondták el — nem a legrosszabb parcellákat ad­ják, holott ez monori „hagyo­mány” — és rossz tapasztalat volt sokáig És most televíziót ajándékoztak egy nagy lét­számú iskolának, hogy köny- nyebbé váljék az oktatás. Mindez nem tartozik szoros és „hivatalos” feladataik kö­zé. Csak éppen törődnek az­zal is, ami kívül történik az udvarukon. K. Zs. MONOD-VIDÉKI A P E S J MEGYEI HI R..L A P KÜLÖNKIADÁSA'" XIII, ÉVFOLYAM. 176. SZÁM 1971. JÜLIUS 28., SZERDA Mostoha körülmények között MŰSZAKI SZEMLE A VOLÁNNÁL Sorban álltak a teherkocsik Minden évben egyszer mű­szaki szemlére kerül sor az Autóközlekedési Vállalat mo­nori üzemegységénél. Rendben vannak-e a kocsik műszaki­lag, esztétikailag: ezt vizsgálja a vezérigazgatóság tagjaiból és a társüzemegységek képvise­lőiből álló szemlebizottság. Az idei szemle vasárnap délelőtt zajlott le, a vállalat vásártéri telepén. 42 kocsi sorakozott egymás mellett: impozáns lát­ványt nyújtott az újjávará­zsolt kocsisor. A műszaki dolgozók, a brigádok sokat dolgozlak egész évben, rendkívül mostoha körülmények kö­zött. (A telepen nincs für­dő, a munkások 1 lavórban mosakodnak, a szociális ellátottság a minimumot sem éri el.) A műszaki szemlére a tizen­hattagú szerelőgárda túlórát is vállalt, a többiek két vasár­napjukat feláldozva, a terepet is elrendezték, hogy az éves szemle sikeres legyen. A 60 tagú szemlebizottság egyhangúan dicséretben része­sítette a monori üzemegység dolgozóit. Az Autóközlekedési Vállalat helyettes igazgatója, üdvözlő beszédében elmondta, hogy nagyra értékelik a mos­toha körülmények között dol­gozó „volánosok” munkáját. A monori üzemegységnek 90 dol­gozója van, az egész járás a „területük”, éves szerződések kötelezettségeinek tesznek ele­get — például a FÜSZÉRT- nek, hét szállító kocsival, s a lakosság igényeit is igyekez­nek kielégíteni. A negyedik ötéves terv egyik feladata, hogy a ré­gi telep helyén újat léte­sítsenek több milliós be­ruházással. Az építkezés közös vállalkozás, koope­ráció a Volán és a MÁVA- UT között. Egyelőre csak a tárgyalások­nál tartanak. A dolgozókkal együtt, mi is reméljük, hogy hamarosan je­len lehetünk az alapok leraká­sánál. K. Zs. BLSLAKODO TÖRZSVENDÉGEK Mit készítenek a gyömrői „papíros" asszonyok? Lassan három éve, hogy a Fővárosi Papíráru-készítő Ktsz Gyomron, a Vemesi-íéle házban kihelyezett részleget nyitott. Akkor még csak né­hány asszonynak jutott itt helyi munkaalkalom. A ktsz vezetői azonban elégedettek voltak a gyömrőiek munkájá­val. Ezért kértek a községi ta­nácstól egy nagyobb helyisé­get. A tanács azonban nem tudott adni, a ittsz ezért maga vásárolt épületet Gyomron, és azt alakították át papíráru­készítő műhellyé. A részlegben ma már 26 ál­landó dolgozót foglalkoztái­nak, 35—40 asszonynak tud­nak munkát biztosítani. A „pa­píros” asszonyók, így ismerik őket Gyömrőn. Mit is csinál­nak tulajdonképpen? Tölly Lajosnéval, a kihelyezett rész­leg vezetőjével beszélgetünk: — A készen érkezett karton­lapokból különféle egysze­rűbb és díszes kivitelű boríté­kokat készítik itt az asszo­nyok. A levélborítékokat szab­dalják, ragasztóanyagot tesz­nek rá, hajtogatják, majd Bezárták a Tündét és a Sirályt MINDENT A JÓSKÁÉRT ■■■ — Miért szöktél meg ott­honról? — Nem szöktem meg. Egy­szerűen elmentem, aztán visz- szahoztak. Pedig én úgysem maradok itt, és hiába beszél­nek velem olyan szépen. Azt nem fogom elfelejteni, hogy amikor megtaláltak, úgy ösz- szevertek az udvaron, hogy ki- csődült az utca. A Jóska nem volt otthon, azért merték meg­tenni. A Jóskától fél az apám is. Erősebb az apámnál. — Miért bántották? — Azt kiabálták, hogy én nem fogok szégyent hozni a házra, és hogy már mindenki tudja, együtt élek egy fiúval, nem mernek az emberek sze­mébe nézni miattam. Meg hogy ők rendes lányt neveltek, hogy tudtam így elfajulni... Pedig mi szeretjük egymást a Jóskával. Mindig én főztem neki vacsorát, ha hazajött. És a nagynénje olyan rendes, hogy mind a kettőnknek en­gedett nála lakni. Majd ha be­töltőm a 18-at, másképp lesz, de innen úgyis visszamegyek hozzá. — Nem jött érted? — Nem. Sajnál, hogy meg­vertek, de azóta még csak két­szer találkoztam vele. Nappal dolgozik, Pesten, este meg ná­lunk már otthon van minden­ki, és nem engednek ki a ház­ból. Most már szépen beszél­nek velem, de nem értik meg, hogy nem maradok itt. Nem értenek meg semmit. — Ezt a lányt soha nem kí- sérgették fiúk, de amikor meg­ismerkedett ezzel a Jóskával, mintha megbolondult volna. Mondtam neki, én nem bá­nom, járjatok szórakozni, a Jóska ide is jöhet néha, kísér­jen haza, ne csavarogjatok, f iatal vagy te még... De ezen csak nevetett. Hogy ne izgas­sam magam, ma már nem szá­mít semmit, ha egy lány nem jön haza este tíz órára. A fiú nem jött hozzánk, pedig be­szélni akartam vele, megmon­dani neki, nem illik hozzá ez a kislány, 16 éves sincs, ö meg már felül van a 20-on. Aztán egyszer nem jött haza, csak másnap délben. Az uram ak­kor nagyon megverte, mert a szomszédok beszélni kezdték, hogy csavarog. Este megint el­ment. Nem vitt magával sem­mit. Két napig vártuk. Én megtudtam, hol lakik ez a Jóska, és az urammal meg a sógorommal utána mentünk. Az udvaron mosott. Itthon so­ha nem kellett csinálni neki semmit, most meg egy ide­gen ember holmiját mosta, ott, mindenki szeme láttára. Ügy elfogott a keserűség, hogy megpofoztam. Aztán az uram megfogta a karját, és hazahoz­tuk. Nem szólt egész úton egy szót sem. Azóta is alig beszé­lünk. Pedig meg akartam ne­ki magyarázni, olyan fiatal, se szakmája, se kenyere, kihasz­nálná az a fiú, aztán hazakül- dené ... Csak azt hajtogatta, hogy ők szeretik egymást a Jóskával. Mondtam neki, hogy ha még egyszer elmegy, a rendőrséget fogom utánakül- deni. Ügy látszik, ez megijesz­tette. De szavát nem lehet venni, Én meg, ha arra gon­dolok, hogy történhetett ez, csak sírok. Mert mi lesz most már? K. Zs. MAI MŰSOR MOZIK Maglód: Szerelem, ó! (16 éven felülieknek.) Vecsés: Ha kedd van, akkor ez Belgium. Nyáregyháza: A medveember. Tápiósüly: Az „Angyal” vér­bosszúja. Űri: Karbonárik. KIÁLLÍTÁS Gyömrö, Ságvári úttörőház.: Rákóczi-kiállítás. Nyitva: 8-tól 14 óráig. Rövid idő alatt két vendég­látóipari egységet is be kellett zárni a KÖJÁL-ellenőrzés után. Az egyik a gombai Tün­de presszó. Alti gyakori ven­dég volt olt, az az intézkedé­sen nem is csodálkozik. A Tünde hanyatlása szemmel Látható volt. Nemrég nyílt meg, örömmel üdvözölték a gombaiak. Altkor mi is csak azt mondhattuk, hogy a járás legszebb, legkedvesebb esz­presszóinak egyike. Aztán változtak a vezetők. Szinte minden negyedévben, és még véletlenül sem érvényesült az „új seprő jól seper” mondás. A Tünde egyre kopottabb, piszkosabb, elhanyagoltabb lett. Míg végül be kellett zárni. A másik vendéglátóhely, me­lyet, többszöri figyelmeztetés után, szintén kénytelen volt bezárni a KÖJÁL: a pilisi Sirály kisvendéglő. Az intéz­kedés itt nemcsak a szóra­kozni vágyókat érintette. Pi­lisen csupán ez a kisvendéglő foglalkozott közétkeztetéssel. Most aztán már ez sincs. Mert: a szennyvízgyűjtő az utcai járda alatt húzódik, a szennyvíz az árokba folyik, rettenetes bűzt áraszt; a konyha kicsi; a növekvő for­galmat nem követte a legmi­nimálisabb korszerűsítés sem, a pult padozata lassan, de biztosan korhadt. A gombai Tündét és a pi­lisi Sirályt is a pilisi ÁFÉSZ ! üzemelteti. A bezárási hatá­rozat öltét is érzékenyen érin­ti. A figyelmeztetéseket kö­vető, nyomatékos cselekvés után, bizonyára megváltoznak a dolgok, hiszen a ;nem kis forgalmú egységeket előbb- utóbb újra kinyitják. De nem lehetett volna elkerülni mindezt több gonddal, na­gyobb törődéssel — a KÖJÁL beavatkozása nélkül? K. Zs. tömbökbe rakják. A Hangle­mezgyártó Vállalatnak külön­böző méretű íasakokat készí­tenek. Hűtlen dolgozó még nem akadt, hiszen szeretne* itt dolgozni az asszonyok. Egészséges, tágas, tiszta mű­helyben töltik a napi nyolc és fél órát. Minden héten ugyanis szabad szombatosok. Az átlagkereset 1200—1300 fo­rint, ami, a helyi viszonyokat figyelembe véve, nem rossz: Különösen ha figyelembe vesszük, hogy ehhez a mun­kához szakképzettség nem szükséges. Az üzem vezetőjével körsé­tára indulunk. Mi az asszo­nyok véleménye munkájuk­ról? Kenessey Józsefné a leg­idősebb dolgozó: — Özvegy­asszony vagyok, 66 éves. Jól jön ez a kis kereset. Fél né­gyig dolgozunk, aztán sietek haza, mert második műsza­kom nekem is van. Csüllög Sándornál — Ha­mar megszerettem én is ezt a munkát. A két gyermekem, igaz, alig várja, hogy hazaér­jek. De Erika, a tizennégy éves kislányom, a házi mun­kát már el tudja végezni oda­haza. Sokszor önállóan mégis főz, mire hazamegyek. Kelián Sándor né: — Hatfo­rintos órabérben dolgozunk. Elégedett vagyok. A szövetke­zét elnöke, Kiss Béláné, gyak­ran meglátogat bennünket, érdeklődik gondjaink iránt, s ha tud, segít. Öröm ilyen gon­doskodást érezve és ilyen szép környezetben dolgozni. Mikes Istvánná: — Megfi­zethetetlen, hogy nem kell be­járnunk Pestre. Reggel hétre jövünk, addig otthon is sok munkát elvégezhetünk. Egy­szer már elnyertük a szocia­lista brigád címet, az idén is­mét megpályázzuk. Molnár Béláné: — Nemrég olajkályhát kaptunk, szép mosdóhelyiségünk is van. Nap­közben rádiót is hallgatha­tunk. A Petőfi Sándor szocialista brigád sok szép eredményt ért már el a munkaverseny során. Az üzemvezető- szerint a jövőben is elérhetik a szocia­lista címet, hiszen minden fel­tételük megvan hozzá. Az üzemet rövidesen bővítik, az új helyiségben fürdő is ’esz. A létszámot 50-re bővítik, s ak­kor már valóságos kis üzem­mé lép elő a papírkészítő részleg. Gér József Szerény küldöttséggel Jegyzetek a megyei spartakiád döntőről Apáti « itt Kényszerszünet A gombai tó horgászai szo­morúan szemlélik az egyre apadó vizet. Egyre sűrűbben állnak egymás mellett. A kör szűkül. A tó kerülete egyre ki­sebb lesz. Az apadó tó sok horgász­bosszúságot is felszínre hoz: a beszakadt horgok százait, az ólomnehezékeket kilószámra, százméteres horgászzsinórokat szednek ki a leapadt víz szá­radó mocsarából. A Vízügyi Igazgatóság ugyanis elrendelte a tó vizének teljes leeresztését, mert az el­záró gátat újjá kell építeni. A hatalmas víztömeg kikezdte, romlani kezdett. A horgász­egyesület vezetősége intézke­dett a halállomány teljes ki­halászásáról. Ezt a munkát az úri Béke Tsz halászai meg is kezdték. A zsákmányt eladják, a befolyt összegből vásárolják majd újra a halakat, amikor elkészül és megtelik vízzel a meder. A horgászok nem örül­nek a kényszerszünetnek, de annak igen, hogy most 100 szómra fogják ki a négy-öt i kilós rablóhalakatí csukákat), amelyek eddig mértéktelen pusztítást végeztek a halállo­mányban. Sajnos, egy 'deig a horgá­szoknak más tanyát kell ke­Szerény küldöttség képvi­selte a monori járást a me­gyei spartakiád döntőn, Gö­döllőn, az agrártudományi egyetem gyönyörű fekvésű sporttelepén. Két futballcsa­pat (monori öregfiúk és ifjú­ságiak), két röplabdacsapat és néhány atléta sorakozott fel az ünnepélyes megnyitóra a monori járásból. Bizony, eszünkbe jutnak azok az évek, amikor a monori járás a legtöbb versenyzőt indította a spartakiádon, és ahol. sok első helyet szereztek verseny­zőink. ★ A legjobban a monori öreg­fiúkért izgultunk. Tavaly, Du­nakeszin, megyei elsők lettek, a kispályás labdarúgó-torna során. Ezúttal nem volt sze­rencséjük. Pécel ellen játszot­ták az első mérkőzést, amit megnyertek. Utána Pomázzal mérkőztek, ezt elvesztették. Egy győzelem — egy vereség, ez volt a monori mérleg, hát­ra volt még .a Pécel—Pomáz találkozó. A péceliek nyertek 2:l-re, és az a furcsa helyzet A meghibásodott gát. Amikor minden rendben, a víz a gát tetejéig is elér. (Trócsányi Anikó felvétele) állt elő, hogy hármas holtver­seny alakult ki. A döntést, a helyezési rendet, hétméteres rúgásokkal döntötték el. Saj­nos, a monoriak értékesítet­ték a legkevesebb büntetőt, és így csak a harmadik Helyet szerezték meg. ★ Három László fiú is ját­szott ezen a vasárnap délelőt- tön, Gödöllőn, a kispályás focitorna során. Az édesapa az öregfiúk csapatában, két fia pesig a monori ifiben. Az ifik egyébként a második he­lyet szerezték meg, pedig a Szentendre elleni mérkőzés egyes időszakaiban esélyük volt a győzelemre. . Persze, azért az ezüst is szépen csil­log... ★ Két monori csapat vett részt a férfi és női röplabda­tornán. A monori Mezőgép Vállalat KISZ-szervezetének női csapata a második helyen végzett. A férfiak a legszebb mérkőzést Abony ellen vív­ták. Az eredmény 2:1 Monor javára. ★ Kardos Mihály veterán spartakiádos. Ki tudja, há­nyadszor állt már rajthoz a monori röplabdacsapatban, á spartakiádokon. Nagyon sze­reti a röplabdát, csak azt saj­nálja. mondja, hogy hétköz­ijén nem jut ideje sportolni. ★ A spartakiád-mérleg: két ezüst- és két bronzérem. A versenyzők minden dicséretet megérdemelnek. Derekasan helytállt a maroknyi monori járási küldöttség. G. J. Tt ] resniük. Addig azonban, az or­szág bármely területén, az or- l szágos horgászjegy birtokában, bármely horgásztanyán, más- ] hol is horgászhatnak. Izmán János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom