Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-25 / 174. szám

mi. JÚLIUS 35.. V AS A RNA P rf.si Hit v/c7Wi*p E3E?2Ee3 Hí 23ÉE3 S3 X E C H N I K A fiz AZOVI-TENGER KINCSE Cirkon és titán tartalmú ás- ványolcat fedeztek fel az Azovi-tenger mélyén. Egy kü­lön e célra készült úszó-fúró berendezés segítségével 49 fú­rással több száz ásványtani mintát vettek a tenger sekély részéről. A mélyebb helyekről búvárok segítségével nyertek talajmintákat. A tengerfenék domborzati viszonyait lokátor­berendezéssel állapították meg. A legértékesebb leleteket a tenger északi részén találták. Itt bukkantak többek között a titánércre és rutilra. Értékes ásványokban gazdag a kis Berg folyó deltavidéke is. A talajminták sok apatitot tar­talmaztak. Cirkont és' kisebb gyémántdarabokat fedeztek fel a sekély vizeken és strando­kon. A tudósok feltételezik, hogy az Azovi-tenger mélye — mely geológiai szerkezetét te­kintve rendkívüli mértékben hasonlít a környező száraz­földi részekhez — gazdag ás­ványlelőhely. A tengerfenék mintegy a környező táj folyta­tása. Énnel? alapján a jövőben újabb, értékes ásvá.nylelöhe- lyek felfedezését várhatjuk. Az alkohol és a szív Az ókori rómaiak előszere­tettel áldoztak Bacchusjjak, a bor és a bortermelés istené­nek. Homérosz szerint Zeus és Semele fia az, aki a b9r adománya által az ember szí­vét megörvendezteti, a gon­dokat és a bajokat elűzi, ű ád a testnek egészséget .és viru­ló fejlődést. ' Valószínű, hogy az ókori római orvosok véleménye a borral és az egészséggel kap­csolatban nem egészen egye­zett Homéroszával, bár az is bizonyos, hogy az ókori em­ber alkoholizmusát nem lehet összehasonlítani korunk em­berének alkoholmániájával. Az ókorban ugyanis — ha egyáltalán lehet az alkoho­lista kifejezést használni — az kizárólag a borivókra vo­natkozott. A kortól a tömény italirj Az emberiség számára az ■alkoholos italok fogyasztása ■akkor kezdett veszélyessé vál­ni, amikor az arabok a kö­zépkorban rájöttek arra, hogy ha a bort desztillálják, lé­nyegesen nagyobb töménysé­gű alkoholtartalmú italhoz, a borpárlathoz jutnak. Lassan­ként a középkori népek az alkimisták közreműködésével és hathatós segítségével sorra elsajátították a lepárlás tech­nikáját, és így koncentrált és nagy alkoholtartalmú italo­kat állíthattak elő. (Napjaink­ban pedig, sajnos, az alkoho­los italok repertoárja nagyon széles az, íz, a választék, a tö­ménység szerint egyaránt. Az ember számára egyálta­lán nem közömbös, hogy mi­lyen töménységű alkohol ke­rül szervezetébe. A felszívó­dás mértéke függ a fogyasz­tás módjától és attól, hogy milyen „alapozásra” kerül be az alkohol, tehát éhgyomor- ra-e vagy étkezés után. Célpont a szív! Sajnos, . kevés olyan szer­vünk van, amelyre az alko­hol ne gyakorolna káros ha­tást. így az alkohol mérték­telen fogyasztása szív és vér- keringési betegségek kiala­kulásához vezethet, illetve a mérsékeltebb alkoholfogyasz­tás is súlyosbíthatja a már meglevő ilyen betegségeket. Az alkohol, ha a szívmű­ködést kifejezetten nem is erősíti, a hasi erek összehú­zódása következtében növeli a szívbe a vénás vér bejutá­sát és ezzel megnöveli a perc-térfogatot. Magyarán a szívet, szervezetünk motorját túlmunka végzésére készteti. Ez a túlmunka fokozódik az­zal, .hogy az alkohol a légző­centrumot is izgatja. Az alkohol azonban más irányú hatást is gyakorol a szívre. Az emberi szervezet­ben óránként átlag 0,1 g/kg alkohol ég el. Ez gyakorlat­ban annyit jelent, hogy 1 gr alkohol 7,1 kalóriát szolgál­tat, ezzel zsírt és szénhidrá­tot pótol. A túlzott alkoholfo­gyasztás tehát a szervidet el­hízását, elzsirosodását is fo­kozza. A szív izomzatának is nagy ellensége az alkohol, az alkoholistáknál a szívizomel­fajulás könnyebben fellép. A szív izomzatának elzsírosodá- sa pedig a vérkeringés nagy­fokú gyengülését vonja maga után. Az alkoholnak egy közve­Mocsármegművelő gép tett hatása is van a szívbe­tegségek kialakulásával kap­csolatban. A síivínfarktus és a siesz A hatvanas évtized statisz­tikái szerint korunk nagy be­tegsége, a szívinfarktus első­sorban az olyan egyéneknél támad, akik túlfeszített szel­lemi munkát végeznek, keve­set mozognak. Kétségtelen, hogy a táplálkozás is közre­játszik a szívinfarktus kiala­kulásában. Azt is kimutatják ezek a statisztikák, hogy az elhízott egyének jobban haj­lamosak az infarktusra, mint a sovány, szikár egyének. Is­meretes, hogy az infarktusnál a koszorúér valamelyik ága elzáródik, az általa táplált szívizomzat megfelelő része kiesik a szív munkájából, el­hal és rugalmas rostjainak helyét merev kötőszövet fog­lalja el. A túlzott alkoholfo­gyasztás tehát az elhízás fo­kozásával és az érrendszer el­mos zesedés án ek elősegítésével közvetve is szerepet játszik a szívbetegségek kialakulásá­ban. Az emberi szervezet ér­rendszerének .működése idegr rendszerünkkel is összefügg. A vegetatív idegpályák sza­bályozzák a vérkeringést, az erek szűkülését és tágulását és az érfalak anyagcseréjét. A központi idegrendszernek tehát fontos szerepe lehet az érbetegségek kialakulásánál. Az alkohol hatása a központi idegrendszerre ismert és na­gyon káros. A mértéktelen alkoholfo­gyasztás a szívre és az ér­rendszerre tehát sok irányból jelent közvetlen és közvetett támadást. Előfordulhat az is, hogy az alkohol más szerve­ket károsít súlyosan és ezál­tal idéz elő vérkeringési za­varokat, amelynek végső jcö- vetkezménye szívhalál lehat. E. I. Egy ogyesszai üzem állítja elő a képen látható akasztós, egytestű ekét, mely bokrok­kal benőtt vagy fahulladékos, mocsaras szűzföld feltörésé­re alkalmas. Ez a nem nagy és egyszerű mezőgazdasági gép lehetővé teszi a tuskózó- gépek és buldózerek használa­tának mellőzését, amelyek földhányásokat hagynak ma­guk után. Az ekét terepjáró traktor után kapcsolják. Egy menet­ben 1 méter szélességű sávot fog át. Az ekevas 40 cm mély­re hatol a talajba, maga alá gyűri és beszántja a 4—5 mé­ter magas bokrokat. Ezután tárcsás boronával elsimítják a talajt, s a terület máris al­kalmas a mezőgazdasági kul­túrák termesztésére. Egy óra alatt az ekével egyharmad hektárnyi területet lehet fel­törni. SCI FI IRODALOM Q. G. Bt F. Kevesen tudják, hogy az írói nevük után akár külföldinek is ítélhető szerzőpár: Kulin György, a neves csillagász- professzor és Fábián Zoltán, mellesleg szűkébb pátriánkhoz tartozó, Pest megyében élő író. Szándékosan kezdem ismer­tetésemet ezzel az indiszkré­cióval. Egyrészt, mert a regény elolvasása után az olvasó úgy­is kiváncsi lesz, ki ez a velünk szimpatizáló két idegen szer­ző, akik nemcsak magyar csil­lagászt választanak könyvük hőséül, de a bolygónkon le­játszódó cselekménysor egyik színhelye is a közelmúlt, illet­ve a háromszáz évvel ezutáni Magyarország. Másodszor: ez a könyv a szerzőpár immár ne­gyedik fantasztikus regénye, s ha az első esetében, a magyar- országi sci-fi (tudományos fan­tasztikus) irodalom csecsemő­kora idején még érthető volt az inkognito — nem jelentett különösebb dicsőséget í'antasz­A HOMO SAPIENS ÁLDOZATAI Az óriásállatok, kipusztulásának okát tárta fel egy ame­rikai zoológus kutatócsoport s megállapította, hogy egy terület állatfajai akkor pusztultak ki, amikor ott az ember megjelent, vagy ahol az addig gyűjtögető életmódot folytató ember át­tért a nagyvadak vadászatára. A vadászat elsőízben Afrikában és Dél-Azsiában terjedt el több mint 40 ezer évvel ezelőtt, sor­rendben következett Délkelet-Ázsia és Ausztrália, majd Észak- Azsia, Európa és Észak-Amerika, utoljára Üj-Zéland, Mada­gaszkár és a Karib-tenger szigetei. Az amerikai vadnyugaton az óriásállatok tömegmészár­lása nem akkor történt, amikor oda a farmerek és az arany­ásók betörtek, hanem kb. 31 ezer évvel korábban. A tettes az ember volt, az áldozatok: a prehisztorikus idők óriásállatai. Szibériai vadászhordák az utolsó jégkorszak után a Boring- szoroson és Alaszkán át betörtek az észak-amerikai kontinens^ re. Az indiánok eme ősei csak íjjal és nyíllal rendelkeztek, mégis kiirtották a terület hatalmas állatfajait, pl.: a Neocbo- crust, egy borjú nagyságú rágcsálót, az Eremotheriumot, egy bagger nagyságú lajhárt, s a zsiráfhoz hasonló, 7 méter magas tevét, a Titanotyiopust. A kipusztulás oka nemcsak a vadászat, hanem az is, hogy az ember megbolygatta a felfalás és fel­találás egyensúlyát az állatvilágban. Európában is, mint Észak-Amerikában, az utolsó jégkor­szakot követő időben, tehát kb. 8—15 ezer évvel ezelőtt pusz­tították ki az őriásállatokat, közöttük a mammutot, a gyapjas orrszarvút és kardfogú tigrist. BALESET ELLEN - KAPARÓGÉP Az üzemekben a padlón, utakon keletkezett síkos szennyeződések megannyi sú­lyos baleset forrásai. A zsír-, olaj- vagy festékföltökre por és hulladék rakódik, ezeken könnyen el lehet csúszni, te­hát sok a baleset forrása. Ilyen foltok gyors eltávolí­tásához szerkesztette a képen látható gépet az egyik fran­cia gyár. A négy keréken gör­dülő kaparógépből kinyúló karok vízszintes rezgő moz­gást végeznek (3 mm ampli­túdóval percenként 2100 rez­gést). A karokat rúgok szorít- 4 pép akár elektromo­ják lefelé, így mindenkor hoz- torral, akár benzinpiotorral zásimul a tisztítandó felület- működtethető. X asút-v illa mo sí tás A második világháború után a legtöbb európai állam vas- útjának a fejlesztése a mélypontról indult el. A vonalakat helyre kellett állítani, a mozdonyparkot és a vagonparkot pó­tolni stb. Ezzel párhuzamosan kezdték meg a fokozott villa­mosítást és dieselesítést, a vonóerő korszerűsítését. A világ leg­hosszabb vasútvonalán, a Moszkva—Vlagyivosztok vonalon az idén a villamosított pálya hossza eléri az 5800 kilométert. A Szovjetunióban villanyvontatással továbbítják az összes tet­her- és személyszerel vények 47.9 százalékát. A szovjet vasutak nagyteljesítményű, hazai gyártmányú villanymozdonyokkal bonyolítják le a teherforgalmat. Most kezdik meg a váltó- és egyenárammal egyaránt működő nyolctengelyes villanymozdo­nyok gyártását. A Szovjetunióban a villamosított vasútvonalak hossza: 33 500 kilométer. Bánya a Jeges-tenger partján A Léna-folyó torkolatánál, mindössze néhány kilométerre az Északi Jeges-tenger parijá­tól működik a Szovjetunió legészakabbra fekvő szénbá­nyája, a Szogo. Szovjet geoló­gusok megállapították, hogy az új lelőhely annyi, a gaz­dag, és olyan könnyen kiak­názható, hogy minden bá­nyászra évente 1500—^1600 ton­na kitermelt szén jut. A bányában tartószerkeze­tek egyáltalán nincsenek — az örök. fagy vasmarka min­dennél erősebben szorít. Ez a csodálatos föld alatti biroda­lom egyáltalán nem pusztul. Az elhagyott bányák örökre tiszták és megbízhatóiW ma­radnak — olyannyira, hogy a helyi kereskedelmi síervek élelmiszerraktárként használ­ják azokat. Lin-A. F.Bian: Aster tikus könyvek írójának len­ni —, ma már teljes mérték­ben értelmetlen. Napjainkban a roppant népszerű műfaj ér­demes hazai szerző- és szer­kesztőgárdával dicsekedhet (Kuczka Péter, Zsoldos Péter, Rónaszegi Miklós, Nemes László, Csernai Zoltán, Cserna József, hogy sebtiben csak né­hány nevet említsek). S a meg­szaporodott fantasztikus mű­vek között a Q. hin és F. Bian regények nívó dolgában is előkelő helyet foglalnak el. A Magvető kiadónál megje­lent új könyvük méltán öreg­biti népszerűségüket. A törté­net alapja egy legenda, s egy csillagászati elv, amely szerint egykor a Mars és a Jupiter pá­lyája között még egy bolygó keringett, ami később koz­mikus katasztrófa áldozata lett, a Phaeton. (Szerzőink As- íernek nevezik.) A legenda pedig a követke­ző: Valamikor, nagyon régen, egy kis szigeten élt egy boldog' nép. Örökzöld világukat a bő­ség jellemezte. Tanítójuk Is- tar volt, aki nem ezen a szi­geten született, hanem az As­ter bolygóról származott. Egy­szer a szigetre egy haltestű gépmadár érkezett az égből. Hat Aster-lakó szállt ki belő­le. Olyanok voltak, mint az emberek. Csak kisebbek. A szigeten egy másik nép is lakott, a tűz imádójának, Us- íernek a népe. Az usterek, akik előbb megölték Istart, most az Asterről érkezett hat idegent is felkoncolták. S ne­kiestek a haltestű gépmadár­nak, amely kigyulladt, s el­pusztította a szigetet. A legendát senki nem vette komolyan. Mígnem egy fiatal csillagász, Bihari Attila külö­nös titok nyitját sejtette meg benne. A második világháború ide­jén három rakéta csapódott be London közelébe. Az egyik fel nem robbant rakétafej mel­lett a tűzszerészek különös fémhengert találtak, a fémhen­gerben még különösebb fémes idomokat, az idomokon jeie- ■ két. Megfejteni nem tudták. * Kém jelék lennének? A fémidomok Bihari Attila figyelmét is felkeltették, akit ösztöndíjas diákként az angol rendőrség még a háború idején a fémrudacskával kapcsolat­ban kémkedéssel vádolt, s aki, jó tíz évvel később a British Museumban találkozik újra, mint Angliában tartózkodó csillagász a titokzatos leletek­kel. Attila rájön, hogy á jelek az eltűnt Phaeton, azaz az Aster bolygóról származnak. Üzene­tet tartalmaznak. Az üzenetet azonban Attila csak háromszáz év múlva, 2250-ben tudja megfejteni. Hogy ugorhatunk a törté­netben háromszáz évet? A hibernáció segítségével. Attila ugyanis befagyasztana magát, s egyszerűen átalusz- sza a három évszázadot. Ami nem sikerült neki 1950-ben, si­kerül 2250-ben. Megfejti az üzenet titkát, eljut az Aster - lakók csoportjához, akik a Phateon tragédiája elől a bolygó egyik holdján egy tá­voli csillagra menekültek, sőt, a volt Aster-lakók másik cso­portja üzenetét megfejtve, ter­vet sző, hogyan lehetne a koz­mikus tragédia folytán elsza­kadt, s újra veszélybe került Aster rokonokat egymáshoz segíteni. • Ezzel mintegy jóváteszi azt a vétket, amit a Föld-lakó uste­rek, a legenda szerint, Istar- ral és az Aster ' követeivel szemben elkövettek. Eddig a könyv meséje. Végig lebilincselő, fordulatos, élveze­tes olvasmány. Színes, nélkülö­zi a tudálékosság, a spekuláció nyűgét-terhét, amely sok fan­tasztikus könyvet tesz száraz­zá, érdektelenné. Mégsem ez, az olvasó szem­pontjából cseppet sem lebe­csülendő könnyedség, olvas­mányosság a mű fő érdeme. Sokkal inkább mély humaniz­musa, emberközpontúsága, a szerzőknek a háború- és osztá­lyok nélküli, technikai, társa­dalmi vonatkozásban egyaránt fejlett és egységes jövő-embe­riségébe vetett szilárd hite. P. L V

Next

/
Oldalképek
Tartalom