Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-03 / 155. szám

<** Rt MECrttl 'zMirhm 1971. JÜLIUS 3., SZOMBAT Fórum. Tragikus árnyék ve­tült a műsorra: a három, hő­si halált halt űrhajósé. Ilyen pillanatokban érez rá az em­ber a képernyő nagyhatalom voltára. Heteken át ismerked­tünk életükkel, munkájukkal, kissé talán a romantika vilá­gába emeltük őket, míg a szívszorító valóság rá nem döbbentett arra a példa nél­kül álló kockázatra, amit az emberi szellem Valamennyi úttörője vállal. Érthető, ha a kérdések jó része "felőlük tu­dakozódott, s a műsor szer­kesztői helyesen gondoskod­tak az űrélettani szakértő be­vonásáról. Ebben az esetben a Fórum szinte egyenes folyta­tása volt a híradónak, s bár bőségesen foglalkozott a poli­tikai események kommentálá­sával, szinte észrevétlenül sik­lott napi dolgaink fölé, vala­milyen eszméltető síkra: po­litikáról szólva ébresztett rá, mennyire az emberiség közös ügye az asztronauták, vállal­kozása, s milyen fontos len­ne, hogy ennek jelentőségét mindenütt megértsék... A veszprémi díjazottak. So­kan maradtak késő este is a képernyő előtt: négy egymás utáni napon a veszprémi tv­találkozó legjobbnak ítélt filmjeit vetítik. Nemigen akad vitázni valónk a zsűri dönté­sével; magas mérce alapján válogattak. Az Ex Antiquis világjáró együtteséről készített kisfilm szívderítő alkotás. Ak fiatal Sándor Pál játékfilmjeinek erényeit első tv-rendezésébe is átmentette. Megkapó az a báj és játékosság, amellyel a régi zene nyugtató gyönyörét a ti­hanyi tájba átemelte. Nem koncertet fényképezett: üde képeivel azt a mai világot ábrázolta, melyet frissít, át­lelkesít Hacki Tamásék op­timista szépségkultusza. Az országúton gördülő, szinte fo- gócskázó autóbuszok látványa, a múzeum folyosólabirintusá­ban táncolt betétek * cseppet sem váltak öncélúvá: kere­settség nélkül éreztették a muzsika hatalmát. Az újra látott Bartók-tánc- játék, A fából faragott ki­rályfi ismét megerősített meggyőződésünkben: Horváth Ádám és Seregi László filmje megtalálta az optimális meg­oldást, hogy milliók sza­mára tegyék közvetlenül él­vezhetővé a zenét, mely ed­dig csak ezreké volt. A Mó- ricz-regény, a Pillangó film- változata vitákat kelthet kor­hűség tekintetében, de hiteles vallomás a rendező Esztergá­lyos Károly és a főszereplők 1 élményanyagáról — azokéról, akik számára e keserves idill kora puszta történelmi emlék. Röviden. Fukazava japán író nagyszerű novellája, a Za­rándokének pódiumi feldolgo­zását láttuk a tatabányai Bá­nyász Színpad előadásában. Bár a kamara jellegű produk­ció nem érvényesül kellőkép­pen a képernyőn, különösen a kórus hatása vész el a nagy­színpadi környezetben, a vál­lalkozás szép és dicséretre méltó. E sorok íróját is meg­vigasztalta egy bosszantó saj­tóhibáért: a „Szóljatok, szép szavak!” impozáns mezőnyé­ről szólva hatszáznál több együttesről írt — és „hatnál több” Jelent meg helyette... Semmi sem menti A vidéki asszony című olasz film érzel­gősségét. Hiába szerepelt AI-, berto Moravia és Gina Lollo- brigida neve a címfeliraton, a történet előadása menthetet­lenül a múlt századi perdita­romantikát idézte olyan köz­helyes fordulatokkal, melyeket a mozinézőnek nem esett ne­hezére megjósolni. A vigasz csütörtökön érke­zett, mégpedig ismét kitűnő versműsor alakjában. Deve- cseri Gábor új költeményei­ből megjelenés előtt kaptunk ízelítőt, s egyben híradást a költő „horatiusi” korszakáról. Jobbára rövid versek hangzot­tak el, pillanatfelvételek szin­te — a létezés tűnékenységé- ről, az idő múlásáról, s a szépség csodálatáról és viga­száról, mely kibékít a kibékít- hetetlennel. Az előadók so­rából Bánffy György keser­nyésen fölényes iróniája és Haumann Péter rendkívül át­tetsző, leszűrt versértelmezése emelkedett ki. * ■ A szezonzáró Színházi Al­bum sokat markolt — hat bemutatóról esett szó —, de valódi izgalmat nem tudott kelteni, inkább jólnevelt ösz- szefoglalásként hatott. Egye­dül Darvas Iván gunyoros hangja cseppentett némi mér­get a társalgás fölötte nyu­godt állóvizébe. A .veszprémi találkozó díja­zott filmjei után szombaton egyórás összefoglalásból érte­sülhetünk az újszerű kezde­ményezés korántsem közöm­bös eredményeiről. Ugyan­ezen az estén élménynek ígér­kező zenei sorozat bevezetőjét láthatjuk: a televízió által a fertődi kastély zenetermében rendezett nemzetközi fóru­mon fiatal zeneművészek mu­tatkoztak be. Játékukat fil­men is megörökítették, és fo­lyamatosan sugározni fogják. A vasárnapi műsorból a leg­érdekesebbnek a Riporter ke­restetik rádiós—televíziós non stop-döntőjét véljük. Lehotay-Horváth György TEÁTRUM aB£LD oimaTMUZS SPORTNAP A Meteorológiai Intézet táv­előrejelzése nem sok jóval biztat: valószínűleg hűvös, szeles, esős hét végével kell számolnunk. Ha strandolásra nem is, kirándulásra minden­képpen alkalmas lesz az idő. Éppen ezért elsősorban a ter­mészet kedvelőinek figyelmét hívjuk fel, hogy a Turistael­látó Vállalat már a hét kö­zepén kiszállította a megye területén levő turistaházakba a szükséges ételt-italt, tehát felkészülten várják a kirán­dulókat. Akinek pedig nincs kedve a hegyekbe menni, ne kesered­jék el — ma ingyen — vár­ják a kiállítások. Elsősorban a budai Várba hívjuk kedves Olvasóinkat, ahol a Néprajzi Múzeum mutatja be népművé­szetünk történetét. A kiállítás Szentendrei nyár Műemléki tanácskozás, kiállítás Pénteken délelőtt, a Szent­endrei nyár rendezvénysoro­zatának keretében az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség tanácskozására került sor a Szentendrei Városi Tanács dísztermében. Dr. Dercsényi Dezső, az Országos Műem­léki Felügyelőség tudomá­nyos igazgatóhelyettese meg­nyitójában ismertette a ta­nácskozás célját, hangsúlyoz­va, hogy Szentendre váro­siasodása, fejlődése nem tör­ténhet a műemlékek, a rég­múlt értékes maradványai­nak tiszteletben tartása, ápo­lása, szebbé tétele, gondos megőrzése nélkül. Dr. Voit Pál művészettörténész, kandi­dátus előadásában a telepü­lés kialakulásának sajátos történelmi körülményeit ele­mezte, meghatározva a szent­endrei barokk emlékek helyét az egész magyarországi barokk művészet tükrében. Horler Miklós építészmérnök elő­adása a város fejlesztésének tervét értékes javaslatokkal gazdagította. A megjelentek az előadások után megtekintették a tanács­teremben rendezett fotókiállí­tást, amely gazdag képanyag­gal illusztrálta a Országos Műemléki Felügyelőségnek az elmúlt 25 év során végzett tevékenységét. Este ünnepélyes keretek kö­zött került sor a Szentendrei Teátrum idei évadjának meg­nyitására. A zsúfolásig megtelt nézőtéren láttuk az omszki pártmunkás-küldöttség tagjait, Cservenka Ferencnét, a me­gyei pártbizottság első titká­rát. dr. Polinszky Károlyt, a művelődésügyi miniszter he­lyettesét, dr. Csicsay Ivánt, a megyei tanács elnökhelyette­sét, Barcsay Jenő Kossuth- díjas festőművészt, a megye közéletének és kulturális éle­tének számos képviselőjét Békés Andrásnak, a Teát­rum művészeti vezetőjének üdvözlő szavai után, a színé­szek vették át a szót. a középkortól a XX. századig mutatja • be a magyarországi népművészet érdekességeit. Található itt faragás, meny­asszonyi láda, hímzés, cserép­edény és sok más különleges­ség. A komoly műfaj barátai is megtalálják számításukat, ha­csak nem szól közbe az eső. A tervek szerint a vácrátóti bo­tanikus kertben ma este a MÁV Szimfonikusok Lukács Miklós vezényletéve} adnak hangversenyt, amelynek címe: Természet a zenében. Pest megye szenzációja a Teátrum. Ma és holnap dél­után 6 órakor kezdődnek a komédiás játékok, s este 8 órakor mutatják be a Botcsi­nálta bölcsek című darabot, valamint a Szüzesség acél­tükörét. A Pest megyei Ide­genforgalmi Hivatalban teg­nap délután megtudtuk, hogy a mai előadásra még 20 jegy van, és a vasárnapira pedig — mint ezt a rendezőirodábaa elmondták — harminc. Vácott, a Cifrakertben levő képtárban vasárnap nyílik meg, s augusztus 4-ig tart nyitva Gebóra László festő­művész tárlata. Nem hagyhatjuk ki a köny^ nyűzene kedvelőit sem. A Tá- pió menti nyár rendezvény- sorozatának keretében holnap este a tápiószecsői művelődési házba látogat a nagy sikerű Nonstop együttes, s külön ér­dekessége a koncertnek, hogy fellép Kovács Kati is. Egyébé­ként a szecsői népművészek nem hallgatnak beatzenét va­sárnap, hiszen ők Mezőkeresz­tesre látogatnak, hogy részesei legyenek az ott megrendezen­dő népzenei találkozónak. Gyömrőn a TöyÁLL sport­egyesület által kiírt Rákóczi kupákért versenyeznek a va­sárnapi sportnapon. A hét végére kellemes pihe­nést és jó szórakozást kíván: Mészáros Sándor Gödöllői kombinát — szakmunkástanulóknak Gödöllőn, a város határában felépült a MŰM 202. Ipari Szakmunkásképző Intézete. Nagy szükség volt már rá, hi­szen az az 1300 fiatal, aki itt fog tanulni, eddig a város öt különböző helyén volt kény­telen iskolába járni. Az új, reprezentatív épület ünnepé­lyes átadására szeptember kö­zepén kerül sor. A műszaki átadás már meg­kezdődött. Az átvevők szerint a Pest megyei Állami Építő­ipari Vállalat dolgozói jó munkát végeztek: minőségi ki­fogás nem volt. Tíz tanterem, könyvtár, tanulószoba, orvo­si rendelő stb. várja itt a diá­kokat. A terv szerint később még hat tantermet, konyhát, éttermet, kollégiumot, tan­műhelyt és sporttelepet épí­tenek. Az ötholdas területen tovább bővítendő intézet így igazi otthona lesz a szakmun­kástanulóknak. Cs. J. Balatoni koncertek Júliusban és augusztusban ismét rendszeressé teszik a szabadtéri koncerteket a Bala­ton mellett. Az északi part na­gyobb helyein július első nap­jaiban kezdik meg programju­kat a zenekarok, a déli parton pedig a hónap közepétől térze­nével szórakoztatják a vendég­sereget a nagyobb nyaraló­SZOKOLY ENDRE: ✓ Riport a riportról (29.) A könnyet ontó Führer Az első meglepetés útközben ér minket, mindjárt reggel. Nyílegye­nes útdarabon, félrehúzódva, hosz- szú autó- és tanksor áll előttünk. — Halt! — kiált az alezredes a sofőrre, kiszáll, intéssel maga köré gyűjti a világközvélemény képvise­lőit , — Uraim, íme, egy gépesített had­osztállyal találkoztunk. A hadosztály pihen, mert különben a megadott időnél korábban érne Karlsbadba, holott a Führert kell csak követnie. Ha valamennyi gépesített hadosz­tályunkat szorosan egymás mögé so­rakoztatnánk, vonalunk innen az At­lanti-óceán közepéig érne. Tisztára a véletlennek köszönhetjük, uraim, hogy a Reichswehr egyik legmoder­nebb alakulatát láthatjuk. Legtöbben mosolyognak a rövid szónoklat utolsó mondatán. Persze, ezek az angol, belga, amerikai, hol­land, francia újságírók meg a két magyar, úgy látszik nem hisz a vé­letlenben. Alig haladunk végig a csapat- és ágyúszállító gépkocsik meg a külön­böző nagyságú tankok hosszú sora mellett máris újabb meglepetés kö­vetkezik. Ezúttal menetközben elő­zünk egy autóoszlopot. A nyolc-tíz teherautó oldalára hatalmas betűk­kel rápingálták: „Élelem az éhező szudéta-néme- teknek.” Érdekes. Arról, hogy Csehszlová­kiában éppúgy, mint a harmadik bi­rodalomban, sós hering és főtt krumprn kívül savanyú káposztán élnének leginkább az emberek, ed­dig még nem hallottam. Majd hal­lok ezután Karlovy Varyban, azaz: reggel óta Karlsbadban a színház oldalán állí­tanak fel bennünket. Az erkélyről fog beszélni Hitler. Itt is nagy tö­meg várja, az égerieknél azonban valamivel enyhébb lelkesedéssel. Rám pedig újabb meglepetés vár. Amint az erkélyen megjelenik a né­met nép vezére, abban a szempillan­tásban hozzám ugrik a propaganda minisztérium tisztviselője, színházi látcsövet nyom a kezembe: — Nézze csak, sír! Kabátja mély zsebeiben mint­ha kukkerarzenált rendezett volna be, tucatszám húzkodja elő a látcsö­veket, szétosztogatja a külföldi új­ságírók között Gondosan vigyáz, hogy a nyugatiaknak feltétlenül jusson, és három nyelven hívja fel figyelmüket a könnyező Hitlerre. Megcélzóm a látcsővel a németek ezúttal elérzékenyült, lágy hangon beszélő Führerét^ tagadhatatlan, va­lóban könnyeket potyogtak Később többször is olvastam felőle, ha úgy véli helyénvalónak, bármikor ké­pes sírni, és különböző szerzőknek ezt az állítását igazolhatom is. Hozzáfűzöm azonban alapos gya­númat. hogy könnyzacskóit ez alka­lommal nekem nyitotta meg Mert amint visszavonul az erkélyről az épületbe, a propagandafi sietve ösz- szeszedi a látcsöveket (vissza kell vinnie a színházba, ahol a jegysze­dők kölcsönzik ki este), tőlem utol­sónak kéri el és egyedül nekem mondja: — Látta, milyen emberi volt? De mialatt Hitler a színház erké­lyén sírással próbál emberinek lát­szani, a városban összefogdosnak sok ott maradt csehet, főleg zsidó­kat kommunistákat, de még a szo­ciáldemokratákat is. Ami úgy jut tudomásunkra, hogy többen karls- badi ostyát indulunk vásárolni, s a rendőrség épületéből kihallatszó nagy csapkodásra és jajgatásra fi­gyelünk fel. Knickebocker, a híres öreg angol repülő riporter megkér­dezi a kapuban álló SS-legénytől, mi történik odabent? — Nu, zsidókat és cseheket ápo­lunk — feleli közömbösen a fekete ruhás. Ami pedig a karlsbadi ostyát Ille­ti, sem ostyasütőknél, sem másutt nyoma sincs. Elfogyott, ennyit mon­danak komoran a boltosok, üresek a polcok, de az üzletajtó felsőbb pa­rancsra nyitva mindenütt. Az egyik ostyás erősen idegenes, német kiej­tésünket hallva, bátorságra kap és panaszosan kimondja: — Elvitték a német katonák. — Csak úgy? — Majdnem csak úgy — és ki­húzza a pénztárfiókot, belemarkol, felmutat sok-sok csehszlovák bank­jegyet. A bankok ma zárva, holnap valami nevetségesen alacsony árfo­lyamon átválthatja márkára. Ez a nap különben tartogat még meglepetést. Járunk nyolc-tíz ven­déglőben is, egy falat ennivalót, egy korty italt sehol sem kapunk. Ma­gyar pincér mondja el nagy susog­va, hogy a német katonák seregestül szállták meg a vendéglőket, min­dent felettek, és persze cseh koroná­val fizettek, bőven el voltak azzal látva. A vendéglősök viszont ilyen tömeges fogyasztásra nem készültek fel, újabb árut, még nyers húst sem kapnak sehol. Az alezredes viszont közel egyórás meddő kísérletezés után kiadja a parancsot: — Indulás! Megyünk Fanzensbad- ba, oda csak holnap vonulunk be, ott biztosan kapunk még ebédet. FrantiSkoy Lázné, ahogy ma, ak­kor még néhány óráig így hívták ezt a fürdőhelyet, de nevezzük akár­melyik nevén, itt valóban kapunk ebédet. Vajon, másnap kapnánk-e még? Bayreuthből aztán München felé veszem az utamat, megyek rokon­látogatóba. Feleségem unokanővé­rének tíz és tizenkét éves két kis­lánya kitörő lelkesedéssel fogadja . ukel Bandit, aki egyenesen a Szu- détákról jött. faggatnak, mint volt, hogy volt? Nagy hitlerista a két gye­rek, apjuk mérgét nyeldesi, próbál­ja elhallgattatni csemetéit, nem fo­gadnak szót. Egyszer csak kitör: — Hagyjátok már abba! Lecsúsz­hat a hátamon a ti vezéretek! Ez pedig sértő káromlás bajorul, szemrehányóan is néznek rá a kis­lányok. S hogy lelkesedésüket én is lecsökkentsem, megkérdem tőlük, emlékeznek még rá, mi mindent mu­togattam nekik minálunk? A vár­ban például Hadik generális lovas­szobrát, ugye? Mire az idősebbik: — De az nem igaz, amit róla mondtál, hogy elfoglalta Berlint Megkérdeztem a történelemtanár­tól. — Ha azt mondta, hogy nem igaz, nem is történelemtanár, hanem susz­ter. Ilus, az anyjuk, a szemével int, ne folytassam, s ágyba parancsolja a gyerekeket. Reggel pedig beültet az autójába, és kivisz a temetőbe. A sírkeresztek között járkálva és minduntalan körülnézve, szinte súg­va beszél arról, mi folyik Német­országban. Fél. Hiszen hallunk mindenfélét mi is Hitler országáról, olyan borzalma­kat, amiket el sem tudunk képzel­ni, és éppen ezért azt hisszük, eltú­lozzák a történteket. De itt az er- dingi temetőben a szemtanú beszél, megnevez eltüntetett embereket, s olyanokat, akik koncentrációs tá­borból vagy börtönből szabadultak, , és megmutatták testükön a kínzások nyomait Visszamenet masírozó katonákkal, katonásan menetelő civilekkel és gyerekekkel, a háborúra készülődés minden jelével találkozunk az úton. — Hát senki sem állítja meg ezt az őrültet? — kérdi az asszony tő­lem. Nemmel válaszolok, mert hatá­rozottan így érzem, de hozzáteszem és etben is biztos vagyok: — Egyelőre. Hazatértem után egy héttel azon­ban fogom a magam és a feleségem útlevelét, s beadom a főkapitányság útlevélosztályára, kiterjesztését ké­rem a tengeren túlra. (Következik: Nyugaton és újra itthon) központok parkjaiban, sétá­nyain. Balatonfüreden már több éves hagyománya van a Tagore sétány szabadtéri kon­certjeinek. Hasonló hagyo­mány alapjait vetették meg Tihanyban. A hangulatos kör­nyezetben sorra kerülő hang­versenyek — az orgonakoncer­tek mellett — újabb idegen- forgalmi eseményei lesznek a nagy forgalmú félszigetnek. Ezenkívül Keszthelyen, Sió­fokon, Fonyódon, Balatonlel- lén és Balatonföldváron ter­veznek még nyári szabadtéri zenei programot Nemzetiségi könyvtáros-konferencia Egész napos konferencián vet­tek részt tegnap a megye szlo­vák és német ajkú nemzetiségi községeinek könyvtárosai. A konferencia célja a nemzetisé­gi lakosság anyanyelvi iroda­lommal való ellátásának se­gítése, s az ezzel kapcsola­tos problémák megvitatása volt. Délelőtt Bor Ambrus, a Magvető Kiadó szerkesztője a mai német iródalomról, Sza- latnai Rezső egyetemi tanár a mai szlovák irodalomról tar­tott előadás}. A délutáni ta­nácskozást S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront megyei titkára nyitotta meg, majd a résztvevők megvitatták a nem­zetiségi irodalmi olvasómoz­galom eddigi tapasztalatait s megbeszélték a következő időszak feladatait. Hétszáz jelentkező 46 helyre Az Állami Balettintézetben befejeződtek a felvételi vizs­gák. A korábbi esztendőkhöz hasonlóan az idén is sokszoros volt a túljelentkezés: 700 fiú i és lány adta be felvételi ké­relmét, közülük 25 leány és 21 fiú került be a szeptember­ben induló első évfolyamra. A 10—14 éves leendő táncosok a pályára való felkészülés mellett az intézetben folytat­ják középiskolai tanulmányai­kat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom