Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-24 / 173. szám

1971. JÜLÍÜS 24., SZOMBAT jw tue» xhfCíriap Ceglédi bíbor lljhartyánból Az újhartyáni szakszövetkezet jól kezelt boráról híres a megyében. Aranyérem nélkül egyetlen versenyről sem tértek vissza. Kevesen tudják azonban, hogy ötvenholdas baracko­sukban is értékes gyümölcsöket szüretelnek. A magyar, az óriáskajszi és a ceglédi bíbor valutát hoz az országnak, mivel nagy többségben külföldre kerül. Július elseje óta már tíz vagonnal szedtek le a fákról, s a gyümöl­csös melletti színben azonnal válogatják, ládákba csomagol­ják. Ami nem felel meg az cxportkövcíelményeknek, azt kimagozzák, hordókba zárják, kénes savval tartósítják, s úgy küldik a Budapesti Konzervgyárba. Az előfeldolgozással az asszonyoknak munkát, a szakszövetkezetnek nagyobb nyere­séget biztosítanak. „Büszkék vagyunk a pártcsoportokra“ Kommunisták — nehéz munkában Kezdetben vala az oldóüzem, hivatalos nevén a Palma Gu­migyár vád telepe. Egyetlen épülettel, 24 dolgozóval, köz­tük két kommunistával. Később bővült a profil; az egész országból idehozták fu­tózásra a kopott recézetű, de még felújítható autógumikat. Aztán a gumigyárakat össze­vonták, megalakult az Orszá­gos Gumiipari Vállalat — OGV — és a váci telep gyár­egység rangjára emelkedett. Nevet is kapott, az ifjabb nemzedék fülében vidáman csengőt: Heuréka Gumigyár. Az idősebbek tudják, hogy a Heuréka éppen olyan patinás gumimárka, mint a Palma, a Cordatic vagy az Emerge. A névhez és a ranghoz új feladat is társult: gumiipari hulladék feldolgozása a vegyi és az építőipar számára. A gyár dolgozóinak létszáma tíz év alatt 500-ra emelkedett, s besorolt az országos jelentő­ségű középüzemek közé. A TITKÁR ELMONDJA — Hasonló utat tett meg a pártszervezet is, attól az időtől, amikor mindössze ketten vol­tunk itt kommunistáit, mosta­náig, amikor már ötvenötén vagyunk — mondja Pothánsz- ky László üzemvezető, a párt- szervezet titkára. — A számbeli erősödés mel­TOBB MINT EGY EVE Üres kórházépületek Megfeneklett építkezés Az építkezések elhúzódásá­hoz, sajnos, hozzászokhattunk. Ismeretes, hogy az egyes épít­kezések . előkészítése szintén hosszadalmas. Jó példa erre Cegléden a régi kórház pavi­lonjai átépítésének egy évnél hosszabb ideje húzódó ügye. A TERVEK KÉSZEN ÁLLNAK A pavilonok átalakítva még nagyon megfelelnek kórházi célra. Átépítésüket jóval az új kórház megnyitása előtt elha­tározták, sőt, a kórház igaz­gatósága a budapesti Középü­lettervező Vállalatnál a terve­ket is megrendelte. Azok a múlt év derekán elkészültek, viszont a Pest megyei Beru­házási Vállalat csak decem­berben kapta kézhez az épít­kezés lebonyolítására vonatko­zó megbízással együtt. Akkor aztán kivitelező vállalatot ke­resett, és rövidesen, már ja­nuárban talált is. Cegléd vá­ros tanácsának Építőipari Vál­lalata annyira hajlandónak mutatkozott a munka elvégzé­sére, hogy mintegy három hó­napja felvonult, még építési anyagot is szállított a hely­színre. Azóta azonban, leg­alábbis szemmel láthatóan, semmi sem történt. Két, kór­házi célokra alkalmas egyeme­letes épület az új kórház meg­nyitása óta, tehát ötnegyed esztendeje, üresen áll. Amikor kórházi ágyak tekintetében olyan nagy a szükség! Az egyik pavilonból az .álta­lános sebészeti és a belgyógyá­szati osztály költözött árt az új épületbe. Ide kellene kerülnie a jelenleg a város más pont­ján működő 36 ágyas baleseti sebészetnek, amely ezen a he­lyen 45 beteget láthatna el korszerűbben. Sőt, még járó­beteg-ellátásra is berendez­kedhetne. A másik pavilon csak köz­vetve szolgálná a betegellá­tást. Ennek földszintjére ke­rülne a hőközpont, emeletére pedig az orvosszállás. Húsz gyakornok vagy továbbképzés­re a kórházba beosztott fiatal orvos lakásgondját oldanák meg ezzel. Végül a jelenlegi baleseti sebészet épületét is rendbe hoznák, és ott 59 ágy- gyal utókezelő osztályt rendez­nének be. Mindez az átépítési terv első ütemében valósulna meg. A második ütemben a meg­levő épületek felhasználásával és részbeni bővítésével kora­szülött-, továbbá bőrgyógyásza­ti osztály, anyatejgyűjtő állo­más létesülne. HUSZONNÉGYMILLIÓ Felszerelés nélkül 24 millió 868 ezer forint lenne az épí­tés költsége. Ebben bentfoglal- tatik a tervezés már kifizetett díja, továbbá az ipari televízió költsége is. Viszont tévét egye­lőre nem szereznének be, mert mire az építkezés befejeződik, újabb, modernebb készülékek kerülnek forgalomba. Ez a két tétel csaknem két millióval csökkenti az építési költséget. A Ceglédi Tanácsi Építőipari Vállalatnál közölték velünk, hogy az általuk készített költ­ségvetés mintegy tíz százalék­kal magasabb lesz. A szerző­déstervezetet azért nem nyújt­hatták be a beruházási válla­lathoz, mert eddig nem min­den munkára sikerült alvál­lalkozót találni. Most már ta­láltak, meg is állapodtak ve­lük, kidolgozták a végleges költségvetést, elkészítették a szerződéstervezetet, napokon belül el is juttatják a Beruhá­zási Vállalathoz. A Beruházási Vállalatnál is azt a felvilágosítást kaptuk, hogy magánértesülésük szerint a szerződéstervezet rövidesen megjön Ceglédről. Akkor té­telről tételre átvizsgálják a költségvetést, és ha mindent rendben találnak, alá is írják a szerződést. Feltéve, hogy ad­dig megbízójuk, a kórház, megküldi nekik a pénzügyi hitelfedezet igazolását. Az építkezésekre 24 millió forintot irányoztak elő, és eb­ből erre az évre négy, a kö­vetkező kettőre 10—10 millió áll rendelkezésre. A munkála­tok befejezésének határidejét eredetileg 1973 végére tűzték ki, és ezt a kivitelező vállalja ma is. AZ ELŐKÉSZÍTÉS LASSÚ Vagyis amennyiben a szer­ződést megkötik és ősszel hoz­záfognak a munkához, két és negyed esztendő alatt ez is elkészülne. Építési szakembe­rek, akiket megkérdeztünk, nem sokallnak ennyi időt. Mi is inkább az előkészületekre fordított időt sokalljuk. Az új, nagy ceglédi kórház építkezése az első kapavágástól az első beteg felvételéig alig három esztendeig tartott. Szokoly Endre lett mit tart a kommunisták legnagyobb eredményének? — Azt a kollektív munkát és önállóságot, amit egyaránt si­került meghonosítani a hétta­gú pártvezetőségben és a párt­csoportokban. Én maholnap fölöslegessé is válók — toldja meg tréfásan. Papírokat mutat, a pártcso­portok — hat van belőlük — féléves munkaterveit. Üzemi pártbizottságok sem tapinthat­tál! volna rá jobban a legfon­tosabb, legidőszerűbb politikai feladatokra! — Nem is tagadom: büszkék vagyunk a pártcsoportjainkra, a legjobbak közé tartoznak a városban. A munikaverseny és a szocialista brigádmozgalom szervezésétől-irányításától az állami ünnepek előkészítéséig, a pártépítési feladatoktól a munkafegyelem ellenőrzéséig mindenre kiterjed a figyel­mük. mindenben lehet számí­tani ezekre a kis kollektívákra. Különösen jó munkát végez­nek az új párttagok nevelé­sében. Ók választják ki azo­kat a dolgozókat, akiknek, úgy látják, idővel közöttünk lesz a helyük. Minden pártcsoport két kommunistát tesz felelőssé azért, hogy foglalkozzon a tag­felvételre méltónak ígérkező dolgozókkal. A taggyűlésen az­tán nemcsak az ajánlók javas­latára támaszkodhatunk, ha­nem a pártcsoport tagjainak véleményére is. Ez a módszer tette lehetövé, hogy magasra emeljük a mércét, és a legjob­bakat fogadjuk be sorainkba. Mondanom sem kell, hogy ez viszont megnövelte a pártszer­vezet tekintélyét a pártonkívü- li dolgozók körében. A TÉNYEK BIZONYÍTJÁK A párt titkár elfogult1 is lehet — mondhatná valaki. Szavait azonban a tények is megerősí­tik. Ilyen tény például, hogy az áprilisban kiváló dolgozó kitüntetésben részesült 14 munkás közül 12 volt párttag vagy társadalmi aktivista! Ilyen tény az is, hogy a leg­jobb, produktív fizikai dolgo­zókat egyesítő rész jegyes moz­galomban túlsúlyban vannak a párt tagjai. Részjegyes dolgozó csak olyan termelő munkát végző fizikai munkás lehet, aki több mint egy éve dolgozik a válla­latnál, négyhónapos szakmai tanfolyamot végzett, betartja a munkafegyelmet, élenjár a termelésben és akit a rész je­gyes kollektíva — a gyárveze­tés ajánlására — felvesz tagjai [pari tanulónak felveszünk 14—16 éves, általános iskolai végzettségű fiatalokat az alábbi szakmákra: KŐMŰVES, ACS-ALLVANYOZÓ, VAS- ÉS FÉMSZERKEZETI LAKATOS, ÉPÜLETLAKATOS, FAPADLOZÓ ÉS MÜANYAGBURKOLO, VILLANYSZERELŐ, ÜVEGEZŐ, ÉPULETBURKOLO (hidegburkolatok), MOKŐKÉSZITŐ, VASBETONSZERELŐ, VÍZSZIGETELŐ, BÁDOGOS, TETŐFEDŐ. Tanulószáüást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot, ösztöndíjat a vállalat ad. Jelentkezés levélben vagy személyesen a kővetkező cimen: Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Budapest XXI., (Csepel) Kiss János altábornagy u. 19-21. sorába. A mozgalom elneve­zése onnan származik, hogy az évközi kiváló teljesítményért kapott részjegyek tulajdono­sait többlet illeti meg a nyere­ségrészesedésből. A TEKINTÉLY MEGERŐSÍTI A gumiipar nem kínál köny- nyű munkát. Az állandó kor­szerűsítés, gépesítés ellenére a teendők fizikailag megerőlte­tők, a munkahelyek melegek és számtalan szennyező anyag­gal — korommal, gumiporral, stb. — dolgoznak. A pártszer­vezet erejét, tekintélyét az is tanúsítja, hogy a kommunis­ták körében a legkisebb a fluktuáció. ny. é. KÉMIAI SZEMINÁRIUM Időjárásunk alakításában fontos szerepet töltenek be a légtér minden köbcentiméte­rében tíz- és százezer számra megtalálható anyagrészecs­kék, mert ezeken a koncenzá- ciós magokon képződnek a felhő- és ködcseppek. A mil­liméternek csalt század- és százmilliomod részével mér­hető parányi részecskék ter­mészetének vizsgálatában el­ért legújabb kutatási eredmé­nyekkel foglalkozott pénteken a Technika Házában tartott levegőkémiai szeminárium. Ä Magyar Meteorológiai Társa­ság rendezésében francia, ma­gyar. szovjet, valamint NSZK- és USA-beli kutatók adták közre előadásaikban a pará­nyi részecskék kialakulásá­nak, növekedésének és lég­köri eloszlásának felderítésé­ben szerzett újabb „nyomoza­ti” adatokat. I E lvben a szervezet min­den alkotórészének ritmikusan, egymással össz­hangban kell működnie. Elvben. A gyakorlatban azonban nem ritkák a rit­muszavarok, az összhang hiányából következő bajok. Az ember ilyenkor orvos­hoz megy, s elpanaszolja, hogy szíve, gyomra, vér­nyomása, idegei... Az or­vos gyógyszert ír, életmód­változtatást javasol, esetleg kórházi kezelést. A szerve­zet alkotórészeinek egyen­súlya — a beavatkozás eredményeként — legtöbb­ször helyreáll. Igaz, az em­beri és a társadalmi szer. vezet nem azonos, de a ha­sonlat példaként használ­ható. Elvben a társadalom minden alkotórészének is ritmikusan, egymással össz­hangban kell — kellene — működnie. Tehát az alkotó­részek nagyon,, fontos cso­portjának is; a gyáraknak, vállalatoknak. A gyakorlat azonban, akárcsak az em­beri szervezet esetében, azt mutatja, hogy keletkezhet­nek — keletkeznek is — ritmuszavarok, ellentmon­dások, túlterhelésből vagy éppen „túltápláltságból” származó feszültségek. Gyakorlati példával élve: a társadalomnak és a válla­latnak egyaránt érdeke, hogy a vállalat dolgozói al­kotta kollektíva jövedelme növekedjék, életkörülmé­nyei javuljanak, munka­végzése könnyebb legyen. Ezt az érdeket azonban sokféle módon lehet képvi­selni, s ilyenkor teremtőd­hetnek — teremtődnek is — ellentmondások. A vállalat emeli termé­kei vagy munkája árát, hol­ott ezek a termékek, ez a munka semmivel nem érté­kesebb, mint a korábbi volt. Tegyük fel — s joggal feltehetjük — például: egy vállalat drágábban építi a lakásokat, mint korábban, holott ezek a lakások sem­mivel nem jobbak az elő­zőeknél. A magasabb árból — aminek egy része indo­kolhatóan nagyobb — jut a vállalat dolgozóinak jöve­delemnövelésére is. E jöve­delemnövekedés tehát ab­ból származik, hogy egy Ids kollektíva egy nagyobb kollektívától — a társada­lom más tagjaitól — eltu­lajdonított bizonyos java­kat. Eltulajdonított, mert munka nélkül jutott hozzá. Más. A vállalat fejlesztési alapja terhére — amire most már módja van — nagy összegű hozzájárulást ad lakást építő dolgozói­nak. Igenám, de ugyanak­kor az erősen összezsugoro­dott fejlesztési alap miatt nem vásárol termeléke­nyebb berendezéseket, nem hajt végre technológiai korszerűsítést. Elmarad, korszerűtlen és drága ter­méket visz piacra, azaz szembekerül a társadalmi akarattal és érdekkel. Pe­dig jót akart, sőt, a lakás­hoz jutott dolgozók szem­szögéből nézve, jót is cse­lekedett. Tegyen tehát for­dítva? A társadalmi igé­Ami nekünk jó... nyék, érdekek szolgálatára ügyeljen csak, s dolgozói sorsát bízza a véletlenre? N apjaink egyik, moráli­san és gazdaságilag egyaránt fontos kérdéscso­portja ez. Miként terem­tődjék meg a vállalat és társadalom „összeműködé- sének” módja, hogyan egyengessék az utat társa­dalmi és vállalati érdekek találkozásához a gazdasági szabályozók éppúgy, minta közgondolkozást formáló eszközök? Lehet-e egyálta­lán összhang a két érdek között? S ha igen, ki mi­lyen mértékben feleljen az összhang megbomlásáért? A két érdek közötti össz­hang szükségességével elv­ben mindenki egyetért. Minden gyárigazgató, vál­lalatvezető. Egriküknek sem szükséges különöseb­ben bizonygatni, hogy az alkotóelemeknek a szerve­zet egészéhez kell igazod­niuk, s nem fordítva. A szervezet működése érde­keken alapul, s ezért az al­kotórészeknek ezeket az ér­dekeket szükséges szolgál­niuk. Ahol azonban csak a jelent látják, vélekedhet­nek úgy: némi ügyeskedés­sel előnyhöz jutnak, hátha a szervezet nem veszi ész­re... Igenám, de a szerve­zet kerek egész, ha tehát itt elvesznek valamit, az ott, a másik helyen hiány­zik. Azaz a szervezet — ha nem is azonnal — észre­veszi a bajt, s a maga vé­delmében ellenintézkedése­ket tesz. Joggal. Mert csak­is így tarthatja fenn a leg­fontosabbat: az egész szer­vezet működését. Ezért, hogy sokféle válla­lati panaszt — de vigyáz­zunk: nem minden panaszt! — aligha lehet komolyan venni. Minden vállalat sze­retne hitelhez jutni, több bért fizetni s így tovább. Ám „nem engedi az állam”, mert... mert ügyel az egyensúlyra, arra, hogy mindennek fedezete legyen. Ilyen helyzetben hogyan lehet összhang rész és egész között? Éppen úgy, hogy a rész ott keresi az egész szolgálatát, ahol arra igény, szükség van, ahol az egé­szért a legtöbbet, s a leg­gazdaságosabban teheti. Hosszú távra tervezi te­hát dolgát, nem kizsigereli, hanem edzi a szervezetet, ritmuszavarok helyett tet­teivel a gyorsabb ritmus lehetőségét teremti meg. O tt cselekednek helye­sen, ahol nem a vál­lalati érdekekhez és kívá­nalmakhoz próbálják iga­zítani a társadalom szabta kötelmeket, hanem ez utób­biak alapos megismerése nyomán alakítják ki ter­veiket, formálják holnapju­kat. Mert egyetlen alkotó­rész sem függetlenítheti magát a szervezettől; a kéz mit sem ér, ha a szem nem lát, ha az agy nem diri­gálja az idegeket, ha a szív nem tartja fenn a vér áramlását... A társadalom és a vállalat viszonya is ilyen. Csak ilyen lehet! Mészáros Ott ó

Next

/
Oldalképek
Tartalom