Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-03 / 155. szám

2 "“KrKMap 197t. JŰLITTS 3.. SZOMBAT Búcsú a Kreml la Iánál Bajtársak: A. Leonov, A. Nyikolajev, az amerikai Thomas Stafford és G. Bercgovoj. (Folytatás az 1. oldalról.) , ladt a díszőrség. A páncélko- j esik vörös zászlaját fekete j gyászszalag keretezte. Az urnák mögött a tragé­diától lesújtott családtagok, ! meggyötört arcú szülők, tele- ; ségek, gyermekek lépkedtek. ' Gyászuk az egész szovjet né- j pé, a világé. Szorosan velük együtt ha­ladtak a párt és az állam ve­zetői, élükön Leonyid űrezs- nyevvel, N yikolaj Pocigornijjal és Alekszej Kosziginnel. Ott voltak a menetben az űrhajó­sok is. Amerre csak a végtelen hosszúságú oszlop elhaladt, a moszkvaiak főt hajtva tiszte­legtek a kozmosz halott hősei előtt. , .,/ ■ A gyászolók röviddel két óra előtt értek a Vörös térre. A gyászünnepség résztvevőinek feje , felett magasra emelked­tek a jól ismert portrék, ame­lyeket most gyászkeret szegé­lyezett. A tömeg mélységes csendben figyelte, amikor vi­gyázó kezek leemelték a vi­rágkoszorúkkal körülfont ur­nákat az ágyútalpakról és el­elhelyezték őket a mauzóleum falánál. Ezrek és ezrek tuda­tába hasított e pillanatban a gondolat: Dobrovolszkij, Vol­kov és Pacajev nem mondhat­ták milliók lelkesedése köze­pette: „Jelentjük a hazának, jelentjük a pártnak ...” A gyászünnepség kezdete előtt a párt és a kormány ve­zetői elfoglalták helyüket _ a Lenin-mauzóleum mellvédjén. A tribünökön Moszkva város dolgozóinak képviselői, tudó­sok, kulturális kiválóságok, tá­bornokok, marsaitok voltak je­len. Eljöttek a gyásznagygyű­lésre a moszkvai diplomáciai képviseletek vezetői is, köztük 1 lapai Gyula, hazánk moszkvai lagykövete. Ott volt a Vörös téren Tho­mas Stafford amerikai asztro­nauta, aki Nixon elnök megbí­zásából pénteken ' érkezett Moszkvába. A gyásztinnepséget Andrej Kirilenko, az SZKP PB tagja, a KB titkára, a temetést ren­dező állami bizottság elnöke nyitotta meg: „Nagy bánat ért bennünket. Súlyos veszteség érte orszá­gunkat, a szovjet népet, az űr­hajósok. hős családját. A hősök halálhíre mély fájdalmat éb­resztett minden szovjet ember, a világ minden embere szivé­ben.” „Pártunk központi bizottsá- ■ ga, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége, a szov­jet kormány, az egész szovjet néppel együtt, külföldi bará­tainkkal együtt mélységesen fájlalja a hazánkat ért veszte­séget, és őszinte együttérzését fejezi ki dicső űrhajós hőseink hozzátartozóinak, barátainak.” „Gk voltak az elsők, akik ki­próbáltak az új kozmikus komplexumot: a Szaljut orbi- tális állomást és a Szojuz—11 szállító űrhajót. A hazánk a világmindenség térségeiben fantasztikus gyorsasággal szá­guldó kicsiny szigetén vidá­mak voltak, áthatotta őket a meggyőződés, hogy teljesíteni fogják a párt és a nép adta fela/latokat, és teljesítették is ezt a feladatot... Megfigyelé­seik eredményei felbecsülhe­tetlen értéket jelentenek a tu­domány, a jövendő űrhajózás számára, a,z emberiség számá­ra” — mondotta Kirilenko, majd így folytatta: „A kozmikus térség kutatói­nak be nem járt útja nehéz, de hősies, nemes út. Nem a puszta kíváncsiság viszi őket a világűrbe, hanem annak szükségessége, hogy az ember javára feltárják a világmin­denség iijabb és újabb titkait. A jövőben is folytatni fogjuk ezt a nehéz, de szükséges \ munkát.” Andrej Kirilenko köszöne­tét fejezte ki pinden szovjet embernek,' a parf- .és 'tönje&- szervezatéknek, a tudósok­nak, a kulturális élet képvi­selőinek, a testvéri szocialista országok dolgozóinak, állam- és kormányfőknek, a külföldi országok polgárainak, min­denkinek, aki ezekben a na­pokban osztozik a gyászban. Ezután Msztyiszlav Keldis, a Szovjet Tudományos Aka­démia elnöke mondott beszé­det. Georgij Dobrovolszkij, Vla- gyiszlav Volkov és Viktor Pa­cajev útja az első, erriber ál­tal irányított Szaljut orbitális űrállomáson új korszak kez­detét jelenti a világűr meg­hódításában, annak, a kor­szaknak a kezdetét, amelyben megkezdődött a hosszú idő­tartamra létesített emberlak­ta űrállomások Föld körüli pályákon való alkalmazása — jelentette ki. Az tírhajósok „maradéktala­nul végrehajtották sokrétű és különleges kísérleti program­jukat, rendkívüli értékű tudo­mányos kutatómunkát végez­tek el”. 'Az emberiség történetének e leghosszabb űrrepülésén be­igazolódtak azok az elvek, amelynek alapján az első Föld körüli pályán mozgó űr­állomást megalkották. Az űrhajósok által elvég­zett kísérletek nagy távlato­kat nyitnak meg a meteoro­lógiai, a geológia és a föld­rajztudomány, az atmoszféra, az óceán, a földi növényzet és az ásványkincsek kutatása, a csillagászat területén, új, ki­emelkedő fontosságú adatok­kal gazdagítják a tudományt és a gyakorlatot. A hős űrpilóták Szojuz-tí- pusú űrhajón tértek vissza a földre. „Ezek az űrhajók már sokszor kerültek sikerrel al­kalmazásra az űrrepülések­ben, most azonban egy várat­lan véletlen tragikus kime­netelűvé vált” — mondotta Keldis. Befejezésül az akadémikus elmondta, hogy a szovjet tu­dósok az egész néppel együtt mély fájdalommal búcsúznak a kommunista párt dicső fiai­tól, a világűr meghódításának hőseitől. Az akadémia elnöke után a moszkvai munkások részvétét Anatolij Ribakov, a Vörös Proletár gyár esztergályosa tolmácsolta, majd Leonyid Bo- riszov, a moszkvai városi pártbizottság titkára beszélt. Végezetül Vlagyimir Sata- lov űrhajós vezérezredes szólt. — A szovjet űrhajósok tel­jesen tisztában vannak azzal, hogy a világűrbe vezető út nincs kitaposva, nehéz és bo­nyolult. Ma, ebben a szomorú órában, amikor űrhajós tár­sainktól búcsúzunk, biztosít­juk a kommunista pártot, a hős szovjet népet, hogy mél­tón folytatjuk a világűr meg­hódítását. — Georgij Dobrovolszkij, Vlagyiszlav Volkov, Viktor Pacajev kommunistákat a ha­talmas tudásszomj, a teljes odaadás, a kitartás és a céltu­datosság jellemezte. — A Szaljut űrállomás le­génységének tagjai minden te­hetségüket, tudásukat és bá­torságukat beleadták ebbe a repülésbe. Mindaddig hallot­tuk derűlátással teli hangju­kat, amíg bátor szívük meg nem szűnt dobogni. Hőstettük mindannyiunk számára példa arra, hogyan kell önfeláldozó- an szolgálni a hazát — mon­dotta Satalov. A gyászünnepség befejezté­vel a virágokkal borított ur­nákat a párt és a kormány vezetői, kozmonauták és a lé­gierő tisztjei emelték fal. Díszsortűz közepette helyez­ték el a három űrhajós ham­vait a Kreml falában, Gagarin és Komarov hamvai mellé. A díszsortűz után a szovjet himnusz hangjai csendültek fel, majd a gyászszertartás végén a moszkvai helyőrség alakulatai vonultak el utolsó tisztelgésül a hősök sírja előtt. BMZNNYEV FOGADTA MAHMUD RIADÓT L eonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára fogadba Mahmud Riadót, az Egyesült Arab Köz­társaság miniszterelnök-he­lyettesiét és külügyminiszte­rét, aki a két ország barátsági és együttműködési szerződé­se ratifikációs okmányainak kicserélésével kapcsolatban látogatott a Szovjetunióba. Szívélyes, baráti véleménycse­re során megvizsgálták a szovjet—egyiptomi kapcsola­tok kérdéseit, valamint a je­lenlegi nemzetközi helyzet néhány problémáját. Sokol­dalúan megvitatták azokat a kérdéseket, amelyek össze­függnek a közel-keleti hely­zettel. KULONUTAS PÁRBESZÉD... Felix Houphoet-Boigny Ele­fántcsont-parti elnök, nyolc nappal az AESZ Addisz Abe- ba-i konferenciájának eluta­sító határozata után ismét ki­jelentette : hogy alkalmas idő­ben tárgyalásokat akar kez­deni a fajgyűlölő Dél-afrikai Köztársaság kormányával. Az Elefántcsont-parti elnök csü­törtökön Abidjanban az or­szág politikai vezetői előtt el­mondott beszédében az ..illú­ziók szervezetének” minősí­tette az Afrikai Egységszerve­zetet. HADGYAKORLAT Az egyesített parancsnokság tervei szerint június 24-e és július 2-a között Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köz­társaság területén' hadgyakor­latot tartottak a Varsói Szer­ződés tagállamai szárazföldi csapatainak, légierőinek és légvédelmi alakulatainak ope­ratív törzsei. A hadgyakorla­ton részt vett az egyesített fegyveres erők, valamint a csehszlovák néphadsereg, az NDK nemzeti néphadserege és a szovjet' hadsereg operatív törzse. A hadgyakorlatot Ivan Jakubovszkij, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyve­res erőinek főparancsnoka ve­zette. LENGYEL TOKAIDO Megkezdődött a sziléziai iparvidéket Varsóval' összekö­tő vasúti fővonal, az űn. „len- gyel tolcaido” építés«: A mun­kák méreteire jellemző, hogy több mint 12 millió köbméter földet kell megmozgatni. Csu­pán a Tomasoivradom közti szakaszon 65 hidat építenek. A szinte nyílegyenes — japán példára megépített — pályán óránként 200 kilométeres se­bességgel közlekednek majd a vonatok. Az új vonalon 1975- ben indul meg a forgalom. Választások Indonéziában Ma — 1955 óta először — választásokat tartanak In­donéziában. A 21 éven fe­lüli nők és férfiak a 3000 szigetből álló ország 120 millió lakosának képvisele­tében döntenek az ideigle­nes népi tanácskozó gyűlés (MPRS) 920 képviselői he­lyének sorsáról. Az ország élén Suharto tábornok,« köztársasági el­nök áll. Tiszti csoportja 1966. március 12-én vette át a hatalmat Sukarnótól, miután 1965. szeptember 3-án Untung alezredes, az elnöki palota őrségének zászlóaljparancsnoka si­kertelen puccsal akarta megelőzni a jobboldali tá­bornokok államcsínyjét. Az XJntung-féle puccs össze­omlása szolgáltatta az ürü­gyet a reakciós tiszti erők előretörésére és az Indonéz Kommunista Párt tagjaival való tömeges leszámolásra. 1966 tavaszáig több száz­ezer kommunistát gyilkol­tak meg. A júliusi választásokon mindössze tíz politikai párt indulhat és ezek jelöltjei­nek jó részét sem fogadta el a tábornoki rendszer. A katonai kormány szá­mára a legális pártok kö­zül a legnagyobb választá­si ellenfélnek az Iszlámot államvallásként bevezetni kívánó szélsőjobboldali mu­zulmán csoport számít. A betiltott Indonéz Kom­munista Párt illegalitásba kényszerült A hadsereg, amely döntő szerepet játszott a jobbol­dali hatalomátvételben, sa­játosan veszi ki a részét a választási előkészületekből. A parlament egyharmadát ugyanis nem választják, ha­nem az elnök a katonák közül nevezi ki. így tehát a választásokon fegyveres erők nélkül semmi sem tör­ténhet. A katasztrofális gazdasá­gi helyzeten Suharto nagy­összegű külföldi segélyek­kel akar úrrá lenni. Sike­rült 10 százalékra mérsé­kelnie az eddigi évi 560 szá­zalékos inflációt, de nem tudott megbirkózni a két legveszélyesebb ellenféllel, a hatalmas munkanélküli­séggel és az egész országot megbénító korrupcióval. A választások esélyei egyértelműen Suharto mel­lett szólnak. A polgári pár­tokon belül végrehajtott „kristályosodási folyamat­nak” nevezett tisztogatási akció gyakorlatilag a pár­tok meggyengülését ered­ményezte, ezeknek így csak statiszta-szerep jut. A ka­tonai kormány azonban igyekszik a demokrácia lát­szatát kelteni és a válasz­tások megtartásával, ha eredményekben nem is, de külsőségeiben igazolni a jobboldali konszolidáció fo­lyamatát. MOSZKVA Az írókongresszus fináléja CSÜTÖRTÖKÖN 81 ÉVES KORÁBAN elhunyt Sir Law­rence Bragg, akit 25 éves ko­rában apjával együtt Nobel- díjjal jutalmaztak. Ö volt az eddigi legfiatalabb Nobel-dí- jas. é Pénteken fejelte be munká­ját a szovjet írók V. kong­resszusa. A' küldöttek meg­választották a vezetőséget, majd meghallgatták a külföl­di delegációvezetők üdvözlő beszédét. Pénteken köszöntöt­te a szovjet írók kongresszu­sát Darvas József is, a magyar küldöttség vezetője. A végig érdekes kongresz- szusi vitában 35 felszólalás hangzott el. A vita befejező szakaszában nagy érdeklődést keltett Jevgenyij Jevtusenko- nak, a világihírű költőnek és Alekszandr Csakovszkijndk, a Lityeratumaja Gazeta főszer­kesztőjének hozzászólása. Jevtusenko szenvedélyesen ostorozta az irodalmi művek­ben jelentkező lagymatag kö­zépszert. Tág. teret kért az irodalmi életben annak . a nemzedéknek, amelynek ő is egyik kéóviselőjé. Nágy hatá­sú felszólalását a három hős kozmonautáról írott versénék felolvasásával fejezte be. Csakovszkij védelmébe vet­te az irodalmi kritikát, s fel­hívta a figyelmet: az iroda­lombírálat megteremti az al­kotó kutatás légkörét, az elv­társi bizalom és a kölcsönös követelménytámasztás at­moszféráját A népszerű irodalmi heti­lap főszerkesztője aláhúzta: a szovjet írók V. kongresszu­sa újabb bizonyság arra, hogy a soknemzetiségű szovjet iro­dalom teljesen összeforrott a párttal, híven segíti a kom­munista építőmunkát. GYURKO GÉZA: Ha péntek, akkor Firenze 4. VELENCE Velence olyan .. • olyan, amilyen. Amilyennek a baédekke- rek százezerszer leírták. Közhely hallani róla, még nagyobb közhely olvasni, de látni megkapó, és lenyűgöző. Londonban •hej, van számos utca... Velencében is! Mert a közhiedelem­től eltérően a velencei ember nem andalog a gondolában a -,Sole mió”-t énekelve, vagy ha andalog és énekel, akkor ezt bérbe teszi. Munkában. És nem is szépen. Hát lehet pénzért szívből énekelni? Komoly aggodalommal figyeltem, mikor fordul be ha­nyatt-homlok a felső cét kieresztvén, önmagát a vízbe ereszt­vén, a Canale Grandéba e bárból szabadult bérénekes. De ne gúnyolódjunk rajta. Velence, az ősi Velence haldok­lik. Szép és hosszú haldoklás elé néz — s nem, most nem a süllyedő Velencére gondolok. Bízom a tudományban, tudom, hogy a világ tudóstársadalma összefogva megtalálja a megol­dást: a cölöpökre épült, a szigetekre egykori barbárjai elől menekült város múltját megmentik a jövő számára. Egy város élete'—az élet: a benne lakók élete, az, hogy laknak benne, és hogy a benne lakók élnek is. Idegenvezetőnk zegzugos utcákon, apró hidakon, arasznyi széles kanálisok mentén és át, cipel bennünket keresztül-kasul a városon. v— Kérem, a velenceiek gyalog járnak. Nagyon sokat gya­logolnak —torpan meg egy kisebb „eampuson”, mert a jó' ég tudja, miért, de mezőnek nevezik a legkisebb teret, mert a tér név csak egynek, a Piazza san Marconák van fenntartva- A „mezőn” egy árva fűszál se, csak ötszáz- vagy tán’ ezeréves kockakövek és körben házak a 15. századból, házak a 13. szá­zadból, amott egy egészen fiatal ház a 18. század elejéről... — Szép, ugye? Az a nagyszerű ebben a városban, hogy egyetlen téren is megtalálható a teljes ezredév... — Ezek múzeumok? — kérdi valaki mellettem. — Múzeumok? — horkan fel velencei vendéglátónk. — Ezek, kérem, bérházak. Lakások. Én is ilyenben lakom. Ma 120 ezren laknak a városban, néhány esztendeje 180 ezren. Hova lett hatvanezer ember? Elmenekült! Mert szép Ve­lence, mert Velence gyönyörű, mert Velence magában egyesíti a kápráztató bizánci gazdagságot a gótika fenséges és rideg nyugalmával, a mórok pepecselő színérzékét, a kora barokk szemet, agyat pezsdítő felszabadultságával. Mert Velencét nézni gyönyörű. De lakni benne?.. • A baedekkerek illedelmesen elhallgatják, hogy a nászru­hás Velence szoknyája alatt... hm ... Hogy szóval a magával ragadó szépségű csatornák szennyet is ragadnak magukkal, lé­vén egyben a város szennycsatomái is. Hogy ezekben a csator­nákban csak szerelmükben csalódott halak találhatók, akik ide jönnek a mérgezett víztől gyors és fájdalommentes halált keresve. És azonnal találva is! Arról meg egyenesen szent­ségsértés egy önmagára vajmit is adó útikalauznak szólni, hogy amint közeledik a nyári negyven fok, úgy lesz egyre ki- bírhatatlanabb Velence levegője a szag miatt, mint ahogy a nyári hőség előtt Velence párás levegője eszi-eszegeti freskóit, festményeit, még az épületek ősi köveit is. Csodálatos város Velence. Az ember diadalát példázza. Ki­tartását. Szépérzékét. Az ember emberi mivoltát — s ennek hódolni, ezt megbámulni nemcsak illik, de aki olasz földre lép, annak szinte kötelező is. De itt lakni!?..­Sokan nem akarnak itt lakni. A legutóbbi években hat- *vanezren nem akartak már többé itt lakni. Hogy mit hoznak a következő évek? Ha béke lesz, ha tovább fejlődik az Idegen- forgalom, akkor sokan, még többen jönnek el ide egy napra, egy hétre; turistautakra, nászúira, szájtáti bámulásra. Nos, akkor ott marad a halárus és a trattória tulajdonosa, itt marad a vaporettó" vezetői s és a gondolás, a fagylaltárus és itt marad­nak a kis butikok tulajdonosai és a Rialtón... És itt marad­nak azok is, persze, akik azokból élnek, akik az idegenforga­lomból élnek. Mert lám, a béke is létrehozhat láncreakciót! De akkor sem lesznek 120 ezren. Egy háborús pánik? Hidegháborús feszültség? Mord és merev elzárkózás országok és az országok turistaforgalmai elől. Ez Velence gyors halálát jelenthetné. Sötét a kép és illetlen is? Lehet. De megszerettem, megcsodáltam ezt az ékszerdo­bozt. Nem szagolni, de nézni jöttem, nem élve itt éveket, csak szájat tátani napokat. 4r Ha vasárnap: akkor ez Budapest. Ferihegy. Egy órával ez­előtt Velencében vakítóan tűzött a forró nap- Itt esik az eső, és hűvös van. Senki se bánja. Itthon vagyunk. Megkezdheti az agy emlékei emésztését. (Vége)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom