Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-18 / 168. szám

1971. JULIUS 18.. VASÁRNAP ^i&űriap 3 SZIGORÚ RENDELET a zseblámpa- és rádióelemek szavatosságáról Sertésgyár Takarmányalap + korszerű telep + j6 hízóanyag ss gazdaságos hústermelés Á megyében a negyedik öt­éves tervben 15 sertéstelep épül, ahol évente 139 ezer hí­zó gyarapodhat. E telepek egyikét a daba&i Fehér Akác Termelőszövetkezet emeli. Az építkezésről, s az azt megelőző tervezésről Márczisz Antal­lal, a gazdaság elnökével be­szélgettünk. O — Milyen feltételek szükségesek egy évi 15 ezer hízót kibocsátó ser­téstelep felépítéséhez? — Az első feladat a takar- mányalap megteremtése. Je­lenleg is bőven termelünk kukoricát és takarmánybúzát, de a szükséges 450 vagonnyi szemes abrak csak akkor lesz meg, ha növeljük a kukorica termőterületét és bővítjük az öntözést Eddig 7—800 kataszt- rális holdnyi volt a kukori­cánk és 4—500 hold a takar­mánybúzánk. A sertéstelep üzembe helyezésekor már 1200 holdon termesztünk kukori­cát Hatszáz hold helyett pe­dig 1200-at öntözünk. A mi vidékiünkön ugyanis nem szá­míthatunk a természet jóin­dulatára. Nem feledkezhe­tünk meg a takarmánynövé­nyek fajtakiválasztásáról sem. Már évek óta 20—22 féle ku­koricát termelünk. Közülük három fajta vált be, ezentúl csak ezeket vetjük. © — Milyen lesz a telep? — Négy és fél hektáron, 23 épület készül. Tizenötben lesznek az állatok, a többi a járulékos épület. Magunk ke­verjük a takarmányt, ezért 350 vagonos raktárteret is építünk. Az ólak üvegszálas műanyagból készülnek, gyor­san összeszerelhetők. Nem is az épületek kerülnek sokba, hanem inkább a technológiai berendezések. A szállítóbe­rendezést a Bental, a keverőt a Hesen német cégtől vásá­roljuk. Megállapodtunk már a tápanyagszállítónkkal is, a holland Purina céggel. © — Mennyibe kerül a beruházás? — összesen 72 millió forint­ba. 1971 decemberéig 30 mil­lió forint értékű munka ké­szül el, 1972-ben a többi. © — Hány ember dolgo­zik majd a telepen? — A kisegitő személyzettel együtt 35-en hizlalják az ál­lományt. Természetesen ez a kis létszám annak köszönhe­tő, hogy a legmodernebb be­rendezéseket alkalmazzuk. © — A korszerű sertéste­lephez megfelelő hízóalap­anyagra van szükség. Mi­lyen fajtát választottak? — Elhatároztuk, hogy már szeptemberben 100 nyugatné­met lapály-típusú tenyészko- cát vásárolunk — ha kell, va­lutáért —, és a jelenlegi ólainkban szaporítjuk. 1972- re — mire elkészül az új te­lep — riár 800—1000 darab tenyészkoca kerülhet az ólak­ba. © — Gondoltak-e a beru­házás előtt az értékesítés­re? •— Véleményünk szerint nem lesz gondunk vele, kiváló mi­nőségű árut adunk. Ennek el­lenére van egy elképzelé­sünk. Ha megfelelő társakat találunk, egy 80—100 ezer sertés vágására és feldolgozá­sára alkalmas húsüzemet sze­retnénk építeni. Persze, ez még a jövő, először a telep­nek kell termelnie. 0 — Mit ígér az előzetes gazdaságossági számítás? — Saját pénzünkből 36 millió forintot fordítunk a sertéstelepre, a többi állami támogatás; 9 millió a kész­pénzünk, 27 millió forint a hitelünk. Ha a telepen meg­kezdődik a hizlalás, évente ötmilliót fizetünk vissza az államnak. A telep éves terme­lési értéke 40 millió forint lesz, 34 milliós költséggel. A tiszta nyereség tehát hatmil­lió, ami azt jelenti, hogy a hi­tel törlesztése mellett is egy­millió lesz a nyereség. S ez óvatos számítás! © — Feltűnően gyorsan épül a sertéstelep. Ho­gyan tudták ezt megvaló­sítani? — Bevallom férfiasán, kis csalással. Még nem volt meg a költségvetés, amikor elkezd­tük az építkezést. A Nemzeti Bank azonban nem bürokra­tikusán,, a paragrafusokat nézte, hanem azt, hogy fize­tőképes a gazdaság, és egy­két stempli hiánya miatt nem állította le az építkezést © — A faluban azt mesé­lik, mégis megbüntetik a tsz-t. — Csak szabálysértésért. A járási hivatal feljelentett bennünket a bányafelügyelő­ségen, hogy engedély nélkül termeltük ki a sódert, ami az építkezéshez szükséges. A te­leptől 600 méterre a felszínen találtunk sódert, így tulaj­donképpen nem vétettünk a törvény ellen, mert nem a föld méhéből szedtük ki az anyagot.. Az engedélyt viszont nem vártuk meg. Ha várunk, még most sem kezdhettünk volna építeni. A 3000 forintos szabálysértési bírság ellen fellebbeztünk. A dabasi Fehér Akác Ter­melőszövetkezet sertéstele­pének építése jó példája az iparszerű mezőgazdaság meg­teremtésének. Megfontolt tervezés előzte meg a beruhá­zást, valamennyi feltételt erő­re elemeztek a gazdaság ve­zetői. M. Kovács Attila MÁV ADATFELDOLGOZÓ Szombaton vasúti gépi adatfeldolgozó üzemet adtak át rendeltetésének Debrecen­ben a nagyállomás épületé­ben. Az adatfeldolgozó ha­vonta több mint százezer té­telt számol el. A lyukkártyás adatelszámolást és az anyag­bizonylatok gépi feldolgozá­sát a későbbiek során bőví­tik: a vasúti munkába, a ko­csirendezésbe és az időelem­zésbe is bekapcsolják. Egy-két évvel ezelőtt még sok bosszúságába és szaladgá­lásába került a vásárlóknak, amíg zseblámpájukba, kisrá- diójukba elemet szerezhettek. A szárazelemek most már le­kerültek a hiánycikklistáról, s inkább a tárolási és szavatos­sági problémák kerültek elő­térbe. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium közleményében fel­sorolt kilencféle zseblámpa- és rádióelem szavatossági ide­je a szabványok szerint általá­ban 3—6 hónap. A megfelelő körülmények között tárolt szá­razelemeket a szabványban előírt szavatossági időm belül lehet forgalomba hozni. A rak- tározhatósági idő lejárta után szórópróbaszerűen meg kell vizsgálni az elemeket, de ki­elégítő minősítés esetén is csak engedményes fogyasztói áron szabad forgalomba hozni. A belföldi és az import száraz­elem megrendelésekor meg kell követelni a termelőtől, a szállítótól, hogy minden ele­men tüntesse fel a szavatos­ság idejét Bővítik a gyomrai gyógypedagógiai intézetet Három éve, hogy Gyömrőn, a műemlék jellegű volt Te­leki-kastélyt több millió fo­rintért rendbehozták: föld­szintjén kisegítő iskolát, eme­leti részében gyógypedagó­giai gyermekkollégiumot ren­deztek be. A megyei tanács gyömrői gyógypedagógiai in­tézete 105 gyermeket foga­dott Hatalmas parkjában őszre új iskolát építenek, tor­nateremmel, munkatermek­kel, egy szolgálati lakással — ezáltal az intézeti férőhelyek száma 200-ra nő. Ugyanitt még egy szolgálati lakást ma­gában foglaló ház is épül. Holnapi mesterek — ha lesznek Nyár van, vakáció, pihen az oktató, pihen a diák, mi­nek bolygatni most a gon­dot: lesz-e elég mester hol­nap, ha ma kevés a szak­munkástanuló? Ügy tűnik, nemcsak nyáron, hanem té­len, tavasszal, ősszel is azel- tűrhetőnél hátrább áll e gond a teendők között Legalábbis ami igények és lehetőségek, realitások és vágyakozások összetevését illeti. Mindkét oldalon. Mert nemcsak a vál­lalatok dédelgetnek irreális elképzeléseket. Teszik ezt szülők, gyerekek is. Ennek következménye azután az érthetetlennek látszó helyzet: sok a jelentkező, kevés'' a hely, sok a hely, kevés a je­lentkező. Példák lámpását emelve: évről-évre nincs elég jelent­kező az öntő, a forgácsoló, az ács-állványozó szakmákra, de annál több — a felvehetők kétszerese — kereskedelmi, meg vendéglátóipari tanuló­nak, autószerelőnek, szoba- festő-mázolónak. Ja persze, a divatos szakmák... A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Nemcsak divatról van szó. vény termesztésnél dolgoztam, feleségemmel. Utána ideigle­nesen tanácselnök lettem, majd Pilisvörös váron vezettem a tanácsot. Jászberényben az újerdei állami gazdaság igaz­gatója lettem, onnan mentem nyugdíjba 1961-ben.” — Együtt él már a tíz fe­lől jött község, nincsenek már ellentétek, összeházasodnak, elvegyülnek. Nem volt nehéz megértetni az emberekkel, se­gíteni kell az özvegynek, hogy felépíthesse a házat. Én az öregeket, a kultúrház igazgató­ja, Polgár József a fiatalokat, a KISZ-eseket mozgósította. Juhászék fészket akartak rak­ni, hát mi megrakjuk a meg­fogyatkozott család fészkét. Jártam az üzemekben felaján­lásokért, megszereztem az anyagot, április óta nem telik el napom enélkül. öt gyere­kem van, feleségem, aki arról a fáról nőtt, melyről én, nincs közöttünk vita, ő is, én is tu­dom, mit jelent a ház és mit a halál. dással kapcsolatos összes szol­gáltatást ajánlja fel.” Polgár József, a zsámbéki művelődési ház igazgatója: — Csak látásból ismertem Juhászékat, megtudtam a tra­gédiát és Földi Pista bácsival elhatároztuk, nem hagyjuk mementóul a félig kész alapot, felhúzzuk az épületet. A köz­ségben nincs területi KISZ- alapszervezet, csak az üzemek­nek, a termelőszövetkezetnek és a felsőfokú technikumnak van külön szervezete. Miikor meghallgattak, annyit mond­tak a KISZ-esek: „ha kel­lünk szólj, jövünk.. A Zsámbék és Vidéke Ve­gyes Ktsz ezer darab nagy­méretű téglát, az ÁFÉSZ két- három fiókos, tolás, utcai ab­lakot, egy bejárati kétszámyas ajtót ajánlott fed. Egyetértés Termelőszövetke­zet, Tök: „Termelőszövetkezetünk ve- letősége a tárggyal kapcsolat­ban közli, hogy özvegy Juhász Sándomé, zsámbéki lakos fo­lyamatban levő házépítéséhez 2 ezer darab B 30-as téglát, to­vábbá a szállítással és rako­Kiss Mária, a zsámbéki Mű- anyagipari Vállalat KISZ-tit- kára 25 éves, s mint utókalku­látor dolgozik a vállalatnál. Szüleinél él, három szoba, összkomfortos lakásban. — Nálunk 45-en KISZ-ta- gok, de ezen a társadalmi munkán mindenki részt vesz, aki csiak tud, őszintén és lelke­sen. Mindig jövünk és dolgo­zunk, annyit, amennyit igé­nyelnek. A kultúrház igazga­tója az „összekötőnk” — ő mondja meg, hány ember kell, milyen munkára. Ha ez a ház kész lesz, valahányszor elme­gyek mellette, nem felejtem el, hogy itt dolgoztam és biz­tosan tudom, a többiek is em­lékeznek majd erre. A zsámbéki Műanyagipari Vállalat: „Juhász Sándomé és család­ja részére építendő házhoz az alábbi segítséget nyújtjuk: a vállalat építésze, a meglevő dokumentáció alapján felméri a teljes befejezéshez szükséges anyagszükségletet, a dolgozók ezer nagyméretű falazótéglát adnak, a műszakiak elkészítik a lakás elektromos szerelésé­nek tervét, tervdokumentá­cióját, elvégzik a szerelést, el­készítik a szükséges világitó- testeket és bekötésre kész ál­lapotban átadják a családnak, a szocialista brigádok társa­dalmi munkában segítenek az építésben.” Ifjabb Juhász Sándor a leg­idősebb fiú. 16 és fél éves. Az általános iskolát 4,5-el végez­te, napközis volt, szüleit csak este látta. Apja ilyenkor ma­gyarázott neki, miért szép a vízvezetékszarelés, érdekelte a fiút az épületgépészet, építő­ipari technikumba ment, most fejezte be a másodikat. Víz­vezetékszerelő lesz. Egyetem­re nem megy, dolgozni kell. Azt mondja: várták a házat. Az idén nem nyaraL — Mi a közösség? — Családforma, társadalmi csoport, összetartanak, segítik egymást. A történelemben azt szereti, amikor a magyarok győztek, gyakorlaton hegeszt, forraszt, menetet vág. „Olyan szeretnék lenni, amilyen édesapám volt.. Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum, Zsámbék: „Gépkocsinkkal anyagszállí­tás címén öt alkalommal díjta­lanul nyújtunk segítséget, az elkészült szobák kifestéséhez mind anyaggal, mind munka­erővel hozzájárulunk.” Riportunk szombaton ké­szült Zsámbékon a Petőfi utca 10. előtt. A régi vályogház mellett harminc fokos meleg­ben nőtt az új téglaház, há­romszobás. összkomfortos, pin­cével, padlással, ahogy az el­hunyt akarta. Tamás Ervin Hanem tervszerűségről, tuda­tosságról, egyéni szándékok — ahogy szakmai szörny-szóval jelölik: pályairányulás — és népgazdásági Igények össz­hangjának alakítgatásáról. Munkaerő-gazdálkodásról. Fele a fővárosban Az általános iskolát vég­zett megyei fiatalok fele ta­nul tovább szakmunkásképző iskolákban. Száz gyerekből tehát ötven. Ennek az ötven- nek a fele azonban — tehát 25 fiú és leány — a főváros­ban ismerkedik meg jövendő szakmája tudnivalóival, s persze, a szakmunkásbizo­nyítvány megszerzése után is a fővárosban marad. A me­gye számára tehát elvész, nem számolhatnak vele a vállalati, termelőszövetkeze­ti szakmunkás utánpótlási tervek. Az természetes, hogy a megye fontos szerepet tölt be a főváros szakmunkás- utánpótlásában. Kevésbé ter­mészetes, hogy a vállalatok, a mezőgazdasági üzemek mun­kaügyi terveikben nem szá­molnak a főváros elszívó ha­tásával. Annyi szakmunkást szeretnének fölvenni, ameny- •nyi nincsen. Amennyi nem volt, s nem lesz. • Nagy kérdés: az ilyen igé­nyek, tervek készítői hogyan dolgoznak majd a nemlétező ■létszámmal? Mert vagy mos­tani igényeik légbőlkapottak, vagy holnapi terveik végre- •hajthatatlanok. A negyedik ötéves tervben ugyanis 25—26 ezer új munkahely létesül a megyében, s ebből a szak­munkásszükséglet 10—12 ezer. Ne visszafelé! A szakmunkásképzésről el­fogadott és hatályba lépett új törvény általában meg­emelte a követelményeket, de ezt tette több szakma eseté­ben — így például esztergá­lyos, lakatos, autószerelő stb. — konkrétan is. Az emelt­szintű oktatás szükségszerű, mégis, a vállalatok nagy többségénél ellenállást szült, s próbálkozásokat arra, hogy valami módon megkerüljék a feladatot. Bonyolítja a hely­zetet, hogy a vállalatok ér­tetlenségét táplálják a sze­gényes adottságok is: a me­gye 21 szakmunkásképző is­kolájának nagyobb része föl­szereltségét, valamint tanerő ellátottságát tekintve csak nagy nehézségek közepette tud megfelelni az emeltszintű oktatásnak. Tény, hogy ma is oktatni kell, s hogy a szüksé­ges feltételek csak a negye­dik ötéves terv végére, 1975 körül teremtődnek meg. Mégis, vállalni kell a küsz­ködést, mert visszafelé men­ni nem lehet! Már napjaink­ban létezik az a feszültség, amelyet a korszerű technika és technológia és az ezeket értően kezelő munkás hiánya kelt, s e feszültség a jövőben — éppen a képzés ellentmon­dásossága miatt — csak foko­zódhat. Ahol tehát megpró­bálják visszacsinálni a dol­gokat, az emeltszintű okta­tást fölöslegesnek tartják, ott a holnapot és a hóin apu tánt sodorják veszélybe. E veszély fönnáll más te­kintetben is. A tanműhelyek fölszerelése — tisztelet a rit­ka kivételnek. Minden forrásból Az elmúlt években eszten­dőnként 12—14 ezer fiatal vé­gezte el a megyében az álta­lános iskola nyolcadik osztá­lyát, s közülük 10—12 ezer tanult tovább. A szakmunkás- tanulók száma évente e 10— 12 ezer gyerekből öt-hat ezer között van, de figyelemre méltó, hogy még mindig ke­vés a lány közöttük, s külö­nösen kevés a nem hagyomá­nyos női szakmákban, holott ezek elsajátítása a lányoktól sem fizikai, sem szellemi ér­telemben többletet nem kö­vetel. Igaz ez az iparra is, de különösen a mezőgazdasági ■szakmákra, ahol a leánytanu­lók aránya rendkívül ala­csony, s évről évre csökken! Nem elég tehát a vállala­tok, termelőszövetkezetek jó részében uralkodó szemléletet és gyakorlatot elmarasztalni, ■hanem ugyanezt kell tenni a szülők esetében Is. Sokak ■számára talán fájdalmas, s illúziókat romboló, de tény, •hogy nem lehet minden gye­rekből mérnök, technikus, nem kaphat mindegyikük író­asztalt; munkás is kell, fiá­kai dolgozó, aki nem alsóbb­rendű munkát, hanem egy­szerűen más munkát vé­gez. Akár az iparban, akár a mezőgazdaságban, de egyéb területeken is. Az a felfogás, hogy csak a rossz tanuló menjen szakmunkásképzőbe — se felfogás a pedagógu­sok körében sem ritka! —, ■nemcsak a társadalomnak okoz károkat, hanem — a gyerekeknek is. Azzal, hogy beteljesületlen reményeket, alap nélküli ábrándokat kelt bennük, s csalódottá tesá őket. S hogy e kár nem cse-' kély, azt kallódó, helyüket nem találó, megkeseredett fiatalok serege bizonyítja. Mészáros Ottó 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom