Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-17 / 167. szám

JÁNOS BÁCSI Keszthelyi Já­nos, a Dunakeszi Járműjavító la­katosa a vasutas- napon vette át a Munka Érdem­rend arany foko­zatát. A parla­menti ünnepség után keresltük fel a kitüntetettet. — Felejthetetlen élmény volt, éle­temben először jártam a Parla­mentben. 1930-ban Kispesten lettem lakatostanonc, s az ifjúmunkás­mozgalom tagja. Felszabadulásom után Dunakeszire kerültem, a Jár­műjavítóba. Az üzemben Ja­ni bácsinak hív­ják. Mindenki jól ismeri, hiszen kez­dettől fogva tevé­kenyen részt vett Dunakeszi párt- és sportéletében, ér­demes sportvezető kitüntetést is ka­pott, kiváló dolgo­zó lett. Egy évvel a nyugdíj előtt büszkén mondja hogy soha nem hiányzott igazolat­lanul és munkás élete folyamán csak egyetlen egy­szer volt beteg. S. L. SOK SÖR LEFOLYIK ADDIG... MIKOR LESZ VÍZ VÁCDUKÁN? A napokban már nyomás­próbát tartottak a Vácduka és Vidéke Víztársulat munkáinál. A főnyomóvezeték első szaka­sza elkészült. A máriaudvari gazdaság és Vácduka határa találkozásánál csak egy csapot kell megnyitni és máris üdítő, friss víz buggyan ki a csövön... Gépek dohognak a vácdukai határban. Nyomukban húzó­dik az árok, amely a vastag etemitcsövet rejti el mélyen. Az árok mélyén ketten-hár- man dolgoznak. Igaz, nem va­lami fürgén, csak KOMÓTOSAN, ráérősen, ahogy a hőség és a maguk szorgalma engedi. A brigád többi tagja — hat­nyolc lapátos — lelkét is el­engedve gubbaszt egy lemez- I bódé tövében. Nincs még j ebédidő, a reggeli pedig már távol van. Az emberek hever­nek a szederfák alatt, s amint nézem a nyári idillt, mintha a gépek is lelassulnának. Való­ban. A barna árok mind lus­tábban kígyózik. Kutatom az okát — és nem ís kell sokáig! Vácduka felől egy motorke­rékpáros iramlik az árokásók felé. Ezt abból állapítom meg, hogy egy csupaszőr atyafi hangosat kurjant, s a jeladás ra szaporán ágaskodnak a tár­sak is. — Itt a sör, emberek! hangzik, s a jelre olyan fürge­ség támad, akár egy hangya bolyban, az örömteli hír hal­latán. Felmálházott ember kaszáló dik le a motor nyergéből és az elöl-hátul bugyorból SEREGNYI SÖRÖSÜVEG kerül elő... Hosszú percekig hangos nyeldeklés, szürcsölés hallat­szik csak — ream ügyet sem vetnek — és csukott szemmel iszik a brigád. Magamban egészségükre kí­vánom a frissítőt és — micso­da gondolattársítás! — arra a tavalyi tv-közvetításre gondo­lok, amelyben az illetékesek megígérték, hogy ez évben, áp­rilis 4-én Vácdukán lesz az ivóvíz! A határidő régen el­múlt és Vácduka messze van. Püspökszilágy még távolabb, pedig a szorgalmas brigád végcélja ott jelöltetett ki. Messze van, sokára érik él. Addig még soknál is számo­sabb sör folyik le a gégéken! — csankó — Monstre labdarúgó-délután \ ácbottyánban A járási labdarúgó-szövet­ség a helyi sportkörrel együtt rendezi a járási válogatott mérkőzést Vácbottyánban ti­zennyolcadikén, 4 ódakor. A gödöllői válogatottal való visszavágó mérkőzés előtt a bottyáni öregfiúk a járási és városi szövetség aktíváival mérkőznek. Közben a női labdarúgás, hírverő mérkőzé­seként a Váci Izzó két női csa­pata játszik egymással. A válogatott, ha nyer, a tor­na győztese lesz. Reméljük, hogy a helyi közönség meg a szomszéd községek labdarú­gást kedvelő lelkes szurkolói bíztatása mellett nyer a váci válogatott. TESTVÉRLAPJAINK ÍRJÁK (...és mi kommentáljuk) Egy ktsz dicsérete A ceglédi városi párt-vég- rehajtóbizottság legutóbbi ülésén a Ceglédi Vasipari Elektromos és Műszerész Ktsz munkájáról tárgyalt. A 312 tagot számláló szövetke­zet munkája szerteágazó. Ház­tartási gépek, motorok, órák, varrógépek, rádiók, tv-k javí­tását végzik, garanciával, s évek óta nem drágították áraikat. A vb jegyzőkönyvi el­ismerése a ktsz dicséretét je­lenti. (Vácott is örülnénk egy hasonló, széles profilú kis­ipari szövetkezeti vállal­kozásnak. Kiegészítene foghíjas profilokat, egész­séges veisengést kezde­ményezne más javítóüze­mekkel.) MONOMIDÉKE Könyvszerető gyerekek A gyömrői könyvtár sokat tesz az ifjú olvasónemzedék megnyeréséért Legutóbb út­törők kapcsolódtak az olva­só népért mozgalomba. Mini­könyvtárat létesítettek a falu- központtól távol eső Erzsébet- telepi iskolában. A ; .yár folya­mán is állandóan kölcsönöz­hetnek a legfiatalabbak. (A mi városi könyvtá­runk ifjúsági részlege miatt sem kell szégyenkez­nünk. A gyömrői példa azonban követésre méltó, sok jó ötlet kínálkozik az ifjúsági olvasómozgalom szélesítésére.) VÁCI UAPLŰ a pest megyéi hírlap különkiadása XV. ÉVFOLYAM, 167. SZÁM 1971. JÚLIUS 17., SZOMBAT 40 FILLÉRREL DRÁGÁBB A BURGONYA A váci piac árai magasabbak a budapesti, pécsi és miskolci piacénál Lilipuii görögdinnye — Nyolcforintos kelkáposzta E heti piaci jelentésünk kis­sé bővebb lesz a szokásosnál. A nyár derekánál járunk, ezért szeretnénk egy kicsit részletesebben tájékoztatni a váci piaci újdonságokról, s arról, hogy az országos árak­hoz képest hogyan alakul Vácott a piac. Tegnap délelőtt általában tartós kínálatot és az előző he­tihez képest az árak csökke­nését lehetett tapasztalni. Ez persze csak viszonylagos, hi­szen, ha összehasonlítjuk a Magyar Mezőgazdaság július 10—i, országos piaci áraival a váciakat, azt tapasztaljuk, hogy Vácott általában egyhetes késéssel változnak az árak. Sőt nemegyszer egy héttel később is drágább az áru, mint Budapesten, Miskolcon vagy Szegeden. Pécsett, Budapesten, Mis­kolcon már egy héttel ezelőtt is 3,60 volt a burgonya kilója, míg Vácott tegnap 4 forint volt, sőt az egyik tsz 5 forintért árulta. Viszonylag olcsóbb lett a paradicsom, 10 forint, a paprika viszont ma is 16— 18—20 forintért kapható. Ha a tavalyi árakra gondolunk, szinte hihetetlen. Továbbra is bőséges a fel­hozatal sárgadinnyéből; 4,50—5 forint kilója. A piac siágere lehetett volna a gö­rögdinnye (az idén először lát­tuk a váci piacon), mégsem volt kelendő. Többnyire ap­rók, 1,5—2 kilósait voltak, s a vásárlók szeririt még nem elég édesek. A zöldbab is iszonyú magas áron kapható csalt. A szegedi 5,60, a miskol­ci 7,40 és a budapesti 6,80-nal szemben (10-i árak) 8—10 fo­rintba kerül. A kelkáposzta 8 forint (Budapesten 3,80!), a vegyes zöldség csomója 3,50. A tojás 1,40—1,50-ért ta­lált gazdára. A húscsirke ki­logrammja 28 forint, a fris­sen vágott, tisztított pecse- j nyekacsa (körülbelül 3 kilós) 120 forint volt. Megfigyeltük, hogy nagyon sok virágot hoztak eladásra az őstermelők (nem sok siker­rel). Most nézzünk néhány leg-et! A legnagyobb forgalom a sződi Haladás árudája körül volt, a legkisebb az AFÉóZ és a váci Kos­suth Tsz pavilonjánál. Nem is csoda, hiszen mindkét bolt zárva tart. Ügy tudjuk, a tsz-é végérvényesen, lehet, hogy az ÁFÉSZ-üzlettel is hasonló a helyzet? A legjob­ban ellátott bőit — a környék­beliek szerint — a piaci Ipar­cikk szaküzlet, pedig elég szűkös helyen árusítanak. A népszerűség bizonyára annak köszönhető, hogy kedvesek, készségesek a vásárlókkal. Mint az üzlet vezetőjétől meg­tudtuk, átlagosan napi 115 ezer forintot forgalmaznak. Végül ismerkedjünk meg a piac egyik legrégibb keres­kedőjével, Lijihart József ma- muszkészítő kisiparossal. Pa­naszkodott, rosszul megy mos­tanában az üzlet, az éhenha- láshoz sok, a megélhetéshez kevés. Nem kell már senki­nek a jó kézimunka, a meleg mamusz. Pénteken 9 óráig egyetlen párat sem árult, pe­dig ő az egyetlen, aid ezt a foglalkozást űzi Pest megyé­ben. Kérdésünkre, miért nem próbálkozik modernebb for­mával, csak ennyit mondott: „öreg vagyok én már a mo­dernizáláshoz: ezzel kezdtem, ezzel is végzem.” — ás Pcs! megye íerü’eifejlesztcsi terve A hét végén elkészült a vá­ci nyomdában egy újabb szép kiadvány: Pest megye terület- fejlesztési terve. Vácról és körzetéről majd minden olda­lon szó esik. Városunk ipara — mely már eddig is jelentős — a IV. ötéves tervben nagy ütemben növekszik. Az ipar- fejlesztés 350—500 millió forint beruházást jelent. A járás helységei közül Dunakeszi ipara öt év alatt 35 százalék­kal növekszik. A váci 9543 la­kás száma 1975 végére 11 461- re emelkedik s kedvezőbb lesz a 100 lakásra jutó személyek aránya. Ludi Romani Római játékokat elevenít fel a székesfehérvári István király múzeum a táci Gor- siumban, hazánk egyik leg­jelentősebb római kori ása­tásának színhelyén. A hajdani városka romjai között meg­rendezik az antik Róma né­hány kedves ünnepét. A sort a legkedvesebb ta­vaszi játék, a Floriana nyitot­ta meg májusban. Az ünnepek sorában a második a Ludi Ro­mani lesz. Ezt az ünnepségso­rozatot szeptember 4—19. kö­zött rendezi meg a múzeum. A táci Ludi Romani kiemelkedő eseménye lesz a pannon váro­sok szavalóinak vetélkedője antik római költők művedből. POKOLI KÁNIKULA — Mit csinálsz? — Vác nyári műsorát bön­gészem. — Ilyen melegben csak strandra érdemes menni. — Igazad van! Uyerünk a stranara! — De melyikre? A városi­ra, vagy a pokol-szigetire? — Talán inkább a szigetre. Tudod, hogy tavaly a strand vize rozsctaszínűre festette a fürdőruhát. Zuhanyozni meg nem lehetett, mert a medence vize meleg, a tus meg jéghi­deg volt. Ki akar tüdőgyulla­dást? — Akkor gyerünk a Pokol­ba! Strand, árnyas fák, ter­mészet lágy öle, meg amit akarsz... Felkerekedünk. A kompra várva iszunk egy jaffát a rév­állomáson. — Jaj istenem! — kiált fel hirtelen egy asszony. — A gyerek beleesik a vízbe. Két és fél év körüli csöpp­séget ráncigái el a parti kor­láttól, amelynek rácsai kö­zött egy sovány ember is be­férne. A SZIGETEN mindenki az árnyékos helye­ket keresi. — Igyekezzünk, hogy ne­künk is jusson. — Először az öltözőbe kell mennünk. Csak szeretnénk. Minden ajtaja zárva. — Hol öltözzünk át? Ahol tavalyelőtt, amikor még nem épült meg ez a szép nagy épület. — Vagyis a WC-ben? — ördögöd van. ötezer? hatezer? Ki tudja mennyi ember van itt. Es azok MIND ITT öltöznek át. Vagy a környező bokrokban. Két kislány pok­rócból készített paravánt. Az egyik tartotta, a másik öl­tözött. — Engedd el, úgyis leesik! — biztatták a tiúk. A pokrócparavan mögötti kislány megunta a kényelmet­len mozgást, bugyogóDan lé­pett ki mögüle. — Bee! Nagyon tetszem? — nyújtotta mérgesen a nyelvét a fiúk felé. Azok meg elolda- logtak. Mennyibe kerülhetett ez az új öltöző? — morfondírozom a matracon fekve — és mikor térül meg az ára? — Ha ma 5000 ember van idekint, és 2,— Ft-os belépő­díjat szednének, akkor 10 ezer forint lenne a bevétel. Ha csak 2500-an vannak itt, öt­ezer forint. Ettől olyan mele­gem lesz, hogy vízbe kell ugranom. A vízbe, amely kristály- tiszta volt, amikor legutoljára itt jártam, de most zavaros, olajfoltok úszkálnak a te­tején. Ezután tényleg le kel­lene zuhanyozni. DE HOL? Mindegy. Ebédeljünk. Papírhulladék, kenyérhaj, csont, barackmag. Hová te­gyem? Eldobjam? És mind az ötezren eldobjuk? Szeméttá­rolót nem látok. Este 6-kor is meleg van, amikor újra a váci partra lé­pünk. — Együnk egy fagyit. — A Duna-presszóban sze­mélyesen, a Margarétában írásban közük velünk, hogy fagyi nincs, elfogyott. DeáK- váron viszont semmit sem kö­zölnek. Az asztalok között ide-oda lejtő felszolgáló kö­zömbösen nézi a zümmögő fagylaltgép előtt , várakozó­kat. — Van fagylalt? — Nem én vagyok a fagy­ialtos. — Akkor tessék küldeni valakit! Tétova léptekkel az ajtó­hoz megy, pár pillanatra el­tűnik a belső helyiségben, majd visszajön, és közli: — Nem tudóm, hova ment. Bennem pedig most rob­bannak fel a kánikula egész napon át besugárzott tölté­sei. — Ha nem eladó az áru, ne nyissanak ki! — vetem oda, és üres pohárral hazavágtatok. Otthonról felhívom az üz­letvezetőt, és beolvasok. A személyzet helyett sajnos neki. Dehát — kánikula van. Va«v mégis, és éppen ezért — lehetne másképp is? Kovács István Nagy sikere van a váci Kép­zőművészeti Alkotócsoport Duna presszóbeli kiállításá­nak. A belső teremben kiállí­tott képeknek a nap minden órájába, álcád látogatója. Ha­marosan ötvösmunkákat is láthatnak itt az érdeklődők. CSÖUTELEP A DUNA PARTJÁN Hel végi filmajánlatunk: [fii \\\imm BONYODALMAI A Madách mozi ma és hol­nap vetíti Rényi Tamás ren­dező hetedik játékfilmjét Re­ménykedők címmel. Emmiké- ről, a nagymamáról szól, aki szeretne megszabadulni népes családjától. Lehetőség kínál­kozik: a régi házat, amelyben laknak, lebontják. Emmike te­hát spekulálni és szervezkedni kezd — de túlkomplikálja a dolgokat, aminek következté­ben a történet frappáns véget ér. Mindezt olyan népszerű színészek játsszák, mint Tol- nay Klári, Kállai Ferenc, Ga­ras Dezső, Bárdy György. — A vasárnapi matiné: Az év­század riportja. — Hétfőtől szerdáig színes, szinkronizált olasz bűnügyi film következik Bűntény a Via Venetón cím­mel. Egy fiatal magánnyomo­zó megbízást kap a gazdag ró­mai ügyvédtől: figyelje annak könnyelmű fiát. Röviddel ez­után gyilkosság történik, a fiú is gyanúba kerül. Újabb 'gyil­kosságok bonyolítják a nyo­mozást, amelynek végén a ma­gánnyomozónak sikerül fel­fedni a tettes kilétét. (P. K.) Verőce kapujában fogadja ez a kép a látogatót. A község lakói a Duna-partra — a por­celángyár közelébe — hordják évek óta a házi szemetet, bon­tási törmeléket, kimustrált háztartási eszközöket. Nem méltó a látvány az üdülőhely­hez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom