Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-17 / 167. szám

# r«*T MECrKI '<&C(riap 1971. JÜLIUS 17., SZOMBAT Megkezdték a dohány törését I Hazánk legnagyobb do­hánytermelő vidékén, Sza­bolcsban megkezdték a korai fajták törését és mesterséges szárítását. A kerti és szabol­csi fajtákról már általában szedik az aljleveleket,'a kis- várdai és nyíregyházi telepen pedig mesterséges úton szá­rítják a hevesi dohányt. A jö­vő hét elején valamennyi szá-> rítótelep — 15 szárító 170 kamrával — megkezdi üze­melését. 1 Az időjárás az idén kedve­zett ennek a növénynek. A hevesi dohányból zölden 35— 40 mázsás átlagtermést vár­nak, ami jó közepes hozam­nak tekinthető. A többi fajtá­ból is jobb termésre számíta­nák mint tavaly. AZ EZREDFORDULÓ NEMZEDÉKE AZ ESEMÉNYT, amelyről szólunk, voltaképpen megillet­né az ünnepélyesség, beleért­ve a köszöntő transzparense­ket és a magas hőfokú jelzők­kel telitűzdelt szónoklatokat. Felirat és beszéd általában mégsem esedékes ilyenkor, s alighanem ez hiányzik a leg­kevésbé. Hiányzik olykor sok más, de hát ne legyünk ün- neprontók... Méltán indíthatjuk gondo­latsorunkat ehelyett egész sor kedvező körülmény összege­zésével, ha róluk — az első munkahelyükre induló fiata­lokról írunk. Nem árt minde­nekelőtt arról szólnunk, ami voltaképpen megszokott és természetes — történelmi vív­mány, hogy az! —; arról BFZOSZ TAJ A—FÉR TODI Holdanként húsz mázsa — Száraz, jó minőségű a gabona, víztartalma általában 14 százalék. Jól tárolható, szállítható — állapították meg a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben. Földjeikről mintegy száz vagonnyi búza­termést várnak, bezosztáját és fertődi fajtát termesztenek. Holdankénti átlaguk körülbe­lül húsz mázsa lesz. Több is lehetne, ha a júniusi időjárás nem tizedelte volna meg ga­bonatábláinkat: holdanként átlag öt mázsával kisebb ter­mésre számítanak emiatt. Az aratás befejezését au­gusztus elejére tervezik. Föld­jeiken hat saját kombájnjuk dolgozik. őszi árpájukkal elégedet­tek: holdanként ebből 18,6 mázsa átlagtermésük volt, első osztályú minőségű. Tigristörzs Hatalmas termetű, másfél mázsás tigrishím érkezett a berlini állatkert tenyésztésé­ből a budapesti állatkertbe. A hímmel és a nemrég érke­zett két fiatal szibériai tigris­nősténnyel akarják megalapí­tani a budapesti állatkert szi­bériai tigristörzsét. VOLT - NINCS Képeslap - községeinkről Csak ^elismeréssel szólha­tunk a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának szép, ké­pes levelezőlap jairóL Váro­sainkról, a sokféle virágról készült felvételek közül min­denki kedve szerint válogat­hat s találhat képeslapot. De valóban mindenki? Vajon miért nem kapható az utóbbi jó egynéhány esz­tendőben községeinkről ké­szített képeslap? Igen, az utóbbi néhány esztendőben. Pedig milyen öröm is volt ilyen képeslapot kapni a szü­lőfalujától távolabbra költö­zöttnek. S milyen or opt volt ilyen képeslapot küldeni ne­künk, itthoniaknak is. Anélkül, hogy túlzott je­lentőséget tulajdonítanánk az ügynek — két okból is indo­kolt lenne a hiányolt képesla­pok újbóli megjelentetése. Először: 10—15 év alatt so­kat szépültek, fejlődtek köz­ségeink, s egy-egy létesítmény vagy éppen festői vidék min­denképpen Indokolttá tenné ezt. Másodszor: biztosra ve­hető, hogy örömmel fogadnák ezeket a képeslapokat a gyűj­tők is. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár AZONNAL FELVESZ KÖZPONTI TELEPHELYÉRE lakatos, vizvezetékszerelő, bádogos, esztergályos, asztalos, kőműves, zsaluzó ács, marós, lemezlakatos, ív-lánghegesztő, motorszerelő, villanyszerelő, kazánfűtő szakmunkásokat, továbbá öltözőőröket, őröket és férfi segédmunkásokat KULSZOLGALATOS MUNKAKÖRBE, műszer- és technológiai szerelési munkahelyekre (Algyő, Százhalombatta) csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos és hegesztő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. A vidéki munkahelyen is 44 órás munkahét, minden szombat szabad. (Alföldi munkahelyeinken dekádmunkarend szerint dolgoznak.)- Munkásszállás, üzemi konyha van. A munkásszállás ingyenes. A béren kivül különféle pótlékokat fizetünk. Segédmunkások részére hegesztőképzés Jelentkezés a vállalat Munkaügyi Osztályán: Budapest XVIII., Gyömrői út 79-83., vagy a vidéki munkahelyek vezetőinél. ugyanis, hogy a tanulmányai­kat befejező fiatalok, akár a szakmunkáséletet kezdik, akár a mérnöki munkaaszta­lok mellé, vagy az orvosi szo­bákba kerülnek — bőségesen találnak munkát; nem túlzó szónoki állítás, hogy várja őket a társadalom. A VALÓSÁG, közelről néz­ve, természetesen árnyaltabb; a társadalmi méretű fogadta­tás teljes színképében üze­menként, munkahelyenként eltérő vonásokat láthatunk. Ám a különbségek ellenére, annyi, összességében is joggal elmondható a fiatalok fogad­tatásáról, hogy a közismert munkaerőhiány — s ezen be­lül különösképp a kvalifikált munkaerő növekvő kereslete — legalábbis jó alapot teremt a munkábalépő fiatalok szá­mára, pontosabban: munka­helyi érdekké is emeli benső­séges fogadásukat. Ha már az érdeket, témánk­nak ezt a kulcsszavát emlí­tettük, mindjárt hozzá kell tennünk: a társadalmi mére­tű probléma felszíni megköze­lítése lenne csupán a pilla­natnyi gazdasági aktualitás­ból, a vállalatok munkaerő- hiányából levezetni a felnőtt élét kapujához érkező fiatalok fogadtatásának teljes kérdés­körét. Éppen az érdek — az országos is és a vállalati is — nyújt igazodási pontot az át­fogóbb, mélyebb elemzéshez. Mit ír elő ezzel összefüggés­ben az ország, a népgazdaság holnapi és főleg távlati érde­ke? A válasz talán azzal kö­zelíthető meg a legszemlélete­sebben, ha rámutatunk, hogy a most munkába lépő ifjúság már annak a korszaknak lesz a felnőtt nemzedéke, sőt de­mográfiai derékhada, irányító posztokon is működő évfolya­ma, amelyet ma még csupán futurológiái jóslatokban, a tá­voli jövő ködébe vesző trend­vonaluk jelzéseiben próbálunk megragadni. Valóban: mond­hatnánk-e fontosabbat, és jel­lemzőbbet erről a nemzedék­ről annál, mint hogy ők már az ezredforduló és a követke­ző ezredév szakmunkásai, mérnökei, tanárai, orvosai lesznek! EZ A TÉNY önmagában is rámutat a munkábalépő fia­talokkal kialakítandó kapcso­lat talán legfontosabb motí­vumára: az igényességre. Ér­demes elidőzni ennél a foga­lomnál; azért is, mert ismét kulcsszóhoz, a fiatalok meg­ítélésének lényegi tényezőjé­hez érkeztünk. Kétségtelen ugyanis, hogy — miközben a következő ezredévvel jellem­zett igényességnek kell velük szemben érvényesülnie — npm kevesebb igényességgel tekin­tenek ők is az életkorban előttük járó nemzedékekre, a munkahelyeken őket fogadó felnőttekre. Tegyük hozzá — anélkül persze, hogy negatív tulajdonságokat, a tisztelet­lenséget vagy a túlzó erede­tiséget védenénk —, hogy a fiatalokkal kapcsolatos konf­liktusok nem csekély része éppen ebből: igényességükből származik. Nem hagyható fi­gyelmen kívül, hogy .a most munkába lépő fiatalok, bár­mily fokú iskolából érkezze­nek is, kétségkívül többet, pontosabban mást tudnak, mint amit annak idején a mai felnőttek tudhattak. Nyilván­való, hogy mindaz, amiért az elmúlt negyedszázadban dol­goztunk, végső soron éppen ebben: a felnövekvő ifjúság tudásának magasabb színvo­nalában gyümölcsözik, s ter­mészetes, hogy mindez az első munkahelyen is érződik, ka­matozik. * VÉGEREDMÉNYBEN csak e tényező mérlegelésére ala­pozható a munkahelyi fogad­tatás és további nevelésük is. S ez nemcsak a tudás minősé­gére, az iskolából hozott is­meretanyag bőségére vonat­kozik, hanem arra is, hogy ezek a fiatalok — ismét ter­mészetesen a gyerekkorukban, felnőtté serdülésük közepette őket övező világ didaktikai hatásaként — nyíltak, őszin­ték, nehezen viselik el a tar­talmatlan formaságokat, a szavak és a tettek különbsé­gét. Ne féljünk az egyértelmű fogalmazástól: ^kad nem ke­vés munkahely, ahol a helyi társadalmi klíma nem a leg­jobb talaj az iménti tulajdon­ságok. továbbfejlesztéséhez. S ha ebből helyi viták, konflik­tusok származnak, talán nem felesleges arra is gondolni, hogy esetleg az adbtt körül­ményekben, és nem szükség­képp a fiatalokban célszerű keresni a hibát. • FIATALNAK LENNI NEM ÉRDEM, hanem állapot — és hozzátehetjük: tapasztalat­lannak lenni nem előny, ha­nem olyan indulási fázis, ame­lyen mindenki áthalad egy­szer. S ha a bevezetőben azt említettük: az esemény — a most végzett fiatalok első munkába lépése — megérde­melné az . ünnepélyességet, most hozzátehetjük: a lényeg persze nem a szónoklatok jel- zőhasználata és a fogadó transzparensek felkiáltójeles mondatfüzére; ettől akár el is tekinthet a fiatalokat váró munkahely. Nem tekinthet . el viszont attól, hogy a fiatalo­kat ne csupán létszámnak, státuszt betöltő plusz főnek, munkaerőgyarapodásnak te­kintse, hanem — igazán min­den szónoki fordulat mellőzé­sével a holnap megalapozá­sának, még pontosabban a jö­vőt előkészítő legfontosabb be­ruházás szívyel, szeretettel fo­gadott személyi tényezőinek! Tábori András Nemcsak a mozinézők, ha­nem a színházi műfaj kedve­lői számára is lényeges, hogy a darabok látványos jelenetei valóban látványosak s ne illu- ziórombolóak * legyenek. A filmgyártásban a MAFILM dublőréi, valamint a vívás, lo­vaglás, a verekedéssel tarkí­tott jelenetek néma szereplői az úgynevezett kaszkadőrök vállalják a veszélyes szerepe­ket A szegedi szabadtéri játé­kokra a Pólyák József csel­gáncs- és karateoktató vezette dublőrcsoportot is meghívták vendégszereplésre. A „Csínom Palkó” és a „Dózsa” című da­rabokban a látványos vívó- és verekedő jeleneteket a kasz­kadőrök elevenítik meg, és ők tarntják be a statiszták egy részét is. Évi 150 ezer tv-képcsőkeret A váci Autójavító és Fém­ipari Vállalat hosszas tárgya­lások eredményeként átvette Jászberénytől a fémből ké­szülő tv-képcsőkeret gyártá­sához szükséges gépeket és technológiai leírásokat. A jö­vőben a sződligeti telephely évente körülbelül 150 ezer da­rabot készít a keretből az Egyesült Izzó képcsőgyárának. Az új profil évente tább mint tízmillió forint bevételt je­lent az autójavítónak. í» Gólyarepiilőtér“ „Gólyarepülőtér” nyílt a Rába men­ti Körmend hatá­rában. Naponta 10—15 gólyacsalád fiókái tanulják itt szüleiktől a repü­lést és a „madár KRESZ”-t. A ta­pasztalt szülök mintarepülései, bemutatói nyitják meg a napi gya­korlatokat s aztán a másfél hónapos utódok mutatják be tudományukat. Ez egyébként a repüléstanulás második, komo­lyabb fázisa. A kezdő repüléseket a fészekből teszik meg a kicsik, pon­tosabban szár­nyaik segítségével egyszerűen levi­torláznak onnan. A gondos gólya­szülők ezekkel a mostani edzések­kel már a nyár­végi nagy útra ké­szítik fel gyerme­keiket. M ikor Kajét megismertem, már túl volt a negyvenen, és ijesztően csúnya volt. Az arcát inintha egy ügyetlen fafaragó készítette volna, szinte azt lehetett hinni, hogy egy életen át formálta a durva orrot, az előreugró csontos állat és a nagy szájat. A sötétkék sze­mek még szépek lehettek volna, ha nem olyan meredt, kísérteties pillantást tükröznének,, va­lami ólálkodót, valami örökké várakozót. Mégis furcsa volt, hogy Kaje nem talált magának férjet, hisz saját háza, baromfiud­vara, tehene és lova volt. De ő senkiről se akart hallani. Ügy mondják, 20 évvel ezelőtt volt az életében egy szép fiatal külföldi föld­munkás,'-Borisz. *■ Ez aztáti — mesélték gúnyosan — alaposan kiforgatta. A csibész! Amerikába készült, és pénzt akart. Az asszony miatta adott el két hold földet, öt tehenet, a nyakláncát, s egy­két családi ékszert, melyben eredeti kövek voltak. Borisz mindent elpakolt, és a kocsmá­ban kiröhögte. Mikor a munka elfogyott, egy­két hónapig még vele maradt, élt, mint Marci hevesen, aztán tavasszal hirtelen eltűnt. Az­óta Kaje nem beszél senkivel, ül az udvaron és vár a bolond. Talán túl sokáig nem beszélt már senkivel, s talán könnyebben fogadott bizalmába egy teljesen idegent, mint a szomszédokat, akik­nek az irigységét már ismerte, mert mikor ólhaladtam az udvar mellett, behívott a szo­bájába. Sokáig kutató szemekkel méregetett, majd mélyet lélegzett, és azt mondta: — Biztosan hallott már rólam. De nem kell mindent el­hinni, amit beszélnek. Ö nem hagyott el en­gem, vissza fog még jönni. Felállt, kissé nehézkesen, mint az idősebb asszonyok. Egy nagy festett ládához lépett, s egy elsárgult levelet vett elő. A dátum már 10 éves volt, a feládóhely New York, Brook­lyn. — Ezt írta nekem — mondta, s durva ke­zei végtelen szeretettel tartották az elsárgult papírt. — Nekem írta. Kedves, jó szavak, az egész szíve ’ebben a levélben van. — Újra rám né­zett, majd határozottan így szólt: — Tudom, hogy szerelmes levél. De sze­retném tudni, mi van benne valóban. Minden kedves szót, minden gyengéd mondatot, és azt is, mikor jön, hogy ismét ő legyen az úr az udvaromon. Nagyon értelmetlen képet vághattam, mert Kaje rögtön hozzáfűzte: — Én nem tudok olvasni, asszonyom. És kinek is mertem vol­na odaadni ezt a levelet. Azok mind gyűlöl­nek engem. Az asszonyok — mert a falu leg­szebb férfija az én szeretőm volt — a férfiak pedig — mert egyre se nézek rá. Tudom, hogy csak a házam akarják! Így őriztem ezt a le­velet, olvasatlanul. De gyakran kiveszem a ládából, s elképzelem, mi van benne. De most, ha ön elolvasná ... nagyon hálás lennék. Elvettem a levelet. Az írás műveletlen volt és kusza. Először magamnak akartam elolvas­ni. Az asszony fürkésző szemekkel ült mel­lettem. Ügy nézett, mint egy kiéhezett em­ber, aki elé ételt tesznek, de hozzányúlnia nem szabad. Elolvastam a levelet egyszer, kétszer, há­romszor, és végigfutott a hideg a hátamon. Olyan durvaságokat, aljasságokat írt, hogy azt hittem, részegen fogalmazta. Az egész le­vél csúfolódás volt a bolondról, aki elhitte a szép szavakat, egyetlen gúny a csúnyaságá­ról. Nem kímélt egyetlen vonást sem, leírta a durva szemöldököt — mint sörtét, a nagy. csontos szájat, mint a varangyét, s mesélt egy szép amerikai lányról, most éppen mellette ül, aki gyengéd, csinos, szőke, illatos, mint az orgona, s aki olyan, jóízűen nevet ennek az asszonynak a leírásán, hogy pénzt adott HERMYNIA ZUR MÜHLEN A LEVÉL neki az utazáshoz, abba az országba, amely annyi csinos nővel van megáldva. — Mit ír? — kérdezte mellettem az érdes hang. — Mondja már meg! Gyorsan! .Hazudtam. Mi mást tehettem volna! Ha­zudtam, hogy Borisz gondol rá, a szép órák­ra, az udvarra, hogy vágyik utána, s egyszer még vissza fog jönni egészen váratlanul, s akkor a karjába fogja zárni. , Nehezemre esett a szó, mert az utálat és az együttérzés összeszorította a torkomat. De tovább hazudtam, mindig jobban, szenvedé­lyesebben ... Aztán letettem a levelet az asz­talra. Kaje remegő kézzel nyúlt utána. Ez van a levélben? — suttogta. — Ilyen szép szavak? Ennyi szeretet! — sóhajtott — és ón ezt nem tudom elolvasni? Mutassa meg nekem, me­lyik sorban van az, hogy vágyik utánam? És hol van az, hogy visszajön egész váratlanul? Az első és az utoLsó oldalra mutattam. Kaje lehajtotta a fejét. — „Ha én ezt tudtam vol­na ebben a nagy magányosságomban! Ha mindennap elolvashattam volna ezt a csodá­latos levelet.” Rám nézett. — Meg lehet még tanulni olvasni az én koromban? — Ez nagyon nehéz munka — válaszoltam kitérően. — Meg aztán most már minek? Már tudja, mi van a levélben. — Azt igen, de minden szót külön szeret­nék megtanulni. — Tágra nyílt szemekkel áb­rándozott, s észre sem vette, hogy kiosonok a házból. Azután mindig elkerültem az udvart, ne­hogy még egyszer el kelljen olvasni a levelet. De hamarosan hallottam az asszonyoktól, hogy Kaje mindennap megy a faluba a taní­tóhoz. „Olvasni tanul” — gúnyolódtak, öreg napjaira megtanul olvasni. Talán előkelő hölgy akar lenni. Van egy nagy könyve, mint a gyerekelmek, azzal ül a pádon a háza előtt, és hangosan 'mondja maga elé: bé ... e ..,. g. Halálra ne­vetjük magunkat. Egyszer gyalog jöttem hazafelé. A bokrok mögött lopózva jutottam el Kaje házáig. Az­tán egyszer csak' meghallottam az érdes, ke­mény hangot, ahogy áhítatosan, mint egy imát, minden szót hangsúlyozva olvasta: a ház, az udvar, a kutya', a tehén. Borzalmasan hangzottak ezek a mindennapi szavak. Iste­nem! Most tennél valamit, mielőtt elolvassa a levelet! Vakítsd meg, vagy tégy bármit, légy hozzá irgalmas ... Az ősz hamar megérkezett. Szél járt a há­zak között, a fák megkopaszodtak, aztán tél lett, és leesett az első hó. Minden fehér lett, vakítóan fehér. De egy éjjel vérpirosra színeződött a fehér világ. Magasra csapó lángok világították meg a szomszéd erdőt. A férfiak kirohantak, hogy eloltsák a tüzet. Mikor az udvart elérték, már minden lángokban állt. Az istállókban félel­metesen bőgtek az állatok, a lovak kiszaba­dultak, szétrúgták az istálló ajtaját, és őrült trappban elmenekültek. Az égő ház “lőtt egv ősz hajú.- zavarodott arcú asszony állt és nevetett. Olyan hango­san, hogy a tehenek bőgését és az égő fa ropogását is túlharsogta. Nevetett, csak nevetett, és nem tudta abba­hagyni .. • Kaje megtanult olvasni... (Fordította: Steiner Katalin) Kaszkadőrök a látványos jelenetekben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom