Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-14 / 164. szám
1971. JÚLIUS 11., SZERDA J\JCívÍap 3 Hivatása mércéje: a közvélemény és a lelkiismeret r * BESZELCETES DR. ZALKA KÁROLLYAL — Apám segédhivatali tisztviselő volt a Fehérvári Járásbíróságon, amolyan „alá- szolgája kisember” a bíró és jegyző urak között. Ö ösztönzött erre a pályára, mondván: „A jogászok között is kell tisztességes ember..." Pályám főbb állomásai: a pesti egyetem, a Budapesti ítélőtábla, majd a móri és a bicskei bíróság, ahol már bíróként dolgoztam. 1950-ben a Monori Járásbíróság, majd 1951-ben a Pest megyei Bíróság elnökévé neveztek ki. Dr. Zalka Károly doyen a megyei bíróságok vezetői között. Húsz éve elnöke az ország legnagyobb megyei bíróságának. Pest megyében több mint 300 ember áll az igazságügy szolgálatában. Egy évben a bírák közel 30 ezer büntető és polgári pert tárgyalnak. — Mi a bírósági elnök mindennapi gondja? — Mindenekelőtt a magasszintű bírói munka biztosítása. A bírónak — a törvények adta határok között — szuverén joga a döntés. Az elnök munkájának legfontosabb része — a jogpolitikai elvek figyelembe vételével — olyan egységes ítélkezési gyakorlat érvényesítése, amely a legjobban szolgálja a társadalom érdekeit. — A hivatásánál fogva, év- I tizedek óta a társadalom sötétebb oldalát figyelő ítélkezőnek nem csökken-e a hite az emberekben? — Mások felett, mások érdekében szigorúan, de nem túlzott szigorral ítélkezni olyan felelősség, amelynek súlyát egy életen át viseli a bíró, s olyan munka, amely nem ismer hivatali időt. A bíró sosem vesztheti el hitét az emberekben. Hiszen megelőző, nevelő hatású ítéleteivel a társadalomra veszélyes cselekedetek elkövetőit is segíti a közösségbe való későbbi beilleszkedéshez, s egyben azokat szolgálja, védi. akik a társadalom „világosabb” oldalán élnek. S ez a többség. — Mit tart a bírói munka mércéjének? — Az objektív mérce: igen csekély az olyan ítéleteink száma, amelyeket törvényességi óvás miatt a Legfelsőbb Bíróság megváltoztat. A másik mérce: a közvélemény és a lelkiismeret. A két évtized alatt a megyei igazságügyi apparátus munkája közmegelégedést keltett. S a két évtized alatt mindig nyugodt maradt a lelkiismeretem. Sz. J. A tények: a magyarországi szarvasmarha-állomány 1970 végén 1 millió 911 ezer darab volt, s ebből 740 ezer a tehén. 1,8 milliárd liter tejet termeltek az országban egy év alatt, 1,1 milliárd litert vásároltak fel. Egy lakos 100 liter tejet fogyaszt, s ez jóval kevesebb, mint az európai átlag. Ugyanez a helyzet a marhahús fogyasztásánál is. Az évente levágott 550 ezer szarvasmarhából egy-egy lakosra 9—10 kilogramm hús jut, s ez a teljes húsfogyasztásnak mindösz- sze 20 százaléka. Ennek oka, hogy jóval kisebb a tehénállomány, mint más európai országokban. 100 hektárnyi termőterületre nálunk 12 tehén jut, míg az európai átlag 22. A tejhozam is kisebb, évente 2500 liter kórüli, az optimális 30C0—3500 liter helyett. A negyedik ötéves tervben éppen ezért gyors ütemben szükséges fejlesztem a szarvasmarhatenyésztést. Erről beszélt legutóbb az országgyűlésen Fock Jenő miniszterelnök is, de egyben azt is hangsúlyozta, hogy a végleges megoldásra az ötödik ötéves tervben kerülhet csak sor. A negyedik ötéves terv időVezetés és szervezés Komputer és emberi ambíció A jelenlegi gazdaságirányítási rendszer bevezetésekor egyik döntő feladat volt a vállalatok, gyárak belső mechanizmusának korszerűsítése, igazodása a megváltozott külső “körülményekhez. A belső mechanizmus formálódásáról beszélgettünk dr. Lenyó Lászlóval, a váci FORTE Fotokémiai Ipar igazgatójával. • Szükség volt-e l!)S8-ban a vállalati szervezet átalakításáf ra? — A reform előtt személy- centrikus volt a szervezetünk, azaz a különböző szintű vezetők képessége, tudása, teherbíró képessége határozta meg a belső mechanizmust. Ez elavult. Áttértünk a feladatközpontú szervezeti rendszerre, vagyis a feladat az elsődleges, s ezekhez kell megkeresni a megfelelő embereket. Talán a felületes szemlélő számára nem nagy a különbség, a gyakorlatban óriási: nem mindegy, hogy az emberekhez keresünk, találunk, esetleg találgatunk feladatot, vagy a kijelölt, elvégzendő feladat követeli a maga szakemberét! • Igenám, csakhogy az átszervezést adott, meglevő emberekkel kellett végrehajtani. — Semmiképp sem lehetett a személycentrikus rendszert teljesen háttérbe szorítani — a káderhiány miatt. Kevés a közgazdász, a szervezéstudományban jártas szakember, a mérnök-közgazdász. A helyzet miatt meg kell alkudni. De: 1968—69-ben 60 közép- és felsőbb szintű vezetőt küldtünk el iskolára, s most ismét sor kerül hasonlóra. Azt szerettük volna, hogy ezek a vezetők megtanulják- a' közgazdasági gondolkozást, szemléletet. 0 Az iskolák hatékonysága csak az elsajátított tutá's mennyiségében és minőségében mérhető. — Azoknál a vezetőknél nem volt probléma, akiknek megfelelő alaptudásuk volt. Akiknél ez hiányzott, azoknál csak a közgazdasági fogalmak ismétlése történik. Őket — ha jó szándékuk egyértelmű volt — felszólítottuk: jó üzemi klíma kialakítására törekedjenek, a termelésben ez legalább olyan fontos, mint a magas közgazdasági tudás. Egyetlen példát: 1968—69-ben fluktuációnk 10 százalék alatt maradt, amikor az országban hatalmasat ugrott ez a mutató. • Mekkora döntési jogkört kaptak az alsó, középszintű vezetők? — Az üzemvezető dönt a biunkások és alkalmazottak béréről, ők határozzák meg a termelési programon belül a konkrét feladatokat. Mi már a reform bevezetésekor több jogot adtunk az alsóbb szintű vezetőknek, mint amit elbírtak. Fokozatosan megtanulták a döntés tudományát, s egyre jobban érzik, hogy ők egy adott terület gazdái. A A vezetés elképzelhetetlen tömeges információ nélkül. Hogyan szervezték meg a vállalatnál az információ-áramlást? — Havonta belső információt adunk. E bulletinben a vállalat tervszámai't, a teljesített export-importot, a piaci prognózisokat, a termekeimk- ről kialakult véleményt, a reklamációk okait, a világon közzétett fotokémiai újdonságokat, a legfontosabb jogszabályokat, a politikai élet eseményeit, a párttaggyűlések határozatait — s ki győzné mind felsorolni — ismertetjük. Ezt az információt minden vezető megkapja a főmérnöktől, a műhelybizottság titkáráig, vagy a pártcsoportbizalmiig. Vállalatunk minden tizedik dolgozója hozzájut az információs bulletinhez. A Hogyan származnak az Információk'.’ Kik gyűjtik? — íme, a nem teljes felsorolás: Országos Piackutató Intézet, sajtófigyelő, saját műszaki könyvtárunk, közgazda- sági föosÄälyunk információs csoportja, külföldi tanulmányutak adatai, a vezetői titkárságok információi. Ez utóbbiról elmondanám, hogy a titkárnőim minden külföldi ügyféllel folytatott tárgyalás után megkérdezi a témát, az eredményt —, hogy az információ- gyűjtőnek adatokkal szolgálhasson. Egyébként a hetenkénti, kéthetenkénti főosztály- vezetői értekezleteken, a negyedéves műszaki tanácskozásokon mindig megbeszéljük az alsóbb szintű vezetőkkel: milyen egyéb információkkal bővítsük a bulletint, illetve mi az, amit elhagyhatunk? A Hogyan lehet korszerűsíteni a vezetést? — Ahol kevés a szervezéstudományban jártas szakember, ott első menetben az ügyviteli munka modernizálására van szükség. Különösen a bizonylati fegyelem megteremtésére, mert enélkül nincs gépesített számvitel, programozás. A múlt év végéig mi is itt tartottunk. Három és fél év után, a jövő hónapban már a termelés irányítását gépi programozás útján végezzük. A Dunai Vasművel párhuzamosan az országban elsőként kezdjük meg a komputerizálást. 01 Mit tud a „komputer-vezető”? — Az anyagigényt, a nyersanyagszükségletet, a piaci keresletet, a tervszámokat, a hatékonyságot stb. egy órán belül megadja a gép. Konkrétabban: ennyi zselatinra, ezüstre, nyers filmre, ilyen és ilyen méretű papírra van szükségünk — meghatározott bel- és külföldi piaci igények esetében. Amennyiben változtatni kell, a gép fél órán belül kiszámítja a módosított programot. A Mennyi a haszna a komputer-vezetőnek? — A gép pontosan meghatározza például a készletgazdálkodást. Tehát nem kell fölöslegesen felduzzasztani a raktárakat, nem kötünk le haszontalanul forintokat. Bizonyítsunk számokkal: a komputerizálás másfél millió forintjába kerül a vállalatnak. Ha a manuális tervkészítésnél, programozásnál öt százalékot tévednénk, a hiba egyetlen negyedéven belül, csak az anyag- gazdálkodásnál 7—8 millió forintos veszteséget okozna. A A gép-agy csak az emberi agy által kidolgozott program szerint tud működni. — A Nehézipari Minisztérium Üzemszervezési Intézetével három és fél éve dolgozunk ezen a témán. Ki kellett alakítani a pontos matematikai sémát, s ehhez több százezer adatot gyűjtöttünk össze. A jövőben tehát elég néhány paraméter megváltoztatása, hogy a gép az adott lehetőségeknek megfelelő, de a módosult körülményeket figyelembe vevő programot készítsen. A Ali az emberi vezető sze- kompuler-vezetö melrepe lett? — A vállalati politika és stratégia kialakítása, a fejlesztési alapok jó felhasználása, az okos hitelfelvétel, a távlati elképzelések több variációs kidolgozása. Ugyanis a gépi adat csak figyelmeztet, csak azt mutatja meg, hol dolgoztunk jól, hol rosszul. Az okokat nekünk kell megtalálni. A komputer ösztönöz: ha a gép gyors, legyek én is gyorsabb. Mert semmilyen komputerizálás nem nélkülözheti az emberi gondolkozást. Fóti Péter szakában az állattenyésztés volumene 17 százalékkal nő, a tejtermelés 20 százalékkal, a vágómarha-tenyésztés 11 százalékkal- Erre a lakosság jobb ellátása mellett az exportlehetőségek miatt is szükség van. A feladat megvalósítása azonban jelentős anyagi áldozatokat követel. Pest megye állattenyésztése különleges helyet foglal el a fejlesztési programban, mivel amellett, hogy a közel 900 ezres megyei lakosságot el kell látnia tejjel, tejtermékekkel és hússal, a főváros ellátásában is jelentős a szerepe. Milyen a megye szarvasmarha-tenyésztésének helyzete? Erről beszélgettünk a megyei1 tanács állattenyésztési felügyelőségének munkatársával, dr. liaffaij Imrével. — A márciusi állatszámlálás adatai szerint a megye szarvasmarha-állománya 95 ezer, ebből 36 ezer a tehén. A termelőszövetkezetekben a létszám 35 százalékát, az állami gazdaságokban 17 százalékát, a háztáji gazdaságokban pedig 48 százalékát találjuk. A negyedik ötéves terv végére a 95 ezres szarvasmarha-állományt 101 ezerre növeljük. Ez azonban nemcsak azzal jár, hogy 9000 új állatot kell az istállókba beállítani, hanem azzal is, hogy jobb fajtákra szükséges kicserélni az állomány egy részét, elvégezni a gümőkórmentesítést, s a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok állatlétszámának növelésével ellensúlyozni a háztáji gazdaságok állományának csökkenését. Ehhez jelentős beruházások szükségesek. Jelenleg a termelőszövetkezetekben 21 ezer 600 szarvas- marhának van helye. Ennek ellenére csak 13 ezer 200 darabot tartanak az istállókban. A magyarázat: bár a férőhely több, mint amennyi az állat- létszám, a korszerű elhelyezési lehetőség jóval kevesebb, csak 14 700. Nagyüzemi tartásra pedig csak ilyen istállók alkalmasak. Most a termelőszövetkezeti szarvasmarha-állománynak is csupán 31 százalékát tartják megfelelő helyen. — Milyen beruházások várhatók a negyedik ötéves tervben? — A megyében 41 szakosított telep épül 14 ezer férőhellyel. Ebből 37 a 300—400 férőhelyes, három 400—600 és egy 800 állat elhelyezésére alkalmas. A telepek közül az idén 21 készül el. A többit folyamatosan adják át rendeltetésének. Az épülő telepek nagy része azonban jelenleg is a szarvasmarha-tenyésztés szolgálatában áll. A férőhelyek mintegy 45—50 százalékát népesítették már be állatokkal. Ezek így már nem jelentenek új férőhelyet, csupán a többi 50—55 százalék. — Ezek szerint a korszerűtlen férőhelyeket nem lehet felszámolni 1975-ig? — Javítható a helyzet, gazdaságosabb lesz a tartás, de öt év múlva is számítunk a háztáji állományra és a régebbi típusú telepeken tartott állatok húsára, tejére. A nagyüzemi szarvasmarhatartás megyénkben csak az ötödik ötéves tervben valósítható meg mindenütt, annak ellenére, hogy a megye az országos helyzethez képest előkelő helyet foglal el. Az országban épülő szakosított telepeknek 12 százaléka a Pest megyei gazdaságoké — Sok gazdaságban panaszkodnak, hogy a jelenlegi közgazdasági szabályozók nem ösztönzik az üzemeket a szarvasmarhatartásra, a termelés növelésére. Lesz-e változás? — Hamarosan elkészül az új szabályozó és dotációs rendszer a szarvasmarhatartás fejlesztése érdekében. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium minden megyétől véleményt kért arról, mi a gazdaságok javaslata. Ezek alapján alakítják ki az új szabályozórendszert. — Néhány termelőszövetkezetben, a jelenlegi szabályozók mellett is gazdaságos a szarvasmarhatartás. Mi ennek a magyarázata? — Az önköltség 65—70 százaléka a takarmányozási költség. Ennek csökkentése az egyik alapvető feltétele a gazdaságosságnak. Ott, ahol megfelelő mennyiségű olcsó zöldtakarmányt adnak az állatoknak, ez a költségtényező 40—50 százalékra csökken. így már gazdaságos a szarvas- marhatartás. Természetesen ehhez hozzájárul az is, hogy ahol nyereséges ágazat a szarvasmarha-tenyésztés, és a tehéntartás, ott már korszerű istállókban állnak az állatok. M. Kovács Attila Csehszlovák szövetkezeti vezetők Gödöllőn A SZÖVOSZ vendégeként Budapesten tartózkodik a Csehszlovák Szövetkez-'tek Központi Tanácsa hattagú delegációja, az elnökség igazgatójának, Otokár Simunekneik vezetésével. A küldöttség tegnap délelőtt — előzetes megbeszélések eredményeképpen — aláírta azt az öt évre szóló egyezményt, amely kiterjed az áruforgalomra, az idegenforgalomra és a szakemberek tapasztalatcseréjére. A szövetkezeti delegáció kedden délután Kovács Sánr dórnak, a SZÖVOSZ első helyettesének és Szikszai Sándornak, a MÉSZÖV Pest megyei elnökének kíséretében Gödöllőre látogatott, ahol Molnár József, a járási párt- bizottság első titkára, dr. Nagy Sándor, a városi pártbizottság titkára, dr. Süpek Zoltán, a járási hivatal vezetője és Benedek János, a városi tanács elnöke fogadta őket. A delegáció ezután megtekintette a szövetkezeti áruházát. Magyaróvári Pál, a gödöllői ÁFÉSZ igazgatósági elnöke tájékoztatta a vendégeket eredményeikről és jövendő elgondolásaikról. Miután a vendégek maguk is a téma jó ismerői, értékes tapasztalatcsere alakult ki. Kongresszus előtt Megjelent a hír, hogy ősszel összeül a magyar ipari szövetkezetek VI. kongresszusa. Bejelentését az országban 1123 szövetkezet, 26 területi és ágazati szövetségben készítették s készítik elő. Az elmúlt esztendőkben az ipari szövetkezeti kollektívák megalkották, újrafogalmazták a korszerű elveknek megfelelő alapszabályaikat, valamennyi szövetkezetben újjáválasztották a vezetőségeket, és a nem régen lezajlott szövetségi küldött- közgyűléseken beiktatták az érdekvédelmi és képviseleti szervek választott tisztségviselőit. Az ipari szövetkezetek VI. kongresszusa alkalmas fórum lesz ahhoz, hogy a megyékből és az ágazatokból érkező küldöttek újból áttekintsék két évtized eredményeit. Az 1950-es évek elején, az ipari szövetkezeti mozgalom megerősödésekor, mintegy 80 ezer ipari dolgozó tömörült — többnyire 20—30 fős kollektívákba —, hogy kiragadja a kisiparosokat a létbizonytalanságból, s számukra biztos jövőt teremtsen. Jellemző adat a fejlődésről: ma a 30-nál kisebb létszámú szövetkezetek száma mindössze 2 százalék. Népgazdaságunknak ma nélkülözhetetlen és dinamikus része a szövetkezeti ipar, amely az elmúlt esztendőben már csaknem 30 milliárd forintos árbevételt mutatott fel. E kollektívákban él a szocialista ipar dolgozó'nak 13 százaléka, az építőiparénak 12 százaléka. A háziipari termelés kétharmadát, a bútor- és textiltermékek egyharma- dát, a cipőipari készítmények egynegyedét az ipari szövetkezetek állítják elő. Az országban évente 6—8 ezer lakást húznak fel a szövetkezeti építők. Az elért fejlődést pártdokumen- tuniok és kormányhatározatok ismerték el. A gazdaságirányítás reformjának 3 esztendeje alatt különösen nagyarányú volt az ipari szövetkezetek előrehaladása. A korábban valóban kisipari keretek között működő kollektívák jórészt saját erőből több mint 2 milliárd forint értékű beruházással gazdagodtak, az országban mindenütt új üzemházak, szolgálta tőfiókok jelzik a gyarapodás mértékét. A magyar ipari szövetkezetek évente több milliárd forint befizetéssel gyarapítják az állami költségvetést. Ezek az eredmények is megerősítik azt a megállapítást, hogy a szocialista szövetkezeti vállalat egyenjogú társa az állami vállalatoknak, tevékenységük nélkülözhetetlen a népgazdaság számára. Mindez mégsem jelenti azt, hogy az ipari szövetkezetek vezetőivel és tagjaival szemben a társadalom ne állítana fokozott. ÍZ igényeket. Ilyen igény éslí' követelmény az, amit a párt X. kongresszusának határozata így fogalmaz meg: a szövetkezeti ipar tevékenységének középpontjába a szolgáltatások növelése kerüljön. Az országban ma közel 12 ezer szövetkezeti szolgáltatófiók működik, tevékenységük egy évtized alatt ]50 százalékkal nőtt, de az mégis elmarad a társadalmi igények s a lehetőségek mögött. Az életszínvonal növekedése, a tartós fogyasztási cikkek elterjedése, a lakosság ellátottságának emelkedése azt kívánja az ipari szövetkezetektől, hogy az eddig’éknél gyorsabb ütemben emeljék szolgáltatásaik színvonalát és meny- nyiségét. A IV. ötéves terv végére a szövetkezeti ipar — terveik szerint — mintegy 45 milliárd forint értékű árutermeléssel és szolgáltatással veszi ki részét az országos erőfeszítésekből. Ez a célkitűzés 65—70 százalékos termelésnövelést kíván. Az országban 50—60 ezer lakást építenek öt év alatt a szövetkezeti kollektívák, immár nem csupán a hagyományos módszerekkel, hanem korszerű (alagűt- zsaluzásos, középblokkos stb.) módszerek felhasználásával. Elmondhatjuk, hogy a szövetkezeti ipar valóban építő módon kíván hozzájárulni társadalmunk gazdasági erejének gyarapításához. Az OKISZ választmányának felhívása alapján augusztus 15-ig minden ipari szövetkezetben küldöttválasztó gyűléseket tartanak, ahol a tagság megválasztja képviselőit az ipari szövetkezetek október 11—13. között összeülő VI. kongresszusára. A tagság ezeken az értekezleteken megvitatja azokat az irányelveket, amelyek áttekintik az 1966 óta eltelt időszakot, értékelik a jelen feladatait, és irányt mutatnak 300 ezer ipari szövetkezőnek a népgazdaság ötéves tervének teljesítéséhez. Jurmics László Készülnek az új szabályozók az állattartás fellendítésére 41 szakosított telep - Drágán takarmányoznak
