Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-13 / 163. szám

1971. JÚLIUS 13., KEDD "‘‘^Mírlap 3 Kánikula — rekordhullás a Dunakanyarban Éjszakai hőség — Aufóslidérc — Passziv kereskedelem Nem hiszem, hogy volt-e olyan, rekord, ami nem dőlt meg tegnap, ezen a forró va­sárnapon, amelyből rövid je­lentést adunk. Csúcsforgalom mindenütt Első rekord. Az év legme­legebb éjszakája virradt meg hétfő hajnalra. Az országban ezen az éjjelen sehol sem süly- lyedt 14—18 foknál lejjebb a hőmérő szála, reggel pedig gyorsan emelkedett a hőmér­séklet. Budapesten 7 órakor 21 fokot, s még fél nyolc előtt 24 fokot mértek. A meteorológiai jelzések szerint vasárnap Bu­dapesten 31.9 fokig melegedett fel a levegő, ez az idei maxi­mum. Második rekord: csúcsforga­lom a Velencei-tónál. A hétvé­gi kánikula alaposan meg- duzzasztotta a Velencei-tó ide­genforgalmát. A vükendezők, kirándulók, a vízre vágyók ostroma már pénteken délután megkezdődött, s vasárnap „te­tőzött”. A hajnali fürdővona- tokkal, Volán-buszokkal, kü­lönjáratokkal és gépkocsik kal több ezren érkeztek vasár­nap az amúgy is túlzsúfolt tó­parti üdülőtelepeikre: Agárd- ra, Gárdonyba, Velencére. Megtelt a touring-hotel, telt ház volt az agárdi kemping­ben és zsúfoltak voltak a tó strandjai is. Harmadik rekord: „Hering- vasámap” a budapesti stran­dokon. A hőfok emelkedésé­vel párhuzamosan magasra szökött a strandláz is a fővá­rosban- Íme a hét végi fürdő- mérleg: szombaton és vasár­nap 220 ezren kerestek felüdü­lést a budapesti strandokon. A Szabadság strandot szomba­ton „mindössze” 28 ezren lá­togatták, vasárnap viszont 32 ezren. Negyedik rekord: Hatalmas vízfogyasztás Budapesten. A vasárnapi kánikulában csak­nem 800 ezer köbméternyi vi­zet használtak fel Budapest lakói. A Fővárosi Vízművek tájékoztatása szerint a vasár­napi vízszolgáltatásban ez a fogyasztás idei rekordot je­lent. Tíz kilométer — egy óra alatt No és ami a balatoni csúcs - forgalmat illeti, hát az bizony csalt mint lidérces álom él a gépkocsivezetők emlékezeté­ben. Vasárnap hajnalban be­álltunk a Balaton felé igyek­vő autóskonvojba, amely reg­gel hatkor minden zavar, for­galmi dugó nélkül érte el a magyar tenger partjait. Annál szívdobogtatóbb volt * visszafelé út. Akik Zamár- ftinál rákanyarodtak az M— f-es út nemrég átadott sza­kaszára, eddig nem is gon- flolt autótömeg részeivé vál­tak. Az első dugó már a ba­latonfüredi elágazásnál meg­állásra kényszerítette a ko­csisort. A 80. kilométerkőnél , —, a közlekedésrendiszet gyors és hatásos beavatkozá­sára a forgalom egy részét el­terelték és ezért lehetővé vált, hogy a hazafelé tartók mindkét sávot igénybe ve­gyék. Ezt a változtatást saj­nos szomorú esemény előzte meg. Ugyanis a 70-es kilo­méterkő közelében tömeg­szerencsétlenség történt, amely egy halottat és öt sú­lyos sebesültet követelt. Az érdi emelkedőnél ösze- torlódtak a gépkocsik. Előt­tünk, mint egy vörös folyam, csillogott a sok féklámpa, hátunk mögött ezüstössé vált az út a reflektoroktól. E pon­ton teljesen leállt a forga­lom, tíz kilométert több mint egy óra alatt tettünk meg, több gépkocsivezetőt az in­gerültség kiszólított a sor­ból, két-három autó ment egymás mellett, nem kevés halálosan veszélyes helyze­tet okozva. Valamit feltétlenül tennie kell a közlekedésrendészet­nek, hogy ezt a hetek óta ve­szélyes pontot új rendsza­bályokkal a közlekedésre al­kalmasabbá tegye. A tejboltba nem jönnek ? Nézzük, hogyan zajlott le a vasárnap másutt. Munkatár­sunk — kereskedelmi őrjárat­ra — a Dunakanyarba látoga­tott: Elsősorban azt kerestem, hogyan jut élelemhez például a nagy családos kiránduló, ha nem akar vendéglőben ét­kezni. Nos, jól teszi, ha Szent­endrén felkészül. Reggel a HÉV-végállomáson van tej, péksütemény. Délelőtt tízig nyitva a posta melletti fű­szerüzlet. A Duna-parti De­likát már a finomabb fala­tok boltja. A Matthiász Tsz — jókora befektetéssel — na­gyon modern üzletházat épí­tett. A gyümölcs-, zöldségbolt, a tejbolt zárva. Az italozó dugig tömve, a húsbolt üres. Fejes Jánosné boltvezető az ajtót támasztja. Szerinte nem is érdemes nyitva tartaniuk, alig van forgalom. Pénteken- szombaton jönnek a hétvégi- ház-tulajdonosok, akik kiló- szám viszik a nem is olcsó sütnivaló kolbászt. Most is csak a Theátrumra való tekin­tettel nyitottak ki vasárnap. — A tejbolt? — mondja tű­nődve. — Ide úgysem jön­nek. (?) Pontosan velük szemben ke­rek pavilonban rétest süt öz­vegy Vadernáné. Neki kötelező a vasárnapi nyitva tartás, de gondolom, szívesen teszi. Hosz- szú sorok várnak ízletes, olcsó falatra. Pap-szigeten néhány éve áruházat építettek, hogy a kemping és a strand vendé­geit ellássák. Idén csak július 7-én nyitották meg — a sze­zon közepén. Vasárnap délig nyitva tart. Franyó Jánosné boltvezető rosszkedvű. — Elég nekem itt egy dél­előtt is. Mindössze hatezer fo­rintot árultam. Pénteken 400 üveg cseh sört kaptam és har­minc rekesz magyart. Délig elfogyott. Utána mit árusítsak? Konzervet? Még egy boltot találnak nyitva a kirándulók a Duna­kanyarban vasárnap délelőtt héttől tízig Visegrádon: az ÁBC-áruházat. A reggeli hajó utasai még bevásárolhatnak itt, de aki később érkezik, an­nak már csak az étterem áll rendelkezésére, ha enni akar. Az utak mentén itt-ott gyü­mölcsöt árusít egy-egy néni. Imitt-amott kertkapura kiírva, hogy paprika-paradicsom kap­ható. Délben két órakor, aho­vá bementem, már elfogyott. Két lángossütő, két gyümöl­csösbódé állna még rendelke­zésre, ez utóbbiak azonban be­zártak. Szinte érthetetlen. A Duna­kanyar, Best megye gyümöl­csöskertje, a kertszövetkeze- tak, a szakszövetkezetek ha­zája. Ember volt a talpán, aki egy kiló sárgabarackat felhaj­tott ezen a vasárnapon. Vendéglők, éttermek, cukrászdák ? Nem panaszkodhattak. Üjvári Kálmán, a szentendrei Béke étterem, Csornyák István, a Görög Kancsó vezetője egy­formán dicséri a jó áruellá­tást. A Teátrum miatt örven­detesen megnőtt a forgalmuk. A Békében tízforintos ételtől az ötven forintos „színházi vacsoráig” terjed a válasz­ték. A Görög Kancsó rég ki­nőtte önmagát, pedig a ven­dégek szívesen felkeresik: családias, egyszerű hely, ol­csóbb mint az elsőosztályú Teátrum étterem. A Szigetgyöngye vendéglő­ben éktelen felfordulás. Szom­baton eltörött a papszigeti fő­nyomócső, hol van víz, hol nincs. Vasárnap kora reggel még volt, de délben már egy csepp sem csurgott. Másfél hektónyi vizet hoztak Szent­endréről, hogy a főzést befe­jezzék, tálalhassanak, mert a vendégek idegesen vártak a teraszon. Ez bizony vis maior volt, nem tehettek róla. A Művész presszóban Ko­mor Dezsőné arról panaszko­dik, hogy a fagylaltjuk még a kánikulában sem kapós. A maszek tojáshabbal dúsított készítményével nem vehetik fel a versenyt, pedig az álla­mi fagylalt kalóriadúsabb. Mégis a maszek fagyialtosnál kígyózik a sor, s nem a Mű­vész presszó előtt. Tóth Józsefné, a tahi Vö- röskő presszó helyettes veze­tője, ki tudja hányadszor is­métli a fagylaltra várakozók előtt: — Tessék várni egy kicsit. Fagylaltból a sok éves va­sárnapi átlag itt ötven kiló volt. Most már a századiknál tartanak. Visegrádon, az Átkelő étté­Cservenka Ferencné szerkesztőségünkben Hétfőn délelőtt a Pest megyei Hírlap szerkesztőségébe látogatott Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára. Itt dr■ Lőkös Zoltán, a Pest megyei Hírlap főszerkesztője^ fogadta Sági Ágnes főszerkesztő-helyettesnek és Prukner Pálnak, a szerkesztőség párttitkárának társaságában. A megyei pártbizottság első titkára látogatása alkalmá­val szerkesztőségi értekezleten adott részletes tájékoztatót megyénk helyzetéről, időszerű politikai, gazdasági problé­máiról. Az értekezleten, amelyen a szerkesztőség teljes munka­társi kollektívája vett részt, több felszólalás hangzott el, majd Cservenka Ferencné a témával kapcsolatos kérdésekre vála­szolt. __________________________________ Na gy részvéttel búcsúztatták Szamuely Tiborné Szilágyi Jolánt remben a felszolgálók készsé­gesek, mégis nehezen fogy a hosszú sor, pedig Dezsián Béla üzletvezető porciózza a fagy­laltot. — Kevés az emberünk. Hetvenéves nénik a kisegítők. A Vár étterembe be se néz­zenek. Még kevesebb a fel­szolgáló. Bédy Gyula, a nagyvillámi turistaház vezetője jobbkedvű. Igaz, kevesebb a vendég is. A műút után gidres-gödrös, me­redek visz fel ide, az autósok java visszafordul. — Majd ha elkészült az új szálló, s hozzá az összekötő út — reménykedik. — Nem hin­ném. hogy a vendégeim pa­naszkodnának, jó a konyhánk, hideg az italunk. A Pokolcsárdában, mint az ördögök, úgy forognak az em­berek a konyhán, futnak a ki­szolgálók. A termekben és kinn a fák alatt gombostűt sem lehetne leejteni. Sokan le­sik sóvárogva a pincért. — Tizenhat éve vagyok itt vezető — zökken le egy szék­re Kalencsik Béla. — Ilyen vasárnapra nem emlékszem. Legalább 50 ezer forint lesz a forgalmunk. De hol az em­ber? A tsz-ben 14 forint az órabére a fiatalnak, nálunk kettő ötven. Szemben, a szintén nagy költséggel épített ABC-áru- ház üres. Valami kiállítást hir­detnek az oldalán. Állítólag jövőre a Dunakanyar Vendég­látó bisztrót nyit itt. Lehúzott redőnyökkel áll a dunabogdá- nyi presszó is a hajóállomás­nál. Az ablakában tábla hir­deti: szünnap hétfőn. És va­sárnap volt... Este a papszigeti bejárótól Budapestig több mint másfél óra hosszáig tartott az autóút. Fóti Péter—Komáromi Magda Hétfőn a Mező Imre úti te­metőben nagy részvéttel bú­csúztatták el Szamuely Tibor­né Szilágyi Jolán festőmű­vészt, a magyar és a nemzet­közi munkásmozgalom harco­sát. A ipunkásmozgalmi pan­teon díszravatalozójában gyá­szolók sokasága állta körül a virágokkal, koszorúkkal öve­zett koporsót. A gyászszertartáson a hoz­zátartozókon kívül részt vet­tek és a ravatal mellett dísz­őrséget álltak párt- és állami vezetők, lerótták kegyeletüket a társadalmi és tömegszerve­zetek képviselői, a munkás- mozgalom veterán harcosai, közéletünk sok ismert sze­mélyisége; részt vettek a tisz­teletadáson az elhunyt pálya­társai, barátai, tisztelői és is­merősei. A budapesti pártbizottság és a Magyar Partizánszöveísóg nevében Kelen Béla, a párt- bizottság végrehajtó bizottsá­gának tagja, az Esti Hírlap fő- szerkesztője búcsúzott az el­hunyttól. A Művészeti Szakszervezet Szövetsége, a Magyar Képző­művészek Szövetsége, vala­mint a barátok nevében Ol- csai-Kiss Zoltán szobrászmű­vész, Kossuth-díjas érdemes művész mondott búcsúszava­kat. A gyászbeszédek elhangzása után a koporsót a munkásmoz­galmi temetőben az Interna- cionálé hangjai mellett bocsá­tották a sírba. Közös tanácskozás Ráckevén a népfront és a szakszervezetek együttműködéséről A szakszervezet és a nép­front együttműködésének le­hetőségeit vitatták meg, teg­nap Ráckevén. A tanácsko­zásra a járási népfrontbizott­ság meghívta a vállalatok, hi­vatalok, intézmények szak- szervezeti titkárait; a megbe­szélésen részt vett Sófalvi Zol­tánná SZMT-titkár is. Dékány Sándor, a Hazafias Népfront járási bizottságának titkára elmondotta, hogy a megbeszélés célja, keres­ni azokat az új területe­ket, amelyeken a szak- szervezet és a népfront együtt dolgozhat. Hangsúlyozta, hogy eddig is eredményes volt a munka- kapcsolat a békeakciók szer­vezésében, a különböző ünnep­ségek rendezésében, a válasz­tások lebonyolításában. A ráckevei járás lakóinak 53 százaléka üzemi dolgozó. Nem lehet közömbös a válla­latok szakszervezeti bizottsá­gainak sem, hogy élnek mun­kásaik, milyen az ellátás, a szolgáltatások színvonala. Ke­resni kell az együttműködést az üzemeknek azokkal a köz­ségekkel, ahonnan dolgozóik bejárnak, s természetesen a községeknek is az üzemekkel. A választások alkalmával a különböző gyűléseken sok kí­vánság hangzott ei: az egyik községiben iskolát, a másik­ban óvodát, a harmadikban utat, a negyedikben több üz­letet szeretnének. Az anyagi lehetőségek természetesen vé­gesek. Ezért, a községfejlesztésben kell mindenekelőtt együtt dol­gozniuk a helyi párt- és tanácsi vezetőkkel a nép­frontnak és a szakszerve­zeteknek, hogy közösen eldönthessék a jogos igények közül melyik a legfontosabb. A szakmaközi bizottságok, a szakszerveze­tek községi képviselői hallas­sák szavukat, vegyenek részt a közéletben. Az együttműködés fontos területe lehet a nők és a fia­talok helyzetének javítása. Nem mindegy, hogy a dolgo­zó asszonyok mennyi időt töl­tenek bevásárlással, s mi­lyen az áruellátás. Az sem lehet közömbös, hogy a fia- í talok hol töltik szabad idejü­ket, vannak-e a járásban kul­turált szórakozóhelyek. Hosszan sorolhatnánk még, hogy a jövőben még mely te­rületeken alakít ki munka- kapcsolatot a népfront és a szakszervezet: a politikai ok­tatás szervezésében, a csalá­di ünnepségek polgári ren­dezésében, a tudatformálás­ban. A mostani tanácskozás el­sősorban a lehetőségeket mutatta meg, hamarosan kidolgoznak egy tervet, amely konkrétan meg­határozza az együttműködés formáit. 160 hazai és jugoszláv vállaiat a Szegedi Ipari Vásáron A hét végén nyitja újonnan épült modern vonalú kapuit a 15 ezer négyzetméteres terüle­ten, 160 hazai és jugoszláv vállalat termékeit bemutató, s minden eddiginél nagyobbnak és színvonalasabbnak ígérkező Szegedi Ipari Vásár. A hazai s külföldi üzemek, vállalatok hétfőn megkezdték a felvonu­lást, áruik reprezentatív elhe­lyezését. A konzervgyárak nagy üvegedényekben, sterili­zált, folyékony fagylaltkon- zerv különlegességeit állítják ki. A paprikafeldolgozó pedig — amely az utóbbi időben a fűszerpaprika mellett egész sor konzervfajtát is gyárt —, egy másfajta, por alakú fagylalt- konzervet mutat be a vásáron. A megszűnt Göngyöleg Felújító Vállalat vas- és fémhordó-felújító tevékenységét átvette a Pest-Bács-Ncgrád megyei Vállalat Budapest XIII., Rajk László utca 32. Korszerű kádárüzemünk, jól felszerelt felújító részlegünk nagy mennyiségben kíván forgalomba hozni felújított edényzetet. Felújított vas- és fahordókészletünket felkínáljuk az állami gazdaságoknak, a termelőszövetkezeteknek, a földművesszövetkezeteknek, a vas- és műszaki kereskedelmi vállalatoknak. A Pest-Bács-Nógrád megyei Vállalat FAHORDÓ-FELÚJITÓ ÜZEME: Kecskemét, Kiskőrösi út 3. FÉMHORDÓ-FELÚJÍTÓ RÉSZLEGE: Alsónémedi, Marx Károly utca 114. Megrendeléseket felvesz: BUDAPESTI KERESKEDELMI KIRENDELTSÉGÜNK: XIII., Kresz Géza u. 45. Telefon: 495-581. Telex: 22-5/34.

Next

/
Oldalképek
Tartalom