Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-10 / 161. szám
Hány idős ember van Vecsésen? A tanács egészségügyi állandó bizottsága legutóbbi ülésén elhatározta, hogy szám- ba veszik, hány 60 éven felüli idős ember él Vecsésen. Ehhez a nem kis munkához tanácsadóként elsősorban a körzeti orvosokat kérik fel, de számítanak a KISZ-isták és ifjú vöröskeresztes csoportok segítségére is. Dr. Nagy Lajos körzeti orvos, aki elsőként végezte el körzetének teljes egészségügyi felmérését, a tanácskozáson hasznos javaslatokat tett a munka alapos és gyors elvégzéséhez. Út, járda A községek nagyszabású út-, járda- és villanyhálózatépítést terveztek a IV. ötéves terv időszakára. Közel 61 ezer négyzetméter járda, kétezer négyzetméter út, 12 és fél kilométer új villanyvezeték épül a tanácsok pénzéből 1975 végéig. A községekben mintegy 70 új utcai lámpát szerelnek fel. Ügyeletes orvos Gyomron, Péteriben és Mendén: dr. Balogh Sándor (Gyömrő); Mohoron, Monori - erdőn, Gombán, Bényén és Káván: dr. Rados Mária (Mo- nor, Petőfi u.); Pilisen: dr. Pázmány Elemér; Üllőn: dr. Balázs László; Vecsésen: dr. Nagy Lajos tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógyszertár Monoron a főtéri, Vecsésen az Andrássy-telepi. MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Mérnök veszélyes küldetésben. Gyömrő: Szerelem. Maglód: A pap vége. Mernie: Onibaba. Monor: Egy íérfi, aki tetszik nekem. Nyáregyháza: Sárika, drágám. Péteri: Érik a fény. Pilis: Flórián kapitány I—II. Tápiósáp: Fehér robbantás. Tápiósüly: A hölgy nem iszik, nem dohányzik, nem flörtöl... csak fecseg. Űri: A skariátruhás nő. Cllő: Sárika, drágám. Vasad: Szerelem. Vecsés: Romeo és Julia I—-II. KIÁLLÍTÁS Gyömrő, Ságvári úttörőház: Rá- kóczi-kiállítás, nyitva 8-tól 14 Óráig. BAL Monor, járási művelődési ház, B-tól 1 óráig, játszik a Florida- fegyüttes. XIII. ÉVFOLYAM, 161. SZÄM 1971. JÚLIUS 10., SZOMBAT Kenyérgondok - a másik oldalról Nehéz munka, kevés pénz — Hol vannak a szakemberek? Időnként szidjuk a kenyeret, rossz, ragacsos, hogy is lehet ilyet sütni?! A pékek biztosan nem értenek hozzá, mert nem lehet mindig, mindent a lisztre fogni... És van is valami igazunk ilyenkor, ugyanis... — Hányán dolgoznak a mo- nori sütőüzemben? — Összésen 55-en. Ebből a pékek 26-an vannak. Szakképzettek...? Négy a „kenyeresben”, kilenc a „süteményesben”. A többiek képzetlenek. — Érezhető a különbség a szakképzett és szakképzetlen pékek munkája között? — Hát bizony, érezhető. Szűk kis irodában beszélgetünk az üzem vezetőhelyettesével, kenyér illata lengi be a helyiséget, a nyitott ajtón át látni a dagasztócsészéket, a hosszúkás kenyérkosarakat. Fiatal fiú nézegeti a keverőlapátot, tanácstalanul. — Sok a fiatal munkás? — Ez is változó. Ma igen, holnap nem. Ma elegen vagyunk, holnap nem. Január óta 15-en mentek el tőlünk, a helyükre újak jöttek, és mindig vannak kilépők. Azt mondják, nehéz ez a munka, kevés a pénz, rossz az éjszakai műszak. Pedig a süteményesben csak éjszakai műszak van, éjszaka kell sütni... A törzsgárdánk egy egészen szűk kis csoport. Két régi-régi szakember van, akadnak néhányan, akik 3—4 éve dolgoznak itt, a legtöbb pár hónapja lépett be ... Orosházi Károly 16 éves. Dolga a lisztbekészítés, a kenyér kemencéhez adogatása. Azt mondja, neki nem nehéz ez a munka, egy éve dolgozik itt, két műszakban, és szeretne itt maradni. Ezernyolcszázat,! kétezret keres havonta. — Pestre járni? Nem cserélném fel ezt a munkát semmivel. Sütőipari szakiskolába jelentkeztem, de későn. Itt továbbképző tanfolyamot végezhetek, szakképzett munkás lehetek... A vezetőhelyettes azt mondja: — ö az egyetlen, akire egy rossz szót nem lehet szólni. Végzi a dolgát, rendesen, jó munkás, szereti a munkahelyet ... Ritkaság? Ügy látszik, igen. A keresettel csaknem mindenki elégedetlen. A nehéz munka mellett ez a kilépők fő indoka. A pékek mázsapénzt kapnak, 10 forint 44 fillért mázsánként, a vetőké magasabb ennél, a kisütőké alacsonyabb. Ez érthető: a vetők a kemence mellett kánikulai melegben, megerőltető fizikai munkát végeznek. Naponta 60—70 mázsa kenyér megy ki az üzemből. — A múlt hátén termelési értekezlet volt, a pilisi és a monori üzem dolgozóinak. Arról beszéltünk ..., hogy sokan kevésnek találják a pénzt. És hogy az éjszakázás mennyire nehéz, mennyire fárasztó. És a kilépőkről. Sokan vannak. Bán Gábor ott volt a termelési értekezleten, s most azt mondja: — Erős, összeforrott brigádokat kellene alakítani, megosztani a munkát, segíteni egymást. Erről is szó volt. Dekát lehet? A törzsgárda maroknyi kis csoport. A vándorlók vannak többen. Mert a munka nehéz, a két új automata gép sokat segített ugyan, de nagyjából minden a régi, és a pékek munkája még sokáig a legnehezebbek közé fog tartozni. Mi csak azt tudjuk, milyen kenyér kerül az asztalunkra. Hogy milyen úton — azt már kevésbé.., K. Zs. Két héttel később jött a májusi eső Vágják a repcét — 16 mázsa búzából Interpelláció útügyben A Puki út, a főszögiek bekötőútja sok gondot okoz Gyomron az öregfalu lakóinak. A tanácsülések visszavisszatérő témája: mit kellene csinálni vele, hogyan lehetne járhatóvá tenni. Története 1963 tavaszára nyúlik vissza, amikor egy bizottság az akkori községfejlesztési állandó bizottság elnökével az élen helyszíni szemlét tartott, ennek nyomán a tanácsülés határozatot hozott rendbetételére, sőt elkészült a 11 ezer forintos költségvetés is. Szeptember 8-án aztán jött az emlékezetes árvíz, elvitte a hidat, s az útépítésre szánt pénzt. Azóta a híd újra megépült, az út ügyét azonban nem sikerűit megnyugtatóan megoldani. Evekig salakkal javítgatták. de az utóbbi években még ez a minimális útkarbantartás is elmaradt. Legutóbb, a tanácstagi jelölőgyűléseken is többen panaszolták a tarthatatlan állapotokat. Az út olyan rossz, hogy már nem is tud tovább romlani. A hatalmas teherautók mélyen kivágják az úttestet, és esős időben híg latyakot fröcskölnek a szűk. kitaposott gyalogjáróra. Egyes gépkocsivezetők pedig — hogy a gödrös utat elkerüljék — felhajtanak a gyalogjáróra. Legutóbb az üllő felől közeledő YC 36-59 rendszámú Volán teherautó szorított a gyalogjáróról a mély árok szélére egy kerékpárost. Az árokba különben már több targonca és motorkerékpáros belecsúszott... A tarthatatlan helyzet megszüntetésére ígéretek gyakran elhangzanak, de a mai napig sem intézkedtek. A további felháborító és életveszélyes esetek megakadályozására pedig valamit sürgősen tenni kell. A környék lakói évente felajánlják segítségüket, dolgoznának társadalmi munkában. Miért nem fogadják el ezt a tanács vezetői! tia minden marad így. a régiben, nincs más megoldás: le kell zárni az utat a közúti jármű- forgalom elől! P. S. A színpad születésnapján Vecsés vendege: a KISZ Központi Művészegyüttese Nonstop nyaralás Káptalanfüreden Győmrőiek után monoriak, vecsésiek, úriak A balatonalmádi műútról le- kanyarcdva nem nehéz megtalálni a győmrőiek káptalanfüredi úttörőtáborát. A vidám gyermekzsivaj már messziről jelzi. A zásdó előtt ünnepélyes komolysággal sorakoznak a sárrétudvari úttörők. Búcsúznak, az elmúlt tíz napban ők voltak a gyömrői tábor lakói. Vendégek voltak, jól érezték magukat, mondja vezetőjük, Kiss László s a menet megindul, énekszóval, a vasút felé. Üres maradt a tábor. Egy egész óráig. Jámbor János úri tanár, a tábor gazdasági vezetője irányításával gyorsan rendet csinálnak, hiszen a vonatról talán már le is szállt a következő csoport. A monori Munkásőr úti, a vecsési központi és az úri általános iskola úttörőit várják. A konyhán Babinszki néni mosogat, rendezget, előkészíti az ebédre valót. Sietnie kell, hogy a sok éhes szájnak idejében elkészüljön a finom ebéd ... Közbevetőleg néhány szót a tábor történetéről. Hat éve jött létre Borbás Ottónak, a gyömrői úttörőház igazgatójának kezdeményezésére. Sokan és sokat dolgoztak már itt társadalmi munkában, fát vágtak ki, földet egyengettek, építkeztek. A legtöbb segítséget természetesen a győmrőiek adták, de nagyon sokat segített az úri Béke Tsz KISZ-szervezete is. A tsz-elnök kölcsönadta a szövetkezet gépkocsiját, segítsen az építkezésnél... A tábor lakói nem sátrakban, szépen megmunkált faházakban laknak. A Gyömrői Vasipari Ktsz 26 dolgozója segített a házak összeszerelésénél, két gyömrői villanyszerelő saját költségén elvégezte az összes villanyszerelési munkát. A már régebben meglevő kisebb faházak mellé az idén tavasszal 11 új, 8 személyes faház került. Egyszerre 183 úttörő nyaralhat Káptalanfüreden. S nemcsak győmrőiek, szívesen látják itt a szomszédos községek pajtásait is... Mint most, a monoriaikat, vecsésieket és úriakat. Gondtalan napok várnak rájuk. Jámbor János már sorolja a programot: fürdés, kirándulás Balatonfüredre, Tihanyba, Veszprémbe... De a végső programot majd maguk, az érkező gyerekek alakítják ki. F. J. Erre a kérdésre, hogy „mi újság a termelőszövetkezetben?” ezkben a napokban egy válasz van: az aratás. A sülyi Virágzó Tsz-ban több mint egy hete a repcét vágják, 100 hold van belőle. Mint a szakemberek elmondották, eleinte nehezen ment, nyers volt az alja, de most már szépen haladnak a munkával. Folynak az előkészületek a búza aratására, a napokban hozzákezdenek a munkához. Szerződést kötöttek a terményforgalmival, s eszerint rögtön a kombájntól szállítják a búzát. Szerződést kötöttek a műhelymunkásokkal is, minden learatott mázsa után, a műszaknorma túlteljesítése esetén 70 fillér prémiumot fizetnek, s prémium felső határa összesen 5000 forint is lehet. Jó termésre számítanak, bár, mint megjegyezték, a májusi eső két héttel később jött, mint kellett volna. Tavaly 16 mázsa volt az átlag búzából, az idén 15 mázsát várnak, ha nem késik az eső, 2—3 mázsával több is lehetett volna. A gépekkel eddig különösebb hiba nem volt, s remélik, nem lesz ezután sem. Ügyes szerelőik vannak, jellemző erre, hogy ők maguk Hármas borjúikrek A közelmúltban mint érdekességet adtuk hírül, nogy a Monori Állami Gazdaság far- kasdi üzemegységében egy tehén hármas ikreket ellett. Most újabb hát és fotót kaptunk, ezúttal Bényéről. A Szabó Dezső' utcában lakó Ke- menceiéknél a Virág nevű tehén ellett három kisborjút. (Sztodola felvétele.) készítették a repceszáríió berendezést is, amit kitűnően tudtak már eddig is használni. K. Zs. * Uj szórakozóhely Vecsésen Olyan szórakozóhely épül Vecsésen, a 4-es műút mellett, amilyen még nincs a monori járásban. Presszó, automatákkal felszerelt játékterem, négy IBUSZ-szoba és éjszakai bár lesz benne. A szórakozóhely az üllői ÁFÉSZ kezelésében lesz. Kevés község mondhat magáénak olyan szép szabadtéri színpadot, mint Vecsés. Ma is elismeréssel gondolhatunk azokra, akik 16 évvel ezelőtt felvetették megépítésének gondolatát, s az építőkre. Maradandót, értékeset tettek a község „asztalára”. Maradandó, értékes maga az építmény is, s még csak értékesebbé teszi az, hogy minden lapát föld, minden helyére bevert szeg, minden elültetett díszbokor társadalmi munka eredménye, de a legértékesebb a tartalom, amellyel Vecsés kulturális életét gazdagítja. A színpad 1955. július 10-re készült el, ünnepi díszben várta a közönséget. Emlékezetes nap volt az, a nézőtér 720 ülőhelyét elfoglalva, és a sétányokon is szorongva ezer ember jött el, hogy tanúja legyen az ünnepélyes átadásnak. A helyi Jókai színjátszó csoport Kálmán Imre Csárdáskirálynő című nagyoperettjét vitte színre. S ez csalt a kezdet volt, jöttek sorra a darabjaik, Heltai Jenő Néma leventéje, Molnár Fe- renctől a Pál utcai fiúk és így tovább. Évenként 10—20 előadás. A lelkes rendezőgárda nem szűnt meg lelkesedni — mindig volt „valami” műsoron. Neves vendégművészek fordultak meg a színpad deszkáin az elmúlt évek alatt. A vecsésiek szívesen emlékeznek egy napsütötte nyári délutánra, amikor Latabár Kálmán és Latabár Árpád mulattatta őket, vagy Gencsy Sári csodálatos hangjára, Horváth Ferenc előadóművész szavalataira. Volt a színpad híres dalostalálkozók színhelye, muzsikált ott a Rajkó zenekar, s járt már ott a KISZ Központi Művészegyüttes. Most, a születésnapon ismét díszbe öltöztetik a színpadot, ma este újból a KISZ Központi Művész- együttes lép dobogóra. Hallhatjuk a Rajkó zenekart is, és a nemrég még vecsési zenetanárnőt, a népszerű népdalénekest, Dévay Nagy Kamillát, A műsor este 8 órakor kezdődik. F. G. Korszerűsített vegyesbolt Üllőn az Ócsai úti önkiszolgáló boltot az ÁFÉSZ jelentős költséggel korszerűsítette és a bolt egyik részében minden követelménynek megfelelő, korszerű húsárusító részt rendezett be. .............—É————i Sz ép hangja a iának K z asztalcsműhely ablakai az utcára néznek. 1918 óta köszön be itt a kelő napsugár és munkában találja még ma is a mestert. Tágas, szép nagy műhely, két gyalu- pad is elfér benne, de jutott hely az egyik sarokban a családi tűzhelynek is. — Nem jó egymástól távol, itt forr fel a reggeli tej, itt fő az ebéd, így aztán minden percben együtt vagyunk. Ez így jó nekünk. A tűzhely mellett kényelmes, öblös fotel, abba ül le a mester, konyákig fölgyűrt ingujjban, és az asztalosok zöld kötényében. — A Martinovics téri iskolához egy ajtót kell elkészítenem. Régi ajtó, zöld festéket kap és már új is lesz. — Fényesek, ragyogók a szerszámok... — Fényesek, mert nem hagyom megrozsdásodni őket! — Hiába biztatom pihenésre, korán kel az én párom, az én drága férjem. Vár a munka, azt mondja. Olyan szép politúrozott szekrényt csinált a múlt héten, hogy csoda! — Ne dicsérj, Vilmám, kedves ... — Szép szavú ember, soha engem meg nem bántott, pedig 60 év... — Tegnapelőtt volt az, tegnapelőtt, Vilmám ... 1911. július 10. Akkor esküdtünk örök hűséget, és az az volt! Későn házasodtam, mert régen a legidősebb fiú családfő lett, ha meghalt az apa. Az enyém i meghalt, négy testvért kellett eltartanom, meg az özvegy anyámat. Régi idők, más idők... 1879-ben születtem — mondja Brezina Jóslca bácsi —, 1392- ben mentem inasnak. Műbútorasztalos-inas lettem. Vilmám még meg sem született, majd csak 1894-ben. Én küz- ködtem az élettel, a nősülásre nem is gondolhattam. Egyszer Pesten egy úri háznál dolgoztam. Ma sem felejtem el, ruhát szállított egy kis varrólány ... Vagy ő, vagy senki! — gondoltam. Kiderült, ő is vecsési. Vilma gyerek volt még... — Három évig udvarolt nekem a férjem, csodálatos szerelem volt. — Az első csók, ugye, Vilmám? — Az első csók az eljegyzéskor volt... — De olyan piros lett az én Vilmám, mint a rózsa. Ne szé- gyellje, mondtam, hisz a feleségem, lesz nemsokára. — Ne szégyellje, így mondta, mert mi az esküvőig magáztuk egymást. — Az esküvőn hat koszorús- lány volt, de Vilmám mint egy baba, a leggyönyörűbb volt. Ö alig múlt 16, én meg már 32. Még ma is nagyon szeretjük egymást, úgy mint régen. — Anyám, hogy óvott, Vilmám, gyerekem, korán megözvegyülsz, gondolkodj! Azóta 60 év telt el... — Boldogságunkat talán egy dolog zavarta, a gyerek féltése. Egyetlen egy született, azt is alig lehetett életben tartani. Na, persze. Jóska fiunk 59 éves, itt a levél tőle, vasárnap jön, itt írja: sok boldogságot, drága mamám, papám, a nagy ünnepen. — Egy unokánk is van, most érettségizett, a jegyajándék gyűrűmet, a hétkövest adtam neki. A számomra legkedvesebbtől váltam meg, de szívesen, láttam azt a nagy-nagy örömet, ahogy az a kislány örült neki. Fog az arra vigyázni, mint én vigyáztam. Semmiért nem váltam volna meg tőle, dehát az más, az unokám ... — Be kell fejeznem a munkám ... — mondja Brezina bácsi. — Majd befejezed, csali ülj már egy kicsit. Nem tud munka nélkül lenni. Az újságot azt szereti olvasni, nincs rádiónk, televíziónk, a külvilágot nálunk a Pest megyei Hírlap jelenti, azt olvassuk, minden betűjét. — Kell a pihenés, de csak az öregembernek! Én pedig még csak 93 éves vagyok — mondja tréfásan Brezina bácsi, aztán komolyra fordítja a szót. — A kenyeret már nem tudnám megkeresni, de nem hagytak magunkra. A KIOSZ- tól kapunk pár száz forintot, a tanácstól is közsegélyt, ehhez kell hozzákeresni. De én nagyon szeretek dolgozni. Van kiért. Vilmáért, a kedvesért. Régen fütyültem, danoltam, szerette hallgatni. Most más muzsika van ... — Gyakran, ha gyalul, szól nekem a papa, te, hallgasd, milyen szép hangja van a fáj nak a gyalu alatt. Már megtanultam én is ezt a zenét érteni, tényleg szép. Fekete Gizella