Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-18 / 142. szám

fESI IIECYEI Krf£íl!*§G$P 1971. JÜNIUS 18., PÉNTEK TAPASZTALATOK A BUDAI JÁRÁSBAN Kongresszusra készül a KISZ A X. kongresszus beszámo­lóját tartva mondta Kádár elvtárs: „... az ifjúság a párt, a nép, a szocialista haza ígé­rete és jövője!” Alig túljutva a párt-, a ta­nács-, a szakszervezeti válasz­tások tömegeket mozgató, gon­dolatokat, terveket és tetteket hozó. közéletünket fellendítő időszakán, előttünk a párt if­júsági szervezetének, a Kom­munista Ifjúsági Szövetségnek VIII. kongresszusa. Rendbehozlák a tábort Az előkészület jegyében, a tanintézeti KISZ-szervezetek tagjai megvitatták az utóbbi hetekben a végzett munkát, a következő időszak felada­tait és újjáválasztották a ve­zetőséget. A budai járás kilenc, kü­lönböző tanintézetében 1680 KISZ-fiatal tanul, az össztag- létszám 36 %-a. Akik részt vettek taggyűléseiken, kül­döttértekezleteiken, tanúsít­hatják: lelkiismeretesen, gonddal készültek az ünnepi eseményekre. Az érdligeti 220-as MüM in­tézet küldöttértekezletén az egyik felszólaló — később ki­derült, hogy jeles tanuló — a jól végzett munka őszinte örö­mével számolt be arról, hogy több napos munkával rend­behozták az úttörők Balaton melletti, járási táborát. El­mondta, hogy ő és KISZ-es társai szívesen végez­nének még több társadal­mi munkát — különösen ott, ahol az iskolások, az úttörők vagy éppen saját maguk vala­milyen gondján enyhítenének —, de ilyenre ritkán hívják őket, vagy csak valamiféle ál­talános igény hangzik el, aztán sem a szervezés, sem a körül­mények biztosítása nem meg­felelő. Ugyanitt, egy sötét ruhás, fehér inges, nyakkendős, gép­lakatos-tanuló többször is szót kérve arról beszélt, hogy jó lenne irodalmi délutánokat szervezni: „Hívjunk meg köl­tőket, írókat, hiszen több mint hatszázan vagyunk. Biztos mindenkit érdekelne, és az író is láthatná, milyen egy iparitanuló-iskola.” (Ami azt illeti, az érdiek nem nagyon dicsekedhetnek négy szükség­tantermükkel, de a községben rövidesen megkezdődik 12 millió forintért a megye egyik legkorszerűbb szakmunkásta­nuló-iskolájának építése.) A budakeszi gimnázium KISZ-szervezetének egyik tag­ja akadozva, a szavakat ke­resve fejtegette, hogy kapcso­latot kellene találni az iparita- nuló-iskolákkal. Érdekes mó­don ugyanilyen közeledésről beszéltek a gimnáziumokhoz szólóan a szakmunkástanulók. Elavult gépeken Az érdligeti MüM-ösök egyik felnőttesen komoly hoz­zászólója javasolta, hogy in­dítsanak intézeti újságot, ahol mindenki közreadhatja a véle­ményét. Ugyanitt szólt bát­ran, kritikusan egy másik fia­tal arról, hogy a járási KISZ- bizottságtól kapott bútorral szépen berendezték klubszo­bájukat, van magnójuk, szte­reó lemezjátszójuk, de nincs a helyiség kellően kihasznál­va: „Merjék jobban ránk bíz­ni, vigyázunk mi rá, és segít­senek sok jó programot is összeállítani!” A szakmunkástanuló-intéze­tek KISZ-fiataljai szinte min­denütt felvetették gondként, hogy elavult gépeken tanul­nak. A piliscsabai szakiskolá­ban olyan traktormodellen ké­pezik ki őket, amilyen típus már nem is igen jár a földe­den. Ajánló: a KISZ Jelképesen is szép volt a budaörsi általános iskola és gimnázium küldöttértekezleté­nek egyik epizódja. Három KISZ-fiatal — élve a párt új szervezeti szabályzatában adott lehetőséggel — kérte a KISZ- szervezetet, legyen ajánlójuk a pártba való jelentkezésükhöz. Többen felszólaltak és el­mondták, hogy a fiúk ott nőt­tek fel az iskolában, ott lettek úttörők, majd jó KISZ-esek, és biztos, hogy igaz, jó kom­munistákká válnak majd a pártban. Egyhangú kézfeltar­tással, majd lelkes tapssal sza­vazták meg a három fiú ké­relmét. Ügy vélem, ez az esemény a KISZ-szervezetek és a KISZ-fiatalok tevékeny­ségének jelképe is lehet. Lengyel Sándor, az MSZMP Budai Járá­si Bizottságának titkára Abszurd dráma — Nem fáznak ezek ilyen csupaszon? (Zsoldos rajza) ISASZEG Az „illatos” Rózsa utca. Miről nevezetes a rózsa? Az illatáról. Miről nevezetes az isa- szegi Rózsa utca? Szintén az illatáról. Kertben terem ez is, mint a virágok kiráynője, azonban nem színpompás kelyhek, hanem szennyvízzel telt ülepítők árasztják. A Rózsa utca lakói már évek óta hadakoznak amiatt, hogy az ÁFÉSZ italboltja a szom­szédságukban nem sokat tesz az egészségre káros és rossz szagú ülepítők felszámolására. Merényi József MÁV főel­lenőr a vendéglőtől a második házban lakik. — Tessék elgondolni, ez a környék egyik legforgalma­sabb szórakozóhelye, a vasút­állomás mellett. Szeretik az emberek, kellemes a zene, a légkör. De a hátulütő nekünk jut. Konyhájuk van, örökké mosnak-takarítanak. Ez nem lenne baj, azonban a piszkos víz a kert végében elhelyezett két nagy emésztőgödörbe fo­lyik. Itt lapályban vagyunk, sok a talajvíz, és a gödrök fa­la az évek folyamán teljesen elzsírosodott. Amikor aztán már az elszívó aknák is meg­telnek vízzel, kicsap az áradat. Megtörténik, hogy a bűzös lét az utcára engedik, itt folyik közvetlenül előttünk, pedig itt jár el a lakosság nyolcvan szá­zaléka. Elmondja még Merényi Jó­zsef, hogy két évvel ezelőtt a lakók nevében Megyeri Ist­vánnal együtt levelet küldtek a Gödöllői Járási Tanácshoz. Megmutatta a választ. „Ér­tesítem, hogy panaszát kivizs­gáltuk. Megállapítást nyert, hogy az isaszegi 8. sz. italbolt szennyvízelvezetése nem meg­felelő. Felszólítottuk az ÁFÉSZ vezetőségét, hogy a szennyvízelvezetést megfelelő módon legkésőbb 1969. május 30-ig oldja meg, ellenkező eset­ben az egység működését köz­egészségügyi szempontból fel­függesztem. A talajvizes pince padozatának javítása folya­matban van.” Hej, de sok piszkos víz el­folyt azóta — zavartalanul, változatlanul! A telefonbeszélgetést —amit Duka Gyulával, a Pécel-Isa- szeg ÁFÉSZ igazgatósága el­nökével folytattam — nem ér­demes ismertetni. Eredménye ismét egy levél: „A gödöllői járási tanács vb egészségügyi osztálya valóban elrendelte 1969. május 31-i ha­táridővel a szennyvízrendszer elvezetésének átépítését. En­nek alapján szövetkezetünk ismételten felmérette a gyűj­tőket és a szikkasztókat. A helyszínrajzot és a szikkasztási próbáról felvett jegyzőkönyvet megküldtük az egészségügyi osztálynak. Ennék alapján a szennyvízelvezető rendszer át­építése nélkül is engedélyezte az egység további üzemelését. A levelet másolatban csato­lom. A biztonságosabb elveze­tés érdekében ez év február­jában az addig használt át­eresztő szivattyút nagyobb tel­jesítményűre cseréltük át 4300 forint értékben. Fentiekből látható, hogy a szennyvíz el­vezetése szabályosan történik, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy továbbra is így üzemeljen. Véleményem szerint ez a rendszer nem fer­tőzi a levegőt, nem zavarja a szomszédokat.” Lehet, hogy az elnök elvtárs ígérete ellenére nem járt sze­mélyesen a helyszínen? Ak­kor ugyanis nem írta volna le a fenti sorokat. Másodszori kinntjártamkor én bizony éreztem a bűzt, holott a mo­tor nem is működött. Pásztor Imre üzletvezető sem örült a kérésnek, hogy mutassa meg a derítőket és a pincét, de azért készségesen kalauzolt — Kár lenne tagadni — mondta végül —, ezek az üle­pítők és derítők már nem tud­ják funkciójukat betölteni. Amikor ezeket építették, sok­kal kisebb forgalomra méretez­ték. Azóta havi kétezer forintos forgalmat bonyolítunk le, me­leg konyhát tartunk fenn. Ha a túltelített gödrökből kicsap a víz vagy a szivattyúból fo­lyik hátul végig a kerten, az egész környéken szétterül a szag. — Ételmérgezésük még nem volt? — Mániákusan takarítunk, fertőtlenítünk. Kétnaponként. — Járt-e kinn azóta a köz­egészségügyi felügyelőség? — Igen. A múlt hónapban vizsgálták a tányérokat,. a konyhai eszközöket, a helyisé­gek belső tisztaságát. Nem emeltek kifogást, csak a fa­lak ellen. (Ügy látszik, az ab­lakon már nem volt idejük ki­tekinteni a hátsó udvarra.) — Megtörténik-e, hogy az utcára is kieresztik a szenny­vizet? — Ha nem ifi gyakran, de előfordult. — ön szerint, mi lenne a megoldás? — Szigetelni kellene a pin­cét, mert a szennylé a talaj­vízzel keveredve ide is beszi­várog. Naponta szivattyúzunk. Ezenkívül: még egy aknát kellene építeni. Legalább öt évre biztosítaná a keletkezett mennyiség befogadását. Hely lenne rá. A régi aknákat át kellene tisztítani. — Ezalatt a vendéglő mű­ködhetne? — Teljesen zavartalanul. A vállalat saját építőrészleggel rendelkezik. A környék nyu­galma, a vendégek egészsége megérdemelné a nem is túlsá­gosan nagy befektetést. íme, a képlet adott. Az igaz­gatóságnak csak'meg kell ol­dani. Akkor a gödöllői járási közegészségügyi felügyelőség is kilátogathatna az udvarra. Komáromi Magda Tanyáról összkomfortba Diákok 99aranyozzák 99 a hagymakupolái A szegedi Dóm téren levő „dísz'etgyárban” megkezdték a szabadtéri játékokon bemu­tatásra kerülő Borisz Godunov díszleteinek készítését. 12 köbmétenyi faanyagot hasz­nálnak fel a három szintre tagozódó színtér kialakításá­ra. Egy hagymakupolás, két­tornyú kis templomot is ösz- szeállítanak különféle díszlet- elemekből. Ezeket a 11 méter magas tornyokat most diákok „aranyozzák.” A szegedi Tö­mörkény gimnázium és szak- középiskola művészeti tago­zatának diákjai ugyanis itt töltik nyári gyakorlatukat. A fiatal grafikusjelöltek raj­zolnak, kasíroznak, művészi­leg mintázzák a díszleteket. Lakótelep a tsz-ben Augusztusban átadják az első nyolc lakást Cegléden, a Jászberényi úton közlekedő utasok szeme megszokta már a határban pompázó tsz-palotát, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet kultúrtermes . irodaházát. A ceglédi tsz vezetősége úgy határozott, tovább fejleszti gazdasága központját: kor­szerű lakásokat építenek a távoli, öreg tanyákon élő tagjaiknak. ELŐSZÖR NYOLC Szabó Ferenc tsz-elnök és Lukács Imre párttitkár el­mondotta, hogy augusztus hú­szadikáig elkészül az első nyolc összkomfortos lakás. A két — emeletes — épületben négy-négy lakás lesz, mind­egyik külön bejárattal. A ter­veket — a sajátos igényekhez igazítva — a tsz tervezője készítette. A lakásokhoz akkora telket hagytak, hogy a háztáji ál­lattenyésztésre, mint a tagság jelentős jövedelemkiegészítő foglalkozására, is legyen le­hetőség. Sertést, baromfit nevelhet­nek az elkerített gazdasági udvarokban. Az 1970-es zárszámadáskor lakásfejlesztési alapot létesí­tettek, s erre a célra tartalé­koltak 130 ezer forintot. Eb­ből az összegből adnak, ké­sőbb kamatmentesen vissza­térítendő, kölcsönt az építke­zőknek. Ezt akkor kell vissza­fizetni. ha az OTP-kölcsön le­járt. A negyedik ötéves terv ide­jén tovaobi lakások épülnek, s számuk eléri a harminchatot. Az epitKezést a tsz nagy lét­számú építőrészlege végzi. A tsz-nek az a célja ezzel a példamutató kezdeménye­zéssel, hogy jobb életkörülmé­nyeket teremtsen tagjai szá­mára, közelebb hozza őket a munkahelyükhöz. Kölcsönös előnyökről van szó, mind a tagságnak, mind a gazdaság­nak hasznos a lakótelep ki­alakítása. Itt fognak lakni az állatgondozók, akik kora haj­nalban munkához látnak, de lakást adnak a vízvezeték- és villanyszerelőknek is, akikre bármikor szükség lehet ebben a nagy, korszerű mezőgazda- sági üzemben. KEDVET KAPTAK A szétszórt tanyákon élő emberek eleinte húzódoztak az összeköltözéstől, de látva a már álló épületeket, s latol­gatva a várható előnyöket, kedvet kaptak rá, s most már biztos, nem maradnak üresen ezek a szép lakások, mint ahogy lesz gazdájuk az ezután épülőknek is. A tsz vezetői elmondották, hogy újabb lakásépítési prog­ramon dolgoznak. A Jászbe­rényi út mellett van tízhold- nyi területük erre a célra, azon pedig kényelmesen elfér akár száz lakás is. T. T. Röpirat, 34 oldalon Százhuszonöt évvel ezelőtt szállt „síkra“ Széchenyi a balatoni gőzhajózásért Százhuszonöt esztendeje an­nak, hogy Széchenyi István, a nagy reformpolitikus, aki­nek nevéhez fűződik annyi más alkotása mellett a balato­ni hajózás megindítása is, 1846. április 2-án kiadta a „Balato­ni gőzhajózás” című, 34 olda­las röpiratát. Széchenyi kőbe- faragott szobra ma ott áll a balatonfüredi sétányon, em­lékeztetve a balatoni hajózás megteremtésében szerzett ér­demeire. Itöpiratában tengernek ne­vezi a Balatont, mert a tenger áldásait jelenti; nemzeti összefogást hirdet, hogy ezek az áldások köz­hasznúvá váljanak. De kis könyvében arról is vall, hogy az áldozatot első­sorban a helyi érdekelteknek kell hozniok, a három balato­ni megyében, mindenkinek, Pilisvörösvári mocsár Pilisvörösvár határában le csapolják a hajdani halastó helyén húzódó nádas mocsa­rat. A községből egészen a Du náig nyúló árokrendszert ástak, melyen az elavult mocsár vi­zét levezetik, • . aki állandóan vagy csak nyá­ron a Balaton mentén lakik. Rámutat arra, hogy a Balaton hasznait elsősorban a tóvidék lakói élvezik, azok ingatlanai­nak értékét növelik, ezért szá­mít reájuk különösképpen egy hajózási vállalat megalapítá­sához. Ebből a célból követeli a parti rendezést, mederszabályozást, kikö­tők építését, minél többet. Ö maga kis könyvében már kilenc Balaton-parti kikötő építését vette terv­be. Az érdekeltek számára szinte kötelességgé teszi a részvény­jegyzést, hangoztatva, hogy a hajózási vállalat alapításához szükséges összeg egy töredéké­ből kikerülne annak a pénz­nek, „melly nyaratszaka pré- dáltatik szerencsejátékban el”. A balatoni hajózást azonban csak a fejlődés egyik részének tartja, és szorgalmazza a Ba­laton minden lappangó érté­kének feltárását, mert csak így érhető el, hogy „még az is felütné közelében lakhelyét, ki eddig csak külföldön tudott kivetkezni unalmából”. De kis könyvében érvel azzal is, hogy „Budapesttel” — így használja már a főváros nevét, s nem Pest-Budának írja — „szoro­sabb és könnyebb összekötte­tésbe kell hozni a Balatont”. Akkor még csak gyors­kocsikon juthatott el az utas a Balaton-partig — az első vasút, a Pest—Vác közötti, 1847-ben épült meg —, hogy onnan az­után hajón folytathassa útját balatoni céljához. De összeköttetést kívánt a Ba­latonnal a Duna és a Dráva felé is, a hajózhatóvá teendő Sió-csatornán át. Széchenyi jövőbe látó zse­nijének egyik tanulságos bizo­nyítéka ez a 125 évvel ezelőtt megjelentetett röpirat. — Díjbeszedés. Kétha­vonként egymillió számlát állítanak ki a Fővárosi Köz­üzemi Díjbeszedőnél. Tavaly több mint 2 milliárd forintot szedtek be — Pest megyét is beleértve — a különböző szolgáltatásokért. i l

Next

/
Oldalképek
Tartalom