Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-09 / 134. szám

20 másodperc leUfon... A szezon első nap,’a — Konzervgyár? — Igen. Varga Vera, a terv­osztályról. — Mennyi borsó érkezett keddig? — Szemes borsóból 2803, hüvelyesből 2591 mázsa futott be eddig, amiből 9424 mázsa borsókonzerv lett. — Gyümölcs? — Szamócából 533 mázsa — ebből 249 mázsa befőtt, egres­ből 545 — ebből 625 mázsa be­főtt készült, 1438 mázsa cse­resznye érkezett, ebből 1568 mázsa befőttet készítettünk és emellett 284 mázsa szamó­cadzsem alapanyagot is gyár­tottunk. Vége a tanévnek Ünnepélyes fanévzárók az iskolákban A Szakmunkásképző Intézet tanulói június 12-én délelőtt 10 órakor a Cifrakertben tart­ják meg a körösi iskolák közül elsőnek a tanévzáró ünnepélyt. A kisegítő iskola délután 5 óraikor, a Petőfi iskola este 6 óra­kor (mindkettő az iskolában) tartja a tanévzárót. A Toldi Miklós Élelmiszer- ipari Szakiskola június 13-án délelőtt 9 órakor a Cifrakert­ben, a külterületi iskola délelőtt 9 órakor, az Arany János iskola, Kos­suth Lajos általános iskola és a II. Rákóczi Ferenc általános iskola tanulói pedig a délután 5 órakor kezdődő évzáró ünne­péllyel fejezi be az iskolai évet. A gimnáziumban június 16-án délelőtt 10 órakor az is­kola udvarán rendezik meg az évzárót. Riport az énekkarral Levelet hozott a posta az Arany János általános iskolá­ba. Különösen az énekkar tag­jainak szerzett örömet a tar­talma, megtudták ugyanis, hogy június 9-én a Magyar Rádiótól jönnék, riportot ké­szíteni az énekkarral. JELESKEDTEK AZ ÚJONCOK ES A LÁNYOK A tűzoltóversenyben az élen járunk Vasárnap Ceglédbercelen tartották a ceglédi járási, vala­mint Cegléd, Nagykőrös ön­kéntes tűzoltóinak versenyét, amelyen 45 csapat indult. A körösi önkéntes tűzoltókból 15 csapatot szerveztek, három csapat az önkéntes testület vá­rosi versenyzőiből, a többi pedig az üzemek, iskolák leg­jobb tűzoltóiból alakult. A versenyen teljes volt a si­kerünk. A körösi csapatok 7 első és 2 második helyezést értek el. Elsők között is jók voltak: az önkéntes testület városi csapata, a felnőttek és az ifjúsági versenyzők, a 21-es Volán csapata, a konzervgyár fiú ifjúsági csapata, a kon­zervgyári gépjárműfecskendő­vel induló csapat. A női ver­senyzők közül a konzervgyár női csapata, valamint a Pető­fi iskola lánycsapata ért el el­ső helyezést. A 21-es Volán csapatának szép szerepléséhez még azt is el kell mondani, hogy a csa­pat ebben az esztendőben vett részt először ilyen versenyen, s az üzemben végzett komoly felkészülési munkák eredmé­nyeként, rögtön elfoglalta he­lyét a város tűzoltócsapatai­nak élmezőnyében. A víz ne apadjon el előled... Vályogvetők A vasút mentén Fekete felé vályogkupacok. Barnára sült derekú férfi hajladozik, mel­lette a felesége görnyed. — Nehéz? — kérdem az asszonyt. — Az. — Megfizetik? — Nincs ez megfizetve. — Mégis mennyit kapnak? — ötszáz forintot ezrenként — felsóhajt. — Kellett tanulni? — Ezt? Csak odanéz az ember és már tudja is. öntu­datlanul. Töröl egyet homlokán, kor­tyint az üvegből. — Fárasztó? — Az. Este alig érzem a de­rekam. Meg akarom kínálni cigaret­tával. — Nálunk — kijavítja ma­gát —, mifelénk az asszonynép nem szív. Én meg különösen utálom a füstöt. Jön a férj, odaönt egy újabb adagot, odamegy a kúthoz, ki­csit kezére locsol, aztán új­ból kezdi a munkát. — Nem fog ez összeroppan­ni? — Ez? Jobb, mint a tégla! Dtr az.árvíznél, múlt év­ben ... — Az rosszul volt csinálva. Ügy kell, hogy a fundamentu­mot téglából vagy betonból kell csinálni. — De miért jobb? — Jobban tartja a meleget. A tégla kihűl. S ■ P * O ■ R ü T Kosárlabda bajnoki pontokért Megkezdte a tavaszi hideg időjárás miatt elmaradt mér­kőzéseinek pótlását a Pedagó­gus NB III-as férfi kosárlab­dacsapata. így szombaton és vasárnap is idegenben, míg a nők itthon léptek pályára. NB III-as nők Nk. Pedagógus—Magyar Ha­jó (T) Budapest 74:32 (37:8). Pedagógus: Kovács (11), Máté (21), Vajda (2), Kollár É. (25), Pászti (3). Csere: Kollár Zs. (6), Becser (2), Faragó (2), Tóth (2) , Sulyok, Körtvélyesi Á. A hazai csapat végig letámadás­sal és igen jól játszott, s meg­érdemelten győzött ilyen arányban is. Kovács ésszerű irányítása, Kollár Éva ered­ményessége és Máté lendülete dominált. NB III-as férfiak Nk. Pedagógus—Balassa­gyarmati SE 52:48 (29:26). Nagykőrös: Ábrahám T. (6), Pap dr. (1), Körtvélyesi L. (12), Zsákai (23), Spindelbauer (6). Csere: Molnár, Nagy I. (4), Farkas, Rovó, Bánfy. Mindkét csapat a védekezésre összpon­tosított, és elég durván is ját­szott a kiesési rangadón. Végig szoros volt a mérkőzés, s a kö­rösieket dicséri, hogy idegen­ben is sikerült kivívniuk a győzelmet. FŰKERT HSC (Budapest)— Nk. Pedagógus 84:44 (42:15). Pedagógus: Farkas (6). Molnár (4), Körtvélyesi L. (5), Rovó (3) , Spindelbauer (6). Csere: Nagy I. (20). Ha a fiatalabb körösi gárda az első félidőben nem kezdett volna megillető- tíütten és gyengén a nemrég még NB Il-es fővárosiak ott­honában, jóval szorosabb lett volna az eredmény. A második félidőben már jól játszott a csapat; és az akkori — 13 pon­tos — különbség reális. Megyei férfiak Nk. Pedagógus II—Kecske­méti Petőfi öregfiúk 70:65 (35:29). Pedagógus II: Ábra­hám T. (12), Pap dr., Körtvé­lyesi L. (13), Zsákai (32), Spin­delbauer (7). Csere: Molnár (4), Farkas (2). A hétközi mér­kőzésen nagyon élvezetes volt a játék. A hazaiak gyorsabb támadások, az öregfiúk pontos bejátszások révén érték el pontjaikat. Időnként mindkét együttes igen tetszetős akció­kat vezetett. Megyei ifjúsági nők Ceglédi ITSK—Nk. Gimná­zium 38:32 (18:22). Kosárdo­bók: Balogh K. (30), Hatvani (2). Az NB III-as találkozóval egyidóben játszották a gimná­zium tornatermében. Az irá­nyítás hiányát kihasználták az újonc ITSK-sok. Szerdai sportműsor Atlétika Tata: a VII. nyári úttörő­olimpia országos középdöntő­je. Kosárlabda Tata: az úttörő-olimpia or­szágos középdöntője. Labdarúgás Kinizsi-sporttelep, 17 óra: Nk. Kinizsi—Jászberényi Va­sas, barátságos mérkőzés. Modellezés Fonyód: országos vitorlás hajómodell bajnokság Torna Tata: az úttörő-olimpia or­szágos középdöntője. — S — A férfi odajön, szótlanul né­zi a kész vályogot, megkérdem az asszonyt: — Mennyi van már? — Tizenhét sor. — Akkor az kétszáz. — Er­nő! — kiabál a gyereknek —, munkára föl! Hozz vizet! — Máris. 10—12 év körüli gyerek, csu­pa izom, rohan a kúthoz, húz­za. húzza, teli a vödör, húzza, megint csak húzza. Az asszony észreveszi, hogy figyelem a gyereket, büszkén vágja a szemembe: — 12 éves. Ö a legidősebb. — A legfiatalabb hány éves? — Egy. — Hány gyerekük van? — Hat. öt fiú, egy lány. — Nem sok? — De. De mit csináljunk? Lett — hát van. Majd felne­veljük őket. — Hol dolgozik? — A konzervgyárban. A lé­üzemben. — Mennyit keres? —1400—1500 forintot. — Soha többet? — De, nyáron szezonban, mikor vasárnap is bemegyek. A fiú csak áll, csak néz. Nagy sokára megszólal: — Én géplakatos leszek. — Miért? — Mert ott többet lehet ke­resni. — Hányas vagy? — 3.2. — Azzal felveszik — szól közbe az anyja. — Neked is vályogházad lesz? — Nekem? Nem. Nekem igazi téglából való házam lesz. Majd ha felnövök. Majd, ha keresek. Odahívom szüléimét is. Velem fognak lakni. — Bizony — mondja az anyja —, most megvan a te­hetséged rá. Neked szakmát kell tanulnod. Ügy dolgozz, hogy ha megnőssz, a víz ne apadjon el előtted. Odamegyek a férfihez: — Szabad a nevét? — Völgyi Sándor. — Odamegyek az asszony­hoz: — Szabad a nevét? — Csak úgy egyszerűen, Herminke. ★ A vonat ablakaiból kinéz­ve Fekete felé, sülő vályogtég­lákat lát az ember. Mást nem... Ballai József “A P El b r/v\ E & Y F. I HÍRLAP ÍCI/Z-OnTK.» A XV. ÉVFOLYAM, 131. SZÁM 1971. JÜNIUS 9., SZERDA Keresik a bajt, ha nem esznek „Szultán" ivadékai 8 milliós szarvasmarha-tenyészállomány az állami gazdaságban Tavaly októberben érkezett meg 200 vemhes szarvasmar­ha, amit az állami gazdaság osztrák tenyésztőktől vásárolt. Ez a tény észállomány jelenleg 8 millió forint értékű, hiszen március végére megszülettek a kisborjak, összesen 196-an. Az anyaállatok jól viselték el az utazást, a háromhetes ka­rantént, megszokták a feketei levegőt — mint azt a magas ellési arányszám is mutatja. Az állami gazdaság célja az a népgazdasági elkép­zelés megvalósítása, hogy a jó húsformájú, nagyobb tejhozamú, és 4 százalék zsírtartalmon felüli tejet adó szarvasmarhákat sza­porítsanak. Az ország szarvasmarha-állo­mánya ugyanis minőségi javí­tásra szorul. Ez nem jelenti azt, hogy a magyar tarka faj­ta nem jó -L hiszen a világ- rekorderek között szép szám­mal vannak és voltak magyar tarkák — de a tenyésztésből az utóbbi évek kivételével hi­ányzott az a tudatosság, amit például az osztrák tenyésztők­nél láthatunk a fajták kiala­kításában. Csak egy kicsit kell a „szár­mazási” okiratokba bepillan­tani, az osztrák tehenek kö­zött ismerős nevekre bukkan­hatunk. a néhai Szultán nevű bikának vére csörgedezik ereikben, s Szultán „magyar” jószág volt... Hogy az állományhoz fűző­dő reményeket az állatok be­váltják, már az is szemlélte­ti; eddig 20 bikaborjút vittek el felnevelni. Ha felnőnek, az országos tenyészhúlózat tagjai lesznek. Akár a teheneket, akár a szépen fejlett kisborjakat né­zem, nem tudok betelni a lát­vánnyal, olyan szépek. Test­formájukon látszik — felhív­ják a figyelmemet rá —, hogy a tenyésztők sok kiváló faj­tából alakították ki az állo­mányt. Szépségük azonban azok számára sem marad ész­revétlen, akik esztétikai szem­szögből figyelik őket. Nem Is lehet mást mondani ezekre az állatokra, olyanok, mint ami­lyeneket csak „festeni” szok­tak ... Fejlődésükhöz természe­tesen mindent megkapnak. A kisborjak táplálását egyedenként figyelték, s ha valamelyikük nem itta meg a tejadagját, azonnal vizsgálgatni kezdték, mi lehet az oka. A takarmányozás, itatás, a trágya eltakarítása „természe­tesen” gépesített, jutalom számba megy, ha valaki itt dolgozhat. Az értékes állományra ter­mészetesen éberen figyelnek a szakemberek, mert hasonlóval nem sok gazdaság büszkél­kedhet az országban ... ÖRÖM A BÁNAT A gondozást mindig visszafizetik Az Arany János Termelő- szövetkezet legelőjén Kovács Józseffel beszélgettem. Régi jószágnevelő dinasz­Látogatóban — az Akácfa utcában Nagy. szépeir gondozott kert veszi körül a kicsiny házat. A diófa levelei visszafogják a port, amit az erre járó autók felvernek. A temető csendje betölti az Akácfa utcai kerte­ket is. Ebbe a csendességbe lá­togattam el Mikus Eleknéhez. A kellemes hűvösben beszél­gettünk a ház előtt. — A férjem boltvezető, két hónapja van még a nyugdíja­zásig. — Gyerekek? — Egy lányom van, messze innen, Miskolcon él. Tanítónő, a férje katonatiszt. Okét oda szólította az élet. Mi itt élde­gélünk, ahogy tudunk. — Ismerősök? — Ritkán szól itt a cser.gő., kevesen zörgetnek be. Az imént volt itt egy régi ismerő­söm. A temetőbe jött, útköz­ben benézett. Együtt vettünk malacot, kíváncsi volt, melyi­künké fejlődött szebben, ügy mondja, az enyém a szebb, pe­dig éppen beteg. Már adtam Germicidet a kosztjába. Mint­ha már jobban enne . .. Szétnézek a hátsó udvarban. Szemmel láthatólag büszke jó­szágaira Mikusné. Kiscsibék, tyúkok az udvarban, a ketre­cekben nyulak ropogtatják a füvet. — Eladásra neveli őket? — A, dehogy, ebből élünk. Egy nyulat két napig eszünk. Vettünk is hűtőgépet, igaz, részletre, de így nem romlik ránk az étel. — A kertet hogy győzik? — Ha két öregember össze­fog, kitesz egyet. A párom j húzza a vizet, én locsolok. Na- j gyón megértjük egymást. Nem ; cserélném el én az uramat senkiért, semmiért. 42 eszten­dőt éltünk le egymás mellett. — Szép idő ... — ... s ugyanannyit töltött a kereskedő szakmában is. — Egy kis szórakozás is akad ? — A férjem a halait néze­geti, az a kedvence. Van tele­víziónk is, meg jár a körösi újság. Többre nem is lenne időnk meg erőnk se. Kikísér a kapuig. Bezárja a kaput, megy a kertbe tovább „szöszmötölni”. Várja a férjét, aki nemsokára hazaérkezik... Szabó Mária „Fürdő” a sóki gödörben. tiaból származik. 55 éves, zö­mök ember. Atyja Hortobá­gyon volt gulyás. 1966-ban ke­rült Kőrösre. A felesége vér­beli juhászasszony. Fiai a „szakmában” maradtak, s vi­déki állami gazdaságokban dolgoznak. Kislánya most végezte az általános iskolát, de már a kisujjában van a juhászat minden tudománya. — A birkatartás mindig jó volt annak — mondja a ju­hász —, aki szívvel, szeretet­tel gondozta a jószágot. A birka hasznosítja a legrosz- szabb legelőt, s mindenért megfizet: tejjel, gyapjúval, báránnyal és hússal. — A jószággondozással meg­találják-e számításaikat? — Meg vagyunk elégedve. A juhász felesége előhozta a szerződést, amely szerint a termelőszövetkezet mindenre tekintettel van. Darabszám fizet a gondozásért, fizet a súlygyarapodásért, a bárány- szaporulatért, és a tejho­zamért. Most már ugyan nemigen fejnek (a juhok két év alatt háromszor ellenek), mert az olaszok és a görögök nagyon szeretik a bárányhúst, és jó árat adnak a kisbá- rányért. — A termelőszövetkezetben van egy kis veteményvállalá- som, s néha elmegyek dol­gozgatni és akkor Jucika kis­lányom a Bodri kutyával, ta­lán még nálam is ügyesebben legelteti a nyájat. Csák az a bánatom, hogy ennek most már vége lesz. Az általános iskolát jó eredménnyel végez­te, s az ősszel elmegy Pécelre, mezőgazdasági szakiskolába, de azért örülök ennek a „bá­natnak”. .. K. L. ÓVODAI ÉVZÁRÓK Szombaton búcsúztak a vá­ros óvodáinak nagy csoporto­sai, a kisebb gyerekektől és az óvodától. Az egész évben ta­nult dalokból, játékokból, ver­sekből adtak csokrot a kicsi­nyek. A jelenlévő anyukák, apukák, nagyszülők keze igen gyakran verődött tapsra. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Ha kedd van, akkor ez Bel­gium. Vidám száguldás kilenc országon át. Színes, zenés amerikai film víg játék. Kísérőműsor: Mozaik arany háttérrel. Magyar híradó. Előadások kezdete: 6 és 8 órakor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom