Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-09 / 134. szám

"'%/itriap 1971. jONIES 9., SZERDA Szezon a gyóg) faluban Az asztmások gyógyfalujá- ban, Velemben megkezdődött az üdülési főszezon. Az Al­pok lábánál fekvő falu klí­mája és természeti szépsé­gei az ország minden részé­ről és külföldről is vonzzák a vendégeket. Megteltek a kis üdülőközség vállalati és ma­gánnyaralói, benépesült a fes­tői környezetben fekvő KISZ- tábor. A korábbi éveknél jóval többen gyógyulnak, pihennek a faluban. Az elmúlt idő­szakban ugyanis nyaralók so­ra épült a frissen parcellázott telkeken. Űj törpe vízmű is épült, amely egészséges ivó­vizet szolgáltat a helybéliek­nek, a nyaralóknak. Szintén a nyaralók kényelmét szolgálja a Gomba-étterem, a bolt, az egészségház. A növénysziget 3000 éves virága A magyar alföld floriszti- kailag páratlan ..növényszige­te”, az egykori löszpuszta fló­rájának „élő múzeuma”, az orosházi nagy Tatársánc. A 3000 éves földvár töltésolda­lát természetvédelmi terület­té nyilvánították. Jégkorszak utáni ritka növények virítanak itt. Többek között a bókoló zsálya (Salvia nutans), amely az alföldön egyedül itt talál­ható. Kékeslila, hosszú fürtös virága messzire virít a föld­vár oldalán, most bontotta ki szirmait a jakabnapi aggófü (Seneció jakobae) és az ebfojtó müge (Aspsrula cynonchia) virága is. A háromezer év előtti alföldi növénytakaró maradványa felett az Oroshá­zi Állami Gazdaság vállalt védnökséget. 50 millió tégla Az ország legnagyobb téglagyárában, az Észak-dunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat kisbéri üzemében meg­kezdték a kisméretű téglák gyártását. A 00 milliós költ­séggel épült új gyár évente 50 millió téglát ad az építőiparnak. A későbbiekben az üzem ke­rámia födémet is gyárt majd. t RÁKOSKERTRŐL ÉRKEZIK A* Ősztől: vízmű Ecseren SZÁZÖTVEN MÉTERENKÉNT KÖZCSAP, KÉTSZÁZ MÉTERENKÉNT TŰZCSAP Az ecseri vízműtársulás két éve nyáron alakult meg, elnö­kévé Tárnái Dezsőt, a helyi általános iskola igazgatóját vá­lasztották. Tőle érdeklődtünk, milyen ütemben folyik, hol tart az építkezés. — Kezdetben a lakosság 70 —75 százaléka lett tagja a vízműtársulásnak, ez a szám ma meghaladja a 92 százalé­kot. Mint ismeretes, az épí­tést a Dabasi Vízgazdálkodási Társulat végzi. A községben eddig mint­egy i—1,5 kilométer hosszú vezeték épült meg az utcák egyik oldalán. Kivétel a Széchenyi utca: itt mindkét oldalon fut cső. Je­lenleg a vasúton túl, az újon­nan parcellázott területen dol­goznak munkások. Minden ut­cában 150 méterenként köz­Túbe fűzött napsugarak 1 Földbe, múltba süppedt, va­kítóan fehér falú, nádtetős ház tövében ülnek a kényelmes kerti székeken. Előttük a le­takart hokedli, rajta a színes pamutfonal, kis műanyag tál­cában egy fürt lila orgona, ölükben a terítő, doboztető, szív alakú tűpárna. A három asszony teste mozdulatlan, mint a szobor, csak a jobb kezük mozdul le, föl, le, föl. Hímeznek. Uj­jaik között meg-megcsillan a láthatatlan tű. És selyme­sen csillog a pamutfonal is, mintha napsugarakat fűztek volna a tűbe. Fölöttük ott áll az öregember, egyiküknek hi­tes ura, és nézi, hogyan szü­letnek az asszonyok keze alatt a sok színű napsugár-pamut­ból az erdei, mezei virágok, rózsák, tulipánok, csillagok. Matyóország 1 Mezőkövesd a szomszédos Szentistván és Tárd község­gel a matyóország. Színes nép­viseletükkel, híres népművé­szetükkel, hagyományokba zárt életükkel különleges néprajzi egységet és szigetet alkotnak a környező falvak között. A „matyó” név Má­tyásból származiik, a távolab­bi protestáns faluk népe nevezte matyóknak — megkü­lönböztetésül — a katolikus vallású lakosokat. Mezőkö­vesdet Mátyás király emelte mezővárosi rangra. Körülöttük él a világ. Érez­ni az új életű fű szagát, szinte látni a facsemete faka- dását. A feketére, barnára pá­rolódott régi deszkakerítésre veréb száll, nem fél, ott pi­hen a fejük fölött. Csendes a kis utca, hallgatnak az öreg házak, amelyekben szület­tek, s amelyek ma is körül­veszik őket, szótlanok az asz- szonyok és az öregember is. A déli harangszót hallgatják talán. Mi mindenre gondol­hatnak a homlokukra húzott kendő mögött? A lakosság közvetlen föl­desúri kényszert nem ismert. A zárt közösségben alakultak ki szokásaik, íratlan törvé­nyeik, melyek megszabták életük rendjét a bölcsőtől a sírig. A múlt század végén már kevés volt a termőföld, s ezért a matyó falvak népé­nek nagy része, ezrek, tavasz­tól késő őszig a nagybirtoko­sok uradalmaiba szerződött el gazdasági munkára. Gondolatok Mi mindenre gondolhatnak a homlokukra húzott kendő mögött? Gyerekkorukra, ami­kor először fűztek napsugár­pamutot csillogó tűbe. Szü­leikre, édesanyjukra, a házi­vászonra „író” asszonyra. Haj­naltól késő estig való hajla- dozásukra az életet termő földeken. Táncmulatságokra és világháborúkra. Eljegyzést jelentő fekete, egyvirágos se­lyemszoknyájukra. . Lakodal­makra és forradalmakra. Ke­resztelőkre és temetésekre. Ínséges tavaszokra és gazdag őszökre. Búcsún kapott tük­rös mézeskalácsra és disznó­torokra. Beteg kisgyerekük könnyére és édesapjuk bar­nára fakult katonafényképé­re. Harmatos reggelekre és az összetört rózsás, csüngős petróleumlámpára. Pihetollú kiskacsákra és a villanyra, amikor először gyúlt ki fe­jük fölött a gerendán. A ku­tyára, amit elütött az autó és a dalokra, amely a szüle­tésüktől ott muzsikál a lel­kűkben. A mondatra, amit a földpadlójú iskolában írtak le: „A legelső magyar ember a király”, és a földre, amit a kommunisták osztottak tenye­rükbe. És a májusfára. amit először "kaptak a legényektől. A felszabadulás után Mező­kövesd is megindult a fejlő­dés útján. A vándor munká­sokból üzemi munkások lettek, a parasztok, iparosok szövet­kezetekbe tömörültek. Modern lakóházak épültek, korszerű is­kolák — köztük zeneiskola — létesültek. Ma a matyó fiata­lok többsége gimnáziumot vé­gez. Pamutrózsák virítanak Csendes a kis utca, hallgat­nak az öreg házak, szótlanok az asszonyok és az öregember, elnémult a harang is. Az úton egymás kezét fogva, egy­máshoz igazított léptekkel és vállakkal jön egy leány és egy fiú. Az asszonyok még nem láthatják, de mégis megállnak a munkában. Aztán lassan a közeledőkre fordítják fejüket, tekintetükkel addig követik, míg el nem nyeli őket az egyik ház kapuja. A kerítésen még ott fonnyad a májusfa, rajta a megfakult színű papírszala­gokat meglibbenti a szellő. — Májusfa — szólal meg, vagy inkább csak suttogja az egyik néni. — Csak addig él, míg meg nem áztatja az első eső — mondja a másik. — Május — mondja a har­madik. Az öregember szippant egyet a szipkából, á cigaretta hosz- szú hamuja a zsenge fűbe hull. Csak ennyit szól: — Eső. Tovább dolgoznak. Űjjaik között meg-megosillan a lát­hatatlan tű. És selymesen csil­log a pamutfonal is, mintha napsugarakat fűztek volna a láthatalan tűbe. Fölöttük ott áll az öregember, egyikük hi­tes ura. Mezőkövesd országos hírét színes népviselete, szabad raj­zó hímzései által szerezte. Ma már csupán az öregasz- szonyok járnak matyóruhá­ban. De a Matyóház — a Ma­tyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet központja — ró­zsái már Angliától Japánig virítanak. A földbe, múltba süppedt, vakítóan fehér falú, nádtető: ház tövében az öregasszonyok ke,ze„ alatt ott születnek a sok színű napsugárpamutból az erdei, mezei virágok, rózsák, tulipánok, csillagok a térítőn, a doboztetőn, a szívalakú tű­párnán. S míg hazafelé fordulok, eszembe jut régmúlt nagy­anyám tűpárnája, ami, amíg élt, ott lógott a kredencajtó fogantyúján. A padláson ta­láltam rá, ahol elszáradt, el­fonnyadt, mint ősszel a fale­velek, és mintha a sok tűszú­rás nyomán elszállt volna be­lőle a lélek ... Oravec János csap, 200 méterenként tűzcsap lesz. — Köztudott dolog, hogy az ecseri viz egészségtelen, ezért a vezetéket a fővároséba kap­csoljuk. Rákoskertről fogjuk kapni az ivóvizet, Ecser némileg alacsonyab­ban van, így az átvezetés viszonylag olcsó lesz. A vízmű építésének az össze­kötő vezeték lefektetése lesz az utolsó fázisa. A vízmű el­készülte után természetesen a lakók a vizet bevezettethetik a házakba, ezt a munkát vár­hatóan a Pest megyei Csator­názási Vallálat fogja végezni. — A munkálatok jól halad­nak, az anyagellátás azonban néha gondot okoz. A társulat olasz import- csöveket fektet a földbe, ezért van gond az anyag- ellátással. Ha minden jól megy, az ecse­ri vízmüvet szeptember kö­zepén átadhatjuk. G. J. Kab gólya fiák Az állatkertben ritkaságnak számító esemény történt az idén Debrecenben: két gólya megunta a gondozók által „rendelkezésükre bocsátott” fészket, s helyette, nyilván szakszerűbben és otthonosabb­ra, újat építettek. Az önmaguk által rakott fészekben a rab gólyapár nagyon jól érezte ma­gát, a mama tojást rakott, s ki is keltette fiókáit. A két kis gólyafiókát megkülönböztetett gondossággal kezelik a debre­ceni állatkert gondozói. Időszerű szakszerveze'.i feladat: A szociális és kulturális keretek felhasználása AZ ELMÚLT HETEKBEN a kollektívszerződés-terveze- tek vitái kapcsán több üzem­ben ismét felvetődött az a kérdés, hogy szerepeljen-e a szerződésben a vállalati szo­ciális és kulturális keretek felhasználásának szabályozá­sa. Most — a kollektív szer­ződések aláírásának, hatályba lápésénak időszakában — in­dokoltnak látszik egyértel­műen leírni: a vállalati szo­ciális és kulturális keretek felhasználásának szabályzata még függelék vágy melléklet formájában sem lehet része a kollektív szerződésnek. A ma­gyarázat egyszerű: a kollektív szerződés az igazgató és a szakszervezeti vezető testület kölcsönös egyetértésén alapu­ló megállapodás — a vállalati demokratizmus teljes érvénye­sítésével, a szociális és kultu­rális keretek felhasználásának szabályozása pedig a szakszer­vezeti vezető testület önálló döntési jogkörébe tartozik — a szakszervezeti demokratiz­mus érvényre juttatásával. Jogköri és hatásköri különb­ség van a kollektív szerződés és a szociális-kulturális kere­tek szabályozása között. Az első a kölcsönös egyetértési jogra, a második pedig a szakszervezet önálló döntési jogára épül. Erről a Munka Törvénykönyve is intézkedik azzal az előírásával, hogy a szociális-kulturális alapok fel- használásának módjáról a szakszervezet vállalati szerve dönt — a vállalat vezetője vé­leményének előzetes kikérése után. Ez a vélemény azonban nem köti döntésében a szak- szervezet vezető testületét. (A döntésre jogosult testület eb­ben a kérdésben a vállalati szakszervezeti tanács vagy a szakszervezeti taggyűlés.) A szociális és kulturális ke­ret a részesedési alapból szár­mazik, ezért annyi kapcsolata van a kollektív szerződéssel, hogy abban egy összegben és összevontan szerepeltetni kell, a részletes felhasználásról már olyan szakszervezeti ha­tározat intézkedik, amely füg­getlen a „vállalati törvény­től”. A szakszervezeti határo­zat azonban csak a felhaszná­lás módjáról dönt. A keret­összeg kezelése a vállalat ap­parátusára tartozik, de a fel- használás ellenőrzése ismét a szakszervezeti szervek — ta­nácsok, szb-k, sőt a számvizs­gáló bizottságok — joga. MIRE HASZNÁLHATÓ fel a szociális-kulturális ke­ret? Teljesen részletes vá­laszt adni nehéz lenne, hiszen meghatározók lehetnek az el­térő vállalati sajátosságok — például a dolgozók összetéte­le, a nők és férfiak aránya, a fiatalok létszáma, a vállalati jelleg, a meglevő szociális és kulturális intézmények stb. Általánosítható közös voná­sok azonban vannak. A szociális célok között szinte mindenhol előírható pénzügyi támogatás: gyermek- intézmények, szociális ottho­nok, idősebbek napközi ottho­nai fejlesztésére, színvonaluk emelésére. Szociálisrendez- vény-költségek — nyugdíjas­búcsúztatók, névadók, nőnapi költségek — is ebből fedezhe­tők. A segélyezési részből szo­ciális támogatások adhatók. Hasznos elvileg meghatároz­ni. hogy kik részesíthetők se­gélyben. (Nagy családosok; egyedülálló anyák, hosszú be­tegségből felgyógyultak, üze­mi balesetet szenvedettek, alacsony keresetűek, foglalko­zási ártalom miatt rokkanttá váltak, elemi csapást szenve­dettek stb.) Ezt a keretet azonban nem lenne célszerű részletesen felbontani, hiszen minden indokoltság nem lát­ható előre. Kulturális célokra elszá­molhatók a szakköri tá­mogatások, a dolgozók okta­tásához való hozzájárulás, a műkedvelő együttesek fenn­tartása, működtetése, művelő­dési intézmények támogatása, könyvtárak korszerűsítése, bő­vítése, ismeretterjesztési költ­ségek stb. A testnevelésre és a sportra tervezett költségek általában az üzemi tömegsport céljait szolgáló kiadások, a vállalat által működtetett klubok, kö­rök és intézmények támogatá­sa szerepel. Az üdülési célokra szolgáló keretből a vállalati üdülők és víkendtelepek fenntartását, bővítését, korszerűsítését le­het fedezni, és célszerű, ha eb­ben a részben szerepel az is, hogy kik és milyen mérték­ben részesülhetnek üdülési kedvezményben. TÖBBSZÖR ELHANGZOTT az a kérdés is, hogy mennyi idő­re készüljön a szociális-kulturá­lis keretek felhasználásának terve. Mivel a keret összege a részesedési alapból származik, célszerű, ha a felhasználási terv megegyezik a részesedési alap felosztásának előírásai­val. Ha a kollektív szerződés öt évre rögzíti a részesedési alap felosztását, ennyi időre tanácsos előírni a szociális és kulturális kereteket is. Elő­fordulhat azonban, hogy a kollektív szerződés úgy in­tézkedik: az öt évre kötött kollektív szerződésen belül a vállalat eredményeitől füg­gően többször szabályozzák majd a részesedési alap fel­osztását, nyilvánvaló, hogy ilyen esetben rövidebb időre célszerű elkészíteni a szociá­lis és kulturális alapok fel- használásának tervét is. A SZOCIÁLIS és kulturális keret felhasználási lehetőségé­nek részletezéséből kitűnik, hogy jelentős részét élvezhe­tik a dolgozó nők és a fiata­lok. A terv elkészítésében ezért is nélkülözhetetlen a vállalati nőbizottságok és KISZ-szervezetek részvétele. Közreműködésük elősegíti az ésszerűbb, sokoldalúbb terve­zést, az igények megfelelőbb kielégítését. Kovács András Á szovjet alakulat laktanyájának ud­varán gondolataiban mélyedve, egyedül sétálgat az egység parancs­noka, a tábornok. Ünnepi összejö­vetelen volt, a mellén még ott csil­lognak kitüntetései. Egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy a kő­kerítés mögött — valószínű, valamilyen emel­vényre vagy téglarakásra felkapaszkodott — négyéves forma fiúcska feje bukkan fel, s a pufók lurkó jelentőségteljes komolysággal in­teget neki. ■— Iván, igyi szuda! — ismétli meg többször is az emberpalánta. A tábornok szót fogad, s a mögé csapódó díszkísérettel, a laktanya végében lakó tiszt­társainak négy-ötéves gyermekeivel, odabal­lag a kerítéshez. Nem tud magyarul, s nyomban megállapít­ja: a pöttöm és kiváncsi tekintetű emberke orosz nyelvtudása sem terjed tovább a fel­szólító mondatnál. Ám nincs baj, a Szovjet gyerekek, akik kö­zül többen barátjukként üdvözlik a magyart, pompás tolmácsnak bizonyulnak. — Mondjátok meg a barátotoknak, hogy en­gem nem Ivánnak hívnak — kezdi a tábor­nok a társalgást. — A. a i magyarok legtöbbször Ivánnak ne­vezik a szovjet embert — adják egyszerre többen is a felvilágosítást. — Hja, úgy’ — mosolyodik el röpke pilla­natra a tábornok, de komolyságot erőltet ma­Az alma pára, mert sejti, nem mindennapi ügy érdeké­ben invitálta eszmecserére az élénken figyelő fiúcska. — Kérdezzétek meg tőle: mit akar? — Adjál azokból a jelvényekből! — mutat a mellén csüngő érmekre a kerítésen túli gyerkőc. — Azt nem lehet. Kikapok az őrmestertől, ha egy is hiányzik. — Pedig én gyűjtöm a jelvényeket. A tolmácsok szaporán, egymás szavába vág­va fordítanak, s a tábornoknak tetszik a do­log. — Rendben van. De ha adok jelvényt, te mit adsz érte? — Ezt az almát — s már mutat is egy jó­kora jonathánt. — Jó. De várj néhány percig. Megnézem otthon a gyűjteményemet. A tábornok elsiet a kantinba, s vásárol öt különböző jelvényt: tankot, repülőt s hasonló­kat. — Jó ember vagy te, Iván — nyugtázza a fiúcska a cserét. — Szervusz — s már el is tűnik a kerítés mögött. A tábornok pedig, a száz öldöklő csatában részt vett katona, úgy fogja széles markában a piros almát, mint valami ritka kincset, s jóízű falatot harap belőle. Tarján István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom