Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-06 / 132. szám

1971. JÚNIUS 6., VASÁRNAP A BNV-ről Poznanba A magyar ipar több száz új gyártmánya sorakozik fel a jú­nius 13—22-ig tartó poznani nemzetközi vásáron, ahol a Hungexpó a 23 magyar kiállí­tó számára több, mint 2800 négyzetméter területet foglalt le. A Hungexpó e hét végére eljuttatta a lengyel vásárvá­rosba a kiállítási anyag utolsó szállítmányait is, benne né­hány olyan gépi berendezést, amelyet a BNV-ről egyenesen Poznanba vittek. Remények, Ígéretek, brutalitás HŰ TÜKÖR Cs. János péceli „családfő­nek” igazán nem járna ki a diszkréció. Nem is őmiatta te­szem, hanem az elgyötört fe­leség és két — feltehetően al­koholmámorban fogant — kis­gyermeke miatt. Az asszony egy szerkesztősé­gi fogadóórán mondta el elő­ször zsák utcába jutott életét. Most pedig itt kuporgunk sám. likon-hokkedliken a tenyérnyi, rossz-szagú udvaron, beszorít­A kis meg a nagy politika jlf inden szó, szándék, ál- lásfoglalás, döntés és határozat annyit ér, ameny- nyit tükröz a valóságból, s amennyit jövőbeni teendő­ként, a gyakorlatba ültet­hetnek át belőle. Ezért, hogy — s ne használjunk idézőjelet, ezzel is tisztelve a valóságot — a kis meg a nagy politika között eltéré­sek lehetnek. Vannak is. Időben — amikor a köz­ponti elhatározás csak nagy késedelemmel valósul meg helyben —, térben — ami­kor a központi akarat foko­zatosan lefelé halad, torzul­hat is —, s olykor elvekben is! Sűrűn hallani: „ha ezt odafent tudnák...” A be­vezetőnek vagy éppen zá­rómondatnak használt szó­lás legtöbbször néhány ve­zető politikusunk nevével, s a párt vezető testületéi­nek megjelölésével együtt hangzik el. A negatívum­ban — mert a „ha ezt oda­fent tudnák” minden eset­ben a rossz légkör jele — van pozitívum is: az embe­rek bíznak, hisznek a nagy politika tisztességében, he­lyességében, s nem azt vi­tatják, hanem azt, ami helyben vagy ahogyan megvalósul belőle. A nagy politika egyre inkább el­veszti titokzatosságát. Az ország dolgai a legszélesebb nyilvánosság előtt kerülnek megvitatásra — akár úgy, hogy a televízió jóvoltából ott lehetünk az ülésterem­ben, akár úgy, hogy hatá­rozattervezetek előzetes és nyilvános vitára adnak le­hetőséget —, s ezért nem kell találgatni, mi a közös szándék, a vezető testületek álláspontja, mi a követen­dő, mi a helyes. A kis poli­tika körül azonban még mindig ott található a ti­tokzatosság fátyla. Egy egész község találgatja, va­jon miért nem nevezték ki újra tanácstitkárukat, s mi­vel nem tudják a magyará­zatot, hát maguk ötölnek ki indokokat. A képességeit meghaladó feladatokat el­látni már nem tudó — a nagyközséggé lett település megnőtt jogkörű tanácsát irányítani nem képes —, becsületes emberből így lesz azután sikkasztó, nő- csábász, italozó... Mi köze ennek kis és nagy politika viszonyához? Hiszen egy eset.. .Igen, általában ez a válasz: egy eset csak, nem szabad messzemenő követ­keztetéseket levonni belőle. Ám ebből az egy esetből nagyon is fontos következ­tetések vonhatók le. f* sorba esett a központi ^ akaraton, mert nem valósult meg a jobb tájé­koztatást szolgáló párt. és kormányhatározat; sérelem érte a demokratizmust, mert valakik — a tanács­tagi körzet választói — bi­zalmat adtak ennek az em­bernek, ám velük most nem közölték, miért nem érde­mes újra a bizalomra; la­zult a tömegkapcsolat, mert a község vezetése és a köz­ség lakossága két csoportot alkot, az egyik csoport „mindent tud”, a másik pe­dig semmit sem... Aligha szükséges tovább bizonyíta­ni, hogy egy eset is, mint csepp a tengert, tükrözheti a kis és a nagy politika el­térését. És nem egy ilyen eset van. Törvényszerű, s az ellent­mondások fölismeréséből következő megállapítás volt tehát a párt X. kongresszu­sán az, hogy a korábbiak­nál jóval nagyobb figyel­met kell fordítani az ellen­őrzésre, a határozatok vég­rehajtására és számonkéré­sére. Ez nem ügyrendi, nem formai kérdés! Nem arról van szó, hogy a határoza­tokat hozó testületek me­chanikusan napirendre tűzzék egy-egy korábbi ha­tározatuk végrehajtásának ellenőrzését, hanem arról, hogy a munka lényegi, tar­talmi részévé szükséges tenni a folyamatos, rend­szeres, következetes szá­monkérést Néhány helyen, néhány testületnél — járási pártbi­zottságnál, nagyüzemi párt- bizottságnál — tapasztalha­tó már erre törekvés, de tény: a munka kezdetén va­gyunk. A jó határozatok tömege sikkadt el azért, mert a határozathozatallal befejezettnek vélték a té­mával való foglalkozást, hi­szen a határozathozatal után „megy minden a maga útján". Megy, csak ez a „maga útján” sűrűn eléggé kanyargós, olykor meg nem visz sehová. lé impányról lenne szó, újabb „aktuális” fel­adatról? A feladat valóban nagyon időszerű, de szó sincs kampányról. Nem po­litikai divat az ellenőrzés előtérbe állítása, hanem a haladás újabb, szükséges lé­pése. Szükséges lépés, mert a bevezetőben idézett mon­dás, a „ha ezt odafent tud­nák” többszörösen figyel­meztet a teendőre. A fá­sultság, a közöny, a szem- hunyás, a rossz légkör an­nak következménye, hogy a kis politika a nagy politika ellenében hat; másként, torzul, az elveket félretol­va. Figyelmeztet azonban másra is a „ha ezt odafent tudnák”. Arra, hogy széles körben még mindig „oda- fentről” várják a tisztázást, a rendteremtést, az útmu­tatást, ezer olyan kérdésben is, amelyben helyben lehet és kell tenni. Ehhez azonban arra van szükség, hogy az emberek — vá­lasztópolgár éppúgy, mint a termelőszövetkezet tagja, de akár egy egész kollek­tíva — ne csali nagyjából tudják, hanem részleteiben is ismerjék mindazt, amit a nagy politika kimondott, követelményként, . teendő­ként, s ha ismerik, akkor alkalmazni is képesek le­gyenek. Ez magától nem követke­zik be. Ezért elsősorban a kommunistáknak, a párt- szervezeteknek kell fára­dozniuk s — példát mutat­niuk! A kis meg a nagy po­litika közötti különbözősé­gek csökkentése, fölszámo­lása ugyanis nem egy kér­dés a sok közül, hanem ez az a kérdés, amelyet joggal alapvetőnek nevezhetünk. Mészáros Ottó va sufnik és ólak közé. Még 'itt is, az asztalnál talán nem na- J gyobb területen, a léckerítés > tövében virágot és zöldséget termel. Kiságy a kórházban — Egy-egy ebéd majd ebből; is kitelik — mondja, amikor észreveszi, hogy a szikkadt kis j földdarabot csodálom. Aztán \ jön Már Ilka egy kannával, és | a perzselő napon öntözni kéz- i di a palántákat. Szeretnék szólni neki; hagyd abba, ezt most nem lehet, várj, amíg hű- vösödik, de nem biztos, hogy Mártiira engedelmeskedne. Jól fejlett hatéves kislány — agy­hártyagyulladás után. Eklamp. sziás. Jancsikát hiába keresem. Csak fényképről láthatom. Há­roméves, de egynek tűnik. Jobb lába vastag kötésburok­ban térdig. Kilenchónapos ko­ra óta. Budapest szinte vala­mennyi gyermekkórházában kezelték már, zárójelentései vastag kötetet tesznek ki, pe­dig nincs is itt valamennyi. De ha még nem is tud beszélni, egyedül enni, mégis emberke. A kórházi kiságy Sarkában meghúzódva egyre az anyját lesi. — Hetente háromszor me­gyek be hozzá. Az útiköltség és mindig vinni neki valamit, j A férjem soha nem jött bej hozzá, illetve egyszer mond­tam, hogy az orvos beszélni akar vele. Könyörögtem, ne úgy nézzen ki, mint szokott. Megígérte, megmosdik és ren­des ruhát vesz fel. Megbeszél­tük, hogy szerdán a buszmeg­állóban találkozunk. Ott is volt, mocskosán, olyan része­gen, hogy tántorgott. Ordíto­zott, adott egy százast, meg­ijedtem, hogy így akar a ko­csira felszállni. Inkább elsza­ladtam. Cs.-né huszonnyolc éves. Elöl már alig van foga. Bőre sárgán feszül az arcán. Nem kell számolnia a kalóriákat, mennyit egyen, hogy el ne híz­zon. Mártikát farkasétvággyal áldotta meg a sors. Most is pa. rizert majszol a küszöbön. Ha nem leap enni, és azt, amit kér, dühöng. Mindezt havi nyo’c- száz forintból. Ugyanis a há­romtagú családnak ennyi az összjövedelme, amit a bíróság gyerektartás címén megítélt. Mártikát biztonsággal nem le­het magára hagyni, iskolába sem mehet az ősszel. Ahogy a hivatalos jelentés fogalmazza: nem közösségbe való. Mind­azonáltal az anya megkérte a tanító nénit, foglalkozzon vele az előkészítőben. Közben re­ménykedik, hátha... — Ha Jancsikát hazaadják a kórházból, még ennyit sem tudok tenni. Egy-egy kis vasa­lást, varrást hoznak, elszalad­hatok takarítani. De a kisgye­reket nem lehet magára hagy­ni, teljesen tehetetlen. Nyolc esz'endő Cs.-né nyolc éve ment férj­hez. Menekült iszákos apja mellől. Borzalmasnak érezte az életeit a nyolc testvérrel az örökös, dühös káromkodással telt légkörben. A férje azt ígérte, elviszi onnan, telket vesznek, építenek. A telek va­lóban meglett kinn a péceli határban. Kisház, kert helyett a mindinkább italozóvá vált Cs. deszkákból kalyibát ácsolt össze magának, és ha kedve úgy tartja — odaköltözik. Ed­dig tizenháromszor akadt ilyen kedve. Mindig olyankor, ami­kor egy-egy nagy fogadkozás után az asszony Visszavette és elkezdtek embermódra élni. Amikor már vettek egy süldőt, amikor a szerződött lucernát lekaszálták, amikor építő­anyagra gyűjtöttek. Magyarul, amikor egy kis pénz volt a házban, aminek sürgősien a nyakára lehet hágni. Altkor jött az ivás, az asszonyverés — és a költözés a kalyibába. Válasz nélkül A tsz-irodán Földvári Sán­dor elnök nagyon meglepődik. — A Jancsi? Kocsis. Tud­tommal ő sem iszik többet, mint mások, sajnos, a többi is sokat iszik. De hogy a család­jával így él... Éppen a múlt héten jött be hozzám, hogy Szövetkezeti lakáshoz juthatnak a szanálandó lakások tulajdonosai haza kell hozni a kisfiát a kórházból, adjak neki előle­get, Kérdeztem, háromszáz fo­rint elég lesz-e? — Ide nem jött hozzám pa­naszra egyik sem. Mindeneset­re lesz hozzá néhány szavam! Az asszonyon mit segíthet-! nénk, miért nem ment a ta-1 nácshoz? A határba, Cs. Jánost meg­keresni, a tsz pénzitárosnője kí­sér el. Az emberről tudja, hogy iszik, többször próbált szót ér­teni vele, amikor különböző címeken pénzt akart felvenni. Szépen keresne, ha rendszere­sen dolgozna. Az asszonyról csak jót mond, valamennyien ismerik az irodán, milyen so­kat törődik a két gyerekkel! Végre, mozgó pont a látó­határon, a tanyából fiút szá­la jtanak Cs.-ért. Aztán megér­kezik. Nyomokban is alig em­lékeztet az esküvői kép daliás vőlegényére. — Mikor volt benn utoljára Jancsikánál a kórházban? összefonja a karját. Az egész beszélgetés alatt egyet­lenegyszer sem láttam a sze­mét, valahová, a távolban pö­fögő traktorra bámult. Har­mincegy éves, fogatlan, nehe­zen értem a szavát. — Hát szerdán. — És mit mondott az orvos? — Hát. Mit tudom én. Amit szokott, hogy jól van. — Mi a jövőben a szándé­ka? Ha nem segíti a család­ját, mi lesz így magukból? Várok a válaszra, azonban — hiába. Tenni kell valamit Cs.-nén segíteni kell, ez nem vitás. De hogyan? Kap majd valami segélyt a termelőszö­vetkezettől, a munkahelyétől, és talán máshonnan is. Meg­mozdul érte a tanács. Jön a tél, tüzelő és sok minden más kell oda, ahol két beteg kis­gyerek él. A fiút feltétlenül gyermekotthoniban kellene el­helyezni. Mivel szellemileg fo­gyatékos, még a szokásosnál is nehezebb a dolog, őt nem le­hat Fótra vinni. Pest megye hatvan helyet kapott a garai gyermekotthonban, ahol eze­ket a kicsinyeket gondozzák. Közel kétszázan várakoznak azonban a hatvan helyre. Joggal megkérdezhetik: ha segíteni nem tudunk, miért ír­tam meg ezt a szomorú ripor­tot? Tükörnek. Hogy akik még az első pohárnál tartanak, be­lenézzenek. Komáromi Magda A lakásépítési program meg­valósítása érdekében gyorsíta­ni kell az újabb lakótelepek, városrészek építési területei­nek előkészítését,, s így a ko­rábbinál nagyobb arányban kerül sor a leendő új városré­szek helyén levő régi, földszin­tes, elavult épületek lebontá­sára. Ehhez alapvető követel­mény, hogy a lebontandó, sza­nálandó régi lakásokat minél előbb kiürítsék, de a tanácsok­nak sok nehézséget, késedel­met okoz, hogy a szanált laká­sért cserébe tanácsi bérlakást adjanak. Jelentősen enyhíteni lehetne ezeket a gondokat a szövetkezeti, tanácsi értékesí- tésű lakások juttatásával. Az eddigi jogszabályok azonban sok, ezzel kapcsolatos kérdést nyitva hagytak. Ezért az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium és a Pénzügymi­nisztérium együttes körrende­letben szabályozta azokat a feltételeket, amelyek alapján a szanálásra, lebontásra kerülő lakás tulajdonosát — kérelmé­re — tanácsi értékesítésű la­káshoz lehet juttatni. Elöljáróban a rendelet azokat az eseteket foglalja össze, amelyek­ben a szanálásra kerülő lakás tu­lajdonosa csereként bérlakást kér, vagy lemond a cserelakásról. A rendelet kimondja, hogy cserela­kásigény esetében a kártalanítás­ra vonatkozó szabályoknak meg­] felelően kell eljárni, s az épületnek | a kisajátított lakásra eső értékét 1 40 százalékkal csökkenteni keil. 1 Teljes pénzkártalanüásra jogosult j viszont az a tulajdonos;, aki ie- J mondott a cserelakásról, tehát vál- ; lalta, hogy a lakásügyi hatóság, il­letve a kisajátítást kérő szervezet nélkül saját maga oldja meg laká­sának pótlását. Az együttes rendelet lehetőséget nyújt a lakásügyi hatóságnak* hogy a szanálásra kerülő lakás tu­lajdonosát — saját kérelmére — szövetkezeti, tehát tanácsi érté­kesítésű lakáshoz juttassa. Termé­szetesen ez az intézkedés feltéte­lezi, hogy a tulajdonos legkésőbb a tanácsi értékesítésű lakásba való beköltözéskor átadja a szanálandó lakást a kisajátítást kérő szerve­zetnek. Ebben az esetben a lakás­ügyi hatósággal kötött megállapo­dás alapján az Országos Takarék­pénztárhoz köteles befizetni és a tanácsi értékesítésű lakás eladási árának törlesztésére elszámolni a kisajátított ingatlanért kapott kár­talanítás levonás nélküli teljes ösz- szegét, de természetesen nem töb­bet, mint az új lakás külön jog­szabályok szerint megállapított ára. Ha viszont a teljes pénzkárta­lanítás nem éri el a szövetkezeti, tanácsi értékesítésű lakásért fize­tendő előtörlesztési összeget, az ár 15 százalékát, akkor ki kell egészí­teni, és az előtörlesztés összegét kell befizetni. A lakás vevőjét nemcsak a szokásos kedvezmények és feltételek, hanem a rendkívüli törlesztéssel járó kedvezmény is megilleti akkor, ha a befizetett j kártalanítási összegen felül is tel­jesít rendkívüli törlesztést. A rendelet hatályba lépett, de előírásait már nem lehet alkalmaz­ni a felek között megállapodással befejezett, valamint a jogerősen elbírált ügyekben. Összkomfortos tanulóképzés Teljes lakókomfortot magá­ban foglaló „metszetet” készí­tettek a győri Magyar Vagon- és Gépgyár egyik új tanműhe­lyében. A tanműhelyi lakó­házmetszet valódi szerelvénye­ken szemlélteti a fürdőszoba, előszoba, konyha, hálószoba helyiségek villanyszerelési és csőhálózati berendezéseit Az új tanműhelyben a villanysze­relő és csőhálózatszerelő szak­munkástanulók a gyakorlat­ban sajátíthatják el a szakmák fogásait. A két szakma tanu­lóinak „komfortos” tanműhe­lyében szeptembertől több, mint 150 vagongyári fiatalt képeznek. Vege a vitorlásnak - konténer készül O Százak fényképeztették le magukat az eddigi vásá­rokon — a vitorlázó repülők mellett. Az idei BNV volt az első, amelyen nem állították ki a repülőket. Oka: megszűnt a hazai gyártás. A Pest-vidéki Gépgyár esztergomi üzemében látni még egy-két repcsit: ja­vításra várnak. Fontos termékük a mini­konténer. Ilyen apró lá­dákban szállítják ma már az üvegcsöveket, s 30-ról 5 száza­lékra csökkent a törés. Egri Andor üzemvezető: __ néhány éve áttértünk a kö nnyűfém szellőzők, vent Bá­torok gyártására. Évente 25— 30 ezer darabot készítünk be­lőle. íme: a ventillátor „lég­csavarjai”. Foto:Gárdos

Next

/
Oldalképek
Tartalom