Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-06 / 132. szám
1971. JÚNIUS 6., VASÁRNAP A BNV-ről Poznanba A magyar ipar több száz új gyártmánya sorakozik fel a június 13—22-ig tartó poznani nemzetközi vásáron, ahol a Hungexpó a 23 magyar kiállító számára több, mint 2800 négyzetméter területet foglalt le. A Hungexpó e hét végére eljuttatta a lengyel vásárvárosba a kiállítási anyag utolsó szállítmányait is, benne néhány olyan gépi berendezést, amelyet a BNV-ről egyenesen Poznanba vittek. Remények, Ígéretek, brutalitás HŰ TÜKÖR Cs. János péceli „családfőnek” igazán nem járna ki a diszkréció. Nem is őmiatta teszem, hanem az elgyötört feleség és két — feltehetően alkoholmámorban fogant — kisgyermeke miatt. Az asszony egy szerkesztőségi fogadóórán mondta el először zsák utcába jutott életét. Most pedig itt kuporgunk sám. likon-hokkedliken a tenyérnyi, rossz-szagú udvaron, beszorítA kis meg a nagy politika jlf inden szó, szándék, ál- lásfoglalás, döntés és határozat annyit ér, ameny- nyit tükröz a valóságból, s amennyit jövőbeni teendőként, a gyakorlatba ültethetnek át belőle. Ezért, hogy — s ne használjunk idézőjelet, ezzel is tisztelve a valóságot — a kis meg a nagy politika között eltérések lehetnek. Vannak is. Időben — amikor a központi elhatározás csak nagy késedelemmel valósul meg helyben —, térben — amikor a központi akarat fokozatosan lefelé halad, torzulhat is —, s olykor elvekben is! Sűrűn hallani: „ha ezt odafent tudnák...” A bevezetőnek vagy éppen zárómondatnak használt szólás legtöbbször néhány vezető politikusunk nevével, s a párt vezető testületéinek megjelölésével együtt hangzik el. A negatívumban — mert a „ha ezt odafent tudnák” minden esetben a rossz légkör jele — van pozitívum is: az emberek bíznak, hisznek a nagy politika tisztességében, helyességében, s nem azt vitatják, hanem azt, ami helyben vagy ahogyan megvalósul belőle. A nagy politika egyre inkább elveszti titokzatosságát. Az ország dolgai a legszélesebb nyilvánosság előtt kerülnek megvitatásra — akár úgy, hogy a televízió jóvoltából ott lehetünk az ülésteremben, akár úgy, hogy határozattervezetek előzetes és nyilvános vitára adnak lehetőséget —, s ezért nem kell találgatni, mi a közös szándék, a vezető testületek álláspontja, mi a követendő, mi a helyes. A kis politika körül azonban még mindig ott található a titokzatosság fátyla. Egy egész község találgatja, vajon miért nem nevezték ki újra tanácstitkárukat, s mivel nem tudják a magyarázatot, hát maguk ötölnek ki indokokat. A képességeit meghaladó feladatokat ellátni már nem tudó — a nagyközséggé lett település megnőtt jogkörű tanácsát irányítani nem képes —, becsületes emberből így lesz azután sikkasztó, nő- csábász, italozó... Mi köze ennek kis és nagy politika viszonyához? Hiszen egy eset.. .Igen, általában ez a válasz: egy eset csak, nem szabad messzemenő következtetéseket levonni belőle. Ám ebből az egy esetből nagyon is fontos következtetések vonhatók le. f* sorba esett a központi ^ akaraton, mert nem valósult meg a jobb tájékoztatást szolgáló párt. és kormányhatározat; sérelem érte a demokratizmust, mert valakik — a tanácstagi körzet választói — bizalmat adtak ennek az embernek, ám velük most nem közölték, miért nem érdemes újra a bizalomra; lazult a tömegkapcsolat, mert a község vezetése és a község lakossága két csoportot alkot, az egyik csoport „mindent tud”, a másik pedig semmit sem... Aligha szükséges tovább bizonyítani, hogy egy eset is, mint csepp a tengert, tükrözheti a kis és a nagy politika eltérését. És nem egy ilyen eset van. Törvényszerű, s az ellentmondások fölismeréséből következő megállapítás volt tehát a párt X. kongresszusán az, hogy a korábbiaknál jóval nagyobb figyelmet kell fordítani az ellenőrzésre, a határozatok végrehajtására és számonkérésére. Ez nem ügyrendi, nem formai kérdés! Nem arról van szó, hogy a határozatokat hozó testületek mechanikusan napirendre tűzzék egy-egy korábbi határozatuk végrehajtásának ellenőrzését, hanem arról, hogy a munka lényegi, tartalmi részévé szükséges tenni a folyamatos, rendszeres, következetes számonkérést Néhány helyen, néhány testületnél — járási pártbizottságnál, nagyüzemi párt- bizottságnál — tapasztalható már erre törekvés, de tény: a munka kezdetén vagyunk. A jó határozatok tömege sikkadt el azért, mert a határozathozatallal befejezettnek vélték a témával való foglalkozást, hiszen a határozathozatal után „megy minden a maga útján". Megy, csak ez a „maga útján” sűrűn eléggé kanyargós, olykor meg nem visz sehová. lé impányról lenne szó, újabb „aktuális” feladatról? A feladat valóban nagyon időszerű, de szó sincs kampányról. Nem politikai divat az ellenőrzés előtérbe állítása, hanem a haladás újabb, szükséges lépése. Szükséges lépés, mert a bevezetőben idézett mondás, a „ha ezt odafent tudnák” többszörösen figyelmeztet a teendőre. A fásultság, a közöny, a szem- hunyás, a rossz légkör annak következménye, hogy a kis politika a nagy politika ellenében hat; másként, torzul, az elveket félretolva. Figyelmeztet azonban másra is a „ha ezt odafent tudnák”. Arra, hogy széles körben még mindig „oda- fentről” várják a tisztázást, a rendteremtést, az útmutatást, ezer olyan kérdésben is, amelyben helyben lehet és kell tenni. Ehhez azonban arra van szükség, hogy az emberek — választópolgár éppúgy, mint a termelőszövetkezet tagja, de akár egy egész kollektíva — ne csali nagyjából tudják, hanem részleteiben is ismerjék mindazt, amit a nagy politika kimondott, követelményként, . teendőként, s ha ismerik, akkor alkalmazni is képesek legyenek. Ez magától nem következik be. Ezért elsősorban a kommunistáknak, a párt- szervezeteknek kell fáradozniuk s — példát mutatniuk! A kis meg a nagy politika közötti különbözőségek csökkentése, fölszámolása ugyanis nem egy kérdés a sok közül, hanem ez az a kérdés, amelyet joggal alapvetőnek nevezhetünk. Mészáros Ottó va sufnik és ólak közé. Még 'itt is, az asztalnál talán nem na- J gyobb területen, a léckerítés > tövében virágot és zöldséget termel. Kiságy a kórházban — Egy-egy ebéd majd ebből; is kitelik — mondja, amikor észreveszi, hogy a szikkadt kis j földdarabot csodálom. Aztán \ jön Már Ilka egy kannával, és | a perzselő napon öntözni kéz- i di a palántákat. Szeretnék szólni neki; hagyd abba, ezt most nem lehet, várj, amíg hű- vösödik, de nem biztos, hogy Mártiira engedelmeskedne. Jól fejlett hatéves kislány — agyhártyagyulladás után. Eklamp. sziás. Jancsikát hiába keresem. Csak fényképről láthatom. Hároméves, de egynek tűnik. Jobb lába vastag kötésburokban térdig. Kilenchónapos kora óta. Budapest szinte valamennyi gyermekkórházában kezelték már, zárójelentései vastag kötetet tesznek ki, pedig nincs is itt valamennyi. De ha még nem is tud beszélni, egyedül enni, mégis emberke. A kórházi kiságy Sarkában meghúzódva egyre az anyját lesi. — Hetente háromszor megyek be hozzá. Az útiköltség és mindig vinni neki valamit, j A férjem soha nem jött bej hozzá, illetve egyszer mondtam, hogy az orvos beszélni akar vele. Könyörögtem, ne úgy nézzen ki, mint szokott. Megígérte, megmosdik és rendes ruhát vesz fel. Megbeszéltük, hogy szerdán a buszmegállóban találkozunk. Ott is volt, mocskosán, olyan részegen, hogy tántorgott. Ordítozott, adott egy százast, megijedtem, hogy így akar a kocsira felszállni. Inkább elszaladtam. Cs.-né huszonnyolc éves. Elöl már alig van foga. Bőre sárgán feszül az arcán. Nem kell számolnia a kalóriákat, mennyit egyen, hogy el ne hízzon. Mártikát farkasétvággyal áldotta meg a sors. Most is pa. rizert majszol a küszöbön. Ha nem leap enni, és azt, amit kér, dühöng. Mindezt havi nyo’c- száz forintból. Ugyanis a háromtagú családnak ennyi az összjövedelme, amit a bíróság gyerektartás címén megítélt. Mártikát biztonsággal nem lehet magára hagyni, iskolába sem mehet az ősszel. Ahogy a hivatalos jelentés fogalmazza: nem közösségbe való. Mindazonáltal az anya megkérte a tanító nénit, foglalkozzon vele az előkészítőben. Közben reménykedik, hátha... — Ha Jancsikát hazaadják a kórházból, még ennyit sem tudok tenni. Egy-egy kis vasalást, varrást hoznak, elszaladhatok takarítani. De a kisgyereket nem lehet magára hagyni, teljesen tehetetlen. Nyolc esz'endő Cs.-né nyolc éve ment férjhez. Menekült iszákos apja mellől. Borzalmasnak érezte az életeit a nyolc testvérrel az örökös, dühös káromkodással telt légkörben. A férje azt ígérte, elviszi onnan, telket vesznek, építenek. A telek valóban meglett kinn a péceli határban. Kisház, kert helyett a mindinkább italozóvá vált Cs. deszkákból kalyibát ácsolt össze magának, és ha kedve úgy tartja — odaköltözik. Eddig tizenháromszor akadt ilyen kedve. Mindig olyankor, amikor egy-egy nagy fogadkozás után az asszony Visszavette és elkezdtek embermódra élni. Amikor már vettek egy süldőt, amikor a szerződött lucernát lekaszálták, amikor építőanyagra gyűjtöttek. Magyarul, amikor egy kis pénz volt a házban, aminek sürgősien a nyakára lehet hágni. Altkor jött az ivás, az asszonyverés — és a költözés a kalyibába. Válasz nélkül A tsz-irodán Földvári Sándor elnök nagyon meglepődik. — A Jancsi? Kocsis. Tudtommal ő sem iszik többet, mint mások, sajnos, a többi is sokat iszik. De hogy a családjával így él... Éppen a múlt héten jött be hozzám, hogy Szövetkezeti lakáshoz juthatnak a szanálandó lakások tulajdonosai haza kell hozni a kisfiát a kórházból, adjak neki előleget, Kérdeztem, háromszáz forint elég lesz-e? — Ide nem jött hozzám panaszra egyik sem. Mindenesetre lesz hozzá néhány szavam! Az asszonyon mit segíthet-! nénk, miért nem ment a ta-1 nácshoz? A határba, Cs. Jánost megkeresni, a tsz pénzitárosnője kísér el. Az emberről tudja, hogy iszik, többször próbált szót érteni vele, amikor különböző címeken pénzt akart felvenni. Szépen keresne, ha rendszeresen dolgozna. Az asszonyról csak jót mond, valamennyien ismerik az irodán, milyen sokat törődik a két gyerekkel! Végre, mozgó pont a látóhatáron, a tanyából fiút szála jtanak Cs.-ért. Aztán megérkezik. Nyomokban is alig emlékeztet az esküvői kép daliás vőlegényére. — Mikor volt benn utoljára Jancsikánál a kórházban? összefonja a karját. Az egész beszélgetés alatt egyetlenegyszer sem láttam a szemét, valahová, a távolban pöfögő traktorra bámult. Harmincegy éves, fogatlan, nehezen értem a szavát. — Hát szerdán. — És mit mondott az orvos? — Hát. Mit tudom én. Amit szokott, hogy jól van. — Mi a jövőben a szándéka? Ha nem segíti a családját, mi lesz így magukból? Várok a válaszra, azonban — hiába. Tenni kell valamit Cs.-nén segíteni kell, ez nem vitás. De hogyan? Kap majd valami segélyt a termelőszövetkezettől, a munkahelyétől, és talán máshonnan is. Megmozdul érte a tanács. Jön a tél, tüzelő és sok minden más kell oda, ahol két beteg kisgyerek él. A fiút feltétlenül gyermekotthoniban kellene elhelyezni. Mivel szellemileg fogyatékos, még a szokásosnál is nehezebb a dolog, őt nem lehat Fótra vinni. Pest megye hatvan helyet kapott a garai gyermekotthonban, ahol ezeket a kicsinyeket gondozzák. Közel kétszázan várakoznak azonban a hatvan helyre. Joggal megkérdezhetik: ha segíteni nem tudunk, miért írtam meg ezt a szomorú riportot? Tükörnek. Hogy akik még az első pohárnál tartanak, belenézzenek. Komáromi Magda A lakásépítési program megvalósítása érdekében gyorsítani kell az újabb lakótelepek, városrészek építési területeinek előkészítését,, s így a korábbinál nagyobb arányban kerül sor a leendő új városrészek helyén levő régi, földszintes, elavult épületek lebontására. Ehhez alapvető követelmény, hogy a lebontandó, szanálandó régi lakásokat minél előbb kiürítsék, de a tanácsoknak sok nehézséget, késedelmet okoz, hogy a szanált lakásért cserébe tanácsi bérlakást adjanak. Jelentősen enyhíteni lehetne ezeket a gondokat a szövetkezeti, tanácsi értékesí- tésű lakások juttatásával. Az eddigi jogszabályok azonban sok, ezzel kapcsolatos kérdést nyitva hagytak. Ezért az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és a Pénzügyminisztérium együttes körrendeletben szabályozta azokat a feltételeket, amelyek alapján a szanálásra, lebontásra kerülő lakás tulajdonosát — kérelmére — tanácsi értékesítésű lakáshoz lehet juttatni. Elöljáróban a rendelet azokat az eseteket foglalja össze, amelyekben a szanálásra kerülő lakás tulajdonosa csereként bérlakást kér, vagy lemond a cserelakásról. A rendelet kimondja, hogy cserelakásigény esetében a kártalanításra vonatkozó szabályoknak meg] felelően kell eljárni, s az épületnek | a kisajátított lakásra eső értékét 1 40 százalékkal csökkenteni keil. 1 Teljes pénzkártalanüásra jogosult j viszont az a tulajdonos;, aki ie- J mondott a cserelakásról, tehát vál- ; lalta, hogy a lakásügyi hatóság, illetve a kisajátítást kérő szervezet nélkül saját maga oldja meg lakásának pótlását. Az együttes rendelet lehetőséget nyújt a lakásügyi hatóságnak* hogy a szanálásra kerülő lakás tulajdonosát — saját kérelmére — szövetkezeti, tehát tanácsi értékesítésű lakáshoz juttassa. Természetesen ez az intézkedés feltételezi, hogy a tulajdonos legkésőbb a tanácsi értékesítésű lakásba való beköltözéskor átadja a szanálandó lakást a kisajátítást kérő szervezetnek. Ebben az esetben a lakásügyi hatósággal kötött megállapodás alapján az Országos Takarékpénztárhoz köteles befizetni és a tanácsi értékesítésű lakás eladási árának törlesztésére elszámolni a kisajátított ingatlanért kapott kártalanítás levonás nélküli teljes ösz- szegét, de természetesen nem többet, mint az új lakás külön jogszabályok szerint megállapított ára. Ha viszont a teljes pénzkártalanítás nem éri el a szövetkezeti, tanácsi értékesítésű lakásért fizetendő előtörlesztési összeget, az ár 15 százalékát, akkor ki kell egészíteni, és az előtörlesztés összegét kell befizetni. A lakás vevőjét nemcsak a szokásos kedvezmények és feltételek, hanem a rendkívüli törlesztéssel járó kedvezmény is megilleti akkor, ha a befizetett j kártalanítási összegen felül is teljesít rendkívüli törlesztést. A rendelet hatályba lépett, de előírásait már nem lehet alkalmazni a felek között megállapodással befejezett, valamint a jogerősen elbírált ügyekben. Összkomfortos tanulóképzés Teljes lakókomfortot magában foglaló „metszetet” készítettek a győri Magyar Vagon- és Gépgyár egyik új tanműhelyében. A tanműhelyi lakóházmetszet valódi szerelvényeken szemlélteti a fürdőszoba, előszoba, konyha, hálószoba helyiségek villanyszerelési és csőhálózati berendezéseit Az új tanműhelyben a villanyszerelő és csőhálózatszerelő szakmunkástanulók a gyakorlatban sajátíthatják el a szakmák fogásait. A két szakma tanulóinak „komfortos” tanműhelyében szeptembertől több, mint 150 vagongyári fiatalt képeznek. Vege a vitorlásnak - konténer készül O Százak fényképeztették le magukat az eddigi vásárokon — a vitorlázó repülők mellett. Az idei BNV volt az első, amelyen nem állították ki a repülőket. Oka: megszűnt a hazai gyártás. A Pest-vidéki Gépgyár esztergomi üzemében látni még egy-két repcsit: javításra várnak. Fontos termékük a minikonténer. Ilyen apró ládákban szállítják ma már az üvegcsöveket, s 30-ról 5 százalékra csökkent a törés. Egri Andor üzemvezető: __ néhány éve áttértünk a kö nnyűfém szellőzők, vent Bátorok gyártására. Évente 25— 30 ezer darabot készítünk belőle. íme: a ventillátor „légcsavarjai”. Foto:Gárdos
