Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-03 / 129. szám
6 "‘"ZMírtap 1971. JÚNIUS 3., CSÜTÖRTÖK Papíron már megoldott Szükség van még a bányavízre 1 Jóformán nem volt olyan tanácstagjelölő gyűlés a közelmúltban Pilisszentivánon, ahol valaki meg ne kérdezte volna: mit tud a jelölt a „vízügyről”? Ahogy arrafelé hívják, a ^vízügy” nem újkeletű és a Pest megyei Hírlapban is olvashattak róla. A dolomitos, karsztos vidéken az évtizedek óta tartó intenzív bányaművelés folytán a felszíni patakok inkább a mélyben foly- dogálnak. Ezért is olyan vizesek a pilisi, dorogi-tokodi bányák. Pilisszentiván és Vörösvár egy részét a pilisszentiváni bányából nyert ivóvízzel látták el. tudja biztosítani. Addig tervezési és kivitelezési munka folyik. Ezért a pilisszentiváni bányavízművet a Dunakanyar Regionális Vízműnek kell tovább üzemeltetnie. A Kőfaragó Vállalat előzetesen bejelentette, hogy a bányavízmű üzemeltetésére a szakembereket és a munkásokat átadja mindaddig, amíg a Dunakanyar Vízműnek szüksége van rájuk. A bányamérnöki teendők ellátására a Dorogi Szénbánya főmérnöke, a vízgépészeti' munkában pedig a PVCS ad segítséget. Tihany és Szántód közölt Hiába szelesebb, esősebb az idő, a szezonkezdés meglátszik a balatoni utakon. A Tihany és Szántód között járó komp is gyorsan megtelik autókkal. Az elfelejtett Nyúlj Pál ! A minőség ellen nem le- J hetett kifogás, annál in- ) kább a mennyiség ellen, 1 mert a melegebb napok beköszöntővel a víz mindig kevesebb lett. 1969-ben a bánya működése megszűnt. A továbbiakban a Pest megyei Víz- és Csatornázási Vállalat volt köteles a terület vízellátásáról gondoskodni. Megállapodást kötöttek a bányát ipari célokra átvevő Kőfaragó Vállalattal, hogy gondoskodnak a mélyben működő vízmű üzemeléséről, állandó biztonságáról. A Kőfaragó Vállalat húsz volt bányászt azért alkalmazott, hogy a vízszivattyú körüli munkálatokat ellássák. A teljes fenntartás havi három- százezer forintba kerül, s ezzel kiérdemelte a Magyarország legdrágább víznyerési módja címet. A vállalat szerződése egyébként júniusban lejár, amit nem is újítanak meg. Ez év januárjában a Pest megyei Víz- és Csatornázási Vállalat átadta a területet a megalakult Dunakanyar Regionális Vízmű Vállalatnak. A Budai Járási Pártbizottság összehívta az érdekelteket, akikkel eldöntötték, hogy az elkövetkezendő négy évben kinek a feladata az érintett. terület körülbelül nyolcezer lakosának vízellátása. A Dunakanyar Regionális Vízmű Szentendréről a pilis- vörösvár—pilisszentiváni terület ellátását csak 1975-től — öcsi, meg tudnád mondani, merre van Nyáry Pál síremléke? — Persze! Ezen az úton végig, és ott az erdőben, az a nagy kő... — És azt tudod, ki volt Nyáry Pál? — Hányadikos vagy? — Ötödikes. Lexikonadatok: Az első monori követ, Pa- tay József legjobb barátja, Nyáry Pál 1871. április 21-én Pesten, a Duna-parti Stein- ház IV. emeletéről levetette magát. Az éppen akkor ülésező országgyűlést a gyászhír hallatára felfüggesztették Pest vármegye Nyáry halálát úgy tekintette, mint a szabadságharc hősi halottját, ugyanis idegzetét a kufsteini várfogság viselte meg annyira, hogy öngyilkosságba menekült Pest vármegye Nyáregyházán síremléket állított neki. ezzel is kegyelettel adózva annak a férfiúnak, aki igen sokat tett a megye felvirágoztatásáért. Nyáry Pál (1806—1871) politikus, Pest megye alispánja. 1848-ban belügyminiszteri teendőket végzett a honvédelmi bizottmányban. A debreceni országgyűlésen békepárti, 1860—61: határozati párti, 1865: Tisza-párti. Idézet egy levélből: „Április 22-én kis cikk jelent meg a „Monor és Vidé- ké”-ben. Emlékezés Nyáry Pálra, halálának 100. évfordulóján címmel. A cikk befejező része megemlíti, hogy szülőfalujában, Nyáregyházán kegyelettel megemlékeztek az évfordulóról, élő virágokból font koszorúk borították el a sírt. Többször olvastam Nyáry Pálról, gondoltam, ő is ott munkálkodott, ahol én, mint megyei tanácstag a megye és a község érdekében, én is adózok emlékének annyival, hogy felkeresem a sírját Nyáregyházán. Ott ért a nagy meglepetés. Sírján nemhogy élővirágkoszorúk nem voltak, de még a téli falevél sem volt elgereblyézve. Szomorú látványt mutatott a kidőlt szegélykő. Csak a gránitkőbe vé- seu 1871 jelezte, hogy eltelt száz év. Ügy gondolom, hogy aki a cikket írta, úgy írta, ahogy elképzelte. Tisztelettel: Kürti Józsefné, Gyömrő. Csokonai u. 13.” Valóban, az emlékmű szegélykövei még ma is kidőlten fogadják az arra tévedő látoI gatót, virágnak nyoma sincs. Nyáry Pál emlékére — halálának 100. évfordulóján — senki sem adózott kegyelettel. Mi a véleménye erről a községi tanácselnöknek? — A cikk téves, előzetes tájékoztatáson alapulhatott... Egyébként húszezer forintot szánunk a költségvetésből arra, hogy a hősi emlékművetés Nyáry Pál sírját rendbehozzuk, még a nyáron. A tanácstitkár: — Én még emlékszem arra, hogy amikor iskolások voltunk, milyen ünnepségeket rendeztek a sírkertben. Erről a régi öregek is sokat tudnának mesélni. Nyáry Pál...? Van egy gyűjtésünk, ami Nyáregyháza történetét dolgozza fel, de most éppen nincs itt. Én annyit tudok, hogy sokat tett a megyéért és nagy művészbarát volt Az emlékmű mellett az a kis sírkő hárfával, például Schodel- néé. Schodelné Klein Rozália, a Nemzeti Színház tagja volt, első világhírű operaénekesnőnk ... Egyébiránt Nyáry Pál kardja, mentéje még megvan otthon a lakásomon. Ott lakom a régi Nyáry-kúriában. Szolgálati lakásban. Igen ... az emlékművet rendbe kell hoznunk. Rendbehozzuk, még az idén. A pórul járt tréfacsináló Bertalan bácsi, a hivatal könyvelője, évek óta azért örvendett közkedveltségnek kollégái körében, mert a legel- szontyolodottabb hangulatot is képes volt derűssé változtatni. Egy vicc, tréfa mindig akadt a tarsolyában, amellyel mosolyt csalt társai arcára, vidámságot lopott a szívükbe. Ha elapadt tréfáinak a készlete. újakat eszelt ki; el is nevezték tréfacsináló- nak. Nemrég azonban visszafelé sült el a tréfája. Valamiért hazaszaladt, s otthon — meghallvá. a rádióból a lottósorsolás eredményét —, üsse kő azt a három forint harminc fillért, elhatározta, egy üres szelvényen átikszeli az öt nyertes számot. Meg is tette, visz- 6zament dolgozni, s a hivatalban aztán, mintha mi sem történt volna, szendén ült asztalánál, s befelé mosolyogva figyelte, hogy a többiek milyen mohón esnek az újságnak. Egyeztették tippjei- kst a lottó kihúzott számaival — s „a fene egye meg, most sem nyertem”, „többé nem lottózom”, vagy „én kitartok a két év óta tippelt számok mellett, egyszer be kell futniok”, meg efféle megjegyzésekkel illették azt a tényt, hogy nincsenek a nyertesek között. Bertalan bácsi, mintha csak kevésbé érdekelné, megkérdezte: „Milyen számok nyertek?” Megmondták neki. Erre komótosan elővette levéltárcájából a húzás után kitöltött szelvényét, s beleélve magát a hirtelen örömtől sújtottak lelkiállapotába, hebegve mondta: „Gyerekek ... én ... nye-hertem ... ötös találatom van!” Mint méhraj a virágos fára, pillanat ala rászálltak a kollégák, s egymás hegyéről-hátáról nézték az öt bűvös számot. — No, de ilyet. Bertalan bácsi, maga milliomos lett... Ekkora mázlit... Gratulálok — fogták, rázták a kezét, ő meg csak mosolygott, mint aki nem is érti, hogy miképpen kegyelheti ennyire a szerencse. A hivatal többi szobájában percek alatt szétfutott a híre, hogy Fortuna istenasszony homlokon csókolta a könyvelőt. — Nincs igazság. Egy ilyen vén per- nahajder ... Minek annak már a pénz... — hangoztatták a háta mögött, s a tegnap még közkedvelt Bertalan bácsi a köz- irigység témájává vált. Am az emberek reális érzékűek, s lévén a kölcsönkérés általános szokás — másnap már megjelent a könyvelő lakásán a pumpolás első fecskéje. Utána a második, a tizedik, a huszadik. — Édes Bertalan bácsi, meghalt a nagymamám, díszes temetést szeretnénk rendezni neki. Megérdemli szegény, olyan jó lélek volt. Mindenkin segített. De nincs pénzünk ... Csak három hónapra, drága Bertalan bácsi, ötezer forintot..,, — Kedves kartársam, remek üzleti lehetőség. Harminc százalék kamat. Csak egy évre adjon kölcsön százezer forintot — kérte a másik. És így tovább. Két nap alatt tizenöt esküvőre hívták meg a könyvelőt, mint a „legkedvesebb vendéget”, harminc gyerek keresztapaságát szerették volna rátukmálni (annyian nem is születtek), s mivel özvegyember, ötven házassági ajánlatot kapott a szebbik nem „kimondottan jó családból származó, tiszta múltú, intelligens, otthont kedvelő” képviselőitől. Hasztalan magyarázta szegény Bertalan. hogy tréfa volt az egész. Nem hitték el neki. „Szívtelen, zsugori” — mondták róla. Azóta ideggyógyászhoz jár, magánkezelésre, de az a gyanúja, az orvos azért vizsgáltatja oly‘ hosszadalmasam mert ő is azt hiszi, hogy nemsokára felvesz csaknem kétmillió forintot. Ebbe bele lehet bolondulni — panaszolta legmeghittebb barátjának. — Hja, kérlek — felelt az —, a pénzzel nem lehet tréfálni! Tarján István Vajon miért csak most? Miért késve? Kevés történelmi emlék van a monori járásban, azt a keveset sem becsüljük meg? Nem jut rájuk néhány szál virág, legalább nevesebb évfordulókkor? Koblencz Zsuzsa Lnport propán-bután javítja i ellátást A nyári hónapokban rendszerint nagymértékben növekszik a propán-bután gázfogyasztás. Az ellátás nagyobb zavarainak megelőzésére az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt a külkereskedelemhez fordult, hogy további behozatalról gondoskodjék. A Mine- ralimpex külkereskedelmi vállalat 1971-re a Szovjetunióban eredetileg 37 500 tonna propán-bután gázt kötött le, s most sikerült újabb háromezer tonnával kiegészíteni ezt a mennyiséget. A szállításokat úgy ütemezték, hogy júniusban 3000 tonna érkezzék. Most éppen 1500 tonnányi van útban. Kivonják a faládákat Sörhöz: csak üTűanyagrekesz A sörgyárak június 1-től már csak műanyagrekeszekben szállítják a palackos sört az üzletekbe és a vendéglátó I helyekre. A fa sörösládákat f június 30-ig kivonják a forga- i lomból, tehát addig az itíőpon- j tig veszik át a 'gyárak, a lerakatok és a kirendeltségek be- 1 tétdíjtérítéssel a faládákat. Mivel tölti munkaidejét? A feimeresek izgalomba hoztak, csaknem szívenütöt- tek. Van-e izgalmasabb kérdés, van-e, ami jobban foglalkoztatja ma hazánk lakosságát, mint az a nagy jelentőségű probléma, amelyről lép ten-nyomon statisztikák, felmérések készülnek: mivel, hogyan töltjük szabad időnket? Ha lehet hinná a számoknak, a szociológusoknak, a kutatóknak, a pszichológusoknak, akkor egyre rosszabbul. Mert mit csinálunk a szabad időnkben? Keveset járunk színházba. Keveset járunk kirándulni. Keveset járunk futballmeccsre. Keveset foglalkozunk a gyerekekkel, a férjjel, a feleséggel. Keveset végzünk a családi otthonban házi munkát (természetesen a mosogatást és a nagymosást értve ez alatt). Keveset olvasunk. Keveset nézzük a televíziónak azokat a műsorait, amelyeket tanácsolnak, ezzel szemben annál többet bámuljuk a képernyőt olyankor, amikor az mások szerint elég káros. Végtére is tehát nem lehet tudni, hogy mivel töltjük a szabad időnket. Ami pedig egyre növekszik. És azt talán lehet tudni, hogy mivel foglalkozunk munkaidőben? Mert úgy igaz, hogy az egyre zsugorodik, legalábbis elméletileg, a szaporodó túlórákat nem számolva, de azért mégis csak ez teremti meg a szaporodó szabad időhöz is a pénzt. Az ember úgy képzelné el a dolgot, hogy előbb megvizsgáljuk: mivel töltjük munkaidőnket, hogy aztán ennek alapján lehessen egyre több szabad időnk. Ezzel szemben a szociológusokat, a kutatókat. a statisztikusokat, a pszichológusokat főleg a szabad idő izgatja. Hát mivel töltjük a munkaidőnket? Mindenekelőtt természetesen munkával. Nincs igazuk azoknak a cinikusoknak, akik úgy vélekednek, hogy nálunk soha nem dolgozik senki a munkahelyén. Ez nem lehet így, végtére is azért szépen gyarapodunk, s minden érték forrása a munka. amint azt a szintén munkaidőben jegyzetelt politikai gazdaságtani brosúrák, Marx nyomán olyan határozottan állítják. De... Munkaidőben nemcsak dolgozunk, mert rengeteg olyan teendőnk van, amit csak munkaidőben lehet elvégezni. Először is táplálkoznunk kell, s elmúltak azok az Idők, amikor a dolgozó kénytelen volt papírba csomagolva magával vinni az elemózsiát, vagy kis lábasban az ételkéjét. Most már mindenütt van büfé, ahol ki-ki bevásárolhat. Igaz, hogy mivel csínján kell bánni a beruházásokkal, ezek a büfék mindenütt a kelleténél kisebbek. Következésképpen: nemcsak elmegyünk a büfébe, nemcsak eszünk valamit, hanem a kettő között álldogálunk is egy darabig. Annál is inkább, mert az eladó is dolgozik, következésképpen ö sem csupán munkával tölti a munkaidejét. Például éppen cseng a telefon ... Ha végzett a büfében, haza kell telefonálnia a szomszédba, hogy amikor jön a postás, adják át neki az ötven forintos tv-előfizetési díjat. A postás ugyanis munkaidőben jön a pénzért, csekken befizetni nem lehet, illetőleg elég körülményes a dolog. A szomszédasszony aztán megkéri a dolgozót, hogy ha már úgy is benn van a városban, szeressen banánt, mert állítólag néhány üzletbe érkezett. És csakugyan, az iroda ablakából oda lehet látni a nagy Csemegére, amely előtt hosz- szú sor áll. Nem vitás, hogy itt van banán. A dolgozó evorsan leszalad, mert más dolgozóv r— -- mc’”f ették, s ha nem iparkodik, hanem tovább dolsozik. hoppon marad azokkal szemben, akik nem dolgoztak és iparkodtak a Csemegébe. A banánügy lebonyolítása után ideje megtárgyalni a belkereskedelem helyzetét különösen és fejlődésünk gátjait általában. Mégis Csak tűrhetetlen helyzet, hogy aki reggeltől estig megállás nélkül dolgozik, hátrányban van azokkal szemben, akik csalt bejárnak és mímelik a munkát. A rövid eszmecsere harcos elhatározással fejeződik be: ideje, hogy a gazdasági ösztönzőkön változtassanak az illetékesek az egyetlen lehetséges, igazságos módon úgy, hogy mások többet dolgozzanak, mi pedig többet keressünk. Mire ez is megvan, elérkezik az ebédidő. Az üzemi étterembe nagyon pontosan kell menni, mert egy vállalat működésében lehetnek fennakadások, de egy konyháéban nem. Ebéd után aztán meg lehet főzni a feketét, hogy ennyi hajsza után egy kicsit felélénküljön az ember. Egy pillantás az ablakból a gyárudvarra: munkaruhás emberek sütkéreznek a napsütésben. Tehetik, még maradt néhány percük az ebédidőből. Egyébként sem sietős, mert a technológián, ahol a rajzokat, a leírásokat keresték az új munkához, közölték velük, hogy Mici néni, az irattáros légótanfolyamon van, jöjjenek vissza majd úgy másfél óra múlva ... Szegény gyerek közben hazaért az iskolából. Űjabb telefon a szomszédasszonynak: lenne szives áthívni a kölyköt, mert a legutóbbi szülői értekezleten az osztályfőnök azt kérte, foglalkozzanak vele a szülők többet. Hát hogyne foglalkoznának, dehát munkaidő után már késő van. ha az ember hazamegy, már azt sem tudja, hogy hol áll a feje. A gyerek elég pimaszul vála» szol a kérdésekre, ettől boái 1 a főfájás, gyerünk le az orvosi rendelőbe. Ott mások is vannak, várni kell egy kicsit. Az orvos csóválja a fejét: szörnyű, mennyi az ideges ember, ez a mai hajszával teli élet nem tesz jót az egészségnek. Szerencsére még másfél óra. s vége van a munkanapnak. Néhány gyors intézkedés, a többi ráér, nem ég a ház, a szocializmus felépítése egész történelmi időszak. nem szabad egy műszakban elintézni.. Es aztán ki lehet már tódulni a kapun. Hullára fáradva az egész napi munkától. És most előtte áll az egész délután. Szegény — legalább is így tartiák a szociológusok. a kutatók, a pszichológusok — tulajdonképpen nem is tudja, hogy mit kezdjen vele. Mindenesetre rohan bevásárolni, aztán valahogy feltülekszik a buszra, s bár mosni kellene, otthon hulla- fáradtan végignyűlik a he- verőn. Pihen a kultúrálatlan. fogalma nincs róla, hogyan kel kulturáltan eltölteni a szabad időt. Talán, ha egyszer mindenütt alaposan megvizsgálják majd a munkaidő hasznos eltöltésének lehetőségeit, s biztosítják is annak feltételeit, nem beszélünk majd annyit a szabad időről sem. Mert az igazság az. hogy aki heti negyvennégy vagy negyvennyolc órát tölt a munkahelyén, az mindenképpen alaposan elfárad. Akármivel telik is el az ideje. Vannak bizony nagyon fárasztó tevékenységek. amelyeket azonban semmiképpen nem lehet munkának nevezni, a szó közgazdaságtani értelmében. Értéket nem hoznak létre, csak fáradságot. Ez az a fáradtság, amelyet olyan nehéz kipihenni szabad időben És a másik aa amire azí mondja a magyai közmondás, hogy jól végzett munka után édes a pihenés. Ilvent kívánok szívből valamennyiüknek. Pintér István
