Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-25 / 148. szám

1971. TÜNTT7S 25., PÉNTEK kKítUm ARATÁS KÉT MENETBEK A torony 700 év a Duna partján Hegyes: így nevezték el a váciak azt a vakolatlan ter­méskőből épült tornyocskát, amely 700 esztendeje dacol az elmúlással a vén Duna part­ján. Túlélve tűzvészt, árvizet, török hódoltságot, Habsburg- einyomást, pusztító háborúkat. A Hegyes tudósa Vácnak nincs oka panaszra: müemlekekQen gazdag város. Kevesen tudják azonban, hogy ez az egyetlen váci építmény, amely a török idők elölt épült, s mindmáig épségben fennma­radt. Stefaits István, a Vak Boty- tyán Muzeum igazgatója „kí­vülről tudja” a Hegyest. Hem is csoda, hiszen ö írta meg a város helytörténeti monográ­fiáját. — A Hegyes feltehetően a régi városfal saroktornya volt. A váci városfal a mohi csa­tavesztés után épült, 1205 tá­ján, amikor IV. Béla a kipusz­tult magyar lakosság helyére idegeneket telepített a „ma­gyar várostól” északra. A to­rony eredetileg pártázatos fal­koronában végződött, s ez egy­ben lőrésekül is szolgált. Ka­tonai rendeltetése magyaráz­za, hogy a tornyon művészeti stílusjegyek nem találhatók. Román stílust utánzó ablakai jóval a városfal maradványai­nak lebontása után, valószínű­leg a múlt században készül­tek. A torony pincéjének falá­hoz erősített vaslánc megerő­síti azt a feltevést, hogy a he­lyiséget börtönnek is használ­ták egészen a XX. századig. — Megnézhetném belülről a tornyot? — Próbálja meg. A Hegyes ugyanis — magántulajdon! Bokaficamító macskaköve­ken kaptatok fölfelé a szűk 1 Tabán utcán. Itt a bejárata annak a lakásnak, amelyhez a torony tartozik. A „várúr"-nál Birkózik bennem a kíván­csiság az aggodalommal. Va­jon mit találok? Milyen ember lehet a Hegyes gazdája? Az utolsó váci „várúr”. Tudja-e egyáltalán, ha belép a torony­szobába, hogy hét évszázad néz le rá a másfél méter vas­tag fAakról?... A vaskapu csikorgására fi­gyelmeztető csaholásba kezd egy láthatatlan kutya. A házi­gazda csendre inti, s bemutat­kozik: Jakab Lajos, a helyi szakmunkásképző iskola taná­ra. Kezdek megnyugodni: jó kezekben van a Hegyes. A la­kásban aztán kiderül, hogy vendéglátóm nemcsak tanár — művész is. Tehetséges festő. Azokat a román stílű ablako­kat mintha azért vágták volna a torony falába, hogy Jakab Lajos száz év múltán innen varázsolja vászonra a Duna­kanyart. Mert ez a panoráma — a szó szoros értelmében — festő ecsetjére való. — Magam is úgy találtam — helyesel a házigazda. — Ez a felfedezés adta — harminc év után — újra kezembe az ecse­tet. Az Iparművészeti Főiskola elvégzése után tanonciskolái rajztanári diplomát szerzett a Képzőművészeti Főiskolán. A nagyváros nem vonzotta a fia­tal tanárt: vidékre vágyott. Szeghalomra került, előbb rajztanárnak, majd igazgató­nak az ottani tanonciskolába. Nehéz kezű viharsarki nebu­lóknak oktatta a műszaki és szabadkézi rajzot, anyagisme­rétet, művészettörténetet. Köz­ben órákat ellenőrzött, szülői értekezleteket, osztályozó kon­ferenciákat tartott, vizsgabi­zottságokban elnökölt, iskolai ünnepségeken szónokolt, je­lentéseket írt, szemléltetőesz­közöket barkácsolt — és las­sanként temetni kezdte magá­ban művészi álmait. 1950-ben felszámolták a vi­déki kis tanonciskolákat. Ja­kab Lajos 14 év után búcsút mondott az igazgatói irodá­nak. Most már csak tanítani akart. Rányitni az ipari tanu­lók szemét a szépre. Harminc év után Két évig helyezgették ide- oda az országban, mindig tá­volabb a családtól. Utoljára Vácra került. Az első útja a Duna-partra vezetett. Itt látta meg először a Hegyest a kompátkelőhely és a hajóál­lomás között. A második út a tanácshoz vitte: eladó ház után érdeklődött. Máig sem felejti azt a boldogságot, amit akkor érzett, mikor kiderült: az el­adásra kínált Liszt Ferenc rakparti ház és a Hegyes azo­nos. Otthonra talált. — A gyerekeim — hárman vannak — azonnal elnevezték Bagolyvárnak. Pedig ez a fehérre meszelt, kör alakú toronyszoba távol áll a bagolyvárak fogalmától: tiszta, világos, derűs. Falait családi fényképek és egy nap­raforgós csendélet díszítik. Ez volt az első képe, harminc év után, amit azóta portrék, csendéletek, tájképek, enteriő­rök, figurális kompozíciók kö­vettek. Legszívesebben akvarelt fest; a pasztellt is kedveli. Az olaj és a tempera drága mu­latság lett volna annak, aki egyetlen fizetésből három gyermeket iskoláztatott, dip­lomáig. Rekordtermés gabonából Nem niszem, nogy megbán­ta. Vízfestékkel készült port­réi éppúgy visszaadják a gyermekarc bársonyos ham­vát, az idős parasztember mó­kás ráncait, mintha olajjal festette volna. Keresem a kedvenc képeit. — Nincsenek itthon. Kiállí­tás készül a Pest megyei kép­zőművészek munkáiból a ve­rőcei Expressz ifjúsági tábor­ban ... Maga sem érti, hogyan tör­tént. A helyi képzőművészkör­nek nem tagja, a Képzőművé­szeti Alapnak még úgy sem, képeit soha nem zsűrizték, hi­vatalos szervek nem vásárol­ták. Azt mondták rá: nem mo­dem. Ráadásul képei közért- hetőek, az pedig nagy hiba. Ezért volt annyira meglepve, amikor öt képét bekérték a kiállításra. Lehet, hogy végre fölfede­zik? Nyíri Éva Gazdag program várja az idei szentendrei nyár esemény­sorozatának látogatóit. Az ün­nepélyes megnyitón, július 1-én adják át a szentendrei emlékérmeket, azoknak, akik legtöbbet tettek városuk kultu­rális életének gazdagításáért. Július 2-án rendezik meg A műemlékvédelem 25 éve című fotókiállítást és az Országos Műemléki Felügyelőség ta­nácskozását. Este tartja első előadását a Teátrum. Az ifjú zenebarátok ma­gyarországi szervezete és Pécs város tanácsa sorrendben ne­gyedszer rendez az idén nem­zetközi zenei táborozást a vi­lág zeneszerető ifjúsága ré­szére. Húsz ország mintegy 150 fiatal muzsikusa jelentette be részvételét. A zenei tábor gazdag programmal várja a fiatalokat, akiket ezúttal már kényelmes otthonban, az új Építőipari Főiskola korszerű kollégiumában helyeznek el. A legkiválóbb magyar zenepeda­gógusok előadásai alapján is- merkédnek meg a magyar ze­ne történetével, áttekintést kapnak a mai zeneszerzés helyzetéről, találkoznak zene­szerzőinkkel, és bepillantást nyernek alkotóműhelyeikbe. A Pest megyében ezelőtt há- 1 rom nappal kezdődött meg az őszi árpa aratása. A ceglédi, a I nagykátai, a dabasi és a rácke- I vei járásból jelezték, hogy ki­vonultak a határba a gépek. Eddig körülbelül 800 holdon vágták le az őszi árpát. Álta­lában a kétmenetes betakarí­tási rendszert választják még a gazdaságok. Az aratógépek rendre vágják a gabonát, majd 1—2 nap múlva a kombájnok felszedik és kicsépelik. A pi­hentetésre azért van szükség, hogy a termés kombájnéretté váljon. Az aratás kezdetére befe­jeződött a végleges ter­mésbecslés is. Az előzetes adatokhoz képest több lesz a hozam. Őszi árpából a közel 13 ezer katasztrális holdon átlagosan 14,2 mázsás hozamot várnak, fél mázsával többet, mint amennyit egy hónapja becsül­tek. A ceglédi termelőszövet­A város virágkertészeinek rózsakiállítását július 3-án lát­hatják az érdeklődők. A Ferenczy Károly múzeum lesz a színhelye a — július 10- én megnyitó szentendrei kép­zőművészek tárlatának, ame­lyen a világhírt művésztelep legnevesebb tagjainak alkotá­sait állítják ki. A szentendrei nyár idei ese­ménysorozata július 25-én zá­rul. programban nyolc házihang­verseny és két nyilvános zá­róhangverseny is szerepel, amelyet a Liszt Ferenc te­remben tartanak majd meg. A IV. pécsi nemzetközi ze­nei tábor június 29-én nyitja meg kapuit és július 15-én nyilvános hangversennyel zá­rul. — Kirakatrendezők díja­zása. Ma délután a Belke­reskedelmi Minisztérium klubjában osztják ki az or­szágos ifjúsági kirakatren­dezők versenyének díjait. A Pest megyeiek közül Bo- dócs Katalin és Perlitzy Géza ért el helyezést. kezetekben még ennél is jobb i átlagra, 17 mázsára számíta­nak holdanként. Rozsból 17 400 holdat vetet­tek a megye közös gazdaságai. Az átlagos hozam 7,1 mázsa lesz, ami azt jelenti, hogy ösz- szesen 123 380 mázsa rozsot ta­karítanak be. Szentendre kör­nyékén a megyei átlag duplá­ját termi a rozs: 14 mázsát holdanként. A triticale vala­mivel jobb átlagtermést ígér a rozsnál: 8,4 mázsát. Ráckeve környékén 10 mázsás termést is jósolnak. Triticaléból ösz- szesen 46 700 mázsa kerül a magtárakba. A búzának és a tavaszi ár­pának még csak az előzetes becslési adatait ismerjük. Ezek szerint a 76 500 holdon elvetett búza 13,6 mázsás át­lagtermést ad, összesen 1041 mázsa szemet. A jelek szerint azonban az előzetes felméréskor alá­becsülték a hozamokat, feltételezhetően meglesz a 14,2 mázsás holdankénti termés. Ez annak köszönhető, hogy az időjárás kedvez a gabonának, Az egészségügy! és a munka­ügyi miniszter — az illetékes szervekkel egyetértésben — utasításban szabályozta az egészségügyi dolgozók béreme­lésével kapcsolatos tennivaló­kat. Az utasítás hatálya az E- kulcsszám alá sorolt egészség- ügyi dolgozókra terjed ki. Az utasítás hatálya alá eső dolgozók bérét 1971. június 1-ével fel kell emelni. 1972. január 1-ével minden munkakörben, bércsoportban bevezetik az automatikus elő- lépést; azaz a dolgozót három­évenként meghatározott össze­gű béremelésben kell részesí­teni mindaddig, amíg bére túl nem lépi a besorolása szerint elérhető legfelső határt. Az utasítás, a kormány ha­tározatának megfelelően, lé­nyegesen kiterjeszti a különbö­ző munkakörökben a dolgo­zóknak járó pótlékot. így pél­dául 100—1500 forint közötti pótlékot kell megállapítani olyan fekvőbeteg-intézeti, ille­tőleg szafcrendelőintézeti veze­tőknek, akik kizárólag egész­ségügyi szervezési féladatokat nem szorult be a szem. Egyesi termelőszövetkezetekben, Rác-' keve környékén és Cegléd vi­dékén 20 mázsát is ígér a bú­za. Érdekes összehasonlítani a tavalyi és tavalyelőtti hoza­mokkal az idén várható ered­ményt. Eszerint rekordtermés­re számíthatunk. A búza ugyanis a köztu­dottan jó mezőgazdasági évben — 1969-ben — 13 mázsás átlagtermést adott a megyében, 70-ben pedig 11.9-et. Az őszi árpa 1969-ben 13,2 má­zsa szemet biztosított holdan­ként. A 70-es eredmény 12,3 mázsa volt. Lesz dolguk tehát a terme­lőszövetkezeteknek a betaka­rítással, a gabonafelvásárlók­nak az átvétellel. Az elkövet­kezendő néhány hétben azon­ban az alkatrészellátással fog­lalkozó AGROKER-en is mú­lik/ hogy a megtermett mag teljes egészében bekerüljön a raktárakba. m.k.a. látnak el. Hasonló összegű pótlék jár a módszertani osz­tályokon foglalkoztatott orvo­soknak is. Pótlékot kapnak többek között 500—1000 forint között az elmegyógyászati és ideggyógyászati intézetek, az intenzív osztályok, vértransz­fúziós intézetek, a Szakmun­kástanulók Országos Egészség- védelmi Intézete orvosai. Munkahelyi pótlékot kapnak — 200—800 forint összegben — a folyamatosan működő inté­zetek fekvőbeteg-osztályain a betegeket közvetlenül ellátó szakképzett középfokú egész­ségügyi dolgozók, továbbá a szociális otthonok egyetemi végzettségű vagy előírt szak- képesítést szerzett vezetői. A nem szakképzett egész­ségügyiek, szociálisotthon- vezetők és a takarítók ha­vi munkahelyi pótléka 100—160 forint. Pótlékban részesülnek az egészségügyi szakiskolák évfo­lyamvezetői, a megyei oktatá­si felelősök, továbbá a szenny­víztisztító berendezések keze­lői. Szentendrei nyár 20 ország — 150 fiatal IV. pécsi nemzetközi zenei tábor Béremelés az egészségügyben SZOKOLY ENDRE: ✓ Riport a riportról (22.) Duke et decorum... Bibictanyán régi sebeket /épek fel, öreg házaspár sirdogál előttem, infanteriszt Kovács Pál húsz eszten- . eje gyászt viselő szülei. Kacska kezű idősebb Kovács Pál mondja: — Mi tudtuk, hogy ő volt az el­ső, a méltóságos grófné is mondta akkoriban. Mert mi sok évig voltunk kukások Lovászháttanyán méltósá­gos Szapáry György gróf úrnál. Pali tízesztendős se volt még, amikor már velünk együtt dolgozott, fűzte a dohányt. Iskolába se járt, írni-ol- vasni se tudott, azaz katonáéknál megtanult egy keveset. Éppen 27-én i_ jött tőle levél, hogy aszongya, olyan gyakorlatra mennek, amilyen még sohasem volt. Hogyan halt meg? Mondják igy is, úgy is. Hal­lottam, hogy átal akart úszni a vi­zen Szerbiába. Meg olyat is mond­tak, hogy hídőrségen volt, meg azt is, hogy elvette az ellenségtől a zászlót. Hát bizony, én nem tudom, mi igaz, mi nem, így történt-e vagy úgy, mert akik vele szolgáltak, ak- korási gyerekek, egy se jött haza kérem. Tiszaburáról hadba vonult két­száz ember, belőlük 93 elesett. Om­lott. áradt a vér — semmiért. Bakó Mária, férjezett idősebb Ko­vács Pálné mondja: — Sokáig nem hallottunk felőle, aztán a Képes Pál írta, hogy Ko­vács Palit vitték szekéren, de már nem szólhattam hozzá. Az Illés Feri meg azt írta, egyéb újság nincsen, minthogy Kovács Pál elbúcsúzott tő­lünk. Sejdítettem én már ebből, hogy mi történt. A két tiszaburai baka nyíltan nem írhatta meg, tilos volt a halottakról beszélni, ügyesen kijátszotta a tábo­ri cenzúrát. Aztán megjött öreg Ko­vács Pál címére a szókimondó, hiva­talos papír is: „Értesítjük, hogy fia, Kovács Pál folyó évi július 29-én, a Belgrád elleni harcokban hősi ha­lált szenvedett. Megboldogult fia Zimonyban, a Franzthali temetőben lett elte­metve. Ráth Hauptmann” Mutatják a fiú fényképét, sallan- gos, virágos kalap a fején, sorozás­kor készült. A fényképet meg Ráth Károly százados, a 11. század pa­rancsnokának gyászhírt hozó levelét elkérem tőlük, és elviszem a hadi­múzeumba, ott őrzik most is az első világháború emlékei között. Tiszabura ünnepséget rendez Ko­vács Pál halálának huszadik évfor­dulóján, az előkelőbbek részére per­sze, a községházán. Ott vagyok a meghívottak között én is. Van ná­lam 200 pengő, a szerkesztőség adta kezembe, viszem Kovács Páléknak. De. hol késnek az öregek — türel­metlenkednek a meghívottak. Fisch- bein Jenő. a Bibictanya bérlője meg­nyugtatja őket: — Jönnek már, de vagv másfél kilométerre láttam őket előbb az úton. Sántít az öreg, hát lassan jár. Az uraság hintája persze, gyor­sabb. Könnyű a terhe, hiszen egye­dül hajtat be rajta a községbe. Besántikál végre az öreg Kovács Pál meg a felesége, főhellyel kínál­ják őket, húzódoznak, alig mernek leülni a székre. Zavartan tekintget- nek körül, urat. ennyit együtt még sohase láttak. Előveszik a keszkenő­jük, törülgetik szemüket, úgy hall­gatják a sok szép szót hazáról, hősi halálról, első szülöttjük vitézségé­ről Elfogódottak, meghatódottak. melyik szülőnek ne esne jól csupa szépet és jót hallani a gyermekéről. Kovácsné. Bakó Mária, úgy érzi, nem hagyhatja szól nélkül, feláll, ■ebegve beszélni kezd: — Nagyon szépen megköszönjük, hogy az ország urai így felpártolták a fiunk dolgát és mirólunk, szegény öreg cselédemberekről, akik már dol­gozni se tudnak, így megemlékez­tek. Szavaitól megemlékezem én is ar­ra, hogy a két öreg most gyalogol­hat vissza a távoli Bibictanyára. Hát­ha a jegyző valamelyik lótartó gaz­dát közfuvarba szólítaná? Meg is kérdem tőle: — Nem lehetne fórspontot kiren­delni az öregeknek? — Már intézkedtem — feleli, és ebben a pillanatban ostorral a kezé­ben, be is lép az ajtón egy gazda, hogy megmutassa, előállott. a fogat. Máskor morózusan indulna fillé­rekkel fizetett közfuvarba, most jó­szívvel mosolyog, érti miéit kellett befogni a lovait. Nem tudom, hogyan, miképpen bánik máskülönben Tiszaburán a fő­jegyző a néppel, de ezért a fórspon- tért hálásan szorongatom a kezét, és mosf leírom ide a nevét is: Szántó Józsefnek hívták. Leírom mégegyszer a Bibictanya uraságáét is. Fischbein Jenő, az ün­nepség után egyedül ül be hintájá­ba, jó lovaival útközben biztosan el­hagyja öreg Kovácsék szekerét. Később a koldussorban tengődő két öregnek mégegyszer küldhetnek száz pengőt, pengőnként adták össze a lap olvasói. De az ország urai, akiknek, noha ott sem voltak, idős Kovács Pálné hálálkodott, bizony az öregek dolgát nem pártolják fel. A hivatalos haza elvette a gyermekü­ket, attól nem kaptak érte semmit. Nemcsak ezek a Kovács Pálék, a többiek sem. És imigyen szóla Horatius: „Dulce et decorum est pro patria móri”, vagyis: édes és dicső a ha­záért meghalni. (Következik: Majdnem háború) A községekben letelepedő orvosok 3000—10 000 forint közötti egyszeri letelepedé­si hozzájárulást kapnak. Az utasítás alapján 10 000 forintig terjedő jutalomban le­het részesíteni a bányák és ne­hézipari üzemek főfoglalkozá­sú üzemi főorvosait és orvo­sait, az ilyen telephelyeken foglalkoztatott körzeti orvoso­kat és gyermekkörzeti orvoso­kat. Szabályozza az utasítás az ügyeleti és készenléti díjakat is. Július 2 Nyit a Dunakanyar nyári egyetem A TIT nyári egyetemed közül — amelyet az idén 12 város­ban rendeznek — elsőnek Esz­tergom fogadja a hazai és kül­földi hallgatókat. A Dunaka­nyar művészeti nyári egyete­me július 2-án nyitja meg ka­puit, s ezt követi sorban a töb­bi. A hallgatók száma évről év­re nő. Az elmúlt esztendőben 25 országból csaknem másfél ezren vettek részt nyári egye­temeken, s minden jel arra mutat, hogy az idén a részvevő országok és hallgatók száma egyaránt jóval meghaladja a tavalyit. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom