Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-24 / 147. szám
4 i't.al MEGYE I ✓ 1971. JÜNIUS 24., CSÜTÖRTÖK Meghalt Pál Mihály szobrászművész Hatvanéves korában elhunyt Pál Mihály Munkácsy-díjas szobrászművész, a Pest megyei képzőművészeti élet egyik kiválósága. Temetéséről később történik intézkedés. Kaptunk egy levelet A valóság meg annak a tükre Gyomron élt, itt alkotott évtizedek. óta, innen indult mindig útra, hogy számtalan csoportos kiállításon, a magyar Képzőművészet nemzeti seregszemléin részt vegyen. 1938-ban lett a Képzőművészeti Főiskola növendéke, Borg Jenő tanítványaként ahhoz a szobrásznemzedékhez tartozott, amelyik szívós és mindinkább eredményes küzdelmet vívott önmagával és az anyaggal a hagyományok követésének helyes értelmezéséért. Több irányú hatásból kialakított művészetében, különösen az utóbbi években készített köztéri szobrai és épületdíszítő plasztikái tükröznek ki- kiegyensály ózott egyéni formavilágot. A portrészobrászat jelentős területe volt művészeti munkásságának. Akár történelmű — Dózsa, Dante, akár az irodalmi művek ihletésű Don Quijote, Kalibán, avagy az 1959-ből való Női fej — mindmind jelentős alkotás. Az új kifejezési eszközök keresésének eredményeképpen olyan figyelemre méltó művek születtek, mint a Gyötrődő, A tenger és a Fekvő. A Beton- és Vasbetonipari Művek váci telepe mellett a régmúlt tárni az Idegen elé. Vác határában, hatalmas betongerendák és hosszú nyakú daruk szomszédságában avar és kelta sírokat tárnak fel. Két fiatal régész — Hellebrandt Magdolna és Tettamanti Sarolta — vezetésével a főleg diákokból álló munkacsapat eredményese* dolgozik Legalábbis ezt bizonyítja a gazdag leletek sorozata, amelyet eddig „partra” tettek. Először azonban nézzük az előzményeket. A feltételezések szerint Vác e dombos területén — az időszámítás előtti II. században — kisebb kelta település lehetett. Tizenkilenc évvel ezelőtt, 1952-ben kezdték el a sírok feltárását. Évek hosszú során összesen 81 sírt ástak ki. Azután 1969 őszétől — ekkor már a két fiatal régész vezetésével — újult erővel folytatódott a feltárás. A legfrissebb adatok: ez ideig már 233 avar és 19 kelta sírra bukkantak. És szinte minden nap tartogat a régészek számára valamilyen meglepetést. Megállapított tény: az avarok csak a „csontvázas” teNagy kísérletező kedv s az ezzel járó téma- és formagazdagság jellemezte Pál Mihály munkásságát. Az Ernst Múzeumban fél évtizeddel ezelőtt rendezett gyűjteményes kiállításának megnyitójaként Major Máté akadémikus azt írta: „Mindegyik kísérlet magában hordja a továbbjutás ígéretének csíráit, s közülük valamelyiknek mielőbbi, szélesebb, gazdagabb kibontakozása hozzájárulhat Pál Mihály egységesebb, egyénibb szobrászprofiljának kialakulásához.” A kísérletező, az új társadalom új érzelmeinek és jelenségeinek újszerű kifejezéseit kereső mester munkássága hatvanadik évében hirtelen megszakadt. Gazdag terveit már nem valósíthatja meg. József Attila félig elkészült szobrát — melyet a gyömrői általános iskolának akart ajándékozni, fia és menye, ifj. Pál Mihály és Szabó Edit szobrászok fejezik majd be. Gazdag örökséget hagyott ránk. Halálával nagy veszteség érte a Pest megyei s egyben az egész ország képzőművészeti életét. metkezési módot ismerték, míg a kelták a hamvasztásosat is. Az avarok alig több mint egy méter, míg a kelták két méter mélyre temették a földbe halottaikat. Vallástörténeti szempontból érdekes felfedezés: a kelta sírokban úgy helyezték el a halottakat, hogy a fej mindig északi irányba került. Rendkívül értékes leleteket találtak a sírokban, Vérzo- máncos kelta női bronz díszöv, három hólyagos bokaperec, 90 centiméter hosszú, ösz- szehajtható kard — hogy csak a legérdekesebbeket említsük. A mai biztosítótű őse, a fibula, rovátkásan díszített formát kapott. Az avar sírokban olyan táA magyar művészeti élet újabb nagyszabású seregszemléje, s egyben neves külföldi szólisták és együttesek magyarországi vendégszereplésére alkalmat nyújtó esemény- sorozat lesz a budapesti művészeti hetek gazdag programVILNIUS Keramikusok alkotótábora A szovjet képzőművész-szövetség Vilniusban, a Litván SZSZK fővárosában rendezi meg a kerámia mestereinek világtalálkozóját. Az augusztus 26-án kezdődő alkotótáborba a világ valamennyi országából összehívtak egy-egy keramikus művészt, akik a Szovjetunió vendégeiként alkothatnak, ismerkedhetnek egymás művészetével. A magyar keramikusokat " Németh János Munkácsy-díjas fiatal zalaegerszegi keramikus művész képviseli a világtalálkozón. „Tanulóbusz" utasoknak Július 1-én, a vidéki városok közül elsőnek Miskolcon vezetik be a kalauz nélküli közlekedést. Negyven villamosszerelvény és 110 autóbusz jár majd a városban a Budapesten bevált rendszerben. A közlekedési vállalat a lakosság tájékoztatására, a jegykezelés „begyakorlására” egy „tanulóautóbuszt” parkí- roztat a város legforgalmasabb pontján. nyérokra bukkantak, amelyekben csirkecsont volt. Az avar halottak lábánál elhelyezett edénymellékletekben disznócsontot és szarvasmarha-térdkalácsot találtak. A számtalan régészeti érdekesség közül csupán néhányat említettünk meg. Hellebrandt Magdolna és Tettamanti Sarolta elmondta: nagy segítséget jelent a feltárásban az á dózer, amelyet a Beton- és Vasbetonipari Művek váci telepe bocsátott rendelkezésükre. Jó ütemben haladnak tehát a váci ásatások, s így az elkövetkezendő időben minden bizonnyal további értékes leletek kerülnek majd felszínre. F. G. ja. Szeptember 19. és október 26. között a budapesti színházakban, hangversenypódiumokon, múzeumokban, kiállítási termekben, művelődési házakban ismét emlékezetes művészi élményeket ígérő változatos program várja a közönséget. Kaptuk az alábbi, teljes névvel és címmel aláírt levelet: „Kedves Szerkesztőség! Szüleim a Pest megyei Hírlap előfizetői, s így alkalmam. nyílik egy-egy cikkük elolvasására. A június másodilcai számban Boldogulni szakma nélkül? című cikkel kapcsolatban szeretnék egy-két észrevételt közölni. Az 1970-es évben nyolcadikos tanuló Voltam, s a nyári szünetben a ... gyárában dolgoztam egy hónapig fizikai munkásként. Reggel hat órára kellett menni, s a blokkolóórán időt blokkolni. A munkaidő letelte alatt nem mehettem ebédelni, csak 14 óra után. Ezen a munkahelyen gépen dolgoztam, nagyon nehéz volt, s ugyanakkor sokat is kellett dolgozni. A munkaidő letelte után lehetett csak elmenni fürödni, majd ismét blokkolni kellett. A portára beérkezve megnézték a táskám, hogy nem loptam-e valamit. Az ebédlőben egy asztalnál ebédeltem T. nénivel, s jól eltársalogtunk. Ebéd közben egyszer megemlítette, hogy miért nem az irodán dolgozom, hiszen ott „sokkal köny- nyebb”. A hónap végén eljöttem a fizikai munkáról, s irodára mentem tovább dolgozni. Ezen a munkahelyen már hét órára kellett bemenni', és nem kellett időt blokkolni. Akár tíz órára is mehettem volna, hiszen aki irodán dolgozik, annak nem kell blokkolni. Voltak, akik egész nap csak társalogtak, kávéz- gattak, vagy éppen a körmüket lakkozták, hiszen senki' nem kérdezte meg, ki mit csinál egész nap, vagy hányszor ment el a büfébe kávézni és ebédelni, akár fél tizenkettőtől tizenhárom óráig is ott lehetett volna. Haza is mehetett akárki, mert másriap beírta, hogy 15,3Ö-kor távozott. A portán senki nem kérdezte meg, hogy van-e kilépője — ugyanis a fizikai dolgozótól elkérik —, és a táskáját sem túrta fel senki, mert aki irodán dolgozik, az ezzel becsületes is. A ... részlege is a ... gyár területén van. Az ott dolgozó adminisztrátorokat egy mikrobusz viszi ebédelni, de ezt a távolságot a fizikai dolgozók természetesen gyalog teszik meg. Az előbbieket Vissza is szállítják munkahelyükre. Jelenleg,a ... gimnázium első osztályát végeztem. Szüleim azt akarják, hogy szakmát tanuljak, de én inkább gimnáziumot végzek, mintsem olyan „proli” legyek, akinek még a táskáját is feltúrják. Továbbra is várom az ifjúsággal foglalkozó cikkeiket. A levélről ne értesítsék szüléimét, mert még rossz néven vennék, hogy munkahelyükről így írok, ugyanis mindketten a... gyárában dolgoznak. Tisztelettel:” \ Eddig a levél. Csupán any- nyit változtattunk rajta, hogy elhagytuk a gyár megnevezését, tisztelve a kislány —érthető — kérését. Emlékeztetőként: június másodiki számunkban a levélíró kislány említette cikkben azokkal a leányokkal foglalkoztunk, akik elvégezve az általános iskola nyolc vagy a gimnázium négy osztályát, „valamit” akarnaK, de maguk sem tudják, hogy ez a „valami” mi legyen. Azt viszont ók is, szüleik is határozottan állítják, hogy fizikai munka h e ! A pályaválasztás egyéni keserveiről és társadalmi gondjairól szóltunk — arról, hogy napjainkban is száz munkahelyből hetven fizikai dolgozóra vár —, s a valóságról meg annak tükröződéséről. A^az arról, hogy a közfelfogás szerint — érthetetlenül — több a becsülete a se stem oszt, se nem szoroz m ííhelyirnoknak, mint a magas fokúan képzett szakmunkásnak. Ez adott tollat levélírónk kezébe. Joggal. Mert amit látott, tapasztalt, az már szinte valószínűtlenül tökéletes illusztrációja a mai helyzetnek. Annak, hogy elsősorban nem a gyerekek „cu- darsága” meg „konoksága, megátalkodottsága, munkától való irtózása” az oka a pályaválasztás torzulásának. Hanem akkor micsoda? A munkaügyi miniszter legutóbbi sajtótájékoztatóján felhívta az újságírók figyelmét arra a tartós tendenciára, amely a foglalkoztatottak ösz- szetételében érvényesül. * Az alkalmazotti létszám gyorsabban növekszik, mint a munkásoké. A miniszter — egyetértésben az újságírókkal éppúgy, mint a közvéleménnyel — kedvezőtlennek ítélte meg ezt a tendenciát, s elmondotta, hogy részletes és alapos vizsgálatokat végeznek az okok feltárására. Nagy szükség van erre. Nagy szükség lenne azonban arra is, hogy az egész kérdéscsoport társadalmi gyökereit föltárják, de ez nem egy szakminisztérium feladata. Azokat a gyökereket, amelyek ellentétes fogalommá alakították a munkást és a „tanult embert” — holott ezerszámra, tízezerszámra dolgoznak felsőfokú meg középfokú végzettséggel munkások gépek, berendezések mellett —.amelyek a szigort, a rendet, a fegyelmet, az elszámoltatást minden esetben csak a fizikai dolgozókra alkalmazóiatoknak találják. Általános, a társadalom egészének gondolkodásmódját érintő s nagy horderejű problémákról van szó, mert aligha lehet belenyugodni abba a helyzetbe, amelyben egy tizenöt éves gyereklány saját tapasztalatai alapján utasítja el a fizikái munkát. Elutasítja, mert bántó megkülönböztetések sorozatát látja — kilépőcédula, táskanézés, mikrobusz, ebédidő stb. —, mert saját bőrén érzi, hogy az irodista „valaki”, a fizikai munkás meg „senki”. Persze, nem így van ez, de a látszat ilyen. Hiszen az irodán dolgozó kávézhat, büfébe mehet, addig ebédel, ameddig tetszik, kisétálhat a gyárból... Legyünk tárgyilagosak: a kislány által tapasztalt helyzet nem jellemző minden gyárra, de a többségre — igen! Sajnos, ez van, s mindaddig kárba vész minden nemes erőfeszítés, pedagógusi szándék, szónoklat, újságcikk, politikai és gazdasági akarat, amíg a munkahelyeken létezhet ez az állapot. Létezhet? Ne finomkodjunk. Virul. Ebben az esztendőben is mínusszal zárult a szakmunkás- tanulók jelentkezésének mérlege. Néhány szakmát — a divatosakat — kivéve mindenütt több volt a hely, mint a jelentkező. Meglepő? Nem. Hosszú évek óta ez a helyzet, s jó néhány szakma, a távlatokat tekintve, súlyos nehézségekkel lesz kénytelen megküzdeni. Anélkül, hogy lebecsülnénk az irodákon tisztességgel dolgozók ezreinek munkáját, sőt éppen az ő érdekükben, meg kell mondani: túl sok a látszatállás, a lázas semmittevés az irodákban. Persze, ha a levélíró kislány meg a hozza hasonló kislányok ezrei, tízezrei képesek lennének érett, felnőttfejjel fölmérni holnapjukat, akkor belátnák, hogy hol nyílik az igazi út ebbe a holnapba, s hol csak ösvény, amely ugyan könnyűnek tűnik, de lényegében nem is vezet sehova. Mert aligha hisszük — okos, értelmes levele, a fonákot fölfedező szeme alapján —, hogy a levélíró kislány megelégednék egy „ká- vézgató” munkahellyel, ahol a látszat kedvéért néhány papírra kell írogatni valamit. Innét, egyéni igények, törekvések s a társadalmi akarat, szükséglet s a környezet összhangjából kell elindulni. Kívánatos és elengedhetetlen összhangjából, ami ma még csak óhaj. Tenni azért, hogy valóság legyen, nem a levélíróhoz hasonló gyerekek dolga. Ök a körülményekhez igazodnak. A körülmények pedig gazdasági és erkölcsi tényezők hatásának tükrözői. Változtatni tehát a gazdasági és erkölcsi tényezőkön kell. Mészáros Ottó Egy év alatt 1900 pedagóguslakás A pedagógusok szakszervezete most összegezte az 1970. évi pedagóguslakás-akciók eredményét. A kölcsönkeretszámokat az OTP ugyan a korábbi évekhez képest százzaj. emelte, de minden jogos igényt még nem tudtak kielégíteni. Az 1970. évi lakásakciók eredményeként különböző formákban mintegy 1900 pedagógus, illetve pedagóguscsalád lakásgondja oldódott meg a múlt esztendőben. Az árvíz sújtotta Szabolcs megyében például az árvíz következtében előállott rendkívül nehéz helyzet ellenére is 147 új padagógusotthon épült fel. (21.) Milliók közül a legelső Ki lehetett legeslegelső áldozata a világháborúnak, ez a kérdés merül fel bennem 1934. január elsején. Ennek az esztendőnek nyarán húsz éve, hogy először borult lángba a világ és annyi nációból milliónyi férfi életét oltották ki gyilkos fegyverek négy és fél éven át. Az első talán magyar fiú lehetett? Valami dolgom akad néhány hét múlva a várban, a hadilevéltárba is bemegyek. Elkérem az első veszteséglistát, eleinte nem takarékoskodtak a papírral, az elesettek, sebesültek, eltűntek és fogságba kerültek névsorát kinyomtatták, hadd tudják meg az aggódó szülők és feleségek, hadbavonult szeretteiknek mi lett a sorsa. Aztán hamarosan megszűnt a hadvezetőségnek ez a humanitása is, papír se volt már hozzá annyi, amennyi az egyre sokasodó véres veszteséget elbírta volna. Az augusztus 3-án megjelent első veszteséglista kisformátumú röplap csupán, mindössze hat név áll rajta, mind a hat a szolnoki 68. gyalogezred katonája. Megsebesült: Knerler János főhadnagy, született 1883. Soroksár, ezredtörzs, árkászcsapat parancsnok. Bíró József tiziedes 1890. Jászberény, 13. század. Zatykó János géppuskás 1891. Tápiószele. Meghalt: Bíró Gábor gyalogos, 1892. 11. század, Kovács Pál gyalogos, 1892. Abádszálok, 11. század, Veres Imre gyalogos 1891. Jászla- dány, 14. század. Hármójuk közül melyikük szíve szűnt meg legelőbb dobogni? Ha megtennének az ezrediratok, azokból talán kiderülne. Hamarább kerülnek elő azonban a hadosztály iratai. Ott a telefonnapló is és benne a feljegyzés: Knerler főhadnagy jelenti 1914. július 29-én hajnali három órakor, az ellenség felrobbantotta a belgrád—zimonyi vasúti hidat. Ezzel kezdődik el a háború. Későbbi jelentések a zimonyi hídfő körül keletkezett tűzharcról számolnak be, reggel 7 óra 5 perckor pedig a 68. gyalogezred III. zászlóaljának orvosa sebesülteket jelent és felteszi a kérdést: igénybe veheti-e részükre Zimony város polgári kórházát? Többszöri sürgetésre csak 11 óra 25 perckor válaszol a hadosztályorv osfőnök: „Az önálló elhatározás jellemzi a jó katonát.” Elég sokáig tart tehát ennek a _*------------------------------------------------------bölcs válasznak a megfogalmazása és a felelősség áthárítása a tartalékos katonaorvosra. Eszéken, a hadosztályparancsnokság harcálláspontján nyilván szintén forrón süt a nap, amely egész délelőtt tűz Zimony határában a segélyhelyen szabad ég alatt fekvő sebesültekre. Szabad-e polgári Kórházba szállátami katonát, ki tudna erre császári és királyi elme felelni á háború első óráiban. De előkerülnek az ezrediratok is. Olvasom bennük, hogy a 11. század húsz embere, Tímár szakászvezető- vel az élén, 28-án este a zimonyi hídfő mellett az 1912-ben, a Balkán háború idején megásott lövészárok- bao foglal állást. Hajnal óta tart a lövöldözés. Reggel hét óra felé fogytán már a muníció, menjen in- fanteriszt Kovács Pál hátra, a bur- mai pénzügyőrházba, hozzon onnan egy láda töltényt a puskákba. Hoz is. Már az árkot csaknem eléri, golyó üti át homolokát, holtan rogy össze. Menjen hát Bíró Gábor a ládáért. Egy perc és a láda máris be- pottyan az árokba, Bíró meg utána zuhan kilyukasztott tüdővel, fél óra múlva kileheli lelkét. Kovács Pál tehát a legelső halott Megállapításomat később a magyar és más hadviselt nemzetek hadtörténészei megerősítik. Mienk hát az a szomorú dicsőség: az első áldozat magyar. De ki volt ez a Kovács Pál gyalogos, mielőtt a császár mundérját felöltötte? Abádszálókon jegyezték be Kovács Pál gazdasági cseléd és Bakó Mária fiúgyermeke születését a római katolikus matrikulába, de a faluban nem ismerik, nem tudnak róla. Talán Tisizaiburán, ahol nincs római eklézsia és aki újszülöttet erre a hitre keresztelnek, azt a ■ szalóki plébánián írják be, mert nem volt még akkor állami anyakönyv. Tiszaburán a jegyző megmondja, hogy a Bíbictanyán rátalálhatok idősebb Kovács Pálra, feleségével együtt, öregek, senkinek sem kellenek már munkára, vejüknéli, Izsóid László béresnél élnek, annak egyszobás cselédlakásában. Régi iratok között turkál aztán a jegyző* hátha előkerül valami számomra használható akta. Talál is egyet, 1915-ben kelt átirat a községhez a tiszai középjárás főszolgabírá- jától, idősebb Kovács Pál hadisegélye tárgyában, miszerint • „miután nevezett fia elesett, további hadisegélyben nem részesíthető”. Kovács Pali szülei legidősebb gyermeke volt, apja nyomorék, s így családfenntartó számba vették, ezért fizettek hadisegélyt utána. De ha már egyszer meghalt? Halottak nem tarthatnak el családot, ezt mindenki beláthatja, ám nemcsak ezért nem érheti vád a főszolgabírót intézkedése miatt. Teljesen szabályszerűen, a fennálló rendelkezések szigorú betartásával járt el. A rendelkezéseket nála is magasabb urak hozzák. — Hőseinkért és családjukért mindent megteszünk — hirdeti a háború alatt állandóan a kormány. Ki kételkedne a szavában? (Következik: Dulce et decorum.) Fibula, összehajtható kard, bokaperec Avar és kelta sírok feltárása Vácott Szeptember 19—október 26; Budapesti művészeti hetek \ SZOKOLY ENDRE: ✓ Riport a riportról
