Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-22 / 145. szám
4 stíriai) 1971. JÜNIUS 22., KEDD » „Több nyelven, egy akarattal“ Nemzetiségi találkozó Budakalászon Sokác lakodalmas Vers a képernyőn. A vers nem dráma a szó színpadi értelmében. Ha mégis annak tekintjük, akkor egyetlen ember által közvetített drámának, mely látható formájában is az emberi szóra irányítja a figyelmet Mellette minden egyéb — díszlet, kameramozgás — csak hangulatkeltő segédeszköz, melynek a költői szót pillanatra sem szabad beárnyékolnia. Ezt értik meg egyre inkább a televízióban, jelen esetben Csernus Mariann műsorában. Az előadó ..tiszta szigorúságot” sugalló hangja s maga a líra volt a főszereplő — Kecskés András lantszava, Szilágyi Virgil operatőri, Eck T. Imre rendezői munkája az érzékenyen megkomponált hátteret szolgáltatta. Csernus Mariann életünk fontos Kérdéseit és a rímjátek örömét egyaránt megszólaltatta, pihenőül kitünően megválasztott népdalokat iktatva műsorába. Orom és fájdalom villódzásában hatásosan érvényesültek Radnóti, József Attila, Weöres, Somlyó György s a nálunk kevéssé ismert Kirby Doyle művei; arányos ösz- szeállítást, egyenletes színvonalat élvezhettünk. Mintha fordulat készülődnék egy versmondói pályán: a klasszikusan zárt keménység táncos köny- nyedségre látszik sóvárogni, lágyább, moll-hatásokkal kész elegyedni, ami Csernus Mariann esetében nem engedmény, hanem kitárulkozás az érzelmi gazdagodásnak, egy „nőibb” princípium hívásának. A doveri út. A. A. Milne neve óhatatlanul mosolyra derít mindnyájunkat. Ki ne emlékeznék Micimackó és társai bájos kalandjaira, arra a különös-játszi nyelvezetre, mely a zseniális magyar fordító, Karinthy Figyes jóvoltából szinte vérünkbe ivódott, s egynémely fordulata már a szállóigék örökéletét éli. A játékosság szelleme ott lebeg a most bemutatott színdarabja fölött is, melyet Vitray Tamás dolgozott át képernyőre, és Horváth Ádám rendezett kellemes mulatsággá. Milne nem erkölcsbíró, és nem prédikátor, s jóllehet a korabeli Angliában kényes témát — házasságot vagy magányt unt emberek szerelmi szökését — dolgozza fel, az eseményeket ösz- szekavaró, majd hőseit magára hagyó játékvezetője, Latimer úr maga is csudabogár, különösebb erkölcsi súly nélkül, véleménye tehát „nem érvényes”. Mi azonban kitűnően szórakozunk ebben az elmésen felépített elvarázsolt kastélyban, ahol a színészek is vidáman bolyonganak velünk együtt. Az egyre színesebbé váló Somogyvári Rudolf és a hajmeresztő kedvességében kibírhatatlan Váradi Hédi járt az élen, de Piros Ildikó, Löte Attila, Huszti Péter és Inke László is megtette a magáét. Húszezer mérföld. Erre a vonzó és érdekes magyar úti- film-sorozat,ra is rámondhatnánk: lebilincsel változatosságával. A világlátás tevékeny gyönyörűsége viszont mindenki előtte nyitva áll, ha nem is ilyen mértékben. A sorozat megvesztegető tálalásban csalogatja magával a nézőt. Magam bizony igencsak kedvet éreztem, hogy a nyílt tengeren jégbe fagyott, óriás rozmárra emlékeztető Budapest hajót sajátlábúlag körbejárjam. A fagyos tájakon is hozzánk szóló közvetlenség melege ütött át Félix László rendező és Molnár Mihály operatőr munkáján, mely a Az elmúlt esztendőben 1200 ifjúsági és 800 felhőit énekkar bemutatói tanúskodtak arról, hogy a hazai kórusmozgalom bőséges tudásanyaggal rendelkezik — állapították meg a Kórusok Országos Tanácsának a Fészek klubban megtartott hétfői közgyűlésén, amelyen az egy esztendővel ezelőtt megalakított szervezet tevékenységéről, a dalkultúra továbbfejlesztésének lehetőségeiről tárgyaltak. Dr. Kiss Kálmán, a KÓTA elnöke, a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettese egyebek közt elmondotta: az együttesek repertoárjából szinte mindenütt hiányzik a magyar munkásmozgalom dal- hagyománya. Ezért a KÖTA idén több pályázatkiírással serkenti zeneszerzőinket ilyen jellegű kórusmű-feldolgozások megírására. Ehhez jó segítséget nyújt a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében összegyűjtött tízezernyi dal, amelyek népszerűsítését még az idén megkezdik. Az országban működő több száz öntevékeny paraszténekkar munkájának színvonalát a jövőben szakmai támogatással akarják magasabb szintre emelni. Ennek érdekében még az idén megalakul a KÓTA paraszténekkari bizottsága, amely szakmai tanácsadással és egyéb módon is elősegíti, hogy a kórusok miszó legjobb értelmében ösztönöz a vállalkozó szellemű, cselekvő életvitelre — de nem valami hazug romantika nevében, sosem tagadva a kemény munkát, mely a hajósélet velejárója. A hét programjának politikai eseménye a szerdai és csütörtöki jelentkezés az Országházból. Csütörtök este a nemrég elhunyt nagy tudósra, Lukács Györgyre emlékezik a televízió, Kovács Andrásnak egy évvel ezelőtt készült interjújából sugározva néhány részletet. Kedden a Nyitott könyv Galambos Lajos Azok az álmok című könyvét ismerteti, szerdán Rátonyi József fiatal szobrász mutatkozik be. Filmcsemegének ígérkezik a híres regényből készült Moby Dick és a Louis Malle rendezte Magánélet. Lehotay-Horváth György nél többet merítsenek az ősi magyar dalkúltúra és más népek népdalhagyományainak legszebb műveiből. Lengyel grafikusmüvésznő kiállítása A Lengyel Kultúra budapesti helyiségében dr. Stanislaw A. SSochacki, a Lengyel Kultúra igazgatója ünnepélyesen nyitotta meg Ewa Wieczorek grafikai kiállítását. A megnyitón megjelent Ta- deusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság magyarországi nagykövete is. A kiállított anyag híven tükrözi a fiatal lengyel képzőművésznő fantáziadús alkotókészségét. Képei egyrészt a gyermeki világ élményét, másrészt a jelenkor problémáit ábrázolják eredeti megfogalmazásban. A kiállítás július 3-ig tekinthető meg, naponta 11—19 óra között a Nagymező utcai kdál- lítóteremben. Vasárnap Budakalászon került sor a VII. szentendrei járási nemzeti találkozó zárónapjára. Már a kora délelőtti órákban sok nézője akadt a néprajzi kiállításnak. Délelőtt tíz órakor az általános iskola udvarán magyar, német, szlovák és szerb népviseletbe öltözött úttörők hada sorakozott fel. Karsai Miklós, a vendéglátó budakalászi nagyközségi tanács elnöke köszöntötte a vendégeket, köztük Máté Zoltánt, a járási pártbizottság titkárát, Csala Lászlót, a Hazafias Népfront megyei bizottsága elnökét, dr. Kővágó Lászlót, a Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségi osztályának vezetőjét, dr. Korsós Lászlót, a járási hivatal vezetőjét és Jenei •Tibort, a Hazafias Népfront járási titkárát. Mosonyi Árpád járási KISZ- titkár azzal a kívánsággal nyitotta meg az úttörő nemzetiségi együttesek bemutatóját, hogy remélhetőleg, az iskolából kikerülve is együtt maradnak, és néhány év múltán nemzetiségi KlSZ-együttes- ként üdvözölhetik őket. A pilisvörösvári, a sződi, a budakalászi, a pomázi, a du- nabogdányl, a tahitótfalui és a pilisi hegyi falvak gyermekei magyarul és anyanyelvükön adták elő énekszámaikat, mesejátékaikat a nézősereg lelkes tetszésnyilvánítása mellett. A találkozó délután három órakor a felnőtt nemzetiségi együttesek fellépésével folytatódott. Császár Ferenc, a szentendrei járási pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet, majd dr. Wild Frigyes, a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetsége, Such János, a Magyarországi Szlovákok DemokA műsort a pilisvörösváriak magyar táncával nyitották, majd a dunabogdányi fúvószenekar muzsikált. A sződi énekkar szlovák és magyar nótákat adott elő, a pomáziak szerb női táncukkal arattak nagy sikert. A pilisszántói A budakalászi úttörők kórusa ratikus Szövetsége és Szteva- novity Milutin, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége nevében anyanyelvükön és magyarul üdvözölte a megjelenteket. Foto: Gábor szlovák énekkárt követte a késő délutáni órákig a többi nemzetiségi együttes, a fúvós- és tambura-zenekarok. A Központi Nemzetiségi Táncegyüttes sokác lakodalmast adott elő. Paraszténekkari bizottság, pályázat kórusművekre A Kórusok Országos Tanácsának közgyűlése SZOKOLY ENDRE: Riport a riportról (19.) Nem minden tanú jó tanú A csalással, okirathamisítással, megvesztegetéssel vádolt Vay Káz- mér és társai bűnügyének főtárgyalását kitűzi a törvényszék. Vagy két héttel a határnap előtt sürgősen beszélni akar velem az ügyész. Elmondja, Vay védője beadványában három tanú kihallgatását kéri a törvényszéktől annak bizonyítására, hogy hamis tanúzásra bírtam rá titkárát, Szelechényi Andort. — Prioráltasd le azonnal mind a hármat, holnap pedig adj mellém detektívet, segítsen nekem a környezettanulmányban — ennyit mondok csak az ügyésznek. A priorálás meglepő eredménnyel jár. Két tanúval szemben nincs is szükség több nyomozásra. A Westend kávéház hangfogóval vastagon bélelt telefonfülkéjébe azért bemegyek, kiabálok, bent, a detektív meg kint fülel, de szófoszlányoknál többet nem hall. Aztán elmegyünk az Angyalföldi Elmegyógyintézetbe, és az irodában elkérjük Lovas Sándor újságíró, az Esti Kurír munkatársának ottartóz- kodására vonatkozó iratokat. A detektív nem meri kezébe venni, az orvosi titkot védi a törvény, én viszont magamat védem és a törvényszegéstől sem riadok vissza. Lovas azt állítja, a” kávéházban a szomszéd asztalnál ült és kihallgatta beszélgetésemet Szelechényivel, onnan tudja, letartóztatással fenyegettem, biztattam valljon Vay ellen. Ha ott volt a kávéházban, látnom kellett volna, hiszen ismerem, s ha láttam volna, azt el nem felejtem. Nem felejtettem el viszont, hogy annyi sok halált kereső után, nemrég Lovas is felmászott a mai Szabadság, akkor Ferenc József-híd turulmadarára, nem öngyilkossági, csak riportírási szándékkal, beszedték a tűzoltók, a mentők pedig, mint más hídramászó közönséges öngyilkosjelöltet, bevitték a bolondok házába. Ott a szokásos értelmi vizsgálat során, a jegyzőkönyvből olvasom, badarságokat válaszol sok kérdésre, rendkívüli műveletlenségről és tudatlanságról tesz bizonyságot. Magyarország államformája iránti érdeklődésre például azt mondja, hogy köztársaság. Rassay Károly főszerkesztő, országgyűlési képviselő személyes közbenjárására csak tíz nap múlva engedik ki, foghat a riport megírásához. A főtárgyaláson az ügyész kérdezi tőle: milyen az államforma nálunk? — Kormányzóság, — feleli óriási derültséget keltve, holott nemde, bár Horthy az államfő, habár Magyar- ország alkotmányos királyság. Válasza tehát mégsem egészen olyan valótlan, mint a vallomása. A kávéház telefonosa arra tanú, hogyan fenyegettem Szelechényit telefonon keresztül. Kiderül azonban a halkan feltett kérdések alapján a főtárgyaláson róla, hogy földsüket, s nyilván a törvényszéki elnök kérdésére csak ezért vallja magát büntetlen előéletűnek, noha eddig háromszor is meggyűlt a baja a törvénnyel, hol sikkasztás, hol lopás miatt biztosított neki ideiglenes lakóhelyet a bíróság. A harmadik tanú pincér. Nem tagadja, hogy lopásért, sőt hamis tanúzásért is megbüntették már. Tudja jól az ügyész, mégis megkérdezi tőle, milyen kereső foglalkozást űz vele egy lakásban együtt élő felesége? Bevallja, hogy a főkapitányság erkölcsrendészeti osztályának jelenleg is érvényben lévő, nem erkölcsös élet gyakorlására felhatalmazó igazolvánnyal rendelkezik az asszony. Ezzel a három tanúval nem is szembesít a bíróság, csak Szelechényivel, aki jelenlétemben is zavartan megismétli vallomását, hogy az én rábeszélésemre vallott valótlanságot az ügyész előtt Vay ellen. Ezt aztán, mert nem igaz, jogosan tagadom. — Emlékszem azonban, hogy valami ajándékkosarat emlegetett — mondom neki a törvényszék előtt. — Emiatt félt eleget tenni az ügyész tanúidézésének. Biztattam, menjen csak el, legyen nyugodt, mondjon el mindent, amit tud, ha igazat vall, abból nem lehet baja. Így volt? — Igen —' rebegi megsemmisültem rajta kívül magába roskad Vay meg a védője is. A törvényszék engem megesket vallomásomra, nem sikerült az ügyvédi fogás. Vay Kázmér és a vele együtt vádolt kilenc vagy tíz építési vállalkozó évekre börtönbe kerül. Az egyik elítélt építésszel húsz esztendőnél is több idő után, az ötvenes években véletlenül találkozom. Messziről mosolyogva jön felém, nyújtja a kezét. — Szervusz, de régen láttalak — így örvendezik nekem, pedig sohase beszéltünk, tegeződtünk egymással. — Mondd csak, hol is találkoztunk utoljára? • — Hagyjuk. Kellemetlen emlék. Nem tágít azonban, mondjam meg legalább, mi a nevem. A nevemet aztán többször is elgondolkozva hangosan megismétli, látszik rajta, nem tudja hová tegyen. Foglalkozásom? Hát azt is megmondom. — Mi dolgom volt nekem újságíróval? Erre már meg nem állom, fülébe súgom: — Vay-ügy. — Hja, te voltál az?! Hej, édes barátom, azok voltak a szép idők — és megölel, szeretettel lapogatja a hátamat. Biztosan nem tudom, de meglehet, nagyon öregen még él a Dunakanyar egyik községében. Az viszont egészen bizonyos, hogy községének fejlesztésében még néhány éve tevékenyen részt vett, épületeket, vízvezetéket tervez, irányít építkezéseket teljesen díjtalanul, társadalmi munkában. Az emberek, idejükből, ha futja, nagyon megváltoznak, jobbak lesznek. Ugyan nem mind, de sokan. (Következik: Botrány a vasasszakszervezetben?) A jól sikerült találkozó este a Hársfa borozó kerthelyiségében nemzetiségi bállal fejeződött be. k. m. Nemzetiségi pedagógusok továbbképzése Az Országod Pedagógiai Intézet és a Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségi osztálya az idén ismét Békés megyében rendezte meg a nemzetiségi pedagógusok nyári továbbképző szaktanfolyamát. A román nyelven oktató pedagógusok számára Gyulán, a szlovák nyelvűek számára pedig Békéscsabán nyílt meg hétfőn a kéthetes tanfolyam. Az ország minden tájáról összesen 82 román, illetve szlovák nyelven oktató pedagógus érkezett Békés megyébe. Négy román és ugyanannyi szlovák vendégtanár segíti a szakmai továbbképzést. — Tápiószecsőiek Mezőkeresztesen. A szecsói népi együttes vasárnap a Borsod megyei Mezőkeresztesen lépett fel az Aranykalász Termelőszövetkezetben. Műsorukkal nagy sikert arattak.