Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-20 / 144. szám
1971. JÜNJUS 20., VASÄRNAP pf.nt hegyei kMíríap A BETON- ES VASBETONIPARI MÜVEK szentendrei gyárának váci telepén többek közt a kislakás-építkezéshez szükséges födémelemeket és áthidaló gerendákat is gyártanak. Képünkön: a daru vasbeton gerendákat emel a magasba. Foto: Gábor DCM-kerekasztal Á nyílt szó erejével A Cement- és Mészművek váci gyára gazdasági, műszaki, párt- és szakszervezeti vezetőivel beszélgetünk. Elmondták — amint arról a cikk első részében beszámoltunk —, hogy évi tervük a közbejött okok miatt teljesíthetetlen. A főbb okok: több berendezés hibája, az ebből keletkezett termeléscsökkenés s a gyár történetében példátlan munkaerőhiány. A bérek nem fejezik ki a munkakörülményeket, a folyamatos üzemelést. A munkaerőhiány túlórával, többletmunkával terheli a meglevő létszámot. Megnőtt a balesetveszély, s a nagy értékű berendezéseket is, a kellő felügyelet, szakértelem hiányában, károsodás fenyegeti. Adamcsck Béla, a szakszervezeti bizottság bcríelelőse: — Azért, hogy a dolgozókat megtartsuk, illetve hogy újakat, köztük magasan képzett, jó szakembereket vehessünk fel, hatszáz, nyolcszáz forinttal kellene többet fizetni. Konkrét javaslatunk a vezér- igazgatóságnak: a bértömegmegtakarítás felét munkakörülményi pótlékként — ez nem növeli a bérszínvonalat — fizethessünk ki. Erre az építőiparban, építőanyag-iparban, így az azonos vezérigazgatósághoz tartozó Cementipari Gépjavító Vállalatnál is van példa: nálunk dolgozó tmkALVAJÁRÓK Az alvajárás, köznapi nevén a holdkórosság betegségére az orvostudománynak pontos kifejezése van: szomnambuliz- mus. E titokzatosnak tűnő betegség okai, eredői a laikus előtt legtöbbször ismeretlenek, csak tüneteivel találkozik. Az orvos azonban tudja az okokat, a betegség forrásait is. Az orvos, s a betegségét. Ámde tudjuk-e honnét jönnek, s merre tartanak a társadalmunkban élő alvajárók? Azok, akik a szó nem orvosi értelmében hordozói a kómák? Akik élnek, cselekednek, egyik napot sorolják a másik mellé, de lényegében és válójában nem veszik észre, milyen korban élnek, s milyen a világ körülöttük. Termelőszövetkezeti elnök. A gazdaság erős, a jövedelem jó. Fokozatosan gépesítettek, a szarvasmarha-tenyésztésben kialakították a negatív állományt, a műtrágya, a gyomirtószer mindennapos eszköz, akárcsak az állattáp a jobb eredmények szolgálatában. Lényegében megteremtették annak feltételeit, hogy korszerű mezőgazdasági üzemmé váljanak. Egyetlen akadálya ennek az — elnök. Igen, ő, aki felvirágoztatta a gazdaságot, aki nem irtózott a kockázat vállalásától, a gépesítéstől, a korszerű agrotechnikai eszközök alkalmazásától. Ám mindent maga végez. ö futkosott a tojóállomány cseréjekor, ő járt el új traktorokért, ő intézkedik, hogy a járadékos öregasz- szonynak hazafuvarozzák a tüzelőjét, 6 megy el a raktárba, hogy az állatgondozó szétszakadt gumicsizmáját kicseréljék... Alvajáró. Nem veszi észre, hogy megváltozott a világ körülötte, s hogy maga volt az, aki megváltoztatta elsősorban. Ügy vezet, mintha még mindig a csálá- dot dirigálná a tíz holdon. Fiatalasszony. Házuk van, benne televízió, mosógép, hűtőszekrény. A gyárban, ahol dolgozik, a legjobbak között tartják számon, nagyteljesítményű nyugat-német félautomata gépet kezel, s ha úgy adódik, a kisebb javításokat maga is megcsinálja, nem várja ölhetett kézzel a műszerészt. A műszakban pa- rancsolója a korszerű technikának, odahaza, a mosógépet bekapcsolva, a televízió elé ülve, használója. A képernyőn a lézersugár gyógyászati föl- használását nézi, a helikopterrel történő építkezések elterjedését ismeri meg és... és alvajáró. Él, cselekszik, azonosul a mai világgal, de e mai világban képtelen elhelyezni önmagát. Negyedik alkalommal kért három nap szabadságot, hogy befeküdjön a kórházba. Már szült két gyereket. Harmadikat nem akar. S ezt a harmadikat már negyedszer nem akarja. Harminc éves. Fogalma sem volt arról, hogy védekezni lehet. Amikor az abortusz bizottság ezt elmagyarázta neki, nem hitte. És nem hiszi újból meg újból sem. Két példa. Két példa? De hiszen ezrével önti elénk a példákat az élet. Az, hogy valaki létezik a mai világban, nem azonos azzal, hogy él is benne. Az, hogy valaki látja a jelent, még nem biztosítéka annak, hogy érti is. S ez nemcsak egyének esetében igaz, hanem igaz közösségek dolgaiban is. Vajon nem alvajárókból áll az a munkacsoport, amelynek tagjai ugyan ismerik az ólomüveg készítésének technológiáját, de nem használják a védőálarcot, mert egész egyszerűen a mérgezés veszélyét nem hiszik el?! Vajon nem alvajárókból áll az a vezetőség, amelynek tagjai úgy döntenek, hogy iparitanuló intézetükbe a műhelyekből kiselejtezett gépeket állítsanak be, s tanuljanak azon a gyerekek?! Tanulják meg tehát azt, ami avitt, amivel már nem találkoznak majd a műhelyekben, ahelyett, hogy azt tanítanák velük, s olyan berendezéseken, amit és amilyeneket majd öttíz év múlva általánosan használni, alkalmazni fognak. Vajon nem alvajárás-e létrehozni olyan üzemeket, amelyek munkakezdésük pillanatában már elavultak, mert az elhatározástól a termelés megkezdéséig nyolc esztendő telt el, de a beruházási terv az akkori, nyolc esztendővel korábbi állapotokat vette figyelembe?! Szó használatunkban sokféle jelölés rejti az alva járásit, az alvajárókat. Beidegzettség, rugalmatlanság, merevség, vas- kalaposság, felületesség, aiz elemzés mellőzése, szubjektivitás ... A legtöbb esetben nem egyéni tulajdonságokra vezethetők mindezek vissza, hanem arra, hogy a cselekvő ember nem képes reálisan fölmérni a cselekvés teréül szolgáló világot. Megfordítja a sorrendet, s nem azt teszi, ami szükséges, hanem a megtett dologhoz próbál utólag indokokat fabrikálni. A gyárvezetőség, amely a kiselejtezett gépekkel szerelte föl tanműhelyét, nem abból indult ki, hogy néhány éven belül milyen szakmai színvonalat követel a gyártás, hanem helyet keresett a kiselejtezett gépeknek, s megtalálta azt a tanműhelyben ... Az elavult technológiával létesített „új” üzem tervezésekor nem abból indultaik ki, hogy szükség lesz-e, s gazdaságosak lesznek-e ezek a termékek öt-hat év múlva, hanem abból, hogy jelenleg, azaz a tervezés idején szükség van ezekre a termékekre... önkényes gondolatmenet egy gyékényre hozni a mindent maga végző termelőszövetkezeti elnököt, a fogamzásgátlást fecsegésnek hívő fiatalasszonyt, s a holnappal nem számoló tervezőket, beruházókat? Aligha. Csupán az alvajárók különböző típusainak képét rajzoltuk fel, azok típusát, akik ugyan fölfogják a világ egyik meg másik részét, die e részekből nem képesek kiszűrni a folyamatot jellemző lényeget, nem látják azt a fonalat, amely a tegnapot a mához, s a jelent a holnaphoz köti. Divatos dolog napjainkban az információ forradalmáról beszélni, s méltatni a tömegkommunikáció jelentőségét. Valóban rendkívül fontos jellemzői korunknak ezek, de nem kevésbé fontos az sem: mi történik az információkkal, kik és milyen mértékig fogadják be, dolgozzák fel, s hasznosítják? A termel őszövetke- zesti elnök nem szűkölködik információkban, mert tudja, hogy elszakadt az állatgondozó gumicsizmája, tudja, hogy a fejtrágyázás növeli a termésátlagot, tudja, hogy készül az egységes szövetkezeti törvény, tudja, hogy a párt X. kongresszusán a vezetés korszerűsítéséről, tudományos megalapozottságáról rengeteg szó esett... S éppen mert ennyi mindent tud, mert szinte „mindent” tud, képtelen kiválasztani a tudottakból azt, amire valóban szüksége van. Fölfogja az információkat, de éppen azok egyre bőségesebb áradása miatt kerül zavarba, elbizonytalanodik, összekeveri a lényegest és a lényegtelent., azaz, nem tudja befogadni az információkat s ezért azok feldolgozására sem képes. A világ persze nem áll meg, s élőbb-utóbb az alvajáróként vezető elnöknek félre kell állnia, mert elmúlt fölötte az idő, s ő nem vette észre... Az emberi agy — tudományos vizsgálati* sokasága igazolta és igazolja világszerte ■— lehetséges kapacitása sokszorosa annak, mint amennyit valójában hasznosítunk belőle. Az alvajárás is beszédes bizonysága ennek, s mert a „gyorsuló idő” korában élünk, immár elkerülhetetlen, hogy a Homo sapiens valóban az, a világot értő és kormányozná tudó, kort és egyént egy szintre hozó értelmes ember legyen. Mészáros Ottó saik különélési, idény- és porpótlékot kapnak, s ez, persze, növeli a bérfeszültséget. (Igaz, az idén mi is tizenöt százalékra emeltük az éjszakai pótlékot, és bevezettük a DCM-kor- pótlékot — de ez növeli a bér- színvonalat.) Ha a javaslat megvalósulna, ez kedvező mennyiségi és minőségi változást eredményezne a munkaerőfronton. Enélltül a helyzet tovább romlik. Valaki közbeszól: az átlagbér ötvenszázalékos emelése sem oldaná meg valamennyi problémájukat. Hát akkor mi? Ko)tai Imre igazgató: — A gyárbeli technológiai láncban tervezési hibák, minőségi romlás miatt egy sor zökkenővel teli, szűk kapacitású helyet találunk. Ezeken a pontokon — például a kőbánya, nyersanyag-biztosítás — az új berendezések beállítása kétszáz-hatszázmillió forintba kerülne. Csak utána tudnánk valóban ráállni az évi egymillióháromszázezer tonnára, ami az elméleti kapacitás. De a gépcserék időlegesen óriási termeléscsökkenést okoznának, növekedne az állóeszközérték; a gyárvezetés szerint nem éri meg. Helyette egy belső és egy külső brigádfelmérés alapján is az évi egymillió-egy- százötvenezer tonnás terv csökkentését, a kapacitás kilencszáz-kilencszázötvenezer tonnára való mérséklését javasoljuk. A javaslatot már felterjesztettük az illetékes szerveknek. Ehhez is szükséges beruházni úgy nyolcvan-százmillió forintot (A levegő- szennyezés megszűntetését szolgáló, mindenképpen végrehajtandó — kétszázmilliós beruházást ide nem számítottuk.) Mindenesetre ez látszik az egyetlen reális útnak, amelyen a negyedik ötéves terv végére a kapacitás évi egy- millió-egyszázezer tonnára növekednék. Gond akikor is maradna elég: — Az alkatrészellátás mind nehézkesebb. Ami a külföldről, a gyártó NDK-cégtől kapott alkatrészeket illeti, lassan lejár a nemzetközi kereskedelemben biztosított határidő, tehát minden alkatrészt a hazai öntödéktől kell majd beszerezni. De mit kezdjünk például a Csepel Vas- és Fémművek vagy az Öntödei Vállalat olyan feltételeivel, hogy csak akkor gyártják le az igényelt alkatrészt, ha fejlesztési alapot vagy segédmunkásokat adunk át? Szabó Lajos párttitkár: — Azután itt a kvalifikáltság kérdése. Nálunk a dolgozóknak a fele törzsgárdatag, a másik fele viszont jön és megy, mire betanulna, itthagyja a gyárat. De nemcsak az az igény, hogy betanítsuk az embereket. Az elektromos szerkezetek, kemencék, gépészeti monstrumok, a nagy műszerezettség mellé nem elég a nyolc általános, nem lehet, hogy a munkás csak nyomja a gombot, át kell látnia a rábízott területet. A munkások negyven százaléka azonban még a nyolc általánost sem végezte el. Az általános és szakmai képzés egy sor változatát kellene kidolgozni, megteremteni, csakhogy a helyi oktatás, egyelőre, szinte lehetetlen: az emberek ötvenegy faluból járnak be. Jess György üzemgazdasági osztályvezető: — És itt a nyereségesség. Az eszközlekötési járulék magas. Emelkednek a javítási s az anyagárak, a cement ára azonban változatlan. DCM: Cement- és Mészművek Váci Gyára. Ez a név, a gyáron kívül, amelyet jelöl, mást is jelentett. Az újat, korszerűt, a gyorsan megalkotott értéket, a nagy tömegben termelőt, nagy gondokat orvoslót. Az, hogy a városban itt a legnagyobbak a keresetek, hogy dolgozóik nagy hányada lakást is kapott, tovább emelte a tekintélyt. Ma is az ország cementtermelésének harmadát adják, mégis a név csengése, a gyár híre a jelenre megváltozott A problémák, amelyekről sokáig nem beszéltek elég nyíltan, ma már köztudottak, s óhatatlanul a légkör is változott az üzemekben» irodákban. A gondok új, egészséges mentalitást szültek, jó szakmai, emberi, vezetői, közösségi tulajdonságokat, képességeket, szándékokat hívtak életre: az őszinteséget, szókimondást, a lényegre törő fogalmazást, a reális látást és hangot, a józanságot s a nézetek, szempontok megütközésén túl az összetartozást. Ezt lehetett tapasztalni kerékasztal-beszélgetésünkben Is. Jó reménykedni abban, hogy ezek az életre kelt tulajdonságok túlélik a gyárbeli fő gondokat, s a problémák majdani megoldódásával sem sorvadnak el. Padányi Anna Városi vb-titkárok értekezlete Gödöllőn A megye városainak vb-tit- kárai megbeszélést tartottak Gödöllőn, a városi tanácsok szervezeti és működési szabályzatának összeállításával kapcsolatban. Megállapodtak, hogy a szabályzattervezetet minden városban ez év szeptember 10-ig elkészítik. A szabályzatok kidolgozását a vb- titkárok irányítják, ennek érdekében egységes munkamódszereket alakítottak ki. Megállapodtak, hogy a most kinevezett, új városi vb-titká- rokat — szakmai tapasztalat- cserék keretében —, a hosz- szabb gyakorlattal rendelkező városi vb-titkárok munkájukban segítik, támogatják, jól bevált munkamódszereiket átadják. Uj MSZBT- tagcsoportok Júniusban eddig lő fővárosi és vidéki üzem, intézmény jelentette be csatlakozását az MSZBT tagcsoportjainak sorába, köztük a gödöllői Agrártudományi Egyetem állat- tenyésztési tanszéke. Rekordforgalom Badacsonyban A Balaton-vidék legkedveltebb kirándulóhelye Badacsony. A nyaralóvendégek többsége hajóval érkezik, s a siófoki és a balatonfüredi után — a badacsonyi a Balaton, egyik legforgalmasabb hajókikötője. Az utóbbi napokban, különösen a fürdésre alkalmatlan időben, valósággal ellepték Badacsonyt a kirándulók. Becslés szerint a látogatók száma eléri a napi tíz-tizemöt- ezer főt. A jelek szerint az idén idegenforgalmi rekordra lehet számítani a Balaton közkedvelt kirándulóhelyén. Szeged illatfelhőben A szokottnál korábban bontottak virágot a szegedi öreg hársfák. Kellemes, érdekes illat árasztja el az utcákat. A több ezer hársfából a legtöbb a belvárosban található: a Széchenyi téren, a Móra Ferenc parkban, a Dugonics téren és Szeged centrumának kisebb utcáiban. A városba érkező vendégeket — bármerre is járnak — mindenütt hársillat fogadja. Ünnep Pilisvörösvaron Szakmunkásiskolából - kollégium A pilisvörösvári tó partján az 1920-as évek végén, az akkori bánya vezetősége emeletes munkásszállást épített. A Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat értesíti kedves vásárlóit, hogy NÉGY VÁCI ÉLELMISZERBOLTJÁBAN: a 73. sz. élelmiszerboltban (Haraszti E. u. 32.), a 72. sz. élelmiszerboltban (a benzinkútnál), a 63. sz. élelmiszerboltban (Mártírok útja 26.), a 19. sz. élelmiszerboltban (Damjanich tér 6.). június 15-től július 30-ig minden 150 forinton felüli vásárlásnál tombolajegyet adnak A tombolajegyeket augusztus 5-én, a 72. sz. élelmiszerboltban nyilvánosan sorsolják ki. I. díj: mini olajkályha II. díj: házi eszpresszógép III. díj: élelmiszer-bőségkosár Jó vásárlást, sok szerencsét kívánunk kedves vásárlóinknak: VAC ES KORNYÉKE ÉLELMISZER KISKERESKEDELMI VALLALAT 1950-ben itt ’'ezdték meg a vájár-szakmunkástanulók oktatását, majd 1967-ben az építőipari tanulók 206-os számú szakiskolájának nyilvánították. Az iskolát szombaton reggel a járás párt-, tanácsi és társadalmi vezetőinek jelenlétében kollégiummá avatták. Az iskolában a nevelőmunka eredményességét igazolja, hogy a tanulmányi átlag az idén 3.2 tized lett. A „szakma kiváló tanulója” mozgalomban és a tantárgyi versenyben ketten értek el országos helyezést. A kollégium már kidolgozta az önkormányzati tervezetet. Ennek értelmében gondoskodnak a bennlakók kulturális és sporttevékenységéről, fogadóórákat tartanak, közhasznú társadalmi munkában vesznek részt, társadalmi szervezetekkel létesítenek kapcsolatokat. Az épület átalakításával járó valamennyi munkát ^ szakipari tanulók végezték. A háromszázezer forintos megtakarításból 55 tanuló kapott pénz-, tárgy- vagy könyvjutalmat. i
