Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-19 / 143. szám

1971. JÚNIUS 19., SZOMBAT eist «t cetet ^Űrlap DCM-kerekasztal (1.) A gondok sorban állnak A bérezés módozatainak gyakori változása — és hogy eddig egyetlen új formával sem tudtak az egész gyárra ér­vényesíthető, kielégítő megol­dást találni — egy sor más problémához kapcsolódik a Cement- és Mészművek váci gyárában. Régebben a mun­kások teljesítménybérben dol­goztak, de a szoros terv s az üzemi berendezések hibái miatt a többségük képtelen volt túlhaladni a nyolcvan, ki­lencven százalékot. Akkor át­tértek az időbérre. Ez viszont nem ösztönöz. S mivel a mun­kaerőhiány többletteljesítésre kényszeríti az emberek nagy részét, ők joggal várják a pluszmunka anyagi ellenszol­gáltatását. Nemrég tehát a leg­több üzemrészben visszatértek a teljesítménybérezésre, a munkásállomány hatvanhét százalékát érintette az intéz­kedés. E munkaterületek jó részén azóta javult a munka- fegyelem, a munkaszervezés, a munkaerő kihasználása. Mégis a teljesítménybérezés egyes üzemekben elégedetlenséget, a gyárban a szakszervezeti bi­zottság fellépését váltotta ki. így azután a kőbányában, a kemenceüzemben, a nyers­üzemben átmenetileg ismét időbérben fizettek. Bebizonyo­sodott, hogy a hetvenszázalé­kos teljesítményt alapórabér­rel elszámoló rendszert is csak ott lehet bevezetni, ahol a mű­szaki feltételek adottak. Ahol a bérezés ilyen labilis, ott alapvető nehézségekről van szó. Miről? Koltal Imre, a DCM igazga­tója 1961 óta dolgozik a gyár­ban, amelynek tavaly szep­temberig a főmérnöke volt: — A DCM jelenlegi kapaci­tása, elméletben, egymillió-há- romszázhatvanezer tonna ce­ment. Az idei terv egymillió- egyszázötvenezer tonna, a terv kidolgozásába bevonták a gyárvezetést is. Akkor úgy lát­tuk, ez a szám reális: új be­ruházások valósultak meg, és általában fejlődés mutatkozott az 1969-es mélyponthoz képest, amikor is az akkori tervet csak hetvenhárom százalékra tudtuk teljesíteni. A jelenlegi nehézségek, amelyek évi két­százezer tonnával csökkentik, visszavetik a termelést a tava­lyi szintre, azóta jelentkeztek. Alapos mérlegelés után mond­ta ki a gyár gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetése, s jelezte a Művek vezetésének, hogy évi tervünk nem reális, teljesíthetetlen. Miért? Jess György üzemgazdasági osztályvezető: — A DCM régebbi problé­mái ismertek. A berendezés, a telepítés — ma már adottság. A rövidebb távon megállapít­ható hibákat már jórészt meg­szüntették, kártérítést fizettek értük, más hibák és problé­mák viszont csak később je­lentkeztek. Közben 1969-ben egy új — a negyedik — ke­mence lépett be a termelésbe: lényegében új gyárat emeltek a régihez, mert kell a cement, így is, még mindig, évi egy­millió tonnát importálunk, amiért, a Szovjetunió kivéte­lével, a partnereknek kemény- Válutában fizetünk. — Az idén, év elején, a négy kemence közül az egyiknek megrepedt a köpenye, egy hó­napig állt miatta. A másiknak, az újnak, meghibásodott a fa­lazata, a termelés itt is leállt, most már indulhatna, de eh­hez a minimális létszám is hiányzik. Szabó Lajos megbízott párt­titkár, kőbányamester. — A másik fő gond a mun­kaerőhiány. Ezeregyszázhar- minckilenc ember kellene a munkásállományba, s jelenleg van nyolcszázkilencvenhét fő. Miért? Hiszen a váci bérek kö­zött az itteniek a legmagasab­bak, s a vállalat eddig négy- száztizennégy lakást is épí­tett (Azoknak, akik lakást kaptak, már a fele elment!) A DCM-beH bérek nem tükrözik a munkakörülményeket, és a termelőüzemek folyamatossá­gát, azazhogy szombaton, va­sárnap is dolgozni kell. Fő­ként az alacsony fizetésűek lépnek ki, ez emeli a bérszín­vonalat, tehát a magasabb jö­vedelműeknek, a maradóknak nem növelhető a keresete. — őket terheli a munkaerő­hiányból származó túlórázás is. Például a tervezettnél töb­bet voltunk kénytelenek túl- óráztatni a heti negyven, negyvennégy órás munkahe­lyeken, ahol a legnehezebb a munka. A három kemence je­lenleg csak kétezer, kétezer­kétszáz túlórával üzemelhet, pedig a törvények szerint itt egyáltalán nem volna szabad túlóráztatni. így ebbe sem a szakszervezet nem megy bele, és a vállalatvezetés sem vál­lalja a felelősséget, de a mun­kások sem szívesen túlóráz­nak, ők a pénzüket — itt nor­mál műszakra havi kétezer- hatszáz forint — a rendes munkaidőben akarják megke­resni. Ide, a kemencékhez, alig kapunk embert: más terüle­tekről kellett a dolgozókat át­vezényelni. — Húszfős részlegek dol­goznak öt emberrel: a létszám­hiány balesetveszélyt, techno­lógiai fegyelmezetlenséget te­remt, üzemzavart okoz; a biz­tonságtechnikai szabályok ki­mondják, hogy a technológiai létszámnál kevesebbel nem szabad üzemeltetni; a balese­teknél az üzemvezető, műve­zető, főmérnök felel. A szak- szervezeti bizottság egy hó­napja megkereste a főmérnö­köt: a malmok, kemencék, szállítószalagok stb. körül vagy biztosítani kell a mini­mális technológiai létszámot, vagy le kell állítani e beren­dezéseket. — Anyagi károsodás veszé­lye is fenyeget: több tízmillió forint értékű berendezések üzemelnek jóformán felügye­let nélkül, egy-egy dolgozó alig képes ellenőrizni a rábí­zott dolgokat, oly nagy a terü­lete. S már nem a legjobb szakképzettségűéit állnak az összes kulcsfontosságú posz­ton, hiszen a művezetők ván­dorlása is megkezdődött, s megindultak a mérnökök, a technikusok, a műszakiak is. Padányi Anna Faragott kaszanyelek Több mint két évszázados hagyománya van a Borsod me­gyei Cserépfaluban a fafara­gásnak. Különösen híresek a „cserépiek” által faragott szer­számnyelek, ezek közül is el­sősorban a kaszanyelek. A Me­zőkövesd és Vidéke ÁFÉSZ gépesített műhelyt rendezett be Cserépfaluban a szerszám- nyelek készítésére. A szer­számnyelet gépekkel lenagyol­ják, majd otthon kézzel kifa­ragják. Az idén a cserépfalu­siak több mint tízezer kasza­nyelet készítettek. Halászhajók Fokozatosan korszerűsíti ha­jóállományát a Balatoni Halá­szati Vállalat. A már több mint két évtizede használt régi hajók elöregedtek s nem felelnek meg a modern halá­szat követelményeinek. Az új hajó mintapéldánya már több mint egy esztendeje munká­ban van a Balatonon, s miután bevált, a halászati vállalat megrendelésére újabb 4 hajót épít az MHD balatonfüredi gyáregysége. A hajókat, ame­lyeket korszerű csörlőberende- zésekkel is felszereltek, hat­hengeres, 95 lóerős Csepel- Diesel motorral látják el. A 4 halászhajót még ez évben át­adják rendeltetésének. SÉTA AZ ALKATRÉSZ KÖRÜL HL Ml VÁRHATÓ? A helyzetfeltárás, a háttér megvilágítása után itt az ide­je, hogy megmondjuk, milyen pótalkatrész ellátásra számít­hatnak a mezőgazdasági üze­mek az 1971-es esztendei ara­táskor? A gyártók és kereskedők, felügyelők és irányítók véle­ményét így foglalhatjuk össze: az ellátás az aratás idején még nem lesz tökéletes, de a meg­levő hiányosságok a gépek üzemeltetésére alapvetően nem hatnak ki. Ez a kissé elvont értelmű mondat a gyakorlatban azt je­lenti, hogy például a 12 ezer kombájn között nyilván min­den nap lesz félezer vagy ezer, amelyet éppen javítanak, amely néhány órára hiányzik a termelésből. Hasonló hely­zettel számolhatunk a trakto­roknál, a tehergépkocsiknál, az egyéb munkagépeknél is. Em­beri számítás szerint azonban az idén az a veszély nem fe­nyeget, hogy gépek napokig álljanak, vagy egész szezon­ban hiányozzanak a termelés­ből az alkatrész-utánpótlás, a javítás hiányosságai miatt. Es a L'ne talpasok? A bíztató Ígérethez hozzá kell tenni, hogy ez a számítás normális esztendőre, normális, vagy ahhoz közel eső aratásra készül. Ha megint kifogunk egy olyan nyarat, amikor minden nap esik az eső, akkor új hely­zet állhat elő. Az ennek ellenére is fönn­maradó gondok részletezése további cikkeket igényelne. Ezért csak utalásszerűén: gon­dok vannak még a lánctalpas traktorok több fajta alkatré­szének pótlásával a már le­írt öntvény-probléma miatt, s nem sikerült eddig még meg­nyugtatóan rendezni bizonyos típusú gumiabroncsok beszer­zését. Ezen kívül persze a pil­lanatnyi helyzet nagyobb mennyiségben igényelhet olyan alkatrészeket is, ame­lyekből elégségesnek gondol­ták a készletet. Tehergépkocsik ügyében azért adnánk egy tanácsot. Nem okos dolog, ha a terme­lőszövetkezet a teherautó ja­vítására is ugyanúgy beren­dezkedik, mint a traktorokéra. Ha van is alkatrész, nehezeb­ben fogják megtalálni. Célra­vezetőbb, ha a jól felszerelt nagy javítóvállalatok valame­lyikével végeztetik el a mun­kát. A kapcsolatot azonban időben meg kell teremteni, mert ha egy nagyvállalat le­foglalja a javító kapacitását, akkor várhat a tsz istenuntig. Abból kellene talán kiindul­ni, hogy akinek 500 teherautó­ja van, az könnyebben vár, mint akinek három. Vagy egy. A szokásos aratási ügyele­tet illetékes szervek az idén is megszervezték. Különösen figyelemre méltó, hogy kiszol­gálási és javítási ügyeletet tart a MEZÖGÉP-nek mind a 121 üzemegysége. Ezek az egész országban megtalálha­tók, tehát minden gazdaság­hoz közel esik legalább egy. Az idei esztendőt a szak­emberek átmeneti évnek ne­vezik. Tavaly nagyon rossz volt a helyzet. Jövőre már ki­alakult, megnyugtató viszo­nyokat várnak. Az idei máso­dik fél évi ellátás is jobb lesz, mint az első fél évi volt. Bíz­zunk benne, hogy aratáskor sem lesz különösebb baj. Hajlam a tú'készletezésre Befejezésül érdemes még szólni a kérdés úgynevezett pszichológiai oldaláról. Nem mezőgazdasági, hanem általá­nos emberi tulajdonság, hogy ha valami nincs, de egyszer- csak kapni lehet, akkor nem belőle, hanem annyit vásárolnak amennyi szükséges, sokkal többet. Egy kombájnon az úgynevezett variátor ékszíj például általában három évig tart. Tartalékba tehát 12 ezer kombájnunkhoz négyezerre lenne szükség. Az idén beho­zattak belőle annyit, hogy minden kombájnhoz jutott egy. Mégis elfogyott' az utolsó darabig. Ez a túlkészletezési hajlam az alkatrészhelyzetet pillanat­nyilag még tovább rontja. Nor­mális logikával számolva vi­szont el kell jönnie egy olyan időszaknak, amikor a felhal­mozott készlet a helyzetet vá­ratlanul javítja. Ha ugyanis az üzemek elhiszik, hogy most már majd lesz alkatrész, akkor nem igyekeznek megnyerni az eladók kegyeit, nem vásárol­nak — ha kapható — három­szor annyit, hanem felhasznál­ják meglevő készleteiket. így pedig az éppen gyártott meny- nyiség már a jövendő igénye­ket szolgálhatja. Bár már ott tartanánk! Földeáki Béla (Vége.) Négy hónap Két serpenyő a mérlegen K ettő van, de az év első négy hónapjának ta­pasztalatai arra figyel­meztetnek, hogy míg az egyik túl gyorsan telik, a másikba a kelleténél lassabban kerül az ellensúly. A külkereskedelmi mérlegről van szó, annak két serpenyőjéről, a kivitelről és a behozatalról. 1971 januárja és áprilisa között a behozatal 29 százalékkal haladta meg a múlt év azonos időszakában lebonyolított forgalmat, a ki­vitel viszont hat százalékkal elmaradt attól. Több mint négymilliárd devizaforinttal haladta meg a behozatal a ki­vitelt, s bár közrejátszottak ebben objektívnak tartható té­nyezők is — így például ár­csökkenés a kivitelre került áruk esetében —, a mérleg passzívuma mindenképpen fi­gyelemre méltó. Amikor 1969-ben — hosszú évek alatt első ízben — a kül­kereskedelmi egyenleg tőkés viszonylatban is többlettel zá­rult, a mintegy 1,9 milliárd devizaforintos aktívum sokak­ban keltett olyan illúziót, hogy lényegében rendben van min­den, a dolgok mennek a ma­guk útján. 1970 azonban elosz­latta ezeket az illúziókat, s 1971 első négy hónapja már nyomatékosan arra figyelmez­tetett, hogy a népgazdaság im­portorientációja erősödik, az exportérdekeltség viszont csökken. Szó sincs arról, hogy valami­féle „importellenes” 'kampány­ra van szükség. Az ésszerűtlen importkorlátozás kára jóval nagyobb lenne, mint amennyi haszonnal járna. A haladás, a korszerűség jele például, hogy az importon belül jelentős mértékben nőtt a vegyipari termékek — döntően a nagy hatású növényvédő és gyomir­tó szerek — behozatala, s ab­ban sincs semmi rossz, hogy a fogyasztási cikkek tőkés ex­portból származó mennyisége ötven százalékkal több volt, mint a múlt év első négy hó­napjában. A szocialista orszá­gokkal lebonyolított külkeres­kedelmen belül a behozatal emelkedése főként annak tud­ható be, hogy a korábbi esz­tendőkben a forgalom szá­munkra aktívummal zárult, s partnereink ennek kiegyenlí­tésére az eladást szorgalmaz­ták. Nincs tehát ok pánikra, a vészharangok kongatására, ám annál inkább szükség van a józan elemzésre, a lehetőségek fölmérésére, annak megállapí­tására, hogy a külföldi eladá­sok mi módon növelhetők. A népgazdaság külkeres­kedelmi érzékenysége közismert, a nemzeti jö­vedelem tekintélyes hányada a külkereskedelmi forgalom függvénye. Hosszú távon tehát semmi esetre sem tartható fenn a külkereskedelmi egyen­leg passzívuma, illetve ennek fennmaradása kedvezőtlen kö­vetkezmények sokaságát von­ja maga után. Ezért az export és import alakulása jóval több, mint egy-egy ágazat ügye; ez népgazdasági ügy, s ennek Ezzel a körmönfont kérdés­sel fordultam a kitartóan ago­nizáló állomáshoz, de nem is tudom miért, nem vállalta a riportalany szerepét. Lehet, szégyellte toprongyos szerelé­sét, melynek megújulásában már csak a kóros optimizmus­ban szenvedők bíznak mara­déktalanul? Vagy azt restelli, hogy immár egy éve szélesre tárt vécéajtóval fogadja az állomásra érkező utasokat, mi­vel az új aluljáró éppen ide torkollik? Talán. Ki láthatja át egy ál­lomás lelkének titkos rezdü­léseit? Tény, hogy elzárkózott a nyilatkozattól, s így magad uram, ha szolgád nincs, kény­telen voltam én tanulmá­nyozni a témát, mely a két sínpár között hever. Az állomáson leszálló ked­ves utasok, különösen ilyen­tájt, szombaton: sokfélék. Ko­ra délután a szolid cekkeresek vannak túlsúlyban. A szaty­rokban több ezer hét végi ka­lória utazik rangrejtve. A ka­lóriák a leszállás után két irányban áramolnak. A legá­lisan közlekedők az aluljáró felé indulnak, a tilosban já­rók toronyirányt a prérinek, árkon-bokron-dróton keresz­tül. Hogy kik vannak többen, bajos eldönteni. AZ aluljáró fiatal létesít­mény, de ez nem látszik meg rajta. Ütött, kopott és össze­vissza rugdosott. Naiv turisták sok fényképet készítettek már róla, mert avarkori marad­ványnak vélték. A bennszü­löttek persze, tudják, hogy a rücskös lépcsőnek semmi kö­ze az avarokhoz, de nem szól­nak róla. Az aluljáró jobb oldalán te­rül el a banktelepi sivatag, buckákkal, futóhomokkal és karavánoklcal. Bal oldalt te­lepül a bódénegyed. Trafik, ahol nem kapható semmi. To­vább haladva, van még egy sárból-náuból összetákolt öldséges putri, no, és végül a legnagyobb cég: a lángossütő, amely délutánonként messze terjedő illatával csalogatja a kuncsaftjait. De térjünk vissza az állo­másra, ahol egyre gyérebb a cekkeresek társadalma. He­lyüket szakállas fiatalok fog­lalják el, akiket a korosabb utazók hajlamosak rögtön hu­ligánnak titulálni. — Kézit csókolom! — kö­szönnek a diís tollúak egymás­nak (!) és jobbról-balról sző­megfelelően szükséges minden szinten foglalkozni vele. A ta­pasztalatok azonban ennek el­lenkezőjét mutatják. Az ipar­területek, vállalatok egy része — s éppen fontos szerepet ját­szó része — könnyen és gyor­san beletörődött kivitele csök­kenésébe, nem kereste rugal­mas módon a csökkenés ellen- súlyozásának lehetőségeit, az exportarány megtartásának vagy éppen növelésének mód­ját. Aligha lehet például bele­nyugodni abba, hogy az élel­miszeripari, anyagok, élő álla­tok, élelmiszerek exportja az év első négy hónapjában 15 százalékkal kisebb volt a múlt év hasonló időszakában télie­sített szintnél, s ezen belül is kedvezőtlen arányeltolódás ment végbe, mert míg a növé­nyi termékek részaránya je­lentősen csökkent, a vágóálla­toké és állati termékeké emel­kedett. Ahogy nem ad okot megnyugvásra az sem, hogy a gépek, szállítóeszközök, be­ruházási javak kivitele szin­tén elmaradt — kilenc száza­lékkal — a múlt évitől, s ezen belül a tőkés gépexport még mindig szerény összeget'kép­visel. Évek óta meglevő gondokat természetesen nem lehet egyik napról a másikra fölszámolni, nem lehet — például — né­hány hét alatt a legkorszerűb­bé varázsolni a hazai gépipar termékeit. Esztendők kellenek hozzá, ám ahhoz, hogy eszten­dők múltán bekövetkezzék a szükséges változás, időben szükséges cselekedni. Igaz, biz­tató eredményekről is hallani, a Szerszámgépipari Művek ha­lásztelki fejlesztőintézete né­hány korszerű berendezés konstruálásával, a Csepel Au­tógyár a szervokormány tőkés* országokban való értékesítésé­nek szorgalmazásával, a Hír­adástechnikai Anyagok Gyára licencvásárláson alapuló ko­operációval tanúsítja külkeres­kedelmi érzékenységét, de a példatár szegényesebb a lehet­ségesnél. Szegényesebb, mert a gyárak, vállalatok vezetői, irányító testületéi — tisztelet a kivételnek — csak a mával számolnak, s mivel termelésük belföldi elhelyezése nem gond, az exportot törölték a felada­tok listájáról. H iba lenne ésszerűtlen szigorral visszaszorítani a behozatalt,, ám még nagyobb hiba, ha a behozatal gyors növekedése mellett aki­vitel növelésének lehetőségei nem kapnak kellő figyelmet A minisztériumoknak éppúgy, mint a vállalatoknak észre kell venniük a másik serpe­nyőt is, s önös érdeküket szol­gálva szorgalmazni annak je­lenleginél gyorsabb megtölté­sét. Önös érdeküket szolgálva, mert á korszerűsítéshez, fej­lesztéshez szükséges behoza­talt kellő fedezet — kivitel — nélkül nöVelni nemcsak egész­ségtelen, hanem egyenesen le­hetetlen. Mészáros Ottó rön cuppantják egymást. Kon­zervatív hölgyek fejüket csó­válják erre, ám az egészen hosszú szoknyát, továbbá a szoknyát nyomokban sem vi­selő hajadonok megértőén bólogatnak. Milyen fiatal az, aki nem tud villogni? Külön kasztot képeznek az éjféli utasok. Ök a leghango­sabbak és legelevenebbek. És a legmókásabbak. Tömérdek bohóságot találnak ki. Egyi­kük például azzal foglalatos­kodik, hogy bevésse a falba szíve hölgye nevét. Nem ítél­hetjük el; bizonyára azért te­szi, nehogy elfelejtse. Mások artistaprodukciókkal ütik agyon vonatér nézésig az időt: ki tudja a falat a legmagasab­ban lebélyegezni, a cipőtalpá­val. Pajkos udvarlók nagy rutinnal leverik a neoncsövet, mivelhogy bántja a zsemüket a fény, s különben is, ha fel vannak dobva, kedvelik a radikális megoldásokat. Akad­nak, akik magánszorgalom­ból fejlesztik politechnikai ismereteiket, kicsavaroznak, szétszednek mindent, ami csavarozható és szétszedhető. Így zajlik itt az élet. Med­dig? Torma Győző Hársfavirág Érkezik az illatos nyers­anyag a Herbária Vállalat te­lepére. Az értékes gyógyfüve­ket, fűszernövényeket jórészt a Duna mentén termelik, il­letve gyűjtik. Tegnap megér­kezett az első hársfavirág­szállítmány is. A gyógytea alapanyagát, a Baja környéki hársligetekber, és a Duna men­ti erdőkben szedték. Ezt kö­vetően a plantatea alapanya­gát fogadják. k 1 A Mi újság, öreg Dunakeszi-Gyártelep?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom